Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-06-13 / 24. szám

Figyelj a hivó szóra! 1 Kor 1,18—84 JÓ NÉHÁNYSZOR HALLOTTAM és olvastam már azt a véleményt, amely szerint a Szentháromság ünnepe utáni el­ső vasárnappal megkezdődik a „szürke vasárnapok” hosszú sora. Ezt az első pillanatra helyesnek látszó véleményt azzal szokás indokolni, hogy e vasárnaptól kezdődően, egészen az egyházi esztendő végéig nincs egyetlenegy „nagy ünnep” sem — kivéve a reformáció emléknapját. De hát ez utóbbi sem kapcsolódik valamely újtestamentumi eseményhez (Jézus szü­letése, halála, feltámadása és mennybemenetele; az első pün­kösd), hanem csak egy egyháztörténeti — igaz, hogy egy je­lentős egyháztörténeti — mozzanathoz. NEKEM V1TATKOZNIVALÓ KEDVEM VAN ezzel a vé­leménnyel kapcsolatban. S ez a kedv már csak azért is fel­támad bennem, mert az a véleményem, hogy még a hétköz­napjaink sem szürkék, egyformák, mint ahogyan nem egyfor­mák — bocsánat a hasonlatért a valóban szürke, egyformán, egyhangúan fecsegő verebek sem. Nem szürkék a hétköznapok, mert mindegyikük megismételhetetlenül múlik el, mert mind­egyikük rejteget valami előre nem várható apró érdekességet, mert mindegyikük nyújt a számunkra egy-egy értékes pillana­tot, ajándékot, mert mindegyiküknek más és más a „hangu­lata”, és nem utolsósorban: mindegyikük egyformán drága al­kalom, az Istennel és az emberekkel való találkozás esetleg soha vissza nem térő drága lehetősége. Hát még a „szürke” vasárnapok! Azok az alkalmak, ami­kor ugyan nem a „nagy ünnepi” gyülekezet seregük egybe, hanem a hitben való egység szívet melegítő közösségét gya­korta megélni és Isten igéjét rendszeresen hallgatni kívánók hűséges nyája. Már csak maga az a tény is, hogy ez a közös­ség vasárnapról vasárnapra megvalósul és megvalósulásában állandóan megújul, jelzi azt, hogy valami olyan történik, ami egyedülálló, megismételhetetlen. Mindehhez pedig még az já­rul hozzá, hogy azok az igék, amelyek ezeken a vasárnapokon elhangzanak, mindig más és más módon, más és más színnel' és szépséggel gazdagítják a gyülekezetét — miközben hitet ébresztenek, hűséget tartanak ébren, s végeredményben; Is­ten kifogyhatatlan kegyelmi ajándékaiból nyújtanak át egyet- egyet az embernek. A KERESZTYEN EMBEREK állandóan megújuló közössé­ge és Isten kegyelmi ajándékainak szünet nélkül való hirde­tése tehát ez az, ami (az igehirdetök és az igehallgatók eset­leges elfáradása ellenére) értelmetlenné, sőt egyenesen igaz­talanná teszi a „szürke vasárnapokkal” kapcsolatos eszmefut­tatásokat, s némelykori félelmeket. AZ ÁLLANDÓ MEGÚJULÁST kívánta és kívánja szolgál­ni az egyház akkor, amikor ősidők óta úgy szedte jó rendbe a Szentháromság ünnepe utáni vasárnapok igéit, hogy azok min­dig más és más mondanivalókat (mondhatnánk azt is, hogy témát) foglalnak magukba. S történik ez úgy, hogy például: a mi magyar evangélikus egyházunk agendája (szertartás­könyve) a mostani vasárnap mondanivalóját abban a felszó­lító mondatban határozza meg, amelyet elmélkedésünk cí­méül is választottunk: Figyelj a hívó szóra! Igen, figyeljünk a hivó szóra, amely ezen a vasárnapon az első Korinthusi le­vélből szól hozzánk, a következőkben pedig a Szentírás más és más részeiből, s mindig azzal az igénnyel, hogy se hitünkben, se az Isten és embertársaink iránti szeretetünkben el ne „szür­küljünk”, hanem — éppen ellenkezőleg — állandóan megújul­ínnk~, Dr. Vámos József IMÁDKOZZUNK TTrtrak Istenünk! Hálát adunk neked Igédért és az Igehirdeté­sért, a közős imádkozásért és éneklésért, s sokféle áldásodért, amelyben istentiszteleteinken részesitsz minket. Szenteld meg ezekkel az ajándékaiddal pihenésünket és munkánkat, hogy igazi istentiszteletté legyen egész életünk, az Űr Jézus Krisztus által. Amen. ____________________________ Pa rányitól! Biblia Rajtunk már csak egy új alexandriai könyvégetés se­gíthet” — mondotta valaki félig tréfásan, de nem ko­molytalanul. A könyvek szaporodásától persze nincs mit félnünk. Az viszont igaz, hogy a könyvek egyre sűrűbb záporozása ko­molyan felveti a férőhely kér­dését Hatalmas közkönyvtárak helyhiánnyal küzdenek. Nagyobb könyvtárú ' lelké­szek, tanárok, tudósok s más könyvkedvelők — főképp nyugdíjas korukban — nem tudják hová tenni könyveiket Világjelenség ez. A könyvtörténet érdekesen mutatja, hogyan halad a könyvforma a maxitól a mini felé. Valamikor húszkilós bibliák kerültek ki a nyomdából, ma iratterjesztéseinkben a kis ala­kú bibliát és énekeskönyvet keresik. Megnőtt a miniatűr kiadvá­nyok száma és kedveltsége. Nemrégiben egy ötször öt­centiméteres átlátszó celofán lapocskát kaptam. A világ ez idő szerinti legkisebb bibliája. Egyetlen kis egylapos mikro- kártya, szabad szemmel nem látható sűrű pontozattaL Szö- vegtükre mindössze három és félszer három és fél centimé­ter. S ez a negyedtenyémyí la­pocska a teljes angol biblia 1245 oldalát, 773 746 szavát tartalmazza.. Százszoros nagyítású mik­roszkópon már jól olvasható. De van hozzá külön, oldalán - kint továbbmozditó kitűnő ol­vasókészülék is. A Delta című tudományos­technikai folyóirat 1971. áprili­si száma részletes leírással közli ennek az egylapos mik- rokártya bibliának eredeti nagyságú képét. Nemrég fel­talált legújabb eljárással ké­szült: „a parányítás maximu­ma”. Az ismertető cikk szerint a mikrofilm könyvtechnika „e diadalmas előretörését semmi sem állíthatja meg. Sőt az idő egyre jobban sürgeti...” Mert ez a könyvalkotás jövője, a betűdömping megoldása: egy jókora könyvtár belefér egyet­len dobozba. Szakkörökben már a ..Gu­tenberg-kor szak alkonyé”-ról beszélnek. Ez a könyvek nyom­dai előállításának a végét je­lentené. Azt hisszük, hogy ez az „al­kony” hosszú lesz még. Ám elképzelhető, hogy Saj­tóosztályunk — mondjuk húsz év múlva — ötször öt centi­méter méretű egyetlen celofán mikrokártyán küldi rendelé­sünkre a teljes magyar bib­liát. De addig legyenek haszon­nal olvasottak a régi jó öreg­betűs családi bibliák. Addig? Azután is! Szabó József ALEXANDRIA PÄTRIÄBKAJA RÓMÁBA LÁTOGAT Istentiszteleti rend Budapesten, 197L június 13-án Deáft tér de- 9 (úrv.) dr. Hafen- scher Károly, de. 11. (úrv.) D. Káldy Zoltán, du. 5 dr. Kékén András, du. 6 Szeretetvendégség: dr. Nagy Gyula. Fasor de. 11. D. Koren Emil, du. 6. D. Koren Emil. Dózsa György út de. fél 10 Sülé Károly. Üllői út 24. de. fél 11.. Karácsony Sándor u. de. 9. Rá­kóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Soly­már János, de. 12 (magyar). Thaly Kálmán utca 28. de. 10, de. 11 dr. Rédey Pál, du. 6 dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10 Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12 Veöreös Imre. Zugló de. 11 (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8 Bízik László. Gyarmat u. de. fél 10 (úrv.) Boros Károly. Fóti út de. 11 Benczúr László. Váci út de. 8 Baranyai Tamás. Frangepán u. de. fél 10 Baranyai Tamás. Üjpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Virágh Gyula. Soroksár Üjtelep de. fél 9 Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11 Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10 Schreiner Vil­mos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11 dr. Selmeczi János. Sashalom de. 9 dr. Selmeczi János. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) dr. Groó Gyula, de. fél 11 (német), de. 11 (úrv.) dr. Groó Gyula, du. 6 Szita Istvánné. Torockó tér de. fél 9 Szita Istvánné. Óbuda de. 9 Fülöp Dezső, de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső. XII, Tartsay Vilmos u. 11. de. 9 Ruttkay Elemér, de. 11 Rutt- kay Elemér, du. fél 7 dr. Benes Miklós. Budakeszi de. 8 Csengődy László. Pesthidegkút de. fél 11 Csengődy László. Kelenföld de. 8 (úrv.) Reuss András, de. 11 (úrv.) Reuss András, du. 6. dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9 dr. Rezessy Zoltán. Nagytétény de. fél 9 Visontai Róbert. Kelen völgy de. 9. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Budaörs du. 3 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél ló. Csepel de. fél 11. * Egyházi múzeumügy A Művelődésügyi Miniszté­rium Múzeumügyi Főosztálya a nemrég megkezdett gyakor­latnak megfelelően kétnapos továbbképző előadássorozatot tartott az egyházi múzeumi gyűjtemények vezetői és mun­katársai számára. A május 3Í—június 1 nap­jain megrendezett magas szín­vonalú előadásokat — dr. Dá­vid Katalin művészettörténész elnökletével — részben a Ma­gyar Nemzeti Galériában, rész­ben pedig a Nemzeti Múzeum­ban és a Iparművészeti Mú­zeumban tartották. A magyar műemlékvédelem és műtárgy- védelem időszerű feladatairól dr. Entz Géza, a múzeumi nyilvántartási és adattári fel­adatokról dr. Kiss Ákos, a grafikai technikáról dr. Rózsa György tartott előadást. Az Iparművészeti Múzeumban az ötvös- és textiltechnikáról és a restaurálási módszerekről adtak szakszerű tájékoztatást. Evangélikus Egyházunk szer - vezés alatt álló gyűjteményei központját az országos elnök­ség megbízásából dr. Fabiny Tibor egyháztörténész profesz- szor képviselte. Ember a pályaudvaron Tombol a koratavaszi káni­kula, A pályaudvarra befutó expressvonatról szomjúságtól eltikkadt emberek szállnak le. A sör- és fagylaltárus percek alatt keresi meg a mindenna­pit. Kocsim ablakából nézem a nagyvárosi pályaudvar for­galmát. A szemközti pádon öt markos fiatalember már az ötödik korsó sört issza. Vi­dámak, megjegyzéseket tesz­nek a járókelőkre. Nyugodt vi­lágjárók és ritkán utazó izga­tott emberek váltogatják egy­mást. Anyák gyermeküket vonszolva, csomagot cipelve igyekeznek beszállni. A vonat álL Sok órás útját piheni. Az ellenőrző kalapács ütemesen koppan a kocsik alján. Ebből a hangos kavargásból egyszerre kiválik egy ember, ötvenéves lehet Aki jobban megnézi, nem is érti, mit ke­res itt a pályaudvaron. Telje­sen egyedül van és alig tud járni. Bizonytalanul, ingadoz­va megy, aprókat csosszan a lába, hogy aztán megálljon pi­henni. Vastag szemüvegén át úgy néz a világba, mintha ke­resne valakit. Talán egy em­bert?, vagy csak megszokta ezt a furcsa, segítséget kérő nézést, fejtartást? Sietnek az emberek, elsiet­nek mellette is. De mégse! Egy gyermek megfordul és csodál­kozva rámered. A látvány nem szívderítő, de a gyermek ezt nem veszi észre, nem tudja, hogy ez az ember miért megy ilyen furcsán, miért remeg a keze, miért támaszkodik bot­jára. így csak rácsodálkozik, aztán váratlanul kinyújtja fe­léje a kezét. — Gyere! A férfi arca mosolyra tor­zul. Remegő kezét a gyermek felé nyújtja. Az anya meg­fordul, észreveszi az egymás felé nyúló két kezet, az arca szigorú lesz, kemény, elrántja a gyermeket, aki bukdácsolva, sírva, követi. A férfi utánuk néz, aztán tovább csoszog. A kocsimnál megáll, fel szeretne szállni. Megdöbbenek bátorsá­gán. A magas vonatlépcsőt én is nehezen érném el, de ő? Rémülten gondolok arra, hogy a vonat megindulhat. Miért utazik ez az ember? Hogy le­hetett egyedül elengedni? . .. Zajlik a pályaudvar élete. Sör, fagylalt, friss víz, limonádé, csók, ölelés, könny, búcsú és viszontlátás ... Az ember meg­áll és tehetetlenül fogja a ko­csi feljáró vaskorlátját. És a kavargásból megint ki­válik egy ember. Középko­rú. Hófehér inge alatt, izmos kar húzódik meg. Nincs rajta semmi különös. A haja simára fésült, az arca borotvált, nyári vászonnadrágot visel, ő is uta­zik. Jön a többi között nyu­godtan, nem siet. A bizonyta­lankodó embert rögtön észre­veszi, aztán mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, leteszi a bőröndöt, karjába fog­ja a férfit és felteszi a kocsi­ba. Amikor újra leszáll, még megfordul, utána néz, majd visszalép és becsukja a kocsi ajtaját. Aztán fogja a bőrönd­jét és megy tovább. Nézem amint biztos, nyugodt léptekkel megy végig a pálya­udvaron s Arany János szavai jutnak az eszembe: „Mert egy a fontos itt, e földi létben, em­ber lepni mindig, minden kö­rülményben.” Gyarmathy Irén — Szentháromság után az 1. vasárnapon az oltárterítő szí­ne: zöld. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: Lk 16, 19— 31; az igehirdetés alapigéje: 1 Kor 1. 18—24. — CSORVÄS. Június 6-án, a templom építésének 70 éves jubileumán emlékistentisztele­tet tartottak. Ez alkalommal állítottál^ fel a templomépítő lelkész emlékkövét. Az ünnepi istentisztelet szolgálatát Ben- kő István orosházi igazgató- lelkész végezte, közreműködött az orosházi gyülekezet ének­kara. — HÁZASSÁGKÖTÉS, fri­zes András és Dubovay Mária május 7-én tartották esküvő­jüket a kaposvári templom­ban. Az igehirdetés szolgála­tát Dubovay Géza esperes, a menyasszony édesapja, az es­küvő orgonaszolgálatát a vő­legény édesapja végezte. „Tarts meg engemet, mint szemed fé­nyét^“ — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Június 20-án, vasárnap reg­gel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió és az URH adó. Igét hirdet DETRE JÁNOS aszódi lelkész. — SZARVAS—OTEMPLOM. Június 6-án a gyülekezet sze- retetvendégségén D. Koren Emil esperes, az Evangélikus Élet felelős szerkesztője tar­tott előadást az egyház sajtó- szolgálatáról. A délelőtti is­tentiszteleten igehirdetéssel szolgált. ETIÓPIA Az Etióp Ortodox Egyház új pátriárkája, az eddigi Harrer-i érsek, a 64 esztendős Abuna Theophilos, akit a tavaly októ­berben elhunyt Basileios pát­riárka helyébe választottak (epd) „Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg és aki engem vet meg, azt veti meg, aki el­küldött engem.” (Lk 10, 16) VASÁRNAP. — „Nem úgy atyám, Ábrahám; hanem ha valaki a halottak közül megy hozzájuk, megtérnek!” (Lk 16, 19—31) Roszul szoktuk így ne­vezni: Gazdag és Lázár törté­nete, hiszen ez nem történet, hanem mese. E példázat célja aligha az örök élet helyezté- nek helyszíni tudósítása, illet­ve a pokol szenvedéseinek ecsetelése; az utolsó szakasz párbeszéde a hangsúlyos rész. Nem szükséges figyelmeztető jelzéseket adni a másvilágról az élőknek, mert az élők kö­zött vannak az igehirdetők, akik megbízható információt közölnek. Persze, ha hallga- nak rájuk,... hiszen a „ha­lottak közül hozzánk jöttre” sem hallgatnak sokan! HÉTFŐ. — „Gyermekséged­től fogva ismered a szent írá­sokat, melyek téged bölccsé tehetnek az üdvösségre a Krisztus Jézusban való hit ál­tal.” (2 Tim 3, 14—17) Kikre illik az, hogy gyermekségétől fogva ismerné az ifjú a Bib­liát? Én se ismertem. Nagyon hasznos az, ha a gyermek a Szentírással együtt nő fel, de az is csodálatos élmény, ha felnőtt fejjel kerül először kézbe e könyv. Ügy, mint a Könyvheti újdonságok. Sót ne is csak kézbe, hanem fejbe és szívbe: vérünkké válva, hitté és cselekedetté válva! KEDD. — „Mikor a Lélek szólt, lábaimra állított engem”. (Ez 2, 1—7) Ó jöjj, lábra állí­tó szó. Ó jöjj, talajt adó szó. O jöjj, álláspontot adó szó. A szavad Istenem nem leverni akar a lábamról, nem lehen­gerelni akar, hanem biztonsá­got ad. A lábam alpi csak ak­kor húzza ki a talajt, ha az amúgy is ingatag... s akkor is ad helyette jobbat. Ez a szó rendezheti a nap eseményei­nek összekuszált szálait, he­lyükre teheti a dolgokat, kezd­ve attól, ami fejünkben meg­fordul, egészen addig, amit az újságokban olvasunk, rádió­ban hallunk s képernyőn lá­tunk. Ö jöjj, szép dolgokat rendező szó! ség*> és nincs békesség!” (Jer 8, 8—11) Itt van az asztalo­mon még néhány dokumen­tum füzet a budapesti Béke­világtanács gyűléséről. Ez a konferencia bizony nem áltat­ta ópiumos hazugsággal az em­beriséget, mint a hamis pró­féták, akik „elkenni” akarták a békétlenség gócait, de ép­pen ellenkezőleg: békétlensé­get és nyugtalanságot akart kiváltani belőlünk. Addig nem örülhetünk saját békénknek, sem „lelki” békénknek, sem hazánk békéjének, amíg csak a világ egyetlen pontján is harcok vannak és ölnek. Saj­nos, nincs békésé g, de legyen már békesség! PÉNTEK. — „Aki hallja, hallja; aki nem akarja, nem hallja.” (Ez 3, 22—27) De so­kan, szervezetek és szemé­lyek, egyházak és pártok emelnek szót az igazság és szépség, megoldás és béke ér­dekében. Különböző módsze­rekkel és különböző alapról. Nem a nyilatkozatokban és nem az üzenetekben van a hiba, hanem abban, hogy so­kan nem akarják egyszerűen meghallani az üzenetet. Az egyetlen, amit tehetünk: mé­gis tovább mondani! Szórni a magot óriási pazarlással, sok­szor végtelenül gyenge hatás­fokkal, mint a Magvető, az út szélére is ... és imádkozni, hogy minél többen meghall­ják s teremjenek százszor, ezerszer annyi magot! SZOMBAT — „ítéljetek köz­tem és szőlőm között!” (Ézs 5, 1—7) Azt hitték a hallgatók, hogy valami kis szerelmi tör­ténetet hallanak s abban kell állást foglalniuk. Csak miután kellőképpen megbotránkoztak magukban, akkor olvasta fe­jükre Ézsaiás: vegyétek észre, rólatok van szó, magatokról mondtatok ítéletet! Mi va­gyunk Isten „szerelmesei”, akik nem vagyunk mélfőJc erre a szeretetre, akik meg­csaljuk őt s becsapjuk, ha bem teremtjük e szeretetből fakai dó gyümölcsöket! —1 Csak" még egy évet várjon Isten az ítélettel, addig Jézus sem tét­len, hanem munkálkodik: hát­ha megváltozunk. E sorokon át is munkálkodjék! Bízik László SZERDA. — „Vajon érted-e, amit ol vasol ? Hogyan érteném, ha valaki meg nem magya­rázza?” (Csel 8, 26—35) Kivé­telesen nem egy pénzügymi­niszter fűz kommentárt a költségvetéshez, hanem egy pénzügyminiszternek magya­ráznak valami — még a pénz­ügyeknél is~ nagyobb — ügy­ről, Isten ügyéről Jézusban. — Ma is vannak sokan, akik hi­vatása éppen ez a magyará­zás. Nem neveletlenül „le­stoppolni” kocsikat s feltola­kodni és megjátszani ott a „nagyokost”, hanem felkérés­re segíteni az ügy megértését. Hiszen nem az a fontos, aki magyaráz, még csak nem is a módszer, ahogy magyaráz, hanem akiről szól:... ” hir­dette neki Jézust.” CSÜTÖRTÖK. — „Hazug­sággal gyógjntgatnak, amikor ez mondják: -Békéség, békes­EV ANGELIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Korén Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VETI.. Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—VTH, Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 71.2388 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató — HALÁLOZÁS. Pecsinger Józsefné, sz. Hajgató Ilona a kaposvári gyülekezet tagja, la­punk hűséges, olvasója, nagy türelemmel hordozó hosszú betegség után 52 £ves korában elhunyt. A gyülekezet nagy részvéte mellett kísérték utol­só útjára a kaposvári keleti temetőben. „Még ha a halál ár­nyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy: a te vessződ és botod, azok vigasztalnak en­gem”. — Győry József, a lébényi gyülekezet pénztárosa és pres­bitere rövid szenvedés után, életének 92. évében május 7-én elhunyt. Temetése május 9-én volt Lébényben nagy részvét mellett Szabó Kálmán szolgá­latával. — Vjerg Istvánné, sz. Abaf- fy Mária ny. kántortanító fe­lesége, lapunk hűséges olvasó­ja, 76 éves korában rövid szen­vedés után május 8-án Ara- dácon elhunyt. Temetése má­jus 10-én volt az egész község nagy részvéte mellett. „Elég néked az én kegyelmem ...” — Peer Péter Sándor ny. vallástanár 83 éves korában elhunyt. Legutóbbi szolgálati helye Pesterzsébet volt. Hám- vasztás utáni temetése június 11-én volt a Farkasréti teme­tőben. BULGARIA A „Carkova Vestnik” egy­házi lap statisztikája szerint kétezer pap szolgál a Bulgár Ortodox Egyházban 3700 or­todox templomban és kápol­nában. A 260 evangélikus lel­kész számára csak 150 temp­lom és egyéb istentiszteleti hely, a 60 római katolikus lel­kész számára pedig 50 isten­tiszteleti hely áll rendelkezés­re. A mohamedánok 130 mo- séja és 550 lelkésze mellett 7 rabbi működik három zssna-; gógaban. (epd.) ni Egységtitkárság meghívását és ez év fezén Rómába látogat (epd) T77. Nikólaos pátriárka, Ale­xandria görög-ortodok egyhá­zának feje elfogadta a vatiká-

Next

/
Thumbnails
Contents