Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-07-09 / 28. szám

Emlékezzünk a keresztünkre! Mt 3, 7—12 Isten népének sem a kevélység, sem a kétségbeesés nem lehet kenyere. Az előbbi azért nem, mert mi Isten szeretetéből sem­miképpen sem csinálhatunk kiváltságot és nem rekeszthetünk ki belőle senkit. Az utóbbi meg azért nem, mert éppen a ke­resztyéneknek kell tudatosan tudniok az élő Krisztus szereteté- röl és bizalommal élniök abból. Erre figyelmeztet bennünket a keresztségünk. Vagy nagyon elfelejtettük, ami akkor történt? Üres doboz csak életünkben, amelyiknek kincsét, aranyát, ék­szerét elvesztegettük régen? Emlékezzünk most rá, azután majd mindennap, amig tehetjük. Megvan a kincs! Krisztus Urunk szeretetéből, minden hűtlenségünk és felejtésünk ellenére. 1. A KERESZTSEGBEN ÖLELT ELŐSZÖR, DE EGYSZER ÉS MINDENKORRA SZERETETÉBE. Erre emlékeznünk hű­ség és hála, felejtenünk hűtlenség és hálátlanság. Nemcsak alaptalan dolog belelovalnunk magunkat a mostohagyerekek sorsába, hanem a hitetlenségünk orma is. Vétek azzal szemben,- Aki ma is érvényes módon „Szentlélekkel” keresztelt meg ben­nünket. A tetterős Lélek, az Atyának és Fiúnak Lelke, bizony többre képes, mint a vérszegény emberi képzelgés vagy bizta­tás. Fiáss és új eseménnyé teszi szíveinkben, bizalmunkban és életünkben a rég felejtettet és elhanyagoltat. Szinte belepirul­tat abba a gyámoltalanságba és üres megszokottságba, ame­lyik néha olyan hosszan jellemzője viselkedésünknek. Isten szeretetének kellős közepén. De mankók után kapkodó bénasá­gunk, mulasztásaink és meggondolatlan tetteink sem tartóztat­hatják fel a Lélek biztatását: Megtörtént és kitörölhetetlen tar­tozéka életünknek a keresztségünk. 2. EMLÉKEZZÜNK ARRA, HOGY KERESZTSÉGÜNK NEM BIZTOSÍT ELŐJOGOT, DE A MEGTÉRÉSÜNKET HANGO-, SAN SÜRGETI. Sem a keresztyének valamilyen kiváltságigé­nye, sem azok valamiféle kisajátított Istene nem fér össze vele. Az sem, akiről így vallott a túl önérzetes ellenköszöntés: a mienk még erősebb, örömét, tehát ajándékát és erejét vesztett keresztség az, amelyiknek kicsi a távlata, a felvevő terepe, te­hát kisebb, mint az embervilág. Hiszen az ilyen nagy ajándék­nak csak egyetlen igaz visszhangja lehet: a hálás tettekre moz­dító öröm. Erre el nem jutnunk, vagy abból kiesnünk bizony csak a megtérésre érettségünk jele. Azért következik a kereszt- ségünkből a megtérésünk hangos sürgetése. Az a fordulat ez, amikor nem a követeléseink számláját nyújtogatjuk Isten felé, közvetlenül vagy emberi közvetítéssel, hanem boldogan szök­kenünk talpra Isten mindig érvényes szeretete bizonyosságá­ban. A keresztség ajándéka nem volt és nem lesz kiváltság. In­kább vigasztaló, bátorító egyszerre, de ugyanakkor elgondol­koztató is. 3. ÜGY EMLÉKEZZÜNK AZÉRT KERESZTSÉGÜNKRE, HOGY TEREMJÜNK HOZZA MÉLTÓ GYÜMÖLCSÖKET. Ne engedjük szóvirággá lenni és tenni azt, ami Krisztus Urunk szí­vében és szándékában természetes velejárója keresztségünk- nek. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha a gyümölcs szó nem a ki­fejezéskészletünk kopott tartozéka és kegyes ködösítés, hanem töretlen és következetes életfolytatás. Vagyis: időszerűen és jó­kor következő tettekről van szó, amelyek célba találnak. A sza­vak ködfelhőjéből előbb-utóbb mindig menekülnek az embe­rek. Unottan vagy dühösen. Futnak, mint mikor útban kapja őket a zápor. De, aki jókor mondja, adja és teszi azt, ami a ke­sergőt felderíti, a nélkülözőt megelégíti, a többszörösen megrö- vidítettet a lehetőségek útjára segíti, az ne féljen se divatválto­zástól, se pedig a hollók károgásától. Az így értett keresztség bizony nem bírókká, szűkkeblű tör­pékké tesz minket, hanem olyan tágszívű emberekké, akik lel­kes társak az egyes és a sok ügyének-bajának vállravételében. Hálából, örömmel. Szabó Gyula IMÁDKOZZUNK Űr Jézus Krisztus! Boldogan magasztalunk Téged azért, hogy megváltó haláloddal mindnyájunknak üdvösséget szereztél. Ma pedig külön is áldjuk nevedet azért, hogy a keresztscgünkben oda is ajándékoztad nekünk a véreddel szerzett üdvösséget. Indíts Lelkeddel igaz megtérésre bennünket, hogy a hitben hű­séges gyermekeid legyünk és maradjunk. Embertársainknak pedig örömmel szolgáljunk életünk minden napján. Ámen. Istentiszteleti rend Budapesten, 1972. július 9-én Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Kokén András, de. U. (úrv.) dr. Kékén András, du. 6, Szirmai Zoltán. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. ír]. Görög Tibor. Dózsa György út de. Dél 9. ifj. Görög Tibor. Ül­lői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Solymár János, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kő­bánya de. 10. Boros Károly. Vaj­da Péter u. de. fél 12. Boros Ká­roly. Zugló de. iL (úrv.) Bízik László. Rákosfalva de. 8. Bizilk László. Gyarmat u. de. fél 10. (úrv.) Bízik László. Fóti út de. 11. Ben­czúr László. Váci út de. 8. Ben­czúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Újpest de. 10. Turcsányi Károly. Pesterzsébet de. 10. Viráglh Gyula. Soroksár Újte­lep de. fél 9. Virágh Gyula. Pest­lőrinc de. 11. Mainz László. Kis­pest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MAV-telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Kartier Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Ma­docsai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) D. Koren Emil. du. 6. Madocsai Miklós. Torockő tér de. fél 9. D. Korén Emil. Óbuda de. 9. Turchányi Sándor, de. 10. Turchányi Sándor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Csákó Gyula, de. 11. Csákó Gyula. du. fél 7. Harmati Béla. Budakeszi de. 8. Harmati Bélé. Pesthidegkút de. fel 11. Harmati Béla. Kelenföld de. 8. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, de. 1.1. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, du. 6. Benczie Imre. Németvölgyi út de. 9. Bemcze Imre. Nagytétény de. fél 9. Visontai Róbert. Kelen- völgy de. 9. Budafok de. 11. Vi­sontai Róbert. Budaörs du. 3. Vi­sontai Róbert. CsiUaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. — Szentháromság után 6. vasárnapon az oltárterítő szí­ne: zöld. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: Hm 6, 3—11; az igehirdetés alapigéje: Mt3, 7—12. — GT ŐRSZEMERE. A Nyugdíjosztály saját kérelmé­re július 1—i hatállyal nyugdí­jazta Egyházy János győrsze- merei lelkészt A helyettes lel- készi teendők ellátására Bö- decs Barnabás győri segédlel­kész kapott megbízást. — RÁKOSKERESZTÚR. A Lutheránus Világszövetség Együttműködési Bizottságának két küldötte szolgált a gyüle­kezetben. Godofredo Boll Porto Allegréből (Brazília) és Olavi Ojanperü Helsinkiből. Igehirdetéseiket D. dr. Pálfy Miklós dékán és Kása László másodlelkész tolmácsolta. Ma­radandó emlék azonban a hármas keresztelő volt. Dr. Kása Pál Fóris Henriettét ré­szesítette a keresztségben ma­gyarul, Rép Krisztinát Olavi Ojanperü lelkész keresztelte finnül, Puhl Andreát Godo­fredo Boll lelkész keresztelte németül. Az egyház egyete­mességének, az egy hit, egy keresztség valóságának ritkán látható kifejezése volt. Finn turistacsoport látogatta meg a gyülekezetét Vila Kon­tio, a tamperei finn—magyar társaság egyik vezetőjével az élen. Az istentiszteleten Kása László másodlelkész szolgált magyar és finn nyelven. Bizo­nyára nemcsak Rákoskeresz­túron, hanem Tamperében is sokáig emlegetik majd a finn— magyar istentiszteletet. — KELENFÖLD. A farkas­réti kápolna oltárára és szó­székére Balczó Andrásné nyír­egyházi lelkészözvegy oltár- és szószékterítőt ajándékozott, amelyet a szentháromság utá­ni vasárnapokon használnak. — HALÁLOZÁS. Borszék Károly ny. adóügyi tanácsos, a sziráki gyülekezet egykori presbitere és számvizsgáló bi­zottsági tagja, a Nógrádi Egy­házmegye számvevőszéki tag­ja baleset következtében, két­heti szenvedés után a salgó­tarjáni kórházban 87 éves ko­rában, 48 évi példás és boldog házasság után június 8-án el­hunyt. A mindenben példamu­tató, egyházát, népét és hazá­ját nagy hűséggel szerető em­ber hamvait június 12-én he­lyezték sírba a sziráki evan­gélikus temetőben. „Sem ha­lál, sem élet nem szakíthat el minket Isten szeretetétől, amely van a mi Urunk Jézus Krisztusban”. A Sajtóosztály értesíti a lelkészi hivatalokat és megrendelőit, hogy JÚLIUS 1-TÖL AUGUSZTUS 31-IG iratterjesztési szünetet tart. A július 1. után érkező írásbeli megrendeléseknek csak szeptember 1. után tud eleget tenni, mivel a postai küldemények feladása szünetel. Az iratterjesztési szünet alatt — tehát július 1-től augusztus 31-ig — a készpénzért történő eladás zavaralan. „így szól az Úr, a te Terem­tőd és alkotód Izrael: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy.” (Ézs 43, 1) VASÁRNAP. — „Ebben nyilvánult meg az Istennek hozzánk való szeretete hogy az ő egyszülött Fiát elfcüldötte Is­ten a világba, hogy éljünk ő általa.” (1 Jn 4, 9 — Zsolt 118, 26 — Rm 6, 3—11 — Zsolt 28) Csak e világba elküldött és abba önként, szívesen megér­kezett Jézus által tudunk hivő életet élni. A kérdéseinket és kísértéseinket jól ismerő Jézus tud csak megragadni minket és magával vonzani, hogy éle­tünkbe bele éljük őt. Nagy szeretet az,' HÉTFŐ. — „Szeretteim sze­ressük egymást, mert a szere­tet Istentől van, és mindenki, aki szeret, az Istentől született és ismeri az Istent.” (1 Jn 4, 7 —3 Móz 19, 34 — Ézs 45, 9— 13 — 1 Pt í, 1—9) Isten meg­ismerése vitatkozó, hideg ér­telemmel lehetetlen. Akik Is­ten megismerése útján az első lépéseket teszik, azok Péterhez hasonlóan először magukba tekintve felmérik bűnös élet- folytatásukat és ezzel egyidő- ben meleg szívvel odafordul­nak a bűnösöket is elfogadó és őket magától el nem taszító Isten felé. Ez a szeretet sugár- zódik ki az emberek felé is, KEDD. — „Én vízzel keresz­tellek meg titeket, de ő Szent­lélekkel keresztel majd meg titeket.” (Mk 1, 8 — Ez 11, 19 — lKor 6, 9—11 — 1 Pt 1, 10— 12) Keresztség által lettünk keresztyénekké. Mégpedig nem egyszerűen vízkeresztség által, hanem a Szentlélek keresztége által. Ennek a keresztségnek élő valóságát abban érzékel­jünk, hogy a Szentlélek újból és újból megmagyarázza ne­künk Jézus beszédét, tanítását és megmutatja azt is, hogy miként léphetünk előre a ko­runk felvetette kérdésekben. SZERDA. — „Maguknak az elhivatottaknak, mind zsidók­nak, mind görögöknek Krisz­tust, Isten hatalmát és böl­csességét” prédikáljuk. (1 Kor 1. 24 — Ézs 53. 3 — Gál 3. 26— 29 — 1 Pt 1, 13—16) A Saul­ból lett Pál apostol írta ezeket a sorokat. Az az apostol, aki­nek az életváltozása általában közismert és világosan mutat­ja Isten hatalmát és bölcsessé­gét. Krisztus prédikálása ér­telmetlenné válna akkor, hogy­ha mi nem tudnánk hasonló értelemben szólni. De öröm­mel mondhatjuk, hogv amikor engedelmeskedünk Jézusnak, akkor nálunk is hatalomnak és bölcsességnek bizonyítja meg magát CSÜTÖRTÖK. — „Énekel­ték Mózesnek, az Isten szolgá­jának énekét és a Báránynak énekét eképpen: Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, min­denható Űr Isten, igazságosak és igazak a te útaid, óh népek Királya.” (Jel 15, 3 — Zsolt 66, 7 —Csel 10, 44—48 — 1 Pt 1, 17—21) A látomás szereplői hálás szívvel magasztalják a Teremtő és Megváltó Istent Ebbe az éneklésbe kapcsoló­dik bele a Földön élő gyüleke­zet, amelyik a tudományos fel­fedezések nyomán még csodá­latosabbnak látja a Teremtő Isten dolgait és ad hálát a megváltásért, amikor megis­meri Isten irgalmas igazságát PÉNTEK. — „Hiszek! Légy segítségül az én hitetlenségem­nek.” (Mk 9. 24 — 2 Krón 14, 10 — Mt 3, 13:—17 — 1 Pt 1, 22—25) Ez a két mondat egy­szerre igaz. Hiszünk is. de se­gítségre is szükségünk van ah­hoz, hogy ne legyünk hitetle­nek. Tudni valamit azért könnyebb, mert a tudás ta­pasztalható valóságra vonat­kozik. Amikor hiszünk, akkor viszont arra az Istenre tekin­tünk, aki tehet valamit! így tette ezt a bibliabeli fiú apja is és a hite igazolást nyert. SZOMBAT. — „Ha valaki Krisztusban van, új teremt­mény az. A régiek elmúltak, ime újjá lett minden.” (2 Kor 5. 17 — Hós 10, 12 — Jel 3, 1— 6 — 1 Pt 2, 1—10) A réginek el kell múlni, hogy helyet adjon az újnak. A régi mindig az ön­zés, a megkülönböztetett hely igénylése és bánásmód kíváná­sa, a szolgálattól való menekü­lés. Amikor Pál apostol új te­remtés lett, akkor nagy öröm­mel vállalta a szolgálat útját. Vizsgáljuk meg magunkat, hogy ilyen értelemben elmúlt- e már nálunk a régi és elkez­dődött-e az új? Völgyes Pál EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Korén Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vni. Puskin ü. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 516—20.432—VHX. Előfizetési ár: egy évre 90,— Pt Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 72.2255 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Múlt nyári utimozaik PRÁGÁBAN azelőtt nem jártam. Mondták, szép város. Ez a jelző elégtelennek bizonyult. Alig múlt el egy napom az utcáin, máris meg­fogott a varázsa: ennek a városnak hangulata van. S a hatodik nap reggelére, a távozás órá­jára ez a sejtés maradandó éíménysorrá, fe­lejthetetlen emlékké alakult. Nehéz lenne a hely vonzásának összetevőit felfejteni. Régi házak, kedves terek, szép parkok másutt is vannak, ha kisebb számban is. Csak azért, mert Prága néhány kerülete szinte teljesen műemléknegyed, még nem lehetne annyira megszeretni. Századok egymásra rakódott ízlé­se, a szépnek a kedvelése, őrzése, a múlt meg­becsülése, a nemes emberi műveltség ápolása — ilyesmiket érzek a varázs mögött. Élményszerűen jött most közel hozzám, amit rég tudtam a cseh nemzeti kultúra erejéről és jelentőségéről. Bennünket a két világháború között igyekeztek félrevezetni a szomszédos népek kisebbértékűségének állításával és ha­mis magyar felsőbbrendűségi tudat szitásával. Ez már eltűnt az agyakból, legalábbis az értel­mesen gondolkozó főkből, de a személyes ta­pasztalat, a valósággal történő közvetlen ta­lálkozás érzelmi hatása mindig többet ér. A turizmusnak, mely soha nem látott mérték­ben kerítette hatalmába a második világhá­ború elszigeteltsége után az embereket az egész világon, újságcikkeknél és tankönyvek­nél is erősebb nevelő ereje van a népek köl­csönös megbecsülésére és belső, tudatbeli, ér­zésbeli közeledésére. ENNEK A MAI NÉPVÁNDORLÁSNAK Prága egyik, nem jelentéktelen központja. A történelmi városrészek utcáin szüntelenül tu­ristákkal találkozom, egyesével, párosával, csoportosan. Megszokott látvány volt a prágai utcákon nyitott útikönyvvel a kezében szem­bejövő idegen. Egyik este a villamoson magyar fiúval és lánnyal találkoztam. Olyasmi adatott meg ne­kik, ami hazánkban eddig egyetlen fiatal nemzedéknek sem: a fiatal lélek nyitottságá­val utazhatnak kis pénzen, kettesben, előítéle­tek árnyékától mentesen. Öröm volt csillogó szemükbe tekinteni, kultúrérdeklődésű beszél­getésükbe kapcsolódni. IDEGEN VÁROS NÉZÉSE KÖZBEN meg kell találni az önfeledt, elmélyedő szemlélődés, a szinte meditativ belemerülés pillanatait, máskülönben az igazi értékek rejtve maradnak és a szellem nem tárja fel önmagát. Arra jöt­tem rá, hogy az alkonyi órák különösen alkal­masak az ilyen befogadó tűnődésre. Jártam forgalmas déli órákban a prágai várnak az időben egyre mélyebben visszavivő hármas udvarán, s figyeltem az óvárosháza előtt az örök gyermekként minden órában összegyűlő embertömegben a híres órát, amely fölött két kis ablakban 500 év óta harangütésre sorra megjelennek az apostolok figurái. De milyen más volt, amikor késő délutáni csendben, a le­menő nap fényében végigtekintettem a har­madik várudvaron: a néhány járókelőt el­nyelte a széles tér, s a Szent Vitus székesegy­ház égrefutó gótikája mellett ránéztem Ko­lozsvári György és Kolozsvári Márton hatszáz éves kis remekére, a lovas Szent György szo­borra. A középkori magyar művészi alkotás a hatalmas falak tövében jelképes erejű: erőt le­het meríteni belőle népünk szolgálatára, amint ennek a kis szobornak volt már indító hatá­sa. Az első világháború után prágai fiatal ma­gyar egyetemistáknak e szobor körüli kézfogá­sából nőtt ki a Szent György Kör, amelyből később létrejött a felvidéki magyarság Sarló mozgalma. A NAPLEMENTE CSENDJÉBEN AZ ÓVÁ­ROSI TÉR is visszaszállt a régi századokba, a házakból középkori ruházatú férfiak és nők lépték ki a képzeletemben, s a hatalmas mére­tű Húsz-emlékmű megszólalt. Húsz János bronzalakja mellett parasztok, bujdosó huszi­ták jelképes szobrai állanak. A szoborművet az eretnek Húsznak századunk elején állítot­ták a katolikus főváros közepén, a lázadónak egy kései, látszatnyugalmú utókor. A szobor- csoportozat a történelmi hangulatú tér főhe­lyén arról vallott az alkonyi csendben, hogy nagy ügyekért küzdők bizodalmasan tekint­hetnek mindig a jövőbe. Mi az az 500 év, ami eltelt Húsz János megégetése és az emlékmű leleplezése között?! A történelem kerekei az Űristen végzéséből azt viszik tovább, ami elő­re mutat, s előbb-utóbb átgázolnak mindazon, ami hátra húz. A MÚLTAT TÁRÖ. TITKOKAT NYITÓ szépséget villantó csendpillanatok további em­lékképekként sorakoznak most elém. A több évszázados főúri kertek, melyeket a mai Prá­ga féltett kincsekként őriz a nagyvárosi ember felüdülésére, hangulatos szobrokkal, teraszok­kal, panorámával. A jezsuiták egykori hatal­mát súlyosan árasztó épülettömb, a csehorszá­gi ellenreformáció központja, a vár után Prá­ga legnagyobb méretű épületegyüttese négy utcára néz. Valamikor a kolostorudvaron egy­szerre harmincezer cseh, reformátort szellemű könyvet égettek el. A pillanat megint a törté­nelem hatalmas Urát idézi: hol vagyunk már ezektől az időktől! Az 1140-BEN ALAPÍTOTT STRAHOV1 KOLOSTOR épületeiben ma a nemzeti iro­dalom emlékmúzeuma foglal helyet. A fa­lak, a folyosók, a kitekintés zöld fák fe­lett a városra , olyan keretet adnak az itt látható kézírásos és nyomtatott művek­nek, amely régi évszázadokat sűrítve, a genius loci-val, a hely szellemiségével hat­ja át az egészet és páratlan élményt nyújt. Kár, hogy ilyen jellegű helyen mi nem tud­tunk emlékmúzeumot berendezni a Széchényi- könyvtárunk anyagából. Bizonyára nemzeti zarándokhellyé válnék, mint itt, a Prága fö­lötti magaslaton. A vár kis középkori utcács­kájában, a várfalhoz építve elképzelhetetlenül kicsi házak; festői látvány, mintha mesében járnánk. Egykori udvari kézművesek lakhat­tak itt. Az egyik miniatűr házikóban Franz Kafka író lakott a század elején, most antik­várium. Belépek az alig néhány négyzetméter­nyi helyiségbe, és nyomban érzem: a modem életérzet, az emberi szorongás látomásos író­jához illett ez a szűk lakótér. MOZART NYOMÁBAN JÁROK a Bertram­ka-villa ban, és nézem a zongorát, amelyen ját­szott. Egyszerű darab, de mit áraszthatott, ha Mozart ült melléje. A kertben fák zöldje, madárdal — ez a környezet vette körül, ami­kor írta a Don Juan-t a prágai bemutatóra. IV. Károlynak, a cseh történelem XIV. szá­zadi, legnagyobb alkotó uralkodójának egykori magánkápolnájában, a később reneszánsz stí­lusban újjáépített palotatemplomban éppen orgonahangverseny volt. Hogyan tudtak ilyen akusztikát teremteni az építők, hogy az orgo­naszó és a hegedű hangja mintha valami kris­tálytiszta közegben zengene?! A közelmúlt években az eredetihez híven rekonstruált Bet­lehem-kápolnában, hol Húsz János, perbefogá­sáig tizenkét éven át prédikált és a vele egy­beépített kis házacska emeleti lakószobájából a lépcsőn lejövet egyenest a szószékre léphe­tett —, közel egy órát engedtem át magamat a falak, a hely hatásának, ahogyan sugározzák Krisztus evangéliuma és a nép ügye felfedezé­sének szenvedélyét. BOLYONGÁSAIM SORÁN elhagyatottnak látszó, a XII. századra visszanyúló kis temp­lomra bukkantam. E templomban szolgáltat­ták ki először, 1414-ben, két szín alatt az úr­vacsorát. Ettől az órától számítódik a megúj- hodó keresztyénség visszatérése a kenyér és bor együttes vételéhez, a Krisztussal való tel­jes közösség kifejezéséhez. Zárt ajtaján he­venyészett felírás: istentisztelet vasárnap este y28-kor. Elmentem. Már kintről hallom a gyü­lekezeti éneket, egyik ismert korálunkat. Bent az ősi falak között fiatal gyülekezet egyete­mista korú fiúk és lányok, fiatal igehirdető. A cseh reformált testvéregyháznak amolyan if­júsági temploma lehet ez. A prédikáció alap­igéje: Ábrahám hit által költözött, az ígéret földjére, mint idegenbe... El Grecónak a Sternberg-palotában, a cseh nemzeti galériá­ban látott lenyűgöző Krisztus-feje után most az élő Krisztus öltött szavakban testet, és hívta a jövő nemzedékét a követésére: a földi vándorút feladatainak hittel való vállalására, a reménység ígéretének, az örök életnek látó­határával. Ügy adatott, hogy ez volt a bú­csúzé estém Prágától, Veöreős !■««»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents