Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-04-25 / 17. szám

Az első presbiteri gyűlés Csel 20, 25—31 Elképzelem a keresztyénség első presbiteri gyűlésén készített jegyzőkönyvet, valahogy így: „Felvétetett: Miletusban 56 tavaszán. Jelen vannak: Tarzuszi Pál, zsidó nevén Saul; munkatársai; valamint a gyülekezet presbitériuma Efezusból teljes lét­számmal és néhány más vendég más gyülekezetből. Tárgy: Pál távozása a gyülekezetből. Jegyző: Antióchiai Lukács, az orvos.” ___Miután átekintetette az elmúlt három évet (1,) s a jelen vá ltozásait taglalta (2.), rátért az előadó a gyülekezet jövőjé­vel foglalkozó pontjára (3). Elmúlt szolgálatát úgy látta, mint amelyet legjobb lelkiismerettel elvégzett (4.), Isten teljes aka­ratát hirdetve (5.), hangsúlyozta a presbiterek megnövekedett felelősségét (6.) a jövőben méginkább az egész gyülekezet (7.) testi-lelki javát figyelembevevő (8.) munkavállalás terén... Kmf.” Azután elképzelem, hogy a mai hallgató milyen „nem hiva­talos” megjegyzéseket fűzne hozzá a „jegyzőkönyv” egyes ré­szeihez. Ezek a megjegyzések — mint általában az ilyen „szom­szédnak mondott” hozzászólások —, ha nem is ölelik át az egész tárgykört, egy-egy részletkérdés megvilágításával na­gyon tanulságosak lehetnek. Íme: 1. Könnyű volt Pálnak három éven át nagynak lenni a gyü­lekezetben, de a mai papoknak harminchármat kell egyazon gyülekezetben eltölteni! S ennyi év után még lehet valami új mondanivalója egy embernek? 2. Pál esetében az adott okot a változásra, hogy idős fejjel még mindig új, világtávlatú vállalkozásba vágni merészelt. Nem parlagiasodott el „távol a világ zajától”, sőt még tervezni mert, elképzelései voltak, bátran belement a „világba”, egyene­sen a világ fővárosába, Rómába. 3. Ez az ember hisz abban, hogy a jövő társadalmában is jelen lesz az egyház! De akkor ez azt jelenti, hogy utánunk sem az özönvíz következik; még akkor sem fellegzett be a Jé­zus-ügynek, ha minket már eltemetnek! 4. Ezt aztán tényleg csak Pál apostol mondhatja magáról! Méghogy „legjobb lelkiismerettel”?! Mi örökös időhiánnyal küszködünk és soha nem nyugodt a lelkiismeretünk, pedig a lelkünket adjuk oda, mindig csak futunk és beszélünk, szív­juk a cigarettát, mígnem összeroppan a roncs idegrendszer. Közben pedig elfelejtünk örülni és hálát adni azért, ami sike­rült. 5. Isten teljes akaratát?! Még akkor is, ha az nem tetszett a kedves jelenlévőknek? Hát nem akarta mindig hájjal kene- getni hallgatói szívét? Mert oda is mondogatni nekik, ha vé­leményük felett eljárt az idő? Nem félt attól, hogy csóválják majd a fejüket és „mozgolódnak” a progresszív beszéd halla­tán? 6. Ezek szerint úgy látszik igaz az, hogy a gyülekezet nem a lelkészek maszek-vállalkozása, melybe vagy belebukik, vagy fellendíti az üzletet, hanem minden gyülekezeti tag közös ügye. Társak, partnerek a felelősségben. Lelkész és gyülekezet egy­más mellé rendeltek. Ne álljon „mindenek fölött” a lelkész, mert egyedül úgysem bírja, de azt se’ higyjük, hogy alatta van, hiszen ő is két lábbal benne áll abban, amit „életnek” nevez­nek. — 7. Mivel az „egész gyülekezet” nem azonos bizonyos gyüle­kezeti csoportokkal s annak ízlésével és nyelvével, ennek a ve­gyes összetételű társaságnak nagy-nagy szeretettel, megértés­sel és rugalmassággal kell egybekapcsolódnia mind a kor, mind a műveltség, mind a kegyességkülönbség ellenére, mint Krisz­tus tagjai. 8. Ez a Pál csak nem nyugodott! Nem volt neki elég a lélek üdvösségével törődni, még abból is gondot csinált magának, hogy egy másik országban egyesek éhenhalnak. Képes volt mozgósítani s : egész Efezust, hogy az adott lehetőségek ha­tárain belül egítsék gyűjtésükkel a testileg nyomorultakat. (Jeruzsálemben.) Látszik, hogy nem a bölcs görög idealista fi­lozófusokra hallgatott, akik szerint a „porhüvely” nem lénye­ges, csak a-lélek, hanem Jézust követte, aki komolyan vette az embert úgy, ahogy van; testül-lelkestül. A további „nem hivatalos megjegyzések” azokra várnak, akik vasárnap összegyűlnek istentiszteletre, vagy otthon olvassák felelős vigyázással Lukács feljegyzéseit. Bízik László IMÁDKOZZUNK Kit is dicsérhetnénk Rajtad kívül Istenünk? Hitvány szol­gáid vagyunk. Nélküled elcsüggednének a legbátrabbak is s ellankadnának a legerősebbjeink is annak az óriási feladatnak a munkálásában, melyet ránk bíztáL De ha Jézus urunkban s a Szentlélekkel velünk vagy, ak­kor én, a legrosszabb is képes leszek felelősséget hordozni minden embertársamért, a leggyengébb is olyat tud tenni, ami akaratod szerint való s a legfélénkebb is bátran mer nézni a jövőbe. Ezzel a reménységgel bízzuk Rád családunk életét éppúgy, mint gyülekezetünkét, népünkét s az emberiségét, hi­szen tudjuk, hogy Te vagy a jövő. Ámen. Felvétel a Teológiai Akadémiára Evangélikus egyházunk lelkészeinek kiképzése a budapesti Teológiai Akadémián történik. Akik a Teológiai Akadémiára felvételüket óhajtják, felvételi kérvényüket — az Akadémia Felvételi Bizottságához címezve — legkésőbb július 25-ig küldjék be az Akadémia dékáni hi­vatalához (Budapest, VIII., Üllői út 24. II.). Az akadémiai felvételi kérvényhez a következő okmányokat kell mellékelni: 1. születési bizonyítvány, 2. a legmagasabb is­kolai végzettség bizonyítványa, 3. helyhatósági vagy más bizo­nyítvány, amely a kérelmező lakását, szociális helyzetét, szü­leinek foglalkozását és keresetét, ill. szociális viszonyait fel­tünteti, 4. orvosi bizonyítvány (részletes), 5. keresztelési bizo­nyítvány, 6. konfirmációi bizonyítvány, 7. részletes önéletrajz, mely feltárja a kérvényező családi és társadalmi körülmé­nyeit, valamint a lelkészi szolgálatra jelentkezés okait, 8. eset­leges egyházi működésről szóló bizonyítvány. A felvételhez szükséges továbbá az illetékes lelkésznek és esetleg még a val­lástanító lelkésznek részletes bizonyítványa, mindenesetre an­nak a lelkésznek a jelentkezőt részletesen jellemző bizonyít­ványa a lelkészi pályára való alkalmasságról, aki a folyamodó­nak a legutóbbi években lelkipásztora volt. Ezt a lelkészi bizo­nyítványt a lelkészi hivatal a kérvénnyel egyidejűleg küldje meg külön levélben, közvetlenül az Akadémia dékánjának cí­mezve. Az okmányokat eredetiben kell beküldeni, de indokolt esetben hiteles másolatban is l'het mellékelni. A másolatot „egyházi használatra” megjelöléssel egyházközségi lelkész is hitelesítheti. Az akadémiai tanulmányi idő öt esztendő. Az Akadémia hallgatói kötelezően lakói a Teológus Otthon­nak, ahol lakást és teljes éllé "ást kapnak A jó tanulmányi eredményt elért és rászoruló hallgatók ösztöndíjban részesül­hetnek. Istentiszteleti rend Budapesten, 1971. április 25-én Deák tér de. 9. (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11. (úrv.) dr. Kékén András, du. 6. dr. Hafenscher Ká­roly. Fasor de. 11. D. Korén Emil, du. 5. szeretetvendégség: Dr. Kékén András. Dózsa György út de. fél 10. D. Koren Emil. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Solymár Já­nos, de. 12 (magyar), du. 5 szeretet­vendégség. Thaly Kálmán u. 28. de. 10, de. 11 dr. Rédey Pál, du. 6 dr. Ré- dey Pál. Kőbánya de. 10 Veöreös Im­re. Utász u. de 9 Veöreös Imre. Vaj­da Péter u. de. fél 12. Veöreös Im­re. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Ká­roly. Rákosfalva de. 8. Boros Ká­roly. Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út de. 11. Benczúr László. Váci út de. 8. Baranyai Tamás. Frengepán n. de. fél 10. Baranyai Tamás. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Újtelep du. fél 3. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pest­újhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota Máv telep de. 8. Rá­kospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rá­— Húsvét után a 2. vasár­napon az oltárterítő színe: fe­hér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn 11, 11—16; az igehirdetés alapigéje: Csel 20, 25—31. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN Május 2-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egy­ház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió és az URH adó. Igét hir­det BALIKÓ ZOLTÁN pécsi lelkész. — BAKONYT AMÄSL A gyülekezet böjti istentiszteleti sorozatán Lehel László teoló­gus, Magassy Sándor takácsi, Asbóth László malomsoki, és Dorn Vilmos bakonyszentlász- lói lelkészek szolgáltak. A BUDAVÁRI GYÜLEKEZET Énekkara április 25-én, vasárnap délután 6 órakor fennállásának 15. évfordulója alkalmából JUBILEUMI EGYHÁZZENEI ' Áhítatot tart a Bécsikapu téri templomban. Közreműködik: PESKÓ GYÖRGY orgonaművész. Vezényel: Csorba István karnagy. Műsoron: Bárdos, Gárdonyi és Sulyok műveinek, bemutatói, Kapi-Králik és Kodály alkotásai. Igét hirdet: MADOCSAÍ MIKLÓS kosszentmihály de. fél 11. Kamer Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Ctn- kota de. fél 11. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés Jó­zsef. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Szita Istvánnné, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Madocsaí Miklós, du. 6. Egyházzenei áhítat — Madocsaí Miklós Torockó tér de. fél 9. Ma- docsai Miklós. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső, de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső. XII., Tartsay VUmos u. de. 9. Rutt- kay Elemér, de. 11. Ruttkay Ele­mér, du. fél. 7. Takács József. Bu­dakeszi de. 8. Takács József. Pest- hidegkút de. fél 11. Takács József. Kelenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9. (úrv.) dr: Rezessy Zoltán. Nagytétény de. fél 9. Kelenvögy de. 9. Vlsontai Róbert. Budafok, de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Vi- sontai Róbert. Törökbálint du. fél 5. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. — OROSHÁZA. Március 28- án istentisztelet és ünnepi köz­gyűlés keletében iktatták be a gyülekezet új tisztségviselőit: Fehér Endre felügyelőt, Nagy Sándor másodfelügyelőt, Csep- reghy Sándor jegyzőt, Juhász István számvevőszéki elnököt, Krajcsovics József és Varga István számvevőszéki tagokat. Az új tisztségviselőket Benkö István igazgató-lelkész, Koszo­rús Oszkár esperes és Farkas Lajos kardoskúti lelkész kö­szöntötte. — Az ünnepséget szeretetvendégség követte, amelyen a gyülekezet énekka­ra szolgált Tóth László ve­zényletével. Szavalt Tóth Len­ke. — SZÜLETÉS. Valtinyi Gá­bor soproni segédlelkész-kán- tomak és feleségének megszü­letet első gyermekük. Neve: Anikó. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház 'r Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Korén Emi! Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VII!.. Puskin u. 12. Telefon: M2—074 Csekkszámlaszám: 20.412—VIII. Előfizetési ár: egy évre 90,— F» Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 @ 71.1358 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató „Én vagyok a jó pásztor; a jó pásztor életét adja a juho­kért. Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem. És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.” (Jn 10, 11. 27—28) VASÁRNAP. — „Szózat hangzott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyö­nyörködöm; őt hallgassátok” (Mt 17, 5) A húsvét utáni he­tek a feltámadott Űr Jézus Krisztussal való életre és kö­zösségre tanítanak minket. A mai vasárnapon pedig arra a jó Pásztorra nézünk, aki eljött erre a világra, aki mindent megtett a nyájért, övéiért. Éle­tét, szolgálatát Isten tetszésé­re elvégezte, s ezért méltán mutat rá a mai ige: őt hall­gassátok! Necsak ünnepen, ha­nem hétköznap is, minden idő­ben. HÉTFŐ. — „A Bárány, Aki a királyi széknek közepette van, pásztorolja őket és elve­zeti az élő vizek forrásaira.” (Jel 7, 17) Feltámadott Urunk egyik munka járó] beszél ma az ige: a pásztorolásról, a ve­zetésről. Nem könnyű Krisz­tus szolgálata, hiszen ahány ember, annyiféle. Mindegyik mást akar, mindegyik más­felé indulna. Ezért van szük­ségünk Jézus Krisztus vezető kezére, hogy utat mutasson a cél felé, hogy megvédjen a zsákutcától, a kudarctól, az élet szakadékaitól, s elvezessen oda, ahol testünk-lelkünk nyu­galmat, táplálékot, vigaszta­lást, bátorítást és boldogságot talál. Járjunk hűséggel nyom­dokán ! KEDD. — „Mondá Jézus: Ahol ketten vagy hárman ösz- szejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18, 20) A vezető Pásztor megtalálása után ma a másik ember, a testvér megtalálásáról hallunk. Jézus Krisztus nemcsak önma­gával vonja közösségbe az em­bert, hanem közösséget teremt a gyülekezetben, az egyházban, az országban, sőt az országha­tárokon túl élő emberekkel is. Ezárt fáj nekünk, ha ember­telenségről, háborúról, szenve­désről hallunk bármelyik sar­kában is a világnak, s ezért tölt el minket örömmel a má­sik ember boldogsága, jóléte és békés élete. SZERDA. — „Szólt neki Jé­zus: én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz énbennem, ha meghal is, él.” (Jn 11, 25) Az életúton való járásban, mely igénybeveszi minden erőnket, soha nem vehetjük le a tekintetünket a célról; az örök életről. Mert hitben járva már itt a földön az örök élet útját járjuk, a kételkedés, sze- retetlenség viszont rossz úton való járás, amely zsákutcába vezet. Hittel lehet kedves az életünk a szentháromság egy igaz Isten előtt, s a hit indít­ja cselekvő szeretetre nemcáak a szívünket, hanem a kezünket és egész életünket is. CSÜTÖRTÖK. — „Ö, az Is­ten Fia, aki minket bűneinktől megtisztított.” (Zsid 1, 3) Bár a mostani napok egyre jobban távolodnak már húsvéttól, ar­ról, ami húsvétkor történt, so­ha nem szabad megfeledkez­nünk. Ezért is emlékeztet min­ket a mai ige megváltásunkra. Mert Jézus Krisztus az, aki meghalt bűneinkért, s igazzá, tisztává tett minket keresztha­lála és feltámadása által, ö az, aki botlás és vétek után, pis­lákoló hit és bizonytalankodó szeretet után tud ma is bűn­bocsánatot adni. Aki kész arra ma is, hogy hitünket szilárddá, szeretetünket szolgálatkésszé tegye. PÉNTEK. — „Vigyázzatok arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne essék.” (Zsid 12, 15) Sok bajt okoz életünkben a magabiztosság. Mert ami­kor nagyon erősnek, biztonság­ban levőnek gondoljuk ma­gunkat, akkor inog meg a lá­bunk alatt a talaj a legköny- nyebben. Ezért a keresztyén ember élete állandó vigyázás és figyelem. Vigyázunk Isten szavára, útmutatására és taná­csára. Vigyázunk arra. hogy az Istennel való kapcsolatunk éppen olyan erős és biztonsá­gos legyen, mint az emberek­kel való kapcsolatunk. De nemcsak magunkra kell vi­gyáznunk, hanem a másik emberre is. A másik ember hi­tére, becsületére, életére. Vi­gyáznunk kell arra, hogy a másik ember is megálljon a hitben és szolgáljon szeretet- ben. SZOMBAT. — „Az Atya mindent az ő lábai alá vetett és őt tette az egyház minde­nek felett való fejévé.” (Ef 1, 22) A hét utolsó napja me­gint összefoglalást tartalmaz a számunkra. Hitünk és szolgá­latunk, szeretetünk és segíté­sünk annak a Krisztusnak va­ló szolgálatát, aki az egyház Ura. Tegyük mérlegre a hét végén a hitünket és szolgála­tunkat, a szeretetünket és a másik ember érdekében vég­zett cselekedeteinket: vajon engedelmes gyermekei va­gyunk-e Urunknak? Vajon hű­ségesen teljesítettük-e hivatá­sunkat. Nézzünk Urunkra hit­tel és járjunk a szeretet útján hűséggel, amint erre ő maga mutatott példát. Harkányi László Wittenherglöl Wormsig a pápa az évszázadokon át jól A reformáció tüze, mely né­hány évtized alatt egész Euró­pát lángba borította, Witten- bérgből indult el, ahol 1517. október 31-én Luther Márton ágostonrendi szerzetes 95 vi­tatételt szegezett ki a vár­templom kapujára. A vitaté­telek a búcsúval kapcsolatos visszaélésekről szóltak és bát­ran kimondták, hogy „az egy­háznak reformációra van szüksége”. Luther tételei a nemrég feltalált könyvnyom­tatás útján fútótűzként terjed­tek el egész Németországban, s mivel az emberek belőlük az igazság hangját hallották kicsendülni, széles rétegekben rokonszenvesekké lettek. X. Leó pápa eleinte nem sok figyelmet fordított az ügy­re, mivel azt gondolta, hogy mindez csupán az ágostonos és dominikánus szerzetesek vitá­ja. De mikor hírét vette, hogy egyre nagyobb tömegek csat­lakoznak a reformáció ügye mellé, Luthert kihallgatásra Rómába rendelte. Bölcs Fri­gyes szász választófejedelem­nek azonban sikerült elérnie, hogy Luthert Németországban hallgassák ki. Azonban sem az olasz Kajetán bíboros gő­gös fellépése, sem a német Mil­titz sima modora nem tudta Luthert meggyőzni és hallga­tásra bírni. Az Eck Jánossal lefolytatott lipcsei vitában (1519) Luther már a pápaság isteni eredetét és rendelteté­sét is kétségbe vonta. E sikertelen kísérletek után bevált módszerhez folyamo­dott. 1520. június 15-én kiadta Luther ellen az „Exsurge Do­mine” kezdetű átokbulláját, amelyben Luther 40 tételét nyilvánította eretneknek, el­tiltotta őt a papi és tanári hi­vatásának gyakorlásától, el­rendelte könyveinek és iratai­nak elégetését és kiközösítés­sel sújtott minden olyan sze­mélyt és helyiséget, amely Lu­thert és híveit befogadja. Luther először nem akart hinni a híreszteléseknek és ké­telkedett a bulla hitelességé­ben. Amikor azonban hírét vette, hogy iratait több he­lyen nyilvánosan elégetik, 1520. december 10-én ünnepélyes ke­retek között, nagy tömeg je­lenlétében nemcsak a pápai átokbullát, hanem a középko­ri egyház törvénykönyvét, va­lamint Eck és Emser könyveit ezekkel a szavakkal vetette tűzbe: „Mivel az Űr szentjét megszomorítottad, égessen meg az örök tűz.” Ezzel a cse­lekedetével Lutb )r egyszer s mindenkorra felégette maga mögött a római egyházba visz- szavezető utat. Ilyen körülmények között kezdte meg uralkodását a fia­tal és tetterős V. Károly csá­szár (1519—1556), aki célul tűz­te ki, hogy a Habsburg-család támogatásával a birodalom te­kintélyét és hatalmát a pápa és a francia király szövetsé­gével, valamint a fenyegető török veszedelemmel szemben helyreállítja. Ehhez mindenek­előtt a birodalom egységére volt szükség. Ezért határozta el a császár, hogy a reformá­ció okozta feszültséget és sza­kadást békés úton elrendezi. Erre jó alkalomnak kínálko­zott az 1521 elejére összehí­vott wormsi birodalmi gyűlés. Mindebből érthető, hogy V. Károly nem Aleander pápai követre hallgatott, aki a pápai átokbulla végrehajtását sür­gette, hanem Bölcs Frigyes és a többi választófejedelem bölcs tanácsának engedve, barátsá­gos levélben idézte meg Lu­thert a birodalmi gyűlésre. Tisztelendő, tudós és istenfé­lő jelzőkkel halmozta őt el és biztosítékot adott számára, hogy semmi bántódása nem lesz, Luther habozás nélkül kész volt elindulni Wormsba. Pedig barátai óva intették, hogy ne manjen, mert úgy járhat, mint 100 évvel előbb Húsz János a konstanzi zsinaton. Maga Bölcs Frigyes is üzent Luthernek, hogy jól gondolja meg a dol­got, mert ő maga nincs abban a helyzetben, hogy Luthert megvédelmezze. Luther ellen­ségeinek ugyanis sikerült a birodalmi gyűlés tagjai között Luther-el! 2nes hangulatot kel­teni. Luther azonban mindezek tudatában ir kész volt elin­dulni. A wittenbergi reformáció ügyét Melanchtonra bízva, áp­rilis 2-án, a császár által mel­lé adott kísérettel indult el Lufher Wormsba. Útja valósá­gos diadalmenet volt. Bárhová érkezett, a lakosság ünnepélye­sen fogadta a bátor reformá­tort Mindenki látni akarta őt és hallani igehirdetését annak az embernek, aki egyedül Is­ten igéjében bízva megy a csá­szár elé. Sokan aggódtak ér­te, s attól tartottak, hogy utoljára látják őt. Ekkor kap­ja Luther az értesítést, hogy sok helyen ellene fordulnak, s iratait elégetik, öt magát is fé­lelem fogta el, de amikör az egyik kísérője megkérdezte őt, hogy ilyen körülmények kö­zött folytatni akarja-e útját, bátran mondta: „Még ha ak­kora tüzet raknak is Worms és Wittenberg között, hogy lángjai az eget nyaldosnák, ak­kor is megjelenek az én Uram­nak nevében.” Április 16-án érkezett meg Luther Wormsba. Megérkezé­se ellenségeit — elsősorban Aleander pápai követet — a legnagyobb zavarba hozta. Nem számítottak arra, hogy ilyen körülmények között lesz bátorsága a wittenbergi szer­zetesnek megjelennie a biro­dalmi gyűlésen. Luther bará­tainak, a reformáció híveinek szíve pedig megtelt aggódó fe­szült várakozással: Vajon si­kerül-e a bátor szerzetesnek a császár színe előtt is diadalra vinni a reformáció ügyét? Dr. Selmeczi János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents