Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1971-06-20 / 25. szám
Keresztyén ember a kozmikus korszakban A világegyetem meghódítása Forradalmi átalakulás korszakában élünk. Lehet, hogy későbbi nemzedékek a 20. századhoz kapcsol ják a kozmikus tudat kezdetét. Ezért talán nem vagyunk beképzeltek, ha korunkat és helyzetünket ugyanolyan izgalmasnak és holnapot ígérőnek tartjuk, mint amikor Kolumbus Kristóf felfedezte Amerikát; Nemcsak új földrészt fedeztek fel annak idején, hanem akkor kezdett el az emberiség globálisam, világméretekben gondolkodni. Kénytelen volt megtanulni, hogy a világ egy nagy egész és a sorsa is egy. Csak lépésről lépésre valósulhat meg ez a globális gondolkodás és életérzés. Gyakran esett még vissza az emberiség hajmeresztő kisvárosi gondolkodásba és nacionalizmusba, de ma már sok ember látja, hogy bizonyos problémákat csak világméretekben lehet megoldani. De alig diadalmaskodott ez a globális gondolkodás, máris tovább tágul az ember látóhatára. Nemcsak az egész föld, hanem a világegyetem is benne van már az ember látószögében. A kozmosz és a Kolossé-levél Az embernek ez a betörése a kozmikus távlatokba nem szabad, hogy meglepje a keresztyén gyülekezeteket. Bár csak az utóbbi időben kezdett el világméretekben gondolkodni és hinni és az ökumenikus fejlődésnek csak az elején vagyunk, az előretekintő gyülekezeti tagoknak nem szabad elzárkózniuk az új kozmikus távlatok elől. Hiszen nem is olyan forradalmian új dolog ez, ha a figyelmes bibliaolvasó találkozott már a Ko- lossébeliekhez írt levélnek ezzel a kozmikus kitekintésű igéjével; „Mert őbenne (Krisztusban) teremtetett minden az égen és földön, a láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; minden ő általa es ő érette teremtetett. És ő előbb volt mindennél és minden őbenne áll fenn” (Kol 1, 16. 17). Az egyháznak az a feladata, hogy a megváltás tényét ebben a kozmikus távlatban hirdesse meg. Vannak ugyan kortársak, akiknek libabőrös lesz a háta, ha ilyesmit hallanak. Attól félnek, hogy a világegyetem meghódítása istenkáromló. tett, új. bábeli toronyépítés. Aggódó lelkek és bizonyos körök, melyek hagyományosan ellenségei a technikának, gondolkodás nélkül csatlakoznak a fenti nézethez, ördögi mindaz — mondják —, ami meghaladja látóhatárukat. Hogy mennyire nem az ujjaniból szoptam mindezt, csak egy élményemet mondom el. Amikor fellőtték az első szputnyikot, így imádkozott jelenlétemben egy köztiszteletben álló ember: „Uramisten, ne engedd, hogy az emberek szputnyikokkal lövöldözzék mennyed birodalmadat!” Pedig a bábeli toronyépítés nem azzal kezdődik, hogy rakétákat és űrhajókat építenek. A valóság sohasem ilyen egyszerű! Minden technikai haladásnak az a célja, hogy „uralma alá hajtsa a világot” és igen „szószerint” kell magyaráznia ezt a parancsolatot annak, aki meg akarja akadályozni az embert abban, hogy túllépjen plánétánkon. Nem az a bűn, ha élünk az Isten adta lehetőségekkel. „Toronyépítésről” akkor beszélhetünk, ha megfeledkezik az ember arról, hogy Istentől kapta feltaláló készségét és a technikai lehetőségeket is. Előregyártóit környezet Meglepő bizonyítékot szoktak felhozni az ellen, hogy az ember betörjön a kozmoszba: az ember „alkalmatlanságát”. Az ember nem képes elviselni az űrben érvényes nehézségeket és mesterséges környezetet kell teremteni, hogy az űrhajós életben maradjon. Közelebbről nézve azonban ez/az ellenvetés is tarthatatlan. Hány európai lett volna áldozata a hidegnek, ha nem tudtak volna „előregyártott” helyiségbe menekülni? És az eszkimók öltözete nem az űrhajósok öltönyéhez hasonló persze sokkal primitívebb — védőruha-e, amely biztosítja az életben maradást egy olyan környezetben, amely „alkalmatlan” az ember számára? Viszont sokkal fontosabb megfigyelésünk, hogy a kozmikus gondolkodás nem teszi az embert jobbá csak úgy magától. Semmiféle civilizációs siker és technikai eredmény nem tudja megváltoztatni az ember lényegét. Az űrkabinban is ember az ember. De útját kell állnunk egy rövidzárlatnak, amely egyházi körökben nem ismeretlen. Meg kellene ugyanis vizsgálnunk, hogy az életkörülmények’ megváltoztatása a technika révén nem hoz-e létre közvetlenül egy új erkölcsiséget. Nem akarjuk ezzel nemlétezőnek venni a mai emberiséget fenyegető veszélyeket. A világegyetem meghódítása Damok- le^z-kard a fejünk felett, amely félelmetesen vékony fonálon lóg. Elpusztít bennünket, ha kozmikus gondolkodásukba nem tudják beépíteni a nagyobb felelősséget is. Isten nem akarja, hogy állva maradjunk a fejlődésben, de az előrelépéssel együttjáró rizikót is vállalnunk kelL Nincs szégyenkezni valónk Elindulás a Mindenségbe. Kitörés a földi világból. Mindez végleg világossá teszi, — amit már a globális gondolkodás, a népek közelebbkerülése egymáshoz és a gazdasági nagyterek megteremtése tudatosított —, hogy az emberi szívnek, a keresztyén hit centrumának tartott szervnek a megváltozására van szükség. Semmire sem megyünk azzal, ha nemet mondunk vagy éppen morálisan elítéljük a világűr meghódításának programjait. Végleg helytelen volna, ha együtt zengenénk a jóllakásig ismert panaszdalt a mindig visszatérő refrénnel: „A 20 század lélektelen korszak. Nem respektálja a belső értékeket. Az embert robotemberré, computerré tette.” Ha szenvtelenül ítéljük meg a különböző korokat, akkor el kell ismernünk, hogy az ún. „lelkesebb korszakok” kevésbé harcoltak a társadalmi kizsákmányolás, a gyermekek munkába állítása és az erkölcstelenség ellen, mint azt a mi korszakunk teszi. Minden korszaknak megvan a maga többlete és mínusza. Az a kozmikus korszak, amelynek mi tanúi vagyunk, nem szörnyszülött, ami miatt szégyenkeznünk kellene. De a keresztyén embernek is fel kell rá készülnie, újból tájékozódnia kell benne és vállalnia kell azt a felelősséget, amely együttjár vele! IX dr„ Pálfy Miklós Az elődök példája kötelez Beiktatták a Tolna—Baranyai Egyházmegye új esperesét Ünneppé változott egy hétköznap délután Pakson. Végétért az asszonyok szorgos sütés-főzése a parókia kertjében, a legények és férfiak elrendezték a gyülekezeti terem asztalait és székeit, kitakarították a leányok a templomot, virággal borították oltárát. Készen várja a gyülekezet meghívott vendégeit. A meghívó A püspöki autóban, amelyben a Déli Egyházkerület elnökségét, D. Káldy Zoltán püspököt és Szent-Ivány Ödön egyházkerületi felügyelőhelyettest röpíti ifi. Kendeh György egyházkerületi lelkész Paks felé, útközben olvasom a meghívót. „A Tolna-Baranyai Evangélikus Egyházmegye Közgyűlése 1971. május 26-án délután 5 órakor a paksi evangélikus templomban D, Káldy Zoltán püspök szolgálatával iktatja be esperesi tisztségébe Sólyom Károly paksi lelkészt, az egyházmegye egyhangúan megválasztott esperesét. Az ünnepi alkalomra T. Címet szeretettel meghívja az Egyházmegye Presbitériuma”. Az ünnepély az egyházmegye tisztújításával is összefügg: a negyedszer megválasztott egyházmegyei felügyelő, dr. Bruhács János megerősítésére és több új tisztségviselő beiktatására és eskütételére is sor kerül ezen a napon. Gyászból-örömre Nem felejti el egyházunk népe, még kevésbé az egyházimegye, hogy milyen nagy veszA beiktatás teség érte ezen a tavaszon a tolna-baranyai gyülekezeteket. Szereteti esperesüket, az alig 52 éves Krähling Dániel bonyDr. Ruben Josef son svéd érsek hazánkban Egyházunk vezetősége meghívására dr. Ruben Josefson upp- salai svéd érsek, felesége és Henrik Svenungsson külügyi titkár kíséretével június 15—22 között látogatást tesz hazánkban. Tárgyalásokat folytat egyházunk vezetőivel, meglátogatja Teológiai Akadémiánkat, lelkészá munkaközösségi ülésen előadást tart. Június 20-án délelőtt a Budapest Deák téri templomiban, délután pedig a rádi gyülekezetben végez igehirdetői szolgálatot Találkozik a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa vezetőivel is. Látogatásáról következő számunkban számolunk be részletesen. Országos Esperesi Értekezlet Az Országos Egyház székhá- zában június 3-án Országos Esperesi Értekezletet tartottak. Nagybetűvel kezdjük mindhárom szót, mert Egyházi Törvényeinkre támaszkodva, egyre inkább válik egyházközigazgatási szervvé az esperesek közössége. Az értekezleten, amelyet a két püspök vezetett, a 16 espe. résén kívül vendégként részt vett dr. Groó Gyula prodékán, és Szemerei Zoltán, az Országos Egyház pénztárosa. Az értekezleten elhangzott két püspöki előadást meghallgatta és hozzászólásával gazdagította az. ugyancsak vendégként meghívott Straub István, az Állami Egyházügyi Hivatal főosztályvezető-helyettese. D. Káldy Zoltán püspök nyitotta meg az értekezletet, s megemlékezett a testvér református egyház gyászáról, amely dr. Erdei Ferenc főgondnok, a református Zsinat világi elnöke halálával érte, valamint az esperesi kar két tagjának elhunytéról, méltatva Krähling Dániel és Várady Lajos esperesek értékes szolgálatát. A püspök ezután köszöntötte a tanácstaggá választott espereseket, még pedig D. Koren Emil és Weltler Rezső püspök- helyetteseket, akik a fővárosi, illetve Sopron városi Tanács tagjai lettek, valamint Mekis Ádám és Koszorús Oszkár espereseket, akiket immár ötödikben választottak a Békéscsaba városi, Békés megyéi, illetve az Orosháza városi Tanács tagjaivá. Az esperesi kar viszont D. Koren Emil köszöntő szavai után melegen ünnepelte D. Káldy Zoltán püspököt országgyűlési képviselővé választása alkalmából. Az esperesi értekezlet megbeszéléseinek alapja két előadás volt. D. Káldy Zoltán püspök egyházunk életét és szolgálatát értékelő előadása, voltaképpen segítséget kívánt adni az esperesi jelentésekhez a közelesen megtartandó egyház- megyei közgyűléseken. Különösen is három gondolatkörben mozgott az előadás: az egyház jövőjének a reménysége, az igehirdetések konkrétabbá válása, s a diakónia-teológia felismeréseiben való egység. Indítást adott a gyülekezetek jövőjének határozottabb tervezésére, különösen is a méretek és arányok felmérésére, a jobb szolgálatok érdekében, az egyházi épületek szükségességének és renoválási tervének megállapítására, valamint a gyülekezeti könyv- és levéltárak pontos számbavételére és megóvására. D. dr. Ottlyk Ernő püspök „Hogyan fejlesztettük tovább teológiai felismeréseinket” címen a Lelkészi Munkaközösségek elmélyült teológiai munkálkodását értékelte azokban a kérdésekben, amelyek elősegítették egyházunk jó szolgálatát. összegezte az eredményeket és elemezte az irányt, amely egyházunk jövője felé mutat. A két előadást részletekbe menő, egész napos megbeszélés követte, hadi lelkészt március 27-én kísérték ki nagy részvéttel utolsó útjára a bonyhádi temetőbe. Az élet azonban megy tovább. A gyász napjait az öröm ünnepe kell, hogy kövesse. Megkonduilnak a harangok. A napfénytől ragyogó, virágillattól pompázó kertben a püspök imádságával elindul a Luther-kabátos lelkészek hosz- szú sora. A templom Egyházunk egyik legszebb temploma tervezőjének neve ném maradt ránk. A Türelmi Rendelet után újraszervezett paksi evangélikusság templom építésére csak 1884-ben került sor. Az egykori tolna-baranyai nagy elődök — Sztárai Mihály, majd Bárány György — méltó utóda, Horváth Sándor esperes álmodta és terveztette meg ekkor ezt a hegyoldalba épített szép istenházát. A templom a késői klasszi- rizáló irány egyik legértékesebbje hazánkban. Kívül különösen a sok lépcsőfokra épült, háromszögű timpanonnal lezárt és dór oszlopokkal keretezett kapuzat, belül a ragyogóan világos, ritka szép térhatású kiképzés hófehér ragyogása ragadja meg a figyelmet. A zsúfolásig megtelt templomban felzúg az orgona, majd zeng a gyülekezet éneke. Az oltárnál Balikó Zoltán pécsi és Sass Endre gyönki lelkész között áll D. Káldy Zoltán püspök, előttük pedig Sólyom Károly, a félkörben ülő, mintegy 30 lelkésztől körülvett új esperes. A beiktató beszéd Országos egyházunk püspöke tudvalevőleg maga is tolna-baranyai esperes’ volt korábban, így iktató igehirdetésén kétszeresen is érződik a felelősségtudat. Lukács . 12. 43—44 versei alapján Isten itt és most élő házanépéről szól, amelynek új sáfára Sólyom Károly lett. A Házigazda őt a háznép fölé rendelte — maga a megbízatás ennek bizonyítéka — szolgaként mégis alá van rendelve Jézus Krisztusnak, tehát Krisztus testének, a gyülekezeteknek is. A „fölérendelés” vigyázást, ellenőrzést, serkentést, tehát vezetést jelent — mondja a püspök. Ám a vezetésnek éppen az a művészete és Krisztustól kapott hivatása, hogy aki fölé van rendelve, az tudja, hogy ő mindeneknek szolgája. Szocializmust építő hazánk egyházában, a rábízott egyházmegye evangélikusai között ezzel a fölé-, de egyúttal alárendeltséggel kell a cselekvő szeretet diakóniájával szolgálnia a püspök új munkatársának, a gyülekezetek bizalmából megválasztott esperesnek. Ezután az ünnepélyes beiktatás aktusa következik az esperes eskütételével és az őt körülálló, kezűket áldásra emelő szolga társak énekével. Végül az ugyancsak oltár elé lépő dr. Bruhács János egyházmegyei felügyelőt erősíti meg hivatalában a püspök. Az esperesi székfoglaló Az ünnepi közgyűlés középpontjában Sólyom Károly esperes székfoglaló beszéde állt. Ebben a múlt kötelezéseire, a jelenben való helyes tájékozódásra és a jövő feladataira irányította a figyelmet. Az egyház múltját drága örökségnek vallotta, amelyben az elődök példája kötelez, és amelyből a mai élet számára kell a hasznosat előhoznunk. A nagynevű espereselődök — Bárány György, Borbély József, Horváth Sándor, Az ünnepi gyülekezet Fábián Imre, Káldy Zoltán és Krähling Dániel ■— nyomdokában egész szívvel szeretné az Urat szolgálni és egyházmegyéje minden terhét hordozni. A jelen azonban még többre kötelez: egész népünk között szolgálni a jól bevált Egyezmény szellemében, sőt a világhorizontú problémák megoldásán is teljes erővel együttdolgozni minden jóakaratai emberrel. Hazánk és az emberiség boldog jövőjét így lehet Krisztus szeretetéről tanúskodó szívvel, hálás és örvendező lélekkel építeni. „Isten megsegítő kegyelmében bízva, Lelkének vezetését kérve, a Tolna-Baranyai Egyházmegyében végzendő esperesi szolgálatomat megkezdem” — fejezte be székfoglaló beszédét Sólyom Károly. Köszöntések Ezután az üdvözlések következtek. Az országos egyház nevében D. Káldy Zoltán püspök mondta el szívből jövő, s egyúttal messzire irányt mutató köszöntését, Szent-lvany Ödön egyházkerületi felügye- löhelyettes pedig a Déli Egyházkerület nevében azt kívánta, hogy az egyházkerület vezetőségében megnyilvánuló politikai és egyházpolitikai egység az egyházmegye vezetésében is megvalósuljon egyháziak és világiak között. Én magam a Teológiai Akadémia dékánja, a Szeniczei Bárányösztöndíjas hallgatók és az Egyháztörténeti Szakcsoport nevében köszöntöttem az új esperest. Az üdvözlők között volt dr. Bruhács János, Balikó Zoltán espereshelyettes, egyházmegyei egyházi főjegyző, Lugossy Béla egyházmegyei presbiter, világi főjegyző, Tóth-Szőllös Mihály dunaegy- házi és Táborszky László kon- dorosi lelkész, Bocsor Lajos református esperes, Vasady Lajos baptista lelkész és Feil József gyülekezeti felügyelő. Levélben köszöntötte az új esperest többek között D. dr, Ottlyk Ernő, az Északi Egyházkerület püspöke is. Végül az új tisztségviselők eskütételére került a sor. « Dr. Fabúxy 15boy
