Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-07-23 / 30. szám

• • Ötszáz éve volt először nyomda Budán Ä* Buda ősi negyedében ba­rangolok, minden vágyam egy Olyan varázsvessző, vagy ti­tokzatos készülék, amely pon­tosan megmutatná a történel­mi események helyeit. Hábo­rúk, tűzvészek, rombolások után átépített házak, paloták végkép maguk alá temették évszázadok eseményeit, emlé­keit. Mátyás reneszánsz palo­tájából töredékek kerültek napvilágra, pedig valaha ki­magasodott a várhegyen és maga köré gyűjtötte, mint kot- iós a kisoúbéit a könyvmáso- lQk, kézmüiparosok apróbb- nagyobb műhelyeit, melyekben szorgos kezek fáradoztak a nagy király szenvedélyeinek kielégítésén. Hol lehetett az Európahírű könyvtár, a több mint félezer kötetes Corvina­gyűjtemény, a kézzel írt, má­solt — az addigi tudományt felölelő —, ragyogó gyűjte­mény? Hol olvasták a tudós humanisták őket, akik messze földről keresték fel az „udvart” nem annyira a dicső királynak hódolni, mint részegre inni magukat a betűkkel, amelyek a reneszánsz könyvdiszítés re­mélteiből tárult eléjük? Hol voltak a műhelyek, ahol má­solták és kötötték a hatalmas foliánsokat és ahol az iniciá­lék művészei a Király képmá­sát örökítették meg a jelleg­zetes hollóval? VALAHOL ITT VOLT MINDEZ BUDÁN. Közel a várhoz, a palotahoz, hogy el­érhesse őket a király, a fana­tikus bibliofil, hogy ötleteit megvalósítsak. Itt kellett egé­szen közel lennie, hogy a Becs­ből, Nápolyból, Rómából vagy Firenzéből érkező ritkaságo­kat el lehessen helyezni a ki­rályi könyvtárban, ötszáz év távlatából is feldereng egy ál­fogó organizáció, amely meg­teremtette ezt a párját ritkí­tó eseményt régi történetünk­ben: könyveket gyűjtött, könyvtárat hívott létre s ne­vét nemcsak azzal örökítette meg, hogy háborúkat viselt es győzött, területeket hódítptt, hanem a tudománynak, a mű­vészetnek, a haladásnak áldo­zott. Fél évezred távlatában még valamit keresek. Hol állhatott az első magyar nyomda, az ólombetűk apostola, Hess Ano- rás tipográfus műhelye? Alig élt, alig működött itt, de egy­két kiadványával az európai ranglista élére emelt bennün­ket. Az egjr pillanatra sem két­séges előttünk, hogy idejöve­tele a távoli, napsütötte Itáliá­ból a barbárnak tartott észak - keletre a nagy király, Mátyás ötlete volt. Végrehajtója azonban Karai László, budai prépost, alkanceliár volt, aki 2000 forintért hozatta át Ró­mából ezt az ugyancsak egy­házi férfiút, aki korábban egy római nyomdában működött. Hess Andrásnak ebben az idő­ben nagy neve lehetett, mert nem veietienül esett reá a vá­lasztás. MILYEN KEVESET TU­DUNK RÓLA! Milyen szeré­nyek voltak a muH nagy mes­terei! Eltűntek munkájuk mö­gött és azt tartották, minde­nek felett a „mű” a fontos es személyiségük soha ne homá- lyosítsa el az alkotást. Hess Andrásról is alig tudunk vala­mit. De azt igen, hogy éppen ötszáz éve, 1472-ben felállítot­ta Budán műhelyét és mivel Itáliából jött, latin típusú be­tűket, vagy azok formáit hoz­ta magával, Csupán két évig állt szolgálatában a nagy ügy­nek, azután, mint amilyen vá­ratlanul jelent meg, ugyan­olyan észrevétlenül tűnt is el. Semmi magyarázatunk nincsen arra, hogy a tipográfia magyar üstököse miképpen hunyt ki. Két évig működött csupán, de a két év nyomdai eseményt időzít. Nyomdájából elsőként valószínű a .,Magni Basilii de legendis poetis”, majd a Budai Krónika néven ismert munka került ki. Ez utóbb egyéves munka eredménye volt. 1473. június 5-én hagyta el műhe­lyét. Pártfogójának, Karai László prépost, alkancellárnak ajánlotta ezt a 67 levélre ter­jedő művet, amelyben a hun és magyar nép története nyert le­írást és 1468-ig rögzítette az eseményeket. Noha nem önálló mű, részben Kézaival. részben a Bécsi Krónikával egyezlek a leírások, de mint nyomtatványt elsőkként tartjuk számon itt Magyarországon. Az első nyomtatott könyv nálunk! A nyomtatott könyvet Mátyás minden bizonnyal szürkének, egyszerűnek tartot­ta a Corvinák pompás kiállítása mellett, s nyilván ezért nem erőltette a könyvnyomtatás folytatását. Olyan művészek­kel, mint amilyenek az olasz. bécsi és magyar másolók és rajzolók voltak,, a nyomtatás kezdeti korszakában nem le­hetett felvenni a versenyt. Hess nyomdája sem tudott csodát tenni. A csoda az volt, hogy itt Budán. Európában az elsők kö­zött mégis csak megindult a ti­pográfia. MERT NINCSEN SZÉ- GYELNI VALÓNK! Becsben 1478-ban. Párizsban 1470-ben, Antwerpenben 1473-ban, Lon­donban 1471-ben, Stockholm­ban 1474-ben, Spanyolország­ban 1474-ben, Oroszországban 1493-ban, Amerikában 1544- ben állítottak először fel nyom­dát. Tulajdonképpen a könyv- nyomtatás hazája, Németország és Olaszország előzött csak meg lényegesebben bennünket. Hess nyomdája azonban a magyar középkori kultúrának fényes csillaga lesz mindenkor. A BUDAI NYOMDA tehát kétéves működésé után várat­lanul eltűnt. Nem sokkal ké­sőbb megsemmisült a híres könyvtár is, majd elpusztult a palota, de az ország is. Több, mint fél évszázad után, 1536- ban, tehát a bydíp nyomda megszűnése után 63 évvel Sár­vár mellett Űjszigeten Nádas- dy Tamás költségén Abádi Be­nedek és Erdősi Sylvester Já­nos újra felállítottak egy nyom­dát. Ez a nyomda se talált kellő befogadásra az akkori időkben. Sorsa ugyanaz volt, mint a bu­dai nyomdának. De itt látott napvilágot az első teljes ma­gyar Újszövetség (1541). Ezek­ben az években azonban Er­délyben és a felvidéken a re­formáció ösztönzésére egyre több nyomda kezdi meg mű­ködéséi. S a magyar reformá­ció a nyomdáit holt ólombetűit élettel, tűzzel töltötték meg s e tüzes betűk diadal útjára indí­tották egyúttal az ízes magyar nyelvet is. Dr. Rcdey Pál Alkotó hazafiság Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám .,, Ki gépen száll fölébe, annak térkép e láj. s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály .,. Résziét Radnóti Miklós: Nem tudhatom e. költeményéből. Megszámlálhatatlanul' sok verset írtak magyar költők a haza szeretettről; felemelőt és tüzeset, lesúj tót és borongó- sat egyaránt. Számomra a legtöbbet Radnótinak ez a ver­se mondja. Miért? Mert egy­szerű és emberi, nem part­talanul túláradó, mégis gon­dolatébresztő és telve forró hazaszeretettel. A költő akkori szava prófétai, amint a vers végén — a háború utolsó idő­szakában — az akkori csecs- szopóktól várja, hogy az elkö­vetkező békében „majdan friss szóval ők felelnek.” E csecsszo- pók ma életerővel teljes fia­talemberek, akik altkotó te­hetségük virágjába értek. Ök maguk friss szóval élnek e ha­zában és számukra is friss tartalommal telített a haza fo­galma, a haza szeretete. NAPJAINKBAN SOK SZÓ ESIK A HAZAFISAGRÓL. A felszabadulás előtti korban az uralkodó osztály súlyosan visszaélt ezzel az egyébként természetes emberi érzéssel, amely az erkölcs — legyen az akár szocialista, akár keresz­tyén — egyik sarkalatos alap­elve. Az uralkodó, elnyomó úri osztály hamis tartalommal töltötte meg ezt az egyik leg­szebb. legdrágább emberi ér­zést s a maga számára akarván azt hasznosítani, tele tűzdelte más népek elleni gyűlölettel, háborús uszítással; ezzel mé­tely ezte az ifjúságot és kisa­játította a maga számára, mint egyedül „üdvözítő” tartalmú patriotizmust. Ha más ellen­tét nem lett volna, egyedül ez­zel is áthidalhatatlan szélesre ásták volna azt a mély szaka­dékot. amely a haza fölött ak­kor hatalmat gyakorlók és a hatalomból kirekesztettek kö­zött húzódott. Ma. közel 30 évvel e sötét korszak után részben még folyik a gondola­tok rendezése és rendszerezé­se. Egyik lényeges területe e munkának a hazaszeretet és az internacionalizmus közötti, mesterségesen támasztott el­lentét feloldása. AZ IGAZI HAZASZERE­TET, a haza boldogulását nem más népek kárára akarja elő­mozdítani. A helyes tartalmú hazafiság tudatos törekvés a nemzet valóságos érdekeinek megvalósítására. Szeretnék hangot adni annak, hogy ez nem" jelszó, nem is üres frázis, hanem az egyéntől megkívánt magatartás. Ez a magatartás .magas fokú erkölcsi tartalom­mal telített. Nem pusztán ér­zelmet igényel, hanem cselek­vést. Ezzel eljutottunk az al­kotó hazafiság meghatározá­sához. Az alkolo magyar haza­fiság azonosulás a szocialista társadalmi rendet építő Ma­gyarország sikereivel és ered­ményeivel, de azonosulás en­nek az építésnek a gondjaival is; sőt le merem írni: az épí­tés során előforduló hibákkal is. Ez a fajta hazafiság jó- ban-rosszban egy a társada­lommal. Nem a kívülről való bírálgatás útján jár, hanem, segít kijavítani az elkövetett hibát, mert nem másokénak, hanem magáénak érzi azt is. A HAZAFIAS NÉPFRONT közelmúltban lezajlott kong­resszusának anyaga megálla­pítja, hogy a szocialista Ma­gyarország akkor teljesítheti történelmi hivatását, ha ver­senyképes a termelőerők, az életszínvonal fejlesztésének ütemében, a szocialista de­mokrácia, kultúra és huma­nizmus megvalósításában. Egyházunk ehhez a célhoz minden segítséget megad. Erőit ennek szolgálatába állítja szí­vesen. Jó lenne mindenkiben tudatosítani, hogy nemcsak az építész, a szobrász, a festő al­kothat. mindenkinek a maga helyén alkotó lellcülettel kell hozzájárulnia a szocialista tár­sadalom építéséhez. Alkotóvá válik a traktoros, a könyvelő, az orvos, a bányász munkája és egy takarítóé is, ha áthatja egész tudatát az alkotó haza­fiság vágya és szemlélete. Minden teljesen elvégzett munka építi a hazát, a társa­dalmat. AZ ALKOTÖ HAZAFISÁG szocialista hazánkban nem na­cionalizmus. Országunk része a szocialis­ta tábornak és a dolgozók al­kotó hazafisága szerves egy­ségben van a szocialista in­ternacionalizmussal. Ez az in­ternacionalizmus indítja hazán­kat minden haladó erő támo­gatására, más nemzetek dolgo­zó tömegeinek és haladó kul­túrájának megbecsülésére. Az alkotó hazafiság tehát egy­úttal szocialista internacio­nalizmus, amelyről még any- nyit, hogy a vázoltak is bizo­nyítják: élesen különbözik az elvtelen kozmopolitizmustöl. A költővel mondhatjuk: né­pünknek nem térkép ez a ha­za, tudja, hogy hol él és hol dolgozik a maga es a társada­lom boldogulására, ezen túl­menően az emberiség szabad, békés életéért. Ennek az élet­nek az éléshez adja szolgá­latát egyházunk. Erre indítja a diakóniai teológia. Nemkevés- bé annak ismerete, hogy az al­kotó hazafiság cselekvés kettős értelemben is: helytállás a munkában és részvétel a köz­életben. Szcnt-lvány Ödön Konya Lajost Levelezőlap Mit művelsz most' anyám? Olyan régen láttalak hogy az idd befeketíti bennem ősz hajad olyannak fest amilyen akkor voltál mikor mindennap szólíthattalak Látod ritkán írok neked Nem történik velem említésre méltó s úgy látszik gondolataim sincsenek / veled megoszthatók csak emlékeim — bölcs mondásaid simogató tekinteted erdő-éneked szél-sí rásod tüskével tűzdelt egesz eleied Kérlek ne neheztelj rám Mama Téged semmi sem bosszant jobban a hiábavaló beszédnél tőled tanultam a takarékos szavakat Rád ismerek naponta szavaimban és cselekedeteimben Mert megraboltalak s hordozom magamban túszként természeted rek. Véleményét egy józan pa­rasztasszony summázza: „A háború abból áll, hogy munka­bíró férfiak lopják a napot és ölik egymást idegen ország­ban.” Böll hivő katolikus ember, aki jobban szereti az Úristent, mint a nácizmussal kacérkodó Vatikánt. Számára bennső kényszer az írás. „Nem tudott napirendre térni az események felett.” Mikor megkérdezték miért ír? „Nincs más válasz­tásom” felelte. Elkötelezett író: a békének elkötelezett keresz­tyén embere. Könyve most. amikor az európai biztonság kérdése napirehden van: fon­tos figyelmeztető, akkor is ha már több mint két évtizede írta és magyarul is több, mint másfél évtizede olvasható. A nagy tragédia kicsiny em­berek tragédiáiban, mint törött üvegcserepekben tükröződik. Kifejező stílusa, megdöbbentő képei éles kontrasztjai mind a valóságot érzékeltetik, melyeb­ben és igazabban minden fény­képnél, dokumentumnál. Ádám hol vagy ? — kérdezi a bűneset után az Úr. Ezt a kér­dést, amire Ady lelke is olyan mélyen visszhangzott, Böll múlt időben teszi fel saját nemzedékének Európában, a második világháború bűne után: Ádám, hol voltál? — Leleplező, eszméltetó. békére mozgósító írás. H, K. Heinrich Böll: * Adám hol voltál ? Az értelmetlen háborút írja meg Böll néhány ember össze­fonódó életének és halálának bemutatásával. Főszereplője Feinhals, egy német kisváros középszerű építésze. Öt látjuk a visszavonuló német hadse­regben a II. világháború utol­só félévében. Románia, Ma­gyarország. Szlovákia útjain jut haza s a háború utolsó óráiban saját házuk küszöbén egy gránát öli meg. Nem éri meg a békét. De nemcsak a halál, az élet is értelmetlen ott, ahol a háború dúl. Még meghalni is könnyebb, mint élni. — Böll mesterien mutat- je be „milyen ocsmány is volt ez a háború”. Kiábrándult tisz­tek, elcsigázott közkatonák, becsapott emberek sorával is­merkedhetünk meg. Káosz, zűrzavar, öncsalás mindenütt. A katonák Bölinél nem hősök, csak szomorú, szenvedő embe­„Dal bét a siratófalnál” Az UNCTAD ill. Konferencia—Santiago de Chile Az Egyesült:Nemzetek III. Világkereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája (UNCTAD) április végén—május elején Dél- Amerikában, Chile fővárosában, Santiago de Chilében ülése­zett. Hat héten keresztül tanácskozott 140 ország 3000 kiküldöt­te a 100 millió dollárért felépült modern konferencia központ­ban. A napirenden szereplő témák egy kérdésben foglaiodtak ösz- sze: hogyan lehetne világunk anyagi javait igazságosabban el­osztani? Hiszen az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgaz­dasági Szervezete (FAO) adatai szerint naponta 15 ezer ember hal éhen, mert vágy keveset, vagy nem megfelelő táplálékot kapott. Hogyan lehetne világunk anyagi javait igazságosabban elosztani, amikor az emberiség 1/3 része birtokolja az anyagi javak több. mint 3/4 részét? Hogyan lehetne megállítani azt a folyamatot, amelyikben a volt gyarmatok, a mostani fejlődő 96 ország, az ún. „Harmadik Világ” egyre szegényebb, a volt gyarmattaptö országok, a kapitalista ipari hatalmak pedig egy­re gazdagabbak lesznek? KÉT VILÁG CSAPOTT ÖSSZE SANTIAGÓBAN, a szegé­nyek, a kizsákmányoltak es a gazdagok, a kiváltságosak világát A „Harmadik Világ” nemzetközi összefogására, hogy a fejlett ipari országok ne állítsanak vámsorompókat a fejlődő orszá­gok árui elé, meghatározott tőkés érdekek mondatták ki a visz- szautasítást és gz ügyet tovább utalták a jövő évi GATT-kon- ferenciához (Általános Vám és Kereskedelmi Egyezmény), ahol a santiagói konferenciával ellentétben a kapitalista ipari or­szágok vannak többségben. Arra a követelésre, hogy a nem­zetközi pénzügyi kérdések rendezésénél tartsák szőni előtt a fejlődő országok kérdéseit is, szintén kitérő volt a felelet és az ügyet áttették egy másik nemzetközi szervezethez. A KONFERENCIA VILÁGOSSÁ TETTE hogy a fejlett ka­pitalista ipari országok, élükön az Egyesült Államokkal, nem akarnak semmiféle változtatást a jelenlegi világrenden. Az anyagi javak világszinten történő igazságosabb elosztása kérdé­sében a profithajhászó önzés és a másik érdekeit semmibe vevő gátlástalan kizsákmányolás diktálták a szavazataikat. Az egyik megfigyelő szerint, a santiagói konferencia nem volt más, mint „hat hét a siratófalnál”, ahol a fejlődő országok elsírhatták panaszaikat és sirámaik meghallgatása után minden maradt a régiben. Az Egyesült Nemzetek Szervezete előkelő tisztikarának fölvonultalása, a miniszterek és szakértők serege, a tonnákra rúgó elkészített jegyzőkönyv- és dokumentum-tömeg csali dísz­let volt ehhez a siratófalhoz. Hozzá kell tennünk, hogy drága díszlet, mert mint arra Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár a kon­ferencia esetleges meghosszabbítása tárgyában küldött levele közölte, csak a titkárság és a. konferenciai szervezés munkája hetente 300 ezer dollárba került. AKADTAK UGYAN „EREDMÉNYEK”, DE EZEK IGEN SO­VÁNY AK( Jellemző, hogy a jobboldali chilei La Tercera című napilap a túrizmus fejlesztése ügyében egyhangúlag hozott ha­tározatot így üdvözölte: „A harmadik világot a túrizmus fogja kivezetni a fejletlenség állapotából.” Mintha a gazdagok, sze­gény országokba irányuló túrizmusának fejlesztése megoldás lenne abban a világhelyzetben, amikor naponta 15 ezer ember hal éhen, annyian mint kb. Kiskőrös lakossága! Ugyanilyen semmire sem vezető „eredmény”, hogy elhatározták „Á fejlődő országok napja” évenkénti megünneplését, vagy a fejlődés kérdéseivel foglalkozó külön információs központ felállítását. HOGYAN VOLTAK JELEN AZ EGYHAZAK A KONFE­RENCIÁN? Chile keresztyénéi együttes ökumenikus összefogás-- sál próbáltak segíteni. A konferencia hivatalos megnyitó isten- tiszteletét a római katolikus katedrálisban tartották. Ott volt Waldheim ENSZ-főtitkár, Manuel Perez Guerrero UNCTAD- főtitkár, Chile külügyminisztere, Allende elnök felesége és a konferencia delegátusai. Helyszíni közvetítést adott az ese­ményről a rádió és a televízió. Csak az zavarta az alkalmat, hogy „biztonsági” okokból a tömeget nem engedték be a ren­dőrök a katedrálisba. A konferenciai épületben állandó egyházi ökumenikus köz­pont működött. Találkozásokat és külön megbeszéléseket szer­veztek, egyházi és nem egyházi, keresztyén és más világvallá­sokhoz tartozó képviselőket hívtak össze. Radikálisan és a sze­gények oldalán megfogalmazott 10 pontos állásfoglalásuk fel­tűnést keltett. Javasolták pl. többek köpött, hóSY a fejlett or* szágok ajánlják föl nemzeti jövedelmük 0,7%-át a fejlődő or­szágok megsegítésére. A SZEGÉNY-GAZDAG ELLENTÉT IGAZI OKÁRA és meg­oldására azonban egy másik keresztyén csoport mutatott rá. 400 küldött jött össze Dél-Amerika minden részéből. Brazília kivételével, a párhuzamos „Keresztyének a szocializmusért” konferencia keretében. Azt vallották, hogy a szegény-gazdag ellentét igazi oka a kapitalizmus, a gyarmatosítás, a gazdasági kizsákmányolás. Egyik képviselőjük, az evangélikus lelkész Jo­seph Barnd így bírálta az UNCTAD konferenciát és Chile egy­házainak a konferenciával kapcsolatos reményeit: „Mi az, ami­re vártok, hogy végbemenjen ? Azonnal észre kell vennünk, hogy a hivatalos fejlesztési programok csak a gyarmatosítás rendszerének állandósítását jelentik és nem lehet szó addig iga­zi fejlődésről, amíg gyarmati függőségben vagyunk..,” Az egyik megfigyelő az UNCTAD konferenciával kapcsolat­ban idézte Marx híres 11. tételét Feuerbachról: „A filozófusok eddig csak értelmezgették a világot, most arról van szó, hogy megváltoztassuk!” Nem elég értelmezgetni, magyarázni az ese­ményeket, odaülni a siratófalhoz és elsírni a bánatunkat. AZ IGAZSÁGTALANSÁGOT MEG KELL SZÜNTETNI! Az éhezőknek először is kenyeret kell adni, de ez nem edég, hanem olyan gazdasági-politikai rendszert kell létrehozni, amelyikben nincs éhező és kisemmizett, sem egyén, sem nép. A keres zty én- ségnek tudnia kell. hogy nem támogathat olyan rendszereket, amelyek kizsákmányolásra, mások kisemmi zésére, mások el - nyomására épülnek vagy azt elősegítik. A déj-am erikái „Ke­resztyének a szocializmusért” konferencia véleményéhez kap­csolódva a világ anyagi javainak világszinten történő igazságos elosztását mi is a szocializmustól várjuk, hiszen ez az a rend­szer, amelyik hazánkban is, és a világ- egyharmadán is, már meg tudta oldani ezt a kérdést. írj. Harmati Bél# A Sajtóosztály értesíti a lelkészt hivatalokat és megrendelőit, hogy JULIUS 1-TŐL AUGUSZTUS 31-IG iratterjesztési szünetet tart. A juiius 1. után erkező írásbeli megrendeléseknek csak szeptember 1. után tud eleget tenni, mivel a postai küldemények feladása szünetel, A z irat terjesztési szünet alatt — tehát július 1-től angnsatas 31-ig — a készpénzért történő eladás zavarain«.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents