Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-07-23 / 30. szám

Isten gyermekei mindenkit szeretnek Lk 6, 37—35 Jézus Urunk nagyon jól tudta, hogy ott, ahol emberek élnek, mindig jogytán van a szeretet. Helyette inkább ellenségeske­dés, gyűlölet, szitok és átok járja. Sőt, a tettleges bántalmazás sem ritka. Az önzés, a hiúság, a rosszindulat, a butaság és a törtetés legtöbbször olyan hiánycikké teszi a szeretetet, hogy azt semmiféle vágy, akarás és tanítás sem képes a helyére il­leszteni. Tehát az emberi szívekbe és az egymáshoz való viszo­nyukba. Pótléka nincs! Ahhoz a vérségi lcapcsolat kevés. Szem­látomást ez a hiány ölt testet a különböző érdekellentétekben, a gazdasági, társadalmi, faji és vallási ellentétekben. Igaz, a kö­zös érdek, a viszonzás esetei, a vérségi kapocs, a barátság és bajtársiasság, esetleg még az ún. „betyárbecsület’’ is tanújelét adja némelykor a szeretet sajátos megnyilatkozásának. Kár volna ezt a megillető helyről leemelnünk, tagadnunk vagy ki­sebbítenünk. Annak a szeretetnek azonban, amelyik az ellen­ségre is kiterjed, gyökerét és indulatát aligha leljük az embe­rek között. Ez egészen Isten sajátja és gyakorlata. 1. ISTEN GYERMEKEI KRISZTUS SZERETETE ALAPJÁN SZERETNEK. Önála nem menetközben ötlött fel ez a magatar­tás. Őbenne Isten szeretete öltött testet. Pedig eleve ellenséges világba jött. Még az övéi sem a szeretet indulatával fogadták, be pedig nem is fogadták. Sorsa alatta maradt a rókáénak és az égi madarakénak. Szomjas emberként nem kapott egy ital vizet. Egy samaritánus faluba be sem engedték. Az utolsó éjszakán pedig mindenki megbotránkozott benne. Mégsem alkalmilag, hanem töretlenül szeretett. Felkarolta a samáriai asszony ügyét. Az ellenséges falut megmentette a tanítványok bosszújától. A fizetni kezdő kardot hüvelyébe parancsolta. A kereszten pedig bocsánatot kért ellenségeinek és halálával megszerezte azt minden ellenségének. Az ellenség szeretésére tehát nemcsak pél­dát adott, hanem annak alapját is megvetette mindenkori ta­nítványai számára. 2. ISTEN GYERMEKEI TETTEKKEL SZERETNEK. Éppen azért keveset bajlakodnak a tilalmakkal. Nem a viszonzás le­hetőségét és mértékét latolgatják, hanem feltételek nélkül jár­ják a tettek útját. Egyetlen kérdés foglalkoztatja őket: mit te­hetnek és mit kell tenniök a felebarátért. Azzal a kérdéssel nem is pepecselgetnek, hogy ki is a felebarát. Ehelyett halo­gatás nélkül felebaráttá lesznek a vállalás, a hűség, a tettek út­ján. Az eltikkadtnak italt nyújtanák, a bénát emelik tanácsok helyett, a védtelent védelmükbe veszik, az éhesnek kenyeret szelnek és sürgetnek prédikáció helyett. A vigasztalás igéjét és az idejében elmondandó könyörgést ugyan sohasem hanyagol­ják el és még kevésb'é becsülik le. Ezt azonban nem az irgalom tetteinek pótlásaként teszik, hanem azokkal együtt, vagy azok között. Amit tett értük és velük Kriszus, azt teszik egymással, de még az ellenséggel is. Hiszen ez illik Isten fiaihoz. 3. ISTEN GYERMEKEI TEHÁT AZ ELLENSÉGET IS SZE­RETIK. Mégpedig tettekkel. Az indulat ugyan mindig megelő­zi a tettet, de az utóbbi sem várat magára. Azon a mondvacsi­nált kérdésen rég túl vannak: nem lesznek-e ilyen esetben bűnpártolókká? Nem a bűnt, nem a gyűlöletet pártolják és hiz­lalják, hanem az embert segítik bűnei ellenére is. Az ellenség szeretése során tehát sokkal többről van szó a puszta eltűrés­nél és elhordozásnál. A gyűlöletre megsegítő jótettel, a szitok- ra-átokra áldással, a bántalmazásra a bántálmazókért mondott könyörgéssel válaszolnak. Mindig olyan szívességet gyakorolnak, amelyikből hiányzik a viszonzás hátsó szándéka. Közben nem az ellenség fölött, hanem mellette tudják magukat Isten irgal­ma alapján, amellyel szemben maguk sem igazak, csak abban és az által. Igénk valóban kizárja a keresztyén emberek min­den olyan elzárkózását és menekülését, amellyel a jó ügyekben való sürgős összefogást indokoltan szeretnék mellőzni. Sőt. min­den ilyen összefogást vállalniok kell Uruk példája és akarata szerint. Nem. kényszeredetten és kétségbeesve, hanem készség­gel és engedelmesen. így tágítja ki Jézus Urunk Isten gyermekei szeretetének ha­tárát, tehát a szeretet határát az embervilágra. Feltétel, sze­mélyválogatás nélkül. Csak így találhat célba a szeretetre meg­éhezett világban Krisztus feltétlen szeretete. Szabó Gyula IMÁDKOZZUNK Mennyei Atyánk! Sokszor és sokféleképpen megbizonyítottad, hogy szeretsz minket. Tégy minket áldotta és boldoggá szerete­ted bizonyosságában. Indíts bennünket is igaz szeretetre min­den embertársunk iránt. Lelked erejével munkáld szívünkben a személyválogatás nélküli irgalmasságot, hogy hozzád illő gyer­mekeid lehessünk mindhalálig. Ámen. Istentiszteleti rend Budapesten, 1972. július 23-án Deák tér de. 9 (úrv.) dr. Kékén András, de. 11 (úrv.) dr. Kékén András, du. 6 Madocsai Miklós. Fasor de. 11. ifj. Görög Tibor, du. 6 ifj. Görög Tibor. Dózsa György út de. fél 9 ifj. Görög Tibor. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlo­vák) Solymár János, de. 12 (ma­gyar). Thaly Kálmán u. de 11 dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11 (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8 Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10 Boros Károly. Fóti út de. 11. Benczúr László. Váci út de. 8 Benczúr László. Frangepán u. de fél 10 Benczúr László. Üjpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Vi- rágh Gyula. Soroksár Üjtelep de. fél 9 Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11 Matuz László. Kispest de. 10. Kis­pest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10 Schreiner Vilmos. Rákospa­lota MAV-telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmi­hály de. fél 11 Karner Ágoston. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Mátyásföld de.' fél 11. Cínkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rá­koshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) Mado­csai Miklós, de. fél 11 (német), de. 11 (úrv.) D. Koren Emil, du. 6 Ma­docsai Miklós. Torockó tér de. fél 9 D. Koren Emil. Óbuda de. 9 Görög Tibor, de. 10 Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9 Csen- gődy László, de. 11 Csengődy László, du. iél 7 Csengődy László. Budakeszi de. 8 Harmati Béla. Pesthidegkút de. fél 11 Harmati Béla. Kelenföld de. 8 (úrv.) Reuss András, de. 11 (úrv.) Reuss And­rás, du. 6 Bencze Imre. Németvölgyi út de. 9 Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9 Visontai Róbert. Kelen- völgy de. 9. Budafok de. 11 Vison­tai Róbert. Budaörs du. 3 Visontai Róbert. Törökbálint du. fél 5 Vi­sontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. — Szentháromság «tán a 8. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti isten- tisztelet oltári igéje: Rm 8, 12—17; az igehirdetés alapigé­je: Lk 6, 27—35. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN Július 30-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egy­ház félóráját közvetíti a Pe­tőfi Rádió és az URH adó. Igét hirdet BÁRÁNY GYULA beledi lelkész. — KELENFÖLD. A biblia­körösök június 13-án megláto­gatták a Karácsony Sándor utcai szeretetotthont. Takó István ny. lelkész, az otthon lakója ismertette az otthon ke­letkezésének és kiépülésének történetét, majd az otthon ja­kéival ismerkedtek meg a lá­togatók. Ezután resztvettek az otthon szokásos heti bibliaórá- jáxx, amelyet Grünvalszky Ká­roly, a gyülekezet lelkésze tar­tott. A vendégek ajándékok­kal kedveskedtek az otthon lakóinak. Végül Bencze Imre kelenföldi lelkész köszönte meg a vendégszeretetet. A lá­togatás jelentős gyakorlati formája volt egyházunk dia- kóniai teológiájának. J. S. BACH ÖSSZES ORGONAMŰVEI címmel orgonahangverseny lesz július 28-án, pénteken este fél 7 órakor a Bécsikapu téri templomban. Concerto C-dúr Orgelbüchlein (II. rész) Preludium és fúga f-moll Toccata és fúga F-dúr Orgonái: PESKÓ GYÖRGY Előadók: Földes Imre és Várnai Péter Jegyek ára: 12,— forint A hangversenyt, megfelelő érdeklődés esetén július 31- én, hétfőn este megismétlik. — SZÜLETÉS. Solymár Gá­bor celldömölki segédlelké- széknek május 30-án máso­dik gyermekük született. Neve: ADÉL — Kása László rákoskeresz­túri másodlelkészéknek júni­us 25-én első gyermekük szü­letett. Neve: ÁGNES. — HÁZASSÁGKÖTÉS. Jan- kovits Béla paksi segédlelkész és Mihácsi Márta július 2-án tartották esküvőjüket a duna- földvári templomban. A szer­tartást a menyasszony édes­apja, Mihácsi Lajos dunaföld- vári lelkész végezte. — EGYEDÜLÁLLÓ fiatal értelmi­ségi nő Budapesten, a XIII. Rajk László utcához elérhető közelség- oen albérletet, keres, fürdőszoba használattal, augusztustól. Evan­gélikus Lelkészt Hivatal, Csorna. — BC TOROZOTT vagy üres szo­bát, keres III. éves orvostanhallgató házaspár. Értesítést kér: Evangéli­kus Lelkészi Hivatal, Páhl. — MEGVENNÉM Dzsida Jenő bármelyik verseskötetét: Németh László: „Lányaim” cimű könyvé­nek lehetőleg a háború utáni kia­dását: Kosztolányi Dezső összes verseinek lehetőleg az utolsó kia­dását. Tetmayer Noémi, Budapest, n., Sólyom László u 8/b. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emi! Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vm. Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: S16—20.412—vni Előfizetési ár: egy évre 90.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 72.2596 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „Mert a világosság gyümöl­cse mindaz, ami jó, igaz és helyes”. (Ef 5, 9) VASÁRNAP. — „A jónak cselekvésében pedig meg ne restüljünk, mert a maga ide­jében aratunk, ha rneg nem lankadunk.” (Gál 6, 9 — Mai 3, 18 — Rm 8, 12—17 Zsolt 48) A mostanában mezőinken fo­lyó aratáson kívül létezik egy másik aratás is. Minden em­ber egyéni életének aratása, amikor megnyeri, learatja jó cselekedeteinek jutalmát. És ahogyan a mezőn történő ara­tásnak az eredménye nem egy- forma, úgy lesz az egyéni éle­tünk aratásával is! Minden at­tól függ, hogy nem restülünk-e meg akkor, amikor serényen kell tevékenykedni. Hallgas­sunk tehát a buzdításra. Indít­son az a mai napon is konk­rét jó cselekedetek elgondolá­sára és véghezvitelére. HÉTFŐ. — „Ha valaki Krisztusban van, új teremt­mény az”. (2 Kor 5, 17— Zak 13, 1 — Jn 8, 31—36 — 1 Pt 4, 12—19) A régihez képest Jézus hozott újat a gondolkodásba és az életstílusba, amikor ar­ról beszélt, hogy a régiek azt mondják, ő pedig mást mond. Az ember természetes indulata pl. sérelem esetén a bosszú­állás. De Jézus azt mondja, hogy a bosszúállást hagyjuk Istenre és legyünk készek a megbocsátásra többször is. Aki azért jézusi módon gon­dolkodik, az kell, hogy sokszor legyőzze önmaga természetes vágyait és indulatait. Éppen akkor vagyunk új teremtmé­nyek, amikor jézusi módon tudunk gondolkodni KEDD. — „Az Istennek pe­dig hála az ö kimondhatatlan ajándékáért!” (2 Kor 9, 15 — 1 Krón 29, 13 — Gál 6, 7—10 — 1 Pt 5, 1—5) Isten ajándé­kai, amelyekkel életünket meggazdagítja, többfélék. Min­denekelőtt kapjuk a testi aján­dékokat. Megsokasítja veté­sünket, kenyeret ad eledelül. Ezek nagyon is tapasztalható, kézzel fogható ajándékai. De- vannak lelki ajándékai is. Gazdaggá tud tenni a teljes jószívűségre. És ezt Istenünk mindenekelőtt a kimondhatat­lan ajándékával, a kegyelem ajándékozásával éri el. SZERDA. — „Sok utolsó lesz elsővé és sok első lesz utolsó­vá.” (Mk 10, 31—1 Sám 2, 7— Lk 7, 1—10 — 1 Pt 5, 5—14) Mije lesz azoknak, akik Krisz­tust követik, teszik fel az iz­galmas kérdést Jézus tanítvá­nyai. Az igehely összefüggésén elgondolkodva kell erre a kér­désre felelnünk. Bizonyára vannak olyanok, akikről úgy látjuk, hogy ezek elsők lesz­nek. Krisztus követésében jár­va mindent megkaptak. Há­zat, testvéreket, gyerekeket, anyagi javakat. De majd csak később derül ki az, hogy el­sők lettek-e csakugyan. És vannak olyanok, akiket utol­sóknak gondolunk mi, de ezek megelőzhetik amazokat. Ak­kor cselekszünk helyesen, hogyha az összehasonlítgatás helyett a Krisztus megígérte jutalomra gondolunk. CSÜTÖRTÖK. — „De hű az Űr, aki megerősít titeket és megőriz a gonosztól. (2 Ts 3, 3—5 — Móz 4, 31 — 1 Kor 12, 12—26 — Jer 1, 1—10) Meg­erősítés és megőrzés ez két na­gyon fontos dolog. Senki sem állhat elő azzal, hogy nekem erre nincs szükségem. Mert már akkor is szükségem van a megőrzésre, amikor ilyen elbi­zakodott hangon szólok. Igénk összefüggéséből az derül ki, hogy azért van szükségünk megerősítésre és megőrzésre, mert egyesek életének rossz példája rontó hatást áraszt magából. Csak akkor tudunk megállni, hogyha belül va­gyunk erősek. Itt elhangzik a biztatás, hogy hű az Űr, aki megerősít és megőriz. Ezért keressük őt, hogy tőle nyer­jünk erőt és oltalmat. PÉNTEK. — „Most is kár­nak ítélek mindent az én Uram Jézus Krisztus ismere­tének mindent túlhaladó nagy­ságáért. ö érette mindent kár- baveszni hagytam és szemét­nek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem.” (Fii 3, 8 — Ézs 33, 6 — Fii 2, 12—18 — Jer 1, 11—19) A hívő ember bi­zonyságtétele szólal meg itt. Olyan nagy kincsnek tartja Krisztus megismerését, hogy fölébe emeli mindennek, anya­gi és szellemi javaknak. Kell, hogy Pál apostol lelkesedése megragadja a szívünket. Olyan életformája volt, amely- lyel fel kellett hagynia. A törvényeskedő, önigazolást ke­reső magatartását fel kellett számolnia. De ne gondoljuk azt, hogy csak neki kellett ezt megtennie. Nekünk is szemét­nek kell ítélni és kárba vesz­ni kell hagyni minden olyan magatartást, amelyik önző, ön­mentő, önigazoló és a szolgá­lattól húzódozó. SZOMBAT. — „Jézus meg fog halni a népért, de nem­csak a népért, hanem azért is, hogy összegyűjtse Isten elszé- ledt gyermekeit.” (Jn 11, 51— 52 — Jer 31, 10 — Zsid 6, 4— 8 — Jer 2, 1—13) Kajafás pró- fétálása történelmi ténnyé lett. Jézus nemcsak a zsidó népért halt meg, hanem az ezen a népen túllévőkért is. Jézus megváltó halálának gyümöl­cse egyetemes érvényű, kiter­jed az egész világra. Ezt iga­zolja a tény, hogy mindaz, amit Jézus elvégzett, nem ma­radt egyszerűen a zsidóság ügye, hanem nagyon hamar túllépte annak kereteit. A ma­gam részéről Jézus halálát el­fogadom reám érvényesnek. Tudom és vallom, hogy Isten Fiának az én bűneimért kellett meghalnia. És örülök, hogy ez megtörtént. Völgyes Pál Antoine De Saint-Exupéry: A kis herceg II. 6. így azután hercegecském, apránként meg­értettem szomorú kis életedet. Sokáig nem volt egyéb szórakozásod, mint a naplemen­ték szelíd szépsége. Ezt az újabb részletet negyednap reggel tudtam meg, amikor azt mondtad: — Nagyon szeretem a naplementéket. Gye­rünk, nézzünk meg egy naplementét... — De ahhoz várni kell.., — Várni? Mit? — Hát, hogy lemenjen a nap. Először meglepetés látszott az arcodon, az­után nevettél egyet magadon. — Folyton azt hiszem, hogy otthon vagyok! — mondtad. Nos: mikor az Egyesült Államokban dél van, Franciaországban köztudomásúlag éppen lemegy a nap. Az embernek elég lenne egyet­len szempillantás alatt Franciaországban te­remnie, hogy napnyugtát lásson. Ehhez azon­ban Franciaország, sajnos, túlságosan messze van. Neked viszont, a parányi bolygódon, egyéb sem kellett, mint pár lépéssel odébb húznod a székedet. S annyiszor láttad a nap­lementét, ahányszor csak akartad ... — Volt egy nap, amikor negyvenhárom- szor láttam lemenni a napot! Kisvártatva hozzátetted: Tudod, az ember, ha olyan nagyon-nagyon szomorú, szereli a naplementét.... — Hát annyira szomorú voltál azon a negy­venháromszoros napon? Erre azonban a kis herceg nem felelt. 7. Az ötödik napon, változatlanul a bárány jóvoltából, föltárult előttem a kis herceg éle­tének ez a titka is. Hirtelen, minden beveze­tés nélkül, mintha előzőleg sokáig töprengett volna a dolgon, halkan azt kérdezte tőlem: — Ha a bárány cserjéket eszik, megeszi a virágokat is? — A bárány mindent megeszik, ami az út­jába akad. — Az olyan virágot is, amelyiknek tüskéje van? — Igen. Az olyan virágot is, amelyiknek tüskéje van. — Hát akkor mire valók a tüskék? Mit tudtam én! Minden figyelmemmel azon igyekeztem, hogy a motorom egyik beszorult csavarját kilazítsam. Tele voltam aggodalom­mal: gépem hibája egyre súlyosabbnak lát­szott, ivóvizem meg folyton fogyott, úgyhogy a legrosszabbtól kellett tartanom. — Mire valók a tüskék? Ha egyszer egy kérdést föltett a kis herceg, soha nem tágított tőle többé. Én meg, mert nagyon bosszantott az a csa­var, csak úgy vaktában válaszoltam: — A tövisek nem valók semmire. A tövis puszta gonoszság a virág részéről. — Ó! — De némi hallgatás után már-már ingerülten vetette oda: — Nem hiszem! A vi­rágok gyöngék. Gyanútlanok. Ügy védekez­nek, ahogy tudnak. Félelmetesnek képzelik magukat a tüskéikkel. Nem feleltem. Éppen azt gondoltam ma­gamban: „Ha ez a csavar semmiképp sem mozdul, ráverek a kalapáccsal, úgy ugratom ki a helyéből.” De a kis herceg újra megzavarta töprengésemet. — És te, mondd, te is azt hiszed ... — Nem! Nem! Nem hiszek semmit. Csak úgy mondtam. Én komoly dolgokkal foglal­kozom. Elképedve nézett rám. — Komoly dolgokkal? Látta, hogy kezemben a kalapáccsal, olaj­tól fekete ujjakkal görnyedek valami fölé, amit szerfölött rondának talált. — Ügy beszélsz, mint a felnőttek. Erre elszégyeltem magam, ö azonban kö­nyörtelenül hozzátette: — Mindent összezavarsz .., Mindent össze­keversz ... Szemlátomást nagyon haragudott. Megráz­ta aranyhaját a szélben. — Tudok egy bolygót, egy vörös képű ura­ság lakik rajta. Az soha egyetlen virágot meg nem szagolt életében. Soha egy csillagot meg nem nézett. Soha senkit nem szeretett. Soha nem csinált egyebet, mint folyton csak szá­molt. És egész álló nap azt hajtogatta, amit te mondtál az imént: „Én komoly ember va­gyok! Én komoly ember vagyok!”, és csak úgy dagadt a kevélységtől. Hát ember ez? Dehogy ember! Gomba! — Micsoda? — Gomba! A kis herceg most egészen sápadt volt az indulattól. — Millió és millió éve, hogy a virágok tüs­kéket gyártanak. Millió és millió éve, hogy a bárányok mégis megeszik a virágokat. Hát akkor miért ne volna komoly dolog, ha meg akarjuk érteni, mi végre a sok fáradozás, ami­vel olyan tüskéket csinálnak maguknak, ame­lyek soha semmire sem jók? A bárányok és a virágok háborúja talán nem fontos? Nem komolyabb és nem fontosabb, mint annak a kövér, vörös úrnak a számadásai? És ha én tudok egy virágot, egy egyetlen virágot az egész világon, olyat, amilyen sehol másutt nem létezik, egyedül csak az én bolygómon, azután egy bárányka egy csapásra megsemmi­sítheti, csak úgy, anélkül, hogy akár csak sej­tené is, hogy mit művel: ez talán nem fon­tos? Elpirult, folytatta: — Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik a csillagmillió­kon: ez épp elég neki, hogy boldog legyen, ha a csillagokra pillant. „Ott van valahol az én virágom” — gondolja magában. De ha a bárány megeszi a virágot: ez az ő számára olyan, mintha hirtelen valamennyi csillag ki­aludnék. És ez talán nem fontos? Többet nem bírt mondani. Váratlanul kitört belőle a zokogás. Közben már leszállt az éjszaka. Letettem a szerszámaimat. Bántam is én a kalapácsomat, a csavart, a szomjúságot és a halált! Egy csillagon, egy bolygón, az enyémen, a Földön volt egy kis herceg, akit meg kellett vigasztalni! A ka­romba vettem, ringatni kezdtem. — Ne félj — mondtam neki —, semmi ve­szedelem nem fenyegeti a virágai, aráit sze­retsz ... Szájkosarat rajzolok a bárányod­nak ... A virágodnak meg rajzolok majd vér­tet ... És ... — Már nem is tudtam, mit mond­jak neki. Nagyon ügyetlennek éreztem ma­gam. Ne mtudtam, hogyan férkőzzem hozzá, hogyan találjak közösséget vele... Olyan ti­tokzatos világ a könnyek országa. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents