Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-04-25 / 17. szám

Tisztelt Szerkesztőség!

Nagy figyelemmel és érdeklődéssel olvasom azokat a cik- . keiket, amelyek a szerelemmel, házassággal, válással stb. foglalkoznak. A legutóbbi cikk különösen is felhívta figyelmemet arra, hogy milyen nehéz dolog keresztyénnek lenni. A cikkel egyetértek. A házasság nem játék és nem babaruha, amelyet menet közben abba lehet hagyni, vagy vissza lehet kérni. Az én esetemben azonban olyan súlyos konfliktust idézett elő, hogy azt leírni sem tudom.

Anya vagyok. Gyermekem Ötéves és idestova két éve élek elváltán. Nehéz arról szólnom, milyen törést idézett elő életemben a válás. De döntenem kellett. Vagy választom a poklot. gyötrődést, vagy megkísérlem elölről kezdeni az életemet Tulajdonképpen az én esetem is „tucat eset”, de számomra ez elviselhetetlen volt.

Szerelmes voltam férjembe. Romantikusan és ideálisan, mint minden fiatat lány. Én még egyetemista, férjem pedig végzett tanár ember volt. Átestünk azokon a megpróbáltatásokon, amelyeken a kezdő házasok át szoktak esni. Nem volt lélekemelő dolog albérletiuasóuikkcd

eszélgexünh

Szerelem, házasság, család

ben lakni, gyermeket várni és. tanulni egyszerre. De mi mindent elbir a szerelem! Csodálatos dolog volt anyának lenni, áldozatot hozni azért, akit szeretünk. Boldog voltam és oly szép volt az albérletünk, mint egy tündérpalota. Az élet is olyan egyszerű volt. természetes és magától értődő.

Nem tudom meghatározni, mikor kezdődött az elidegenedés. Akkor-e, amikor gyermeket vártam vagy akkor, amikor férjem autót vásárolt. Mert már várandós koromban is gyakran kellett egyedül maradnom, s később, amikor megvette kocsiját, végleg magamra maradtam. Naphosszat ültünk akkor már gyermekemmel együtt az ablaknál és vártunk reá. Gyermekem mellettem gö- gicsélt, én tanultam és vártam. Férjemre, aki ekkor már csak papírforma szerint volt férjem.

NGELIKUS

FÖLDRA3Z

Két Németország

ját folytatta Eckkel, Wartburg, ahol közel egy évig rejtőzködött pártfogói jóvoltából és ahol lefordította az újszövetséget. A reformáció földjén vagyunk, amelynek minden kis szöglete drága nekünk, és minden emlékeztet a 450 év előtti eseményekre. Ha ott járunk, megilletődve gondolunk arra, hogy a hitújítás csermelye innen csörgedezett elő a sötét thüringiai erdőkből és dagadt hömpölygő folyammá, s ma mi is beletartozunk ebbe a folyamba.

Az NDK területe 108 298 km2, lakóinak száma 18 millió körül van. 90%-a protestáns. A szigorúan lutheránus lakosság száma kb. 7 millió, további 7—8 millió pedig az unionált egyház tagja. A németországi helyzetre, jellemzően őket is evangélikusokként tartják nyilván.

Függetlenül az erős tartományi egyházszervezettől, ezek az egyházak tagjai az EKD- nek (Evangelische Kirche in Deutschaland), kapcsolataikat ápolják nyugati testvéreikkel Is. Nemcsak a szünetelő egyháznapok, de a teológiai munkák kicserélése, kölcsönös látogatások, stb. révén is. Nyolc tartományi egyházban folyik az egyház munkája (Berlin- Brandenburg, Sachsen, Pome- rán, Szilézia, Anhalt, Szász, Thüringia és Mecklenburg.)

Ezek a tartományi egyházak 1945-től új egyházrendet hoztak létre, amelyben a gyülekezeteknek nagyobb önálló- ságot és jogot biztosítottak A választási rend hangsúlyosabb lett és az egyháztanács felelőssége megnőtt. Ezért lelkészi hivataljaikban egész koszorúját látjuk a különböző egyházi munkásoknak, akik a lelkész munkáját kiegészítik. Ka- techéták, kántorok, diakónusok, laikus munkások és önkéntesek, stb. segédkeznek a lelkész mellett Törvényalkotó testület a zsinat, amelyben a lelkészi és világi elem feles arányban képviselt Ez a kettős vonal érvényesül a gyülekezetig bezárólag. Az egyház lelki vezetését az Anhalt-i kivételével püspökök végzik.

Katasztrófális helyzetből indult az NDK egyháza 1945- ben. Isten kegyelme látszott az övéin, hogy a lelki és fizikai romokból fel tudta építeni egyházát és Németországnak azon a területén, ahol korábban jóval passzívabb volt a hívek serege, ma virágzó egyházi életről beszélünk. Nem mondjuk azt, hogy az NDK- beli testvéregyház minden problémától mentes. Vívódás, küzdelem, útkeresés, becsületes helytállás itt is sokszor felvetett kérdés, de az evangélium megvilágosító ereje csodákra képes. Mi mindenkor azzal a szeretettel gondolunk rájuk, hogy ők azok a testvérek, akik reformátorunk nyelvét beszélik, s egykor ringatták bölcsőjét

Dr. Jftédey Pál

Aztán jöttek a súlyosabb megpróbáltatások. Egyszerre elviselhetetlen lett az albérlet, terhesek a körülmények. Keveset keresett. Ezt addig észre sem vettem. Most azonban nélkülöztünk. Igen, mert amikor hosszú napokra elutazott, — nem tudtam soha, hogy hová, — fillér nélkül maradni kicsiny gyermekkel, nem köny- nyű dolog. Szégyenszemre szüléimhez fordultam. Férjemnek nem is szólhattam, mert egyre idegesebb, durvább hangon beszélt velem. Akik egyedül láttak gyermekemmel, azok abban a hazugságban ringatóztak, amelyet én találtam ki, hogy mentsem helyzetünket az egyedülletet illetően.

Közben jobb lakáshoz is jutottunk. De ez sem segített rajtunk, sem az, hogy időközben magam is álláshoz jutottam. De hová járhatott férjem? Ki miatt mellőzött engem? Kezdetben a családjára gyanakodtam. Amikor számon kértem, azt is mondta. De amikor egyszer láttam a „harmadikat”, összeomlott minden idealizmusom. Egyszerre felnőtté váltam s tudtam, hogy a megcsalt asz- szonyok sorsára jutottam.

Kértem, könyörögtem, hagyja abba ezt az életmódot. Válasszon ő, meg én közöttem, s titokban abban reménykedtem, én leszek a választott, hiszen legszebb ifjúságomat adtam neki, s szépen növekszik közös gyermekünk. Mondtam, hogy megbocsátok neki, gondoljon gyermekünkre, jövőn kre.

önök nem tudják elképzelni, mit álltam ki azokban a napokban. S higgyék el, ilyenkor nem kap az ember senkiben sem segítséget. Szörnyű módon egyedül voltam akkor. Nem akartam válni, higgyék el. Az

eszem s szégyenérzetem tiltakozott az ellen, hogy mint megcsalt asszony odaálljak a bfróság elé panasszal. Arra is gondoltam, hogy nő és anya vagyok, nem adhatom fel a harcot Nekem győznöm kell! Az elváltak számát meg végképp nem szaporítom. S ha gyermekemre néztem, akkor az jutott eszembe, hogy az apját meg kell tartanom. Igen, de hogyan? A vívódás gyötrelmes volt, s eközben a szakadék közöttünk egyre csak mélyült Féltékeny voltam, igen féltékeny. De a hideg közöny s a bennem tomboló érzések pokollá tették nemcsak nappalaimat, de éjszakáimat is. Cinizmusa, közönye meg teljesen elviselhetetlenné tette életemet Ekkor végleg elhagyott

Kettesben ültem gyermekemmel. Senkinek sem mondtam el, hogy fiatal létem ellenére elhagyott asszony vagyok. Vártam. Csüggedten és reménytelenül. Egy csodára, amely egyre biztosabb volt hogy nem jön el. És lassan megérett bennem is az elhatározás. Oda kell állnom a társadalom elé és bevallanom a kudarcot Megalázottan és megszégyenítettem A bíróság előtt találkoztunk ismét És én, akinek a család, a gyermek, a házasság volt a földi boldogság kicsiny szigete, most mint hajótörött vergődtem a válás mély vizeiben. Egyetlen kérdését sem értettem a bírónak és könnyeimtől nem láttam semmit

Megbocsáthatatlan ez számomra? önök úgy gondolják, hogy rosszul tettem? A látszat kedvéért vállalnom kellett volna az egyedüllétet, el- hagyottságot? A poklot, a ki- semmizettséget? Asszony vagyok és gyönge. Amikor rájöttem, hogy házasságunkon nincsen áldás, választanom kellett Azt mondták sokan, hogy jóval korábban kellett volna. Én megpróbáltam húzni, ameddig lehetett Mondják meg, kezdhetek-e új életet, s léhe- tek-e még boldog?

H. M.

Közöljük ezt a vallomás tétel t, ami Illusztrálja a válás súlyos kérdését egy bizonyos oldalról. Nem hívattunk arra, hogy ítélkezni álljunk oda a kérdésben. Inkább azt a megelőző kérdést vetjük fel, hogy ideális álmok táplálása mellett keresett-e segítséget ahhoz, hogy az ideális szeretet és boldogság reális alapokra helyeződjék, vagy helyeződjék vissza. Nem vagyunk a válás mellett — mindaddig, amíg minden lehetőt meg nem tettünk a boldog házasság helyreállítása érdekében, tudva azt, hogy a szeretet erejének két iránya jellemző a házassági szeretetben. Ezek: „elhordozván egymást szeretetben” — és: „a szeretet mindent eltűr”. Mi történt — és megtör- tént-e minden — ahhoz, hogy a szeretetnek ez a két hatósugara mindkét fél részéről győzedelmeskedjék. Ehhez néha — különösen egyensúlyt vesztett esetekben — kevés a két fél erőfeszítése, vitája, gyötrődése. Az egyház a lelkészi szolgálaton keresztül ajánlja segítését. Ehhez blzodalmunk és reménységünk van, mert bár ismerjük a bűn erejét — s a házasságok megbomlását minden esetben a bűn gyümölcsének tartjuk, s rendszerint nem is csak az egyik fél bűne gyümölcsének — de Ismerjük Isten szeretetének és kegyelmének gyógyító erejét, s ezt döntő erőnek tartjuk. Hisszük, hogy más alapállásból ugyan, de szintén a helyreállítás törekvésével nyúl a megrendült házasságokhoz pszichiáter, társadalom és bíróság egyaránt. Mert ebben a kérdésben egyek vagyunk mindazokkal, akik a közösségi életet a házasság és család biztos és tartós alapjain látják egészségesnek. De éppen ezért, — s mivel minden válást lényegében a bűn gyümölcsének tártunk — a bűnbocsánat mellett az új kezdés, az új élet lehetőségének a reménységében gondolkodunk. Lehet úi életet kezdenie a törés minden súlya ellenére. Nemcsak a bűnbocsánatban hiszünk, hanem a sebek gyógyulásában is. Ezzel nem adtuk fel azt az intelmünket és törekvésünket, hogy sokkal, de sokkal komolyabban és felelősebben kell hordozni a szerelem, házasság, család ajándékát, amit Isten azért adott jó rendnek, hogy szebb és gyümölcsözőbb legyen az életünk.

ÁLLÍTSD MEG...

Nézd, — mennyien mennek az utcán és nem érnek össze kezek.

Egymás mellett csak elsietnek.

Mért szaladnak az emberek?

Nem egymásra, — máshová néznek. Arcokon idegen vonás.

Nem állna meg. hogy összekösse meleg, baráti kézfogás.

Állítsd meg a siető embert és adjál kezébe — kezet Legyen egy perce észrevenni az elsietett életet

Kezed melegén érezze, hogy kell, — hogy érdemes megállni.

Van még jóság — észrevenni, és van sok szépség — megcsodálni.

Szabó Sándor

HITBELI ÉRVEK ÉS VÉDŐOLTÁS

iratkozva eiu+asít mindenfajta

védőoltást A hollandiai közvélemény megütközéssel fogadta a híreket és az -gész- ségügyi hatóságok a kötelező védőoltás erőszakkal történő végrehajtását is mérlegélik. (EPD)

A választás: erkölcsi döntés

Április 25-én az urnákhoz járul az ország népe, hogy leadja szavazatát az országgyűlési képviselő- és a tanácstagjelöltekre. Bármennyire nem lényegtelen, hogy személyileg kik képviselik az ország népét a Parlamentben és a helyi tanácsokban — hiszen azok egyértelmű politikai álláspontja, személyük erkölcsi súlya, több esetben harcos múltja kezességet jelenthet a hűséges és becsületes munkát Illetően — mégis a döntőbb az a program, amelynek képviseletére és megvan lósítására vállalkoznak. Ezt a programot nyilvánosságra hozta a Hazafias Népfront választási felhívása. A Hazafias Népfront választási felhívása viszont elsőrenden a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusának határozataira támaszkodik, azt öleli magába. Ezek a határozatok pedig országunk további fejlődését, anyagi, szellemi és erkölcsi felemelkedését, kulturális életünk gazdagítását kívánják előmozdítani. Ezzel együtt a szocializmus építésének külső feltételét, a békét akarják szolgálni.

Amikor a választók április 25-én az urnákhoz járulnak, nem csupán „jogaikat gyakorolják” — noha ez is nagyon fontos —, nem is csupán egy technikai műveletet végeznek — ti. bedobják a ládába a szavazó cédulát —, hanem ha mindezt tudatosan végzik, akkor egyenként és személyenként egy erkölcsi döntést hoznak. A szó eredeti értelmében „választanak", vagyis mérlegelés, különböztetés, ítéletmondás után odaállnak a mellé, ami a jobb, erkölcsösebb, segítőbb, magasabbrendfl, előremutatóbb, haladóbb mint egy másik társadalmi, gazdasági és politikai rend. Ezért nem lehet a „választásit mechanikusan, „rutin”-ból csinálni. A választás — ha az igazán választás — mindig egy gondolatsornak — amelynél használom eszemet, lelkemet — a vége: döntés. És pedig mindent egybevéve: erkölcsi döntés.

Mi, magyarországi evangélikus keresztyének, amikor választójogunkat gyakoroljuk, tegyük azt az erkölcsi döntés jegyében. Nem arról van szó, hogy a marxizmust—lenlnizmust —- amelynek alapján társadalmi, gazdasági és politikai életünk épül — Jézus Krisztus evangéliumával támasszuk alá, tehát „vallásiasít”-suk, ezt senki nem kívánja tőlünk sem az egyházban, sem az egyházon kívül. Arról sincs szó, hogy „erkölcsi döntés”-ünkkel szentesítsük ennek az ideológiának világnézeti vonásait, hiszen azok eltérnek a mienktől. Ellenben arról van szó, hogy szavazatunkkal juttassuk kifejezésre azt a döntésünket, hogy ott állunk a mi társadalmi rendünk mellett, azt munkánkkal, szellemi-erkölcsi erőnkkel segítjük, és annak építésére és tökéletesítésére elkötelezettnek tudjuk magunkat.

Szavazatunk legyen erkölcsi döntés: a szocializmus mellett. Ez azt is jelenti, hogy a kapitalizmussal szemben a szocializmust tartjuk a magasabbrendűnek. Elsősorban azért, mert a szocializmus valóban az embert akarja szolgálni. Az ember számára akar olyan társadalmi-gazdasági-politlkai rendet kiépíteni, amelyben megvalósul a társadalmi igazságosság, az anyagi javak helyes elosztása, a szellemi-kulturális javakban való részesedés lehetősége és kötelezettsége, az emberi egyenjogúság kiteljesedése és a szocialista demokratizmus keretében a hatalomért való felelősség és abban való részesedés. Annak ellenére, hogy az elmúlt 26 évben a szocializmus építése hazánkban nem volt töretlen és jelentkeztek hibák, amelyek a szép célok megvalósítását nehezítették, lényegében mégis népünk kemény munkával lerakta a szocializmus alapjait, amelyekre ráépíthetjük a magasábbrendű szocializmust. Óriási eredményeket értünk el, gazdasági, ipari és kulturális életünkben egyaránt. Jó tehát az út. Ezen kell még tudatosabban és még gyorsabban előre menni

Szavazatunk legyen erkölcsi döntés: a nemzeti egység mellett. Vagyis szavazatunkkal nyilvánítsuk ki, hogy mi egyértelműen helyeseljük azt a szövetségi politikát, amelynek jegyében munkások, parasztok, értelmiségiék, párttagok és párton- klvüliek, vallásos és nem vallásos emberek együttmúnkálkod- nak a közös célokért A ml hazánkban ez az egység rendkívül nagy jelentőségű és igen meg kell becsülni. Az egyes társadalmi rétegek — miután a termelőeszközök a nép tulajdonába kerültek — nem egymással szemben fecsérlik el erejüket, hanem minden erejüket odaszánhatják a közös érdek, a szocialista Magyarország felépítésére. Külön is hangsúlyoznunk kell, hogy a hivő emberek számára Is érdek a szocialista Magyarország felépítése, hiszen ők éppen úgy részesülnek annak anyagi és szellemi javaiban, mint más honfitársaik. Ha viszont egyes hivő emberek a szocializmustól a „hit”-üket féltik, akkor nem a szocializmusban, hanem a „hit”-ükben van a hiba Nekünk „görcsök” nélkül kell fáradoznunk — és pedig nagyon becsületesen és tiszta kézzel — az építésben, a hibák kijavításában és a szocializmus tökéletesítésében.

Szavazatunk legyen erkölcsi döntés: az erkölcsi normák mellett. Ez nem szójáték. A szocializmus építése nemcsak az anyagi javak, a tudomány és technika vívmányainak és az emberi erőfeszítések felhasználásának és egy gazdasági-társadalmi elmélet gyakorlati megvalósításának az ügye, hanem erkölcsi probléma is. A szocializmus építése csak úgy történhetik, ha az anyagi javakban való gazdagodás közben ma- gasabbrendű erkölcsiség is megvalósul és érvényesül Olyan erkölcsiség, amelyet nem az egoizmus, az Önzés határoz meg, hanem a másik ember, az egész társadalom boldogulása, tudva azt, hogy a társadalom boldogulása nélkül az egyén sem tud igazán boldogulni. Olyan erkölcslséget kell képviselnünk, amely vallja, hogy csak becsületes munka gyümölcse lehet a nagyobb jólét és nem harácsolással, munka nélkül és a nép vagyonának megkárosításával juthatnak az állampolgárok anyagilag is előre. De az erkölcsi normáknak érvényesülniük kell más területeken is: a házasságban, az ifjúság életében, az öregekkel való bánásmódban, a szülök, az édesanyák' és általában a nők tiszteletben tartásában, az emberi méltóság és a lelkiismereti szabadság szem előtt tartásában. Mindezekben a keresztyén egyházak szolgálata is segíthet, ha „só”-ként és nem „kő”-ként vannak jelen a társadalomban. Vagyis nem „dobálózás”-ra, ítélkezésre használják szolgálatukat, hanem segítésre és pedig alázatos segítésre.

Szavazatunk legyen erkölcsi döntés: a béke mellett. A szocializmus építése csak békében történhet Biztosítani kell tehát a külső feltételeket Népünk — amely a két világháborúban olyan sokat szenvedett és vérzett — egyértelműen a békét, a békés jelent és jövőt, a népek békés együttmunkálkodáxát óhajtja. Azokat az erőket kell tehát segítenünk, amelyek biztosítani akarják a népek békés holnapját vele együtt a társadalmi igazságosság megvalósítását és a népek függetlenségét Népünk beletartozik a szocializmust építő népek nagy családjába és ezt a családot, a családtagok gyümölcsöző együttműködését nekünk is segítenünk kelL De nem kívánjuk elkülöníteni magunkat más népektől sem, hiszen az emberiség egyetlen nagy család. Kívánjuk a jó együttműködést azokkal, akik felelősséget éreznek a népek holnapjáért és készek azért a negatív erőket megfékezni, az imperializmust felszámolni. Amikor szavazunk a békére, a népek békés együttélésére és együttműködésére is szavazzunk.

D. Káldy Zoltán

f D. DR. RUDOLF MAUERSBERGER

A híres drezdai egyházi énekkar, a Kreuzchor vezetője, D. dr. Rudolf Mauersberger professzor február 22-én, 82 éves korában elhunyt A 700 éve fennálló kórust 1930 óta vezette. (EPD)

A második világháború utáni realitások egyike a két Németország. Hosszú és bonyolult út végén érkezett ide a világ, s a nemzetközi életben napjainkban ölt jogi formát az, hogy egyik Németország sem képviseli kizárólag az egész németség ügyét vagyis mindkettő önálló, független ország a nemzetközi jog értelmében. Ezzel megoldódik Európa egyik „gordiusi csomója”, lehetőség nyílik az európai biztonság megteremtésére és az eddigi feszültségek közül a legsúlyosabbat tesszük félre az útból.

A két Németország evangélikus egyházainak fejlődése párhuzamot mutatott A tartományi egyházak felelevenítése és hangsúlyossá tétele nem zárta azonban ki, hogy szoros kapcsolatot ne tartsanak egymásai Ez a kapcsolat átnyúlt a politikai határokon is. Az ún. „Kirchentag”-okat (egyháznapokat) közösen tartották, ahol teológiai, egyházszervezeti, egyházi munkák kérdéseit beszélték meg. Ezek a konferenciák a két német állam között a híd szerepét töltötték volna be, s volt idő, amikor nagyon jó szolgálatot végeztek. Sajnos, azonban nem egyházi tényezők ezt a fórumot is felhasználták céljaik érdekében, s így 1956 óta nem tartják együtt

A ..Kirchentag” mozgalomnak a múltja visszanyúlik a Hitvalló Egyház idejéig. 1933 —39-ig „Evangélikus Hetek” címén tartottak összejöveteleket, majd 1949-ben újították fel ezt az egységtörekvést mélyen átélő mozgalmat. Az egyháznapokat felváltva tartották az NDK és az NSZK területén. 28—90 ezer között ingadozott a résztvevők száma.

A két német állam politikájának egymástól való távolodása kihatással volt nemcsak a polgári, de az egyházi életre is. Az NDK és NSZK közötti határ egyúttal határvonal lett az egyház számára is, és ennek megfelelően rendezkedett be mindkét Németországban az egyház. A háború után, amint erről már több szó esett, a tartományi egyházak jelentősége megnőtt. Persze ezek a tartományi egyházak már nem a cuius regio eius religio (akié a föld, azé a vallás) elve alapján képeztek egységet, hanem inkább egy bizonyos terület egyházszervezetét jelentették. Vagyis kissé hasonlítanak a mi magyarországi egyházunk kerületeire. Azzal a különbséggel, hogy valaha ezek a tartományok valóságos tartományok, egy-egy választófejedelem országai voltak. Ez az egyházszervezeti kép azonos az NDK-ban és NSZK-ban.

1. Német Demokratikus Köztársaság.

Itt vannak azok a városok és helyek, ahol egykor reformátorunk, Luther Márton tartózkodott Eisenach, ahol iskolába járt, Erfurt, amelynek kolostorfalai között szerzeteske- dett, Lipcse, ahol híres vitá-.

A hollandiai Staphorst helységben gyermekbénulás! járvány tört ki. Március 22-ig 34 gyermek betegedett meg és 3 közülük meghalt. A helység református gyülekezete (ősid gereformeerd) hitbeli évekre és az isteni gondviselésre hi-