Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1972-08-13 / 33. szám
Több nyelven — egy szívvel (3.) A Magyarországon élő nemzetiségek között itt él evangélikus egyházunkat is érintően egy német ajkú nemzetiség is, amely Tolna — Baranyai Evangélikus Egyházmegyénkben jelentős számú. Ki- sebb-nagyobb gyülekezetekben éli egyházi életét, és német anyanyelvű igényéhez mérten ma is anyanyelvén részesül lelkigondozásban. E gyülekezetek mai helyzetének és életének a megértéséhez szükségünk van legalább egy évszázadra terjedő visszapillantásra. Mivel ez a német nemzetiség ezen a vidéken, a mainál lényegesen nagyobb számban élt itt az 1700-as évek eleje óta, meglehetősen összefüggő tömbben, és csak igen kis felületen érintkezett a magyarsággal, ezért nyelvében, szokásaiban, hagyományaiban megmaradt németnek. L ENNEK A NEMZETISÉGNEK ilyen zárt és szilárd tömbbű elhelyezkedése az 1848/49-es szabadságharc és forradalom idején mégsem jelentett akadályt abban, hogy teljesen eggyé váljék a magyar nemzet jobbik részének törekvésével és nemzeti küzdelmeivel így pl. Borbély József bonyhádi esperes-lelkésznek, Per- czel Mór barátjának és harcostársának lelkes toborozása nagy számmal állította e nemzetiség fegyverforgató népét Perczel Mór tábornok zászlaja alá. Azt is bizonyítandó, hogy 1848/49 küzdelme nemcsak nemzeti szabadságharc volt, hanem forradalom is, és ezért ezt a nemzetiséget akkor jobbágyhelyzete magától értődőén vezette abba a táborba, amely tábor felett a nemzeti szabadságharc zászlaja mellett a jobbágyfelszabadítás zászlaja is lengett. Akkor adatott volna a történelemben az a helyzet és alkalom, amikor ez a nemzetiség, ha nyelvében és hagyományaiban nem is, de szívében és politikai célkitűzésében eggyé válhatott volna a magyar nemzettel. Igen, ha 1848 eredményeképpen megszülethetett volna az önálló és független, valamint szellemében haladó Magyarország. De sajnos ezzel a történelem sokáig adós maradt. így csak ábrándozni lehet azon a kérdésen, mi lett volna a hatás a német nemzetiségi kérdésre nézve is, ha a szabadságharc küzdelmeiből Kossuth független Magyarországa és köztársasága kerül ki győztesen. IT. AZ ÁBRÁNDOZÁSBÓL azonban mindig kijózanít a rideg valóság. A valóságos tény pedig, minden szomorú és súlyos következményével együtt az lett, hogy a németországi fasizmus megszületése után, a két világháború között, a második világháború vége felé pedig egyre fokozódó mértékben, az itteni német nemzetiség a hitleri Németország Magyarország testébe ékelődött, előre tolt hadosztálya lett, és ekkor a német nemzetiség nemcsak leválni igyekezett a magyar állam testéről, hanem szembefordult azzal a Magyarországgal, amelyért száz évvel azelőtt még maga is fegyvert fogott. Ez volt a hitleri fasiszta szervezetnek, a „Volksbund”-nak a kora, mely e nemzetiség körében nagy befolyásra tett szert. De az igazsághoz hozzá tartozik az is, hogy ez a mozgalom. legnagyobb virágzása idején sem tudta teljesen meghódítani ezt a nemzetiséget, és nem tudta teljes létszámában szembefordítani azzal a szellemmel, amely 1848/49-ben egy táborba vonta ezen a vidéken a magyart és németet, mégpedig a független Magyarországért. Az első, „Volksbund” által okozott meglepetésekből ocsúdva ugyanis kibontotta zászlaját a tolna — baranyai németség hazához hű antifasiszta mozgalma is, amely a „Hűséggel a hazához” jelszót tűzte zászlajára. Nem volt ez magyarosító mozgalom, hanem a német nemzetiség emberi jogait, az anyanyelvét, hagyományait és kultúráját tiszteletben tartó, sőt azt a maga eszközeivel ápoló antifasiszta mozgalom. Az így kibontakozó antifasiszta harcnak kialakultak hamarosan a sajátosan evangélikus egyházi frontjai is. E frontok két pont körül tömörültek. Egyrészt a Ielkészi állások betöltése körül, másrészt az akkori bonyhádi evangélikus főgimnázium körül. a szolgalatban Álló lelkészek közül ugyanis egy sem akadt, akit a „Volksbund” mozgalma meg tudott volna nyerni, és így egy szószék sem találtatott e német nyelvű gyülekezetekben, amely a német fasizmus szolgálatában állt volna. Csupán a világi vezetők révén nyert a gyülekezetekben kisebb, nagyobb teret a „Volksbund”, elsősorban azáltal, hogy dr. Mühl Henrik bonyhádi orvos, a „Volksbund” egyik alvezérének sikerült magát befészkelnie több gyülekezet felügyelői tisztébe, többek között a Bonyhádhoz legközelebb eső, és akkor tekintélyes majosi gyülekezet felügyelői tisztébe. Ezt a pozíciót kihasználva igyekezett volna a „Volksbund” a megüresedett Ielkészi állásokba a maga jelöltjeit kívülről behozni, hogy a magyarországi német nyelvű gyülekezeteket kiszakítsák a Magyarországi Evangélikus Egyház közösségéből, és az erdélyi szász evangélikus egyház mintájára egy különálló német egyházat szervezzenek. EBBEN A KIÉLEZETT HELYZETBEN folyt le éppen néhai dr. Schlitt Gyula lelkész- szé választása Máj oson, akinek tisztébe iktatása szinte a haza- fiság melletti tüntetés jegyében folyt le. Itt a majosi gyülekezetben tudta közömbösíteni dr. Mühl Henrik befolyását. Majd az egyházmegye alespe- reseként olyan markáns és tekintélyes ember került személyében a front élére, aki az egész egyházmegye területén sikerrel állta a küzdelmet. Minden napirendre került lelkészválasztást olyan bölcs politikával vezetett, hogy hamarosan ismét az egyházmegye határain kívülre szorultak azok az emberek, akik az itteni gyülekezeteinkből külön szervezendő német egyház bázisaivá lehettek volna. Így maradt meg akkori Ielkészi karunk mindvégig egységesnél^, akik körében az egyházszeretet és a hazaszeretet egy és oszthatatlan volt. így törött el annak a kalapácsnak a nyele, amellyel a fasizmust szolgáló német egyházat szerették volna kovácsolni. Es mivel az egyház és az iskola szoros kapcsolatban volt, egyházunk továbbra is olyan tanítókat tudott szolgálatba állítani, akik zömmel szintén az antifasiszta hazafiság szószólói voltak, a hallatlan erővel, és széles körű propagandával fellépő „Volks- bund”-dal szemben. BIZONYÁRA nem kis jelentőséggel bírt a Ielkészi karnak ez a magatartása abban is, hogy a bonyhádi gimnázium megmaradt magyar nyelvű és haladó szellemű középiskolának. A bonyhádi iskola körül alakult ki a másik front, és nem véletlenül! Ez az iskola gyűjtötte össze a Bonyhád és környéke német nyelvű gyülekezeteiből a tovább tanuló ifjakat. Ez részesítette őket olyan nevelésben, (többek között Rózsa Sándor történelem tanár, Kerényi [Kunszt] Henrik, Gyalog Béla német nyelv és irodalom tanárok), hogy a német anyanyelvű diákok szíve is megnyílt a magyar nemzet történelmével való eggyé válásra, megtanulhattak azután különbséget tenni német nyelv és irodalom, valamint a fasizmus között. És megtanulták Tomka Gusztáv hittanár óráin felismerni azt, hogy az eyangélikus „vallás” nem „német vallás”, így kaptak vissza a gyülekezetek ebből az iskolából olyan értelmiségieket, akik nevükben, részben anyanyelvűkben is németek voltak, de akiken, csak igen' csekély kivételtől eltekintve a „Volksbund” nem tudott úrrá lenni. Természetes tehát, hogy ez az iskola útjában volt n „Volks- bund”-nak. De, mint a lelké- szi állások betöltése úgy az iskola körül vívott harcban is a „Volksbund” minden fegyvere csütörtököt mondott. (Folytatjuk) Kari Béla Egyházunk részvétek a Nemzetközi Műemlékvédelmi Konferencián Hazánk fővárosában tartotta június utolsó hetében III. kongresszusát a Műemlékek és Védett Együttesek Nemzetközi Tanácsa, az ICOMOS (International Council of Monuments and Sites). Egyházunkat e jelentős nemzetközi tanácskozáson a múzeumi ügyek megszervezésével megbízott dr. Fabiny Tibor professzor képviselte, a római katolikus egyház képviseletében pedig dr. Cserháti József pécsi püspök, az Egyházművészeti Tanács elnöke és dr. Arató Miklós, a tanács főtitkára vett részt . Az UNESCO műemlékvédelmi szervezete első ízben 6 évvel ezelőtt ülésezett, amikor a 2. világháború legtöbbet szenvedett európai fővárosa, Varsó előtt tisztelgett, majd a második kongresszust a nagy múltú angol egyetemi városban, Oxf órában rendezték. Ilyen előzmények után hívta meg idén, a magyar műemlék- védelem centenáriumi évében kormányunk nevében hazánkba 40 ország 445 szakemberét dr. Dercsényi Dezső, az ICOMOS magyar nemzeti bizottságának elnöke. A gazdag program első napjaiban a szervezet közgyűlése zajlott le a Magyar Tudományos Akadémia budavári kongresszusi termében — az egykori országház nemrég restaurált, szép épületében —, s ennek során hazánkat ismét az ICOMOS végrehajtó bizottságának tagjává választották. Az ország nevezetesebb műemlékeit megtekintő kétrészes — északkeleti és délnyugati irányú — egész napos kirándulás után két napon át ülésezett ezután az ICOMOS kollokviuma. Ezen többek között két egyházi tárgyú előadás hangzott el: dr. Cserháti József püspök „Múlt és jelen az egyházi épületekben”, Geert Békáért pedig „Napjaink egyházi közösségeinek álláspontja a műemlék templomokkal kapcsolatban” címmel tartott francia nyelvű előadást, amelyet több hozzászólás is követett. A rangos konferencia során a vendégek a Mátyás-templomban meghallgathatták Kodály Budavári Tedeumát — csodálatos élmény volt számukra — és részt vehettek több angol és francia nyelvű filmbemutatón, amely a műemlékvédelemmel és annak hazai 100 esztendéjével volt kapcsolatos. A meghívott kül- és belföldi vendégeknek, így az egyházak képviselőinek is a tiszteletére június 26-án a Citadellában Szépvölgyi Zoltán, Budapest Főváros Tanácsának elnöke, június 29-én pedig a Parlamentben Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács elnökhelyettese adott fogadást. Az elkövetkező évek műemlékvédelmi terveihez sok ösztönzést és új indítást adó kongresszus az építési és városfejlesztési miniszternek a Duna Intercontinental Szállóban adott vacsorájával és a vendégek sétahajózásával zárult. Dr. Fabiny Tibor Nagy László: Hullócsillag Tündököl a csillagtábar, nézem, hosszan nézem. Ott egy csillag alig mozdult s máris eltűnőben. Fényét veszti, csak a vakság lehet a sajátja. Testét is a zengő kékség semmivé sikálja. Megfáradt, vagy önfejű volt? Pusztul mindenképpen. Lehulltával nincs hiány a csillagok rendjében. Hazám, de sok csillag adja múlhatatlan fényed! Velük mindig fényt lobogni kívánok teérted. Ha én téged elhagynálak keserves harcokban, tündökölnél tovább, de én vesznék nyomorultan. (A Kossuth-díjas költő „Arccal a tengernek” című 1966-ban megjelent kötetéből) Szabó Magda: Freskó Vannak olyan regények, ahol az alakok mint^ia az életből lépnének a könyv oldalaira: az élet maga elevenedik meg bennük, sorsuk és gondolataik általánosíthatók. Szabó Magda könyve nem ilyen. Bár itt is megelevenedésről van szó: egy gyermeklány családtagjairól festett képének alakjai elevenednek meg tizenhárom órára, arra az időre, amíg Annuska — a már felnőtt és a szülői házból régen megszökött paplány — hazalátogat anyja temetésére. De mintha az alakok életrekelése nagyon is a régi freskó sematikus vonalai és egyértelmű színei szerint történnék: Mamácska — a té- bolyodott papné — sárga, Apa, — a reakciós, szeretetlen lelkipásztor — fekete, Kun László — a boldogtalan békepap — vörös, s Anzsu. a vén cseléd, az egyetlen, akinek az arca valóban hasonlított is önmagához —, fehér. De a sárga halálsárga, a fekete koromfekete, a vörös bántóan vörös és a fehér túl fehér. Vagy talán ilyen egyszínű színek nincsenek is. Az egykor készült freskó alakjai között ott van ugyan a régi kedves leányka is: az azóta már öntudatos művésszé nőtt Annuska önmagát is odafestette —, de csak háttal a többieknek. S háttal maradt feléjük azóta is. A regény kitűnő szerkezeti felépítése, a szereplők elsősze- mélyű megszólalása betekintést enged a lélek és az értelem, az irigység és félelem, szerelem és közöny legelrejtet- tebb zugaiba éppúgy, mint annak a családi, társadalmi és egyházi környezetnek a szövevényébe, melyben a szereplők élnek. Itt nem csupán generációs, világnézeti, vagy történeti ellentétekről van szó, hanem két merőben más életszemlélet összeütközéséről: a kipusztulásra ítélt, szánalmas múlt megkövesedése és a mindennek hátat fordító emberi boldogság szabadsága. Amikor Annuskát visszaviszi a vonat Pestre, érzi, a há- tatfordítás végleges. De a megértő, felelős szeretet sem több azokénál, akiket otthagy. B. L. J. S. BACH ÖSSZES ORGONAMŰVEI címmel orgonahangverseny lesz' augusztus 11-én, pénteken este fél 7 órakor a Bécsikapu téri templomban. Concerto d-moll Orgelbüchlein (III. rész) Prelúdium és fúga A-dúr Fantázia és fúga c-moll Orgonái: PESK.Ö GYÖRGY Előadók: Földes Imre és Várnai Péter Jegyek ára: 12,— forint. A hangversenyt, megfelelő érdeklődés esetén, augusztus 14-én, hétfőn este megismétlik A Keresztyén Békekonferencia vezetőinek levele az Amerikai Egyesült Államok elnökéhez Elnök Űr! A Keresztyén Békekonferencia nevében fordulunk Önhöz. Ez a nemzetközi mozgalom a világ nagyon sok országából egyesíti azokat a keresztyéneket és keresztyén egyházakat, amelyek a mi korunkban a békéért érzett felelősségüknek akarnak kifejezést adni. A Keresztyén Békekonferencia olyan fórum kíván lenni, ahol a keresztyének az egész világról találkozhatnak és kereshetik Isten akaratát az időszerű politikai, társadalmi és gazdasági kérdésekre vonatkozóan. A mi Urunk Jézus Krisztusunk evangéliumának nevében és lelkiismeretünk kényszere alatt fordulunk Önhöz és kérjük, hogy szüntesse meg az emberi életnek és az egész emberi környezetnek azt a borzalmas és soha nem látott pusztítását, amelyet az ön főparancsnoksága alatt az amerikai hadsereg végez Délkelet-Ázsiában. Mint emberek és mint keresztyének kérjük önt, hogy azonnal vessen véget ennek a délkelet-ázsiai népek ellen viselt kimondhatatlan, szörnyűséges háborúnak. Elnök Űr! Mi is tudjuk és közismert az egész világ közvéleménye előtt, hogy Elnök úr ragaszkodik családja kvéker hagyományaihoz. Olvassuk és tudjuk, hogy Ön rendszeresen részt- vesz keresztyén istentiszteleten. Az is világszerte ismert, hogy Ön és családja a Fehér Házban minden vasárnap hallgatja az evangélium üzenetét. Ezért úgy véljük, ön nem tévesztheti szem elől azt a tényt, hogy nemcsak a legkülönbözőbb kvéker gyűlések, amelyeket az Önök országában tartottak, hanem az Egyesült Államok legnagyobb keresztyén felekezetei éppen úgy, mint a nemzetközi keresztyén szervezetek is, a leghatározottabban szembefordulnak azoknak a tömegpusztító fegyvereknek a használatával, amelyekkel az EgyesüDt Államok hadserege harcol Indokínában. A soha nem látott méretű bombázások, a napalm pusztításai, a kémiai fegyverek, sőt az elektromos hadviselés eszközei olyan méretű felháborodást és megdöbbenést váltottak ki a világon, amely felett lehetetlen napirendre térni. Szeretnénk utalni arra is, hogy a római katolikus egyház legtekintélyesebb tanácskozása, a II. Vatikáni Zsinat is világosan elítélte a megkülönböztetés nélkül gyilkoló fegyverek alkalmazását. Emlékeztetünk arra is, hogy ez év márciusában a legkülönbözőbb amerikai keresztyén egyházak vezetői és teológusai Kansas Cityben tartott gyűlésükön világosan állástfoglaltak a Vietnamban és más indokínai országokban folyó véres háború ellen. Az Egyházak Világtanácsa, amely több mint 240 egyházat egyesít magában, nem egyszer tiltakozott a vietnami vérontás ellen. Hosszú sorát tudnánk felsorakoztatni a legkülönbözőbb egyházak, egyházi szervezetek és keresztyén csoportok amaz állásfoglalásainak, amelyek egyértelműen a keresztyén lelkiismerettel össze nem egyeztethetőnek, sőt azzal szembenállónak és súlyos bűnnek tartják az immár több mint három évtizede folyó vietnami háborút és azokat a kimondhatatlan szenvedéseket, amelyeket a vietnami népnek, gyermekeknek, asszonyoknak, aggoknak, férfiaknak és nőknek nap mint nap el kell viselniük. Elnök Űr! ön, mint az Egyesült Államok fegyveres erőineft főparancsnoka, közvetlenül kell legyen valamit a legsürgősebben, hogy megszűnjék ez az emberiség életében legnagyobb és legerkölcstelenebb pusztítás. Világos számunkra és az egész világ előtt is, hogy az önök által lelkiismeretlenül felhasznált olyan démoni találmányok, mint a személyválogatás nélkül pusztító foszfor bomba, a Nonyweli bombák, amelyeknek a töltete plasztikus repeszekböl áll és amelyeket röntgensugarakkal sem lehet kimutatni az emberi testben, továbbá a hasonló jellegű fegyverek, amelyekkel Önök az ún. vietnamizálási programot folytatják, visszautasítva a jóhiszemű és pozitív módon folytatható tárgyalásokat — mindezek a tények, az emberiség ellen elkövetett legnagyobb és minden módon elítélt bűnök a legszörnyűbb népirtásnak, démonikus és automatizált környezetirtásnak tekinthetők. Elnök Űr! Mint az Egyesült Államok elnöke és haderejének legfőbb parancsnoka, ön viseli a legnagyobb személyi felelősséget ezekért a bűnökért, amelyeket Isten és ember ellen való bűnnek ismer az egész keresztyén világ. Mint keresztyének kérjük Önt a Jézus Krisztus nevében, hogy azonnal állítsa le az emberek gyilkolását és nagy területek teljes elpusztítását és kérjük, hogy vonjon vissza minden amerikai haderőt Délkelet-Ázsia területéről. A keresztyén hit központi üzenete, hogy Jézus Krisztus szenvedett értünk. Elnök Űr! Ez a szenvedés arra kötelez bennünket, hogy az ö nevében ne okozzunk szenvedést embertársainknak. Nagyon szerettünk volna nem ilyen kemény szavakat használni Elnök úr, de ezek a szavak a Jézus Krisztusba vetett hitünk kifejezései, amelyeket a délkelet-ázsiai népek, közvetlenül a vietnami nép mérhetetlen szenvedései váltottak ki belőlünk. Kérjük Elnök Urat, fogadja ezt a levelünket a keresztyén hit és lelkiismeret kétségbeesett kiáltásaként. Prága, 1972. július 15. őszinte tisztelettel Dr. Tóth Károly Nyikodim főtitkár leningrádi és novgorodí metropolitan elnök NAMIBIA-KONFERENCIA 79 ország és 20 nemzetközi intézet 300 küldötte előtt jelentette ki Brüsszelben az Egyesült Nemzetek Szervezete Délnyugat-Afrika (Namibia) kérdéseinek intézésére kiküldött megbízottja. Lord Cara- don, hogy Dél-Afrika törvény- ellenesen tartja megszállás által a területet. Az Egyesült Nemzetek Szervezete, a Biztonsági Tanács és a hágai Nemzetközi Bíróság egybehangzóan fölhívta Dél-Afrikát Délnyugat-Afrika (Namibia) függetlenségének biztosítására. A világ szeme láttára azonban mégis az történik, hogy egy kisebbségi kormány megfosztja politikai jogaitól az Egyesült Nemzetek Szervezete döntése ellenére is a többséget. Lord Caradon véleménye szerint erre mindenekelőtt azért van lehetőség, mert a nyugati ipari nagyhatalmak így elsősorban Nyugat-Németország. támogatják Dél-Afrika politikáját. (lwi) sámap de. 10. és a református templom: a hónap második és negyedik vasárnapján de. 10. Bala- tonszemes evangélikus imaház (Fő u. 32.) : a hónap második és negyedik vasárnapján de. fél 9. Ba- latonvilágos Drenyovszky-villa Zrínyi u. 36.): augusztusban minden vasárnap du. 5. Fonyód protestáns templom: a hónap első vasárnapján de. 10, a hónap harmadik vasárnapján du. fél 5. Gye- nesdiás evangélikus szeretetotthon: minden vasárnap de. 10. Keszthely evangélikus templom (Deák F. u. 18): minden vasárnap de. háromnegyed 11. Sümeg Széchenyi u.: a hónap negyedik vasárnapján du. fél 4. Tapolca Darányi u. 1—3.: a hónap első és második vasárnapján du. 4. Zamárdi evangélikus imaház (Aradi u. IV. köz sarok): a hónap második vasárnapján de. fél 12. a hónap negyedik vasárnapján du. fél 4. Zánka evangélikus imaház: a hónap első és harmadik vasárnapján de. 11. / Balatonakali evangélikus templom: a hónap utolsó vasárnapján de. háromnegyed 12. Balatonalmádi evangélikus templom (Baj- csy-Zsilinszky u. 25.): minden vasárnap du. 4. Balatonboglár református imaház: a hónap első vasárnapján du. fél 3, a hónap harmadik vasárnapján de. 9. Balaton- f enyves protestáns templomkert: a hónap első vasárnapján de. ll, a hónap harmadik vasárnapján du. 3. Balatonföldvár Felszabadulás u. 15.: a hónap negyedik vasárnapján du. 2. Balatonfüred református templom: a hónap utolsó vasárnapján de. 8. Balatonfűzfő református templom (József Attila u.): minden hónap második és negyedik vasárnapján du. 6. Balatonkenese református templom; a hónap utolsó vasárnapján du. 3. Balatonlelle református imaház: a hónap első vasárnapján du. 5, a hónap harmadik vasárnapján de. fél 11. Balatonszárszó evangélikus üdülő (Jóka: u. 44.): minden vaIstentiszteletek a Balaton mellett
