Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-08-06 / 32. szám

Nincs megállás a ju után Lapunk olvasói és az egy­házi zene barátai tudják, hogy a fóti Mandák Intézet életében • jubileumi év volt 1971. Az itt folyó kántorkép­zés negyedszázadára tekint­hettünk vissza Isten iránti hálával. De a kéthetes nyári tanfolyamok sorában is a hu­szonötödik éppen a múlt esz­tendőre esett. Hogy ebben a szép szolgálatban nincs meg­állás. azt igazolta már a leg­utóbbi négyhónapos téli tan­folyam. Július 7-én pedig a huszonhatodik évébe lépett intézmény huszonhatodik nyá­ri tanfolyamának záróünnep­ségén telhetett meg sok szív a jubileuminál nem kisebb örömmel. Az elnöki tisztet ezúttal Karaer Ágoston országos fő­titkár töltötte be. Ö köszön­tötte a Kántorképesítő Bizott­ság nevében a tanfolyam hall­gatóit, oktatóit és a vendég­sereget Öröm volt már csak végig­nézni is a tanfolyam 82 rész­vevőjén, akik között most is a gyermekek, fiatalok voltak túlsúlyban. De lehetett köz­tük látni papnékat éppúgy, mint komoly férfiakat is. Amikor a harmóniumjáték- ban és orgonálásban történt előrehaladásukról adtak bi­zonyságot a növendékek az or­gona mellett, nemcsak a jelen­levő szülők nézték örömmel gyermekeiket, hanem az egész hallgatóság megállapíthatta: ebben az intézetben igen ered­ményes munka folyik. Hiszen a tanfolyam 82 részvevője kö­zül 50 teljesen kezdő volt, és ezek is egytől-egyig eljutot­tak odáig, hogy két kézzel el tudták játszani valamelyik énekünk könnyű letétjét. Hát még ha a haladókat nézzük, akik egyre több korái vagy orgonamű megszólaltatására képesek. Hogy mi van az eredmé­nyek mögött, abba Kiss Já­nos tanfolyamvezető beszámo-' lója adott bepillantást. Ebből megtudtuk, hogy tíz csoport­ban folyt a harmonium-, il­letve orgonatanítás, de min­denkivel tudásfokának meg­felelően, egyénileg foglalkoz­tak. A 17 önkéntes előadó min­den díjazás nélkül, nagy lel­kesedéssel vett részt az ok­tatásban: lelkészek, teológu­sok, tanárnők, egyetemi hall­gatók, kántorok. Az előadók közül kilencen már a Man­dák Intézetben szereztek kán­tori oklevelet. Az oktatás és gyakorlás 12 harmóniumon és (Folytatás) A szocializmus útjára lépő államunk felszámolta a szűk­keblű nacionalizmust, a sovi­nizmust és irredentizmust. A Szovjetunió mintájára olyan nemzetiségi politikát vezetett be és folytat ma is, amely mél­tó a szocialista társadalmi rendhez és példamutató a nem­zetiségekkel rendelkező más államok számára is. Ennek nyomán hazánk szlováklakta területein, így elsősorban Bé­kés megyében (de Nógrádban és Pest megyében is) újra fel­lendült a szlovák lakosság nyelvi és kulturális élete. Bár a lakosságcsere folytán Békés megyéből sok ezer család köl­tözött Szlovákiába, mégis az ittmaradottak számára magyar államunk messzemenően igye­kezett biztosítani az anyanyel­vi és kulturális feltételeket. Békéscsabán, Szarvason és másutt megnyíltak a szlovák tannyelvű iskolák s így álla­munk az óvodától kezdve az érettségiig — sőt a főisko­lákon is — biztosította az anyanyelven történő tanulás lehetőségeit. A szlovák diákok számára modem kollégiumo­kat létesített, a szlovák gim­náziumban érettségizettek ré­szére előnyt biztosított a főis­kolai és egyetemi felvételek­nél. A belföldi és külföldi szlo­vák irodalom termékei minde­nütt megtalálhatók az iskolai és nemzetiségi könyvtárakban. Szlovák-ajkú testvéreink ma semmilyen vonatkozásban nem érezhetik, hogy „másodrendű” polgárok lennének hazánkban; de ugyanaz áll hazánk többi nemzetiségeire nézve is. E helyes irányú nemzetiségd politika bevezetését és gyakor­lását evangélikus egyházunk vezetősége is örömmel fogadta. Ennek szellőmében a szlo­vákiai evangélikus egyház­zal rendezte kapcsolatait, amelyek a Horthy-időszak- ban teljesen megromlottak és megszakadtak. Püspöke­ink, teológiai tanáraink ki­nyújtották békejobbjukat a Szlovákiában élő hittestvéreink felé s nagy örömünkre szolgál, hogy ők ezt készséggel viszo­nozták. Ojra rájöttünk és rájöt­tek ők is arra, hogy evangélikus egyházunk közös múltja évszá­zadokon át összekapcsolt ben­nünket s a jelenben is sok te­kintetben közös a látásunk, so­kat tanulhatunk egymástól és sokban lehetünk egymás segít­ségére idehaza és külföldön az egyházi világszervezetekben egyaránt. A helyes nemzetiségi politi­ka gyakorlásához — egyházi síkon — hozzátartozik az a tény is, hogy evangélikus gyü­lekezeteinkben a legmesszebb- menően biztosítva van a szlo­vák anyanyelvű igehirdetés és bármilyen lelkész! szolgálat. Pl. A kelet-békési egyházme­gye 17 lelkészéből 9 lelkész ma szlovákul is prédikál. Békés­csabán két templomban min­den reggel van szlovák nyelvű igehirdetés, de Tótkomlóson, Mezőberényben. Medgyesegy- házán és egyéb gyülekezete­inkben is csaknem minden nap van szlovák nyelvű lelké- szi szolgálat. Evangélikus egy­házunk a fiatal lelkészi után­pótlásnak is megadja a lehető­séget és támogatást arra, hogy a Teológiai Akadémián, ill. ál­lamilag enegdélyezett tanfo­lyamokon tanulja és minél jobban sajátítsa el a szlovák nyelvet. Ugyanakkor örömmel ta­pasztaljuk azt is, hogy szlovák­ajkú hittestvéreink jól veszik ki részüket szocialista hazánk építésében és a népünk élet- színvonalának emelése érdeké­ben kifejtett munkában is. Nem egy olyan mezőgazdasági termelőszövetkezetünk van, amelynek szlovák-ajkú tagjai — akik ugyanakkor jó egyház­tagok is — országos viszony­latban is kiemelkedő eredmé­nyeket érnek el a szocialista termelés vonalán (pk Nagy- bánhegyesen, Tótkomlóson, Békéscsabán). De ott találjuk őket a Hazafias Népfront kü­lönböző szintű bizottságaiban, községeink és városaink ta­nácsaiban is, mint buzgó ak­tivistákat, példamutató társa­dalmi munkásokat, akik az egészséges lokálpatriotizmus szellemében élen járnak a tisz­ta udvarért és házért, a szép faluért és a kultúrált életmó­dért való nemes vetélkedés­ben. Egyházunk örömmel veszi ki részét a Hazafias Népfront nemzetiségi politikájának tá­mogatásából. Ez az együttmű­ködés az Olvasó népért való akciótól a helytörténeti kuta­tásokon keresztül a nemzetisé­gi, népi hagyományok és kul­túra megőrizéséig igen sok te­rületen jól állja meg helyét. Pl. A békéscsabai nagytemp­lomban az elmúlt év szilvesz­terén a szószékről híveink ez­reit kértük arra, hogy támo­gassák a Hazafias Népfront ál­tal kezdeményezett szlovák tájház berendezésének és fel­szerelésének ügyét. Ugyanilyen akciót karoltak fel a tótkomló- si gyülekezet tagjai is, élükön a néprajzi hagyományok kivá­ló ápolójával és megőrzőjével Koppány János lelkésszel. De- dinszky Gyula békéscsabai lelkész pedig több Ízben is pá­lyadíjat nyert a Békés megyei szlovák nép életével kapcsola­tos kutatómunkájáért. Szlovák-ajkú pserbitereink- ben és gyülekezeti tagjainkban tovább kell mélyíteni azt a tudatot, hogy mint hazánk tel­jes jogú állampolgárai, tovább­ra is példamutató módon ve­gyék ki részüket a kötelessé­gek hűséges teljesítésének vo­nalán is. A jeruzsálemi keresztyének az első pünkösdkor — bár több nyelven — de ugyanazon Lé­leknek birtokában és segítsé­gével, egy szíwel-lélekkel tud­ták Istent szolgálni. Az a hi­tünk és látásunk, hogy ma­gyarországi evangélikus nem­zetiségi — bennük szlovák — gyülekezeteinkben, ha több nyelven is, de egy szívvel és lélekkel építhetjük egyházunk és népünk boldogabb jövőjét! Mekis Adám 1 3 orgonán folyt; ezek reggel 6-tól este 10-ig szinte állandó­an szóltak. Volt ezenkívül énektanítás, karvezetés és el­méleti oktatás is. De az Isten igéjével való foglalkozás sem szorult háttérbe: a reggeli és esti áhítatokon kívül máskor is kézbe kerültek a bibliák. Persze alaposan tévedett, aki a tanfolyamvezető beszámoló­jából arra következtetett, hogy szegény gyerekeknek egy perc szabad idejük sem maradt a tanfolyam idején. Mást mon­dott volna erről a szép füves, jegenyefás udvar, mely sok­szor volt labdajátéktól hangos. És még valami nem derült ki Kiss János szavaiból: hogy Trajtler Gábor lelkész, orgo­naművész mellett éppen ő volt a lelke és „motorja” en­nek a tanfolyamnak is. Többen szóltak még a zá­róünnepségen. Programon kí­vül egy idős néni*is, aki déd­unokájának harmóniumjátékát jött meghallgatni. Karrier Ágoston főtitkár a Korintusi levélből olvasott igét: „Ti pe­dig Krisztus teste vagytok és tagjai.” Mi vagyunk Krisztus teste; egyházunk egésze 82 tagjával és mi mindnyájan — mondta igehirdetésében, s buzdított a hűséges szolgálat­ra. Azután kiosztotta a bi­zonyítványokat — többek kö­zött saját kisleányának is. Vé­gül felhívta a figyelmet az anyagi áldozathozatalra, hogy az Intézet épületében a nem­rég elkészült modem mosdó­kat melegvíz-szolgáltatás te­hesse használhatóbbakká. Ta­lán. már megvalósulhat ez augusztusra, a következő nyá­ri tanfolyamra. Most már ar­ra kell felkészülni, mert eb­ben a munkában nincs meg­állás. Istennek legyen hála érte! Marschalkó Gyula Lett és é$zt testvéreink között A salaspilsi egyik emlékmű előtt an izgalmas hangulatát, a frissen önmagukra eszmélt emberek kezdő lépéseit, ha nem ő, aki maga is Biharug- rán átélte mindazt a felszaba­dulás előtti elembertelenítő nyomort, háborús szenvedést, melyben nem csupán a re­gényben szereplő egy falu­nak, de az egész magyar pa­rasztságnak része volt? Micsoda helyzeteket produ­kált a történelem! Hogy a tiszteletes úr végül mégsem menekül el falujából, s éppen a szovjet tiszt javasolja a köz­ség vezető funkcionáriusai­nak: márpedig a falu apraja- nagyja menjen el a temp­lomba! így kezdődik az új Magyarország élete, a pártok kialakulása, hogy azután a földosztás csodálatos örömé­ben mutassa azt az utat, amely a jövő felé vezet. Mi­csoda helyzeteket teremt az, amikor az ember találkozik a történelemmel s amikor ezt a találkozást valaki nem a szociográfia tudományos nyel­vével, hanem a melegszívű író éleslátó szeretetével feje­zi ki, igazi emberi érzésekkel: szendevedéllyel, vágyakkal, szerelemmel telítve figuráit. Lírával. Szavai ma is telibe talál­nak: „A pap azért pap, hogy olyan lépcsőfokokat rakjon népe lába alá, mely lépcső­nek végén ott a jövendő.” B. L. Szabó Pál: Isten malmai — Hogyne, majd csak te­szünk valamit, csak alakuljon ki az új falu rendje. — Ne várja, hanem alakít­sa! Ez a párbeszéd zajlik le a regényben Birtalan, a kom­munista párt agitátora és a tiszteletes úr között. De mint­ha ez a mondat nemcsak ket­tejük, hanem az író. sőt a megszólított olvasó feladatát is jelölné. Szabó Pál mindenesetre ala­kította. Még abban az idő­ben, amikor a felszabadulás utáni helyzet nem konszoli­dálódott, hiszen 1948-ban írt regénye még a kialakulatlan­ság izzó lávájából próbált ki­alakult dokumentumot for­málni. örök és szép doku­mentumot. A legszebb felsza­badulásról szóló regényt. Ki más is írhatta volna le oly mesterien a felszabadult pa­rasztság első ölömét, a bein­duló falugyűlések csodálkozó­Fekete Afrika Lapunk hasábjain újra és újra találkozunk afrikai esemé­nyekről szóló hírekkel. Bár hírszolgálatunk igyekszik felölelni az egész világkeresztyénség életét, ezen belül arányosan sok­szor kerülnek elő az ún. Fekete Afrika vagy sokak által a mo­hamedán többségű északi országokkal ellentétben Keresztyén Afrikának nevezett rész eseményei. A szűkszavú egyes híradá­sokon túl most hadd foglalkozzunk részletesebben is Fekete Afrika hatalmas területének óriási problémáival egy újabb hír kapcsán. A Kelet-Afrikában levő Burundiból június végén adták hírül az anglikán egyház képviselői, hogy az ott kitört heves törzsi viszályok és polgárháborúk következtében sok anglikán lelkész és evangélista és egyháztag vesztette életét. A vatusszik törzse vagy más néven tutszik és a hutuk harca legalább félmillió embert tett hajléktlanná és öt ezer tutszi és több mint hatvan ezer hutu életét követelte. A mohamedán—keresztyén viszály­kodássá is fajult harcban jelentések szerint több mint 150 ang­likán lelkész és evangélista vesztette életét. Megdöbbentő be­számolókat olvashatunk iskolából elhurcolt gyermekek meg­gyilkolásáról, kegyetlenségekről. A hírek mögött Fekete Afrika szenvedő arcának vonásai kö­zül először is az egyre súlyosbodó szegénység ötlik a szemünk­be. Az Egyesült Nemzetek statisztikája szerint a világ 35 leg­szegényebb országa között a szomorú első helyeken a követ­kező afrikai országok állnak: Malavi, Felső-Volta, Etiópia, Bu­rundi, Ruanda és Szomália. Ez a szegénység pedig nem sors­csapás vagy dolgozni-nemakarás eredménye, hanem a gyarma­ti rendszer átkos öröksége. Amikor a fehér ember Európából és Amerikából megrohanta a Fekete Afrikát, gyarmatosította, el­hordta kincseit, rákényszerítette akaratát politikailag, de gaz­daságilag és kulturálisan is, akkor kezdődött az a szomorú tör­ténelem, amelyik még ma sem ért véget. Afrikát a fehérek nyersanyag- és munkaerő-kincsesbányának tekintették és ki­zsákmányolták, magukhoz láncolták sok-sok ezer szállal. A gazdasági függőségben tartás módszere volt, hogy csak nyers­anyagot termeltek a gyarmatokon, a földolgozás az „anya­országban” történt. Egész országokat állítottak rá egy-egy ter­ményre, mint pl. Ghánát a kakaótenmesztésre és a világpiaci ár változtatásával tudták a kezükben tartani az országot. Ma, amikor néhány portugál gyarmat kivételével papiroson minden afrikai állam „szabad és független”, a régi gazdasági függés megmaradt. Keserűen tapasztalják az afrikai országok, hogy mit ér a politikai függetlenség, ha az nem jár együtt gaz­dasági függetlenséggel. Fekete Afrika napról napra szegényebb lesz, minden igyekezete ellenére is és e gazdasági függőségre jól mutatott rá egy 1971 decemberében a nigériai Ibadanban tartott ökumenikus ifjúsági konferencián a nigériai egyházi vezető, Bola Ige: Tíz kapitalista nagyvállalatot nevezett meg (pl. British South African Company, De Beers Consolidated Mines, Union Miniere du Haut Katanga stb.), amelyek együtte­sen több mint 5 milliárd dollár tőkével rendelkeznek és min­den eszközzel az afrikai országok kizsákmányolására töreked­nek a maguk haszna érdekében. Hát nem éppen az a legjobb módszer, hogy fenntartsák ha­talmukat, hogy megosszák Fekete Afrika népét? Az egyes af­rikai államok határai nem esnek egybe a megfelelő néptörzsek és természeti határok adta területekkel. A törzsi és népi és vallási ellentétekkel a népet sakkban tartó politika mai ered­ménye az a polgárháború, ami éppen Burundiban folyt és sok keresztyén áldozatot is követelt. A SZEGÉNYSÉG MELLETT A TEHETETLEN VERGŐDÉS A JELLEMZŐ FEKETE AFRIKÁRA. A kapitalista világ át­fogó hálójából nagyon nehéz kitörni, hiszen a világpiaci ár­rendszerek, a vámok és behozatali adók a nyugati piacokon mind-mind a szegényt sújtják. Politikai értelemben is meg kell tapasztalnunk a tehetetlenséget, hiszen az Egyesült Nem­zetek Szervezete és a Hágai Nemzetközi Bíróság döntése elle­nére Dél-Afrika kormánya még mindig nem adott szabadságot és függetlenséget a valamikor gyámolításra neki átadott terü­letnek, Dél-Nyugat-Afrikának, Namíbiának, sőt oda ugyanazt a fajüldöző, a színesbőrű lakosságot háttérbe szorító és kizsák­mányoló politikát akarja bevezetni, mint Dél-Aírikában is van. FEKETE AFRIKA VALÓDI FÜGGETLENSÉGET KÖVETEL! Politikai és gazdasági értelemben is független akar lenni és ösz- szefogni egymással. A gyarmati rendszer örökségeként Afrikából könnyebb Európába telefonálni, mint a szomszéd városba. Most ki akarják kapcsolni az „európai telefonközpontot” és Afrika sorsát végre a maguk kezébe akarják venni. Fekete Afrika legjobb fiai nem tagadják, hogy a jövő útja az, amit a szocia­lista társadalmi rendszer jelent. Ennek jó példái messzehangzó propagandaként Tanzánia vagy Guinea, ahol nem a kapitalis­ta utat választották. MI A KERESZTYÉNSÉG SZEREPE FEKETE AFRIKA JÖ­VŐJÉNEK FORMÁLÁSÁBAN? Sokan úgy látják, hogy a ke­resztyén egyházak nagy szolgálatot tehetnek Afrikának, ha se­gítik a függetlenség kivívását. De ehhez először Fekete Afrika egyházainak is meg kell újulniuk és a saját lábukra kell állniuk, önállóknak és függetleneknek lenniük. Az Összafrikai ökumeni­kus Tanács törekvései, összefogni az afrikai függetlenségért felelősséget érző keresztyéneket, már sokat jelentenek, de eb­ben még csak a kezdet kezdetén vagyunk. A legtöbb afrikai egyház európai vagy amerikai anyaegyháza függőségében él teológiai és anyagi szempontból egyaránt FEKETE AFRIKA AZ ELLENTÉTEK FÖLDJE. A jövő út­jára léptek, de nem tudnak szabadulni a múlt terheitől. Füg­getlenek, de mégis ezernyi szál köti meg őket. A jövő társa­dalmi és egyházi formáit keresik, de ott van mellettük Dél- Afrika és Rodézia, ahol milliók élnek emberhez nem méltó fáji megkülönböztetésben és modern rabszolgaságban. Sokan hirdetnek egy új afrikai teológiát, „theologia africana”-t, a ke- resztyénség üzenetének Afrika sajátos körülményeire való al­kalmazását, annak felszabadítása érdekében, de vannak olya­nok, mint Dél-Afrika miniszterelnöke, Vorster és egyháza az ottani református egyház, akik bibliai igékkel támasztják alá a fajüldözést, azt például, hogy fehér és fekete nem imádkoz­hat együtt ugyanabban a templomban ugyanahhoz az Istenhez. A Burundiban történt megdöbbentő események Fekete Af­rika szenvedő arcának vonásaiból magyarázhatók. Fekete Af­rika keresztyénéi, a maguk helyén sok felelősséget hordozó miniszterek vagy* egyszerű hívek sokat tudnak termi azért, hogy ez a szenvedő arc felviduljon. Ezen az úton teljesíthetik Isten­től reájuk bízott szolgálatukat If j. Harmati Béla — CSORNA. Az elhalálozás folytán megüresedett gyüleke­zeti felügyelői tisztségbe július 2-án istentisztelet keretében iktatta be Horváth Dénes fel­ügyelőt Hubert István, a gyü­lekezet lelkésze. Ugyanakkor tette le a presbiteri esküt az újonnan választott Borza Gá­bor, Farkas Ernő és Kovács László. A közgyűlésen Márkus Istvánná gyülekezeti tag kö­szöntötte az új tisztségviselő­ket és hűséges és felelősségtel­jes szolgálatra kérte őket, hogy jó segítőtársai legyenek a lel­késznek. — OROSHÁZA. Július 3-án J. S. Bach orgonaversenyt és egyházzenei állítatott tartottak a tempómban. Közreműködött egy vonóstrió: Bikádi Kata­lin, Csepregi Sándor, Laudai Béla, egy énekkvartett: Ben- kő Istvánná Horváth Júlia, Tóth Lenke, Fehér Endre, Fe­kete Sánor, verset mondott, dr. Kovács Béláné, orgonáit dr. Kovács Béla. Az összekö­tőszöveget Benkő István igaz­gató-lelkész mondta el. Az elő­adott művekben igen szép számú hallgatóság gyönyörkö­dött / t \ ———————— Több nyelven - elv szívvel (2.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents