Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-04-04 / 14. szám

„Vágd ei a szögesdrótot“ „Halljatok engem, tá népek, mind, kik e földtekén laktok, figyeljetek rám, plebejusok és nemesek, proletárok és millio­mosok, minden társadalmi osztályhoz tartozók. Mondásokban szólok, és bölcs szavakban, hárfahangok kíséretében. »Mért félnék azoktól, kik a bankokban bíznak és biztonságukat a biztosítóintézetektől várják? Az életet nem lehet csekkel meg­vásárolni, részvényeinek árfolyama elérhetetlenül magas, nincs az a pénz, amivel meg lehetne venni. Örökké élni, a sírt soha meg nem látni: oly lehetőség, amit senki meg nem szerezhet! Ők ugyan azt hiszik, örökké fognak élni, és hatalmuk véget nem ér. Mert az ember, dicsősége magaslatán, mikor minden hatal­mat kezében tart, ez a megkövéredett, rendjelekkel teleagga­tott Bonzó, nem látja a valót, kacag és azt hiszi, nem hal meg soha. Nem tudja: amaz állatokhoz hasonlít, amiket halálra ítéltek már az ünnepnapra.-“” Mielőtt tovább olvasnánk, vegyük elő Bibliánkat, olvassuk el a 49. zsoltárt. Hasonlítsuk össze a fenti szöveggel. Nem kell hozzá különösebb képesség, hogy megállapíthassuk a két szö- vek rokonságát. Igen, az idézőjelben olvasott szöveg a 49. zsol­tár Ernesto Cardenal átköltésében. Kötetének címe: „Vágd el 3 szögesdrótot!” Alcíme pedig: „Zsoltárimádságok.” Ebben a jelent, közelebbről hazájának jelenét szólaltatja meg a Biblia képeivel, vagy talán nem tévedünk, ha úgy mondjuk! a Bib­liát szólaltatja meg a jelenben, hazája életében. Hazája Nicaragua. Itt született 1925-ben. Mexikóban és az Egyesült. Államokban irodalmat tanult, azután visszatért Ni­caraguába. Itt 1937 óta Somoza, a villamoscikkeket árusító ügynökből lett „tábornok” volt a teljhatalmú diktátor. Ural­mát véres terrorral tartotta fenn. Az ország a legkíméletenebb kizsákmányolás alatt szenvedett. Cardenal 1952-ben. a diktátor ellen röpcédulát írt Letartóztatják, vizsgálati börtönökben és koncentrációs táborokban ütötték, vertók., kínozták. Végre ki­szabadult 1954-ben beszervezkedett egy, a diktátor megdön­tésére irányuló összeesküvésbe. Árulás révén az összeesküvést1 fölíedték. Társait, akiket elfogtak, rövidített eljárással kivé­gezték. Neki sikerült a biztos halál elől az Egyesült Államokba menekülnie Somozát 1936-ban meggyilkolták, de két fia méltó utóda, ha ugyan nem,tesznek tül rajta. Cardenal nagy belső változáson ment át Befelé fordult kolostorba vonult De múltját meg­tagadni nem tudta. A szociális igazságtalanság állandóan fog­lalkoztatja. 1968-ban visszatért Nicaraguába. Látta a nagy­birtok és a kapitalizmus miatt végső szorultságba jutott pa­rasztság megrendítő sorsát Rajtuk akart segíteni, mikor ba­rátokat toborzott, és velük a Gran Lago egyik szigetén fekvő Solentiname faluban keresztyén és demokratikus alapon új közösséget alapított. Arról s változásról, ami benne végbement, így vall: „Mindig volt és van is közöm, a politikához. De most más szemmel lá­tom, mint azelőtt. Azt látom például, hogy Somoza (a diktá­tor) gyökerei sokkal mélyebbre nyúlnak, és néha. bennem is megmutatkoznak abban, ahogy naponként élek és teszek. A diktátorok ott vannak bennünk, és a H-bomba ott van a leg­bensőnkben.” Soha nem szabadna elfelejtenünk ezt a mon­datot. Sem egyénileg, sem mint egyház, Úgy hasonlít ez arra, amikor Luther azt mondja: a farkas ott lakik bennünk. Nem lehetünk elég éberek, hogy a saját szívünk uralkodni vágyása, kapzsisága, ónmagát szeretése ellen fölvegyük a harcot. Cardenal látásában a zsoltárok nyomán nagyra nőtt Isten, így tükröződik ez a. 31. zsoltár átköltésében: „Ne vesszen el türelmed, zpíkor látod, hogy’ szerzik a milliókat. Részvényeik, mint a mezőnek füve. Ne irigyeld a milliomosokat és mozi­sztárokat, akiknek nyolc hasábot szentelnek a lapok, kik luxus- szállókban laknák és luxuséttermekben falatoznak. Egy kis idő, és egyetlen újságban sem olvasunk már róluk. Még a tu­dósok sem ismerik már majd nevüket. Mert levágják őket, mint a mezőnek füvét. Találmányaik, technikai fejlődésük ne nyug­talanítson. A Vezért, akit látsz, csakhamar nem látod többé. Keresed palotájában — és nem leled ... Még bővítik a koncent­rációs táborokat, új kínzásokat találnak ki és új vallató mód­szereket Éjjel nem alusznak, terveket kovácsolnak, hogy’ le­hetne minket még jobban megtiporni, még teljesebben kiszi­polyozni. De az Űr neveti őket, mert tudja, hatalmuk hamar el vész... Mindenütt ott láttam a Diktátor képét — úgy nőtt, mint egy hatalmas fa —, és mire újra arra jártam, eltűnt Ke­restem és nem találtam. Újból csak kerestem, de sehol nem találtam.” Üldöztetése, a koncentrációs táborok élményei tették képessé, hogy oly megrendítő módon a mában szólaljon meg a 21. zsol­tár, és mégis azzal az ujjongó reménységgel, amelyet Isten hatalmának meglátásában fedezett fel: „Én Istenem, én Iste­nem, miért hagytál el engem ? Karikatúrává lettem, megvetnek az emberek, az újságok mind csak gúnyt űznek belőlem. Páncélkocslk vettek körül, gépfegyverek irányulnak rám, villamos árammal töltött szögesdrót mögé zártak. Radioaktí- van fertőzött vagyok, mindenki elkerül, mert félnek, hogy meg­fertőzöm őket. De atyámfiáimnak Rólad szólok majd! Gyülekezeteinkben Téged foglak dicsérni. A szegények ünnepi lakomát ülnek majd. A népnek örömünnepe igen nagy lesz.” A kötet befejező darabja, a 150. zsoltár pedig hatalmas him­nusz Isten dicséretére: „Dicsérjétek a kozmosznak Urát! Szentélye a Mindenség, háromszázezermillió fényévnyi rádiu­szával. Dicsérjétek öt, a csillagok és a csillagközi terek Urát! Dicsérjétek öt, a tejutak és az atcmközi vákuumok Urát! Di­csérjétek hegedűkkel és fuvoláikkal és szaxofonokkal! Dicsér­jétek, klarinéttal és angol kürttel, és harsonákkal, szárnykür­tökkel és trombitákkal, dicsérjétek brácsákkal és gordonkák­kal, zongorákkal és pianolákkal, dicsérjétek blueszekkei, dzsesszel és szimfonikus zenekarokkal, néger spirituálékkal és Beethoven ötödik szimfóniájával, gitárokkal és xilofonokkal, dicsérjétek lemezjátszókkal és hangszalagokkal. Ami csak lé­legzik — minden élő sejt —, dicsérje az Urat! Hallelujah!” Foliiü Bruttó EVANGÉLIKUS—RÓMAI KATOLIKUS PÁRBESZÉD A Lutheránus Világszövet­ség és a római katolikus egy­ház közös tanulmányi bizottsá­ga február 21—25 között Málta szigetén tartotta ötödik ülését. A bizottság „Az evangélium és az egyház” témakörében foly­tatta az eddigi négy ülésen el­kezdett munkát és a mostani alkalommal elkészítette záró- jelentését a témával kapcsolat­ban. A párbeszéd egyik tanulsága az volt, hogy megállapították, hogy mindkét egyház hasonló kérdésekkel küzd és ez az egyezés fokozottabb együtt- munkálkodást tesz lehetővé. Világossá vált, hogy az évszá­zadokon keresztül „választó­tannak” tartott evangélikus megigazulásról szóló tanítás sem olyan értelemben vitás kérdés ma, mint volt a refor­máció idején. A pápaság szerepének vizs­gálatával kapcsolatban azon­ban erősen különböztek a vé­lemények, itt nem sikerült lé­nyeges közeledést elérnt Vízsgálták még a. közős úr­vacsora-vétel kérdését és ez­zel kapcsolatban az egyházak vezetői számára több javasla­tot is tettek. Ä tanulmányi bizottság a zá­rójel entés elkészítésével befe­jezte munkáját, ez azonban nem jelenti az evangélikus-ró­mai katolikus párbeszéd befe­jezését A munka más területe­ken és más tanulumányi té­mákkal tovább folyik majd. ÍLWF) Mi történt Nagymágócson ? Lapunk múlt év október 25-i számában „Ha vagytok, lennetek kell” címen riport jelent meg a nagymágóesi gyülekezet problémáiról, éle­téről, nehéz helyzetéről. A riportban beszámoltam arról, hogy milyen nagy mér­tékben megcsappant az isten­tiszteletek látogatottsága, oly­annyira, hogy néha ' el-elma­radtak istentiszteletek. Ezzel összefüggésben a gyülekezet anyagi helyzete is megren­dült. A lelkész másodállást vállalt, hogy családjának meg­élhetését biztosítani tudja. A nehéz helyzetet látva októ­berben meglátogatta a gyüle­kezetét D. Káldy Zoltán püs­pök, hogy a helyszínen foly­tathasson beszélgetést a lel­késszel és a gyülekezettel. A püspök kötelezte a lelkészt és a gyülekezet jelenlevő tagjait, hogy a mintegy 120 családnyi evangélikust az év végéig lá­togassák. meg és kérdezzék meg őket, hogy igénylik-e az egyház szolgálatát és tudnak-e anyagi áldozatot is hozni azért? Több olvasónktól kaptunk levelet, melyben érdeklődtek aziránt, hogy mi lett az ered­ménye a látogatásnak? Mi a jelenlegi helyzet a gyülekezet­ben? Ezek a levelek késztet­tek arra, hogy — az időben be­érkezett lelkész! és esperesi je­lentések alapján — beszámol­jak oi vasóinknak is a nagymá- gócsi gyülekezet jelenlegi hely­zetéről. November közepéig nem tudtak elkezdeni a felmérési munitat a gyülekezetben. Vég­re november közepén sikerült összehívniuk a gyülekezetből néhány presbitert és néhány gyülekezeti, tagot A lelkész összeállította azoknak a családoknak a név­sorát, akik valamikor közvet­len kapcsolatban álltak az egyházzal. Az ívekre 140 csa­lád került és ezeket az íveket kiosztották azok között, akik vállalkoztak a látogatásokra. Az eredmény igán meglepő volt a számunkra is. A 140 család közül 87 azt a választ adta, hogy igényli az evangé­likus egyház szolgálatát és ennek bizonyságaként azonnal 6500,— Ft összegű megaján­lást tettek az 1971-es évre. Mindössze 17 család válaszol­ta azt, hogy nem igényli a továbbiakban az egyház szol­gálatát. A többi 35 családdal még a jelentés beküldéséig nem sikerült beszélni. A láto­gatás eredménye volt az is, hogy közel 2000,— forintot küldtek be a gyülekezet tag­jai az egyházközség pénztá­rába. A jelentésnek ezt a ré­szét olvasva azt gondolná az Két végről ég a fáklya Sírtak a fáklyák: „Fáj. Emészt a láng. Ki gyújtotta meg mindkét fáklyavéget? Pazarlóan bennünket, jaj, ki éget pokolsötétben? Tűz emészt, falánk. Gyors szél ver minket, gyors vég vár reánk —* S a fáklyagyújtó: „Égve szent az élet — rokon a csillag. Fényetek: igézet. Nélkületek vak földi éjszakánk. Míg bojtjaitok tűzesői hullnak, nyomukban holt rózsák lobbanva gyúlnak — vak emberelme északfényű láng lesz. Rendeltetés: két végen gyorsan égni. s két tüzet szórni: hinni kell s remélni!” Áldott fáklyák: költő, próféta, vátesz. Kutas Kálmán Vitás — nem vitás Vitás ma még sokak szá­mára, szabad-e a gyülekezeti életben gitárral, dobhal kí­sért, modern ritmusú éneke­ket szóhoz juttatni. Vitás, hogy van-e jövője az.ifjúság ilyen kísérleteinek. Vitás, hogy mi a zenei értéke: hasznos vagy káros-e. Vitás, hogy nem múló divat-e csupán. Vitás annak ellenére, hogy az amerikai né­ger gyülekezetekben többnyire a lüktető ritmusú, sokszor üte­mes tapssal kísért egyházi ének a megszokott. Vitás an­nak ellenére, hogy.a zsoltárok kürttel, citerával, dobbal, han­gos, sót harsogó cimbalommal is szeretnék dicsérni az Urat. Vitás, mert mi mégsem va­gyunk négerek és az ószövet­ségi időkből nem lehet min­dent közvetlenül áttenni a mai időkre. Nem vitás azonban, hogy a nagytarcsai gyülekezet har­minctagú énekkara és néhány tagból álló ifjúsági zenekara az angyalföldi gyülekezet sze- retetvendégségén, március 7- én, mély hatást gyakorolt a sajnos nem nagy létszámmal megjelentekre. Nem vitás, hogy a Biblia szavaihoz és üzenetéhez kötött hit keresett — nem minden félszegség nélkül — mai kifejezési for­mát az egyórás műsorban. Nem vitás, hogy olyan mu­zsika szólalt meg, amit egy­házi ,könnyű zenének” ne­vezhetnénk, amely mégis egye­síteni tudott öregeket és fia­talokat, falusiakat és városia­kat. Nem vitás, hogy a lát­vány is benyomást keltett. Az énekkar tagjai között lát­hattunk néhány miniszoknyás fiatalt, de többnyire javako­rabeli, sokszoknyás falusi asz- szonyok és egyszerű öltözetű férfiak figyeltek az energi­kus és kedves fiatal karmes­terre, Mátrai Marian teológiai hallgatóra. A zenekart if). Győri János III. éves teoló­gus vezette, miközben a har- móniumon játszott, vagy elek­tromos gitárját pengette, vagy énekelt A dallamokat és szö­vegeket is ő szerezte. Test- véröccse jól fejlett szakállal hegedűt és baszusgitárt szó­laltatott meg. A dob, vagy inkább a dobok mellett ket­ten is működtek felváltva. Á mikrofonok, hangerősítók ke­zelésere is akadt fiatal. Nem vitás, hogy ezek a fiatalok nem hőzöngtek, nem játszot­tak meg magukat, a szolgálat öröme hatotta át őket A műsorból kiemelkedett ifj. Győri Jánosnak egy hosz- szabb, kb. húszperces darab­ja, amint ő nevezte, óratóriu­ma. A karácsonyi történetet dolgozta fel. Beat hangvételű dallamok mellett megszólal benne egy ősi ádventi éne­künk is. Az énekkar énekli harmónium-, hegedű-, és gitár­kísérettel. Először karácsony este adták elő a nagytarcsai templomban. Megkérdeztem az énekkar egyik idősebb tagját, hogy szánták rá magukat erre az egyházi beatrauzsikára. Ele­inte furcsának találtuk és szégyelltük — mondotta —, hogy dob és gitár kíséretében énekeljünk modem ritmusú dallamokat, de később kedvet kaptunk hozzá. Az ifjúság jókedve, evangéliumi komoly­sága magával ragadott min­ket Magam is azon csodálkoz­tam, hogy itt régi falusi ha­gyományokat tartó öregek, vá­rosiasodó fiatalok, a szó szoros értelmében ennyire egy húron pendülnek. Ez is lehet A több évtizedre visszate­kintő énekkar munkáját és az előadott darabokat id. Győri János nagytarcsai lelkész is­mertette. Ifi. Győri János pe­dig délelőtt is szolgált An­gyalföldön. Mint szupplikáló teológus igét hirdetett mind­három istentiszteleten. Benczúr László BACH-ESTÉK A VARBAN Április 2-án, pénteken este fél 7 órakor a TIT rendezé­sében orgonaest lesz a Bé­csikapu téri templomban. omol! partita Kanonikus variációk c-moll passacagíia Orgonái: FESKÓ GYÖRGY Előadó: FÖLDES IMRE Jegyek ára: 12,-— Ft ember, hogy vegre jó irányba indult el a gyülekezet élete. Sajnos azonban ez csak az egyik oldaL A másik oldalon ott van a gyülekezet élete, a templomlatogatás, a különbö­ző alkalmakon való részvétel. Ez nem sokat változott A lel­kész jelentése szerint azóta is változatlanul 1—2 ember lá­togatja csak. az istentisztelete­ket. A lelkész ezt írja jelen­tésében: „Ügy néz ki a dolog, hogy a vasárnaponkéntí szol­gálata cat nem igényli a gyü­lekezet. Mikor elég jól jártak templomba, nagyon lcevés volt a pénz, most alig járnák temp­lomba és önkéntes megajánlás szépen mutatkozik.* A jelentések alapján ez m helyzet tehát most Nagymá­gócson. Hogy mi lesz a gyü­lekezet további sorsa, jövője, arról most még nem tudunk, beszámolni. Azt hiszem, hogy a gyülekezetnek, lelkészének és egyházvezetőségenek egy­aránt tovább kell gondolkoz­nia és tusakodnta a teendők és a jövő felől. A magam ré­széről reménységgel nézek a nagymágóesi gyülekezet jövő­jére is. Ha a lelkész — szí­vós és kitartó munkával — ki tud maga körül alakítani egy olyan gyülekezeti magot, amely részt vállal a szolgá­latból, akkor lehet kiút még ebből a nehéz helyzetből is. ifj Kendeh György Nagyhét Ma virágvasámap van. Jé­zus szamárháton vonult be Jeruzsálembe. Királyként .fo­gadták. Milyen különös ki­rály! így kiáltottak fele je: Hozsánna! Ó segíts! Virágvasámappaí kezdődik a nagyhét. Miért nagy ez a hét? Azért, mert ezen a hé­ten van nagypéntek. Nagy­pénteken feszítették Jézust keresztre. Jézus nem hiába jött közénk. Segített. Minden emberen, rajtad is segített, amikor meghalt a kereszten. Milyen különös segítség! Ha­lálba megy a pásztor, hogy a bárány el ne vesszen. Jéztis segíts! — erre gon­dolj most szüntelen, amikor elmondom röviden nagypén­tek történetét. A főpap házából pénteken hajnalban Pilátushoz vitték Jézust Neki volt egyedül ha­talma arra, hogy halálra ítél­je Jézust, ö nem talált benne semmi bűnt. A nép azonban- így kiáltott: Feszítsd meg! Feszítsd meg! Pilátus ekkor megkorbácsol tatta Jézust. A katonák pedig kicsúfolták. Bí­bor palástot tettek a hátára, töviskoronát a fejére, nádszá­lat a kezébe. Pilátus ezután megmutatta a népnek: íme az ember! A nép azonban nem elégedett meg ennyivel. To­vábbra is így kiáltott: Feszítsd meg! Feszítsd meg! Pilátus erre megmosta kezét és ezt mondta: Ártatlan vagyok en­nek az igaz embernek a véré­től. Azután átadta a kato­náknak, hogy megfeszítsék. Jézus maga vitte a keresztet a vesztőhelyre, a Golgotára. Két gonosztevő közé feszítet­tek. A kereszten hétszer szó­lalt rpeg Jézus. Először az ellenségeiért imádkozott: Atyám bocsáss meg nékik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek. Másodszor az egyik gonosz­tevőhöz szólt, mert az segít­séget kért tőle. Ezt mondta náci: Ma még velem leszel a paradicsom ban. Harmadszor édesanyjáról gondoskodott. Tanítványára, Jánosra bízta. Máriának ezt mondta: íme a te fiad. Já­nosnak pedig ezt mondta: íme a te anyád. Negyedszer, amikor elsöté- tedett a nap és megrendült a föld, így kiáltott: Én Istenem, én Istenem miért hagytál el engemet! Ötödször, már a halál kö­zelében- felsóhajtott: fizomjú- hozom. Hatodszor, rrtiután. ecettel itatták, ezt mondta: Elvégez­tetett! ^ Hetedszer hangosan kiál­tott fel: Atyám, a te kezedbe teszem le lelkemet. Ekkor fe­je lehanyatlott és méghalt. Még pénteken este levették a keresztről barátai és sziklá­ba vájt sírba fektették. A sír szájára nagy követ hengerí- tettek. A főpapok lepecsétel­ték a sírt és katonákat állí­tottak melléje, hogy őrizzék. Nagypénteken így éneke­lünk: Ó, fő vérző sebekkel Meggyötört, megrakott. Fő, szúró tövisekkel Megkoronáztatott, ó fő, előbb oly ékes, Most olyan megvetett, Vágy tőlem 6 szentséges Hálát s dicséretet Külföldön élő magyarok htel AZ ÜTITARS című magyar nyelvű egyházi folyóirat 1971 januárjától új alakban jelenik meg, továbbra is 8 oldalon. Az átalakított szerkesztőség tagjai: főszer­kesztő Terray László, Norvé­gia; felelős szerkesztő Gémes István, NSZK; a szerkesztőbi­zottság tagjai: Kóts Lajos, NSZK, Dr. Pándy Kálmán, Svédország, Dr. Tóth János Svájc és Pátkai Róbert, Ang­lia. BECS A magyar nyelvű gyülekezet lelkészi munkatársi-lektori tisztségébe beiktatták Hollós Józsefet, a bécsi evangélikus polgári iskola tanítóját mánt tiszteletbeli felügyelővé választották. Az új felügyelő Kellner Pál, helyettese Kvasz­nál László. CASTELBURG, NSZK A magyar gimnáziumban 1970-ben 14 fiatal konfirmált NYUGAT-NÉMETORSZAG A német evangélikus egyhá­zakban konfirmációi ajándék­ként Gárdonyi Géza: Szu­ny oghy Miatyánkja c. könyvét ajánlották, amelyet Mit der Nacht vertraut címmel fordí­tottak német nyelvre. CARACAS, VENEZUELA Ez idő szerint három leány és két fiú jár a konfirmációi előkészítő oktatásra. A gyüle­kezet legutóbbi szeretetven- dégségének teljes jövedelmét a magyarországi és erdélyi árvíz- károsultak javára ajánlották fel. SVÉDORSZÁG Koltai Rezső lelkész jelenté­se szerint 1969-ben a Göte­borg, Hälsingborg és Stock­holm társgyülekezetekben 114 istentiszteletet tartottak 2508 résztvevővel. A 44 úrvacsorái alkalmon 604 úrvacsorázó vett részt. — A gyülekezet eddigi felügyelőjét, Dr. Pándy KáX­(Az ÜTITARS-bóD A BUDAVÁRI GYÜLEKEZET ÉNEKKARA április 8-én, nagypénteken délután a 6 órai istentiszte­let keretében a Bécsikapu téri templomban előadja H. SCHÜTZ JÄNOS PASSIÓJÁT. Vezényel: Csorba István karnagy. Igét hirdet: D, DR. OTTLYK ERNŐ püspök.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents