Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-08-20 / 34. szám

XXXVn ÉVFOLYAM, 34. SZÁM 1973. augusztus 20. Ara: 2.— Forint Meditáció Alkotmányunk ünnepen HATALOM!... Milyen sokszor ikertestvéred a FÉLELEM! Perzsa satrapák, görög tirannusok, római császárok kezében mennyi rettegést, vért, könnyet jelentettél. Nyögtek miattad a rabláncra fűzőitek, a kínzókamrák foglyai, a tüzes trónra ülte­tett Dózsák, az SS-legények vérebei elől rejt őzök, az Angela Davis-ek. Gyermekkoromban akkor szöktél szívembe, — hatalom és fé­lelem —, amikor apámat a nincstelenek érdekében írt cikkei miatt beidézték a községházára, s lázítással vádolták a földes­úr jelenlétében. Hatalomr' — te vágtál végig a gróf ostorában gimnazista öcsém hátán a Timári-erdöben, mivel vázlatkönyvé­be önfeledten rajzolgatott földi halandók számára tilos terüle­ten, a több százholdas erdőben. Rettenet társult hozzád, mikor csendőrök egy megkötözött vérző embert vezettek végig a falun. S a nyári nagygyakorlaton, mikor a kedves, népszerű Sándor közlegényt egy napon hátrakötött kézzel láttuk iszonyodva a kovácsműhely gerendájára felhúzva. — véres, fal fehér volt és félájult. Hatalom! A világtörténelemben és kicsi emberi életünkben milyen sokszor volt együtt járó ikertestvéred a félelem! NÉPI HATALOM! Milyen jó. hogy hazánkban ikertestvéred: a BIZTONSÁG! Nyugodtan hajthatja álomra fejét ma mindenki Magyarországon. Abban a tudatban élünk, hogy — ha nem vé­tettünk a törvény ellen — jogtalanul, igazságtalanul senki meg nem hurcolhat bennünket, a hajunk szála sem görbülhet meg. S ha valakit mégis bántódás, sérelem ér, van fórum, ahova pa­naszával mehet és jogorvoslatot találhat. Egyetlen munkásnak sem kell félnie — mint Nyugaton oly sokszor —, hogy munka­helyén reggel azzal fogadják, mehet, amerre lát, felmondtak neki, nincs munka. Éjszaka, ha felzörgetnek álmunkból, az csak egy defektes autójú külföldi turista lehet. Biztonságot nyújtó népi hatalom! Jézus is a hatalommal találta szembe magat Antónia várá­ban, De Pilátus felett és mögött ott látta Isten hatalmát. Meg­köszönöm Istennek ma. Alkotmányunk ünnepén, hogy felfe­dezhetjük új történelmi helyzetünkben Isten világkormányzó hatalmát. Hiszen mi az, amit Isten akar ebben a világban mun­kálni? Röviden így mondhatnám: hogy legyünk egymás mel­lett emberségesek, igazán emberek. S nem foglalható-e ebben össze népünk alaptörvénye, ae Alkotmány! Részletezve talán három szó világit elő belőle, s e három: az emberi élet három fontos pillére. BÉKE, ami azt jelenti, hogy együtt, egymás mellett kell mun­katársaknak, népeknek menni a jövő felé. A megbékélés terüle­tén mennyi tennivalónk van házon, hazán belül! De mennyi po­zitív nekifeszülesnek vagyunk tanúi — különösen a szocialista tábor részéröl■— világviszonylatban, hogy a háború lángjai mi­előbb kialudjanak, IGAZSÁG a második pillére emberi életünknek. .4.3 ez évben, módosított Alkotmány különös hangsúlyt tesz erre. „A Magyar Népköztársaság állampolgárai a törvény előtt egyenlők.” Tud­juk, érezzük, hogy ez így van. És az is ehhez a szociális lelkű­iéihez tartozik, hogy nemcsak a magunk részére igényeljük az igazságot, hanem minden nép, faj, elmaradt emberek szá­mára is. SZABADSÁG a harmadik fontos tartozéka életünknek. Mennyi vér folyt ezért hazánk és más népek története folya­mán! Népünk ma szabadságban él. Nagyszerű dolog, hogy sza­bad út van mindenki részére a tudományok felé, szabad utaz­nunk határainkon túl. Felnőttek lettünk ebben a világban. Ezért hallunk felszóla­lásokban, írásokban annyi felszabadult, okos, bölcs javaslatot, jó hozzáállást a problémákhoz. Az az igazi szabadság, amikor az ember belső szabadsághoz jut. A felnőtt, belső szabadság azt jelenti, hogy az ember megszabadul a veleszületett kapita­lista gondolkodástól és szociális lénnyé lesz. A belső szabadság megszabadít az önzéstől, a mások kárára ügyeskedéstől. Az alkotmány nemcsak egy nemzetnek 23 évvel ezelőtt lefek­tetett és most módosított alaptörvénye. Nem mögöttünk hagyha­tó mérföldkő. Folyton valósítandó célkitűzés is. Fundamentum, melyre állandóan raknunk kell az önzetlenség, emberség, sze­retet, béke .igazság, szabadság építőköveit. Nem lehelünk meg­elégedve, hogy,van egy jó alaptörvényünk, melyből sugárzik az emberiesség. Valóban szociális emberekké kell lennünk. Mert hiába volna a nagyszerű elgondolás — ha maradnánk belül embertelenek! Jézusunktól mi azt tanultuk meg, hogy az a boldog ember, aki nem uralkodni akar, hanem szolgálni szeretetben. Engem igen megragadott, hogy a megújított Alkotmány tárgyalásakor Kádár János ezt hangsúlyozta: „Nem valamiféle uralkodásnak tekintjük a kormányzati feladatot, hanem szolgálatnak.” Hatalom! Milyen nagyszerű, ha olyan kezekben van, melyek mozdulnak a jóra és azt szolgálatra használják. A mában nagy­szerű lehetőségünk van mindnyájunknak arra, hogy „cseleked­ik a jót”. Görög Tibor AZ EGYHAZAK VILAGTANÁC5A KÜLDÖTTSÉGE A PÁPÁNÁL Az Egyházak Világtanácsa főtitkárát, dr. Eugene Carson Blake lelkészt és munkatár­sait, a görög ortodox profesz- szor dr. Nikos A. Nissiotis társfőtitkárt és a „Hit és Egy­házszervezet” titkárság veze­tőjét, dr. Lukas Vischer sváj­ci lelkészt június 2-án a Vati­kánban magánkihallgatáson fogadta VI. Pál pápa. A vati­káni keresztyén egység ügyei­vel foglalkozó titkárság veze­tőjének, Jan Willebrands bí­borosnak a jelenlétében meg­beszéléseket folytattak az Egy­házak Világtanácsa és a Vati­kán együttes munkacsoportjá­nak a két fél jobb kapcsola­tait és együttmunkálkodását célzó eddigi tárgyalásainak eredményeiről. Az együttes munkabizottság előző heti ró­mai gyűlése során Blake és Willebr^nds elnöklete alatt megállapította, hogy egyelő­re nem lehet szó a római kato­likus egyháznak az Egyházak Világtanácsa tagjai közé tör­ténő belépéséről, (epd) A LUTHERÁNUS világszövetség elnöke A SZOVJETUNIÓBAN Dr. Mikko Juva professzor, a Világszövetség finn elnöke D. Vaui Hansen európai tit­kár kíséretében augusztus 4— 14. között látogatást tett a Lett és Észt Evangélikus Egyház meghívására a Szovjetunió­ban, (lwi) Szolgálat új és régi könyvekkel Beszélgetés Papp Iván némi, az Evangélikus Országos Könyvtár vezetőjével fs O ÍTT Á R í a Jü HbJí í , fiwr M»ot< tci-Ji > /X ».uv«- .*x : P^O»-«- Wt>.}U fii» Sibv> tx!«rr : wía h v»u ^ r • , . i 30.1} M j&fe*H,iu< y, jjwn/SÍ c‘.ajf(tr <?. |KÍ»ÍWvV^< I ftfi U,<tt I liiUti «K& • ■' Társadalmunk élénk fi­gyelemmel fordul mostaná­ban az egyházi tudományos gyűjtemények: levéltárak, múzeumok és könyvtárak felé. Olvasóink is értesül­tek már levéltári értékeink megbecsüléséről, láthattak bemutató! műtárgyainkból a Nemzeti Galéria emlékeze­tes kiállításán 1970-ben. Most az Evangélikus Orszá­gos Könyvtár munkájáról kérdezzük meg Könyvtáros Asszonyt! Nagyon jó. hogy magáról a munkáról szólhatok; ez a lé­nyeges, amellett az olvasók számára érdekesebb is, mint szervezési vagy történeti kér­dések, Csak egyetlen megha­tározást, elöljáróban! Szabály- rendéletünk azt mondja könyv­tárunkról; a Magyarországi Evangélikus Egyház központi tudományos könyvtára. Köz­ponti: az Országos Elnökség irányi fásával működik s meg­bízásából központi feladatokat is ellát a többi evangélikus egyházi könyvtárral kapcsolat­ban, Tudományos könyvtár: tehát nem pótol közművelő­dési könyvtárat, az egyház munkásai számára sem! Egy­házi tudományos köny vtái-: nem versenyez más tudomá­nyos könyvtárakkal. Még régi olvasóknál is látható: a könyv­tár tevékenységének csak azt a részét ismerik, amelyikkel könyvkölcsönzés során, éppen találkoztak. Ezért szívesen mu­tatom be — a könyvtári min­dennapi munka részletei he­lyett — a könyvtár sokféle, többé-kevésbé önálló életet élő, de egységesen kezelt „rétegét”, kezeti munka minden területén gyakorlati célú szakkönyvtár gz a gazdag gyűjtemény. Amint évangélikus és más lelkészek is mindennapi szolgálatukhoz igénylik a szakkönyvet. Sok lel­kész dolgozik — különböző mértékben — a teológiai tudo­mányos munka valamilyen te- területén, ők is, az Akadémia tanárai-is teológiai tudományos könyvtárat látnak — joggal — könyvtárunkban. Keresik ezért a legújabb szakkönyveket is, a Űj könyveinkből DIE LEHRE MARTIN LUTHERS Tiber das amt in der kirch» Eine gen«Sch-*ysteraatisctie ünttrsvehuag. ■seiner Schriften von 1312 bis 1525 Mit ffyujt «e a sok arcu- latú könyvtár? Ma könyvtárunk a szakterü­let s a vele szorosan érintkező tudományok könyv- és folyó­iratanyagát gyűjti, vagyis mindazt a dokumentumot, ami a magyar evangélikusság múlt­jára és jelenére, a világ lu­theránus egyházaira, az egye­temes és magyar protestantiz­musra, annak múltbeli s mai teológiájára s ez új teológiá­ból fakadó naponkénti szolgá­latra vonatkozik. Miért hangsúlyozza Könyvtáros Asszony a „ma” szót? Mert ma es itt élünk és dol­gozunk. A nagy könyvtár azonban egyben hosszú évek terméke is, különféle eredetű egyes könyvekből, hagyatékok­ból, könyvtárakból állt össze, nevünk szinte gyűjtőnév. A különböző részeknek más a tör­ténetük. éppen ezért eltérő jel­legű lehet könyvanyaguk is, ma is más-más olvasóréteghez szólhatnak. Külön raktározzuk, együtt kölcsönözzük a külön­féle eredetű könyveket, így azután nagy könyvtárunk egy­szerre főiskolai könyvtár, gya­korlati célú szakkönyvtár, teo­lógiai tudományos könyvtár, humán jellegű általános könyv­tár s — nem utolsó sorban — könyvlörténeti muzeális gyűj­temény. Például? Kezdjük a leginkább ismert és használt Evangélikus Teoló­giai Akadémiai Könyvtárral. Ennek egykori soproni anya­gát s új könyveit (az 1950—öl­es tanév óta beszerzett 5969 idegen, s 3518 hazai modem művel) legalább háromféle ol­vasó legalább háromféle cél­lal használja — persze, az élet gazdagabb, mint a rubrikák! A Teológiai Akadémia hallgatói számára főiskolai könyvtár va­gyunk, elsősorban a tanulás­hoz kémek könyvet. Felkészü­lésükhöz tartozik a lelkészi hi­vatás gyakorlati elsajátítása is, így az igehirdetés és a gyüle­JÁ* AARTS tífEISJfc** •V«7,Í» Űj könyveinkből ma is használt alapvető kézi­könyveket s a teológiatörténeti szempontból jelentős régebbi munkákat is. hogy lelkészképző és továbbképző feladataikat, ha­zai és nemzetközi szolgálatai­kat magas színvonalon végez­hessék. Ezek nyilván a könyvtár fő feladatai, egyben egy érté­kes könyvtári „réteg”. És a többi? „Mellékes” feladataink kö­zül nem egyet maga a könyv­anyag diktált. Egy-egy hagya­tékból megvan nálunk olyan — esetleg nem is különösen régi — könyv is, amelyet pl. a XVIII—XIX. sz. társada­Székely István zsoltárfordítása 1348 lomtudományi kérdéseinek ku­tatója újabb könyvtárakban hiába keres. Igazi ritkaságok örzőhelye Régi és Ritka Köny­vek Gyűjteménye s a híres Podmaniczky Könyvtár, da­rabjaikat a kutatók, sőt a szak- dolgozatot készítő leendő ku­tatók számára hozzáférhetővé tesszük. — Postán kölcsön- zünk nem helybeli olvasók­nak, külföldieknek a könyv­tárközi kölcsönzés útján — bizony, néha pontosabban kap­juk vissza a könyvet a távoli olvasótól, mint a helybelitől! Minden könyvet kölcsön­ad a könyvtár? A világért sem! Vannak könyvek, amelyeket nemhogy kölcsönözni, de lapozgatni, jó­formán kézbevenni sem sza­bad! Hogyan? hát nem arra- való a könyv, hogy olvas­sák? Különbséget kell tennünk a modern könyv használata s reánk amúgy is ritkán maradt értékes régi könyv kezelése kö­zött/ Félreértenénk könytárosi feladatunkat, ha elődeink könyveit már-már túlzónak tű­nő aggályossággal nem őriz­nénk. Természetesen, gondo­san vigyázunk minden egyes darabra, újra és régire, hiszen felelősek vagyunk minden könyvért. Olvasóinktól időről időre visszakérjük a régebben kikölcsönzött könyveket. Kéré­sünk általában eredményes is: 1969 óta több, mint 3500 db könyv került vissza, — ma mintegy 1600 db van kölcsön. Nem lehet kellemes fel­adat a kölcsönző megsür- getése! Valóban nem az, — de bí­zunk abban, megértik olva­sóink, éppen az ő érdekükben tesszük. Kérésünk nem öncélú, nem azért sürgetünk, hogy a könyv itt álljon a könyvtárban. Éppen azért kell gondosan őrizni a könyveket, hogy a könytárban minél több olvasó számára hozzáférhetővé tegyük. Térjünk vissza a könyv­ritkaságokra! Ha ennyire óvjuk, hogyan lesz belőlük egyházunk s népünk szá­mára érték? A könyvritkaságok közvetve válnak közkinccsé! Azzal, hogy a szakember feldolgozza, meg­ismerteti a hazai és nemzetkö­zi tudományos élettel, megje­lentetik kritikai vagy hason­más kiadásban, ha mód van rá, népszerű kiadásban, az adatai szerepelnek bibliográ­fiákban, tanulmányokban, — mindez hasonló az élő szer­vezet táplálékfeldolgozó és asz- szimiláló munkájához. De van arra is sok jó lehetőség, hogy az érdeklődőknek úgy mutas­suk meg kincseinket, hogy se a levegő, se a fény (közvetett fény) ártalmas hatásának ne tegyük ki ezeket. Jó fénykép­vagy xeroxmásolatok, mikrofil­mek segíthetnek, s ezt jól tud­ják ma már kiállításra készülő társintézményeink is. (így nem az egyetlen ép példány rongá­lódik egy hosszabb ideig tartó nagy kiállításon,) Tessedik Sámuel egyik munkája Kérünk még néhány szó* a gyülekezetek tulajdonában levő könyvek számbavételé­ről is! Azt mondhatjuk, az általá­nos könytvári jelentések s a ki­emelkedő értékű könyvek je­lentései megérkeztek. Van még néhány kisebb pótolnivaló. Is­merve az egyház történetét, nem meglepő az értékes könyvek nagy száma: nyilván­tartásunkban eddig 366 db 16. századi nyomtatvány szerepel, (s ebben még nincs benne két legnagyobb könyvtárunk min­den adata!), — más igen ér­tékes könyv pedig majdnem 700 darab van a gyülekezetek­ben, vagyis eddigi ismereteink szerint is több, mint 1000 db kincs-számba menő könyvünk van. „Házon kívül” is megbe­csülik értékeinket, — bizonyá­ra megnő értékes könyveink iránt gyülekezeteinkben is a fe­lelősség, s ennek következése, a hűséges gondozás iránti ér­zék, Becsüljük meg magunk is kincseinket, ezek ma is hat­nak, hazánk kulturális törek­véseit, tudományos életét jól szolgálják, s ne feledjük: az evangélikus egyház számára pedig saját legjobb hagyo­mányainkat megillető kegye­leti értékük is van! így válik hát a régi és új könyv őrzése, gondozása, használata a másik ember szolgálatává! Valóban, ez a dolgunk a könyvekkel: mint eszközzel, de értékes eszközzel szolgáljuk ta­nuló, igehirdelő, tudományos munkát végző embertársaink javát. A maga szerény mód­ján a könyvtári munka — kis gyülekezetben is, központi intézményben is — segíti az egyház szolgálatát társadal­munkban. Saját fő feladatait ellátva jó szívvel működünk együtt más területen dolgozók­kal is a megnyilvánuló bizalom és társadalmi igény szerint. Ez a szolgálat jól beleillik az evangélikus egyház sokféle, de egy lélekből fakadó szolgála­tainak sorába. LUTHERÁNUS világszövetség A további evangélikus — ró­mai katolikus kapcsolatok technikai részleteit vitatták meg Genfben július elején dr. André Appel világszövet­ségi főtitkár és dr. Peder Hoo- jen, világszövetségi titkár a Vatikán illetékeseivel, Jerome Hamer és Jean Francois Ar- righi római titkársági veze­tőkkel. A római katolikus fél kérésére az ez óv októberére tervezett együttes bizottsági megbeszélést a jövő év már­ciusára halasztották. Ugyan­akkor megegyeztek abban, hogy a római Kúria küldöttsé­ge ez év november 29—decem­ber 1. között hivatalos láto­gatást tesz Genfben a Luthe­ránus Világszövetség küldött­ségének 1969-ben Rómában tett hivatalos látogatása vi­szonzására, (lwi)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents