Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1971-04-04 / 14. szám
Szerelem, házasság, család Próbatételek a házasságban Az előző számunkban „Piros háromszögben felkiáltójel” címen közölt cikk a házasságot kívülről érő veszélyeket és támadásokat tárta fel. Vannak azonban a házasságban olyan próbatételek is, amelyek nem kívülről érkeznek, hanem magán a házasságon belül alakulnak ki. Ezért most három hozzászólást, kiegészítést közlünk, amelyek a házasságon belüli problémákat, megoldásra váró kérdéseket veszik számba. Összeszokós A házasságbontás statisztikájában. igen magas számot mutat az első évben, vagy a házasságkötés után nem sok idővel történt válás. Nyilvánvalóan súlyos oka van annak, hogy fiatal házasok a „nagy szerelem” ellobbanása után egymásból, de a házasságból is kiábrándulva hagyják el egymást. Ekkor még nem lehet arról szó, hogy megunták egymást, vagy kevés időt töltöttek egymással s eközben felbukkant a másik, akivel a munkahelyen intimebb kapcsolat, alakult ki, de még hűtlenséggel sem vádolhatok a házasságbontás útjára tért fiatalok. Sokkal inkább az a probléma játszik közre, hogy a két fél nem érti meg egymást A házasságban ugyanis nemcsak két ellentétes nem, férfi és nó kerül testi-lelki kapcsolatba, hanem két „különböző világ”. Két természet, két felfogás, érzés, akarat, értelem és sok-sok minden más, amit magunkkal viszünk a házasságba* Nem igaz, hogy házasság előtt tökéletesen meg lehet ismerni a partnert, vagyis őt, akivel egész életemet meg akarom osztani. „A szerelem vak”, tartja a szólás mondás, s valóban a másikat akkor ismerem meg, amikor együtt élek vele. Ezért gyakori ez a kijelentés: „tévedtem, nem gondoltam, hogy ilyen.” A házasságkötés utáni első idők bizony kritikus idők. Nem könnyű dolog összeszokni a fiataloknak. Mindannyiunk természete tele van kiálló, a másikat karcoló részecskékkel. A házasságba visszük megrögzött szokásainkat, vadhajtásainkat, indulatainkat. Kölcsönösen. A két természet „reakciója” is más. Vagyis kölcsönösen másként reagálnak egymás különböző érzelmi és egyéb megnyilatkozásaira a felek. A másiknak el kell viselnie engem s nekem őt. Apró gyanakvó figyelé sek közepette törekszenek nemcsak megismerni egymást, hanem le-, vágj" rászoktatni az igényeknél? megfelelően egymást. Mindez számtalan súrlódáson keresztül megy végbe A motort, hogy teljesítőképessége maximumát tudja nyújtani, előbb bejáratják. A A reformáció földjén EL jutottunk arra a területre, ahonnan 1517. október álén Luther Márton 95 tételének kiszögezéséve! elindult a reformáció, vagyis Németországba. Bonyolult történetébe akkor kapcsolódik a reformáció, amikor már hatodfél száz esztendeje a Nemet—Római Birodalom nevet hordozza. A középkorban alakult császárság a világon a leghosszabb ideig állt fenn (962—180Ö), vagyis közel ezer esztendeig. Látszatra hatalmas és tartós birodalomról- volt szó,' dé nem is egy, hanem két achillesi sarka, volt, amely ezt a roppant birodalmat tökéletesen, legyengítette. Az egyik alkotmányában rejlett. Uralkodóját, a császárt választás útján nyerte mindenkor. A másik, hogy az Alpok túlsó oldalán a „lelkek trónusán” nagy riválisa ült, a római pápa. A megszámlálhatatlan választó- fejedelemség, hercegség, grófság és városok voksaiért minden alkalommal közelharcot kellett vívni és ha sikerült megvásárolniuk az uralkodóknak, a pápákkal gyűlt meg császári bajuk Amikor a reformátor első iratai napvilágot láttak, egy komoly, de tehetségében nem kiemelkedő Habsburgért folyt a csata. 1519-ben sok veszteséggel, rengeteg pénzért vásárolták meg a koronát V. Károlynak, aki mint a katolikus hit bajnoka, próbálta felszámolni az eretnekséggé nyilvánított lutheranizmust. Hely- lyel-közzel siker koronázta működését, de abban az országban, ahol a reformátor működött, nem. A különböző fejedelemségek, elsősorban a szász, hesszeni, porosz, brandenburgi már az augsburgi vallásbéke (1555) előtt lutheránusokká lettek, s ezzeí a katolikusnak álmodott birodalom két vallású lett. Nem- sokkal ezután megjelentek Kálvin követői is s szintén országrésznyi területeket hódítottak meg. Tudnunk kell, hogy a németországi evangélikus egyház történeti fejlődésének megfelelően merőben más egyházi szervezetben él, mint a világ többi lutheránus egyháza. A számunkra ismeretlen egyházi szervezetben csak úgy tudunk tájékozódni, ha felvázoljuk történetüket. És hogy némi fogalmunk legyen az összképről, lássuk, hogyan oszlik meg a kb. 43 millió evangélikusság. 20,5 millió evangélikus él 13 tartományi egyházban. 182 ezer lutheránus 5 egyéb evangélikus egyházban. Közel 22 millió pedig az ún. unionált egyházi szervezetben. Ahhoz, hogy különbséget tudjunk tenni ezekben az egyházakban, lássuk, mit jelentenek a fogalmak. 1. Tartomány! egyházak (Landeskirche). A középkorba nyúlik vissza eredetűk, amikor tartományfő, herceg, gróf, földbirtokos világi elöljárója volt az egyháznak. „A herceg pápája volt saját •tartományának.” Hatalmát épp úgy Istenre vezette vissza, mint az uralkodók. Védték az egyházat s ugyanakkor mélyen beavatkoztak v ügyeibe. Egy bizonyos tartományban csak ep> vallás lehetett, más vallást, eretnekséget nem tűrtek meg. Az 1555-ös augsburgi' ’vallásbéke, amely elismerte a birodalomban a lutheránusokat, a tartományokban fenntartotta az eddig kialakult jogrendet. A tartományok urai meghatározták birtokaikon belül, hogy katolikus, vagy evangélikus felekezethez tartozzanak alattvalóik. A westfáliai béke (1648) annyiban módosította az augs- burgit, hogy a jövőben az alattvalóknak nem kellett feltétlenül a fejedelem, vagy földesúr vallását követni. Ez hatalmas lépés volt az időközben átöröklött birtok, vagy ftiás hitre tért fejedelmek tartományaiban. A német történelem a „tartományi jelleget” őrizte 1871-ig, a német császárság kikiáltásának évéig. A különös az, hogy az állam egysége ellenére, az egyház továbbra is fenntartotta ezt a formát Igaz, ma egyre többen vetik fel a kérdést, van-e értelme ebben a középkori keretben tovább vinni az egyházi életet. Nem lenne-e itt az Ideje egy egységes német evangélikus egyház létrehívásának. 8. Umált egyházak. Ebben az összefüggésben a Németországban levő evangélikus és református egyház uniójáról van szó. Az egyesülésnek ez a formája, mint vágy, élt mára reformáció idején, de végrehajtása az eltérő érdekek miatt kivihetetlen volt Sok helyütt a gyülekezetekben a hivatalos unió előtt is megvolt, de tartományi szinten először 1817-ben a nassaui hercegségben vezették be. III. Frigyes porosz király ugyanebben az évben szólítja fel unióra a két vezető protestáns felekezetet Pots- damban, hogy „jo példát” mutassanak a poroszországi hittestvéreiknek. Pfalzban 1818- ban, Anhaltban 1820-ban, Hes- senben 1832-ben stb. jön létre. Ezeknek az evangélikus-református unióknak közös alapja rendszerint a Szentírás, az Apostolikum, egyetemes és ágostai hitvallások. A badení (1821) uniónak pl. a Szentírás, Ágostai Hitvallás, Luther kátéja, Heidelberg! káté stb. A harmincas évek hitvallásos irányzata erősen hátráltatta az uniós törekvéseket, míg a 18. századbeli pietiz- mus elősegítette. Mindenesetre a német protestantizmusra jellemző egyházi típusra találunk bennük. Dr Eédey páJ , bejáratás nagy türelmet, figyelmet és óvatosságot igényel. A házasság első ideje is hasonlít némiképpen ehhez, össze kell szokni! A fogaskerekeknek egymáshoz kell simulniuk, össze kell csiszolódniuk. A két „világnak”, a két „ellentétnek” akkor kell egy világgá kibékülnie, amikor lobog még a szerelem és szeretet, mely mindent eltűr, mindent elvisel, hogy a későbbiek során a házasság boldog házasság legyen. U, V, A pénz nem boldogít — tartja a közmondás, de boldogtalanná tehet akkor is, ha kevés van belőle, sőt akkor is, ha sok. A házaséletben jelentős szerepe van, mert bár eszköz a család, az otthon, az élet mindennapi fenntartásához, mégis sokszor bomlasztó hatalommá változik, amikor elkezdi uralkodását az emberek felett és meghatározza döntéseiket, sőt egyéniségüket. Igen, a sok pénz is lehet kísértés és baj, mert könnyelművé, felületessé, nagyra vágyóvá, elégedetlenné tehet. Azután van úgy,, hogy — általános számítás szerint — a családi jövedelem elegendő kellene, hogy legyen, mégis állandó hiányok mutatkoznak, mert nagyobbak az igények, mint a lehetőségek. A jól terített asztal, a divat, szórakozás, általában a társadalmi élet versenyt diktál a családon belül és családok között és ez mértéktelenséghez vezethet. De számolni kell a kevés pénz hatásával is. Vannak kiskeresetű szülők, vannak nagycsaládos szülők, akiknél a napi kiadás a 2—3 kiló kenyérrel és 5—6 liter tejjel kezdődik és minden kiadás hatványozó- dik. A pénz és a családi élet összefüggéseinek ennél több változatát is felsorolhatnánk, de mindegyiket jól ismerjük akár mások, akár a saját életünkből. Az viszont . általános tény, hogy a pénz körüli, zavarok a családi és házasélet rendjét is megzavarják. Vita, veszekedés, vádaskodás naponta szembeállíthatják a feleséggel a férjet, miközben mindkettő a másikra hárítja a felelősséget. Jelentkezik a bizalmatlanság, amely a családi élet egész területére kiterjedhet. Kapcsolódik az egymástól való elidegenedéssel, hozzátartozik az egymás elől eldugott pénz és így tovább. De bármilyen esetről van szó, egy bizonyos: a pénzkérdés a házaséletben is szív-kérdés, szeretet és bizalom kérdése, vagyis „ember kérdés”. Van úgy, hogy a pénzügyi helyzet kedvező változása növeli a család, a házastársak örömeit, de a döntő dolog mégiscsak az ember megváltozása „megtérés egészen a zsebig”, mert a házasélet válságait, akkor is, ha azoknak oka a pénz, akkor is, ha más oka van, csak lelkileg lehet megoldani. várady Lajos A változás kora A házasság egyik próbatétele az öregség kezdete, az ún. változás kora. Sok esetben a házasfelek ezt a próbát nem is tudják átvészelni. A válások statisztikája szerint igen sok elhidegiilés a változás idején következik be. Indokolt-e ez a tény? Bizonyos értelemben igen. Hiszen a házasság egyik legerőteljesebb összekötő kapcsa, a nemi élei jut krízisbe. Ez a krízis aszerint lesz kisebb vagy nagyobb fokú, hogy a testi kapcsolat mellett milyen mértékben voltak a házasfelek egymásnak szellemi-lelki társai. Ha a szexuális kapcsolat mellett volt közöttük szellemi-lelki kapcsolat is, a változás korának problémáit meg tudják oldani a házasfelek. Orvosi vélemény szerint: „A változás időszaka a nő hormonális katasztrófája.. A szervezet általános hormonális össz- játékából való kiesés több-kevesebb egyensúlyfelbomlást zavarokat, megrázkódtatást okoz. A férfiaknál, az ún. változás kora később következik be. enyhébb lefolyású és nincs hormonális kataszrófa jellege.’ A biológiai és belső egyensúly megbomlása a házastársak között különböző konfliktusokat idézhet elő. A problematikus házasságoknál például ilyenkor intenzívebben merül fel a kérdés, nem lehetne-e mégegyszer újra kezdeni az életet valaki mással. Meg lehet-e előzni a válság tragikus kimenetelét? Ennek a legegyszerűbb útja, ha a házasság egész időtartama alatt házastársunkban nemcsak szexuális partnert keresünk, hanem szellemi-lelki társai is. Nem kell tehát aggodalommal gondolni arra az időre, amikor a — szerelem helyett a szeretet — lesz az erősebb, mert ebben a szeretetben is egész emberek maradnak egymás számára a házas felek. Szita Istvánná Váci Mihály: Még nem elég Nem elég megborzongni, de lelkesedni kell! Nem elég feUobogni, de mindig égni kell! És nem elég csak égní: íagyot is bírjon el, ki acél akar lenni, suhogni éliveL Nem elég álmodozni Egy nagy-nagy álom kell; Nem elég megérezni, de felismerni kell! Nem elég sejteni, hogy milyen , kor jön el, Jövőnket — tudni kell! Nem elég a célt látni, járható útja kell! Nem elég útra lelni, az úton menni kell! Egyedül is! — Elsőnek, elöl indulni el! Nem elég elindulni, de mást is hívni kell! S csak az hívjon magával, aki vezetni mer! Nem elég a jóra vágyni, a jót akarni kell! És nem elég akarni: de tenni, tenni kell! A jó szándék kevés! Több kell: — az értelem Mit ér a hűvös ész?! Több kell: — az érzelem! Ám nem csak holmi érzés, de seb és szenvedély, keresni, hogy miért élj, szeress, szenvedj, remélj! Nem elég — a Világért! Több kell: — a nemzetért! Nem elég — a Hazáért! Több kell most: — népedért! Nem elég — Igazságért! — Küzdj azok igazáért, kiké a szabadság rég, csak nem látják még, hogy nem elég! Még nem elégi Együtt népünkkel Amikor április 25-én országgyűlési képviselőket és tanácstagokat választunk, nemcsak egyes személyek iránt való bizalmunkat fejezzük ki, hanem egyúttal arrói is bizonyságot teszünk, hogy egyek vagyunk egész népünkkel. Volt idő, amikor ez a hitvallás szenvedést, szomorúságot, kilátástalan küzdelmet jelentett. Dózsa György ezért halt, mártírhalált. Rákóczi és Kossuth kényelmes életet tett félre azért, mert ez volt a. hitvallása: együtt a népünkkeL Áchim L. András vállalta a meg nem értést, kigúnyolást, mert népe életét akarta boldogabbá tenni. S a milliók, akik vezéreikre tekintettek, akiknek a nevét nem örökítette meg a történelem, a terhet hordozták, szenvedtek, ha kellett, harcoltak; és a vége mindig az lett, hogy győzött az erőszak, hiábavalónak bizonyult a küzdelem, elölről kellett kezdeniük újra a harcot. Volt idő, amikor már maga a nép is belefásult a hiábavaló küzdelembe, de aztán mindig jött újra egy-egy lánglelkű forradalmár, aki valamilyen formában azt hirdette, amit Petőfi így énekelt meg: „A néppel tűzön, vízen át! / Áto-k reá, ki elhajítja / Kezéből a nép zászlaját.” Nehéz volt eggyé lenni a néppel, mert ez egyúttal azt is jelentette egy évezreden át, hogy vállalni kellett a szenvedést, a megalázottságot és a reménytelen küzdelmet. Nem csodálkozhatunk, azon, hogy sokszor magán a népen is úrrá lett a csüggedes és a bizonytalanság. Ma, amikor bizonyságot teszünk arról, hogy egyek vagyunk népünkkel, szükséges visszatekintenünk ezekre a régi időkre. Azért,, hogy' megtanuljuk végre, hogy ma nem azt jelenti az „együtt a néppel”, amit jelentett ezer éven át. Népünknek ma is megvan a küzdelme és a harca. Vannak kudarcok, és az eredményeket nem lehet olcsón megszerezni. De végzetesen téved az, aki ebből a reménytelen csüggedés állapotába jut, es együtt akar „sírni a sírókkal”. Mert lehet, hogy nem könnyű ma sem a célokért küzdeni. De egyvalami egészen világos: a küzdelem eredményt hoz, sőt minden eredmény egy-egy újabb záloga annak, hogy ma együtt küzdeni népünkkel nem szenvedést jelent, mint a múltban, hanem jóleső örömöt. Mi, keresztyének, csak hálásak lehetünk Istennek, hogy együtt küzdhetünk, örülhetünk és reménykedhetünk népünkkeL Lesz idő — reméljük —, amikor a népünkkel való együtt- örvendezés lesz a legfőbb, kifejezője annak, hogy egyek vagyunk népünkkel. Az új ötéves terv olyan reális távlatot tár elénk, amely elérhető és megvalósítható. Az iparfejlesztéstől a kulturális élet elevenebbé tételéig minden azt célozza, hogy az egész nép — anyagilag is, szellemileg is — felemelkedjék. A gombamódra szaporodó új lakótelepek, a gépkocsi-tulajdonosok egyre növekvő tábora, de a népi hagyományainkhoz visz- szaforduló érdeklődés ifjúságunk körében, vagy szellemi vetélkedők egész országot lázba hozó izgalma reális lehetőségként támasztják alá ezt a célkitűzést és reménységet. Amikor április 25-én népünkkel együtt szavazunk, Ilyen jövőre adjuk a szavazatunkat- Mint egyházunk tagjai, ott vagyunk azok között, akik erősíteni akarják népünk egységét. Találkozva így azzal a célkitűzéssel, amit a kongresszusi határozat így rögzített: „Tovább kell erősíteni hívők és nem hívők együttműködését, mindazokét, akik vállalják a kÄzös célt: a szocialista Magyarország felépítését” Szép, reményt keltő a jövendő. De téved, aki azt gondolná, hogy mindez már ma valóság; elértük, amit akartunk, s abbahagyhatjuk a küzdelmet. A legreálisabb reménység sem beteljesedés még. Ma is időszerű az előbbi versidézet folytatása, még akkor is, ha Petőfi álmaiból már sok megvalósult: „Ha majd a bőség kosarából / Mindenki egyaránt vehet, / Ha majd a jognak asztalánál / Mind egyaránt foglal helyet / Ha majd a szellem napvilága / Ragyog minden ház ablakán: / Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, / Mert Itt van már a Kánaán! / És addig? Addig nincs megnyugvás, / Addig folyvást küszködni kell.” Mi, keresztyének pedig különösen nem elégedhetünk meg önmagunkkal, hiszen maga Jézus Krisztus tanított bennünket arra, hogy ha mindent megtettünk is, csak azt mondhatjuk, hogy haszontalan szolgák vagyunk. (Lk 17, 10) Műit és jövendő között a jelen feladata: együtt dolgozni népünkkel. Vállalni a közös feladatokat, célkitűzéseket, s a magunk helyén értük mindent megtenni. Ezt a készséget és munkát mi úgy nevezzük, hogy szolgálat, diakónia. Ország- gyűlési választással, tanácstagokra való szavazással is szolgálhatjuk népünk jólétét és boldogságát. De az ünnepi eseménynek, hangulatnak csak akkor van értelme, ha a hétköznapi munkában is megvalósul — szolgálatként — az elkötelezés: együtt népünkkel. Tehát ha a jó munkánk mozgatója nem az önzés és egyéni érvényesülési vágy, hanem az a tudat és az a szándék, hogy munkánkkal — bárhol végezzük is — népünket, népünk javát szolgáljuk. És ezzel is Krisztus diakóniaí parancsának engedelmeskedünk. Bárány Gyula Lapzártakor kaptuk a hírt, nek 54. évében, hosszú, súlyos hogy Krühling Dániel bonyhá- szenvedés után március 23-án di lelkész, a Tolna-Baranyai a szekszárdi kórházban el- Egyházmegye esperese, életé- hunyt. A 23. ZSOLTÁR — INDIAN NYELVEN A nagy Atya felettünk pásztor — nála nincs hiányunk semmiben. Egy kötelet dob felém, aminek szeretet a neve; odahúz engem, ahol zöld legelő van és vizekhez, ahol nem fenyeget veszedelem. Ott eledelem van és békés nyugalmam. A szívem időnként ugyan nagyon gyenge és csökken a bátorságom, de <5 ismét felemel és jó útra vezet. Csodálatos az ö neve. Egy napon — ez lehet hamar, vagy később, vagy még egészen messze a jövőben — olyan helyre vezet majd, amely hegyekkel van körülvéve. Sötét van ott, de nem fogok ellenszegülni. Félni sem fogok, mert ott a hegyek között a nagy pásztorral találkozom és megszűnik életem éhsége. Sokszor korbácsot készít szeretőiének köteléből; utána azonban ad nekem egy botot, amire támaszkodhatom. Mindenféle eledellel terít nekem asztalt. Kezét a fejemre teszi és minden fáradtságom eltűnik. Serlegemet csordulásig tölti meg. Amit mondok nektek, igaz, nem hazudok. Ezek az utak, amelyek messze előttem vannak, mégis életem végéig biztos ösvényem lesz. És utána vár rám az élet a „nagy sátorban”, ott lesz az én helyem a pásztor mellett — örökké. (Az ÜTTTÁRS-bóI) A LUTHERANíA április 4~én, vasárnap délután a 6- órai istentiszteletkeretében a Deák téri templomban előadja J. S. BACH JÁNOS PASSIÓJÁT Közreműködnek: László Margit, Takács Judit, Marik Péter, Iglói Károly, Mezáfi Tibor és Trajtler Gábor. Vezényel: Weltler Jenő. Igét hirdet: n. HALDY TOLTASf püspök---------------- — -------------——
