Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-07-30 / 31. szám

Jézus mindenkori testvérei Lk 8, 19—21 Minden kor minden emberében ösztönösen tör felszínre az előnyhajszolás indulata. A vérség, családi és egyéb összekötte­tések igénybevétele ilyen célból nem véletlenül adott szárnyat a „sógorság-komaság” kifejezésnek. A származás és egyéb létező és nem létező előzmények dokumentálását és ki­szemelt alkalomra való ügyeskedő időzítését általában mindig az előnyszerzés szándéka diktálta. Mire megy a dolog ilyen esetekben? Fölérni és elérni a származás és összeköttetés zsá­molyáról azt, amire a rátermettség, felkészültség és a termé­szetes válogatás esélye kurta önmagában. Nem új és nagyon tartós dolog ez a szándék. Jézus családjában és tanítványai kö­rében sem volt ismeretlen az előnyszerzés szándékának fel­színre törése. Tudjuk és alapigénk is bizonysága ennek, hogy Urunk mindkét irányban határozottan fékezett, őhozzá rövid és hosszú távon azok tartoznak, azok testvérei, akik igéit hall­ják és megcselekszik. 1. JÉZUS IGAZI TESTVÉREI NEM ELŐNYÖKET HAJ­SZOLNAK. Keresztyén létére — hiszen itt és most keresztyé­nekre kell gondolnunk — sem igényelhet egyetlen testvére sem kiváltságos helyzetet magának. Az ilyen igény ugyanis eleve lehetetleníti Krisztus Urunkkal a testvéri kapcsolatot. Kizár belőle. Mert mit is melenget az ilyen szándék? Azt a vágyál­mot, amelyik követését meg akarja takarítani, de mindig élen áll Urunk szíve és hatalma kisajátításában. Természetesen egyéni célokra. Anyagiak, szellemiek, egészség, tekintély és ha­talom dolgában egyaránt. Jézus igazi testvérei önként lemon­danak erről, tehát nem keservesen és kényszeredetten, mert hitük és szívük egészen mást diktál. Bizalomban és szófogadás­ban igaz hálát. A legnagyobb előny készteti őket erre. Ez pedig az, hogy Jézus Krisztus nem restelli testvéreinek tekinteni azo­kat, akik a beléje vetett bizalom révén Őhozzá tartoznak. Ez az előny teszi őket minden ember testvérévé. Javukra és soha­sem terhűkre. 2. AZ ILYEN TESTVÉREI JÉZUSNAK MINDIG ONNAN SZÁRMÁZNÁK, HOGY MEGHALLJÁK ÉS NEMCSAK HALLJÁK ISTEN IGÉJÉT. A puszta hallás csak jó kezdet. Amikor azonban emberek már az Ő testvéreinek tudják és vallják magukat, sokkal több történt a hallásnál. Akkor már Urunk maga férkőzött közel emberszívekhez. Szaván keresztül. Még akkor is, ha szava nem közvetlenül az Ő szájából hang­zott, hanem emberi közvetítő bevonásával. Ezért nem lehet és nem lesz soha senki Jézus hozzátartozója külső kényszer alap­ján. Testvéreinek közössége mindig olyan együttes volt és ma­rad a világban, amelyik közvetlenül tapasztalja meg a közvetí­tő által hirdetett igében is Ura jelenlétét és a vele való talál­kozás örömét. Sok keresztyén — különösen az idősebbek — olyan nehezen törődik bele abba, hogy a kényszernyájnak le­járt az ideje, mert értelmetlen dolognak bizonyult. A magától ertetődőség kényelme és felelőtlensége a múlté. Sem állam, sem egyházi hatalom, sem tradíció, sem valamilyen sajátos egyházi szótár nem biztosít hallgatóságot az igének. Csak ma­ga a Krisztus, aki él és töretlenül szeret és azért nem fárad be­le igéje hirdettetésébe. Az Ö szeretetéből vannak és lesznek, akik meghallják Isten igéjét. Nem mi választottuk Öt, hanem Ő választott minket. Mégpedig azzal a nagyon világos szándék­kal, hogy cselekedjük akaratát. 3. MA IS AZOK TEHÁT VALÓDI TESTVÉREI, AKIK CSE­LEKSZIK IS AZ IGÉT. Az ige meghallása és cselekvése között nem lehet hézag, nem lehet csak elmélkedésbe rekedt gyanús szünet. A kettő összetartozása nem tűri a hézagot, a gyanús szüneteket, mert az mindkettő kudarcát jelentené. Krisztus testvérei tehát csak az emberek között, a hozzájuk való viszo­nyukban bizonyulhatnak testvéreinek, vagy seholsem bizonyul­nak azoknak. A szájával senki sem lehet Jézus testvére. Még kísérletezni is kár ezzel. Urunk átlát a szitán, az embertársak­nak pedig még akkor is jó szemük van, ha öncsalásképpen úgy gondoljuk, hogy sikerült bekötni azt. Elengedhetetlen azért a következetes és nagyon gyakorlati cselekvése Isten igéjének. Ez a cselekvés mindig a legsürgősebbel siet a felebaráthoz és a legtöbb embert szorongató ügyben mozdul meg és hoz áldoza­tot. Nem lehet senki valódi testvére Krisztusnak, amíg bárki­nek csak mostoha testvére a cselekvés útján. De boldogan vál­lal bennünket testvéreinek, ha a szeretet cselekedeteiben bi­zonyulunk mindenki „édes” testvérének. Urunk adjon nekünk, testvéreinek jól halló fület és jól látó szemet, hogy észrevegyük idejében: mi végre vagyunk, a vi­lágban, itt és éppen most! Szabó Gyula Istentiszteleti rend Budapesten, 1972. július 30-án Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Hafen­scher Károly, de. 11. (úrv.) dr. Hafenscher Károly, du. 6. dr. Ha­fenscher Károly. Fasor de. 11. Ifj. Görög Tibor, du. 6. ifj Görög Ti­bor. Dózsa György út de. fél 9. ifj. Görög Tibor. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Solymár János, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Fóti út de. 11. Benczúr László. Váci út de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Újte­lep de. fél 9. Virágh Gyula. Pest­lőrinc de. 11. Matuz László. Kis­pest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MAv-telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél U. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Kamer Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoske­resztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) D. Koren Emil, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) D. Koren Emil, du. 6. Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós, öbuda de. 9. Turchányi Sándor, de. 10. Tur- ohányi Sándor, XII. Tartsay Vil­mos u. 11. de. 9. Harmati Béla, de, 11. Harmati Béla, du. fél 7. Csengődy László. Pesthidegkút de. fél 11. Muncz Frigyes. Kelenföld de. 8. dr. Rezessy Zoltán, de. 11. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, du. 6. Reuss András. Németvölgyi út de. 9. (úrv.) Reuss András. Albert­falva de. 7. Visontai Róbert. Nagy­tétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. IMÁDKOZZUNK Ür Jézus! Töltsd meg szívünket örömmel, hiszen testvéreid­nek vállalsz minket. Ne engedd, hogy szeretetlenségünk meg- szegényítse szivünk örömét és megszomoritsa szerető szívedet. Tégy áldotta minket embertestvéreink között, hogy így lehes­sünk áldás mindenki számára. Tégy bennünket minkenkinek szánt szereteted hordozóivá és hiteles bizonyságtevőivé. Ámen. — Szentháromság után a 9. vasárnapon az oltárterítő szí­ne: zöld. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: X Kor 10, 1—13; az Igehirdetés alapigé­je: Lk 8, 19—21. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Július 30-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egy­ház félóráját közvetíti a Pe­tőfi Rádió és az URH adó. Igét hirdet BÁRÁNY GYU­LA, beledi lelkész. — FELSÖPETÉNY. A gyü­lekezet'július első vasárnap­ján adott hálát azért, hogy mű­emlék-jellegű temploma tor­nyán a felújítási munkákat befejezte. A torony a gyüleke­zet tagjait örömmel tölti el, s az egész község díszére válik. A gyülekezet a lelkészlakást részben átalakította és meg­újította. A munkákat a gyüle­kezet tagjai példás buzgóság- gal társadalmi munkában vé­gezték el, egyesek még évi szabadságukból is feláldoztak. A hálaadó istentiszteleten Gartai István, a Nógrádi Egy­házmegye esperese szolgált. A délutáni ünnepségen az espe­resen kívül felszólalt Kovács András bánki, Kühn Ernő nógrádi, Szabó István ősagár­di, valamint Solymár András felsőpetényi lelkész. Szavalt Janecskó Anna és Kohári Má­ria, orgonáit és énekelt Már­kus Zsuzsanna és Ocsenás Zsuzsanna. — DUNAEGYHÄZA. Július 30-án, vasárnap délután 4 óra­kor istentiszteleten és ünnepi közgyűlésen iktatja be szolgá­latába Tóth-Szöllős Mihály es­pereshelyettes a gyülekezet egyhangúlag megválasztott új lelkészét, Szabó István volt ős­agárdi lelkészt. — SZENTES. Május 7-én búcsúzott el az aktív szolgá­lattól Virányi Lajos lelkész ötven évi szolgálat után. Me­leg, bensőséges ünneplésben részesítette őt a gyülekezet, sőt a város is. — KÉTBODONY. A hívek áldozatkészségükről tettek bi­zonyságot, amikor az 1830-ban épült szép hangú orgonájukat mintegy ötezer forintért meg­javíttatták. — Négy asszony­testvér ízléses, szép oltári sző­nyeget, két másik asszony­testvér pedig az oltár körüli térdeplőre új bársonyhuzatot adományozott. J. S. BACH ÖSSZES ORGONAMŰVEI címmel orgonahangverseny lesz július 28-án, pénteken este fél 7 órakor a Bécsikapu téri templomban. Concerto C-dúr Orgelbüchlein (II. rész) Preludium és fúga f-moll Toccata és fúga F-dúr Orgonái: PESKÓ GYÖRGY Előadók: Földes Imre és Várnai Péter Jegyek ára: 12,— forint A hangversenyt, megfelelő érdeklődés esetén július 31- én, hétfőn este megismétlik. „Vigyázzatok tehát gondo­san, hogyan jártok, nem mint balgák, hanem mint bölcsek.” (Ef 5, 15) VASÄRNAP. — „És szólt nekik: Miért vágytok ilyen fé­lénkek ? Hogyan van, hogy nincs hitetek?” (Mk 4, 40 — Zsolt 10, 1 — 1 Kor 10, 1—13 — Zsolt 54.) Mindnyájunkat megkörnyékező emberi gyar­lóság a félénkség. Veszély láttán inunkba száll a bátor­ság. Ámde Jézus analízise sze­rint a félénkség mögött ott húzódik a hitetlenség. Az pe­dig sohasem gyarlóság csupán, hanem bűn. Ezt kell most be­látnunk, hogy a félénkség he­lyett bizodalmas hit költöz­hessen a szívünkbe, amellyel aztán élni tudjuk az életün­ket. HÉTFŐ. — övele együtt el- temettettetek a keresztségben, amelyben vele együtt fel is tá­madtatok az Isten erejébe ve­tett hit által, aki feltámasz­totta őt a halálból.” (Kol 2, 12 — Zsolt 103, 4. — Préd 9, 13— 18 — Jer 3, 19—4, 4.) Erre a napra is feladatunk az, hogy Krisztussal együtt meghal­junk és feltámadjunk. Vilá­gosabb lesz igénk értelme, hogyha azt mondjuk, hogy ha­lálra kell adni valamit, hogy ne legyen többé. Gonosz indu­latokat, ártó szándékokat, Is­tenünket és embereket meg- szomorító cselekedeteinket. Ugyanakkor fel is kell támad­ni Krisztussal, vagyis előhozni jó szándékokat és cselekede­teket. A mai napi tenniva­lóinkból legyen tapasztalható Krisztus ereje. KEDD. — „Az Ember Fiá­nak van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani.” (Mk 2. 10 — Ezdr 9, 15 — Péld 16, 1—9 — Jer 6, 9—21.) A bűnö­ket csak az bocsáthatja meg, akire az tartozik. A zsidók ennek illetékességét Jézusnál kétségbe vonták. Mi tudjuk azt, hogy Isten minden hatal­mat átadott Jézusnak, a gyó­gyítás és a bűnbocsánat hatal­mát is. Éppen ezért megbánt bűnökkel Jézushoz fordulunk és az ő megbízása alapján tör­ténő feloldozást is az ő kezé­ből vesszük. CSÜTÖRTÖK. - „Maga a békesség Ura adjon nektek mindenkor, mindenekben bé­kességet. Az Ür legyen mind­nyájatokkal.” (2 Ts 3, 16 — ÉZ8 17, 14 — 1 Tim 4, 12—16 — Jer 7, 16—20). Istenünk a bé­kesség Ura. Ennek megfele­lően szándéka és akarata mindig békés. Hogyha Isten­nek tetsző módon akarunk él­ni, akkor nekünk is hasonló értelemben kell tevékenyked­nünk. A fenti ige csak puszta kívánság maradna akkor, hogy­ha ez elmaradna. PÉNTEK. — „Jézus Krisz­tus tegnap és ma és mind­örökké ugyanaz.” (Zsid 13, 8 — Zsolt 102, 28 — Mt 8, 14— 17 — Jer 8, 4—9, 18—22.) Krisztusunk által elvégzett megváltás, a bűnök bocsána­ta mindörökké megmarad. Ez kizárja bizonytalankodásunkat afelől, hogy tőle mit várha­tunk és mit kapunk. Kérdé­seink, szorongásaink úgyis má­sok, mint az előző nemzedé­keké, de Jézus Krisztus mindig ugyanaz. SZOMBAT. — „Aki azért tudna jót cselekedni és nem cselekszi, bűne az annak.” (Jak 4, 17 — 1 Sám 10, 7 — Ézs 35, 3—10 — Jer 14, 19 — 15, 9.) A mulasztás bűnéről kell most elgondolkodnunk. Mulasztás az, amikor megte­hetnénk valamit, de mégse tesszük.Tudatosítsuk magunk­ban azt, hogy ez bűn. Akkor majd nem megyünk el rész- v étien ül mások szenvedései mellett. Nem leszünk érzéket­lenek, hogyha erőszakról, má­sok kihasználásáról van szó. Felemeljük szavunkat mások érdekében és megtesszük azt, amit megtehetünk. Völgyes Pál EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Korea Emil SZERDA. — „Igen, minden­ható Űr Isten, igazak és igaz­ságosak a te ítéleteid.” (Jer 18, 6 — Jk 3, 13—18 — Jer 7, 1—15.) Minden vasárnapi li­turgiánk azzal végződik, hogy a gyülekezőt áment énekel, gondolunk-e arra, hogy ez igenmondás ? Ezzel együtt szükséges az is, hogy az éle­tünket figyelve tudjuk azt mondani, hogy igen, Istenem, igazak és igazságosak a te íté­leteid velem kapcsolatban. Ke­vesebb lenne a zúgolódás, hogyha készek lennénk erre. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vin. Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 516—20.412—vm. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 23 211 72.2600 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Antoine De Saint-Exupéry : A kis herceg ///. 8. Rövidesen jobban is megismerhettem ezt a virágot. A kis herceg bolygóján mindig voltak virágok, nagyon egyszerű virágok, egy sor szi­rommal, helyet is alig foglaltak, és nem za­vartak senkit. Reggel megjelentek a fűben, estére elhervadtak. De ez egy szép napon egy­szerre csak kicsírázott, magva a jó ég tudja, honnét került oda, és a kis herceg aprólékos gonddal figyelte a zsenge hajtást, amelyik sem­milyen más hajtáshoz sem hasonlított. Ki tud­ja, nem holmi majomkenyérfa-féleség-e? A vesszőcske növekedése azonban hamarosan abbamaradt, és a kis növény hozzákezdett a virágkészítéshez. A kis herceg szemmel kisér­te, hogyan jelenik meg rajta egy óriási bim­bó, és sejtette, hogy csodálatos tünemény fog kibontakozni belőle: a virág azonban vé- gevárhatatlanul, egyre csak szépítgette magát odabent a zöld szobájában. Nagy gonddal vá­logatta meg színeit. Lassan öltözködött, egyenként igazította magára a szirmait. Nyíl­ván nem akart olyan gyűrötten napvilágra lépni, mint a pipacsok. Nem akart megmutat­kozni, csak szépsége teljes sugárzásában. Ügy bizony! Nagyon kacér virág volt! így azután hosszú napokon át tartott a titokzatos öltöz­ködése. Azután egy hajnalban, éppen napkel­tekor, végre megjelent. Ásított egyet, és azt mondta, ő, aki olyan aggályos pontossággal dolgozott: — Ó, még szinte föl sem ébredtem.. . Elné­zést kérek ... Még meg se fésülködtem ... A kis herceg nem bírta magába folytam a csodálkozását: — Milyen szép vagy! — Ugye? — felelte kedvesen a virág. — És éppen egyszerre születtem a nappal... A kis herceg ebből könnyen kitalálta, hogy a virág nem valami szerény; viszont olyan megható volt! — Azt hiszem, éppen most van a reggeli ideje — tette hozzá a virág kisvártatva. — Volnál szives gondoskodni rólam? A kis herceg pedig, mélységes zavarban, sietve kerített egy öntözőkannát, és kiszol­gálta a virágot. Az meg már mindjárt az elején zaklatni kezdte az ijedős hiúságával. Egy napon pél­dául, mikor a négy töviséről beszélt, azt mondta a kis hercegnek: — Most azután jöhetnek a tigrisek a kar­maikkal! — Az én bolygómon nincsenek tigrisek — jegyezte meg erre a kis herceg. — A tigrisek különben sem esznek füvet. — Én nem vagyok fű — felelte szelíden a virág. — Bocsáss meg __ . — K ülönben sem félek a tigrisektől. A hu­zattól viszont irtózom. Nincs véletlenül vala­milyen szélfogód? „Irtózni a huzattól — gondolta a kis herceg — elég kockázatos kilátás egy növénynek. — Furcsa egy virág ez...” Esténként tégy majd búra alá. Nagyon hi­deg van itt nálad. Rosszul vagy berendezked­ve. Ahonnét én jöttem__ De nem folytatta. Hiszen mag formájában jött: más világokról nem tudhat semmit. Szé­gyenében, hogy ilyen együgyű füllentésen kapta rajta magát, kettőt-hármat köhintett, így akart fölébe kerekedni a kis hercegnek. — A szélfogó? — Épp azért indultam, de elkezdtél beszél­ni hozzám... Erre a virág még jobban köhécselt, hadd furdalja csak a lelkiismeret a kis herceget. Annak pedig, hiába volt tele jóakaró szere­tettel, előbb-utóbb mégiscsak megrendült a bizalma a virágban. Minden lényegtelen meg­jegyzést a szívére vett, és kezdte nagyon-na- gyon boldogtalannak érezni magát. — Nem szabad lett volna meghallgatnom — vallotta meg egy napon. — A virágok sza­vát sohasem szabad meghallgatni. Nézni kell őket, beszívni az illatukat. Az enyém egész bolygómat elárasztotta az illatával, mégse tudtam örülni neki. Annyira bosszantott az a tigriskarom-história, holott inkább meg kel­lett volna hatódnom rajta ... Azután: — Bizony nagyon értelmetlen voltam én akkor! A tetteiből kellett volna megítélnem, nem a szavaiból. Beburkolt az illatával, elbo­rított a ragyogásával. Sosem lett volna szabad megszöknöm! Szegényes kis csalafintaságai mögött meg kellett volna éreznem gyöngéd szeretetét. Minden virág csupa ellentmondás. De én még sokkal fiatalabb voltam, semhogy szeretni tudtam volna! 9. Szökéséhez, azt hiszem, a vadmadarak hú­zását használta föl. Indulása reggelén szépen rendbe tette a bolygóját. Gondosan kipucolta működő vulkánjait. Két ilyen működő vul­kánja volt szerencsére: kényelmesen megfőz­hette rajtuk a reggelijét. Volt egy kialudt vulkánja is. De mert úgy gondolta: „Sosem lehet tudni!”, kipucolta ezt a kialudt vulkánt is. A vulkánok, ha jól kipucolják őket, szabá­lyosan, enyhe lánggal égnek, kitörések nélkül. Á vulkánkitörések olyanok, mint a mi ké- ménytüzeink. Mi itt a földön nyílván túl ki­csinyek vagyunk hozzá, hogy rendesen kipu­coljuk a vulkánjainkat. Ezért okoznak ennyi bajt. A kis herceg némi kis szomorúsággal ki- gyomlálta az utolsó majomkenyér fa-hajtáso­kat is. Szentül hitte, hogy soha nem fog visz- szatérni többé. De aznap reggel nagyon-na- gyon jólestek neki ezek a megszokott mun­kák. S amikor utoljára öntözte meg a virágot, és be akarta borítani a burájával, egyszeriben sírliatnékja támadt. — Isten veled — mondta a virágnak. A virág azonban nem felelt. — Isten veled — ismételte. A virág köhintett. Ezúttal azonban nem azért, mintha megfázott válna. — Ostoba voltam — mondta végülis a kis hercegnek. — Kérlek, ne haragudjál rám. Pró­bálj meg boldog lenni. A kis herceget meglepte, hogy nem kap sem­miféle szemrehányást. Tanácstalanul állt, ke­zében a burával. Sehogy sem értette a virág­nak ezt a kedves szelídségét. — Hói igen, szeretlek — mondta a virág. — Te persze még csak nem is sejtetted, de eb­ben én vagyok a hibás. Különben nem is fon­tos. Te azonban éppen olyan ostoba voltál, mint én. Próbátj meg boldog lenni... Hagyd békén azt a burát. Nem kell. — De a szél... — Egyáltalán nem vagyok olyan náthás... Virág vagyok: jót fog tenni az éjszaka hűs le­vegője. — De az állatok ... — Két-három hernyót el kell tűrnöm, ha meg akarom ismerni a pillangókat. Állítólag olyan szépek. Meg azután ki más látogatna meg? Mert ami téged illet, te messze leszel. A vadállatoktól pedig ,egy csöppet sem félek. Nekem is vannak karmaim. És ártatlanul megmutatta a négy tövisét. — Ne ácsorogj itt ilyen ügyefogyottan — tette hozzá. — Idegesítő... Elhatároztad, hogy elmégy. Hát menj. Nem akarta, hogy a kis herceg sírni lássa. Kevély virág volt. (Folytatjuk) t A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents