Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-06-20 / 25. szám

Huasóinkkal beszélg Mi az, amit előbb kell keresnünk — s hogyan? B. P. olvasónk Albertijáról hosszú levelet írt szerkesztősé­günknek a „Szerelem, házasság, család” sorozatunkkal kap­csolatban. Miután leírja, hogy lapunknak szinte minden sorát rendszeresen elolvassa, s e sorozatban is talál „nagyon sok el­gondolkoztató, helyes megállapítást”, megírja bírálatát is: „az a kifogásom, hogy e cikkek írói mindent csak emberi oldalról néznek. Így megállapításaik csupán csak emberi gondolkodás, filozófia, spekuláció, csak a józan észre támaszkodnak, a na­gyon kevés szó esik arról, hogy mit mond az Isten...” Fel­hívja figyelmünket arra az igére, hogy Isten gondolatai nem a mi gondolataink, „Istennek más a gondolata a szütetészabályo- zásról, családtervezésről, házasság előtti nemi életről, az em­beriség lélekszámúnak gyors növekedéséről stb. Felhívja fi­gyelmünket a jól ismert „ne aggodátmaskodjatók...” igére, valamint arra, hogy „keressétek először az Isten országát s ezek mind megadatnak nektek. Ebben az igében látja az egyetlen feladatot a világ számára a jövendőt illetően. Megállapításait szinte minden cikkünkre általánosította, de mivel kifogásait különösképpen is dr. Kékén András nemrég megjelent cikkére sűrítette, őt kértük meg, hogy válaszoljon Olvasónknak, akinek ige-szemléletét oly mértékben tartjuk sajátosnak, hogy arra még vissza fogunk térni, de addig is sze­retettel ajánljuk figyelmébe D. dr. Páilfy Miklósnak éppen futó bibliai cikksorozatát. (Szerk.) Kedves Testvérem' Köszönjük értékes levelét. Ablak ez a levél. Rajta kérész, tül beleláthatunk egy hivő, töprengő, egyháza életében részt vevő s érte felelősséget vállaló ember szívébe. Értékes a levél azért is. mert rátapint a világ keresztyénségének ér­zékeny, neuralgikus pontjára, arra a feszültségre, mely az utóbbi évek során alakult ki a vertikális (Isten gondolatait kutató és hirdető) és horizon- ,lalis (Isten gondolatait az em­beriség életében megvalósíta­ni akaró) teológiai irányok kö­zött. A köszönet szava mellett kérésem is van. Kérem kedves Testvéremet, gondolkozzék el néhány problémán. Az egyik a „kétütemű” ke- resztyénség problémája. Az el­ső ütem a „pünkösdi” ütem: csendben Isten előtt, megtöl- tekezve igével, Lélekkel, jelen­létének erejével, világosságot, bűnbocsánatot, békességet és erőt nyerve. A másik ütem a „diakóniai” ütem: amit Isten­től nyertünk, azt belevinni csa­ládunk, népünk és az emberi­ség életébe. E két ütem között lényegi összefüggés van. Mi ér­telme lenne az első ütemnek a második nélkül?! S kialakul­hatna-e a második ütem az el­ső nélkül?! Az Evangélikus Élet „Szerelem — házasság — család” cikksorozata a máso­dik ütem területéről veszi té­máit, de talán nem igazságos dolog azt állítani, hogy a lap nem viszi el olvasóit a „pün­kösdi ütem” csendes belső szo­bájába is. Lehet, hogy néha nincs meg a kellő arány, de amikor tűz van, árvíz van, akkor a cselekvés a hangsúlyo­sabb. Érdemek azután elgondolkoz­ni az „Isten országa”, problé­mán is. Sokrétű, bonyolult, szí­nes szövedék ez; csak az egyik szálát fejtem fel. Ez az „or­szág” tulajdonképpen olyan „állapot”, melyben Isten gon­dolatainak és szeretetének ere­je érvényesül. ■ Az Űr Jézus nemcsak arra biztat, hogy „ke­ressük”, hanem arra is, hogy „építsük” ezt az országot S most kiélezett kérdéseket te­szek fel. Csak ott épül Isten orszá'ga, ahol bizonyságtételek hangzanak el, ott nem, ahol lakótelepeket, gyárakat, bölcső­déket vagy kórházakat tervez­nek és építenek? Csak ott, ahol személyes viszonylatban elfogadjuk és továbbadjuk a bocsánatot, ott nem, ahol a népek közötti megbékélésről és a hadseregek leszereléséről tárgyalnak? A magam cikké­re gondolva kérdem: olt épül Isten országa, ahol korlátlanul érvényesülnek a természet tör­vényei, ahol sok gyermek szü­letik, de sok meg is hal? Ott nem épül az Isten országa, ahol Isten gyermekei — a tör­ténelem felelősei Isten akara­tához kötött lelkiismerettel „családot terveznek” ? Kedves Testvérem egy mózesi igére hivatkozott, én egy jézusi igé­re hivatkozom, Máté 18, 14-re. De ez már átvezet a harma­dik probléma területére. „Ne aggodalmaskodjatok...” — mondta Jézus. Ezzel ő fel akar­ta oldani azt a mélyről jövő szorongást, amely jellemzi az emberi létet. Mi lesz holnap? Mi lesz szeretteimmel? S mi lesz velem, szegény, gyenge, ki­szolgáltatott emberrel a szen­vedés, bűn és halál malomkö­vei között? Jézus felel: ne félj, ne aggodalmaskodjál, hiszen a lét alapszerkezete Isten atyai szeretetének mélysége és ma­gassága, szélessége és hosszú­sága. Ámde ez nem jelenti art, hogy ne törődjél a másik em­ber ruhájával, kenyerével, sor­sával. Sajnos, a „nem aggodal­maskodó”, a másik ember sor. sát tétlenül Istenre bízó ke­resztyének is vétkesek abban liogy volt első világháború, hogy volt második világháború hogy volt Hirosima, hogy volt Auschwitz, s hogy van távol keleti háború, közel-keleti há­ború, s hogy egymilliárd em­ber nem táplálkozik megfele­lően, s hogy évenként har­mincmillió gyermek hal éhen. Kiken keresztül érvényesüljön Isten szeretete. ha nem azokon az embereken keresztül, akik nem tétlen és tehetetlen bábuk valami Nagy Bábjátékos kézé ben, hanem a gondviselő Isten felnőtt gyermekei, felelős mun­katársai, és Jézus barátai, akiknek azt kell cselekedniük, amit Uruk cselekedett?! Ked­ves Testvérem is tudja, hogy mi lesz azzal a „sóval”, amely megízetlenül és nem teljesíti az élet „ízesítésének” és „kon­zerválásának”, azaz megőrzé­sének feladatát. Testvérem is ismeri az irgalmas samaritánus példázatát. A samaritánus nem • aggódott maga miatt, de aggó­dott az útfélen fekvő szeren­csétlen miatt. Ha ott vannak még a rablók valahol a szik Iák mögött, hát ott vannak. Ha őt is megölik, hát megölik. De mi lesz a szerencsétlennel, ha nem viszi el hozzá Isten szere tétét, bor és olaj és sebkötöző pólya és pénz formájában? Még egyet, befejezésül. Éle­tünket nem „írott igék” irá­nyítják. Ezeket rosszul is ért' hetjük, rosszul is alkalmazhat­juk. Mi a „testté lett Igére”, Jézusra figyelünk, őt szeret­nénk követni. Ha hív: hozzá megyünk, mi megfáradtak bé­kességért. Ha küld: az ő ne­vében megyünk emberek közé szolgálatra. S milyen csodála­tos! Azokban az emberekben, akikkel együtt sírunk, együtt nevetünk, együtt munkálko­dunk, akiken segíteni akarunk a történelem jerikői országút- ján, igen, ezekben az emberek­ben Jézus Urunkkal találko­zunk. Dr. Kékén András A Sajtóosztály értesíti a lelkészi hivatalokat és megrendelőit, hogy JÚLIUS 1-TÖL AUGUSZTUS 31-IG iratterjesztési szünetet tart, A július 1. után érkező Írásbeli megrendel séknek csak szeptember 1. után tud eleget tenni, mivel a postai küldemények feladása szünetel. Az iratterjesztési szünet alatt — tehát július T-tíl augusztus 31-ig —■ a készpénzért történő eladás zavartalan. Három gyülekezet — három arculat Fejlődő város — fejlődő szolgálat Püspöklátogatás Zalaegerszegen A zalai olaj és földgáz ki­termelése fellendítette- nem­csak Zala megye gazdaságát, hanem kiemelt hellyé tette Zalaegerszeget is. Űj lakótele­pekről, modem fűtőberende­zéssel ellátott épületekről, né­hány éve új művelődési ház felavatásáról olvashattunk. Vajon egy ilyen fejlődő, épülő, szépülő városban, ho­gyan él a maroknyi evangéli- kusság? Hogyan tudja az evangélikus gyülekezet szolgá­latát betölteni úgy, hogy ré­szese és formálója lehessen egy fejlődő városnak? Zala­egerszegen mindössze 400 evangélikus él. Ezenkívül mintegy 60 községben, még 300. Ez a kettősség — fejlődő, iparosodó város, igen nagy szórvány —, hogyan jelentke­zik az evangélikus gyülekezet életében ? A Balatontól Zalaegerszeg felé haladva, egyre mélyeb­ben a zalai dombok közé, csodálatosan szép erdők, he- gyek-völgyek közt vezet az út A táj szépsége is lenyűgöző! A város első jelentősebb te­rén, az evangélikus templom előtt ünneplőbe öltözött nők és férfiak, gyerekek és öre­gek várták az istentisztelet kezdetét — nagyon sok vi­déki is volt köztük. Ez arról beszélt, hogy a zalaegerszegiek szeretik Isten igéjét hallgat­ni! Arról beszélt ez a kép, hogy nemcsak a város él, ha­nem benne az evangélikusság is élő közösséget alkot. S ez bizonnyal így van nemcsak a püspöklátogatás ünnepi al­kalmán, hanem — ha kisebb számban is —, de minden va­sárnapon. Az életről tett bizonyságot az egész istentisztelet, ame­lyen az oltári szolgálatot Du- bovay Géza esperes végezte, igehirdetéssel pedig D. Káldy Zoltán püspök szolgált. Az életről tett \bizonysagot az istentisztelethez csatlakozó közgyűlés is, melyen Pintér János zalaegerszegi lelkész kö­szöntötte a vendégeket és be­szelt a gyülekezet életéről és szolgálatáról. Köszöntötte a gyülekezetei Szent-Ivány Ödön egyházkerületi felügyelőhe­lyettes is, aki hangsúlyozta a gyülekezeti tagok, presbiterek felelősségét. D. Káldy Zoltán püspök elsősorban, azt a vi­lágos és egyértelmű látást kö­szönte meg az egyház és né­pünk jövőjével kapcsolatban, melyről a lelkész beszélt. Azt tanúsítja ez, hogy a gyüleke­zet és lelkésze megtalálta he­lyét a fejlődő városban. A gyülekezet tudja és látja, hogy milyen szolgálatok várnak rá, és ezt a szolgálatot végzi is. A beszélgetésekben nemcsak az kezdett kibontakozni, hogy milyen hatalmas léptekkel fejlődik a város, de az is, hogy milyen hatalmas ener­giát igényel a lelkésztől a nagy kiterjedésű szórvány el­látása és gondozása. Ebbe is bepillantottunk Göcsej szívé­ben. Lentiben, a szórványis­tentiszteleten, ahol mindössze 25 evangélikus éL Az igehirdetést itt is D. Káldy Zoltán püspök, végezte. Arról a Jézusról szólt, aki a szétszórtságban élőket sem hagyja árván. Jézus ott van köztük. Ez azt is jelenti, hogy bármilyen kis szórvány legyen egy gyülekezet, beletartozik az egész egyházba. Ok is felelős­séggel tartoznak az egészért Élő, eleven, a szolgálatot jól értő és végző gyülekezetét lát­hattunk a szép és fejlődő vá­rosban s a szórványban is. Isten adjon nekik hitet, szere- tetet, hűséget és világos értel­met, hogy tovább végezhessék jó szolgálatukat egyházunk és népünk javára. If j. Kendeh György tanak, akik osztoznak a lel­késszel a gyülekezetért való felelősségben. Három hét múlva, hívásra, újra megjelentem Nagymágó- cson az új tisztikar beiktatá­sára. Délután három órára tűztük ki az ünnepélyes is­tentiszteletet. Ki gondolt arra, hogy ezen a napon egész dél­után vastagon zuhogni fog az eső? Már az új időponton gon­dolkoztunk, amikor jelentet­ték, hogy tizenöten Vannak a templomban. Délelőtt is volt istentisztelet, heten vettek rajta részt. Az sem mellékes, hogy a hívek közül többen jó néhány kilométeres utat tesznek meg otthonuktól a templomig. A beiktatás ünnepélyes is­tentisztelet keretében megtör­tént. Ezek a presbiterek da­colva az időjárás viszontagsá­gával, megállták az első pró­bát. Még néhány adat idekíván­kozik: a megajánlások már folvdogulnak be a gyülekezet pénztárába. Nincs pénzbesze­dőjük, a gyülekezet tagjai sze­mélyesen hozzák be megaján­lott hozzájárulásukat A lel­kész ez évben minden hónap­ban megkapta fizetését. Sőt, a gyülekezet 400,— forintot kül­dött be közegyházi járulékok címén. A lelkész hosszú idő után újra részt vett a lelké­szi munkaközösség ülésén, és vállalta egy nem is könnyű teológiai dolgozat elkészítését. Itt tart Nagymágócs. Tud­juk jól, hogy akad itt még ezer probléma, de kétségtelen, hogy valami már elkezdődött Kérjük lapunk olvasóit, imád­kozzanak ezért a gyülekeze­tért Bártfai Lajos Szeretetheti szolgálni minden embernek Új lelkész a Szarvas-Újtemplomi gyülekezetben Mégegyszer Nagymágócsról Immár harmadszor írunk néhány hónapon belül a nagy- mágócsi gyülekezetről. Már a virágvasárnapi számunkban közölt cikk is válasz volt több olvasó érdeklődésére, hogy mi történt az őszi püspöki látoga­tás óta Nagymágócson. A kö­zölt beszámoló bizonyára nem oszlatott el minden aggodal­mat. Talán az alábbi sorok­nak sem sikerül. Mégis, úgy vélem, nem érdektelenek azok számára, akik szívükön vise­lik gyülekezeteink sorsát Május 2-án általános espe- resi vizsgálat folyt a gyüleke­zetben. Nem is annyira hiva­talos ténykedés volt ez, mint inkább együttes tusakodás a gyülekezet életéért. Huszon­négyen vettek rajta részt, akik személyesen tettek bizonysá­got, hogy ragaszkodnak az ön­álló gyülekezethez, igénylik az igeszolgálatot és hűségesen, rendszeresen fogják látogatni az istentiszteletet. Nem a pil­lanatnyi. lelkesedésüknek ad­tak hangot, hanem józan hit­tel mérlegelve a lehetősége­ket, döntöttek így. Ugyanis, ha a templomuk kiürül, és a gyülekezet elnéptelenedik, ak­kor az egyházvezetőség érthe­tően megszünteti Nagymágó- cson a lelkészi állást, s ezzel együtt a gyülekezet önállósá­gát, és mint szórványt, a leg­közelebbi — 20 kilométernyi­re levő — gyülekezethez csa­tolja. Innen jár majd ki a lel­kész bizonyos időközökben is­tentiszteletet tartani. A jelen­levők számot vetettek azzal, hogy ebben az esetben lelki- pásztor és hívek személyes kapcsolatáról alig lehet szó. Az alkalmi szolgálatokra kü­lön ki kell hívni a lelkészt. S ha a helyi lelkész rendsze­res szolgálatát nem becsülték meg, hogyan, fogják megbe­csülni egy távoli lelkész rit­kább, esetleges szolgálatát? Bizony, hivő legyen a talpán, aki a szórványban meg tud állni. Ugyanekkor elhatározták, hogy betöltik a régen megüre­sedett felügyelői és gondnoki tisztet és presbitereket Válasz­Minden jelentősebb gyüleke­zeti eseményről be szoktunk számolni olvasóinknak. Ha új lelkészt választanak, a beikta­tás eseményeit rövidebb-hosz- szabb hírben meg szoktuk ír­ni. Egy adósságot szeretnék most törleszteni ezzel a beszá­molóval, ami nem feledékeny- ségből, hanem a kül- és bel­földi események és hírek tor­lódása miatt maradt el. Olvasóink emlékeznek arra, hogy Szepessi Károly Szarvas- Újtemplomi lelkész hirtelen ha­lálával megürült ott az egyik lelkészi állás. A gyülekezet az egyházkerület püspökét kérte meg arra, hogy küldjön a gyü­lekezetbe olyan fiatal lelkészt, aki szlovákul is tud, mert ez a gyülekezet gondozásához el­engedhetetlenül szükséges. D. Káldy Zoltán püspök Aradi András budapesti segédlel­készt küldte ki a Szarvas-Űj- templomi gyülekezetbe. Aradi András nemcsak jól beszél szlovákul — Békéscsaba szü­lötte, ahol gyermekkora óta használta a szlovák nyelvet —, hanem fiatal lelkész is. Mindössze harminckét éves. Az új lelkész beiktatása két hónappal ezelőtt volt. A be­iktatás ünnepélyessége, a ven­dégek nagy száma, és az üd­vözlések meleg hangja mind azt bizonyították, hogy nagy várakozással tekintenek a fia­tal szarvasi lelkész szolgálata elé. A környező gyülekezetek­ből hét lelkész volt jelen, és kérték Isten áldását az űj lel­készre. Református és kato­likus testvérek üdvözletét is lelkészek tolmácsolták. A fia­tal város köszöntését Praz- nóczy Iván, a Hazafias Nép­front elnöke adta át Az iktatás szolgálatát Ko­szorús Oszkár, a Nyugat-Bé­kési Egyházmegye esperese végezte. Igehirdetésében arról szólt, hogy milyen sokirányú szolgálatot kíván meg a mai kor á lelkésztől. Eát csak ak­kor tudja teljesíteni, ha teljes szívvel és teljes energiával végzi az Istentől kapott kül­detést. Ezen belül arra buz­dította a lelkészt, hogy legyen mindig példa a gyülekezet előtt életben, beszédben, ma­gaviseletben, szeretetheti, hit­ben és tisztaságban. Az eskü elhangzása után ke­rült sor a már beiktatott lel­kész „bemutatkozó” igehirde­tésére. Arról prédikált, hogy Jézus a Hegyibeszéd hegyéről lejött azért, hogy vállalja a segítést, az életet is feláldozó, másokért való szolgálatot Ezt a jézusi példát szeretné kö­vetni az űj lelkész is szolgála­tában. Isten adjon erőt az öj szarvasi lelkésznek, hogy ezt a célt hűségesen be tudja töl­teni. Tudja Isten igéjét min­dig úgy hirdetni szóval és élettel, hogy annak jó gyü­mölcse legyen a gyülekezet­ben, és abból igazi szolgáló élet fakadjon. —h —y Nelly Sachs: Jób Ö, kínok szélrózsája! Ősidők viharai óta mikor merre szaggatnak zord szelek; neked a déli táj neve is egyedüllét. Ahol te állsz, ott a fájdalmak köldöke. Szemed mélyen koponyádba süllyedt, mint barlangi galambok, melyeket az éjből vakon hoz elő a vadász. Szavad elnémult: túl sok miértet kérdezett Férgekhez, halakhoz hanyatlott alá hangod. Átsírtad, Jób, az éjszaka minden őrváltását, de egyszer véred csillagképe elsápaszt minden fölkelő napot. Fordította: Bodrog Miklós AZ AMERIKAI PRESBITEKLANTJSOK ÉS VIETNAM Az Egyesült Amerikai Pres- biteriánus Egyház közgyűlése Rochesterben, május 22-én kö­vetelte, hogy Nixon amerikai elnök vonjon vissza minden amerikai csapatot Indokínából az év végéig. 799 küldött hatá­rozata szerint nem jelent meg­oldást a kérdésre az elnök ún. „vietnamizalási politikája” sem, mert ennek lényege sze­rint fegyvert kell adni az ázsiaiak kezébe, hogy egymást Öljék. Követelték továbbá, hogy az elnök adjon amnesztiát azoknak az amerikaiaknak, akik mint az indokínai háború ellenzői, börtönben vagy kül­földön vannak, (epd) Szószék és orgona A szószékről hirdeti a lel­kész Isten igéje! Először üd­vözli a gyülekezetét: „Kegye­lem néktek és békesség, Isten­től, a mi Atyánktól és a mi Urunktól, a Jézus Krisztus­A te áldott beszéded Teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szent Lelked Térítse a bűnösüket. Vigasztaljon bánatunkban, Bátorítson halálunkban. tői.” Jézus apostolai is ezzel a köszöntéssel üdvözölték a gyülekezetei valahányszor le­velet (epistolát) írtak hozzá­juk. Mielőtt prédikálni kezdene a lelkész, kinyitja a Bibliát. Felolvas belőle egy szakaszt. Ezt állva hallgatjuk meg, Azért olvas a Bibliából, mert azt kell prédikálnia, ami meg van írva. Az olyan beszéd, amelynek alapja a Biblia és célja, hogy mi higgyünk a Jé­zus Krisztusban — igehirde­tés. Az igehirdetést figyelmesen hallgatjuk, és úgy zárjuk szí­vünkbe, mint a jó föld a jó magot. Igehirdetés után így éneke>- lünk a gyülekezettel', Az orgona Isten dicsőségére szól. Segít, hogy bátran és örömmel énekeljünk. „Dicsér­jétek az Urat! Hiszen Istenünk­ről énekelni jó; hiszen őt di­csérni gyönyörűséges és illen­dő dolog.” Jer dicsérjük Istent Szívvel, szájjal, lélekkel Ki nagy, dicső dolgot Cselekszik mindenekkel. Ki bölcsőnktől fogva Mindeddig eltartott És számtalan jókkal Minket elárasztott

Next

/
Thumbnails
Contents