Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-04-25 / 17. szám

Isten szolgálata - emberek szolgálata- Miről tanácskozik az európai egy házak hatodik nag gy űlése? — Ezekben a napokban nyílik meg az európai egyházak hato­dik nagygyűlése a dániai Nyborgban. Az előzetes jelentések szerint, több mint száz európai egyház kiküldöttei — angliká­nok, baptisták, evangélikusok, metodisták, ortodoxok, refor­mátusok és számos kisebb egyház küldöttei — tanácskoznak majd nyolc napon át az európai keresztyénség legfontosabb közös kérdéseiről és feladatairól. X főtéraa Mivel foglalkozik ez a nagygyűlés? Milyen közös problé­mák foglalkoztatják ma az egymástól annyira különböző, fel­sorolt egyházakat Európában? Isten szolgálata — emberek szolgálata” — így hangzik a főtéma. „Ebben a gyakorlati ke­resztyén hit ún. horizontális és vertikális értelmezése közti fe­szültség jut kifejezésre, amely olyan sok egyházat foglalkoztat ma Európában és másutt is” — mondja a genfi meghívólevél. „Közérthetően” tehát a főtéma ez: vajon az Isten felé fordu­lás és a belső, lelki élet-e a keresztyén hit lényege, vagy az aktív és emberekért élő, szolgáló szeretet? A nagygyűlés a meghívó szerint azt kívánja világossá tenni, hogy a hitnek ez a két oldala nem „vagy-vagy”, hanem „mind-mind”! A lénye­ges keresztyén feladat ma az, hogy a teljes hitnek ezt a két összetevőjét: az Isten-hitet és az ember-szeretetet ne engedjük szétválasztani a keresztyén élet semmilyen területén. Erről a kérdésről egyébként Werner Krusche magdebiirgi evangélikus püspök (NDK) tart megnyitó előadást iz őt gltéma A főtémát alapos és részletekbe menő megvitatás végzett őt altémára osztották. Az európai konferencia a második mun­kanapon öt szekcióra oszlik, és napokon keresztül munkacso­portokban vitatja meg az öt altémának az egyházak mai szol­gálatára nézve fontos kérdéseit Az öt szekció témái a követ­kezők: 1. A szolgálat teológiája és a teológia szolgálata ma. 2. Mit jelent ma az istentisztelet? 3. Egyházak és keresztyének szolgálata a társadalomban. 4. Egyházak és keresztyének szol­gálata a békéért és kiengesztelódésért a mai Európában és vi­lágunk mai feszültségeiben. 5. Az egyház jövő feladatai az európai egyházi, társadalmi, kulturális, politikai és gazdasági kérdések kihívása közepette. Az öt szekció kérdéseibe a nagygyűlés második napján két plenáris előadás vezet be. Az egyik témája: a teológia és az is­tentisztelet a jelen és a jövő feladatai előtt (Qrespy profesz- szor, Montpellier — Franciaország). A násik előadás témája: „Diakóniai keresztyénség — az egyház egyedüli jövője Euró­pában” (Nagy Gyula professzor — Budapest). Az utóbbi elő­adás egyházunk „diakóniai teológiájának” az egyházak tár­sadalmi és nemzetközi diakóniai szolgálatára vonatkozó mai álláspontjával foglalkozik az európai egyházi fórumon. Kétségtelenül jelentős szerep jut a nagygyűlés tanácskozá­saiban az európai béke és az összeurópai értekezlet kérdései­nek. Az egyházak igen jelentős szolgálatot végezhetnek itt az európai közvélemény formálásában, és nagyon sokat tehetnek a kiengesztelődés, a népek közeledése és békés együttélése ér­dekében, sokat szenvedett földrészünkön. Két tanulmányi irat Az egyház Éj a a Német Demokratikus köztársaságban Mint lapuik annakidején közölte, a Mecklenburgi Lutherá­nus Egyház Zsinata a múlt év végén ú j püspököt választott dr. Heinrich RATHKE személyében. A március végén megtar­tott püspökiktatás előtt néhány nappal a schwerini magyar ösztöndíjas interjút készíthetett az új püspökkel. Püspök úr milyen dokto­rátust szerzett és miből? Teológiai doktorátusom van az újszövetség és az ókori egy­háztörténet szakterületéről. Erlangen, Tübingen és Kiel után a rostocki fakultáson dok­toráltam Antióchiai Ignaccal foglalkozó disszertációmmal. Az az érdekes nála s korában, hogy egyrészt még érezhető az őskeresztyénség közvetlen ha­tása. másrészt már a megszi­lárdult egyház kezdete is je­lentkezik. Milyen szolgálatokat töl­tött be eddig az egyházban? Nyolc évig voltam Warnken- hagen falucska lelkésze, ami után igazi kontrasztként Ros­tock új lakónegyedébe kerül­tem, ahol addig semmiféle egy­házi tradíció nem volt fellel­hető: Ez árrá kényszerített, hogy az egyházi munka tartal­mát és formáját újra átgon­doljam, vagy mondhatnám így is: hogy kísérletezzek. Meg kellett próbálni! Egészen sa­játos tapasztalatokat szerez­hettem ott, például azt, hogy még egyházi épület, templom, gyülekezeti terem nélkül is igenis lehetséges az egyházi munka (az egyetlen helyiség egy kiszuperált cirkusz-kocsi, mely rendelkezésre állt), de emelett igen fontos a gyüleke­zet tagjainak kisebb csopor­tokban történő összejövetele. Nagyon fontosnak látom, hogy a keresztyének ne csak mint egyed ek, hanem mint gyüleke­zet is önállóan képes legyen élni. Nagyon' fontos még a lá­togatás, mégpedig nem csu­pán a lelkész által történő, ha­nem hivő a hívőhöz, ember az emberhez spontaneitással fo­lyik. Másrészről az igehirdetés sem kizárólag a lelkész isten- tiszteleti prédikációját jelenti, hanem minden területre kihat, mert képessé kell tenni a tago­kat, hogy másoknak tovább­prédikáljanak és másokat erő­sítsenek. KEZET KAPASZKODÓNAK . Sajnálsz és vigasztalsz Kérődző kíméletekkel.... Tartózkodó ajkad — ha vigaasz, Gyenge áramütés — hangtalan Hízelgő bók is hasztalan Cirógatással, Ígéretekkel! Elnéző műtét — hazugság csak fél — Igazságokból toldott szemfedél» A gyülekezet minden tag­ját, sajátos adottságuk szerint a látogatás, igehirdetés és dia­kóma különböző területein ak­tivizáltuk, azért, hogy szükség esetén akár csak rövidebb idő­re, akár véglegesen egy adott gyülekezet lelkész nélkül is életképes legyen. Ennek során például most télen is vágy két-háromezer presbiter szá­mára teremtettünk tovább­képzési tanfolyamokat, hogy végre abbahagyják az „ahogy ön gondolja, Lelkész Ür” stí­lust, s hogy önállóan együtt­munkálkodó és együttgondol­kodó partnerek legyenek. A legutóbbi kurzusok témája a humanizmus volt. Ha jól tudom, ön a leg­fiatalabb püspök az NDK- ban. Mint püspök, tényleg, 6 gyermek apja, 41 éves vagyok, de nálunk az egyházi elnökök is a püspöki kar tagjai s az egyik elnök fiatalabb nálam. A zsinat döntése után egy kulcsfogalom terjedt el Püspök úr előzetes tervei­nek jellemzőjeként, a jno- * bilitás”. Síit értsünk ezen? A megváltozott helyzetek­kel való meg-megújuló szem­besülést. Ez az egyháztól az örök mozgékonyság képessé­gét követeli meg amelynek mind a gyülekezet felépítésé­ben,. mind az egyházi nyelv érthetővé tételében meg kell mutatkoznia. Az új közösségi formák nem a tekintély teljes leépítését, hanem annak eset­leges vándorlását jelentik. Az egyház ma mindenesetre nem sokra megy a tekintélyelv hangoztatásával, inkább az lenne a cél, hogy életével és bizonyságtételével érdemelje ki az elismerést Magam részérói a mobilitást tartom érvényesnek a külön-* böző egyházi hivatalok betöl­tésénél is, azaz nem életfogy­tiglani tisztségviseléssel, ha­nem mindig újra elfogadni azt a helyet, ahol Krisztusnak szüksége van ránk. El tudom képzelni, hogy tíz év múlva ismét lelkészként tudók ennek majd eleget tenni. Véleménye szerint az egy­háznak ez a jellege meg­felel a szocialista társada­lom fejlődésének? Feltétlenül Így látom, mert hiszen az a tény, hogy szocia­lista társadalmi rendben » Krisztustól kapott feladatok betöltésén fáradozhatunk, az s megváltozott viszonyok között csak új módon képzelhető el. Még előttünk levő feladatot jelent annak a véleménynek a megváltoztatása, amely az egy­házat nálunk csak megkövese­dett faktorként tekinti, s nem tételezi fel. hogy időszerű tud lenni, vagy azt sem látná szí­vesen, hogy túl aktív és mo­bilis legyen. — Milyen várakozásokkal tekint Püspök úr az egyház jövőjére? Be kell rendezkednünk ar­ra, hogy az egyháznak egysze­rűbb viszonyok között kell él­nie. Ez nem lesz könnyű, de reménységem szerint be fog bizonyosodni, hogy éppen ott él igazán az egyház, ahol a körülmények bonyolultsága miatt még nagyobb feladatok nyílnak számára s szélesebbek. Ezért látok rezignáció helyett szép perspektívákat és hatal­masabb feladatokat az eddi­gieknél. Voft valami kapcsolata eddig Magyarországgal? Mint rostocki ifjúsági lel­kész gyakran átéltem az öku- mené örömét, de néhány ked­ves privát ismerősön kívül hivatalos kapcsolatom nincs Magyarországgal. Szabad lenne még egyet­len mondatot kérnem, mint­egy közvetlen üzenetként olvasóinkhoz? Bár az eddigieket is az ol­vasók számára s nem elvontan próbáltam mondani, ezért, még talán annyit, hogy isme­rem a magyar szórvány- evangélikusság helyzetét: az egyház és a felelős hit nagy eseményei nagyon gyakran a kicsiségekben a kisebb egyhá­zakban, s az apró dolgokban mennek végbe. Bízik László :"3 A nagygyűlés fő- és alléméiról többéves munkával értékes hivatalos tanulmányi irat készült a genfi központban, elsősor­ban NDK-belí teológusok és szociológusok közreműködésével. Örömünk, hogy az EAK előkészítő irata olyan nagy teret szen­tel a „szolgálat teológiájának” és a belső egyházi feladatok mellett a mai társadalmi és nemzetközi keresztyén diakóniai feladatoknak is. Emellett a magyar ökumenikus egyházak tíztagú munkabi­zottsága 40 oldalas külön magyar tanulmányi iratot készített a nagygyűlés öt szekció-témájáról. A Magyar ökumenikus Tanács ezt német és angol nyelven megküldi a nagygyűlés minden résztvevőjének. Rihliatűnnlmany, jelentések, választások Szerepe! még a nyborgi nagygyűlés napirendjén mindennap a témákkal kapcsolatos ige-tanulmány. Megvitatja a nagygyű­lés a főtitkári jelentést az elmúlt három évről, valamint a há­rom munkabizottság jelentéseit az 1968—1971. években vég­zett munkáról. Végül szervezeti kérdések, a vezető szervek és az új munkabizottságok választása szerepelnek még a na­pirenden. Reménységünk, hogy a nyborgi európai egyházi nagygyűlés igazabb, mélyebb hitre, és hűségesebb, még aktívabb, szolgáló szeretetre ad majd indításokat a száz tagegyház küldötteinek és maguknak az európai tagegyházaknak is, a hetvenes évek Európájában. Dr. Nagy Gyttía Kenetes tapintat, Judás-estik, Mely úgy bódít, mint fülledt éjszaka, Min*' frissen ^ejt- téj émelygő szaga Mégis — bár tudod, hogy torzó — Fordított, nem hű, elnagyolt, olcsó! Örökké nem! Nem lehet kímélni! Falazni veszélyes — és lásd Idétlen a sok közhely-palást! Cseppenként semmire sem viszed! Pokolra hát velük — az égre! őszinteségből dézsa-vizet öntsél ki mindenestül végre.. 1 Szemhunyó tűréssel élni, balgaság. Hallgatsz és lapítasz Kendőző kíméletekkel? Hidd el, jobban tennéd, Ha vállalnád mégis — Akkor is, ha nem szép — Ha menten leszakad mindjárt az ég is. Mert úgy nyújthatsz kezet kapaszkodónak. Ha igent igennel és nemet csak nemmel, A rosszat rossznak, a jót mindig jónak Mondanád nyíltan — s a nevén neveznéd. Sárkány András Jeruzsálem — húsvét — béke Az ősrégi eredetű Jeruzsá­lem városa nevének etimoló­giájáról a szaktudósok már sok vitát folytattak, de a pon­tos és megnyugtató meghat k- rozást mindeddig senkinek sem sikerült megadni. A sok­féle feltételezés, a számtalan magyarázati kísérlet csak egyetlen ponton szokott talál­kozni, s ez pedig az, hogy a város valamikori és jelenlegi nevében valamiféleképpen ben­ne rejlik a sémi nyelvek egyik legszebb közös szava, a „sá- lom”, a béke szól Az a szó, amely kifejezte a régi és a mai ember legfőbb vágyát: az e földön „ideig”, Istennél pedig örökké tartó boldog életet. Jézus Krisztus, amikor a harmadik napon, kilépve a hi­deg jeruzsálemi sziklasírból, először találkozott elárvult ta­nítványaival, akkor az ősrégi „Békesség nektek!” köszöntés­sel lépett eléjük. Így cseleke­dett, mert ez a „sálam” szó volt és maradt megváltói mun­kájának, kereszthalálának, fel­támadásának leglényegesebb tartalma, s ideig és örökké tar­tó következménye. Mindezért pedig Jenr. sá'em városának neve, a nyitott hús­hivő ember gondolataiban, hi­tében, hitből fakadó minden­napi törekvéseikben: az em­berséges élet utáni vágyat, az egész embervilág békéjének állhatatos kívánását. Az izráelí hatóságok min­den bizonnyal az idén is min­dent megtesznek azért, hogy a világ minden tájáról Jeruzsá­lembe zarándokló hívők za­vartalanul látogathassák meg a „Szent sír” templomot, hogy ki-ki a maga hite és feleke­zeti meggyőződése szerint em­lékezhessék meg az első hús­vét eseményeiről. Igen, ezek a hatóságok mir dent megtesz­nek az ünnepek zavartalan­ságáért, csak egyet nem akar­nak most sem, azt, hogy való­ságos béke legyen a „Szent­földön”, Isten és Jézus Krisz­tus békéjének földjén. Sőt, a „zavartalanságot” is fegyve­rek biztosítják, mint ahogyan a szupermodern harceszközök arzenálja jelenti a legfőbb ér­vet annak a bizonyításában, hogy a jelenlegi Izráel Isten választott népe, s mint ilyen­nek, „kötelessége megvédeni a pogányáktól, a hitetlenektől” a bibliai földet. S éppen ezért nincs béke a Jordán völgyé­ben, a Sinai félszigeten s ezért kell napról napra aggódnia azoknak, akiknek drága az em­beriség valóban zavartalan je­lene és békés jövője. Sajnos, valami hasonló megy végbe földünk egy másik tá­ján, Indokínában, amikor a vi­lág leggazdagabb állama, egyik legnagyobb katonai hatalma a „keresztyén hit védelme” ürü­gyén, a húsvétkor feltámadt Békesség Fejedelme nevében folytat immár évek óta „ke­resztesháborút” parányi gye­rekek, a gyásztól és ezernyi fájdalomtól meggyötört asszo­nyok, a szegényes kenyeret adó országuk és a népük sza­badságát még foggal s kö­römmel is védelmező parasz­tok ellen. A B 52-es repülőgé­pek több száz ezer tonnányi robbanóanyagot zúdítanak rizsföldekre, lakott házakra, kórházakra és a barbár táma­dások után égnek meredő templomromok közül olyan el­hagyatottan, olyan vádlóan te­kint az egész világra, ember­gyerekeinek kínzóira a meg­gyötört Megváltó szobor-ha­sonmása. Egészen úgy, mint akkor, azon az emlékezetes nagypénteki napon... Tudom, hogy mások gonosz tetteiért nem mindig kell szé­gyenkeznem s tudom, hogy az ilyesfajta Isten- és ember- ellenes vétkekért nem vonható a keresztyének közössége, az egyház, egyetemlegesen fele­lősségre; én mégis szégyenke­zem s úgy érzem: még mindig nem imádkoztunk eleget, még mindig nem tettünk meg min­dent azért, hogy ne csak Je­ruzsálem városának neve, hogy ne csak a Krisztus feltá­madását hirdető Ige, hanem a mindennapok valósága is visszhangozza az egyik leg­szebb emberi szót, s az ősi kö­szöntést: Béke, „Békesség nék- tek!” Dr. Vámos József Negyven nap Feltámadása után negyven napig maradt Jézus tanítvá­nyai között. Ez a negyven nap tele volt örömmel és izgalom­mal. Igen, izgalommal is. Mert sohasem akkor találkoztak Jé­zussal, amikor találkozni akar­tak vele; sohase akkor lát­ták, amikor látni szerették volna. Csak akkor látták, ami­kor Jézus ment közéjük. Csak akkor találkoztak vele, amikor Jézus találkozni akart velük. Eleinte Jeruzsálemben, később a fővárostól messze, Galileá- ban, a Genezáret tó vidékén látták meg. Állandó készenlét­ben éltek. Most két jeruzsá­lemi megjelenését olvashatod. Húsvét napján történt, va­sárnap este. Valamennyi ta­nítvány együtt volt, csak ket­tő hiányzott közülük. Júdás, mert ő már nem élt akkor és Tamás, akit igazságtalanul szoktak hitetlen Tamásnak ne­vezni Hogy miért? Éppen er­ről lesz szó. A tanítványok féltek. Az aj­tókat jól bezárták. Noha min­den ajtó zárva volt, megje­lent közöttük Jézus, tgy kö­szöntötte őket: békesség nék- tek. Nem az ajtón jött be. Csak megállt középen. Meg­mutatta kezén és oldalán a se­beket, nehogy azt gondolják, valami kísértetet, szellemet látnak. Mintha csak a sze­mélyazonossági igazolványát mutatta volna meg. Ne félje­tek. Én vagyok az, aki meg­haltam értetek, de íme élek — mondta. A tanítványok kimondhatat­lanul örültek, hogy látták az Urat Azonnal elújságolták Ta­másnál Egy hétig nem történt sem­mi Tamás azt mondta: nem tudok hinni Jézus feltámadá­sában, legföljebb ha kezem­mel megtapinthatom a szegek helyét az ő tenyerén és olda­lán a dárda ütött sebet — Tamás meg volt győződve ar­ról, hogy ő már soha életében nem fog hinni Jézusban. Ne nevezd ezért őt hitetlen Ta­másnak. Hiszen a többi tanít­vány is csak azért tudott hin­ni Jézusban, mert találkoztak vele és látták, sőt hallották őt. Jézus ajándékozta meg őket hitteL Tamás se hitetlenked­hetett sokáig. Egy hét múlva ismét együtt volt valamennyi tanítvány, Ta­más is közöttük volt. Az aj­tók most is jól be voltak zár­va. Váratlanul megjelent kö­zöttük Jézus. Megállt a közé­pen és mintha a többi nem is érdekelte volna, egyenesen Tamáshoz fordult öt is meg akarta ajándékozni hittel és örömmel Köszöntötte mind­nyájukat: békesség nektek! Azután így szólt Tamáshoz: nyújtsd ide az ujjadat és nézd meg kezeimet; és nyújtsd ki kezedet és tedd oldalamba és ne légy hitetlen, hanem hivő. Tamás hitetlensége úgy el­múlt mint egy kellemetlen, fog­fájás. Leborult Jézus előtt és így kiáltott: én Uram és én Istenem! Jézus azonnal vála­szolt neki, de olyasmit mon­dott, ami nemcsak Tamásra tartozik, hanem rád is és mindnyájunkra. így szólt: mi­vel láttál, hittél. Boldogok, akik nem látnak és hisznek. Tamás és a többi tanítvány, akiket apostoloknak is neve­zünk. úgy kaptak Jézustól hi­tet, hogy a feltámadása utáni negyven nap idején láthatták a feltámadott Jézust. így ju­tottak hitre. Mi úgy jutunk hitre, hogy az apostolok elkezdték prédikálni-, amit Jézus tett és tanított Ezt később le is írták a Bibliá­ba. Mi nem látjuk Jézust Te sem láthatod. De a bibliai tör­téneteken át meghallod sza­vát.. Az apostolok azért láttak, hogy mi hallhassunk. Akik nem látják őt, de hallják sza­vát, boldogok, mert hitet kap­nak tőle. Erős, bizakodó hitet Jézus azért mond minket boldogoknak, mért mi nem lát­juk, ér mégis hitre jutunk, amikor hallgatjuk szavát

Next

/
Thumbnails
Contents