Evangélikus Élet, 1972 (37. évfolyam, 1-53. szám)

1972-01-16 / 3. szám

Isten akarata szerint éljetek! 1 Pt 4, 1—6 Az apostoli intelmek útmutatásokat tartalmaznak keresz­tyén életünk minden területére. Mai igénknek a keresztyén életfolytatásra vonatkozó üzenetét maga az apostol egy mon­datban így foglalja össze: Isten akarata szerint éljetek! AZ ISTEN AKARATA SZERINTI ÉLETFOLYTATÁS min­denek előtt azt jelenti, hogy napról napra megújuljon életünk. Sokan azt gondolják, hogy ha egyszer megtértek, ha egyszer megtalálták Jézus Krisztusban az új életet, életük végéig el van intézve az életújulás. Ezzel szemben életünk tapasztalata arról beszél, hogy naponkénti megtérésre, állandó megújulás­ra van szükségünk. Hiszen bűnös vágyaink, gonosz indulataink újra meg újra erőt vesznek rajtunk, s ezek felett csak úgy tudunk diadalmaskodni, ha naponként megújul az életünk. Most, az új esztendő elején különösen is jó erre figyelnünk, mert életünk megváltoztatására irányuló újévi fogadalmaink csak úgy válhatnak valóra, ha ezeket fogadalmakat szinte na­ponként újra meg újra megismételjük. EHHEZ A NAPONKÉNTI ÉLETŰJULÁSHOZ viszont arra van szükség, hogy bűnös vágyainkkal, gonosz indulatainkkal szemben eltökélten, bátran felvegyük a harcot. Nem hiába hasonlítja Isten igéje a keresztyén ember életét oly sok he­lyen a katona életéhez, akinek állandó készenlétben kell len­nie, hogy bármikor kész legyei felvenni a harcot az ellen­séggel. Hasonlóan a keresztyén ember sem veszítheti el éber­ségét, s nem lehet elnéző, vagy megalkuvó bűneivel szemben. Ez az oka annak, hogy az apostoli intelmekben — igénkben és — annyi imperatívusz van. Bűneink megutálása, megrögzött régi szokásaink elleni eltökélt harc és küzdelem nélkül nincs igazi megtérés, nincs igazi életújulás. A BŰN ELLENI HARCBAN a keresztyén ember számára nagy segítséget jelent az a tudat, hogy egyszer meg kell je­lennie Isten színe előtt, s számot kell adnia minden cseleke­detéről, élete minden pillanatáról. Éppen ezért az apostoli intelmekből soha sem hiányzik az erre való figyelmeztetés. Persze ez nem jelenti, hogy a keresztyén ember félelemből, vagy a jutalom reményében harcol a bűn és a gonosz ellen. Ha igazán keresztyén, ha Jézus Krisztussal igazán közössége van, akkor nem is tud mást tenni, mint hogy harcol a bűn ellen és cselskszi a jót. S ekkor tapasztalja meg azt is, hogy a naponkénti életújulás, a bűn elleni eltökélt küzdelem nem rideg parancs, hanem Jézus Krisztus által felkínált áldott le­hetőség. Dr. Selmeczí János IMÁDKOZZUNK Urunk, Istenünk! Megismerhetővé tetted számunkra, sőt szí­vünkbe írtad akaratodat. Jézus Krisztus által megmutattad törvényed érvényessegét és fcfelossegünkct. Munkáld ben­nünk, hogy életünk akaratodat szolgálja: Készek legyünk min­den jóra, azt tegyük, ami kedves előtted, és dicsőítsünk téged itt a földön és az örökkévalóságban, ámen. Istentiszteleti rend Budapesten, 1972. január 16-án Deák téT de. S. (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11. (úrv.) D. Káldy Zol­tán, du. 6. dr. Hafenscher Károly. Fasor de. 11. ifj. Görög Tibor, du. 6. ifj. Görög Tibor. Dózsa György üt de. fél 10. iíj. Görög Tibor. Üllői út 24. de. fél. 11. Karácsonyi Sándor u. de. 9. Rákóczi úí; 57/b. de. 10. (szlovák) Solymár János, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 10, de 11. dr. Rédey Pál, Kőbánya de. 10. Veöreös Imre. Utász u. de. 9. Sülé Károly. Vaj­da Péter u. de. fél 12. Veöreös .Im­re. Zugló de. 11. (úrv.) Bizik Lász­ló.-Rákos faivá de. 8. (úrv.) Boross Károly. Gyarmat ti. de. fél 10. Bi­zik László, Fóti út de. 11. Benczúr László. Váci út de. 8. Baranyai Tamás. Frangepán u. de. fél 10. Baranyai Tamás. Újpest de. . 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. lOi Soroksár Újte­lep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Ma- tuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota kis- templom de. 11. Karner Ágoston. Sasahalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Ma- docsai Miklós; de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) D. Dr. Ottlyk Ernő, du. 6. Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. D. Dr. Ottlyk Ernő. Óbu­da de. 9. Turchányi Sándor, de. 10. (úrv.) Turchányi Sándor, XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9, de. 11, du. fél 7. Pesthidegkút de. fél 11. Kelenföld de. 8. Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán. Albertfal­va de. 7. Visontai Róbert. Nagyté­tény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 1L — Vizkereszt után a 2. va­sárnapon az oltárterítő színe: seöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn 2, 1—11; az Igehirdetés alapigéje: 1 Pt 4, 1—5 (6). — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Január 16-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egy­ház félóráját közvetíti a Pető­fi Rádió és az URH adó. Igét hirdet D. DR. PÁLFY MIK­LÓS teológiai akadémiai dé­kán. — PESTÚJHELY. A gyüle­kezet ádventi szeretetvendég- ségén Pintér István reformá­tus lelkész előadással szolgált. — PILIS. A gyülekezet de­cemberi szeretetvendégségén Bodrog Miklós gyulai lelkész tartott vetítettképes előadást francia templomokról és ige­hirdetéssel szolgált. GALGAGYÖRK. A gyü­lekezet ádventi estjén Tóth Károly pilisi lelkész igehirde­téssel szolgált. — SZÜLETÉS. Nagy Gábo- réknak 1971. november 29-én megszületett els3 gyermekük. Neve: EDINA. Unokáját új év napján keresztelte meg dr. Nagy Gyula teológiai akadé­miai tanár. „íme, é.i veletek vagyok minden napon a világ Végezetéig^” — ACSA. Ádventi istentisz­telet keretében Gerhát Sándor galgagutai lelkész igehirdetés­sel szolgált. — KECSKEMÉT. A gyüle­kezetben december 19-én Roszik Mihály alberti lelkész, december 25-én, karácsony második napján ifj. Kendek György egyházkerületi lelkész szolgált igehirdetéssel. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadói D. Koren Emi! Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. Vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—Vm. Előfizetést ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 72.0495 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Sopioni Béla igazgató EGYETEMES IMAHÉT 1972. január 17-23 Negyedik nap Január 20. csütörtök semmizettekért, elnyomottakért, jogfosztottakért, a harmadik világ népeiért, a faji megkülönböztetés áldozataiért, az Egy- MIT TEGYEK? — SZERETET CSELEKEDETTEL házak Világtanácsa aniirasszizmus programjáért, világszerte ÉS VALÓSÁGGAL a szociális igazságosságért, -az emberiség boldog, békés éle­Lk 10, 25—37; 1 Jn 3, 18 téért. Jézus az irgalmas samaritánus példázatával a kettős nagy parancsolatot illusztrálja. Ebből a tanításból félreérthetetlenül kitűnik, hogy Istent nem lehet elméletileg, elvi síkban, csupán érzelmekkel, vallási törvények, rendelések és előírások meg­tartásával szeretni. Az Isten iránti szeretet szükségszerűen fel­veti a kérdést: mit tegyek? A szeretet kettős parancsolata és a samaritánus példázata azt is megmutatja, hogy az Isten iránti szeretet a felebarát, az embertárs felé fordítja az embert. Isten és a felebarát szeretete nemcsak nem elválaszthatatlan egymás­tól, hanem az Isten iránti szeretet a felebarát iránti szeretetben ölt valóságos formát, nyeri el igazán tartalmát. Ez a szeretet konkrét, valóságos segítséget jelent, amit nem lehet pótolni a vallásos élet liturgikus szertartásaival, A példázat sajátos mó­don megfordítja az eredeti kérdést: „Ki az én felebarátom?”, így: annak vagyok a felebarátja, akin segítek. ADJUNK HÄLÄT hogy Isten Jézus Krisztusban valósággal irgalmasságot cse­lekedett velünk, hogy minket is ilyen cselekedetekre hívott el, hogy Kriszusban megtisztít és megszabadít az önző élettől, és alkalmassá tesz a szeretet valóságos tetteire. VALLJUK MEG BÜNBÄNATTAL mulasztásainkat a felebarát szeretetében, hogy nem éreztünk elkötelezettséget és felelősséget embertársainkért, s közönyö­sen mentünk el a felebarát nyomorúságai mellett; a kerész- tyénség mulasztásait az emberi együttélés területén; hogy kegyes szólamokkal próbáltuk meg pótolni a szeretet tetteit. KÖNYÖRÖGJÜNK engedelmességért és hűségért a felebarát szeretésében és szol­gálatában; az egyházak és keresztyének szolgálatáért az em­beriség életében és sorsdöntő kérdéseiben; az éhezőkért, ki­UÁ \Ű wm mm. P ■Éi mm M'«//A v/mm j/É/mI „Mert a törvény Mózes ál­tal adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus ál­tal lett.” (Jn 1, 17) VASÁRNAP. — „Mert hi­szen egy Lélek által mi mind­nyájan egy testté kereszteltet- tünk, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok és mindnyájan egy Lélekkel itat- tattunk meg.” ( 1 Kor .12, 13) Milyen nagy a különbség a bűnre büntetést hirdető tör­vény és bűnbocsánatot aján­dékozó kegyelem között. A kettő közötti különbség na­gyon éles, de a Krisztusban adott kegyelem kiárad minden­kire a bőr színére, fajra való tekintet nélkül. HÉTFŐ. — „Azért minden erőnkkel azon vagyunk, hogy akár benne lakunk e testben, akár kiköltözünk abból, ked­vesek legyünk neki.” (2 Kor 5, 9) Élet és halál milyen ellen­tétes dolgok. Az egyik kizárja a másikat, ahol az egyik vé- getér, ott kezdődik a másik birodalma. Az ige azonban nem arra tanít, hogy az élet és halál kérdéseit boncolgas­suk, hanem arra, hogy jól használjuk ki a kegyelemből kapott életnek a lehetőségeit. És ne akárhogyan használjuk ki, ne arra fordítsuk az erőinket, értelmünket, hogy a magunk életét minél szebbé tegyük, ha­nem arra törekedjünk, ami kedves Istennek. Mert neki az kedves, ha a szívünk érte do­bog, ha a kezünk és lábunk a másik ember érdekében indul munkának. Az kedves Isten­nek, hogy az embereknek szolgáljunk, amíg tart szá­munkra az élet ideje, s így nemcsak az embereknek, ha­nem a kegyelmes Istennek is szolgálunk. KEDD. — „Ezeket várva, igyekezzetek, hogy szeplő és hiba nélkül valóknak találtas­satok, békességben. És a mi Urunknak hosszútűrését üd­vösségnek tartsátok.” (2 Pt 3, 14—15) A keresztyén ember nem sodródhat úgy, mint a szél által sodort tehetetlen száraz kis falevél. Isten éle­tünknek célt .adott, s efelé a cél felé, az üdvösség felé kell haladnunk. És ezen az úton nem lehetséges megállás, mert a megállás visszafelé va­ló haladást jelent. De jó, ha nem feledkezünk meg arról, hogy ezt az utat nem járhat­juk egyedül. Velünk jár ezen az úton az Ür Jézus Krisztus is, aki botlásainkból felemel, aki bűneinket megbocsátja, aki megtorpanásainkból to­vábbvezet. Ezen az úton ve­lünk jár a másik ember, a testvér is, akinek szolgálatát Urunk elvárja tőlünk. SZERDA. — „Mert tudom, hogy ez neken üdvösségemre válik a Jézus Krisztus leiké­nek segedelme által.” (Fii 1, 19) Milyen nagy a különbség a mi mértékünk és Pál apos­tol mértéke között. Mi azon mérünk le mindent, hogy mi szép és mi jó nekünk, mi az, ami előbbreviszi az életünket. Pál az üdvösség mértékével méri az élet szép és megpró- báltatásos napjait egyaránt. Sokszor a megalázás, a zsák­utcába jutás is az üdvösségün­ket szolgálja, mert ezáltal meg­szabadulunk a túlzott magabiz­tosságunktól, az elbizakodott­ságtól. A nehéz napok, a teher­tétel által is erősíti és tiszto­gatja Isten a hitünket, a sze- retetünket, az engedelmes szolgálatunkat. CSÜTÖRTÖK. — „Legyetek erősek az Urban és az ő ha­talmas erejében.” (Ef 6, 10) Az ember sokszor bízik a testi erejében, szellemi fölényében, anyagi adottságaiban. És ezért sokszor kell összetörve tapasz­talnunk azt, hogy testi és szellemi erő, anyagi javak nem jelentenek olyan biztos pontot az életünkben, amire minden körülmények között építhe­tünk. Az ige arra tanít, hogy a keresztyén ember tudjon min­denkor Istenben hinni és benne bízni. Önmaga lehet bármi­lyen erőtlen is, ha Isten ereje őrzi, védi és vezeti élete út­ján. PÉNTEK. — „Mint bánkó­dok, de mindig örvendezők, mint szegények, de mégis so­kakat meggazdagítók, mint akiknek semmijük sincs, de mégis minden az övék.” (2 Kor 6, 10) Ez a kettősség jellemzi a keresztyén ember életét. Ha magára néz, nem lát mást, csak bánatot, szegénységet és nincstelenséget, de a keresz­tyén ember soha nem nézhet csak magára. Mindig arra a Krisztusra kell néznie, aki a bánatot örömre és ujjongásra, a szegénységet gazdagságra, a bűnért járó büntetést megbo­csátó kegyelemre változtatja. Ha Krisztusra nézünk, életünk boldog, megelégedett és szol­gáló élet lesz. SZOMBAT. — „Mindezek­hez vegyétek fel a hit pajzsát, amellyel a gonosznak minden tüzes nyilát kiolthatjátok.” (Ef 6, 16) A keresztyén ember éle­tében a hit az a pajzs, ami mindentől megvédi. Megóvja a kétségbeeséstől éppen úgy, mint az elbizakodottságtól, az önmagunkkal való foglalko­zástól éppen úgy, mint a sem­mittevés hiábavalóságától. * hit összekapcsol Istennel, de összekapcsol a másik emberrel is. Megtanít a hivő imádkozás­ra éppen úgy, mint a szeretet­ben való szolgálatra. Járjuk az életünk útját hitben és szolgáljunk szeretetre a Szent­lélek által. Harkányi László Ötödik nap Január 21, péntek ISTEN SZOLGAI, EMBEREK SZOLGAI Róma 12, 1—2; 9—21 Pál a hálás keresztyén életről beszél a római gyülekezetnek, Az ember Isten szabadító kegyelméért csak úgy lehet hálás, ha a kegyelemből nyert új életet nem igyekszik önmagát jél- tő módon magának megtartani, hanem Istennek szenteli há­laáldozatul. Ez istentisztelet. Fontos azonban, hogy ez a hála­áldozat és istentisztelet okos, értelmes legyen. Más szóval: Istennek tetsző, az ő akarata szerint való. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha a keresztyén ember valóban új emberré lesz, ha, életében valósággá válnak a Krisztusban nyert sza- badítás által megteremtett lehetőségek, ha szakít a bűn által megrontott és romlott emberi élet mentalitásával és logiká­jával, s egész egzisztenciájában, gondolkodásmódjában, érzü­leti, akarati világában, törekvéseiben és tetteiben megválto­zik, megújul: megvalósul életében az új teremtés, a tiszta, Isten .előtt kedves emberi élet. Ennek konzekvenciáit tartal­mazza a bibliai tanítás (9—21 v.). ADJUNK HÄLÄT hogy új életünk az Istennek és embereknék végzett szolgá­lat által értelmet kaphat; hogy ha el is térünk a szolgálat útjáról, Isten nem hagy engedetlenségben, hanem kegyel­mesen visszavezet az ő helyes tiszteletéhez. VALLJUK MEG BÜNBÄNATTAL hogy sok értelmetlen dolog van életünkben, sok helytelen is­tentisztelet, hogy vonakodunk mindenestől odaszánni magun­kat Isten szolgálatára, hogy adósok maradunk az emberek­nek a szeretettel és a bizonyságtevő keresztyén élettel. KÖNYÖRÖGJÜNK Istennek tetsző és szolgáló, hálás keresztyén életért, hogy áss egyházak és a keresztyének szolgálata az emberek javát mun­kálja; az emberiség életét és békéjét fenyegető körülmények megszűnéssért Vietnamban, a Közel-Keleten, a feszültség csökkenéséért a nemzetközi életben, az európai biztonságért, a gyarmati népekért az egész világon, elnyomásuk megszün­tetéséért. Hatodik nap Január 22. szombat A SZERETET NEM TESZ KÜLÖNBSÉGET Mt. 5, 43—18 Isten népének mindig megvan az a kísértése, hogy gőgös, elbizakodott, fölényes legyen. Választottságát úgy értelmezi, hogy önmagában véve különb, felsőbbrendű és gyakran igyek­szik is mások fölé helyezni magát. Pedig erre különösen ak­kor nincs ''semmi alap, ha nyilvánvaló az engedetlenség, az Isten akaratától való elhajlás. Jézus arra mutat rá, hogy né­pe öntelt kegyesei semmivel sem különbek azoknál, akiket annyira lenéznek, és megvetnek. így van ez nagyon sokszor a mi életünkben, az egyházak gyakorlatában is. Meg keil szi- gyenülnünk, ha arra gondolunk, mennyire nem vagyunk tö­kéletesek, bármennyire is annak hisszük olykor magunkat Pedig ez az igény nem irreális: Isten akaratának követése, a megszentelődés értelmében. Ez az igazi különbség a világ és azok között, akik ismerik Istent. Ennek azonban abban kell megmutatkozni, hogy több a szeretetünk. ADJUNK HALÁT hogy Isten gyermekei, az ő országának követei és munkásai lehetünk ebben a világban az emberek között; hogy á sze­retet közösségében és ő mindenkinek szóló szeretetéről jel lehet életünk. VALLJUK MEG BÜNBÄNATTAL hogy kísértésünk és bűnünk az elbizakodottság, hogy máso­kat lenézzünk és megvessünk, hogy gyakran önteltek vagyunk, hogy különbséget teszünk a szeretetben és személyválogatök vagyunk, hogy életünk messze áll a hegyi beszéd mértéké­től. KÖNYÖRÖGJÜNK több engedelmességért és hűségért, alázatért, szerétéiért, hogy minden embert szeretni tudjunk, hogy felelősséget erezzünk azokért is, akik gyakran hibáink és bűneink miatt minket nem szeretnek; bizonyságtételünkért és az egyházak szolgálatának hiteléért, hogy bűneinkkel ne botránkoztassuk az embere­ket. Hetdik nap Január 23. vasárnap A SZERETET SOHA EL NEM FOGY 1 Kor. 13, 1—13 Pál a kegyelmi ajándékok miatt versengő korintusi gyüler kezetet arra tanítja, hogy a hasznosabb kegyelmi ajándékok­ra törekedjenek. Ezen felül még kiváltképpen való utat is mutat nekik: a szeretetet. Ezt emeli minden kegyelmi ajándék fölé. Nemcsak azért, mert ez a gyülekezet minden tagjáé egy­aránt lehet, hanem mert minden kegyelmi* ajándék, a legérté­kesebb is, egyáltalán az egész keresztyén élet, s benne min­den csak akkor jelent értéket, ha nem hiányzik belőle a sze­retet. Ez ad mindennek értelmet és tartalmat. A legnagyobb a szeretet — nagyobb, mint a hit, vagy a remény, mert isten — szeretet ADJUNK HALAT Isten kegyeimének ajándékaiért életünkben, a szeretet kivált­képpen való útjáért, amelyben mindnyájan részesülhetünk és részesíthetünk másokat is; hogy Isten bennünk lakozhatik, és mi őbenne lehetünk, hogy már itt és most élő és valóságos közösségben lehetünk vele és egymással. VALLJUK MEG BÜNBÄNATTAL hogy életünkben kevéssé érvényesülnek az eljövendő világ, az új teremtés erői, hogy túlságosan is óemberünk indulatai, vágyai és hajlamai határoznak meg bennünket; értékren­dünk alapja sokszor a birtoklás, nem pedig az önfeláldozó odaadás, a szolgálat. KÖNYÖRÖGJÜNK az űj teremtés és az új élet erőiért, Isten kegyelmének aján­dékaiért, a szeretet kivá' képpen való útjáért, hogy már itt és most a szeretet éltessen bennünket, és határozza meg éle­tünket, gondolatainkat és minden tettünket, hogy valóságos lehessen életünkben Isten ígérete: a szeretet soha el nem fogy. 1 f

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents