Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1972-08-20 / 34. szám
Gyilkos iiiegr ögzö t (ség 2 Kor. 3. i—3 Megrőgzót* emberekről olykor olvasunk az ú jságokban * állunk- a rádióban, sót látjuk őkit a televízióban. Visszaeső, ro- vottmúltú bűnösök AUff nyílik ki előttük a bortón kapuja, újra visszakerülnek oda Találkozunk olykor a szenvedélyek rabjaival is mindennapi életünkben. Különösen iszakosokkal Látjuk mind a közösségi, társadalmi, mind az egyéni, családi életben megrögsöttséguk szomorú következményeit, Válásokat, állami gondozásra szoruló gyermekeket, tragikus, halálos kimenetelű baleseteket. Gyilkol a megrögzönség. Küzd ezek ellen a társadalom. Mint ahogy egyre erőteljesebben emeljük fel szavunkat az önzés azon formája ellen is, mely a gyermekáldással szemben nyilvánul meg sok család életében Ebben a küzdelemben csakúgy egyek vagyunk minden jóaka- ratú embertársunkkal, mint városaink, falvaink szépítésében, hazánk építésében, Tie valljuk meg őszintén, hogy egyhazunk épületében, közöttünk is van még, található több megrögzöttség, mely ellen küldenünk kell. Ma mar csak kevesen, inkább a szaktudósok tudjak, hogy Pál apostol ideje óta is voltak az egyház történetében, sőt elvétve ma is akadnak olyan Szentirás-kutatók, akik pontosan megszámolták a Bibliában a betűket, kiszámították a bibliai szöveg közepét és abból vontak le következtetéseket. Jó lehetett ez időtűző játéknak, jobb híján való elfoglaltságnak, de nem lehetett alkalmas Isten szándékainak megismerésére. Ez az az eset, mikor a betű öl. Megöli az életet, az isteni akarat elevenségét, az emberi cselekvések jószándékait. Mi lett volna az emberiséggel, ott allna-e a XX. század tudománya, — ahol vagyunk, — ha a tudósok, kutatók, a laboratóriumokban, íróasztalokban tartják felfedezéseiket? Egyházunk hivatott teológusai — elismerhetjük — nem betűrágók, kiléptek az életbe. De nekünk mindnyájunknak, lelkészeknek és híveknek ki kell törni — ha benne vagyunk — a megrögzöttsé- gckböl. Ki kell lépni a merev hitvitákból, a becsontosodott ko- nokságokból, le kell vetni a köálarcokat, át kell lépni a kegyesség kis, szűk és zárt köreit! At kell lépni az egyház, a haza határain. Be kell látni a nagykorúvá lett világ problémáiba, küzdeni kell az emberibb életért Vietnamban, Afrikában, a biztonságért Európában. Az egyház a világért van. As egyháznak is van múltja, története. Nagy kincs a történelem, De nem azért van, hogy lekössön, lebéklyózzon. Van mit tanulni belőle. Van mit megbánni miatta. De nem szent kő, nem tabu számunkra. Milyen megrögzötten, kövekként állottak szemben Jézussal népének, vallásának képviselői. A köbe vésett és általuk bogozott törvényekre hivatkoztak. Milyen sokan emlegették és elvétve emlegetik ma is a nagy egyházat. Mondják: ami rég volt, az volt az igazi. Ma már csak sírni és elszomorodni lehet. Vegyük észre, hogy a templomok mellett nagyobb községekben is emeletes házak, víztornyok emelkednek. Sőt fölé nőttek a templomnak. A kövek: kövek. De a szivek ma is dobognak. Az emberek élnek, örülnek és szomorkodnak. Terveznek és dolgoznak. Ha Isten emberré lett Kisztusban, akkor ma is Rá van szüksége az embernek. Nem a betűjére, hanem a szolgálatára. El az uralom megrögzöttségé- vel. Szolgálni hív az élet. Nagy változások korában élünk. Mit tud alkotni az ember? „Csodákra” képes! Ennél már csak az a megdöbbentőbb, hogy a nagy haladás, az ugrásszerű változás századában vannak emberek, akik megrögzöttek, változatlanok maradnak. Igaz, az ember megváltozása nagy dolog. Nem kis feladat sok embernek felnőni a század vívmányaihoz. így van nálunk is itt-ott. Nehéz a régiből újat előhozni. A rossz elképzeléseket átértékelni. Téves, rossz, káros, megrögzött utakat elhagyni. Üj módokat keresni. Különösen, ha valaki maga sem akar változni. Hogyan születhet az ember, ha vén. A Lélek által. El hát a megrögzöttségekkel! Ne tegyenek a merev hit és életszabályok senkit se közülünk „lélekgyilkosokká” a gyülekezetben, az egyházban és a mindennapi életben. A Lélek tud és akar segíteni. Igénkben a betű ellentéte a Lélek. A megrögzötiségé a szabadság. Ahol az Vr Lelke, ott a szabadság! Fábry István Félrevert harangok Néprajzosok mondják mostanában, hogy „ütött az utolsó óra'' „félre kell verni a harangokat!" s mozgósítani minden épkézláb embert, hogy mentsük, ami még menthető, gyűjtsük össze a ma még élő, de minden nappal a temetőbe merülő, örökre elveszett értékeket. \ Igazuk van! Az öregek nagy része könyvekre szóló s.-ajha- gyományt visz el magával. Ismerős köztünk e mondás: „Eb- rül, ebre, paprul, papra." Ebről, ebre maradt az örv, a lánc, papról, papra a biblia, agenda, énekeskonyv s talán egy egész könyvtár. Hány olyan kisiparos • család van, ahol apárol fiúra szállt a műhely s mmden, szerszám. Használta 3—4. sőt több nemzedék is! Népűnk irodalmának, szellemi életének bölcsője is így öröklődött a.paról fiúra Szájról szájra, lélektől lélekig, századokról, századokra maradt örökül ránk az, ami magyar. Most, mintha megtörne, megszakadna ez a lánc. Érthető okai vannak. Forradalmi változások vannak falun s az egész országban. Gyökeresen megváltozott az élet. A közelmúltban egy régóta hiányzó könyv jelent meg a könyvpiacon: Ham Klotz „Az orgonáról” magyar fordítása. MA AZ ORGONAMUZSI- KÁI ez ideig még soha nem tapasztalt érdeklődés kíséri. Egyetlen szóló hangszer sem tudja annyiszor egymás után a Zeneakadémia nagytermét zsúfolásig megtölteni közönséggel, mint az orgona. És ha a komoly zene iránti érdeklődést a hanglemezboltokban mérjük le, ott is a legtöbbet kért zene az orgonazene. Érthető volt az orgonát kedvelő széles körű közönség kívánsága: magyar nyelven olvasni valamit az orgona szerkezetéről. E célra a legalkalmasabB- nak Hans Klotz könyve kínálkozott. íjp a könyv a hangszer felépítése területén teljesen járatlan olvasót az ábrák és a világos magyarázat eszközével lépésről, lépésre juttatja el a bonyolult hangszer rejtelmeibe. A könyv kiválóságát és népszerűségét az bizonyítja a legjobban, hogy német nyélven hét kiadást ért el, és hogy több nyelvre is lefordították. A magyar fordítás gondos munkáját Gergely Ferenc európai hírű orgonaművész, a Zeneművészeti Főiskolai tanára végezte el. A könyvet a fordító a legnevesebb magyarországi orgonák leírásával egészítette ki. így került be e könyvbe Zalánfy Aladár professzor, egyházunk kiváló muzsikusa által tervezett de a második világháborúban leégett Budapest-Öbudai tempósak néhány olyan okot említek, aminek következménye e változás. Minimálisra rövidült, a családi együttlét ideje Évszázadokon keresztül, különösen tn’cn sötétedéstől fekvésig orákon át a .tűzhely „fényénél', vagy pipicsek, gyertyák. petróleumlámpák gyér világítása mellett, töltötte ideiét a család apraja -nagyja Nem lehetett ilyenkor mást tenni. mint. beszélgetni. Szállt a szó és szájtátva hallgatták a gyerekek és unokák. Ma erre nincs idő, lehetőség, Gyermekek és unokák még a legszűkebb családfa történetét sem ismerik, Ahogy öröklődtek valaha a tárgyak, szerszámok, úgy örökítették utódaikra az évszázados, sőt évezredes szokásokat. A nagyapa es az apa boldogan hallgatta fia betlehemezését,, hiszen a szavak, a ritmusok oly mély talajból merültek fel, ahol ő is csak egy láncszem volt, ő is kapta s így adta tovább .,. Ma itt is törést szenved ez az évezredes lánc! Nem siránkozom emiatt. jNem sírom vissza a kisablakos, nádfedeles házakat ... de belül mégis reszketek s ezt bocsássátok meg nelom orgonájának leírása, valamint a tavaly megépült Deák téri orgonának ismertetése. HAZÁNK EVANGÉLIKUS TEMPLOMAIBAN háromszáz- egynéhány orgona áll. Ha ma kellene ezeket a hangszereket felépíteni, ötvenmillió forint se volna rá elegendő. Több tucatnyi a pótolhatatlan értékű műemlék-orgonák száma. Mikor egyházunk birtokában ilyen kincs — s egyben nemzeti kincs — van, legkevesebb, hogy erről a kincsről, értékéről, működéséről, karbantartásáról és helyes használatáról legalább azok tudjanak, akik e kincsnek felelős őrei és mesterei, a lelkészek és kántorok. Kimondottan a kántoroknak mint hivatott s/.altembereknek szólnak az orgona történetéről, az orgonajátékról és a regisztrálásról szóló fejezetek. A könyv bölcsen az építészeknek is ad tanácsot, miként alakítsák ki azokat a belső tereket, ahová egyszer majd orgonát szándékoznak felállítani. Mert sajnc« hazánkban is szinte törvényszerű, hogy az orgonák számára az építészek túl szűk vagy akusztikailag alkalmatlan tereket biztosítanak. ÖRÖM KÉZBE VENNI á Zeneműkiadó kiadásában megjelent szép nyomású, jó képanyaggal illusztrált, ízléses borítójú-kötésű könyvet, melynek tartalma egyaránt segít megbecsülni hazánk orgonakultúráját és egyházzenénk drága kincsét. Trajtler Gábor kém Egyet tehetünk s ezt meg kel! tennünk: aim nem élhet tovább, el ne vesszen! Teológiánkon több szakcso port alakult. Ezekben gyakorló lelkészek dolgoznak egy- egy professzor vezetése mellett. Céljuk az, hogy közösen képezzék magukat a teológia szaktárgyaiban. így alakult meg az egyháztörténeti szakcsoport, mely egyetemes es hazai egyháztörténetünk kutatásával, értékelésével foglalkozik. Ennek ága az egyházi néprajzi szakcsoport. A munka irányításával engem bíztak meg. Örömmel vállaltam s most az lenne a kérésem minden olvasómhoz vegyen részt ebben a nehéz munkában Vallom azt, hogy ennek a szakcsoportnak kivétel nélkül mindenki tagja lehet Induljunk el egy konkrét példából: Munkánk indulásakor elhatároztuk, hogy összegyűjtjük a születessél, k* rész telessel es egyházkeléssel kapcsolatos szokásokat. Ki-ki közölje velem (ha lehet minél hamarabb), amit ebben a kérdésben ismer. A munka eredményéről, szeretnénk képet, adni újságunkban. mindnyájunk örömére es gazdagodására. Én hiszem, hogv velem együtt sokan kezükbe veszik a szerszámot és segítségünkre lesznek ebben a nagy munkában. A leveleket, a következő címre kerem: Hemád Tibor. Gyenesdiás. Kalánkánkra szálljon Isten áldása! Hemád Tibor Nyáron sok gyerek foglalkozik rovargyűjtéssel. Különösen a nagyobbak. Szeptemberben meg is mutatják az iskolában gyűjteményüket. A Bibliában is többször olvashatunk különféle rovarokról. Csak néhányat említünk közülük. Kérdezzük ki őket, mit mondanak magukról: A HANGYA. Sose tétlenkedünk. Mindig sürgünk-for- gunk. Termetünknél sokkal nagyobb terheket cipelünk. Előrelátók vagyunk. Nemcsak a mának élünk. Egyszer Salamon, a bölcs kiráLy, hosszan elnézegette munkánkat. Feszült figyelemmel nézte szorgalmunkat. Közben a lusta, naplopó, rest emberekre gondolt. Hazament és ezt írta rólunk: Eredj a hangyához te rest, nézd meg az ő útjait és légy bölcs. Nincs vezére, igazgatója, vagy ura. Nyáron szerzi meg kenyeret, aratáskor gyűjti eledelét.Ó te rest, meddig fekszel? Mikor kelsz fel a te álmodból?” (Péld. 6, 6—9) — Kicsik vagyunk, erőtelen nép. Naggyá, bölccsé azért váltunk, mert mindegyikünk tudja a maga dolgát. Előrelátó, szorgalmas munka nélkül ti emberek se viszitek sokra. Ne szégyenetek tanulni tőlünk. Salamon király sem szégyellt«. Ezért vált bölccsé. MOLY. Apró pilleszárnyon röpülök. Petéimet gyapjú ruhákba, finom prémekbe rakom. Apró kis hernyóim jóízűen lakmároznak belőlük. Jézus egy lélekzetvételre említette őket a rozsdával és a tolvajokkal (Mt. 6, 19—20). Igaza van. Amit az emberek mások elől eldugdosnak, mi megtaláljuk mint az ügyes tolvaj és szétrágjuk, akár a rozsda a vasat. Ti molyirtóval harcoltok* ellenünk. De hogyan küzdőtök kapzsiságotok, zsugoriságotok ellen ? Hallgassatok Jézusra, ő mondta: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a rozsda és. a moly megemészti és ahol a tolvajok kiássák és ellopják. Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben . . Hogyan? Pocsékolással? Tékozlással? Nem! Jószívűséggel. Segitökészséggel. MÉH. A Szentrás csak mint vadméheket ismer minket. Fa- odúkban, sziklahasadékokban, a föld repedéseiben lakunk. A „tejjel és mézzel folyó Kánaán” gazdagságához mi is hozzájárultunk. Izrael népe, amikor elhagyta Egyiptomot, hosszú vándorútján gyakran bukkant méztől csörgő sziklákra. Mi hordtuk télé virágmézzel a sziklahasádékokat. Saul király katonái erdei harc közben a föld szinén találtak mézet. Mi hordtuk tele lépesmézzel a fák odúit any- nyira, hogy a földre csurgóit. Jonathán királyfi szeme azonnal felvidult, amikor pálcájával szájához emelte és meg- kostólta. A 81. zsoltár szerint „sziklából folyó mézzel” tölti be Isten azokat, akik hallgatnak rá és utain járnak. Keresztelő Jánost is mi tápláltuk vad mézzel, amikor Judea pusztájában Jézus útját egyengette igehirdetésével. — De ha bántanak és feldühítenek, rettenetesek tudunk lenni. Seregestül vetjük magunkat bán- talmazóinkra. Agyonszurkáljuk fullánkjainkkal. Talán ezért nevezték el rólunk Izrael népének egyik hős asszonyát, Debórát. Neve azt jelenti : méh. Védte népét, ellenségeit megkergette, körülfogta, nem engedte menekülni. Mi is így teszünk azzal, aki bántja népünket, családunkat. Hegyháti János Petőfi nyomában Petőfi Sárszentlőrincen (3.) Petőfi szállásadói A Tolnai esperesség iskolájának Sárszent- lőrincre helyezésénél a környezetnek, a szállásadóknak is döntő szerep jutott. „A Dunán túl levő kerületben majd egy Eklézsiának sints, amely az ő népessége, pallérozottsága s nagyobb kiterjedése mellett szebb, tisztább Magyarsággal élne, mint a Sz. Lőrintzi Gyülekezet: hogy itt a deák nyelv mellett a tiszta magyarságban is előmenetelesen gyarapodhat az ifjúság nem tsak az oskolában, hanem szállásain is. . .!" írja már megnyitáskor a Magyar Kurír (1807. augusztus 4.) „Hogy egy falu népe'tanítsa az értelmiséget a nyelvvel szépen és tisztán élni. az valóban egyedülálló tanterv a neveléstörténelemben.'’ (Dienes: A fiatal Petőfi, 1968. 138. lap.) Maga az iskola szervezte a tanulók megfelelő környezetben történő elszállásolását. Petrovitsnét is Haag professzor irányítja a jegyző lakba, a kisdiák első szállásadójához. Hitiig Lajos jegyző ..A ház a falu legszebb háza volt, száz év múlva is, amikor én felkerestem, mint szülőfalum legnagyobb nevezetességét — írja Illyés Gyula Petőfi-életrajzában. Az L alakú épület hosszabb szára gyümölcsfák és virágágyak mentén húzódik a kert felé. Az oszlopos tornácról szőlőhegyekre Játni, a tolnai táj, a Völgység feledhetetlen édességgel hullámzó halmaira és lankáivá. A kis diák az épületnek a gyönyörű, széles főutcára eső rö- videbb szárában, padlós, tágas szobában lakik, harmadmagával. .Ez a községi jegyzői lakás, a szállásadó a község jegyzője Hittig Lajos. Előbb Száradon volt tanító, 1827—32-ig lőrinci jegyző. 1832 tavaszán megválasztották Ma- josra tanítónak, ahol a jegyzői tisztet is ellátta. ' A Hittig-házban a 9 éves kisdiák gondos felügyelet alá, meleg családi körbe került. Hittig-jegyző pontos feljegyzést vezetett kosz- tosdiákjai térítéseiről és nála elhelyezett zsebpénzéről. Ebből tudjuk meg, hogy a kis Sándorért az édesanyja havi 12 forintot fizetett, s hogy a zsebpénzét, ellátmányát esetenként mire költötte (papirosra és téntára 15 krajcár, kalamárisra 12, bálba 15, egy konc papirosra A sárszentlőrinci Petőíi-ház, az akkori jegyzői lakas. Itt lakott Petőfi kosztosdiákként 1831— 32-ben 48 krajcár, fejelés csizmára 2 forint, stb.) A melegszívű Hittigné édesanyát pótolt, s a virgonc gyereksereg testvéreket. Különösen is összebartitkozott a nála egy évvel idősebb Amáliával, akihez később „Gyermekkori ba- rátnémhoz” című versét is írta Ez is igazolja, hogy milyen kedves emlékei maradtak első sárszentlőrinci szálláshelyéről s a Hittig- családról. v Németh Ferenc tanító Hittigék Hidasra költöztével már 1832 áprilisában kénytelen volt szállást változtatni a 1 kisdiák. Ekkor került Németh Ferenc elemi iskolai tanítóhoz. Ez a ház is elismert szálláshely volt vidéki diákok számára. A gyülekezeti tanítói lakásban akkor Sárkány Sá* muel dunaegyházi lelkész fiai kvártélyoztak: János és Sámuel, Különösen a fiatalabb Sámuellel, akivel még egy évig együtt lakott Petőfi, tartós barátságba került, Petrovitsné Hittig jegyző tanácsára választotta a tanítói lakást Sándor fia második szálláshelyéül, amit nem is bánt meg, mert ott maradt a kis Petőfi lőrinci második tanuló-éve végéig. Németh Ferenc jól képzett és a magyar nyelvet nagyon szépen beszélő tanító volt a gyülekezeti hagyomány szerint. Vásárosfaluban, Sopron megyében született 1780. szeptember 29-én, nemes szülőktől. Sopronban végezte a tanítóképzőt, ahonnan 1802-ben közvetlenül tanulmányai befejezte után Sárszent- lőrincre hívták meg praeceptornak, segédtanítónak, s még abban az évben, miután Knar János káplán-tanító Gyünkre hivatott meg lelkésznek, rendes tanítónak választották meg. így egész életmunkáját Sárszentlőrincen végezte (1802—1843-ig). Az 1814. évi püspöklátogatási jegyzőkönyv szerint „meglehetősen érti a deák és német nyelveket, s alkalmas orgonista." Egy leszármazottjának az emlékezete szerint Németh Ferencz az ott lakó Petőfit zongorázni és franciául is tanítota. Petőfi nagyon jól érezte magát itt, szállásadója családját is nagyon szerette. Amikor 1845- ben ellátogatott Lőrincre, őket is felkereste. „Megyek az én kedves mamámhoz” — mondta Lehr Andrásnak, s ezzel a gyermekorból felelevenedő családias megjelöléssel Németh Ferenczné, Majertsik Juliannát értette, Né- methék családjában — öt gyermekük volt — szintén nemzedékről-nemzedékre szállt a jeles kosztosdiákra való emlékezés. A Pelőfi-hás Sárszentlőrinc községben a halhatatlan kisdiák itt-tanulásának tárgyi emlékéül leginkább első szálláshelye, a volt jegyzői lakás maradt fenn. Ezt az épületet 1874-ig használták jegyzői lakásul és hivatalul, akkor pedig a község tanítói lakásnak ajánlotta fel, amely rendeltetését az utóbbi évekig —• lakhatatlanná válásáig — betöltötte. 1883 óta emléktáblával van megjelölve. Petőfi születésének 150. évfordulója alkalmából a Műemléki Felügyelőség vezetése és irányítása mellett a Tolna megyei Tanács segítségével Sárszent- lőrinc lakossága nagy lelkesedéssel állította helyre, hogy benne Petőfi emlékszobát, tájmúzeumot és községi könyvtárat rendezzen be. Hisszük, hogy ezáltal is felelevenedik és a jövőbén is erőteljesebben hat Petőfi emléke Sárszentlőrincen, A volt evangélikus tanító lakás Petőfivel való kapcsolata hosszú időre feledésbe ment nemcsak Sárszentlőrincen. hanem a Petőfi irodalomban is. „Az egykori Németh-parta, ahol Petőfi hosszú időn át lakott, ma sincs emléktáblával megjelölve. A Pelöfi-irodalom- nak alig van szereplője, akivel mostohábban bánnánk, mint Németh tanítóval és családjával” — írja Dienes András Petőfi ifjúságának hisztorikusa. Szeretnénk remélni, hogy ebben is változást hoz a közelgő, kiemelkedő évforduló. Cscprcgi Béla Könyv az orgonáról
