Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-08-27 / 35. szám

Cselekedeteid mutassák hitedet1 Zsid 13, 1—« Vannak különös ismertetőjelek és jellemző vonások. Még a legszűkebb átlagember is hordoz magában ilyeneket. Csu­pán arra kell gondolni, hogy egy-egy ismerősünket távolról is megismerjük, még mielőtt az arcát látnánk, alakjáról, testtar­tásáról, mozgásáról, stb. Az igazi Krisztus-hitnek is van ilyen tartása, mozgása, amelyik jellemző rá. Azt is meg lehet is­merni szavak nélkül is. Sőt igazán nem a szavakból, hanem ebből ismerhető fel. Arról az irányról, ahogyan hat az élet kü­lönböző viszonylataiban. AZ EMBEREKHEZ VALÓ VISZONYUNKBAN MINDIG A SZERETET IRÁNY ÁB A MOZGAT, a szeretetten visz előre. A szeretetnek sok megnyilatkozási formája van, attól függően, kicsoda is az, aki felé irányul. Három a sok közül: testvérsze­retet, vendégszeretet, irgalmas szeretet. Gyülekezeti tagok Krisztusban testvérek. Nemcsak egy Atya gyermekeiként isme­rik egymást, de az egy Űr által adott közösség is összefűzi őket. Jó figyelni arra, hogy alapigénk a testvérszeretet meglétét ter­mészetesnek veszi. Nem mint ezután követendő magatartást parancsolja azt, hanem annak további gyakorlására buzdít. A gyülekezet, az egyház szeretetközösségének jellege sajnos az évszázadok folyamán a gyakorlatban nagyon megkopott. Az eddigiek alapján azonban magunknak is fordíthatom a kérdést: vajon nem hitünk gyengesége, élettelensége-e, hogy nincsen eb­be az irányba sem elég mozgató ereje? Hogy szép számmal akadnak, még állandó, minden gyülekezeti alkalmon részt vevő testvéreink között is haragosok? Hogy vannak a világban ma­gukat hivő keresztyénnek vallók, akik a másik keresztyént nem tekintik igazán testvérnek, mert bőrének színe nem egyezik az övékével? Hogy egyesek harccá, sőt gyűlöletté tudják torzítani az egy Krisztust uruknak tartók között a meglevő problémá­kat? Az utasok megvendégelése és elszállásolása az ókor egyik nemcsak keresztyének által gyakorolt emberséges gesztusa volt. Más társadalmi körülmények között más az emberségnek ez a követelménye, de a hit mindig előre mozdít az emberséges szeretetnek a gyakorlásában is. Ahol azok nem tétlenek, akiket nem fűz a hit a minden ember Teremtőjéhez, vajon mi tétlenül maradhatunk? Nem emberséges szeretetünk kérdése ma a há­ború, vagy béke kérdése, az éhező népek, sőt földrészek kérdé­se? Teológusok ma világméretű diakóniáról beszélnek, ez mind ide tartozik. Az irgalmas szeretettel való odaállás az élet határ- mesgyéjére sodródottak, vagy a sebet hordozók mellé sem vé­letlen. Es mennyi lehetőség nyílik erre a modern világban is. Lehet, hogy Jézus, ha ma élne e Földön, az irgalmas samaritá- nus példázatát az áldozatát cserben hagyó és a törvény követe­lésén túl segítséget nyújtó gépjárművezetők, vagy az egymás mellett dolgozó, egymással munkatársi viszonyban levők alak­jára szabná és formázná...? \ HÁZASÉLETÜNKBEN AZ EGÉSZSÉGES TISZTASÁG IRÁ­NYÁBA MOZDÍT. A nemek egymáshoz való viszonyának kér­dése teremtettségünkből adódik. Sok millió oldalt teleírtak már erről. Józan emberek, nem hívők és hívők, tudósok és teológu­sok valahogy mégis mindennek a helyességében egyeznek meg. Gondolatban hangsúlyt teszek mindkét szóra: az egészségre- és tisztaságra is. A teremtő Isten akarata ugyanis e kettővel egy­szerre jelölte ki az utat, amelyen járni kell és lehet. Visszaélés az, ha éppenséggel ráhivatkozva tökéletesebb életformának tüntetjük fel a házasságtól való tartózkodást, vagy, ha a házas­életben állítunk fel megtarthatatlan korlátokat. De az is visz- szaélés, ha természetbeli, biológiai adottságainkra, azok meg­élésére hivatkozva borítjuk fel az általa adott rendet. Hitünk­nek itt is meg kell mutatkoznia. Az a teremtő Isten akaratának megfelelő életre indít annak legszemélyesebbnek mondott ré­szén is. AZ ANYAGIAKHOZ VALÓ VISZONYUNKBAN IS HELYES MAGATARTÁSRA SEGÍT. A gondviselő Istenben való hit nem ölbeejtett kezet és munkátlanságot jelent, hanem az ö végtelen szeretetének tudatában rá való hagyatkozást, önféltő kapzsiságtól való mentességet s bizonyosságot afelől, hogy ke­zében tudhatjuk sorsunkat. Így leszünk megelégedettek. Nem azért, mert magunkat csaljuk meg és áltatjuk azzal, hogy az örök élet kárpótol a földi hiányokért, vagy, hogy az Istennek tetszőbb másoknál szűkösebben élni. Az ilyen gondolatok min­dig is tévelygések voltak. Ha éhezők kenyeret kérnek, s dolgos emberek munkájuk gyümölcséből akarnak részesedni, nem áltatjuk őket ezekkel, hiszen éppen azt valljuk, hogy Isten aka­ratának az felel meg. Sőt örvendezve adunk hálát, ha látjuk, hogy egyre többen vannak, akik munkájuk gyümölcséből jo­gos részüket vehetik. Mit mutat hát életünk? Cselekedeteink, magatartásunk sza­vak nélkül is hitünkről beszélnek-e? Bánfi Béla istentiszteleti rend Budapesten, 1972. augusztus 27-cn Deák tér de. 9. (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11. (úrv.) D. Káldy Zoltán, du. 6. dr. Hafenscher Ká­roly. Fasor. de. 11. Ifj. Görög Tibor, du. 6. Ifj. Görög Tibor. Dózsa György út. de. fél 9. Ifj. Görög Tibor. Üllői út. 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Solymár János, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya, de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út. de. 11. Kertész Géza Váci út de. 8. Kertész Géza. Frangepán u. de fél 10. Kertész Géza. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár—Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matúz László. Kispest de. 10. Kispest—Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vil­mos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota nagytemplom de. 10. Rákospalota kistemplom. du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston, Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Bé­kés József. Rákoshegy de. 9. Rá­kosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Szita Istvánná, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.), dr. Groó Gyula. du. 6. Szita Istvánná. Torockó tér fél 9. dr. Groó Gyula. Óbuda de. 9. Turchányi Sándor, de. 10. Tur- chányi Sándor. XII. Tartsay Vil­mos u. 11. de. 9. Ruttkay Elemér, de. 11. Ruttkay Elemér, du. fél 7. Csengődy László. Budakeszi de. 8. Csengődy László. Pesthidegkút de. fél 11. Turcsányi Károly. Kelen­föld de. 8. (úrv.) Reuss András, de. 11. (úrv.) Reuss András, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út de. 9. (úrv.) Bencze Imre. Nagyté­tény de. fél 9. Visontai Róbert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Törökbálint du. fél 5. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. IMÁDKOZZUNK Mennyei Atyánk! Te azt akarod, hogy az élő hit cselekede­tekben nyilatkozzék meg. Áldunk, hogy Krisztusban minket is hitre hívsz evangéliumod által. Kérünk, engedd, hogy hitünk ne csupán belső érzésünk és szavaink valósága legyen, hanem éle­tünké is. Hitünk indítson mindig előbbre haladásra a szeretet útján, tisztaságra életünkben és földi javainkhoz való helyes viszonyra. Ha pedig megítélsz bennünk, kegyelmezz meg ne­künk az Űr Jézusért. Ámen. — Szentháromság után a 13. vasárnapon az oltárterítő szí­ne: zöld. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: Lk 10, 25—31; az igehirdetés alapigéje: Zsid 13, 1—6. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Augusztus 27-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját követíti a Pe­tőfi Rádió és az URH adó. Igét hirdet BLÁZY LAJOS újpesti lelkész. — BÓCSA. D. Káldy Zoltán, a Déli Egyházkerület püspöke Széli Bulcsú segédlelkészt ren­delte a gyülekezetbe szolgálat­tételre. A szolgálatba való be­állítása ünnepi istentisztelet keretében történt augusztus 6-án délután. Az ünnepi szol­gálatot Tóth-Szöllős Mihály espereshelyettes végezte. — HÁZASSÁGKÖTÉS. Széli Bulcsú segédlelkész és Győri Éva július 8-án tartották eskü­vőjüket Nagytarcsán. Az eske- tést a mennyasszony édesapja, Győri János végezte. — ALBÉRLETI szobát keres Bu­dapesten most érettségizett szerény leány. Iskolája a Xm. kerületben lesz. Választ a bakonycsemyei evangélikus lelkészi hivatal címére kérünk. — BRONFIELD. Cronin, Dumas, Erdos. Field, Harsányi. Hugo, Tö­rök és egyéb könyveimet eladom. Katalógust küldök. Cím: Bp. 76. Pf. 10. — HARANGOT keresünk megvé­telre. Cim: Evangélikus Lelkészi Hivatal, Kardoskút (Békés m). Subert Ferenc gépkocsiveze­tő és Gere Éva augusztus 19-én tartották esküvőjüket a diós- győrvasgyári templomban. — „Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Ür; boldog az az ember, aki Őbenne Bízik.” (Zsolt 34, 9). — HALÁLOZÁS, özv. Sá- rossy Józsefné, lapunk hűséges olvasója, rövid szenvedés után, életének 95. évében, július 28- án Nagygeresden csendesen el­hunyt. Gyermekei, unokái, déd- és ükunokái gyászolják. Temetésén a szolgálatot Bánfi Béla helyi lekész végezte.. — „Uram, te voltál nekünk hajlé­kunk nemzedékről-nemzedék- re.” (Zsolt 90, 1). EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság Felelős kiadó: Harkányi László tördel ő-szerkesztő Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vnt Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 516—20.412—VIII Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 72.2966 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „És felelvén a király azt mondja majd nékik: Bizony mondom nektek, amennyiben megcselckedtétek eggyel emez én legkisebb atyám fiai közül, énvelem cselekedtétek meg.” (Mt 25, 40) VASÁRNAP. — „Felelt a százados: Uram, nem vagyok én arra méltó, hogy hajlékom­ba jöjj, hanem csak szóval mondd és meggyógyul az én szolgám”. (Mt 8, 8 — Zsolt 147, 15 — Gál 3, 15—22 — Zsolt 73, 1—12) Ezen a héten a Jé­zus Krisztussal és az emberek­kel való kapcsolatunkról be­szélnek az igék. A kettő ugyan­is szorosan összetartozik. Nem szeretjük igazán Urunkat, ha nem szeretjük a másik embert, s Krisztusban való hitünk ki­teljesíti a szeretetünket. A mai vasárnap pedig a hivó alázat­ra tanít. Soha nem szabad el­felejtenünk, hogy mi mindig megváltásra szoruló bűnösök vagyunk, de ne feledjük azt sem, hogy a megváltás Jézus Krisztusban a mienk. HÉTFŐ. — „Ha megismerte­tek volna engem, megismerté­tek volna az én Atyámat is. És mostantól fogva ismeritek öt és láttátok őt”. (Jn 14, 7 — Ézs 45, 15 — Jk 2, 1—13 — Jer 38, 14—28) Jézus Krisztus ismerete a mennyei Atya is­meretével ajándékoz meg min­ket. Amit Jézus Krisztus tett földi életében, azt teszi a mennyei Atya is. Jézus leha­jolt a betegekhez, megvigasz­talta a gyászolókat, a szomorú szívűeket, bűnbocsánatot adott a hozzá bűnbánattal közele­dőknek, de kemény szóval os­torozta azokat, akik a bűn út­ján jártak. Így megismerhet­jük Atyánkat: a bűnt kemé­nyen megítéli, de a bűnösnek szerető szívvel megkegyelmez. KEDD. — „Ne szegyeid az­ért a mi Urunkról való bizony­ságtevést, sem engem, az ő fog­lyát, hanem szenvedj velem együtt az evangéliumért az Is­ten által adott erővel.” (2 Tim 1, 8 — 2 Móz 7, 2 — Rm 3, 19—22 — Jer 39, 1—14) Urunk miatt soha nem kell szégyen­keznünk, mert ő mindig úgy cselekedett, hogy abból az em­bereknek javuk származzék. Szégyenkeznünk legfeljebb ak­kor kell, ha igéje nem lesz va­lósággá az életünkben, ha a tőle kapott szeretet megfagy a szívünkben, s nem sugároz melegséget a másik ember szá­mára, ha az a sok szép és jó, amit tőle kaptunk, csak a mi kincsünk marad, s nem teszi széppé és gazdaggá a másik ember életét. SZERDA. — ..Hiszen tudjá­tok, hogy nem veszendő hol­min, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből, hanem drága véren, mint hi­bátlan es szeplőtelen Bárá­nyén, a Krisztusén”. (1 Pt 1, 18—19 — Ez 36, 29 — Zak 7, 8—14 — Jer 39, 15—40, 6) Va­jon valóság a mi életünkben is ez a két szó: tudjuk — meg­váltattunk? Mert ezen fordul meg a keresztyén ember élete, hite, megújult, szeretetben cselekvő élete. Vajon tudjuk-e, hisszük-e, éljü-e azt, hogy Jé­zus Krisztus értünk is meg­halt, minket is megváltott és alkalmasakká tett arra, hogy neki szolgáljunk? De vajon úgy tudjuk-e mindezt, hogy cselekesszük is ezt? CSÜTÖRTÖK. — „Az pedig az örök élet, hogy megismer­jenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, á Jé­zus Krisztust.” (Jn 17, 3 — Zsolt 46, 11 — Filemon 4—25 — Jer 40, 7—16) A mai ige ko­moly feladatot ró ránk, amikor azt mondja: Isten ismerete az örök élet. Mert mi sokszor csak tudomásul vesszük mind­azt, amit Isten igéje mond, de nem vesszük magunknak a fá­radságot, hogy úgy tanulmá­nyozzuk a Szentírást, hogy ao- ból eljussunk Isten ismereté­re. Hogy tudjuk azt, hogy Is­ten munkára, szolgálatra ren­delt minket ebben a világban. S az a szolgálat, amelyet tel­jesítenünk kell, tágölelésű szol­gálat: beletartozik családunk, hazánk, a világ és a béke ügye is. PÉNTEK. — „Jézus így szólt hozzá: Eredj haza a tieidhez és beszéld el nekik, hogy mi­lyen nagy dolgot cselekedett veled az Űr és hogyan könyö­rült rajtad”. (Mk 5, 19 — Zsolt 30, 3 — Zsid 2, 11—18 — Jer 41) Sokszor nagyon nehéz elmondani mindazt, amit Jé­zustól kaptunk. De ne. is csak a szó bizonyságtételére gon­doljunk, hanem sokkal inkább az élet bizonyságtételére. Az életünk, a cselekedeteink, a se­gítőkészségünk legyen a bi­zonysága annak, amit Jézus Krisztus cselekedett velünk. SZOMBAT. — „Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és az Isten, a mi Atyánk, aki sze­retett minket és kegyelméből örök vigasztalással és jó. re­ménységgel ajándékozott meg, vigasztalja meg a ti szíveteket és erősítsen meg titeket min­den jó cselekedetben és be­szédben”. ( 2 Ts 2, 16—17 — Sof 3, 16—17 — Jer 22, 13—19 — Jer 42) Lehet e mással zár­ni a hetet, mint azzal a kö­nyörgéssel, hogy Isten adjon bocsánatot bűneinkre és mu­lasztásainkra, s adjon erőt a jócselekedetre?! Tőle remény­séget is kaptunk, ez a remény­ség vezessen minket a hit és cselekvő szeretet útján. Harkányi László „Istenünk, jó élet Ura...“ SAJTÓOSZTÁLYUNK KIADÁSÁBAN új imádságos könyv jelent meg „MA ÍGY IMÁDKOZZATOK!” címen. Harmincnyolc szerző száznuszcmhét imád­sága. A szerzők közül tizenhárom régebbi ko­rokban élt, hét ebben a században halt meg, tizennyolcán ma is élnek. Az anyagot DR. HAFENSCHER KÁROLY válogatta és fordí­totta egy modern svéd imakönyből, amelyet Hildebrand, Hallquist, és Hollte szerkesztet­tek. Címlapja maga is prédikál Rodin kisplasz­tikája ábrájával. SVÉD IMAKÖNYV MAGYAR TANÍTÁS­SAL. Korszerű tett ma imakönyvet adni kéz­be? Hol vagyunk ma Reviczky Gyula any­jának imakönyv világától? Attól messze. De ez a könyv leültet, hogy átgondoljam, újra fogalmazzam ezt a megszokott biztatást: imád­kozzatok ! Előszó helyett leül valaki mellém s beszél az imádkozásról Közben bennem motoszkál a minap hallott kérdés, amit egy „elidegene­dett” hivő tett fel: tudtok ti valami olyat mondani, ami a mai embert érdekli s amit megért? Biztatást hallok arról, hogy most olyan imádságok kerülnek elém, amelyeket a valóságot ismerő és tisztelő emberek mond­tak: a mai élet valóságát és a keresztyén va­lóságot ismerő és tisztelő emberek. Olyan imádkozó csendre hív, amely nem akar letá­borozni a „megdicsőülés hegyén”, hanem az Ür dicsőségét felismerve visszavezet ember­társaink közé,' hogy szeretetre váltsuk azt, amit a csendben kaptunk. Szeretetre azon em­berek között, aki magam is vagyok; „akinek nemcsak hite van. de készsége is, nemcsak megoldott problémái, hanem nyitott kérdései is vannak, nemcsak csendes szobája, hanem 2^tjos munkahelye, aki nem sétál és andalog,” hanem rohan. Épp ezért az imádkozás nem elszigetel, hanem bedob a valóságok világá­ba: a legbensőbb emberi és egyéni kérdések­től a bonyolult nemzetközi légköri, a béke biztosítása iránti felelősségig, az atomháború réméig. „Mert a modern embereknek is van­nak bűnei, nemcsak problémái...” TANÍT ARRA, HOGY VAN ÉRTELME AZ IMÁDKOZÁSNAK, s ezzel Jézus mellé állít, aki „sok mindent elhagyott kora vallásos gya­korlatából, de az imádságot megtartotta. El­hagyta a böjtöt, a szombat törvényeskedő, embertelenségig szigorú megtartását, a szín­házat játszó alamizsnálkodást, — de megtar­totta az imádságot.” A tanítás után olyan illusztráció a könyv 127 imádsága, amelynek folyamatos olvasá­sával az ember egyszerre merül el Isten kö­zelségének boldog tudatába s a való világ lüktető iramába. Az a reménységünk, hogy ez a kettős „lekötöttség”, meghatározottság nem marad el az olvasó mellől akkor sem. amikor majd napi vagy legalább is gyakori használatban gyöngyszemként, egyes dara­bonként kerülnek elé az egyes imádságok. Hiszen valójában ez a könyvecske igazi szol­gálata. MODELLEK, PÉLDÁK ezek az imádságok. Nem pótolja és nem helyettesíti a szív őszinte, sajátszavas felbuzgását. így imádkoz­zatok és nem ezt imádkozzátok. Még a Mi­atyánkra is így tanított Jézus. Nem mankó, hanem serkentő. Igazi küldetését akkor tölti be, ha fölöslegessé teszi magát. El fogja ezt érni bizonnyal sokaknál, akik használni fog­ják, de még többnél lesz sokáig, s később új­ra meg újra elővehető, szívet melegítő esz­köz. Ez a könyv vallomás Istenről és vallomás tfz. emberről — mai nyelven, mentesen a meg­szokott vallásos frazeológiától. TARTALMÁBAN rendkívül tágölelésű — amint hogy tág a mai ember szivében a vágy isten után, s tág a sokrétű, sokszínű, sokfe­lelősségű élet. Az imádságok hármas csopor­tosításában (Könyörgések. Isten és az emberi­ség, Isten és az egyes ember) a szokott egy­házi évrend mellett életes és valós témák rej­lenek: béke. éhség, idő, szabadság, vakáció, közlekedés, kommunikáció, anyagiasság, egye­düllét. szerelem, fiatalság, generációk kérdése, gyermekvárás, lakáskérdés, nyugdíj, öregség, betegség, álmatlanság, belső hivő élet, hála, boldogság, gyász, halál. TALLÓZÁS. „Mintapéldány” helyett hadd idézzek néhány szívre talált mondatot a sok közül. Köszönöm jó Istenem, hogy tudok nevetni, mert az olyan kellemes ... Úszom kegyelmedben, mint hal a tengerben, s „a tenger sohasem szárad ki”... (Afrika) Istenem, sohasem láttalak, hogyan tudná­lak szeretni téged? Istenem, láttam az embe­reket. hogyan tudnám szeretni őket? Istenünk, jó élet Ura .. . Segíts Istenünk, hogy téged szeressünk és ne csak saját kegyességünket... Add hogy igéd... ne haragítson, amikor el­talál, ne örvendeztessen, amikor másokat ta­lál el, ne untasson, amikor szomszédomhoz szól... Te, aki válasz lettél imádságunkra, kenyér éhségünkre, segíts, hogy mi is válasz és ke­nyér legyünk azoknak, akik hiányt látnak... Harcolj bennünk és általunk a munka gyü­mölcseinek igazságos elosztásáért... Fiad... a legkisebb lett az emberek között. Taníts arra, hogy felismerük Öt minden em­berben.^. ... a nehézségek legyőzéséért érdemes él­ni.. . Szeretem az alkotó erőt a vasműben és ké­miai iparban, a műhelyeket, ahol munka fo­lyik és az automatizált gyárakat, ahol az em­ber értelme valóságos és fontos, még ha rej­tett is. Az emberiség bűne a mi bűnünk ... Nagy áldozatokat hozott már az emberiség a háborúért. Oh Uram ébressz fel minket és minden népet, hogy ennél is többet áldozzunk a bekéért. Segíts, hogy rendbe jöjjek önmagámmal... Maradj velem mind a nyugalomban, mind a nyugtalanságban. Uram, nyisd meg pénztárcámat... önsze­retetem jobban zárja, mint a csatija. Köszönöm, hogy átélhetem, mit jelent sze­retni . . . Könyörgünk azokért, akik akaratod ellené­re vannak egyedül,.. akik viszonzás nélkül szeretnek. Uram segíts, hogy meg tudjam tenni én az első lépést. .. Köszönöm, hogy hitvesemben társat adtál, aki szeret úgy, amint vagyok .. . Uram ne engedd, hogy gyermekem elől el­takarjalak téged... Könyörgünk a fiatalokért, hogy mindig ké­szek legyenek arra, hogy e világot emberibbé tegyek... Teremts nálunk hamar jobb lakáskörülmé­nyeket ... Hadd érdekeljen az élet, amíg élek... EGYETLEN ÁTFUTÁS UTÁN leteszem a könyvet, s nem az ismertetés szövegét formál- galom magamban, hanem ezt a mondatot íz- 'elgetem: „küldd tüzedet erre a kialudt oltár­ra — szívemre — hadd tudjak újra imád­kozni!” Jus*wj el erre az olvaso” D. Koren Emil

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents