Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-07-30 / 31. szám

I

Van értelme a lelkészi szolgálatnak

Lelkésziktatás Kecskeméten

Hms évvel ezelőtt

1952. július 11-én jártam életemben először Kecskeméten. Lelkésszé avatásom után ebben a gyülekezetben kezdtem el szolgálatomat segédlelkészként. Forró, igazi alföldi júliusi nap volt odaérkezésem napja, s igencsak melegem volt, mire az állomástól a város központjában levő parókiára értem. Soha nem felejtem el azt a pillanatot, amikor először léptem át a lelkészi hivatal küszöbét. Soha nem felejtem el azt a szeretetek amellyel első principálisom, Friedrich Lajos, a gyülekezet akkori lelkésze fogadott. És felejthetetlen számomra a gyülekezet szeretete is, amelyet kecskeméti szolgálatom egy éve alatt tapasztaltam. Felejthetetlenek a gyülekezet tagjai mind Kecskeméten, mind a szórványokban: Helvécián, Nagykőrösön, Kerekegyházán, Kiskunfélegyházán. Azóta is szinte mindig úgy érzem, hogy Kecskemétre hazamegyek, hiszen ott él legjobb barátom is.

Húsz év múltán

Talán csak a forró júliusi vasárnap volt ugyanolyan, mint húsz évvel ezelőtt. Mert a város képe teljesen megváltozott. A kis házak átadták helyüket a hatalmas épületeknek, lakótelepeknek. A nagytemplom mellett, az egykori tér helyén, ahol konflisok" álltak fuvarra várva, az Aranyhomok Szálló áll. Az Ybl Miklós által tervezett templom azelőtt is szerényen húzódott meg a hatalmas bérházak között, meet mintha még jobban eltörpülne a hatalmas épületek között.

Most is a régi szeretettel fogadtak az ismerősök: Szabó Józsefné és Sántha Györgyné, akik mindig aktív tagjai voltak a gyülekezetnek, Majthé- nyi Béláné, a gyülekezet kántora, aki húsz évvel ezelőtt kezdte el szolgálatát, Katona Mihály a kecskeméti, Dombi Gyula a helvéciai gyülekezet presbitere. Mindig pontos ember voltam, de egykori mondását soha nem felejtem el, amit egyszer a helvéciai kisvasúihoz való sietésemkor mondott: „Tisztelendő úr, váTöbb nyelven A Hazafias Népfront Országos Tanácsának Kongresszusi Levelében többek között olvashatjuk: „A népfront-mozgalomnak folytatnia kell tevékenységét a nemzetiségi szövetségek segítségével, a hazánkban élő nemzetiségek körében. Nöyelnünk kell a lehetőséget, hogy a nemzetiségi dolgozók mozgalmuk munkájába fokozottabban bekapcsolódhassanak.”

A Hazafias Népfront V. Kongresszusának anyagában az idevágó feladataink kapcsán ezeket olvashatjuk: „Magyarország sokat tett a nemzetiségi kérdés megoldásáért és a nemzeti — nemzetiségi kérdés elméleti — tudományos megalapozásáért egyaránt. Nem folytathatunk azonban igazán hatékony, jó nemzetiségi politikát hazánkban, ha nem ismerjük alaposabban, sokoldalúbban nemzetiségeink múltját, jelenét, kultúráját.”

Lapunk hasábjain nem foglalkozhatunk ennek a hatalmas munkaterületnek még vázlatos ismertetésével sem. Mégis fontosnak tartjuk, hogy egy-két reflektorsugárt ráirányítsunk arra, hogy magyarországi evangélikus egyházunkban — és egyúttal természetesen társadalmunkban is — milyen szerepet töltöttek és töltenek be szlovák-ajkú híveink és állampolgáraink.

Mint általában minden társadalmi jelenséget, ezt a kérdést is a nagyobb és magasabb összefüggésekkel való kon- frontálásban kell figyelnünk és értékelnünk. Amikor tehát ,,az alkotó, szocialista hazafi- ságról és nemzetköziségről” beszélünk, akkor tudatosítani kell önmagunkban és másokban, hogy ehhez hozzátartozik a már fentebb idézett ,, jó nemzetiségi politika” is. Ezzel összefüggésben pedig szocialista társadalmi rendünk heróterem van, de váró vonat nincs.”

A meghívás

A gyülekezet lelkészét, Görög Tibort a Budapest-Öbudai gyülekezet hívta meg lelkészéül. Helyébe választotta meg

késszel vonult be a tizenhárom lutherkabátos lelkész élén a templomba, ahol az „Erős vár a mi Istenünk” eléneklésé- vel kezdetét vette az istentisztelet.

A beiktató szolgálatot D. Káldy Zoltán püspök végezte. Igehirdetésében — amelynek

egyhangúlag lelkészéül a gyülekezet Tóth-Szöllős Mihály volt dunaegyházai lelkészt.

Görög Tibor eltávozásával egyben megüresedett a Bács- Kiskun Egyházmegye esperesi tiszte is. A gyülekezet megválasztott új lelkésze és a gyű-> lekezet vezetősége D. Káldy Zoltán püspököt, a Déli Egyházkerület püspökét kérte fel arra, hogy iktassa be szolgálatába az új lelkészt. Ebből az alkalomból érkezett az egyházkerület püspöke július 9-én a gyülekezetbe, ahol Tóth- Szöllős Mihály lelkész, dr. Ba- kay Péter felügyelő és Görög Tibor a gyülekezet volt lelkésze fogadták.

Az iktató istentisztelet

D. Káldy Zoltán püspök Sárkány Tibor hartai és Káposzta Lajos soltvadkerti lelegy szívvel (1.)

lyes felismerésére vall, hogy elítéli a sovinizmust, irredentizmust és az egészségtelen nacionalizmust.

A XVIII. század elején, a török hódoltság után, az újratelepítések kapcsán igen sok észak-magyarországi szlovák evangélikus család költözött az Alföld délkeleti részébe, elsősorban Békés megyébe, mert a földesurak vallásszabadságot és jobb megélhetést ígértek nekik. Így érthető, hogy a Békés megyei szlovákság csaknem 100%-ban evangélikus vallású volt és ma is az. A legnagyobb szlovák evangélikus települések: Békéscsaba, Szarvas, Tótkomlós, Mezőbe- rény, később pedig: Kondoros, Nagy bánhegy es, Medgyesegy- háza stb. Az ide települt szlovák hittestvéreink az evangélikus egyházon belül mintegy 200 esztendőn át szabadon gyakorolhatták anyanyelvűket, hiszen a templomban szlovák nyelven folyt az igehirdetés, az ev. egyházi iskolákban pedig a hittan mellett szlovák nyelven tanultak írni, olvasni és számolni, sőt bizonyos kulturális igényt is kielégítettek a szlovák nyelvű egyházi lapok, műkedvelő társulatok és énekkarok.

A két világháború között hazánkban uralkodó Horthy- rezsim azonban irredenta — soviniszta szellemben nevelte a magyar ifjúságot s gyűlöletet szított nemcsak a határainkon túl élő szomszédaink iránt, hanem a hazánkban lakó nemzetiségeinkkel szemben is. Az akkoriban divatos „tót pem ember” gyűlöletes és gúnyos mondása már magában véve is sok mindent megmagyaráz.

Hazánk felszabadulása azonban hatalmas fordulatot hozott ezen a téren is.

(Folytatjuk)

Mekis Adám

alapigéje Ezsiás 55, 10—11

verse volt — a következőket mondta: Új lelkész áll a sorba, hogy igét hirdessen, hogy adja Krisztus testét és vérét. Isten mindig új embereket rendel arra, hogy végezzék a szolgálatot. De gyakran felvetődik a kérdés: van-e ennek értelme? Van-e értelme a pré- dikálásnak, van-e értelme annak, hogy szolgálunk, szabad-e egy életet ebben a munkában eltölteni? Szinte kivétel nélkül minden lelkész életében jön olyan pillanat, amikor felteszi önmagának ezt a kérdést. Azonban nem helyes, ha csak mi felelünk erre a kérdésre, mert lehet, hogy talán negatív feleletet adunk. Elfogja az embert a kísértés, hogy azt válaszolja: nincs. Ezért Isten szavára kell figyelnünk, aki azt mondja: van értelme a lelkészi munkának, szolgálatnak. Van, mert mindig lesznek olyanok, akiket elér az ige. És az ige elvégzi azt, amit Isten akar. Mert Isten egyrészt azt akarja, hogy megtérjünk. De azt is akarja, hogy új életet éljünk az emberek között. Van értelme a lelkészi szolgálatnak, Ha a lelkész munkája nyomán egy-egy család tagjai megtalálják egymást szeretet- ben. Van értelme a lelkészi szolgálatnak, ha a munkahelyen megtaláljuk a másik embert. Ezért ezt a szolgálatot vállalni és végezni kell. Isten adja ehhez a szolgálathoz az erőt, s ezért van ennek értelme.

Az igehirdetés után a püspök beiktatta szolgálatába az új lelkészt, a jelenlevő lelkészek pedig egy-egy igével mondtak áldást szolgálatára, majd az ősi „Confirma” eléne- kelése következett.

Tóth Szöllős Mihály, most már mint a gyülekezet beiktatott lelkésze mondta el igehirdetését. amelynek alapigéje 2 Kor. 6,4 verse volt.

Pál apostolhoz hasonlóan

ajánlom magamat a gyülekezetnek — mondotta. Isten szolgálatának útján akarok járni a gyülekezetben. Ez a szolgálat nemcsak lelki, hanem széles tartalmú szolgálat. Ezért ez az ajánlás fáradozásban, ismeretben, képmutatás nélküli szeretetben való szolgálatot jelent. „Kecskemét nyitott város, soha nem vették körül falak. A nyitott városban nyitott szívvel szeretnék szolgálni, és nyitottnak kell lennie a gyülekezetnek mindenki felé a szolgálatban” — mondta.

Az ünnepi közgyűlés

Dr. Bakay Péter felügyelő nyitotta meg a közgyűlést, s szeretettel köszöntötte D. Káldy Zoltán püspököt.

A köszöntések sorát Káposzta Lajos soltvadkerti lelkész kezdte meg, aki az egyházmef

/e nevében szólt. Sárkány ibor hartai lelkész az egyházmegye presbitériuma, dr. Bakay Péter felügyelő a gyülekezet, Osztein Katalin a gyülekezeti munkások nevében mondott köszöntő szavakat. Görög Tibor, mint a gyülekezet volt lelkésze üdvözölte az új lelkészt. Dudla Imre a lelkész volt gyülekezete — Du- naegyháza — köszöntését Hatvani Lajos református lelkész a kecskeméti református gyülekezet, Pleskó Béla felügyelő a szegedi gyülekezet, Göndöcs György felügyelő a Csongrád-Szolnoki Egyházmegye köszönetét tolmácsolta. Komoly Sámuel makói lelkész, mint egykori szomszéd, Mun- tag Andor monori lelkész és Roszik Mihály alberti lelkész a volt évfolyamtársak, Huley Alfréd csengődi lelkész a szomszédos gyülekezetek nevében szólt, Hernády Nándor apostagi lelkész a búcsúzó szomszéd nevében üdvözölte Tóth-Szöllős Mihályt.

A köszöntések sorát D. Káldy Zoltán püspök zárta le, aki az Országos Egyház és a Déli Egyházkerület nevében mondott üdvözlő szavakat, s ajánlotta a gyülekezet szeretetébe a beiktatott lelkészt, majd Tóth-Szöllős Mihály mondott köszönetét.

Szeretettel terített asztal

i

A gazdagon megterített asztal arról a szeretetről tett bizonyságot, amellyel á gyülekezet új lelkészét és a vendégeket is fogadta. De a terített asztal jó alkalmat is teremtett arra, hogy a gyülekezet tagjai — a városban lakók és a szórványok hívei —, az egyházmegye lelkészei, és a gyülekezetek küldöttségei is találkozzanak egymással.

*

Az idő azonban gyorsan szaladt, s a kedves együttlétnek is a búcsúzás vetett véget. Lelki szemeim előtt megjelentek azok is, hogy vonásaik még jobban az emlékezetembe vésődjenek, akik az elmúlt húsz esztendő alatt örökre eltávoztak a gyülekezetből. Örülök annak, hogy húsz évvel ezelőtt én is szolgálhattam ebben a gyülekezetben, ahol most az új lelkész, Tóth-Szöllős Mihály végzi a szolgálatot azzal a boldog tudattal, hogy van értelme a lelkészi szolgálatnak.

Harkányi László

Görgey Gábor:

Máté

Ahogy írópultjára bukva irt, nehezen és dadogva, hirtelen azt érezte, hogy háta mögött áll valaki S megállt a tolla.

Eddig is rosszul ment a munka, de most megbénult egészen, mintha egy kohó ajtaját nyitották volna ki és forró levegő dőlne rá egy égboltnyi résen.

A szörnyű vendégtől szinte megégeít, nem fordult meg, szemét lesütve hagyta, hogy rázza testét a milliónyi kilowatt

s minél előbb megsemmisítse.

Túlélte. Épphogy nem szenesedett el.

Hallotta a szárnysuhogást.

S ahogy hűsítve raloccsant az ég, izzó vasként felsistergett a háta.

Irt. Már nem csinálhatott soha mást.

(A költő „KÖSZÖNÖM, JÖL” című, 1970-ben megjelent kötetéből)

Kemény Gábor bójái lelkész jubileuma

Kemény Gábor bajai lelkész június 25-én ünnepelte lelkésszé avatásának 50. jubileumát. Ehhez az évfordulóhoz csatlakozott egy másik jubileum is, ugyanis május 1-én tqi- tötte be a bajai gyülekezetben folyó szolgálatának 45. évét.

Kemény Gábor 1898. március 3-án született Üjpáznán. A gimnáziumot Aszódon végezte, teológiai tanulmányait a budapesti Teológiai Akadémián folytatta. Felavatása után Soltvadkerten segédlelkész, Rákospalotán hitoktató volt. 1924 végén választották meg a gyulai gyülekezet rendes lelkészévé, ahol nem egészen három esztendőt töltött. 1927. máj Js 1-től kezdve bajai lelkész}

A jubileum alkalmából D.'

Káldy Zoltán püspök köszöntötte levélben az Országost Evangélikus Egyház és a Déli* Egyházkerület nevében. Levelében a püspök többek között ezt írta: „...Lelkész Ür minden időben törekedett arra, hogy szolgálatát becsületesen lássa el. Egy nagy szórványnyal rendelkező gyülekezetben kereste meg és látta el az ige kenyerével azokat, akiket Isten rábízott. Köszönöm egész egyházunk nevében elvégzett szolgálatát.”

Az Evangélikus Élet olvasótábora nevében is szeretettel köszöntjük Kemény Gábor lelkészt. Kívánunk neki jó egészséget szolgálatának továbbfolytatásához.

Búcsú ä budavári gyülekezet nesztorától

„Életet és kegyelmet szereztél számomra és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet” (Jób 10, 12) — ezzel az igével búcsúzott a gyászoló család és a budavári gyülekezet a 92 éves korában elhunyt Benczúr Váldemártól, aki közel 25 esztendőn keresztül volt az egyházközség hűséges pénztárosa. Mióta gyengesége szobához kötötte, a nagy család rendszeres úrvacsorái közösségében erősödött meg újra meg újra hitében és az örök élet reménységében. Mint a volt Pénzintézeti Központ dolgozója és a gyülekezet pénztárosa, egész életében a számokkal foglalkozott De a számok mögött mindig látta az embert, a testvért és a legfőbb célt: Isten országának építését. Istennek köszönjük meg mindazt, amit életén és szolgálatán keresztül kapott családja és gyülekezete.

Thurzó Gábor:

A szent

„Azt akartam megmutatni, hogy visszaéltek hitemmel” — mondta 1967-ben a szerző egy tv-interjúban, amikor megkérdezték e könyvéből készült színdarabja felől (Az ördög ügyvédje). Olvasóit is mag akarta óvni a visszaéléstől, de úgy, hogy helyette a becsületes, őszinte hitre szavazott. A regényíró nem lehet csak krónikás, nem csupán eseményeket, helyeket és alakokat rögzít, hanem alkot is, mégis könyve főszereplőjének Gregor Istvánnak élete és a körülötte kialakult hiedelmek erősen emlékeztetnek Kaszap István életére és a körülötte gomoly- gó ésoda-hírekre. A negyvenes évek elejének Magyarországában jelentkezett olyan igény, hogy legyen már végre újra „magyar szent”. Erre látszott alkalmasnak az 1931-ben elhunyt kispapnak, Kaszap Istvánnak alakja. A szenttéavatást megelőző hosszadalmas eljárás ügyét írja le a könyv, s közben megismertet a római egyház erővonalaival s az akkori társadalom sok visszásságával. A Szentszék által kijelölt pápai prelátus gondos kutató munkája közben fény derül a szent-jelölt életére, jóhiszemű hivők mindenáron hinnivágyására, egyesek tudatos hamisítására, magasabb „nemzeti érdekek jelentkezésére. Vizniczei prelátus remekül bogozza ki a kusza szálakból az igazságot. Hamarosan rájön az ellentmondásokra Gregor István naplója és a fanatikus rendfőnök: Erdélyi atya állításai között. Az igazi istenhitet hirdető prelátus szinte magára marad a bigottság képviselői és a maguk készítette bálványkép imádói között. A könyv végén az ügy túlnő egy szenttéavatá- si per keretein és egy vergődő, hamis úton járt „keresztény- társadalom” szomorú képe bontakozik ki.

A haladó római katolikus sajtó pozitívan értékelte a könyvet és az önvizsgálat eszközének tekintette. Kedvező protestáns visszhangot is kapott. Az ún. keresztény kurzus leleplezését láttuk benne.

Nem minden keresztyéni, csak azért, mert annak mondják: lehet az bigottság, babo- naság, sőt visszaélés is.

öt évvel megjelenése után is haszonnal olvassuk Thurzó könyvét. Kijózanító írás. Jótékony „ködoszlatás”. Hadd tűnjék el a mese, s maradjon meg az igazi jézust kere&z- tyénség, amely nem akar csoportok eszköze lenni, hanem életet szolgáló evangélium hirdetője. Semmiféle titokzatos, csodálatos emberi kézben nem bízunk, amely városok fölé nyúl, egyedül Isten láthatatlan és csak Jézus Krisztusban láthatóvá vált kezében van oltalmunk. Ez a könyv minket evangélikusokat is abban segíthet, hogy megmaradjunk a józanságnak s valóságnak talaján. Dr. Hafenscher Károly

— DEBRECEN. Szabó Gyula lelkészt Debrecen Megyei Város Tanácsa „Kiváló társadalmi munkás” jelvény ezüst fokozatával tüntette ki a város fejlesztésében kifejtett önkéntes társadalmi munkája elismeréséül. Az okmány és az ezüst jelvény ünnepélyes átadása július 12-ón volt.

— BAJA. Június 25-én volt ötven éve annak, hogy Kemény Gábor bajai lelkész, tb. esperes megkezdte lelkészi szolgálatát. Május 1-én töltötte be 45. szolgálati évét a bajai gyülekzetben. A ritka kettős évforduló alkalmából a Bács- Kiskun Egyházmegye elnöksége levélben köszöntötte egyházunk egyik legrégebben szolgálatban álló lelkészét.

— ÓBUDA. Június 11-én emlékezett meg a gyülekezet kántorának, Varga Gézának három évtizedes — ebből Óbudán húsz éven át végzett — szolgálatáról. Az istentisztelet keretében D. Koren Emil esperes köszöntötte a hűséges orgonistát, s Isten áldását kérte további szolgálatára. Az ünnepelt meghatottan köszönte meg a gyülekezet szeretetét és a jubileumi díszoklevelet, amelyet az esperes adott át az óbudai gyülkezet nevében.

— segédlelkEsz áthelyezés. D. Káldy Zoltán püspök a Déli Egyházkerület püspöke Kertész Géza sajókazai segédlelkészt az Északi Egyházkerület kötelékéből átvette, s augusztus 1-i hatállyal az angyalföldi gyülekezetbe osztotta be segédlelkészi szolgálatra.

— ÖRIMAGYARÓSD. Június 11-én meglátogatta a gyülekezetét id. Bachát István ny. lelkész, aki 36 éven át volt a gyülkezet lelkésze, s fiával. Bachát István váci lelkésszel igehirdetői szolgálatokat végzett. A gyülekezet szeretettel köszöntötte volt lelkészét, aki ebben az évben tölti be életének 80. esztendejét

— BALASSAGYARMAT. A

gyülekezet temploma leggyakrabban használt harangját egyik hívének adományából villany meghajtásúra szereltette át. A villamosítás munkálatait Ka jós János nagyvelegi lelkész irányította.

— HALÁLOZÁS. Mesterházy Elek életének 69. évében, hosszas szenvedés után, július 4-én Ostffyasszonyfán csendesen elhunyt. „Isten nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene.”

*

I

1