Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-08-20 / 34. szám

Ha 400 érnél «»előtt mai ér­telemben vett újságok jelentek 'rúna meg, a riporterek bizo­nyosan ilyen címet adtak voU na híreiknek. Ami azonban akkor történt, az minden fan­táziát felülmúló véres valóság volt. Gyűlölettől ködös tekin­tetű, vért szomjazó katonák és feltüzelt tömegek törtek be pá­rizsi házakba. Békés álomban pihenő, vagy riadtan ébredő emberek szivébe döfték kard­jukat, tőrüket, Nem volt. kí­mélet : elsősorban férfiakat, de asszonyokat és ártatlan gyere­keket is megöltek Párizs ut­cáin a vér patakokban folyt. Hitelt érdemlő adatok szerint egyetlen éjszakán — a 400 év­vel ezelőtti Párizsra gondol­tunk' — 2000 embert öltek meg. De az öldöklés nem állt meg, átcsapott a vidéki váro­sokba és falvakba is. Vannak, akik 20 000 halottat említenek, vannak, akik ennél jóval töb­bet is. Történelmünk már sok borzalmas eseményt produkált azóta is, de ez vetekszik mind­egyikkel: az elszabadult, fé­kevesztett gyilkos indulat, a ré­mület és a halál éjszakája bo­rult rá Franciaországra 1572. augusztus 23-án Szent Bertalan napján. Innen a név is: a Szent Bertalan éjszakája, vagy más­képpen a párizsi vérnász. _ Kerek 400 esztendeje mind­ennek. Az évfordulón azonban érdemes egy pillanatra meg­állni. Mi volt e véres esemény mögött? Kik s kiket gyilkoltak ilyen szörnyű módon? Tanit-e ma, s mire ez a véres esemény? A reformáció Franciaországban Ha mozdulatlan, álló vízbe követ dobunk, a hullámok Több nyelven ­in. Ennek a harcnak a felsza­badulás vetet véget. Már a há­ború alatt várható volt, hogy a győztes nagyhatalmak a há­ború után úgy rendezik majd Európában a német kérdést, hogy Németország soha többé ne válhassék egy újabb hódí­tó háború megindítójává. Eb­be a rendezésbe illet bele ra Közép-Európában eddig élő német nemzetiségű tömbök visszatelepítése Németország­ba, hogy ne maradjanak az esetleg mégis újból jelentkező német hódító törekvéseknek előretolt hadosztályai. Így ke­rült 60r a háború után a német nemzetiség zömének visszate- lepesítésére Magyarországról is. Ez az áttelepítés egyház­megyénk minden gyülekezeté­ben nagyarányú létszámcsök­kenéssel járt. Ma alig számlál némelyik gyülekezetünk né­hány tucat léleknél többet, és két, vagy háromszáz lelkes gyülekezetek már „nagy” gyü­lekezetnek számítanak. Ezek­ben a válságos és nehéz évek­ben lelkészeink a töredék nyájhoz is hűek maradtak. Sokszor a nélkülözést is vál­lalták. Ehhez a nyomorúság­hoz járult az is, hogy sok he­lyütt a megmaradt töredék nyáj lelkészében nem pásztort, hanem ellenséget látott múlt­beli politika szemben állása miatt. Még a háború után is sokáig nem értették meg azt, hogy a fasizmussal szembeni harc és állásfoglalás pásztori indulatból fakadt. SOK-SOK EVI HÜSEGES SZOLGALAT győzte csak meg a töredék gyülekezeteket min­denütt arról, hogy a lelkészek­nek a német nemzetiség ügyé­ben tanúsított magatartása pásztori szolgálat volt. Hogy ezt oly sokan és oly sokáig nem tudták megérteni, annak leg­főbb oka talán éppen az volt, hogy az emberek többsége nem érezte át a szülőföld, a haza elleni merénylet bűnét. A kendőt pedig az a tény kötöt­te az emberek szemére, hogy a „Volksbund” annak idején az akkori magyar hatóságok te­vékeny közreműködésével, vagy legalábbis passzív asz- szisztálása mellett fejthette ki tevékenységét. Mert a „Volks­bund” képviselői végül is a. „Magyar Élet Pártja”, az ak­kori kormánypárt cégére alatt foglalhatták el a helyüket a parlamentben. Hogyan látha­tott volna tisztán egy félreeső faluban az egyszerű ember ebben az ügyben, amikor pl. a bonyhádi gimnázium tanulói közül sokan több esetben mint vádlottak álltak magyar bíró­ság előtt „Volksbund” ellenes tevékenység miatt, és amikor a csendőrség előszeretettel fi­gyelte a parókiákat? A látás tisztulása csak évek múlva in­dult meg, és a hűséges munka és szolgálat által bizonyosodott meg arról, hogy ki volt az el­lenség, és ki a barát, és ki a pásztor. IV. A háború és az azt követő összeomlásból felemelkedő új Magyarország hamar bizonyí­totta, hogy nincs szó nemzeti­ségi elnyomásról. Ugyanis a kitelepítés után visszamaradt német nemzetiség töredéke za­vartalanul használhatta anya­nyelvét, családban utcán, ápolhatta szokásait és hagyo­mányait. Ahol erre igény mu­tatkozott, ott a gyermekek ha­marosan tanulhattak anya­nyelvükön is az iskolákban. Pécsett német nemzetiségi kö­zépiskola működik, német kul­egy szívvel (4.) hírcsoportok működnek » né­pi hagyományok őrzésére A fasizmus idején sokszor félre­értett és ellenségnek tartott lelkipásztorok pedig nemcsak kitartottak a nyáj mellett, ha­nem megszakítás nélkül, nem várt módon német nyelven folytatták lelkészi szolgálatu­kat és így végzik ma is min­denütt, ahol erre igény mu­tatkozik. JOGGAL FELVETŐDIK ezek után most már az a kér­dés, hová húz az itt maradt német nemzetiség szíve. Visz- szatalált-e hazájához, a Ma­gyar Népköztársasághoz, és együtt van-e ennek a hazának a szeretetében, építésében? Természetesen emberileg le­hetetlen ezt szívtől szívig me­nően kivizsgálni. Ki ismerhe­ti ugyanis a szív rejtett dol­gait? A szív érzése jelbeszéd által mégis érthetővé válik. Sok ilyen érthető jelbeszéd közül hadd válasszak csupán egyet! Az egyik igen kicsire zsugo­rodott gyülekezetem egyik nő- tagjáról van szó, aki most már öregen, egyedül, család nélkül él közöttünk. Fia a mai Német Szövetségi Köztársaságban, leánya Ausztriában él. ifi ma­radt egyedtjl. Bizonyára rég­óta nem állná már senki az útját, ha idős korában család­jához gyermekei valamelyiké­hez költöznék. Senki nem üt­közne meg azon, ha egy édes­anya ilyen egyedüllétből gyer­mekei valamelyikéhez kíván­koznék. Mégis itt él velünk és közöttünk, és gyermekeinél tett többszöri látogatás után igy nyilatkozott: „Amikor ha­za vágyom, ide vágyódom erre a földre, ebbe a faluba, ebbe a gyülekezetbe. Nem tudnék sehol másutt igy otthon lenni. Gyermekeim utáni vágyamnál is erősebbek azok az érzések, amelyek ehhez a helyhez köt­nek. Másutt élni nekem a ha­lálom lenne. És az engem ide­kötő szálak egyike itteni evan­gélikus gyülekezetem, mert eh­hez mérhető gyülekezeti kö­zösséget nem találtam sehol odakint.” Bizonyára átérezzük ennek a bizonyságtételnek a nagysze­rűségét. Ha egy evangélikus gyülekezet valóban közösség, akkor az lehet egyike azon szálaknak, amely az embere­ket ideköti ehhez a hazához is. HOGY A NÉMET NEMZE­TISÉG, amelynek szívét démo­ni erővel igyekeztek elfordíta­ni ettől a hazától, visszatalált újból a hazájához, ebben ben­ne van evangélikus egyhá­zunknak, lelkészeinknek a szolgálata i6. Nem volt ez min­dig könnyű szolgálat, és nem volt gyülekezeteink részéről sem mindig lelkesen fogadott szolgálat. Sokat, nagyon sokat kellett ezért a mi időnkben Magyarországon német nyel­ven prédikálnunk. Magam is, szinte e sorok írása közben vettem észre, hogy életemből már huszonegy esztendő sza­ladt el ebben a szolgálatban. Végeztem ezt a szolgálatot töb­bek között azért is, hogy a ránkbízottak nemcsak a meny­ben találjanak egyszer örök hazára, hanem ezen a földön is újra, meg újra haza talál­janak. A LELKÉSZI SZOLGÁLAT ilyen kétirányú szolgálat. És a teljes emberi lethez, a bol­dogságélmény teljességéhez kell az otthon élménye is. Ezt az otthont az ember ezzel a szi­vet melegítő és szívet meg­nyugtató szóval illetheti: „az én hazám.” Kari Béla egyre nagyobb gyűrűket vet­nek. így „gyűrűzött” az evan­gélium is, amelyet Luther kez­dett hirdetni Németországban A hullámok országhatárokon is átcsaptak, így elérték Fran­ciaországot is. A francia egy­házi megújulásra Kálvin Já­nosnak volt, közvetlen hatása. Ahogy egyre többen lettek olyanok, akik felfigyeltek az „új hit” hirdetésére, lassan megszületett a „szövetségesek” — hugenották egyháza, Szom­jas szívvel hallgatták az evan­géliumot prédikátoraik ajká­ról, lángoló hittel és mindenre készen követték Jézus Krisz­tust, Hogy hosszú évtizedek üldöztetései ellenére is fenn­maradtak, mutatja, hogy csak egytől féltek: a hűtlenségtől, Sajátosságaik között azt is meg kell említenünk, hogy hitükért -fegyveres harcra is készen vol­tak. 1559-ben adták ki Hitv&l- lási irataikat és egyházi rend­tartásukat. Lassan hatalommá lettek országukban. Soraik­ban sok nemesember is volt, sőt olyanok is, akiknek az Or­szágban is vezető szerep ju­tott. Egyik vezéralakjuk Coligny admirális volt. Mint nomes ifjú a királyi udvarban nevelkedett. Hamarosan gene­rális, majd két provincia hely­tartója, 33 éves korában pedig Franciaország admirálisa lett. Nem a szavak, hanem „ a né­ma kötelességteljesítés embe­re” volt, jegyzi fel róla a kró­nika. Egy vesztett csata után, amikor maga is fogságba ke­rült, a börtönben vette kéz­be és olvasta szorgalmasan a Bibliát, meg a Genfből érkező reformáeiós iratokat. így érle­lődött meg lelkében , a szilárd elhatározás: egész életével Is­tennek és hazájának kell szol­gálnia. Szabadulása után egy darabig otthonában élt az imádság és naponkénti áhíta­tok légkörében. A király azon­ban újra szolgálatra szólította. Ezúttal azonban már úgy érke­zett a királyi udvarba, hogy szivében Istennek, az evangé­liumnak és üldözött hugenotta egyházának kötelezte el magát. Elsősorban neki és sok derék társa szívós munkájának kö­szönhető az eredmény: már- már úgy látszott, hogy hosszú harc után Franciaországban a római katolikus és hugenotta egyház békébe«, egymást elis­merve fog élni, hite miatt sen­kit üldözni nem szabad. En­nek a békének megpecsételé­séül tűzték ki a hugenotta Na- varrai Henrik herceg és a ró­mai katolikus Valois Margit (a király nő-’érc) esküvőjét. Ab ellenre formáció dühe azonban békítheteien volt. Küli- politikai kényszerből egyeztek bele a Xátszatbékessegbe. Mi­kor azonban látták, hogy Co- ligny befolyása egyre inkább nő IX, Károly király felett, a gyermek-király anyja, Medici Katalin és — a'sors milyen kü­lönös tragédiája! — Coligny ifjúkorának legjobb barátja Guise Ferenc lotharingiai her- seg vezetésével ellenakcióba, kezdtek. Először csak Colignyit akarták eltenni láb alól, de a merénylet nem sikerült. Ek­kor született meg a démoni ten;: minden hugenottát kiirta­ni. 1572, augusztus 23-ról 24-re virradó éjszaka a hugenották minden vezetője együtt volt Párizsban a nagy esküvői ün­nepre készülődve A hugenot­ták lakásait, szállásait jól is­merték. Ti tokban körülvették azokat, s rájuk törték, Elsőnek Coligny holttestét dobtak ki az ablakon, ez volt a jeladás a mészárlásra. Szent Bertalan éjszakáján vérbe fulladt a nászünnepély. Hogy a reakciós francia ura­lom Örült, meg tudjuk érteni. A legfájdalmasabb azonban a?, hogy a római pápa a hír halla­tára háladaó misét tartott és emlékérmet veretett, így „tfii- gaszalta Istent” több ezer em­ber haláláért! Megemlékezésünk nem bosszút liheg, de fájdal­mas és kell, hogy tanulságos is legyen. A századok folyamán nem egyedül a hugenották vol­tak a római katolikus egyház üldözésének evangéliumi vér­tanúi. Kell, hogy egyszer ko­moly következtetéseket vonjon lé a római egyház, s megválto­zott gondolkozását mutassa meg. Mi pedig, — amikor a párizsi vérnász 400 éves évfordulóján emlékezünk — adjunk hálát Istennek, hogy egészen más világban élünk. És a mi vilá­gunkban már csak emlékek a véres felekezeti harcok. Keveházi László Váci Mihály: Sarkcsillagom! Szülőföldemen Gyermekkorból itt maradt felhőket álmodnak felettem az egek. Jegenyék lángját szítják a szellők. A könnytől ki óv meg engemet? Szülőföld! E modem korban csúfság éri azt, kinek még fogain recseg a hazai homok kvarca. Titkolom rólad-kelt álmaim. Tengereken, világokon túlra vágynak a súlyukrvesztett szívek. Pedig mit az ember itthon elveszt, földön, égen nem lelheti meg. Hazám édes gravitációja! Csak vonzásod adhat súlyt nekem! Hová mennék? Határaid közt is milyen nehéz meglelni helyem! Mi lennék, ha te is elengednél? Szülőföld, hazám — sarkcsillagom! Csodálok minden csillagot, holdat, de csak tehozzád igazodom! Ej van. Nem látom, csak hallom őket: — sírva húznak vándormadarak, Vágyik, vergődik, sóhajt az ember, lázadozik — s mégis hű marad. Hulló csillag hív, csal vadlúd-ének; van, ki már rakétán menekül. Leborulok. Szívem melegíti a Földet, mely lassan, egyre hül. (A Kossuth-dijas költő „Százhúszat verő szív” című gyűjte­ményes köteléből, mely 1971-ben jelent meg) A Sajtóosztály értesíti a lelkészi hivatalokat és megrendelőit, hogy JÚLIUS 1-TÖL AUGUSZTUS 31-IG íratterjesztésí szünetet tart. A július 1. után érkező írásbeli megrendeléseknek csak szeptember 1. után tud eleget tenni, mivel a postai küldemények feladása szünetei. Az iratterjesztési szünet alatt — tehát július 1-íöl augusztus 31-ig — a készpénzért történő eladás zavaralan. ji's Evangélikus Elet szerkesztése D, Koren Emil, a budai egyházmegye esperese arra való hi­vatkozással, hogy új gyülekezeteben es egyházmegyéjében el­kezdett munkája, nagy mértékben igénybe veszi és szinte min­den idejét leköti, '1972. május 31-ével lemondott az EVANGÉ­LIKUS ÉLET szerkesztői tisztségéről. Lemondását a Sajtótanács 1972. június 2-án tartott ülésén elfogadta. A Sajtótanácson D. Káldy Zoltán püspök méltatta D. Kören Emil esperes több éven keresztül végzett szerkesztői szolgálatát, Kiemelte, hogy szer­kesztői szolgálata idején az Evangélikus Elet tartalmilag elmé­lyült, több oldalúvá vált, hangja melegebbé lett és égjTe inkább gyülekezeti jellegűvé lett. A Sajtótanács hálás köszönetét fejez­te ki D. Koren Emilnek szerkesztői munkásságáért Kérte, hogy a lap szolgálatában amennyire ideje engedi -továbbra is ve­gyen részt. A Sajtótanács nem választott új szerkesztőt D. Koren Emil helyére. Ügy döntött, hogy az utolsó nyolc hőnap gyakorlatának megfelelőén — mely időben D. Korén Emil hosszabb betegsége miatt már nem vett, részt a szerkesztésben — továbbra is a ro­vatvezetőkből álló szerkesztőbizottság szerkeszti a lapot D. Kál­dy Zoltán, a Sajtóosztály vezető-püspökének irányításával. A szerkesztés gondozását és adminisztrálását Mezőst György bu- dapest-csepelí lelkész végzi, aki az elmúlt fél évben is végért« ezt & munkát A rovatvezetőkből AUő szerkesztő bizottság tagjai ■ Kama» Ágoston, dr. Vámos József, dr. Sélméezt János, dr. Bédey Pál, ifj. Harmati Béla, A lap kiadásáért Harkányt László tördelőszerkeertő felélőé. A szőkébb körű, rovatvezetőkből álló szerkesztő bizottság mellett továbbra is működik a. nagyobb szerkesztő bizottság. A rovatvezetők munkaközössége félélős a nagy szerkesztő bizott­ságnak, melynek tagjai a fentieken kívül a következők: D. dr, Öttlyk, Ernő, D. dr. Pálfi Miklós, dr, Prőhle Károly, dr. Gróá Gyula, dr. Nagy Gyula, dr. Fabiny Tibor, D. Koren Emil, Vi­rág h Gyula, Benczúr László, Slázy Lajos; Soros Károly, dr. Hafenscher Károly, Kökény Elek, Matuz László, Munoz Frigyes, Szirmai Zoltán és Veöreös Imre. % A lap szerkesztésével és cikkeivel kapcsolatos lével ékét * következő címre kérjük: Evangélikus Élet szerkesztősége Buda­pest VIII., Puskin u. 12. A szerkesztő bizottság szeretettel kéri a gyülekezeteket és azok vezetőit a lap támogatására. Dr. Nagy Gyula szolgálata! Dr. Nagy Gyula professzor, egyházunk képviselője a Lu­theránus Világszövetség genfi központjában és a lelkészne­velés — teológiai képzés refe­rense a Tanulmányi Osztályon, múlt őszi afrikai körútja után most csaknem kéhónapos dél- amerikai és észak-amerikai hivatalos útra indul július 21- én. Felkeresi a teológiai kép­zés központjait Uruguayban, Chilében, Braziliában, Argen­tínában, Mexikóban és az Észak-amerikai Egyesült Álla­mokban. Közben három na­gyobb konferencián szolgál: előadásokat tart a latin-ameri­kai teológiai professzori kon­ferencián Sao Leopoldoban (Brazília) az egyház diakóniai életformájáról és ennek hatá­sáról a lelkészképzésre, vezeti a brazíliai evangélikus lelké­szek araras-i konferenciáját az egyház társadalmi szolgálatá­ról, részt vesz és előadást tart az észak-amerikai teológiai professzorok konferenciáján St Louisban (Egyesült Államok). Megbeszéléseket folytat a lel­készképzés mai követelményei­ről, az egyház mai szolgálatá­ról dél- és észak-amerikai teo­lógiai fakultásokon és szemi­náriumokban. Végül szeptem­ber első felében Cardifíban (Nagybritannia) az Egyházak Világtanácsa Egyház és Társa­dalom Bizottsága tagjaként lesz jelen a tanácskozásokon. Isten áldását kérjük egyhá­zunk küldöttjének szolgálatai­ra a két amerikai kontinensen. EGYHÁZAK VILÁGTANÁCSA Az Egyházak Világtanácsa a küld Észak - V ietnatn ba. Az vietnami bombázások áldoza- Orosz Ortodox Egyház vállal­tainak megsegítésére "300 ezer ta a küldemények továbbítá- dóllár értékben gyógyszereket sát és annak költségeit, (epd) Örkény István: Tóték „Tragikomédia, történik égy hegyvidéki községben a máso­dik világháború idején ...” — Ezek Örkény István nagysike­rű, 1967-es budapesti bemuta­tója óta sok európai ország színpadát is megjárt színmű­vének címszavai. A szerző bra­vúrosan oldja meg célkitűzése­it: bemutatja ennek a világ­háborúnak minden borzalmát; a zsarnokság már-már az őrü­let határán járó elembertele- nedését, hideg érzéketlenségét és másokat is téboly felé sod­ró hatását. Bemutatja a jó­szándékú, de meghunyászkodó kisember torzulásait, aki ilyen módon hasztalan igyekszik kispolgári nyugalmát megvé­deni, az ebből való felszaba­dulás csak az öntudatra ébre­dés drámai cselekedete után lehetséges. Feltűnik a műben villanásnyi jelenet során az egyetlen világosan látó szerep­lő, a „világhírű orvos-profesz- szor, Cipriani”, aki így jellem­zi a fasizmus pusztulásra ítélt korát: „A kistermetűek óriá­soknak hiszik magukat, aki pedig a többinél egy fejjel ma­gasabb. az mindenáron kicsi­nek szeretne látszani ...” Majd amikor inasa rásegíti a védelmet nyújtó kényszerzub­bonyt, így kiált: „Annak ami most van, egyszer vége lesz. Ennek az átkozott háborúnak is vége lesz... és akkor min­denki akkora lesz. amekkora, szabad lesz aludni, ásítani, még nyújtózkodni is ...” Mindez pedig távol a had­színtértől játszódik le, egy csendes hegyvidéki falucska még csendesebb házában, ahol Tót Lajos községi tűzoltó és kis családja fronton harcoló fiuk érdekében szolgálatkész odaadással fogadják annak be­tegszabadságra érkező pa­rancsnokát, az őrnagyot A csendes otthon hamarosan át­alakul, s miközben komikus jeleneteken nevethet a néző, megértheti a koncentrációs tá­borok minden borzalmát, fel­dereng előtte, hogyan csatla­kozhatott egy őrült zsarnok oldalára jószándékú emberek sokasága, hogyan tudott éve­ken keresztül úrrá válni a ha­zugság, a megfélemlítés, az esztelenség. Akiért Tóték mindezt vállalják, közben a fronton nyomorultul elpusz­tul, erről azonban a leveleket „cenzúrázó” postás jóvoltából nem nyernek tudomást. A gro­teszk játék folytatódhat egé­szen addig, amíg az emberi méltóság és öntudat hamu alá szorított parazsa az utolsó pil­lanatban lángra nem lobban. A színmű pap-alakja meg­lehetősen passzív és visszahú­zódó. A magát keresztyén em­bernek valló olvasó vagy né­ző azonban megbizonyosodhat arról, hogy kis és nagy embe­ri kérdésekben a passzivitás és visszahúzódás hamis maga­tartás ! Felelősek vagyunk minden embertelenségért, minden torzulásért, akár a közvetlen környezetünkben mutatkozzék, akár a nagy vi­lágban jelentkezzék háborúra, elnyomásra, igazságtalanságra utaló jeleivel. Isten az embert értékes, másokat nem veszé­lyeztető, hanem segítő életre teremtette! Örkény István műve állás- foglalásra késztető, lelkiisme­retet felrázó alkotás. Ezért örülünk sikerének s ajánljuk elolvasását. Szirmai Zoltán I VÉRFÜRDŐ PÁRIZSBAN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents