Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1972-08-27 / 35. szám
Töltsd be szolgálatodat teljesen Lelkésziktatás Dunaegyházán A DUNA—TISZA KÖZÉN a történelem alakulása úgy hozta, hogy a törökök elvonulása után telepesek kaptak földet és úgy 250 évvel ezelőtt egymásután alakultak különböző nemzetiségekből evangélikus gyülekezetek. így települt a régi Nógrád, Hont és Nyitra- megyékből Dunaegyháza szlovák nemzetiségű, evangélikus lakossága. Első dolguk volt, hogy gyülekezeti életüket is boztosítsák, így már 1715-ben lelkészt is hoztak magukkal Fröhlich Mihályt. Azóta él itt az evangélikusság, őrizve hitét és egyházszeretetét. A lelkészek egymást követték, kit a halál szólított el a nyáj pásztorolásából, ki meg más gyülekezetbe kapott elhívást. Eddig,14 lelkész szolgált itt a 250 év alatt. Néhány hete Kecskemétre kapott meghívást a tizennegyedik lelkész: Tóth- Szöllős Mihály. A gyülekezet pedig megválasztotta a sorban a tizenötödiket: Szabó István, volt ősagárdi lelkészt. Július utolsó vasárnapján délutánra, a rekkenő nyári melegben gyűlt össze a templomban a helyi gyülekezet és a körHagyományaink ápolásának síép műhelye A HAZAFIAS NÉPFRONT V. KONGRESSZUSÁN mondotta Bencsik István főtitkár beszámolójában a következőket: „a szocialista hazafiság a jövőre függeszti tekintetét, ám sohasem feledkezik meg hagyományainkról, abból táplálkozik ... Hagyományaink ápolásának szép műhelye ű honismereti mozgalom.” A mozgalom ma már túl van tizedik évén. Benne együtt dolgoznak tudósok, tanárok, tsz agronómusok és tanácsi dolgozók. üzemi dolgozók vagy termelőszövetkezeti parasztok és nem kis mértékben diákok, fiatalok. Jó látni, hogy ebben a sorban ott szerepelnek a lelkészek is. íme ez az egyik terület, ahol — a kongresszusi beszámoló szerint — „bővültek a közös munka, a jó együttműködés formái a magyarországi egyházakkal.” Sok lelkészünk idejében felismerte, hogy ezen a területen ő is tud adni, segíteni és ezzel ismét egy területen bebizonyosodik, hogy hitünk sérelme nélkül tudunk együtt munkálkodni más világnézetű barátainkkal is. Gyülekezeti tagjaink közül is nem egy e társadalmi tevékenység keretében lesz gyűjtővé, kutatóvá. egy-egy' ősi hagyomány megőrzőjévé. HAZÁNK TÖRTÉNELMÉT, MÜLTJÁT megtanuljuk az iskolában. De az, amiből a történelem is táplálkozik, ahonnan anyagát, adatait veszi, az nem mindig az uralkodói szobákban, királyi levéltárakban maradt meg, hanem mélyebben gyökerezik, valahol a nép szivében, szokásaiban, hagyományaiban. A szűkebb pátria története nem mindig fér bele a nagy egészbe, de annak megismerése és megismertetése jó segítség lehet egy-egy község vagy város lakosainak szocialista nevelésében. A honismereti mozgalom célja az, hogy népi-, nemzeti-, és forradalmi hagyományainkat kutassa és gyűjtse és ezeket mindjárt fel is használja a szocialista haza- fiságra és nemzetköziségre való nevelés érdekében. Nagyon széles a munkaterület, ahol tevékenykedni lehet. Egy kisebb vagy nagyobb település múltjának kutatása, hogy azután monográfia keretében a nyilvánosság elé kerüljön a kutatás eredménye. Ilyen munka folyik községekben és városokban a Honismereti szakkörökben. A KÖZSÉG VAGY NAGYOBB TELEPÜLÉS „HÍRES EMBEREI”, nagyjai sokszor értékes hagyományanyagot hagytak az utódokra. A honismeret munkásai ebből a ha- syományanyagból tudják megalkotni az ott eltöltött időnek •agy elvégzett munkának, alkotásnak képét. Országos, sőt egész világraszóló ünnepségek .gazdái” lehetnek a kis szakköri közösségek, ha bőven •udnak anyagot szolgáltatni nagyjaink életéből. Itt a példa előttünk. A most folyó Dózsa- ünnepségek vagy az előkészületben lévő Petőfi-ünnepségek, •ubileumok máris adnak ku- *atási feladatot. Ha valamelyikük járt a vidékünkön, vagy éppen iskolába járt községünkben, ennek nyoma éppen az egyház irattárában lehet. Egy kis kutatással érdekes, még lappangó adalékok kerülhetnek hozzá a már ismert történelmi anyaghoz. EGYES TELEPÜLÉSEKNEK IS vannak helyi évfordulói. Ezek megünneplésének, feltárásának gazdái is a honismeretesek. A község vagy település megalakulására, török alat- -ti elpusztulására vagy újra településére nézve az egyházi irattárak sok érdekes anyagot tartalmaznak. És még egy: a honismereti munka nélkül pl. községünkben sohasem kerültünk volna közelebbi kapcsolatba a magyar jakobinus mozgalommal. A múlt kutatása közben került elő a templomépítő lelkész neve: Hajnóczy Sámuel. Először csak az ő személye volt érdekes, azután kiderült, hogy atyja a lefejezett Hajnóczy jó- zsefnek. Ilyen módon az érdeklődés már feléje is fordult. Egyvalaki hazánk nagyjai közül, akit kissé magunkénak is mondhatunk. Honismereti munka nélkül ki tudja, előkerült volna-e ez az összefüggés községünk múltjából? SZÉP ÁGA A HONISMERETI MUNKÁNAK a szülőföldtől távol élőkkel, elszármazottakkal való kapcsolatfelvétel és kapcsolattartás. Újabban kezd ismét megelevenedni a néprajzi kutatás, folklór-kutatás és nyelvjáráskutatás. Sok lelkészünknek otthonos ez a terület is, mert diákkorukban végeztek falukutatást, népi hagyományok gyűjtését vagy publikálását. Kevesen tudják, de jó felfigyelni arra, hogy egyházunkban is van egy kis csoport, amely ilyen „honismereti” munkával foglalkozik. Mint lapunk múltheti számában olvashattuk Theológiai Akadémiánk Egyháztörténeti Szakcsoportja mellett nemrég alakult meg a néprajzi alcsoport. Ez a munka még sok munkást kíván, s ezzel a gyűjtéssel is gyarapítanánk az egész ország néprajzi, honismereti gyűjtőmunkáját, annak eredményességét. KÖZSÉGENKÉNTI FELADAT A TÁRGYI ANYAGOK GYŰJTÉSE. Ma sokan „hob- by”-ból teleaggatják lakásukat faluról hozott „népi emlékekkel”, ugyanakkor a falvakban nem találjuk meg összegyűjtve a tárgyi anyagot, a közelmúlt és régmúlt keserves, gyötrel- mes paraszti, zsellér, agrárproletár életmód munkaeszközeit, mindennapi használati tárgyait. Pedig felnövekvő ifjúságunk számára mindennél meggyőzőbb bizonyítékanyag állna rendelkezésre annak bizonyítására, hogy honnan indultunk el és hol élünk ma?! A honismereti mozgalom a felsoroltakon kívül még nagyon sok feladat végzésére lehet alkalmas. Falukrónika írása, helyi műemlékvédelem, természetvédelem vagy üzemtörténetírás, régészet vagy munkás- és parasztmozgalmi emlékek feltárása és publikálása mind megfér egymás mellett és mind gazdagít, nevel és oktat. Joggal mondhatjuk, hogy akik lelkészeink vagy gyülekezeti tagjaink közül erre a munkára is tudnak időt, türelmet és fáradságot szánni, nem végeznek hiábavaló munkát, sőt tapasztalatból mondhatom, nagy megbecsülést kapnak érte és nem csupán a maguk ku- tató-gyűjtőszenvedélyét „élik ki” a honismereti munkában, hanem valóban alkotó módon járulnak hozzá társadalmunkban a szocialista hazafiságra és nemzetköziségre való nevelés célkitűzéséhez. Tóth-Szöllős Mihály nyék evangélikus népe, hogy tanúja legyen a többszörös találkozásnak. Különös találkozások Valóban különös találkozások voltak ezen a délutánon. Osagárd népes küldöttsége arról a vidékről jött el a Duna- rnenti faluba, ahonnan valamikor az ősök települtek ide. A színes nógrádi népviselet elhozta azt a hagyományt, melyet a dunaegyháziak már generációkkal előbb átformáltak. De a találkozás megmutatta, hogy egyet itt is, ott is megőriztek : az Isten szeretetét, az igéhez. egyházhoz való ragaszkodást. A két gyülekezet népe között az első kézfogással már erős barátság kezdődött és az ősagárdiak ottlétük folyamán megelégedetten jelentették ki: bármennyire fájó szívvel búcsúznak is lelkészüktől, az az örömük, hogy jó helyre került az. akit pásztorukként megszerettek. MÉG EGY KÜLÖNÖS TALÁLKOZÁS is volt ezen a délutánon. Az előd és az utód találkozása. Ritkán adatik, hogy az előd bevezesse, beiktassa utódját abba a gyülekezetbe, ahol hosszú esztendőkön át szolgált és körülvette a gyülekezet szeretete. Tóth-Szöllős Mihály espereshelyettes végezte az iktatás szolgálatát, Gar- tai István nógrádi esperessel és Huley Alfréd egyházmegyei jegyzővel. 1 Tim 4, 5 verse alapján kettős megbízatásra irányította utódja figyelmét: „végezd az evangélista munkáját”. Ebben a gyülekezetben is szomjasak a szívek Jézus Krisztus evangéliumára. Ezért nem lehet fontosabb dolgod, mint végezni közöttük az evangélista munkáját, járni közöttük a teljes evangéliummal. „Töltsd be szolgálatodat teljesen”. A diakónia akkor teljes, ha az evangélium hirdetése mellett elvégezzük a hitből folyó szolgálatunkat, a segítséget. Túllátunk a saját szobánkon, kerítésünkön, meg-, látjuk a másik ember baját, problémáját, segítjük a község, a falu egész népének boldogulását, benne élünk hazánk építésében, szeretetében, teszünk, cselekszünk békéjéért. Egységes szolgálatban Mintha felelet lett volna a beiktatott lelkész igehirdetése 1 kor 12, 3—7 alapján. „Szolgálni jötem . . . nemcsak a templom falain belül, nemcsak a betegágyak mellett. Ebben a faluban, hazánk egy kis darabjában szeretném elvégezni szolgálatomat. A dunaegyházi gyülekezet számomra egy kis darab egyház és egy kis darab haza — egyszerre. A szolgálat egységében, egyazon munkában állva, vállalom Isten kezéből szolgálatomat.” AZ IKTATÁS ÜNNEPÉLYES AKTUSA, a jelenlévő lelkészek, barátok és új szomszédok áldó igéje és a Confirma éneklése együtt volt könyörgés az egyház Ura felé: áldja meg azt, amit ezen a napon a dunaegyházi gyülekezetben az új pásztor munkábaál- litásával, az ő akaratának engedelmeskedve cselekedtünk. A szeretet áthidalja a távolságokat Az istentiszteletet követő díszközgyűlésen az új lelkészt köszöntötte, Tóth-Szöllős Mihály espereshelyettes az egyházkerület vezetősége nevében, Huley Alfréd és Hernády Nándor saját gyülekezetükön túl, az egyházmegye presbitériuma és lelkészi közössége nevében. Dr. Murányi György a kiskőrösi, Éltes Gyula a kisaposcagi gyülekezet nevében. Gartai István esperes az elbocsátó nógrádi egyházmegye nevében szólott. Majd meghatódottan mondott köszönetét az ősagárdi gyülekezet felügyelője, a népes küldöttség és az ptthon- maradottak nevében sok évi ottani szolgálatáért. Hroncsik Imre dunaegyházi felügyelő a 37. zsoltár 4—5 versével, Kiszely Sándor csővári lelkész a barátok nevében, Gillich Tamás felügyelő a hartai gyülekezet nevében, Csikay Kálmán solti református lelkész, a testvér gyülekezet nevében, Ferenc István apostagi plébános a római katolikus egyház nevében mondott üdvözlést. Meleg szavakkal köszöntötte az új lelkészt a helyi Hazafias Népfront Bizottság nevében Bakos János elnök. Akik ott voltunk mindany- nyian ezt tapasztaltuk: a szeretet összefűz, kapcsolatokat alakít. A távolság nem tudja ezeket a szeretet-szálakat elvékonyítani. Bizonyára így lesz ez ezentúl a két testvérgyülekezet között is. A lelkész személye híd lesz a régi hazában maradottak és az elvándoroltak késő unokái között. Isten Lelke tegye erőssé ezt a szeretetek hogy abból mindkét gyülekezet szolgálata erősödhessen. —s —y Garai Gábor: Dávid Én azt hittem, hogy elférünk e földön mindannyian, hisz oly tág a világ; de kidagadt belőle Góliát, és elindult ellenem, hogy megöljön. Amerre járt, fölperzselt falvak üszke szállt a szélben; visongó félelem hirdette jöttét —: most könyörtelen ítéletet mond védtelen fejünkre. Itt áll szemközt velem, arcára dermed a gyűlölet: tudom, nem ad kegyelmet, ha győz — hát én sem várhatok tovább. ö karddal támad, nekem csak parittyám s egy szem kavics a fegyverem, — de ritkán tévesztek: most megcélzóm homlokát... (A Kossuth-díjas költő „írás a falon” című kötetéből, amely 1969-ben jelent meg a Szépirodalmi Könyvkiadónál) ; A Sajtóosztály értesíti a lelkészi hivatalokat és megrendelőit, hogy JÚLIUS Í-TÖL AUGUSZTUS 31-IG iratterjesztési szünetet tart. A július 1. után érkező írásbeli megrendeléseknek csak szeptember 1. után tud eleget tenni, mivel a postai küldemények feladása szünetek Az iratterjesztési szünet alatt — tehát július 1-től augusztus 31-ig — a készpénzért történő eladás zavartalan. Az Ökumenikus Ta nács Elnökségének Elése Augusztus 7-én dr. Bartha Tibor vezetésével ülést tartott a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának elnöksége. Az elnökség tájékoztatót hallgatott meg az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának utrechti ülése tematikájáról és a Hollandiába utazó magyar küldöttség felkészüléséről. Ugyancsak tájékoztató hangzott el a Keresztyén Békekonferencia tevékenységéről, majd az elnökség megtárgyalta a magyar evangéliumi egyházak hozzájárulását a KBK munkájához. Foglalkozott az elnökség az ökumenikus Tanács tanulmányi munkacsoportjainak terveivel, az ökumenikus Tanács közgyűlése előkészítésének kérdéseivel, valamint meghallgatta a bibliafordítás ügyéről szóló beszámolót. A Magyarországi Református Egyház tájékoztatta a tagegyházak vezetőit a Debreceni Református Kollégium felújítási munkálatainak befejezése alkalmából megrendezésre kerülő őszi ünnepségek tervéről és programjáról, valamint a Református Világszövetség két európai területi bizottsága szeptemberben ugyancsak Debrecenben megrendezésre kerülő üléseinek előkészületeiről. Az ökumenikus Tanács elnöksége a vietnami agresszió újabb eseményei kapcsán ismételten állást foglalt az amerikai hadsereg népirtó háborújával kapcsolatban. A nyilatkozatot — amelyet az elnökség nevében a tagegyházak vezetői írtak alá — lapunkban közöljük. 00 Elítéljük a vietnami népirtást A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának nyilatkozata A MAGYARORSZÁGI EGYHAZAK ÖKUMENIKUS TANÁCSA — sok más haladó egyházi és világi szervezettel teljes egyetértésben — már sokszor kijelentette, hogy az USA kormányának vietnami agressziója ellentmond minden emberi és nemzetközi jognak és erkölcsi törvénynek. Ezért a vietnami nép támogatása hősi harcában kötelessége minden a népek szabadságát és békéjét védő embernek. A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának tagegyházai és gyülekezetei eddig is minden erejükkel támogatták a vietnami népet és elítélték az amerikai imperializmus terrorbombázásait, a polgári lakosság gyilkolását, templomok, iskolák, kórházak és lakóházak lerombolását. MOST AZ USA KORMÁNYA a népirtásnak olyan bűncselekményéhez nyúlt, amely példátlan az emberiség történetében. Nixon amerikai elnök olyan parancsot adott az amerikai légierőnek, amelynek végrehajtása minden emberi, állati és növényi életet veszélyeztet Észak-Vietnamban. A „vietnamizálás” megtévesztő programjával fedezi az USA kormánya azt az elhatározását, hogy elektronikus hadviselésével a vietnami nép kenyerét és puszta létét biztosító öntöző- és gátrendszereket megsemmisítse a Vietnami Demokratikus Köztársaságban, elpusztítsa az egész országot és fizikailag kiirtsa a polgári lakosság millióit. EBBEN A HELYZETBEN FELHÍVUNK MINDEN EGYHAZAT és hivő keresztyén embert hazánkban és az egész világon, hogy Jézus Krisztus akaratának engedelmeskedve ne tűrje, hogy bűnös kezek megsemmisítsék Isten teremtményeit és az emberek életét biztosító alkotásokat. Harcoljon szóval és tettel az indokínai amerikai agresszió végetvetéséért és ítélje el a népirtást, mert a vietnami amerikai bűncselekmények megszüntetése ma a világ békéjének legfontosabb ügye. Budapest, 1972. augusztus 7-én Az elnökség nevében: Dr. Bartha Tibor a Református Zsinati Tanács elnöke D. Káldy Zoltán az Evangélikus Egyház országos püspöke Laczkovszky János a Baptista Egyház elnöke Hecker Ádám a Metodista Egyház szuperintendense Dr. Berki Feriz a Magyar Orthodox Egyház esperes adminisztrátora Palotay Sándor a Szabadegyházak Tanácsának elnöke Darvas József: így parasztcsalád története „Ezt az írást nem az ősök iránt érzett kegyelet szülte és nem is valami indokolatlan családi büszkeség. A család, amelynek a történetét megírni vállaltam, anyai ágon ugyan az ,ősi gyökért’ jelenti számomra, a bennem összefonódott életsors egyik messzi múltba nyúló ágát —, de ezt a választást elsősorban a célszerűség szempontja határozta meg és nem a családi elfogultságé. A célom volt: fölkutatni és megmutatni egy parasztcsalád történelmi sorsát, nem az itt-ott előbukkanó családtörténeti érdekességek kedvéért, hanem, hogy az egész parasztság történelmi sorsa villanjon elénk egy szűkebb, körülhatároltabb közösség több évszázados élet- történetének élesebb tükörében. A kutató munka kiindulási szempontja tehát csak ez lehetett: minél messzebbre visszanyúlni és minél több ellenőrizhető adatot összeszedni — s mert ezeket a közeli rokonságnál találtam meg leginkább, hát odanyúltam.” E szavakkal kezdi Darvas József 1939-ben megjelent és azóta több kiadást megért könyvét. A tulajdonomban levő példány — a harmadik kiadás — 1948-ból való s egyike a „rongyossá olvasott” könyveimnek. S ennek nemcsak az író és a régóta kivívott népszerűsége iránti tisztelet az oka, hanem az is, hogy bennünket, evangélikus olvasókat a szokásosnál is jobban érdekelhet a Kabódiak és az őket körülvevő közösség régmúltja s hányatott sorsa. Érdekelhet, mert az író a családjának történetén keresztül bemutaja az egyetlen tőzsgyökeresen magyar eredetű Békés megyei evangélikus gyülekezet, az orosházi gyülekezet megalakulásának, majd’ kétévszázados múltjának számos mozzanatát is. Nagyszerű, ma is elgondolkoztató olvasmány és mindamellett a legjobb magyar szociográfiai művek közül való. J. EGYHAZAK VILÄGTANÄCSA Július 12—18. között Brou- manában, Bejrút mellett (Libanon) keresztyén-mohamedán párbeszédet tartottak 20 ország 50 résztvevője közreműködésével. A megbeszélés főtémája a következő volt: „Keresztyénmohamedán hozzájárulás az emberek megértés és együttműködés iránti törekvéséhez”, (öpd)
