Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-05-30 / 22. szám

Pünkösdi bűnbánat Zak 12, 10 Ha az ünnep, pünkösd ünnepe veszített is volna valamit a fényéből az egyház ünnepi rendjében, a templomozás gyakor­latában (sok jel erre mutat), a valóságban mégis pünkösd ma­radt a legreálisabb — a leggyakorlatiasabb ünnepünk. Ami van az egyházban, ami élet a keresztyén gyülekezet ünnepi és hét­köznapi gyakorlatában, az onnnan van, ahogy Luther erről a Kiskátéban, az Apostoli Hitvallás harmadik hitágazata ma­gyarázatában vall, hogy a Szentlélek hív el az evangélium hir­detése által a Krisztusban való hitre, ő világosít meg, ő gyűjti egybe az anyaszentegyházat, ő szentel meg és ő tart meg a hit­ben. — Ügyis mondják ezt a teológusok, hogy az egyház az el­ső pünkösdtől a Krisztus vissza jöveteléig a „Szentlélek korsza­kában” él. A Szentléleknek abból a gazdagságából, sokféle tevékenysé­géből, amit naponként végez, megint Luther kifejezésével élve „a földön élő egész anyaszentegyházban”, mai igénk különösen is kiemeli a bűnbánat és bünbocsánat drága ajándékát. Mert bűnbánat és bűnbocsánat nélkül nincsen keresztyén élet, nincsen élő keresztyénség. Nem hiába került annak idején a 95 tétel elejére a naponkénti megtérés szükségességének a követelménye. Hiszen az útkészítő Keresztelő, maga az Ür Jézus és nyomában az apostolok is, az Isten országa elérkezté- nek örömhírét összekapcsolták mindjárt az első pillanattól a megtérésre való felszólítással. A megtérés pedig mindig azonos a tékozló fiú odaállásával az atya színe elé őszinte bűnvallás­ban. Az igazi bűnvallás nem az az „általános gyónás”, amivé _ mi szívesen süllyesztjük, hanem szembenézés azokkal a valóságos bűnökkel, amelyeket megláttunk az Isten törvényének tükré­ben, ami miatt gyászolunk és kesergünk. Ügy, ahogyan Dávid beismerte hűtlensége eseményét és látta maga előtt állandóan vétkét. (Zsolt 51, 3). A Szentlélek segít felismernünk és meg­váltanunk azokat a valóságos bűnöket, amelyekkel Isten és em­bertársaink ellen vétkeztünk. Ügy segít a Szentlélek az igazi bűnismeretre, bűnbánatra és bűn vallásra, hogy a megfeszített Jézust állítja a szemünk elé. (Ezért tartozik össze a nagypéntek és pünkösd elválaszthatat­lanul.) Itt döbbenhetünk rá igazán a mi bűneink nagyságára és valóságos voltára. Itt érthetjük meg azt is, hogy az ember ellen elkövetett bűn, mindig Isten ellen elkövetet bűn a maga igazi mélységében. Amikor az átszűrt Jézusra tekintünk, akkor értjük meg, mi­lyen súlya van azoknak a bűnöknek, amelyeket egyik vagy másik embertársunk, vagy valamely emberi közösség ellen el­követtünk szóval vagy cselekedettel. Ahogyan őket testi vagy lelki javaikban megsértettük, megrövidítettük, nékik kárt okoztunk az indulatos szótól a társadalmi tulajdon elsajátítá­sáig. Meglátjuk, milyen űr támad a mulasztásaink nyomán, ahol nem tettük meg a jót, vagy késtünk a segítséggel. Az üre­sen maradt asztalok, a fel nem épült otthonok, a tovább hurcolt betegségek, a meg nem szűnt háborúk, a lé nem hullt bilin­csek, mind az ő megtagadásáról beszélnek. És vádolnak a tu­datlanság vétkei is. Amikor nem voltunk készeik emberek, né­pek ügyeiben a tájékozódásra, a tisztánlátásra, döntésre, nem tettünk különbséget a jó és a rossz, a vétkes és a megtámadott között s ezért nem álltunk oda az egyik mellé és nem fogtuk le a másik kezét, amelyet szúrásra emelt, mindig őellene vétet­tünk, aki egyedül maradt a kereszten. Pünkösd ma és mindennap a Szentlélek munkája nyomán a Megfeszítettel szembesítés, a megfeszítettben jelenlevő megta­gadott Isten és megtagadott emberrel szembesítés eredménye­ként az igazi bűnfelismerés, meglátás és megváltás eseménye. De pünkösd a kegyelem és könyörület Lelke kiáradásának az esemenye is. Ha a Lélek „munkái” közül néhányról úgy is gondoljuk, hogy az majd a Krisztus visszajövetelében fog ki­teljesedni, tökéletességre jutni, az igaz bűnbánatra a teljes és mindent elfedező bűnbocsánat a mi mennyei Atyánk mai vá­lasza. Szabad kételkedés, félelem és további számontartás nél­kül tudomásul vennünk, hogy Isten pontot tett valami után, ami elmúlt, amit ő megítélt és, amit a bűnbánatban és bűn­vallásban mi is vele együtt megutáltunk és elítéltünk. A kegyelem és könyörület Lelke azonban folyam is, amely túlárad azon, aki részesedett benne. Folyammá szélesedik. Szétárasztja ebben a világban a könyörület és irgalmasság lel­két. És amerre árad ott megbocsátás, kiengesztelődés szület- hetik ember és ember, nép és nép között. Ott vigasztalás és gyógyítás, igazság és megelégítés enyhítő gyümölcsei érnek meg. / A könyörületesség Lelke azonban nem a megalkuvás lelke. Ide kívánkozik a 13. rész 1. verse: „Azon a napon forrás fa­kad ... a vétek és szenny ellen.” — A bűnbánat és bűnbocsá­nat után csak új élet következhet. A Lélek az új elszánás for­rása. Az új elszánásé, amely a maga és mások életében, szűk környezetében és a nagy közösségek életében is megalkudha- tatlan harcot folytat a sebet osztó és halált hozó vétek és az istengyermeki emberarcot bemocskoló bűn ellen. Mezősi György IMÁDKOZZUNK Áldunk téged, Istenünk, hogy Szentlelked sokféle ajándéká­val gazdagítod egyházadat, és szolgálatra hívod a gyülekeze­ted minden tagját. Egyesíts minket az egy Lélek által, hogy őszintén szeressük egymást, és egyetértéssel törekedjünk egy­házad épülésére, az Űr Jézus Krisztus által, ámen. A LUTHERÄNIA június 6-án, vasárnap délután a 6 órai istentisztelet keretében a Deák téri templomban BACH MÜVEIBŐL EGYHÁZZENEI Áhítatot tart. a-moll preludium és fúga „Christ lag in Todesbanden” 4. kantáta „Ö, én bűnös, jaj, mit tegyek” korálvariáció orgonára „Also hat Gott” 68. kantáta Vezényel: Weltler Jenő és Késmárki György. Orgonái: Trajtler Gábor. Igét hirdet: DK. KÉKÉN ANDBÄS evangélikus eleu A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó; D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vnt, Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—VnL Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 71.1940 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató Istentiszteleti rend Budapesten, 1971. május Deák tér de. 9. (úrv) dr. Kékén András, de. 11 (úrv) dr. Hafenscher Károly, du. 6. Trajtler Gábor. Fa­sor de. 11. (úrv) D. Korén Emil, du. 6. D. Koren Emil. Dózsa György út de. fél 10. D. Koren Emil. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlo­vák) Solymár János, de. 12. (ma­gyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 10. de 11. dr. Rédey Pál, du. 6. dr. Ré­dey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv) Veö- reös Imre. Utász u. de. 9. (úrv) Sü­lé Károly. Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv) Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv) Boros Károly, Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út de. 11. Benczúr László. Váci út de. 8. Ba­ranyai Tamás. Frangepán u. de. fél 10. Baranyai Tamás. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Vi- rágh Gyula. Soroksár újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispert Wekerletelep de. 8. Pestúj­hely de. 10. Schreiner Vilmos. Rá­kospalota MÁV-telep de. 8. Rákos­palota Nagytemplom de. 10. Rákos­palota Kistemplom du. 3. Rákos­szentmihály de. fél 11. dr. Selmeczi Budapesten, 1971. május Deák tér de. 9. (német-úrv) ifj. Harmati Béla, de. 11. (úrv) dr. Ké­kén András, du. 6. (úrv) dr. Ha­fenscher Károly. Fasor de. 11. Szir­mai Zoltán, du. 6. Szirmai Zoltán. Karácsony Sándor u. du. 6. Rákó­czi út 57/b. de. 10. (szlovák) Soly­már János. Thaly Kálmán u. 28. de. 11, dr. Rédey Pál, du. 6. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10, Veöreös Imre, du. 7. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv) Bizik László. Gyarmat u. de. fél 10. Bizik László. Fóti út de. 11. Baranyai Tamás. Váci út de. 8. Benczúr László. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákos­palota Nagytemplom de. 10. Rákos­30-án, Pünkösd ünnepén János. Sashalom de. 9. dr. Selmeczi János. Mátyásföld de. fél 11. Cin- kota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés Jó­zsef. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv) de. fél 11. (német úrv), de. 11. (úrv) D. dr. Ottlyk Ernő, du. 6. (úrv) Szita Ist­vánná. Torockó tér de. fél 9. (úrv) D. Dr. Ottlyk Ernő. Óbuda de. 10. (úrv) Miki er Gusztáv, du. 5. Mikler Gusztáv. XII., Tartsay Vilmos u. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csengő- dy László, du. fél 7. Ruttkay Ele­mér. Pesthidegkút de. fél 11. Rutt­kay Elemér. Kelenföld de. 8. (úrv) Bencze Imre, de. 11. (úrv) Bencze Imre, du. 6. dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9. (úrv) dr. Re­zessy Zoltán. Albertfalva de. 7. Vi- sontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 1L Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Tö­rökbálint du. fél 5. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 11. Csepel de. fél 11. (úrv) 31-én, Pünkösd 2. napján kalota Kistemplom du. 3. Rákos­szentmihály de. fél 11. dr. Selmeczi János. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. RákoskeresztiTr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 11 (úrv), du. 6. Madocsai Miklós. Óbuda de. 10. (úrv) Mikler Gusztáv. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 11. Ruttkay Ele­mér, du. fél 7. Takács József. Pest­hidegkút du. fél 6. Csengődy László. Kelenföld de. 11. (úrv) dr. Rezessy Zoltán, du. 6. Bencze Imre. Német­völgyi út de. 9. Bencze Imre. Kelen­völgy de. 9. Visontai Róbert. Buda­fok de. 11. Visontai Róbert. Csillag­hegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. Párbeszéd Egyre aktuálisabbnak érzem a Példabeszédek Könyve író­jának intését: „minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet”. Modem megfogal­mazásban így is mondhatnánk: legmélyebb élethivatásunk Is­tentől kapott emberségünk megélése és megőrzése. Miköz­ben világszerte folyik a harc az emberi jogok érvényesíté­séért, egy másik ponton ugyan­ilyen általánosan jelentkezik a sürgető kérdés: hogyan őrizhetjük meg szívünket, mit kell tenni azért, hogy mind­végig örülni tudjunk annak, hogy emberek vagyunk? Kere­sem a választ. * Olga néni Ferenc körúti ott­honában a virágok jelképez­ték az élet legyőzhetetlenségét. Virág volt minden vázában, a falon virágfestmények, az író­asztal fiókjai tele virágszir­mokkal. A virágok iránti kü­lönös szeretete kislánykorában kezdődött. Vidéki otthon rétjén, a sze­kérnyom mellett elgondolkod­va ül egy kislány és nézi az elhaladó szekér mögött előbb még vidám, most élettelenül összenyomott kék—piros virá­gokat. Kezébe veszi őket, szí­nük még változatlanul élénk. Ekkor jut el a virágpréselés gondolatához, és figyelni kezdi az egyes virágok színtartó tu­lajdonságát. A virággyűjtésből született páratlanul szép mű­vészete: a préselt virágszir­mokból készült színes virágké­pek. Csipesz, apró véső, ra­gasztó, kartonpapír és finom formákra vágott sok-sok vi­rágszirom: ez volt munkaasz­talán bármikor lépett be hoz­zá valaki. Művészete önzetlen volt, mint a virágok élete. A virá­gok között elevenebbé vált az a felismerése, amire hányatott életén át jutott: Isten szere­tet, és aki a szeretetben ma­rad, Őbenne marad. „Csak an­nak van értéke — mondta gyakran — amit önzetlenül, szeretetből teszünk”. Konfirmáció táján több gyü­lekezet konfirmandusainak névsorát kérte el, hogy az em­léklapokat kalligrafikus írással töltse ki, és azok mellé min­den gyereknek készített egy- egy virágos jelzőt is. Csak úgy, minden ellenszolgáltatás nél­kül, örömmel. Egyszer azt mondta: tudod, én miközben dolgozom, beszél­getek a virágokkal, és min­den egyes gyermeknévnél meg­állók. A 87 évet is betöltötte már Olga néni. Egyetlen vá­gya az volt, hogy megérhesse a konfirmációt, hogy elkészíthes­se az emléklapokat a jelzők­kel. Ügy is lett, 1970 májusá­ban halt meg. * Keresem a titkot, embersé­günk legmélyebb titkát. Mű­veltség, neveltetés, világné­zet, hivatás, család, tudás ... igen... is... Amikor a villa­mos a Ferenc körúton vitt el, eszembe jutott Olga néni, és úgy éreztem az ő titka még több volt. Amikor a külső vi­lág egyre jobban beszűkült, el­némult körülötte, egy gazdag belső világ adta elő drága tartalékát... és ez a belső vi­lág beszédben volt gazdag. Olga néni állandó párbeszéd­ben élt Valakivel, és ez a pár­beszéd az évekkel nem szűnt meg, hanem inkább kiteljese­dett. Olga néni titka az volt, hogy beszélni tudott a virá­gokkal is... Minden féltett dolognál job­ban őrizd meg szívedet, mo­dern megfogalmazásban így is mondhatnánk: legmélyebb élet­hivatásunk Istentől kapott em­berségünk megélése és meg­őrzése. De hogyan?! Talán úgy, hogy elkezdjük a párbe­szédet?! K. I. Levél Dániából Szilas Attila olvasónk, aki dániai lelkész, tette szóvá föld­rajzsorozatunk Dániáról szóló cikkében ezt a mondatot: „a vallási ügyeket egy marxista ateista, jelen esetben asszony végzi” — ti. a dán kormány­ban. Készséggel adunk helyt azon kiigazításnak, hogy a jel­zett asszony, „Bodil Koch, már három éve nem minisz­ter ... a teológiát végzett pap- né, az elhunyt Hal Koch lel­kész professzor felesége, a dán evangélikus egyház egyik leg­haladóbb szellemű munkása.” Mi magunk megjegyezzük — amit Szilas Attila nem tett szóvá —, hogy régebbi lexikális adatok felhasználása folytán a mai kormányzati kérdésekben is becsúszott egy elírásunk, nevezetesen a szociáldemokrata párt utón egy polgári jellegű párt vezet a kormányban. Az egyházi miniszter egyébként Bodil Koch asszony után az a Fog Pedersen, aki tavaly a dán egyház küldöttségével együtt egyházunk vendégeként hazánkban járt, s a Deák téri templomban szólt is a gyüle­kezethez. Abban is hadd le­gyünk pontosak, hogy az el­fogadott meghatározás szerint Dánia nem skandináv ország, hanem északi ország. „És felele, és szóla nékem, mondván: Az tlrnak beszéde ez Zorobábelhez, mondván: Nem erővel, sem hatalommal, ha­nem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura”. (Zak 4, 6) PÜNKÖSDVASÁRNAP. — „Ám, mikor eljő ő, az igazság Lelke, ő majd elvezet titeket minden igazságra”. (Jn 16, 13) A tanítványok bizonytalanok és erőtlenek voltak önmagukban. De amikor kitöltetett rájuk a Szentlélek, megerősödtek és elindultak azon az úton, ame­lyet az Ür Jézus számukra ki­jelölt. Üres, bizonytalan és erőtlen a Szentlélek nélkül a keresztyén ember, az egyház élete is. Ezért adja Isten az ő Lelkét ma is, hogy vezessen minket, hogy erősítsen és bá­torítson. Elvezet arra az igaz­ságra, hogy Isten előtt minden ember egyforma. Arra az igaz­ságra, hogy testvérek vagyunk mindnyájan, s nemcsak beszél­ni kell erről, hanem mindent megtenni a másik ember érde­kében. PÜNKÖSDHÉTFŐ. — „Ha eljön, meggyőzi a világot a bűn, igazság és ítélet tekinte­tében”. (Jn 16, 8) Az ige a Szentlélek bennünk végzett munkájáról beszél. Könnyű bűnt elkövetni, de sokszor oly nehéz meglátni, megvallani, belátni. A Szentlélek elénk tárja naponként az ige tükrét, hogy meglássuk benne önma­gunkat. Nagy szükségünk van a Szentléleknek erre a meg­győző munkájára, mert ezáltal szabadulunk meg mindattól,, ami Istentől és a másik ember­től elválaszt. Könyörögjünk Is­ten bennünket is tisztogató Szentlelkéért! KEDD. — „Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindent megcselekedhet, feljebb, mint ahogy mi kérjük, vagy elgon­doljuk, a mibennünk munkál­kodó erő szerint, annak legyen dicsőség az egyházban, a Krisztus Jézusban, nemzetség­ről nemzetségre, örökkön-örök- ké. Ámen”. (Ef 3, 20—21) Jó, ha figyelünk erre: mindent megcselekedhet. Sokszor kétel­kedünk Isten erejében és mun­kájában, pedig neki még ar­ra is van ereje, hogy a mi éle­tünket is megújítsa. De figyel­nünk kell arra is, hogy Isten mindent sokkal bölcsebben cselekszik, mint ahogy azt mi kigondoljuk. Van ereje és ha­talma arra, hogy életünk gond­jait megoldja, hogy hitet és szeretet adjon a szívünkbe. De nemcsak elfogadnunk kell a Szentlélek ajándékát, hanem aszerint is élni és szolgálni csa­ládunkban, gyülekezetünkben, hazánkban és a világban. SZERDA. — „Mivel megtart tottad állhatatosságra intő be­szédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás órájá­ban”. (Jel 3, 10) Milyen jó len­ne, ha az ige valóság lenne a mi életünkben is! Bárcsak megtartanánk mindazt, amit Isten mond nekünk igéje által. Megtartanánk a hitet a kétel­kedés helyett, járnánk a sze­retet útját a gyűlölködés, a a meg nem értés útja helyett. Isten Szentlelke úgy tisztogat­ja az életünket, úgy önt erőt belénk, hogy tudjunk az ő útján járni, s ha el is esünk, megtaláljuk felemelő kezét, amelyet Jézus Krisztus nyújt nekünk. CSÜTÖRTÖK. — „Ezért nem szűkölködtök semmi ke­gyelmi ajándékban, sőt várjá­tok is a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését”. (1 Kor 1, 7) A gondterhelt, sokszor siránkozó élet helyett az iga­zi, örvendező keresztyén életre tanít minket az ige. Nem szű­kölködünk ... És valóban, meg­van mindenünk: van táplálé­kunk és ruhánk, vannak sze­rető szívek melletünk, van bé­ke és jólét körülöttünk, amikor pedig sokmillió ember éhezik és fázik a földön, s életét há­borúság teszi bizonytalanná. Van mindenünk bőven — ma­gasztaljuk a szentháromság egy igaz Istent! PÉNTEK. — „Hatalmas dol­gokat művelt karjával; szét­szórta azokat, akik szívük gondolatában felfuvalkodtak. Ledöntötte a hatalmasokat trónjukról és felmagasztalta az alázatosokat”. (Lk, 1, 51—52) Nagy dolog az, hogy halászok­ból, vámszedőkből tanítványok és apostolok lettek. Nagy do­log az, hogy bűnösök elnyerték bűneik bocsánatát, hogy életük megújult, hogy ítélet helyett kegyelmet nyertek. Nagy do­log az, amit velünk cselekszik Urunk naponként. Járjunk hű­ségesen tőle kapott hivatá­sunkban! SZOMBAT. — „Szórólapát van a kezében és megtisztítja majd szérűjét és gabonáját csűrbe takarítja”. (Mt 3, 12) Isten naponként tisztogatja népét igéje által. De ez a tisz­togatás sokszor igen fájdalmas, mert inkább ragaszkodunk sa­ját elképzeléseinkhez, ter­veinkhez, mintsem hogy Isten igéjéhez szabnánk életünket. Ezért munkálkodik bennünk a Szentlélek, hogy megszaba­duljunk mindattól, ami meg­köti az életünket, s tudjunk szabadon, hittel és szeretettel szolgálni Urunknak itt a föl­dön az emberek között. Harkányi László — Pünkösd ünnepén az ol­tárterítő színe: piros. A dél­előtti istentisztelet oltári igé­je: Jn 14, 23—31: az igehirde­tés alapigéje: 1 Móz 11, 1—9. — Pünkösd 2. napján az ol­tárterítő színe: piros. A dél­előtti istentisztelet oltári igéje: Jn 3, 16—21; az igehirdetés alapigéje: Zak 12, 10. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Május 30-án, pünkösd vasár­nap reggel 7 órakor az evan­gélikus egyház félóráját közve­títi a Petőfi Rádió és az URH adó. Igét hirdet CSIZMAZIA SÁNDOR nyíregyházi elkész. MEGJELENT Veöreös Imre: JANOS LEVELEI kommentárja Ára: 100,— Ft. Kapható a Sajtóosztályon — BUDAVÁR. Várady Lajos esperes temetése május 28-án, pénteken délután 5 órakor lesz a Farkasréti temetőben. — ÁSZÁR. A gyülekezet há­rom évvel ezelőtt megújított templomába harmóniumot vá­sárolt, amely először Kantate vasárnapján szólalt meg, hogy a kis gyülekezet templomában még szebben zengjen az ének. — PÄPA. A gyülekezet pres­biterekké választotta Bárány Lászlóné és Löv Györgyné egyháztagokat. — HALÁLOZÁS. Józsa La­jos, a pápai gyülekezet hűsé­ges felügyelője, hosszas szen­vedés után elhunyt. Temeté­sén Síkos Lajos esperes, Né­meth Tibor vanyolai lelkész és Görög Zoltán segédlelkész szolgáltak. — ELCSERÉLNÉM Pálmaháznál kétszobás, összkomfortos, villany­bojleres, villan ytüzhelyes örökla­kásomat egy főbérleti komfortos egyszobás és egy garzon örökla­kásra. Cím a kiadóhivatalban. AZ ÚRVACSORÁRÓL A tamperei (Finnország) gyülekezetek lapja, a Kirkko- sanomat egyik száma több cikkben foglalkozott az úrva­csora kérdésével, s többek kö­zött utalt arra, hogy a magyar evangélikus egyház liturgiája szerint az úrvacsoraosztás ke­retében a gyónás központibb jelentőségű, mint náluk. A lap képet közölt arról az alkalom­ról, amikor Paavo Viljanen asessor és Magyar László sti- pendiáns lelkészünk magyar rendtartás szerint osztottak úr­vacsorát Tamperében a Kaié­vá templomban. „Ebben az is­tentiszteleti rendben a gyüle­kezet gyónása észrevehetően központibb helyen van, mint nálunk, önvizsgálatra és val­lástételre vezet” — írja a lap.

Next

/
Thumbnails
Contents