Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1972-08-06 / 32. szám
A gyülekezet hasznára 1 Kor 12, 1—11 Az elmúlt hetekben országszerte sokan nézték a Televízió „Ki mit tud” műsorát. Ifjak és vének kíváncsian várták, hogy a versenyzők mit tudnak nyújtani a közönségnek. Az egyes versenyzők produkciója között különbség volt, de mindnyájan arra törekedtek, hogy tudásuk, tehetségük legjavát adják. Bizonyára senki sem ért félre, ha azt mondom, hogy Isten népe, a keresztyének hasonlítanak a „Ki mit tud” szereplőihez. De vajon miben? — Többek között a sokféleségükben és feladatuk egységében. 1. SOKFÉLÉK VAGYUNK, MERT ISTEN SOKFÉLE KEGYELMI AJÁNDÉKAIT KAPTUK. Vannak keresztyének, akikben szilárd a hit, akiket nem ingatnak meg a kétkedés viharai. Az ő közelükben könnyebb hinni, s a hitben megmaradni. Vannak, akikben mély a szeretet, mint a tenger. Egész lényüket betölti, cselekvésüket meghatározza. Önzetlenül, számítás nélkül szeretnek. Közelükben könnyebb szeretni. Vannak, akiknek ajkán prófétai erővel szólal meg az evangélium. Bizonyságtételük megragadja és döntésre készteti az embereket. Egyesek bölcsességükkel és világos látásukkal tűnnek ki, akik jól eligazodnak és másokat is eligazítanak a keresztyén hit és a gyakorlati élét dolgaiban. Mások nagy türelmükkel, és kitartó hűségükkel vonják magukra figyelmünket, amint hordozzák felebarátaik terhét, gyógyítják embertársaik baját. Isten Szentlelke által szüntelenül adja kegyelmi ajándékait, a hitet, a szeretetet, a bölcsességet és mindazt, amire szükségünk van. 2. SOKFÉLÉK VAGYUNK, MERT ISTEN NEM EGYFORMÁNAK TEREMTETT MINKET. Az ő teremtő akaratából különbözünk egymástól nemre, fajra, alkatra, tudásra, tehetségre és természetre nézve. Es ez jó! Isten mindnyájunknak adott és állandóan ad lelki-szellemi ajándékokat, de ezek milyensége és mértéke különböző. 3. SOKFÉLÉK VAGYUNK, DE EGY A FELADATUNK. Isten szellemi, lelki és testi ajándékait azért osztogatja, hogy azokkal másoknak szolgáljunk. Ha ezt nem tesszük, nemcsak vétkezünk Isten és felebarátaink ellen, hanem a kapott ajándékokat is elveszítjük. SZOLGÁLJUNK EGYMÁSNAK — HITÜNKKEL! Valljuk meg bátran hitünket, tudva, hogy senki sem mondhatja „Jézus Űr" csak a Szentlélek által! De ne legyen a hit megváltása csupán „Uram, Uram”-ozás, frázisok özöne, hanem egyszerű lanúságtétel Isten megtapasztalt kegyelméről és hűségéről. SZOLGÁLJUNK EGYMÁSNAK — SZERETETÜNKKEL! Ez azt jelenti, hogy testvérként segítjük, és ha kell, intjük is egymást. Küzdünk azért, hogy az önzés, a közöny, az elidegenedés ne kerítse hatalmába szívünket, s meg ne bénítson a jó cselekvésében. Szolidárisak vagyunk a kizsákmányolt, jogfosztott tömegekkel, akikben meggyalázzák az Isten képére teremtett embert. A világ sok millió éhezőjével, a háborúk poklában szenvedő, vérző népekkel. Az igazságosabb, emberibb életért küzdő emberekkel. SZOLGÁLJUNK EGYMÁSNAK ERŐNKKEL! A szeretet szolidaritása a keresztyén embert munkára ösztönzi. Nem lehetünk tétlenek, ahol segíteni, dolgozni kell. Nem kímélhetjük testi és szellemi erőnket, amikor a gyülekezetekben és társadalmunkban oly sok a feladat, a tennivaló. Magukra maradt, elhagyott, tehetetlen öregek várnak reánk. Önkéntes gyülekezeti munkával elvégezhetünk kisebb javításokat, de nagyobb tatarozásokat is, amint ezt sok helyen meg is tették. Közös erővel segíthetünk egy-egy családi ház felépítésében. SZOLGÁLJUNK EGYMÁSNAK — IMÁDSÁGAINKKAL! Ebben a szolgálatban még azok is részt vehetnek, akik mást már nem tehetnek: öregek, betegek. Nagyon jelentős ez a szolgálatunk, s nagy baj, ha elhanyagoljuk, vagy lebecsüljük. A hitben erős, szeretetben munkálkodó, tehát diakóniai gyülekezet napról napra részesül Isten kegyelmi ajándékaiban. Az ilyen gyülekezet tagjai a maguk sokféleségében is egyek abban, hogy mindent a gyülekezet hasznára és a társadalom, a nép javára végeznek. Táborszky László Hétköznapok és vasárnapok szolgálata Lelkésziktatás Szentesen Ünnep volt június 25-én Szentesen. A szentesi gyülekezet új parókiáiéra egymás után érkeztek a vendégek. Lelkésziktatásra készült a gyülekezet. Vendégek jöttek Komádiból, Békéscsabáról, Szolnokról, de jöttek rokonok, ismerősök az új lelkész szülővárosából, Szegedről is. Népes sereg indult el a parókiáról Bártfai Lajos esperes vezetésével a csodálatos A szentesi templom szépségű gótikus stílusú temp, lomba. Harangszó és csendes orgonajáték közben az oltár elé vonult a négy lelkész. A virágdíszbe öltözött oltár előtt az esperes és a beiktatásra kerülő, egyhangúan megválasztott Halasy Endre, volt komádi lelkész álltak. Halasy Endre 18 évet töltött e nehéz szolgálati helyen. A beiktató istentisztelet Az ünnepi istentisztelet a gyülekezet énekével kezdődött, majd Bártfai Lajos esperes 2 Tim 2, 1—3 alapján mondta el igehirdetését. Igehirdetése középpontjában a gyülekezeti lelkész szolgálata állt. Kimondhatatlanul nehéz szolgálat a lelkészi szolgálat, különösen, ha a lelkész egészen be akarja tölteni hivatását. Nehéz, mert egzisztenciális, totális szolgálat. Mt 23, 37—39 minden igaz lelkész keserve, de be kell tölteni, mert Istentől kapott küldetés. Hogyan? Nem egyéni adottsággal, képességgel, tehetséggel, hanem hittel. Krisztusban kegyelmet kaptunk, Isten szeret minket Fiáért. Ebben a hitben kell újra és újra megerősödnünk. Minden nehézség, probléma, küzdelem kudarc, nyomorúság között és ellenére Isten teljes szereteté- ben vagyunk. Ez az örvendező, a boldogító, a bátorító hit — Krisztus ereje, a megerősödés alapja. A továbbiakban arról szólt, hogy Krisztus erejével lehet csak prédikálni. Emberfeletti feladat ez, csak Krisztus erejével valósítható meg. Ez az erő győzi le a papi tehetetlenséget, csüggedést, felületességet, hiúságot, s ez az erő sugárzik át a prédikáción. Ez az erő, Krisztus ereje erősíti meg a gyülekezetei. Igehirdetése további részében arról beszélt, mit jelent a mim ka terhe. A gyülekezetben nem a lelkész szolgál egyedül. Ne úgy legyen papos a gyülekezet, hogy lelkésze mindenes. Munkatársak kellenek a vezetésben, diakó- niában, szolgálatban. A munka terhét azonban a lelkész hordozza, ő fogja meg a dolgok nehezebb végét, s így ad példát, nevel, tesz bizonyságot Krisztus szeretetéről. Az esperes testvéri csókja után a jelenlévő lelkészek" egy-egy igével megáldották az új lelkészt. A beiktatott lelkész az előírt vasárnapi ige (Mai 2, 10) alapján szolgált. Igehirdetésében. elmondta, hogy Isten súlyosan megítélte Izrael népének, papjainak kétszínű szolgálatát. Nem Isten szolgálata és nevének dicsérete állt életükben az első helyen. Isten jól látja, a mi hit nélküli forgolódásunkat is. Nem lehet úgy forgolódni az oltár előtt, hogy Krisztus-hit ne legyen a szívünk mélyén. Hit nélkül lehet ékesen szólni, de Krisztushoz vezetni nem. Hétköznapnak és vasárnapnak egybe kell folynia a gyülekezet életében, így áldoz Istennek helyesen a lelkész és a gyülekezet. A hittel végzett szolgálat áldásos, épít, van benne lendítő erő. Az ünnepi közgyűlés Ezután került sor az ünnepi közgyűlésre. Legelőször dr. Bessenyei Kálmán főorvos, a gyülekezet felügyelője köszöntötte az új lelkészt. „Egyház- községünk kevés lelket számlál. Városunk lakosságának csak csekély töredékét teszik ki azok, akiket az evangélikus egyház lelkésze keresztelt meg. Ez a körülmény azonban nem kisebbíti a feladatokat. Munkára való el- hivatása minden embertársunkkal kapcsolatos és nem csupán a lelkészi funkciót, hanem minden, a társadalom javára végzett munkát is magába foglalja.” Ezután a nyugalomba vonuló lelkész, Virányi Lajos köszöntötte az utódot. Köszöntések A szegedi gyülekezet nevében Gondos György egyház- megyei felügyelő, a békéscsabai egyházközség, a Kelet-Békési Egyházmegye névében Povázsay Mihály békéscsabai lelkész, a Csongrád- Szolnoki Egyházmegye lelkészei nevében Fodor Ottmár szolnoki lelkész, a helybeli református gyülekezetek nevében Kecskés László református lelkész köszöntötte az új lelkészt. A helybeli római katolikus és izraelita egyház- község nevében elöljáróik adták át gyülekezetük jókívánságait. Kedves színfoltja volt a közgyűlésnek, amikor a szentesi orosz ortodox egyház lelkésze, Imrényi Tibor köszöntötte a lelkészt. Sokáig emlékezetes marad Bártfai Lajos esperes és a jelenlévő komádi gyülekezet gondnokának, id. Kóti Antalnak búcsú és áldás kívánó szavai. A templomi közgyűlésen ismertette Bártfai Lajos esperes azokat a leveleket, melyben Isten áldását kérik az új lelkészre többek között: D. Káldy Zoltán és D. dr. Ott- lyk Ernő püspökök, Karner Ágoston országos főtitkár, Harkányi László tördelőszerkesztő és még sokan mások. Az iktatás előtti napokban fogadta az új lelkészt és adta át jókívánságait sok sikert kívánva a Városi Tanács V. B. elnöke és a Hazafias Népfront elnöke. A közgyűlés után fehér asztal mellett még sokáig együtt volt a szeretet számtalan jelét hozó hívekkel az új lelkész. A felejthetetlen nappal meggazdagodva indulhat el a szentesi gyülekezet és lelkésze a holnapok feladatai felé. H. E. Bibliai fűszerek, gyógynövények MENTA. Jó illatú kerti növény vagyok, fűszernek és gyógyszernek egyaránt használnak. A kaporral és köménnyel együtt az adófizetés alól mentesek voltunk. A farizeusok később mégis megkövetelték gazdáinktól, hogy tizedet fizessenek utánunk. Jézus megdorgálta őket telhe- tetlenségük miatt. Nagyon köszönjük Jézusnak, hogy szólt érdekünkben. Jobban szeretünk gazdánk szerény zacskóiban, mint a farizeusok feneketlen papzsákjaiban... (Mt 23, 23) NÁRDUS. Nagyon fáj, amikor fatörzsem kérgét megvágják. Ilyenkor sírni szoktam. Könnyem drága, értékes olajkönny: nárdusolaj. Illattal töltöttem be Mária és Márta házát Bethániában, amikor Jézus náluk járt és Mária velem mosta meg az ő lábait és gyönyörű hajával törölte meg. Hogy megrótta ezért Júdás. Nem fogta fel Mária háláját és szeretetét. De azt se fogta fel, hogy néhány nap múlva a nárdusolaj- nál sokkalta drágább: Jézus vére fog kiomlani mindnyájunkért. (Jn 12, 3) TÖMJÉN. Arábiában termő fa gyantája vagyok. Ha izzó parázsra hintenek, illattal töltöm meg a levegőt. Otthonos voltam a házakban és a templomban egyaránt. Példát mutattam az embereknek: az ünnepeken is és a hétköznapokon is az élet, a szeretet, a jóság jó illatát terjesszék a világban. Az ilyen jó illatú áldozat kedves Istennek és gyönyörködik benne. A hódolat és hála jó illatát vittem a gyermek Jézus jászólböl- csőjéhez is. (3 Móz 2, 1; Mt 2, 11) MIRHA. A balzsamok és fűszerek népes családjához tartozom. Kesernyés illatom és ízem miatt kedveltek. Borral is elegyítettek. Talán azt gondolják, hogy a bor erejét elveszem, vagy annak ízesítésére szolgálok. A napkeleti bölcsek egyik ajándéka voltam a jászólbölcsőben fekvő Jézus előtt. Nagyon boldog voltam akkor. Annál jobban fájt, hogy ott kellett lennem Jézus temetésénél is. (2 Móz 30, 23; Mk 15, 23) Hegyháti János Petőfi nyomában Petőfi Sárszentlőrincen (1.) Budapestre származott sárszenti őr i nciek gyermeke — amikor iskolában Petőfiről tárulták — boldogan jelentkezett, és felszólítás után .kipirult arccal újságolta, hogy a nagy költő édesanyja szülőfalujában járt iskolába. A tanítónő nem hitte neki, és leültette. Másnap nagy könyvekkel felfegyverkezve akart bizonyítani a kisfiú erősítve, hogy a régi gimnázium most nagyszülei lakóháza, s mint egyetlen unoka, ő fogja egyszer örökölni, de ekkor is torkára forrasztották a lelkes szóáradatot. A nagyszülői ház fényképét rajta a Petőfi-emléktáblával figyelemre se méltatták. Valóban nem közismert tény Petőfinek Sár- széntlőrinccel való kapcsolata. Sokan nem is ismerik ezt a Tolna megyei kis falut, azért nem tudják összekapcsolni a nagy költő élet- útjával, akik pedig ismerik mostani állapotában, nehezen tudják elképzelni, hogy itt valamikor tanulnivalót kereshetett ez a szellem- óriás. Pedig a Petőfi-kütatás ma már nagyra értékeli' és behatóan elemzi a sárszentlőrinci éveket. Kétségtelenül figyelemre méltó állomás a költő fejlődésében, és komoly útravalót jelentett páratlan ívelésű pályájához. A sárszentlőrinci gimnázium Milyen lehetett az az iskola, amelyet ilyen félreeső kis faluban létesítettek, s amelybe távoli vidékekről — a Duna—Tisza-közéről is — eljöttek tanulni vágyó fiatalok, s amelyből nem egy országos hírre szert tett kiválóság is elindult? A sárszentlőrinci kis gimnázium szervezője és fenntartója a Tolna—Baranya—Somogyi Evangélikus Egyházmegye volt. Az egyházmegye gyülekezetei zömükben az 1720-as évek körül keletkeztek, s a század második felére megerősödtek. Keletkezésekor nem egy kis nyáj magával hozta lelkészét és tanítóját, de hovatovább szükségessé vált, hogy a maguk soraiból biztosítsák azok utánpótlását. Egyházmegyei „felsőiskola” létesítésének gondolatát — érdekes módon — az vetette fel, hogy 1798. április 12-én tartott tormási esperességi gyűlésükön egyházkerületi felhívásra foglalkozniuk kellett a nagy múltú győri evangélikus középiskola főiskolává fejlesztése tervével. Bár az egyházmegye — szegénysége és kicsinysége mellett is — jelentős támogatást helyezett kilátásba a kifejlesztendő egyházkerületi főiskolának, ugyanakkor azt is felismerte, hogy az ő szükségleteit egy viszonylag A sárszentlőrinci algimnázium (Lehr Vilmos rajza) távoli főiskola nem fedezi, azért a közóhajtásnak engedve már ezen a gyűlésen Lágler György kistormási lelkész benyújtotta tervezetét egy „ezen esperesség kebelében alapítandó iskoláról”. A javaslat nagy tetszéssel találkozott, s miután a győri iskola főiskolává fejlesztése az egész egyházkerület összefogásával sem sikerült, a tolna—baranya—somogyi evangélikusok minden erejükkel saját esperességi iskolájuk létrehozásán fáradoztak. 1803. június 2-án a Szent-Lőrinczen tartott esperességi gyűlésen el is határozták egyház- megyei középiskola létesítését. Kettős c“1* láttak maguk előtt: a nagyobb részben nemet anyanyelvű gyülekezeteket olyan magyarul jól tudó tanítókkal ellátni, akik egyúttal a jegyzői tiszt gyakorlására is alkalmasak, másrészt a tovább tanulni vágyó és arra alkalmas fiataloknak a főiskolai tanulmányokhoz szükséges előképzettséget megadni. Az iskola székhelyének a kiválasztásánál azért döntött az esperesség Sárszentlőrinc mellett, mert annak tiszta magyar lakossága körében a német gyülekezetekből jövő fiatalok gyakorlatban is jól elsajátíthatják a.magyar nyelvet, meg azután a magyar polgár- asszonyok nem dolgoznak annyit a határban, mint a németek, vállalnak kosztosdiákokat és jól ellátják azokat. Most már a gyakorlati megvalósítás következik: alapítványokat tesznek, pénzt gyűjtenek, a földesúr által adományozott telekre a sárszentlőrinci gyülekezet épületet emel, tanárt választanak, s az 1806— 1807-i tanévvel az iskola megnyitja kapuit. A sárszentlőrinci gimnázium létesítése kicsiny kezdet, de annál nagyobb jelentőségű lépés volt. Abban az időben az első magasabb iskola Tolna megyében. Nevelési elvét és tanítási tervét haladó protestáns szellemben, igen magas szinten alakítja ki. Gyülekezeti levéltárunkban levő 1831. évi vizsgarend szerint — tehát éppen Petőfi odakerülésekor — tanítottak benne: vallást, latin és német nyelvet, magyar irodalmat, szépírást, helyesírást, világtörténelmet (Nagy Károlytól napjainkig), hazai történelmet, földrajzot (Ázsia, Afrika, Amerika és Ausztrália földrajzát is, holott a királyi rendelet, a Ratio Educationis 1777. és 1806. is csak Monarchia s főképpen Magyarország földrajzát írta elő), természetrajzot, számtant, geometriát és retorikát. A tananyagot a növendékek három év alatt sajátították el, a tanítás délelőtt 3, délután 2 órában folyt, szerda és szombat délután szabad volt. Az iskola hamarosan népszerű lett, s tanulói egyre nagyobb körből toborzódtak, jelentős számban az egyházmegye határán kívülről is. Petőfi szüleinek iskolaválasztása A kutatókat mindig foglalkoztatta, hogyan került Petőfi Sárszentlőrincre, miért küldték szülei 9 éves korban a viszonylag távoli iskolába? Első nyomon általában rokoni szálak után kutattak. Ismételten kértek Petőfi-kutatók, hogy nyomozzak az egyházközség anyakönyveiben Petrovits és Hrúz nevek után, hátha nyomára jutnának Petőfi valamely rokonának, aki már előbb ideköltözött. Ez a nyomozás eredménytelen maradt. Jakus Lajos penci igazgató kinyomozta, hogy a sárszentlőrinci iskola első tanárának, Barla Mihálynak a felesége Hrúz-leány volt, Petőfi édesanyjának unokatestvére, s bár ők 1808 óta Győrben éltek, tanácsolhatták Petrovitsékat iskolaválasztási gondjukban Sárszentlőrincre. Persze nem tudjuk, hogy volt-e rokoni érintkezés közöttük. De nem is kellett a Petrovits- szülőknek Győrig elmenni ezért a tanácsért. A növekvő hírű sárszentlőrinci iskolába egyre nagyobb számban jöttek tanulók a Duna-Ti- sza közéről. Abban az időben is voltak növendékek Kiskőrösről, Dunapatajról, Dunaegyhá- záról. A vásárokra járó Petrovits István hallhatott biztató híreket erről az intézetről. Mindezen túl a Petrovits-szülők buzgó evangélikussága ma már minden kutató előtt döntő tényező. Petrovits István evangélikus iskolát keresett gyermekének, s ezt közelebb nem talált. Ugyenezen oknál fogva már elemi iskolába is elküldte Kiskunfélegyházáról Kecskemétre, hogy az ottani evangélikus iskolában szerezze meg az ismeret legelső elemeit. E mellett szól az is, hogy Sárszentlőrinc után is evangélikus iskolába kerül Petőfi. Egy kétségtelen: az iskola jó hírén felbuzdulva Petrovits Istvánná 9 éves Sándor fiát 1831. szeptember 28-án Szabadszállásról elhozta Sárszentlőrincre, és beíratta az itteni evangélikus egyházmegyei gimnáziumba. Csepregi Béla 1
