Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1971-05-16 / 20. szám
Szerelem, házasság, család Fiatalok a szerelemről, a válásról A „Szerelem, házasság, család” cikksorozat egyes témáit — a visszhangokból ítélve — sokan olvassák érdeklődéssel minden korosztályból. A cikkek írói írás közben persze elsősorban azokra gondolnak, akiket e kérdések aktuálisan érintenek: tehát felnőttekre, akik e kérdésekkel viaskodnak, és fiatalokra, akik talán még kívülállóként, ám már életre- szóló elvekben és gyakorlatokban igyekeznek eligazodni, s a számukra legmegfelelőbben dönteni. A most következő néhány sor az utóbbi korosztályról, azaz olyan fiatalokról szól, akik e kérdésekről már komolyan, számtalan példa ismeretében gondolkodnak, „Milyenek is a mai fiatalok ?” — halljuk gyakran a hangsúlyozásában is már kissé'elmarasztaló kérdést. Pedig ez így rossz kérdés. Minden általánosítás torzít és hamis. Mit szólnának a „felnőttek”, ha egy-egy nyilvánvaló vagy alattomos bűn (sikkasztás, erkölcstelen élet, önzés, bosszúáLlás stb.) alapján ítélné meg bárki is a „mai felnőtteket”? De hamis azért is, mert minden, a fiatalok között fellelhető negatív jelenség legtöbbször a felnőttek világából indul, vagy vesz példát! Kétségtelen tény, hogy a fiatalokban manapság erős kritikai érzék fejlődött ki. Ez megmutatkozik lázongásaikban, deheroizáló és minden te- kintélytíszteletet elvető magatartásukban, szürkesége^, egyhangúságot és hagyományokon alapuló elveket elvető viselkedésükben. Az azonban, amit egy viszonylag fiatal francia írónő Francoise Sagan állít, hogy „az igazi érzelmek hiánya — a legnormálisabb életforma”, vagyis, hogy a fiatalokra az „érzelemnélküliség” lenne jellemző, — nem igaz s nem elfogadható. Rossz példák nyomán valami jobbatkeresés, csaNGELIKUS FÖLDRADZ A fjordok hazája Izlandon kívül Európa legritkábban lakott országa Norvégia. Területe 324 ezer négyzetkilométer, lakóinak száma 3,75 millió. Népsűrűsége 11, míg hazánké 109. A Skandi- náv-félsziget Atlanti-óceán felőli partvidéke, rendkívül sűrűn tagolt — a tengerpart hossza 2000 km —, s az országot átlagban 1500 m, vagy azon felüli hegyek borítják. A partvidék, a fjordok hajózásra és halászásra predesztinálták a norvég népet. Az ősök, a harcias vikingek, vagy normannok voltak, a tenger vakmerő kalózai, akiktől rettegtek az óceán melletti államok lakói. A IX. század során Harald Haagfagr egységes Norvégiává...egyesítette a viking királyságokat, s ez időtől indult meg Norvégia bonyolult története. A keresztyénséget kb. velünk egy időben vették fel. Alig élvezhették azonban önállóságukat, mivel az ország két oldalról is szüntelen bódításnak volt kitéve. Délről a dánok, keletről, a svédek veszélyeztették függetlenségét. A nemzeti dinasztia kihalása (13191 után csak a „kalmárt unió” hozott viszonylagos nyugalmat és ez időtől dán befolyás alá került az ország. A tartós perszonáluniót a svéd előretörés zavarta meg. 1814— 1905-ig svéd megszállás alá került. Ez utóbbi is perszo- nálunióbart élt Norvégiával, amelynek felbontása óta szólhatunk csak független Norvég királyságról. A reformációt a dánokon keresztül kapták. 1536-ban a norvég—dán király a római katolikus püspököket megfősz, tóttá állásuktól és a következő évben már evangélikus egyházrendet vezetett be, majd evangélikus püspököket iktatott hivatalukba. Norvégiában az evangélikus vallás a reformáció óta államvallás, minden állampolgárnak az 1845-ben bevezetett vallásszabadság törvényéig az uralkodó vallás tagjának kellett lennie. És noha ez időtől szabad más felekezet és a felekeze- tenkívüliség is, mégis a lakosság 96 százalékát az evangélikus egyház sorolja tagjai közé. Az egyáz 9 egyházi kerületre van osztva, gyakorlatilag ez 9 püspökséget jelent. Egymástól teljesen függetlenül kormányozzák egyházkerületeiket, az oslói püspök „primus inter pares”, ö az elnöke a norvég püspöki konferenciának. Az egyház feje a király, ö és minisztériuma (kabinetje, amelynek tagjai mind az államegyházhoz tartoznak) és a parlament alkotják a törvényalkotó testületet. Az egyház adminisztrációja tehát a püspökök és a királyi minisztérium kezében van. Egyebekben minden püspöknek saját tanácsa van, szűkre határolt egyházkerületi jogokkal, közös tanácsa, illetve zsinata, amely az egész egyházra érvényes határozatot hozhatna, nincs. Norvégia az első világháborúban semleges volt. A második világháborúban, 1940-ben, a németek megszállták. Ekkor kezdődött a norvég egyházban a „hősi korszak”. A király és a kormány Angliába menekült, s az áruló Quisling a németekkel együttműködő kormányt hívott létre. Az egyház ellenállás^ példamutató volt. 1942. húsvétján a lelké- szi kar több mint 90 százaléka kivált szolgálatából, más szóval a „hivatalos államegyházból”. Egészen a háború befejezéséig a norvég evangélikus egyház ún. szabadegyház volt. A norvég lelkészi kar az államnak Quisling által képviselt formáját nem ismerte el. Az emlékezetes húsvéton egy „hitvallást” olvastak fel a templomokban és ezzel elindították az egyházi küzdelmet. Ez időtől nem kaptak a lelkészek fizetést az államtól. (Az államegyház a lelkészeket állami tisztviselők módján fizette.) De gondoskodtak róluk a gyülekezetek. Ez így tartott egészen a háború végéig, Norvégia felszabadításáig. Berggrav püspök, akinek a neve nálunk is jól ismert, vezette ezt a kockázatos küzdelmet. Személyes hatására még az ingadozók is döntöttek, s tudták, hol a helyük. 1945-ben Quislinget kivégezték. Megbukott a norvég fasiszta rendszer. Az egyház a törvényes kormány visszaállítása után újra visszatért az államegyházi keretbe. Ez az egyház azonban már más volt, mint amely szakított a Quisling-rendszerrel. A hősi évek nem múltak el nyomtalanul. Az önállóság és függetlenség utáni vágy erős tényező lett az egyházban. 1948- ban Berggrav püspök új egyházrend tervezetét nyújtotta be a parlamentben. A javaslatok egy részét elfogadták ugyan, de továbbra is az államegyház keretei között maradt az egyház. A korábbihoz képest azonban szabadsága mégis nagyobb. 1877-ben, amikor javában dúlt a függetlenségi harc parlamenti síkon — éppen úgy, mint hazánkban a kiegyezés után —, megalakult az első szabad norvég evangélikus egyház. Ez a közösség azokból alakult, akik szakítottak az állammal. A század végén a lappok között, majd a XX században Ázsia különböző államaiban misszionáltak. Számuk alig közelíti meg a 20 ezret, hatásuk alig felbecsülhető. Egyházszervezetük hasonlít a presbiteriánusokéhoz, minden évben ülésező zsinatuk a legfelsőbb törvényalkotó testület. Kétségkívül a Berggrav-féle mozgalom bennük látta a modellt. A norvég egyháznak a fasizmus alatti küzdelme és ellenállása példamutató volt a világ lutheranizmusa számá- ra- Dr. Rédey Pál lódásokhoz vezető utak helyett más utak keresése — ez nem érzelemnélküliség, hanem inkább érzelmekre való féltő vigyázás lehet. Egy ifjúsági bibliakör tagjai a megjelent cikkekről (Szerelem a házasság előtt, — valamint a válás kérdései) hosszasan beszélgettek, vitatkoztak s nemcsak meglepően világos látásról, hanem az igazi értékek helyes megítéléséről és igényléséről tettek tanúságot Ez persze csak a vita eredménye és leszűrt konklúziója volt, s nem született simán, éles ellenérvek nélkül. A viták során lehetőségük nyílt véleményüket kérdéseiket papírra vetni névtelenül s az ezekre adandó választ ismét közösen megbeszélni. E kérdésekből idézünk néhányat a) Á „Szerelem a házasság előtt” tárgykörből: „Őszintén szeretek egy fiút Objektív akadályok miatt (távolság, tanulmányi idő, elégtelen külső feltételek) nem remélhetem, hogy életreszólóan társa lehetek. Ha azonban boldogok lehetnénk mindketten, rövid időre is, úgy érzem, élereszóló élményünk maradna? Vagy megbánnám?” — „Három éve jártunk együtt A kislány akarta, én nem, mert a jövőre gondoltam. Ó azt mondta, gyáva vagyok s kapcsolatunk lassan megszakadt Helyesen cselekedtem?” — „A fiú nem tudott várni, rám tekintettel volt, de elment máshoz. Van még számunkra megoldás, kiheverhetjük ezt?” „Ismerőseim mindketten érintetlenül kezdték házasságukat. Az asszony terhessége idején a férj megcsalta. Helyes volt az, hogy a férfi életében felesége volt az első?” „Együttjárás, jegyesség nagyon fontos időszak egymás megismerése szempontjából. De egészen még ezalatt sem ismerhetjük meg egymást, s teljesen bizonyosak nem lehetünk a másik érzéseit illetően. Ezért nem tartom helyesnek a nemi életet a házasság előtt!” „Meddig mehetünk el a végső aktus nélkül kapcsolatunkban, jó lelkiismerettel?” „Igazi érzelmek ébredésekor irányíthatóak maradnak cselekedeteink minden esetben úgy. mint gondolataink?” „Vajon a teljesen eltérő világnézet befolyásolja-e két fiatal kapcsolatát már a szerelem ébredésének stádiumában s később?” „Sokszor kellett már csalódnom. Mit tegyek a jövőben ez ellen? Olyan szépen indultak pedig..Fentiek tehát kérdések voltak s ezekre igyekeztünk közösen emberi és keresztyéni feleleteket keresni. b) A másik kérdéskörben inkább a fiatalok adtak feleletet e kérdésekre: Mi a válások oka? Mi a jó házasság titka? Ez első kérdésre a válaszok, csoportosítva: elhamarkodott házasságkötés; egymás meg nem értése, s az ebből folyamatosan érlelődő elidegenedés; anyagi és lakáskörülmények; szülők beleszólása; közös érdeklődés hiánya, tudáskülönbség; jó indulás után nem megfelelő folytatás; közös élet kiépítésére való képtelenség; unalom egymás mellett; szabados életfelfogás, szerelmi háromszög; kétszínűség; világnézeti különbözőség; ha a megértésért nem tudnak áldozatot hozni, esetleg elvek feladását is; ha a gyermek nem összekötő, inkább elválasztó tényezővé válik. A második kérdésre többen az elsőre adott feleleteik po- zitívját írták. Néhány kiegészítés: Jóban, rosszban egymás mellett, egymást segítve élni; bizalom; egymás megbecsülése (munkában is!); elviselni a másikat a szerelem elmúlása esetén is; a másik fontosabb, mint én!; a jó házasság titka gyerekek!; alázat, a másik hibáinak elhordozása; alkalmazkodás; a folyamatos szeretet, s összhang: ha ezek tartósan hiányoznak, semmivel sem pótolhatók! Ilyen esetben inkább válni kell — vélik a fiatalok. A kérdésekből és a véleményekből kitűnik, hogy e fiataloknál szó sincs érzelemnélküliségről, s megbotránkoztató modemkedésről. Problémáik vannak (a szerelemmel kapcsolatban talán kevesebb, mint az őket is érintő válások miatt!), de igényeik, vágyaik és keresésük, meglátásaik egészségesek, őszinték. Bárcsak minél több jó segítséget és még több jó példát adhatnánk nekik, mi, felnőttek. Nagyon érdekelte volna a szerkesztőséget, benne a sorozat cikkeit sok megbeszéléssel előkészítő közösséget, és bizonyára az olvasókat is, hogy a fent leírt beszélgetésben mire jutott- tak, amikor igyekeztek közösen emberi és keresztyén feleteket keresni. A magunk részéről ott indulnánk él, amit a második kérdéscsoportnál oly találóan jelzett az Ifjúság: „a másik fontosabb, mint én’’. Az egymás iránti felelősség kérdését helyeznénk előtérbe, s ott találnánk meg azt a választ, hogy a nemek különbözősége és kapcsolata kérdésében Istennek minden parancsa, tilalma és segítő szeretete, teremtési rendje és jövőépítése a tiszta és boldog családi életet célozza. A „házaság előtti” szakaszt pedig az arra való felkészülés, érés idejének tekintjük. Ebből a szemszögből várnánk nemcsak az idősebbek intelmeit, hanem a keresztyén fiatalok útkeresés közben talált feleleteit, az ige ismeretével meggazdagodott lelkiismeret döntéseit. • Ballag már a vén diák Vágtató percek útján megállók s visszatekintek hátrafelé honnan a múltban elpihemt lángok fényei tűnnek szemem elé.„. Előre nézni könnyebb, mint hátra A Holnap mindent — jövőt kínál... Szebb lesz a MÁ-nál — mondja a bátra Sebes vízében még nincs hínár! Ihlet a perc — most ballag a lányotn Mint ahogy egykor én magam is... S lidérces fényű tarka világom Napjai közé húz — odavisz... Az én futásom több volt, mint játék Gond fűtötte az ambíciót s győzködte bennem a fényt; az árnyék s a talmi rossz az égi jót Céltalan célok kérlélteik-hívtak — Látóhatáraim nyugtalanok — Holnapra néző ablakok? — Nyíltak! De a jövő már zűrzavaros... Remegve kószál bennem a kérdés: Érdemes-e a sok áldozat? Reményrügyékből gyümölcsbeórés Célhoz vitte-e álmaimat?! A kettőnk sorsa éles kontrasztját Együtt szemlélve — most látom én Bár az ő szívét el ne nyomhatnák Oly bús emlékek, mint az enyém... S élne azon a ragyogó csúcson hói nincs veszteség, bűn, háború s olyan világban menne az úton. Amely már érett és nagykorú! Ballagó percek — vágtató évek kivédhetetlen nagy ostromát Amíg folytatják száll, zeng az ének... S a két diák tovább megy, tovább ... Sárkány András Ülést tartotta társadalomtudományi szakcsoport Április 22-én a társadalom- tudományi szakcsoport dr. Vámos József teológiai tanár vezetésével tartotta ülését, amelyen megbeszélték az egyházszociológia időszerű kérdéseit és feladatait. Az egyházszociológiának egyre növekvő jelentőségét elsősorban az egyháztörténet-kutatás és írás érzi és igényli. Míg a régebbi „romantikus” és polgári történetírás egyoldalúan mutatta az egyház történetét és fejlődését — figyelmen kívül hagyva a társadalmi mozgást —, éppen ezért nemcsak egyháztörténetírásunk, hanem egyházunk számára is sürgetővé vált ezen társadalomtudományi problémák megoldása. Bár a múltban is történtek egyházszociológiai próbálkozások, de ezek később elmaradtak, ezért is tűzte céljául a szakcsoport, hogy egyházszociológiai kérdésekkel foglalkozzon. A szociológia és ezen belül az egyházsaociológia tudományos és társadalmi kérdéseinek és feladatainak megvitatása közben hozzászólták a problémákhoz és feladatokhoz: Solymár Péter, Mezősi György, Káposzta Lajos, Garami Lajos, Csizmazia Sándor, Rutt- kay Levente, dr. Selmeczi János, Táborszky László, Feyér Zoltán, Lehel László és Zátonyi János. Szó esett a felszólalásokban a társadalmi átré- tegződésről és demográfiai hatásáról, a falu és város ellentétéről, nemzedék-problémákról, más felekezetekkel való kapcsolatról. A konkrét munkáknál a szakcsoport nagy egyháztörténeti fejezetenként és gyülekezeti típusonként osztotta fel —• a résztvevők helyi lehetőségei szerint —, az egyházszociológiai feladatokat. A szakcsoport munkájába három teológiai hallgatót is bevontak. Feyér—Zátonyi Sztravinszkij A nagy orosz zeneköltő, korunk egyik legnagyobb zenei lángelméje, nyolcvankilencéves korában New Yorkban elhunyt. Fiatalon elkerült hazájából, Párizsban, Svájcban, majd Amerikában élt és alkotott. Kifogyhatatlan leleménnyel, fáradhatatlanul komponált a zeneirodalom minden műfajában. Utolsó budapesti hangversenyén, már túl a nyolcvanon, egyik legnépszerűbb müvével, a maga vezényelte „Zsoltárszimfóniá”- jával búcsúzott a magyar közönségtől.' Hosszú ideig 6 volt a divatos zeneszerző, akinek meglepetésszerűen váltakozott a stílusa. Pedig ö volt zenészkör- társai között talán a legszigorúbban fegyelmezett és hű az eredetéhez. Megszívlelte Debussy intelmét, hogy ha igazi nagy művész akar lenni, legyen nagy orosz művész. Gyermekkorában magábaszi- vott népzenei emlékeiből frissítette fel teremtő szellemét. Akárcsak egyívásü nagy kortársa, Bartók, az ősi forrásból, a kiapadhatatlan népdallam- hagyományból merített ihletet, szilárdságot és erőt. Emberi és művészi nagyságát azonban hitének, mélységes vallásos lelkületűnek köszönhette. Számos biblikus tárgyú, vallásos áhítatban fogant zenei imát mondott el zenekárral és énekhangon. Ötrészes „Misé”-je ismert. István vértanú haláláról szól „Üjtesta- mentumi kantátá"-ja. „Jeremiás próféta siralmai” című nagy karműve aszkétikus kánonokkal kezdődik és csendesen imádkozó lelki megnyugvással ér véget. — Egyik legutóbbi műve az ótestamentu- mi tárgyú „Vízözön” című balettje. Tömör újraköltése a bibliai törtértésnek, angol középkori misztériumjáték mintájára összeállítva. A balett az ember alkotásának és megsemmisítésének a szimbólumát fejezi ki. A fő akcentus: Isten és a Sátán szólama, ritmusban ellenállhatatlan dinamikával. Hajts Géza Méhek zenéje a virágzó körtefán Napfényes tavaszi délután. Virágzó körtefánk alatt ülök, prédikációra készülök. Közben állandóan hallom a méhek zenéjét Egyhangú, egyforma ez a zene, mégsem unalmas. Van benne valami megnyugtató, felüdítő, gondolatot ébresztő. Miről beszél nekem ez a zene? Arról, hogy mindenkinek dolgoznia kell, még az állatoknak is. Esős vagy hűvös tavaszon kevés a napfényes idő. Azért hát jól ki kell használni az adódó napfényes perceket és a méhek ezt meg is teszik. Mihelyt elvonulnak az esőfellegek és kisüt a nap, csakhamar megjelennek. Szorgalmas munkával gyűjtögetik a nektárt, a virágport. Kitartó munkájukkal élő illusztrációi a munka értelmének, hogy ti. a munka biztosítja az életet. Munka nélkül az életet lehetetlen fenntartani. Az állatok tudják eztl A madarak ezért gyűjtögetik a rovarokat, ezért fáradozik a hangya és az összes többi állat. Lehetséges, hogy az emberek közül ezt néhány an nem tudnák? Legalábbis úgy látszik! A. sok hanyag és rosszul végzett munka ezt bizonyítja. A kertünk végében új házsor épül. Elképedve láttam ott hol négy, hol hat fiatalember munkáját napokon keresztül, amíg a kertet ásóztam. Volt olyan nap, amit teljesen végiglógták. Cigarettáztak, táskarádiót hallgattak, ettek és feküdtek a navon egész munkaidő alatt. Amikor végül nekifogták az is mindig olyan volt, hogy látszott rajta az unott nyugalom. Csak semmi sietség! Elkészül az a ház úgyis, nem kerget a tatár! Az ellopott percek, órák és napok azonban a társadalom kárát növelik. Munkával tartjuk fenn az életet, vajon jól szívébe véste ezt mindenki? Aztán a méhek zenéje arról beszél, hogy a munka széppé teszi az emberi életet. Az elvégzett munka, a szép emberi alkotások jóleső érzést szülnek. Amikor több napi ásózás és ültetés után ez a munka befejeződött, jólesett arra gondolni, hogy bekapcsolódtam valamibe, tovább vittem az életet, ültettem. Még nem tudom, hogy lesz-e mindennek értelme, noha bízom benne. Még nem tudom, hogy lesz-e majd eső, amikor kikel a mag, vagy lesz-e elég meleg és napfény, hogy a növekedés megtörténhessék, de mégis jó érzés ültetni. A szomszédunkban volt egy idős ember, aki az egyik tavaszon már nem mehetett ki a szőlőjébe, súlyos betegség kötötte ágyhoz. Egy alkalommal azt mondotta, hogy most már minden tönkremegy. Minden, ami ott volt a szőlőben: a szőlő és a szerszámok. És milyen igaza volt, hiszen munka nélkül maga az élet is tönkremegy. Viszont a munka biztosítja az életet és az emberi munka gyümölcsei teszik azt széppé. Hogy lehet gyönyörködni egy jól megépített kerítésben, egy szép gyerekszoba bútorban, egy jól működő hűtőgépben stb. Az ember szíve megtelik örömmel, kezeket lát maga előtt és hálásan mondja: köszönöm. Köszönöm, hogy jóban részesítettetek, köszönöm, hogy széppé tettétek az életemet. Méhek munkája a virágzó körtefán így beszélt nekem az emberi munka értelméről és szépségéről. Vőleres Pál Putnok KERESZTYÉNEK INDONÉZIÁBAN Indonézia 115 millió lakosának 80%-a mohamedán. A keresztyének száma mintegy 10 millió, 2 miF ió római katolikus mellett 7 millió a protestánsok száma, és 1 millió ember tartozik különféle kisebb keresztyén felekezetihez (pl. ádventisták). Az Indonéziai Evangélikus Egyházszövetség nevű szervezethez 39 tagegyház tartozik kereken 6 millió egyháztaggal. Az egyházszövetség tagegyházaiban 167 misszionárius dolgozik Európából, 35 fiszak- Amerikából és 12 Ausztráliából és Űj-ZélandbóL (Junge Kirche)
