Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1972-07-16 / 29. szám
Nem félelemnek lelkét adta Isten Lelkésziktatás Vesén Szeretem Somogyot. A változatos, dimbes-dombos vidéket, az erdős lankákat és gazdag réteket, a nyílt szívű, egyenes beszédű és tekitetű embereket. Ezért megyek mindig őrömmel és lelkesedéssel arra a vidékre akár hivatalos út szólít arra, akár családi kapcsolataim visznek oda. Legutóbb június 4-én járhattam arra D. Káldy Zoltán püspökkel, akit a vései gyülekezet hívott meg, hogy megválasztott lelkészének — Sághy Andrásnak — a beiktatásán igehirdetéssel szolgáljon és ezzel a látogatással álljon helyre ismét az a jó kapcsolat a főpásztor és gyülekezet között, melyet évekkel ezelőtt a gyülekezet megrontotit. Különös örömmel mentem en íb, nemcsak az előbb említett dolgokért, hanem azért is, mert úgy éreztem, és ez később igazolódott is — hogy egy gyülekezet magára találásának lehetek tanulj*A gyülekezet korábbi lelkésze — Lakatos György — halála után merültek föl olyan problémák a gyülekezetben, főleg személyes ellentétekből kiindulva, hogy kétségessé vált az is, hogy lesz-e egyáltalán még új lelkész Vésén. D. Kál- dy Zoltán püspök és a gyülekezet néhány felelős vezetője Berták János felügyelő, Berták Lajos gondnok és mások is voltak azok, akik egyrészt ragaszkodtak ahhoz, hogy legyen lelkész Vésén, másrészt a gyülekezet ügyeit a legnehezebb időben is hűséggel és tisztánlátással képviselték. Június 4-én Isten a püspököt és a tisztán látó gyülekezeti tagokat igazolta. Ezért volt számomra is különös öröm a vései beiktatásra szóló meghívó. A beiktatás szolgálatát Dubooay Géza esperes végezte, igehirdetéssel ISMERŐSÖMMEL A KÖZELGŐ NYÁRRÓL beszélgettem. Hol tölti a nyarat? — kérdeztem. Ausztriába utazom, azután Olaszországba. Sokat akarok látni... — válaszolta. „Én Miskolc-Tapolcára utazom.” Szép vidék az? kérdezte. Még sohasem jártam arrafelé. Jól ismerjük ezt a magatartást. A szomszédban szebben nyílnak a rózsák, nagyobb alma terem a fán, és még a levegő is tisztább. Gondolkodásmódunkat támadta meg valami ilyenféle kór. A hegyen túl a legszebb... És ha megkérdezzük, hogy ott milyen ez a legszebb, akkor legtöbbször a válasz egészen egyszerű: én még nem jártam ott, de azt mondják... Társaságban lassan már azt, aki a nyarat itthon tölti és nem valamelyik tengerparton, vagy ismert városban, kinézik. „Csak itthon voltatok?” S a hangsúly a „csak” szócskán van. Szegény halandó, akinek nincsenek külföldön rokonai, vagy ismerősei, akiktől kikoldulhatna egy meghívást, vagy szegény, akinek nincs pénze egy túristaútra, pedig ma már az semmi... Valahányszor találkozom ezzel a felfogással — s Istenem, de sűrűn és mind sűrűbben találkozhatunk vele — eszembe jut egy sláger néhány szava: „Micsoda igények?! Ez nem igaz!” Így is mondhatjuk, hogy divat lett — divatozni. Már nem az árú a fontos, hanem a címke! De sok ember fájlalja, hogy az egyes termékeket előállító cégek nem az árú külső részére helyezik el a márkajelzést! Tessék elképzelni, milyen sikerünk lenne a külföldi címkékkel, melyek díszítik ingeinket, ruháinkat, fehérneműinket. A HEGYEN TÚL A LEGSZEBB ... Sopron egy ócska város azzal a sok öreg épülettel, Párizs régi negyede az igen... A Balaton egy pocsolya s mit lehet a partján kapni? . . .A tenger az egészen más. Ott van víz, levegő. Igaz, hogy olyan hideg a vize, hogy nem lehet nagyon lubickolni benne, de tenger ... Természetesen nem a jó érD. Káldy Zoltán püspök szolgáit 2. Timótheus 1,7 alapján. „Egész Magyarországi Evangélikus Egyházunk számára ünnep az, ha egy gyülekezet lelkészt állását betöltjük, ha egymásra talál a gyülekezet és a lelkész és elindulnak együtt egy úton. Ezt mindig Isten sze- retetének és hűsgének kell tulajdonitanunk.” Háttérben a leikészválasztási „harccal” küés a világban* — fejezte be igehirdetését a püspök. Igehirdetés után következett az iktatás, melyen Dubovay Géza esperes beiktatta hivatalába Sághy András eddigi helyettes lelkészt. Istentisztelet után családias hangulatú, jó tartalmú közgyűlés volt a tesmpik Káldy Zoltán püspök lelkészek társaságában a beiktatás után (jobbra Dubovay Géza esperes, balra Sághy András vései lelkész) t Ionosén is hálaadásra van ma szükség Vésén — hangsúlyozta a püspök. Ebben a helyzetben szól az ige, amely a Szentlélek ajándékairól beszél. „A lélek nem félénkségre adatik. Nem gyávaságra, nem remegésre, és nem sötéten látásra és nem állandó panaszra és állandó lamentálásra és sírásra, hogy jaj mi lesz velünk! A Lélek a bátorságnak a lelke T Az igehirdetés második részében arról szólt a püspök, hogy mire adatik a Lélek: erőre, szeretetre és józanságra. Erős hitre, a szolgáló szeretetre, és józan belátásra Isten vezetésének felismerésére. „Azt kívánom, Sághy Andrásnak és a gyülekezetnek, hogy értelmesen és józanul végezze szolgálatát a községben lomba,n melyen köszöntők hangzottak el a gyülekezet, az egyházmegye és az egyházkerület és a szomszédos gyüléke- zet«*K valamint a iestvéregy- házak részéről. A köszöntőkre Sághy András válaszolt egyenként megköszönve azokat és egyúttal vázolta szolgálatának célját és irányát is, melyet így foglalhatunk össze: Szolgálni az embereket. A köszöntők sora folytatódott azon az ebéden is, melyet a gyülekezet asszonyai készítettek nagy gonddal es hozzáértéssel a presbiterek és a vendégek számára. Itt a község vezetői köszöntötték a püspököt és a gyülekezet új lelkészét. Kiemelték mindany- nyian azt a gyümölcsöző kapcsolatot. mely népünk es az evangélikus egyház között fennáll. Hangsúlyozták, hogy ezt a kapcsolatot, a község és egész népünk érdekében Vésén is igyekeznek mélyíteni és erősíteni. Eddig is .sok jó és hasznos dolog származott már ebből a község érdekében. Jó és örvendetes volt hallani, hogy milyen megbecsüléssel beszéltek a községi vezetők az evangélikus gyülekezetről és Sághy András lelkészről. Példa lehet ez más gyülekezet számára is. Szeretem Somogyot, a somogyi embert. Szeretem a vései embereket! Azért, mert olyan embereket ismerhettem meg, akik ha ingadoztak is, ma már szilárdan állnak és és hittel, reménységgel néznek a jövőbe és szolgáló szeretettel munkálkodnak nemcsak a egyház építésén, hanem a község és népünk előrehaladásán is. Ifj. Kendch György A hegyen túl a legszebb... telemben vett turizmus ellen szólunk. Hiszen a magunk munkáját és közös társadalmi összefogásunkat meg is tudja gazdagítani a külföldön szerzett tapasztalatok helyes és jó átértékelése és annak termékenyitó részének a mi társadalmunkba való beledolgozást. Sok világot járt hazánkfia gazdagította meg tudását, gondolkodásmódját a külföldi utak tapasztalataival. Századunk jó lehetősége a túrizmus. Bárcsak még többen juthatnának el a földrész mind több országába, hogy meggazdagodva ismeretekkel, más népek életével, társadalmával — egyházaival — megismerkedve tudnák egész munkaerejüket, szívüket, hitüket a mi magyar, közös, céljainkért odaszánni. Weöres Sándor: Négy korái L Megszólal a kimondhatatlan de nem mondhatja ki önmagát Cselekszik a kezetlen de csak a te kezeddel megindul a lábatlan de csak a te lábaddal eszmél az esztelen de csak a te eszeddel virágba borul a virágtalan de csak a te virágoddal gyümölcsbe merül a gyümölcstálén de csak a te gyümölcsöddel adakozik az adhatatlan de csak a te adományoddal irgalmaz az irgalmatlan de csak a te irgalmaddal imádkozik az imátlan de csak a te imáddal fényes lesz a fénytelen de csak a te fényeddel Megszólal a kimondhatatlan de csak a te szívedben (Weöres Sándor 1913-ban született Szombathelyen. Baura- garten-díjas. Közölt verse — mely egy négy „korál”-ból álló ciklus első része — „MERÜLŐ SATURNUS” című 1968-ban megjelent kötetéből való.) AMIKOR A TURIZMUST HELYESELJÜK — sőt mi egyházi emberek is részesei vagyunk ennek a népeket egymással megismertető „mozgalomnak”, — ugyanakkor azonban nem mehetünk el szó nélkül az előtt a jelenség előtt, hogy" önmagunkat értékeljük le. Humoristáink állandó visz- szatérő témái a külföldiek imádata. Ezzel egy kicsit át is estünk a magyaros vendégszeretet határán. A hegyen túl a legszebb ... Ott minden szép és jó! Sokszor már teljesen elvesztettük értékítéletünket. Nem az a fontos, hogy jó, szép, hasanos, emberséges legyen valami, hanem, hogy az külföldi legyein. Mindig sajnálattal gondolok azokra a honfitársaimra — mert sajnos ilyenek is vannak szép számmal, — akik két hétig csak konzerven élnek, hogy Olaszországot megláthassák. Nem Rómát, Nápolyi és Cap- rit, hanem Olaszországot — hiszen a műhelyekben, irodákban, társaságban ez már rangot jelent (?), ha valaki látta Olaszhont — még akkor is, ha csak a meleg konzerv íze maradt meg a szájban. „A hegyen túl a legszebb látnivaló van. — Voltál már fenn? — Nem. de azt mondják!” Ezért szólunk mi is erről, mert nem a hegyen túl, hanem a hegyen innen a legsa®kk-1 Karner Ágoston Rolf Hochhuth: A Helytartó „Amíg az Egyház csak általános célzásokat ereszt meg.. — robban ki a dráma egyik szereplője — addig ki-ki ügy magyarázza felelőtlen semlegességét, ahogy éppen céljainak megfelelően akarja — tehetjük hozzá mi. A darab világszerte óriási visszhangot keltett, mert szerzője éppen keresztyén lelkiismeretétől indítva írta meg ezt a „keresztyén szomorú játélcát” leleplezésül, vádiratként mindazok éllen, akik nem mertek egyértelműen az igazság oldalára állni a gazság ellen. A darab elsősorban az Egyház, közelebbről az akkori pápa, XII. Pius felelősségét dokumentálja abban az iszonyatos embertelenségben, mely a gázkamrákba lökte zsidók millióit. „Felmérhetetlen, hány ember menekülhetett volna meg, ha az Egyház teljes mértékben kihasználja azokat a lehetőségeit, melyek adva voltak” — nyilatkozta az író művéről. De nem használta ki, mert Krisztus földi helytartója Hitler an- tikommunista kereszteshadjárata iránti szimpátiából vonakodott a zsidók kiirtása ellen úgy protestálni, ahogy kötelessége lett volna. A dráma cselekménye két olyan ember sorsa köré fonódik, akik önmaguk feláldozása árán is az áldozatok oldalára állnak. Az egyik Páter Ric- cardo, aki miután a Vatikánban mindent elkövet, hogy a felelősöket határozott állásfoglalásra kényszerítse, de hiába, az egyetlen kiutat a deportáltakkal való közösségvállalásban találja meg, s a koncentrációs táborban való halála annak a több száz papnak a sorsát egyesíti és igazolja, akik tudták, hogy Isten képviseletében mit kell tenniük. A másik főhős, Gerstein SS-Ober- sturmíührer — valóságos történelmi figura —, aki csak azért lett SS-tiszt, hogy élete mindennapos kockáztatásával Ric- cardóval szövetkezve segítsen az üld özet tekein. A Helytartó nem kizárólag dokumentumdarab, nem is csak színpadra alkalmazott politika, de még csak nem is félelmetesen művészi, lélektani dráma, hanem kihívás korunk hívőt felé: merik-e vállalni a következetes szeretet rizikóját? B. L. Gazdasági növekedés Az Országgyűlés legutolsó ülésén tárgyalta a Magyar Népköztársaság 1971. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló jelentést és a zárszámadást egyhangúlag jóváhagyta. Egyházunk tagjai számára nem lehet közömbös, hogy milyen eredménynyel zárult a költségvetés, hiszen az egyház tagjai egyben állampolgárok is. akik osztoznak a munkában valamennyi állampolgárra] együtt és együtt élvezik munkájuk gyümölcsét. A közös hazában közös minden gond és minden öröm. Jó eredmények A pénzügyminiszteri jelentésből kitűnt, hogy az 1971. évi gazdasági fejlődést a tervezettnek megfelelő növekedési ütem jellemezte. Ezt legjobban az mutatja, hogy a nemzeti jövedelem — amely mindig pontos mutatója a gazdasági előrehaladásnak — az előző évi 5° 0-os növekedés után 78/o-kal növekedett. A mezőgazdasági termelés 9° 0-kal nőtt. A nemzeti jövedelemnek ilyen mértékű növekedése még világviszonylatban sem jelentéktelen. A gazdasági fejlődés eredményezte, hogy a lakosság jövedelme is növekedett ugyancsak a tervezett mértékben. Az életszínvonal fejlődik. Az egy keresőre jutó reálbér mintegy 2,5—3 százalékkal, az egy főre jutó reáljövedelem pedig 5—6 százalékkal nőtt. Noha egyes fogyasztói árak növekedtek, ezek a számok ennek figyelembevételével is valóságosak. Különösen is jő jelnek kell tekintenünk, hogy a nemzeti jövedelem növekedése teljes egészében a munka termelékenységének emelkedéséből származott. Vagyis nem úgy jött létre, hogy az iparban és a mezőgazdaságban megemelődótt a létszám és így a „több ember többet termel” jegyében születtek az dolgozzanak többet és jobban és akkor még jobbak lesznek az eredményeink. Természetesen nem tudunk minden szép eredményre kitérni, mégis örülhetünk annak, hogy tízezer bölcsődei gondozónő és védőnő fizetése 15%-kal, 110 ezer pedagógus bére átlagosan 20%-kal emelkedett. A társadalombiztosítás jól működött. Szélesedett a gyermekek eltartásához nyújtott támogatás: a 3 és több gyermekes családok családi pótlékát felemelték. Ugyancsak bővült az öregek társadalmi ellátottsága is. A már megállapított nyugdíjakat pedig 1971-től évenként 2 százalékkal automatikusan növelik. Az óvodai férőhelyek növekedése meghaladta a tízezret. Tovább oldódott a lakáskérdés is: a tervezett 71 000 lakás helyett 75 000 lakás épült fel. Nagy összeget fordított államunk kulturális, iskolai cs egyéb nevelési célokra. örüljünk ezeknek a. szép eredményeknek! Ne kicsinyeljük le azokat. Söpörjünk ki magunk közül minden cinizmust, amely fanyalogva nézi ezeket az eredményeket és arról tart „kis előadásokat”, hogy „bezzeg nyugaton így ... bezzeg nyugaton úgy”... Azok, akik több és nagyobb eredményeket várnak, dolgozzanak többet és jobban és akkor még jobbak lesznek eredményeink. Vannak elgondolkoztató jelenségek is Természetesen mi sem hunyjuk be a szemünket és tudjuk, hogy vannak olyan jelenségek is, amelyek kijavítására minden erőnket be kell vetnünk. Figyelmeztető, hogy a zárszámadás 3,3 milliárd forint hiánnyal zárult. Vagyis ennyivel többet költöttünk, mint amit bevételeztünk. A létrehozott nemzeti jövedelmet még mindig meghaladta a belföldi felhasználás. Márpedig változatlanul érvényes igazság: „csak annyit oszthatunk el, amennyit megtermelünkHa úgy akarunk még többet kapni, még magasabb életszínvonalat igényelni, hogy nem termelünk többet és jobbat, akkor abból komoly bajok származhatnak. A termelékenységet tehát tovább kell fokoznunk: még jobb munkával, a technika eszközeinek jobb alkalmazásával, a gépek és berendezések jobb kihasználásával, a munka átgondoltabb megszervezésével. Jobb munkamorál nélkül nem lehet a bevételeket növelni és a kiadásokat csökkenteni. Ezen a területen az egyházaknak is megvan a feladatuk és szolgála- latuk. A szociáletikai feladatainkat népünk egésze érdekében tti- datosabban kell elvégeznünk. A megtermelt javak elosztásánál is észlelünk bizonyos aránytalanságokat, örülünk annak, hogy az elmúlt évben növekedett a parasztság jövedelme. Mindenki tudja, hogy a legtöbb termelőszövetkezetben parasztságunk igen keményen dolgozott meg azért, hogy nagyobb legyen a kenyere. Joggal megilleti őket a nagyobb jövedelem ott, ahol valóban megdolgoztak érte. Ugyanakkor helyeseljük, hogy kormányzatunk tudatosan törekszik arra, hogy o munlcások és parasztok jövedelmi helyzete azonos mértékben javuljon. Ugyanerre kell gondolni a szellemi dolgozók vonatkozásában is. Azt is csak örömmel vehetjük tudomásul, hogy tervszerűen folyik az öregekről való gondoskodás. A már megállapított nyugdíjak évenkénti 2°/0-kal való emelése jó intézkedés. De ezzel összefüggésben újra fel kell vetnünk az elosztás kérdését. Ha valakinek pl. 600 Ft a nyugdíja, ez számára havonta 12 Ft emelkedést jelent, Ugyanakkor az 1600 Ft-os nyugdíjnál 32 Ft-ot. Megint csak a kis nyugdíjasok járnak rosszul, akiknél minden forint számít. Nem nézhetjük nyugodtan azt sem, hogy egyesek magántevékenységből aránytalanul magas jövedelemhez jutnak, még abban az esetben is, ha magas adót kell fizetniük. Ennek társadalmi kihatása feltétlenül negatív. A spekulánsoknak, a hará- csolóknak, mások kárára meggazdagodóknak nem szabad helyet biztosítanunk társadalmunkban. Egyetértünk a pénzügy- miniszterrel, hogy erőteljesebben kell mérsékelni a magas jövedelmeket. Egyházunk tagjai becsületes és hűséges munkával, hazaszeretettel segítsék népünket a fejlődés további útján! D. Káldy Zoltán Istentiszteletek a Balaton mellett Balatonakali evangélikus templom: a hónap utolsó vasárnapján de. */*12. Balatonalmádi evangélikus templom (Bajcsy-Zsilinsziky u. 25.) : minden vasárnap du. 4. Balaton- boglájr református imaház: a hónap első vasárnapján du. fél 3, a hónap harmadik vasárnapján de, 9. Balatoni enyves protestáns templomkert: a hónap első vasárnapján de. 11, a hónap harmadik vasárnapján du. 3. Balatonföldvájr Felszabadulás u. L5.: a hónap negyedik vasárnapján du. 2. Bala- tonfüred református templom; a hónap utolsó vasárnapján de. 8. Balatonfüzfő református templom (József Attila u.): minden hónap második és negyedik vasárnap du. 6. Balatonkenese református templom : a hónap utolsó vasárnapján du. 3. Balatoniéne református imaház: a hónap első vasárnapján du. 5, a hónap harmadik vasárnapján de. fél U. Balatonszárszó evangélikus üdülő (Jókai u. 44.): minden vasárnap de. 10, és református templom: a hónap második és negyedik vasamapjan de. 1®. Balaton szemes evangélikus itna- ház (Fő u. 32.): a hónap második es negyedik vasárnapján de, féú 9. Balatonvilágos Drenyovszky-vU- la (Zrínyi u. 36.): júliusba« és augusztusban minden vasárnap du. ö. Fonyód protestáns templom; a hónap első vasárnapján de. 10, a hónap harmadik vasárnapján du. fél 5. Gyenesdiás evangélikus szeretetotthon : minden vasárnap de, 10. Keszthely evangélikus templom (Deák F. u. 1.8.): minden vasárnap de. 10. Siófok (Fő u. 93.): minden vasárnap de. */«11. Sümeg Széchenyi u.: a hónap negyedks' vasárnapján du. fél 4. Tapolca Darányi u. 1—3.: a hónap első és második vasárnapján du. 4. Zamárdi evangélikus imaház (Aradi u. IV. köz sarok): a hónap második vasárnapján de. fél 12, a hónap negyedik vasárnapján du. fél 4. Zán- ka evangélikus imaház: a hónap első és harmadik vasárnapján de. n. 9
