Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1971-05-16 / 20. szám
FA'KbYÄEENYA ELJÖN! Jel 1, 7—8 Mennybemenetel ünnepén arra szoktunk gondolni, hogy Jézus elment. Feltámadása után még egy ideig együtt volt tanítványaival de azután búcsút vett tőlük és eltávozott Isten láthatatlan világába. Attól kezdve nem látták őt. A Cselekedetek könyve első fejezetében olvashatjuk, hogy azon a napon ott álltak a tanítványok, szinte földbe gyökerezett lábbal és csalt néztek utána. Meg tudjuk érteni őket. Megértjük, ha akkor azt gondolták, hogy ezentúl nem marad, számukra más, mint az emlékek Jézusról. Sokszor megpróbált a keresztyénség ebből az emlékekből élni. összeszedni minden emléket Jézusról. Megkeresni a történeti Jézust, kikutatni minden forrást, hiteles képet rajzolni arról a Jézusról, aki közel kétezer évvel ezelőtt Palesztinában élt és tanított. Megállapítani, mik voltak azok a mondatok és szavak, amelyek közvetlenül magától Jézustól származtak és nemcsak a tanítványok, vagy az első keresztyének emlékezés szerinti megfogalmazásai. Sok drága emléket sikerült így összeszedni. ' A múltba visszatekintés jelenthet sok segítséget. A régi történetek példaképül szolgálhatnak a ma élőknek. Mennyi szeretetek türelmet, megértést, emberséget lehet tanulni Jézus példájából. Hogy harcolt minden ellen, ami megrántja az emberek együttélését! Hogy tudott beszélni Isten teremtett világának szépségéről! Milyen sokat jelent felfedezni, hogy példázatai, mondásai mennyi mély bölcsességet rejtenek! Jézus példájából megtanulhatunk felszabadultan, derűsen élni, sőt ennél többet is: igazan szeretni. De a múltba visszatekintés jelenthet nagy kísértést is. Magában rejti azt a veszélyt, hogy megrekedünk a múltnál. Azt tartjuk a legjobbnak és legszebbnek, ami régen történt és azt gondoljuk, hogy azóta minden csak rosszabb lett. A „régi szép idők”-re való emlékezés sokszor megbénít. Megállunk, mert azt gondoljuk, úgysincs mar előbbrehaladás. Máskor pedig megtéveszt a visszatekintés. Elfelejtjük, hogy azóta kétezer esztendő telt el és hogy mennyit változott a világ. Azt gondoljuk, egyszerűen lemásolhatjuk a régi dolgokat és nincs Is más feladatunk, mint az. hogy pontosan utánozzuk a régieket. Szembe kell szállnunk ezekkel a kísértésekkel, mert ezek az elfáradáshoz, elöregedéshez vezetnék. Jézus nem akarja, hogy megrekedjünk a múltban. Menny- bemenetele előtt így beszélt tanítványaival: én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. És feladatot adott nekik, hogy járják be az evangéliummal az egész világot A távozó Jézus után égbe bámuló tanítványokat Isten küldöttei figyelmeztették arra, hogy ezzel nem zárult le Jézus története. Nem hátrafelé kell nézni és siratni a múltat, hanem előre indulni és végezni a szolgálatot. Nem vissza kell mennünk a múltba Jézushoz, hanem előre kell haladnunk a jövő felé Jézussal. Mennybemenetel ünnepén arra kell gondolnunk, hogy Jézus eljön. Erre tanít minket a mai ige: előre tekinteni, a jövőbe. Mi nem egy régi történet krónikásai és lantosai vagyunk, hanem az élő. eljövendő Jézus evangéliumának hirdetői. Nem a múltba tekintünk ábrándozva, hanem a jövőbe nézünk reménységgel. Nemcsak arról tudunk, hogy Isten egyszer régen cselekedett valamit velünk és az emberiséggel, hanem arról is, hogy jövendőt,’ készít nekünk. Igénk azt is mondja, hogy ugyanaz a Jézus jön el, altiról a tanítványok tettek bizonyságot, „akit átszegeztek”, aki Isten szeretetét hozza el embereknek. Nem valami másik Jézus jön el. hanem az, aki volt a tanítványok idején, aki szenvedett, meghalt és feltámadott és aki most is él és munkálkodik az egyházban. Ha erre a Jézusra nézünk, akkor megszabadulunk a múltba-nézés kísértéseitől és a reménység erőt ad ahhoz, hogy példáját követve éljünk és szolgáljunk az emberek között. így lesz mennybemenetel ünnepe az előretekintés és új kezdet ünnepévé. Muntag Andor A tótkomlósi gyülekezet emlékünnepe 174ö. ev tavaszán, keresve a békességet és háborítatlanságot, 80 evangélikus szlovák család érkezett szekereken és gyalogosan Rudnyánszky báró Komlós pusztájára. Magukkal hozták Szarkóczi János lelkészüket és Mravik Péter iskolamestert. Békésszentandrás pusztáról jöttek, ahol a velük együtt csak néhány évvel előbb települt katolikusokkal nem tudtak békességben megmaradni. A legenda szerint magukkal hozták azt a kis harangot, amelyet később a mostani kisharangba olvasztottak bele és amelyről úgy emlékeznek ma is a komló- siak, hogy arinak idején szénásszekérbe bujtatva, lopva hozták Komlósra. Szentgyörgy napja tájékán érkeztek meg 225 évvel ezelőtt az új gyülekezet-alapítók. A Szárazér egy partosabb részén két utcába telepedtek le a vándorló ősök. Lelkész, tanító és kisharang volt a gyülekezet személyi és anyagi java. Hitüket, szorgalmukat megáldotta az Isten. Boldogultak. Rövidesen imaházat, majd templomot építettek. Nőtt a gyülekezet. Isten ajándékának vették az erőt, amely- lyel építették az iskolákat. A próbákat türelemmel hordozták el. Kolerajárványok idején minden negyedik ember meghalt. Gyakori volt a gyermekek között a különféle ragály, amely nemegyszer megtizedelte soraikat. Mélyebbre hajoltak és többet imádkoztak. Isten irgalma nem maradt el. Erre a szépben gazdag és fájdalmakban sem szegény 225 évre emlékeztünk szerény keretek között a megrenovált műemlék templomunkban, amikor konfirmandusaink először járultak az Ür szent asztalához. A most konfirmáltak fogadalma után sorra járultak a gyülekezet elé azok, akik ezelőtt tíz, harminc, ötven, hatvan, hetven évvel konfirmáltak. Néhány mondattal és igével köszöntötték a gyülekezetei Nagyon megható volt, amikor végül a gyülekezet legidősebb tagja, legidősebb Farkas Márton 96 évének minden terhével kitipegett az oltár .elé és a 84 évvel ezelőtt konfirmáltak nevében köszöntötte a gyülekezetét. Az igehirdetés szolgálatát magyar nyelven Koppány János igazgató lelkész, szlovák nyelven Zsemberovszky János lelkész végezte. Az újonnan konfirmáltak ez ünnepéi vés alkalomból új oltárterftőt ajándékoztak mintegy kétezer forint értékben. Áldott együ+tlét. volt ez az emlékünnep, Istené legyen a dicsőség. Koppány János A D Dürer Albert születésének 500. évfordulójára Ajtós csak ködös messzeség volt: onnét indult ötvös-édesapád. Hallottál-e, értettél-e magyar szót1 Kié vagy és kinek van jussa rád? Neved kezdőbetűit odavésted, rajzoltad, írtad képeidre: AD. S az ismeretlen magyar jelentésnek titka szerint adtál : adtad magad. Mint biztatás és csendes intelem, az „imádkozó kéz” van itt velem remekeidből: egy másolatod. „Kérj bátran!” — szüntelen ismételed. „AD!” — ragyog a kétbetűs felelet- igen, ó ad!... Téged is Ó adott. Tűrmezei Erzsébet Az ötszázéves Dürer Egy halhatatlan művésznek szeretnék hódolni tiszta szívvel, Dürer Albrechtnak, aki a nemet kultúra dicsősége, s ötszáz evvel ezelőtt született. Most ünnepli az egész világ. A budapesti Szépművészeti Múzeumban emlékkiállítás nyílt meg évtizedek óta nem látott rajzaiból és grafikáiból, s említett múzeumunk két Dürer-rajzot meg az 1512- ben festett férfiképmást kölcsön adta a Nümbergben megnyíló nemzetközi ünnepi Dürer-kiállításra, hogy ott hazánkat képviselje. Képviselheti is, nemcsak úgy, hogy a tulajdonunkban levőt mutatja. hanem úgy is. hogy hazánkfiát bizonyítja. Dürer Albrecht nagyatyja, Ajlósi Antal, ötvös volt a békésmegyei Gyulán s birtokos a szomszédos Ajtós községben, amelyet később a török elpusztított. Dürer Albrecht édesapja ott született Gyulán, őt is Antalnak hívták s ugyancsak ötvös lett belőle. Sorsa hozta magával, hogy a fiatal magyar ötvöslegény vándorútjáról visszatérőben, 1455-ben, Nümbergben telepedett meg. ahol megnősült, Fia, Albrecht, aki szintén ötvösnek indul, ott született 1471-ben, május 21-én. Dürer magyar származása nem kétséges. Kahn Lajos békéscsabai lelkészünk kutatta ki minden adatát, megfellebbezhetetlenül. De az életrajzokból ismeretes, hogy mp- ga Dürer is mindig hangoztatta magyar származását. Neve is, a Dürer név, a magyar Ajtósinak tükörfordítása. Négy évvel halála előtt Dürer Albrecht nagyon egyértelműen jegyezte le családja magyar eredetét, s nemegyszer rajzolta rá rajzaira címerét: a hármas halmon álló nyitott ajtó képét. Ugyanolyan esetről van itt sző, Johannes Amos Comenius történetében, akit Szegesnek hívtak, határőrző magyarok fiaként született egy délmorva katlanban, magyarmorva határövben, magyar katona-telepes családok között s csupán felnőtt korában jelezte magát a Comenius névvel és annak morva-cseh változatával. A magyar műveltség története tele van ilyen sajátos sorsfordulatból eredő elszármazással. Comenius magyar származása három századon át lappangó adat volt, csak néhány éve ismerjük naplója sajátkezű feljegyzését, De Dürer magyar eredete kezdettől fogva ismert. Lehet, sőt, valószínű, hogy Dürer Albrecht nagyszerű realizmusában az alföldi ember szem- hű valóságlátása és minden vonást számontartó felfogása fejeződött ki. A művész minden korban nem egy forrásból merít, vagyis solcat és sokaktól tanul, s tanultságait beolvasztja képzeletébe és vonalvezetésébe. Dürer is német városokban, francia földön és Svájcban tanult, s olaszoktól is, de Nümbergben virágzott ki dús termésű, zökkenők nélküli tiszta piktúrája. Ez a művészet szorosan összefügg a keresztyén európai ember erkölcsi felfogásával, Isten képszerű megjelenítésével, a Biblia élményével. Félezredéve mindnyájan haszonélvezői vagyunk annak a keresztyén világképnek, melyet Dürer teremtett meg s igazított el az európai gondolkodás útmutatói közé. Dürer elsősorban rajzolómüvész volt, de rajzai nem fotográfiák, hanem jellemképek, még egy kéz mása is olyan nála, hogy sorsot mond egyúttal, az ember sorsát meséli, a munkát és az élet erejét. Híres fametszetsorozatban örökítette meg János apostolnak mennyei jelenéseit, páratlan művészi biztonsággal. képzeletünket mindhalálig lefoglaló és irányitó fantáziával és jellemrajzoló erővel. Gondoljunk csak arra, hogyan ábrázolja a négy szörnyűséges lovast, a trombitáló angyalokat, vagyis az emberi szenvedélyek pusztítását a földön, a háborút, a népnyomort és mindazt, amit nemzedékünk is átélt két világháború jóvoltából. Dürer is igazolja, hogy a valódi művészet embernevelő, szívünk-lelkünk gyökeréig ható, fölrázó élmény. amelyhez folyton visz- szatérünk, mint a lelkiismerethez. 1511-ben jelent meg Mária élete című fametszetsorozata, mely nevies felfogásúval, részletező valóságrajzával, polgári kedélyével és nyugalom-vágyával a német vá- rosiasság, vagy az európai városiasság kifejezője. Velencéből hazatérve háttérbe szorul grafikája, előtérbe lép a festőművész. Magasztos felfogású nagy kompozíciója, a Rózsafüzér ünnepe, melyet a prágai Strahov-ko- lostor könyvtárában csodáltam meg, a Becsben őrzött, hasonló erejű Szentháromság imádása, és nevezetes müncheni önarcképe, a szembenéző, önérzetes arcú, dúkhajú férfiportré a színezésben velencei hatást árul el. Pár év múlva újra metszeteivel lepte meg a világot, Madonnákat és szenteket ábrázoló képekkel, vagy olyan alkotásokkal, mint a Lovag, halál és az ördög, a Búskomorság, Krisztus a keresztfán és Szent Jeromos, amelyek mind a metszetművészet csúcsai: lélektani harmónia, jelképes mondanivaló és bővérű realizmus. Ezeket a nagy alkotásokat kicsinyes viszonyok között hozta létre, német szülővárosa nem fogta fel, kit kellene tisztelnie a hármas halom és nyitott ajtó szimbólumára mutató, s mesz- szi, déli hazájára gondoló művészben. Hollandiai kirándulása éreztette vele a megbecsülés édes izét. Hazajövet festette meg akkor Melanch- tont és Erasmus Rotterda- must, hogy a holland légkört is éreztesse, mint a velenceit. Nümbergben lakott csupán, abban a szellemi hazában élt, melyet a legnagyobb lelkek Európának és egységes pátriának képzeltek. Az elméleteknek s irányoknak és divatoknak szélszerű kavargásában érte a reformáció s eltöltötte a szabadságharc érzésével, a nagy tehetség szabadságharcával az emberi jellem teljes kifejezéséért. Ezt a jellemkifejező szabadságot hiven tükrözi élete utolsó nagy alkotása, a Négy apostol kettős olajképe. A baloldali n Jánost és Pétert látjuk, a jobb oldalin Pált és Márkust. Négy férfi: négy jellem. Az ifjú János és az öreg Péter nyitott könyvet olvas, Pál könyvet tart, de zárva, s oldalra tekint, a dús- szakállú Márkus pedig másfelé néz, nem szembe. Pompás János és Pál köntöse, különösen Pál fehér köntösének sötét redői. Ez az európai festészet egyik mestermüve. Dürer kiválóan ismerte a művészet minden fogását, technikai és elméleti kérdéseit, ezekről négy könyvet írt. Metszeteit a magyarországi — főként a felvidéki és erdélyi — szár- nyasoltárok és falfestmények mesterei sorra felhasználták. Dürer teremtette áhítatban nőttünk fel századokon át, Dürer fenséges Isten-képei és Krisztus-képei között. Szalatnai Rezső Teológusnap Nyíregyházán Április 17-ón tavaszba lendülő tájban robogott a Tokaj- Express, amelyen dr. Selmeczi János otthonigazgató vezetésével népes teológus csoport tartott a Nyírség. fővárosa felé. A délelőtti órákban a város nevezetességeivel ismerkedtünk. Többen ellátogattak közülünk a/, itt működő görög katolikus teológiára is, ahol őszinte ökumenikus szellemről győződhettek meg mindkét fél részéről. Ebédre a gyülekezet szeretetotthona látott vendégül bennünket. Itt tudtuk meg, hogy csupán a gyülekezet támogatásából élő Intézmény milyen nyugodt otthont tud biztosítani idős lakóinak. Délután a város közelében levő Sós-tóhoz kirándultunk, és csak szürkületkor tértünk vissza a lelkészi hivatalba, amely egy időre zsongó méhkassá változott a sokat kérdező teológusok és a másnapi programot intéző lelkészek tevékenysége során. Választ kaptunk arra a kérdésre is, hogy milyen körülmények között látja el a 9 lelkész ezt a 18 ezer evangélikust számláló gyülekezetét, s hogy mennyire sikerül égybetartani a mintegy 60 „bokor”-ban élő evangélikusokat. Erről vasárnap délelőtti szolgálataink alkalmával is meggyőződhettünk. Suján-, Benkő-, Sipos-, és még számos bokor gvüle- kezeti termeiben, iskoláiban igehirdetéssel szolgáltunk. Örömmel tapasztaltuk, hogy nem a szétszórtság, elkülönülés jellemzi a futóhomok akác- sor-gátjai mögött élő evamgé- likusságot, hanem a Krisztus egyházáért, benne a jövendő lelkésznemzedék képzésének, ügyéért is érzett felelősségvállalás teremt egyházat ezen a szigorú tájon. Délután az ifjúsággal találkoztunk. Felfedezhettük köztük az „Élim” nevű szeretetotthon lakóit is. Beszámolók hangzottak el a teológusok életéről, gondjairól, munkáiról és feladatairól, majd szavalatok és Anja Paalanen finn ösztöndíjas teológusnő kedves beszámoló szavai tették változatossá együttlétünket. Az esti együttlétet Benkóczy Dániel esperes nyitotta meg. Az igehirdetés a teológusok egyenkénti bizonyságtétele alapján állt össze. Csepregí Zsuzsa IV. éves, Balogh András, ifj. Foltin Brúnó, Gau- gecz István, Gáncs Péter, Gergely Péter, Mátis András II. éves, Böröcz Enikő, Bálint András, Morauszky András és Reisch György I. éves hallgatók rövid igemagyarázattal versmondással és zeneszámokkal szolgáltak. Azzal a reménnyel búcsúztunk a nyíregyházi gyülekezettől, hogy sikerült valamit megmutatni a mában is eleven és köztünk munkálkodó Jézus Krisztusból. Mátis András Névadás? Láttál már keresztelési? Milyen szép! A lelléész megkérdezi a keresztszülőket és a szülőket: mi a gyermek neve? Azután nevén szólítja. Háromszor vizet önt a fejére és ezt mondja: keresztellek téged az Atyának, a Fiúnak és a Szentiéleknek nevében. Sokan azt gondolják, ilyenkor kapja a kisgyermek nevét. Ez tévedés. A kisgyermek mindjárt születésekor nevet kap. Megkérdik az édesanyát, milyen nevet ad gyermekének. A nevet ráírják egy kis szalagra s azt rákötik a pólyásbaba csuklójára. A keresztelés nem névadás. Sokan azt mondják: a keresztelés régi szép szokás. Ebben van valami igazság. A keresztelés sok családban szokássá vált éspedig régóta. De ez sem a teljes igazság. A kereszt- ség nem csupán szokás, hanem Jézus rendelése. Amikor valakit megkeresztelünk, Jézus rendelésének engedelmeskedünk. Mikor rendelte Jézus a ke- resztséget? Még feltámadása után. Annak a különös és titokzatos negyven napnak a vége felé, amelyet húsvét után töltött tanítványai körében. Máté evangélista leírása szerint Galileában. Talán valamelyik Genezáret tó partja mellett fekvő hegy tetején. Nem volt könnyű idő ez a nagyven nap Jézus számára. Tanítványai mindig nagyon megörültek, amikor váratlanul megmutatta magát nekik. De sokszor elfogta őket a kétség is. Érdemes Jézusra várni? Érdemes őt követni? Egyszer asztal mellett ült tizenegy tanítványával és korholni kezdte őket. Szemükre vetette hitetlenségüket Közvetlenül azelőtt, hogy felhatalmazta volna tanítványait az evangélium jó hírének hirdetésére és arra, hogy kereszteljenek, egyesek nagy boldogan leborultak előtte, mások pedig — így írja Máté evangélista — kételkedtek, bizonytalankodtak. Jézust ez nem érte váratlanul. Ismerte az övéit. Még ő bátorította őket. Ne féljetek! Nékem adott Isten minden hatalmat nemcsak a mennyben, hanem a földön is. Ezután megparancsolta nékik, hogy menjenek el mindenfelé az egész világon. Ne tegyenek kivételt az emberek között. Menjenek el minden néphez. Hirdessék az evangéliumot és aki kéri, azt kereszteljék meg. Akiket megkereszteltek, azokat tanítsák meg mindarra, amit ő tanított. Jézus előre tudta, hogy a ke- resztséget majd sokan babonásan, hit nélkül értik. Ezért világosan megmondta, hogy a ke- resztségnek csak hit által vesz- sziik hasznát. Aki hisz és.meg- keresztelkedik, az üdvözül. Aki nem hisz, ahhoz az emberhez hasonlít, aki ötös találatot ért el a lottón, dé nem nézte meg a számát és elfelejtette kiváltani a nyereményt. Te ne tégy így. Ne félj és ne kételkedj. Ha pedig elfogna a félelem és a kétségbeesés pl. iskolai vizsgán, vagy az orvosi rendelőben, tégy úgy mint Luther Márton tette. Mondd magadban, vagy hangosan: meg vagyok keresztelve. Mondd, mert ez azt jelenti, hogy te nem vagy önmagadé, még csak a szerencse és a balsors játékszere se vagy, hanem Jézusé vagy és ezért számodra is „erős vár” Isten szeretete. Így legyőzöd a félelmet, csüggedést, kétségbeesést. Ezért írta Luther híres énekében: E világ minden ördöge, Ha elnyelni akarna, Minket meg nem rémítene, Mirajtunk nincs hatalma. IMÁDKOZZUNK Űrünk, Jézus! Óvj meg minket a megállás és lemondás kísértésétől. Add, hogy örvendező reménységgel várjunk Téged. Add, hogy amíg élnünk engedsz, a Te példád nyomán végezhessük a szeretet szolgálatát az emberek között és így tegyünk bizonyságot arról, hogy megismertük a mennyei Atya szeretetét, amelyet Te hoztál el nekünk. Amen. »AZ EVANGÉLIUM HANGJA” FÜL AM NYELVEN A Lutheránus Világszövetség Addisz A babában működő rádióadója, „Az Evangélium Hangja” megkezdte napi adásait fulani nyelven. Ezzel a rádióadó 23 nyelvre bővítette Afrika és Ázsia országaiba szóló adásait. A fulani nyelvet mintegy 7 millió ember beszéli 6 afrikai országban. Az adás iránt nagy az érdeklődés, mert ezen a nyelven ez az egyetlen rádióadó, amelyik műsort sugároz, mégpedig nemcsak egyházi témájú, hanem általános híradásokat is. (LWF)
