Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-03-21 / 12. szám

Kenyér és ige Ézs 30» 19—23 Isten igéje megértéséhez mindig ismernünk kell azt a tör­téneti helyzetet, amelyben az ige először elhangzott. Mai igénkre ez a megállapítás különösen is érvényes. Igénk abban a történeti helyzetben született meg, amelybe Izrael népe Kr. e. 701-ben került. Az asszír csapatok nagy erő­vel támadták meg Jeruzsálemet. Az ostrom idején — amint az ilyenkor általában lenni szokott — elfogyott a kenyér és a víz. E külső nyomorúságot még csak fokozta az, hogy elnémultak a próféták, illetve a sok hamis prófécia között nem lehetett- tudni, mi Istennek népet megmentő üdvösséges akarata. S ek­kor szólal meg Ezsaiás ajkán a kettős ígéret: „Ad nektek az Űr kenyeret a keserűségben és a nyomorúságban vizet, s nem kell többé elrejtőzködni a tanítóknak, hanem szemeid tanítóid­ra néznek." S ez a prófécia, amely messiási próféciává lett az­óta is, ma is komoly vigasztalást tartalmaz Isten gyermekei számára. ISTEN GONDVISELŐ SZERETET® MINDIG GONDOSKO­DIK ARRÓL, hogy gyermekeinek meglegyen a mindennapi ke­nyerük. Mert tudja, hogy ez elengedhetetlen feltétele az élet­nek. Ezért tanította Jézus tanítványait így imádkozni: a mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. Ezért hajolt le Jézus mindig az éhezőkhöz és elégítette meg őket ínségükben. S ezért hízhatunk mi is abban, hogy Isten gondviselő szerete- téhől a mi asztalunkon is ott lesz mindig a mindennapi kenyér. A MINDENNAPI KENYÉRREL KAPCSOLATBAN azonban két dologra feltétlenül fel kell figyelnünk. Az első az, hogy Is­ten a mindennapi kenyeret a mi szorgalmas és hűséges mun­kánkon keresztül adja, Isten gondviselő szeretete nem indít­hat semmittevésre, sőt kell, hogy arra ösztönözzön, hogy a ma­gunk erejéből minden lehetőt megtegyünk, hogy több legyen a •kenyér, hogy növekedjen a jólét és az életszínvonal. A másik, hogy Isten azért lát el bennünket bőségesen, hogy a tőle ka­pott javákat megosszuk az éhezőkkel. Most, amikor földünk kétharmad részén valósággal éheznek az emberek, különösen is komolyan kell vennünk, hogy a keresztyén szeretet alapján ezért mi is felelősek vagyunk. DE ISTEN NAGYON JÓL TUDJA, hogy nemcsak kenyér­rel él az ember, hanem Isten igéjével is. Más szóval: nem elég a mindennapi kenyér. Szükségünk van az ő igéjére is, amely megtanít bennünket hálával és megelégedéssel elfbgadni a min­dennapi kenyeret. Ezért tesz meg Isten mindent, hogy az igéje el ne némuljon. Ezért indit fiatal lelkeket áz ige szolgálatára, ezért szórja a magot, pazarló bőséggel. Mert azt akarja, hogy ■megtaláljuk az utat, amely nemcsak a jóléthez, hanem egymás szeretetéhez, a békességhez, az üdvösséghez vezet. AMIKOR MEGSZEGJÜK MINDENNAPI KENYERÜNKÉT, amikor olvassuk vagy hallgatjuk Isten igéjét, teljék meg a szívünk hálával az iránt, aki nemcsak a mindennapi kenyeret, hanem az élet kenyerét — magát — ajándékozza nekünk. Dr. Selmeczi János IMÁDKOZZUNK Mennyei Édesatyánk! Bálát adunk gondviselő szeretetedért, hogy napról napra gondoskodsz mindennapi kenyerünkről. Kö­szönjük az erőt, az egészséget, amellyel alkalmassá teszel ben­nünket arra, hogy munkálkodjunk azért, hogy több legyen a kenyér és növekedjék a jólét földünkön. Megköszönjük neked azt is, hogy a mindennapi kenyér mel­lett az ige kenyerével is táplálsz bennünket. Áldott légy azért, hogy igéd magvát ma is bőségesen szórod, hogy minél több le­gyen az élet igazi útját megtaláló boldog ember. Kérünk, áldd meg az igehirdetéseket, amelyek ezen a vasárnapon szerte a világon elhangzanak. Add, hogy a te igéd sehol se térjen visz- sza üresen. Amen. — Böjt 4. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A dél­előtti istentisztelet oltári igé­je: Jn 6, 1—15; az igehirdetés alapigéje; Ézs 30» 19—23. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Április 4-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egy­ház félóráját közvetíti a Pető­fi Rádió és az URH adó. Igét hirdet D. DR. OTTLYK ERNŐ püspök, az Északi Egyházke­rület püspöke. — DUNAEGYHÁZA. Feb­ruár 28-án böjti szeretetven- dégséget tartottak a gyüleke­zetben, amelyen Hernád Tibor, a Gyenesdiási Szeretetotthon gondnoka tartott előadást „Húsvéti magyar ’népszoká­sok” címmel. — PILIS. Február 28-án szeretetvendégség volt a gyü­lekezetben, amelyen dr. Groó Gyula teológiai akadémiai ta­nár „Tanuló gyülekezet” cím­mel tartott előadást. A gyüle­kezet konfirmandusai ének­és zeneszámokkal és versmon­dással szolgáltak. — SOPRON. Március 14-én délután a gyülekezet böjti együttlétén D. Koren Emil es­peres szolgált. A finn egyház ifjúságáról és egyházzenei tö­rekvéseiről tartott előadást. I — KONDOROS. Február 28- án szeretetvendégséget tartot­tak a gyülekezetben, amelyen Koszorús Oszkár esperes tar­tott előadást CSALÁD! HÍREK — HALÁLOZÁS. Ruttkay- Miklian Ödön életének 73. évé­ben, február 24-én — január 26-án elhunyt feleségét követ­ve — elhunyt. Hamvasztás utáni búcsúztatása március 11-én volt a rákoskeresztúri temetőben. Az elhunytban Ruttkay-Miklian Géza gyóni lelkész testvérét gyászolja „Akár éljünk, akár haljunk, az Űréi vagyunk”. — Kukorica István, a má- gocsi gyülekezet sok éven át több tisztséget viselt tagja és tizennégy éven át volt hűséges felügyelője, 74 éves korában élhunyt A gyülekezet nagy részvéte mellett kísérték utol­só útjára 1970, november 11- én. „Nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük* — Kákay Mihály László a pestlőrinci gyülekezet felügye­lője 73 éves korában elhunyt. Hamvasztás utáni búcsúztatá­sa március 10-én volt a pest- lőrinci újtemetőben — Kottái János, a soltvad- kerti gyülekezet volt presbite­re, lapunk hűséges olvasója 69 éves korában, március 5-én elhunyt Temetése március 9- én volt Soltvadkerten. ■— Dr. Kovács Ákos, az an­gyalföldi gyülekezet egyik ala­pító presbitere, hosszú szen­vedés után .67 éves korában, március 2-án elhunyt. Ham­vasztás utáni búcsúztatása március 23-án délelőtt fél 12 órakor lesz a Farkasréti teme­tőben. „A Te kegyelmed jobb az életűért, EGYSZER VOLT, HOL NEM VOLT A jnonak és Anna-Maijának Egyszer volt, hol nem voltes kéklett az ég, a tenger, csónakunk kikötött a sziklás szigetparton. Egyszer volt, hol nem volt.«, kedves faházikó... Egyszer volt, hol nem votlt. gyönyörű őszi alkony. Ültünk a tornácon, és néztük a naplementét. Narancs-szín tűrni bogyón búcsúzó sugár reszket, és bíborba borul a tenger tiszta tükre.. 1 Közben finn—magyar rímék és szívek ölelkeztek. Egyszer volt, hol nem volt... füst-szauna hősége... Egyszer volt, hol nem volt... tenger hűvös hulláma... Aztán belemerengós a kandalló tüzébe... Parazsán sül a lazac jóízű vacsorára, Hosszú beszélgetés lobogó gyertyafényben. Tűnt a két haza közt a távolság, a roppant! Összetalálkozott három távoli testvér, s Krisztus szeretetébem a szíve összedobbant, A csillagmécsesek ragyogva mind kigyúltak, s halvány északi fény vibrált a tiszta égen... Egyszer volt, hol nem volt.« szép mesebeli este... Egyszer volt, hol nem volt..« még nem is olyan régen. Tűrmczei Erzsébet Vészcsengő Szomorkodnom kellene és a szívemben mégis derűs bol­dogság van. Meg kellene döb­bennem a sors kérlelhetetlen- sége miatt és mégis hálás va­gyok neki, hogy megint adott lehetőséget arra, hogy önma­gámra találjak. De hosszú en­nek a története. Most csak két állomását emelem ki. Az elsőt és a legutóbbit. Ma is tisztán emlékszem. Hétéves lehettem.'Édesanyám szólított: — Kislányom, vedd szépen a tálcát és terítsd meg az asz­talt, hisz most már nagylány vagy. Ma is emlékszem, nem na­gyon örültem a nagylányság- nak, amely pluszmunkával jár, de engedelmeskedtem. Volt édesanyámnak egy kis ezüst evőeszköze; kés-villa, amit nagyon szeretett. Még lánykorában kapta és később is legtöbbször ezt használta. Ez a kés-villa volt az én ál­maim netovábbja. Amikor a terítéshez láttam, senki sem volt a szobában. Gyors elhatározás és a kis kés-villa ott volt már a tá­nyérom mellett. Terítés után végignéztem művemen, valami azt súgta, hogy itt nincs min­den rendben, a kiálló kést egy kicsit beljebb is toltam, hogy ne tűnjön fel senkinek, aztán elhagytam a szobát. Ebéd előtt szótlanul jártam-keltem, szor­galmasnak mutattam magam, többször bementem a szobába, mint aki valamit keres, egy­szer kisebb habozás után visz- szacseréltem az evőeszközt, de végül mégis csak az önzés győzött bennem és megint visszatettem a saját teríté­kemhez. Már valamennyien ebédhez indultunk, amikor vá­ratlanul csengettek. Ezt a csengetést még ma is érzem. — Olyan éles ennek a hang­ja, mint a vészcsengőé — mondta anyám. Mintha mell­be vágtak volna. Vészcsengő! Hirtelen zavaromban nem tudtam, bennem szólalt meg, vagy valóban valaki érkezett. Gyorsan berohantam a szobá­ba és mindent jogos helyére tettem. Amikor az egész csa­lád ott állt az «>asztal körül, mély, felszabadult sóhaj sza- Htadt ki belőlem. Olyan jó könnyűnek éreztem magam, mint amikor valakinek sike­rül valami, amiért keményen megdolgozott. Tudom, na­gyobb dolgokat is vittek már végbe emberek, de számomra ez a kis epizód nagyon emlé­kezetes. Talán a sors akart kipró­bálni a napokban, amikor hí­rül hozták bog, a 24 éves Ka tikát, akit alig öt hónapja is­mertem, beszállították a kór­házba. Milyen volt ez a Kati­ka? Fiatal, pirospozsgás, ki­csattanó élet. Mindig mosoly­gott, mindenért lelkesedett és nagyon szeretett bennünket. Sokszor érthetetlen volt nagy ragaszkodása ilyen rövidléleg­zetű ismeretség után. Kará­csonykor még apró, barna tol­lú kerámiabaglyot hozott, amint mondta, mindig én ju­tok az eszébe róla. „Olyan kis tudós” — mondta mosolyog­va. Még egy kicsit elcsodálkoz­tam: se tudós, se barna nem vagyok, hogy meg bagolyhoz hasonlítanék, azt mostanáig nem is sejtettem. Es egy hét múlva szólt a telefon: — Katika kórházban van ... és utána elcsuklö hang ... menthetetlen,.. már csak két hete van. Az első percek döbbenetét a tornyosuló munka és köteles­ség nyomta el, de este, amikor a bagolyra néztem, megbor­zongtam. Valamikor csodálatosan szép hálóinget kaptam. Olyan szép­nek találtam, hogy éveken át benne hagytam aranyos dobo­zában. Sajnáltam magamtól. Majd egyszer ... mondogat­tam, majd valami ünnepélyes alkalomkor. De egyik alkalmat sem találtam elég szépnek. Sokszor ajándékoztam bará­taimnak kedves holmimat, de ezt mindenkitől sajnáltam. Azon az estén, amikor ha­zaértem, valahogy megint a kezembe került az aranyos do­boz. Kinyitottam és akkor a szívemben megszólalt a csen­gő. Hangosan, élesen, mintha vészt jelezne. Katika! Egy per­cig határozatlanul álltam, az­tán tollat fogtam és megírtam Katikának, hogy ezt csak ő viselheti, senki más, hogy hosszú évek óta neki őrizget­tem. A levél a dobozba került, egy csodálatosan szép arany­rózsa szorította a hálóinghez. Délelőtt volt, amikor Kati­ka a csomagot megkapta, ép­pen akkor, amikor a főorvos jött vizitre. Azonnal kibontot­ta, mert neki már mindent szabad volt. A hálóinget, az arany rózsát magához szorít­va, könnyek között kérte a fő­orvost: ~ Tessék nekem a levelet mégegyszer elolvasni! — és aztán — soha ilyen boldog nem voltam! így mesélték el azok, akik látták. Néhány nap múlva elaludt, kezében az aranyrózsával. Egyetlen vágya volt: ha fel­épül, hozzám jöhessen el elő­ször. Szomorkodnom kellene és a szívemben mégis derűs bol­dogság van. Olyan könnyűnek érzem magam, mint amikor valakinek sikerül valami, amiért keményen megdolgo­zott. Gj-aas&íhy írén „Ha a földbe esett gabona­mag el nem hal, csak egy­maga marad, ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem”. (Jn 12, 24) VASÁRNAP. — .Amint Jé­zus észrevette, hogy jönni akar­nak és őt elragadni, hogy ki­rállyá tegyék, ismét elvonult egymaga a hegyre” (Jn 6, 1— 15). A kenyércsoda látványos ■sikere nem az emberi élet egyik alapvető kérdésének, a ke­nyérkérdésnek a könnyű meg­oldása irányába mutat. Jé­zus kitér az ilyen értelmezés elől, elvonul a jelt kívánók elől, mert tudja, hogy élete a földbe vetett gabona sorsához hasonlóan halálával teljesedik be és hoz sok áldást minden embernek, nemcsak ebben a kérdésben, hanem az élet alap­vető kérdéseire nézve általá- baik HÉTFŐ. — „Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cseleked- jük? Az az isten dolga, hogy higgyetek abban, akit ő kül­dött” (Jn 6, 22—29). Egyszerű dolognak tűnik, mit kíván tő­lünk Isten. Engedelmes hittel Jézusra utal minket, mert ő az Isten küldötte közöttünk. Tév- utaink és ballépéseink abból adódnak, hogy meg akarjuk kerülni ezt az utat, próbálunk saját magunkban, érdemeink­ben, jóságunkban, vallásossá­gunkban vagy emberekben bízni, pedig nem adatott más, egyedül a Názáreti Jézus, aki­ben bízhatunk, mert velünk marad életünkben és halálunk­ban. KEDD, — „Én vagyok az élet­nek ama kenyere” (Jn 6, 30— 35). Örök életre szóló táplálék az élet’ kenyere. Éppen az az evangélista fejti ki ezt a ha­sonlatsort, amelyik semmit sem tudósít az úrvacsora szer­zéséről a többi evangélistával ellentétben. Szavain azonban átsüt az az utolsó vacsorái fo­galmazás, amikor Jézus meg­töri a kenyeret és tanítványai­nak adja, „vegyétek, egyétek, ez az én testem” és „ezt tegyé­tek az én emlékezetemre”. SZERDA. — „Melyik az első minden parancsolat között?” (Mk 12, 28—34). Jézus a szere­tet parancsának kettős össze­foglalásával ki akar húzni min­den lehetőséget a provokatív kérdezősködés vagy a bizony­talankodás alól. Tudjuk, mert ő mondta, hogy az első dolog Isten és az embertárs szerete­te. Ez a kettős parancs a mér­ce és a tükör, amelyikbe bele­nézhetünk, hogy lemérjük éle­tünket. A jézusi magatartásra a függőleges és a vízszintes irányban egyaránt az a szere­tet jellemző, amelyik egyszerre tud szolgálat és bizalom lenni. CSÜTÖRTÖK. — „A beszé­dek, amelyeket én szólok nek­tek, lélek és élet” (Jn 6, 57—• 65). Egy-egy kimondott szó ér­téke döntően függ attól, hogy ki mondja azt, milyen helyzet­ben, milyen hatalommal és mi­lyen összefüggésben beszél. Jé­zus szavánál személye különle­gessége, isteni küldetése húzza alá, hogy amit mond, az való­ban fontos, életre szólóan fon­tos. Nála nem üres szó a szere­tet és áldozat, hiszen önmagát adta, hogy tanítványainak éle­te legyen. Ezért fejti ki a so­kak által „kemény beszédnek” tartott szavaiban, hogy ő ma­ga, mint mennyei kenyér, étel. PÉNTEK. — „Aki szereti a maga életét, elveszti azt, aki gyűlöli a maga életét e vilá­gon, örök életre tartja meg azt” (Jn 12, 20—26). Jézus saját pél­dájával igazolta, hogy az élet alaptörvénye az áldozat. Oda­adásából, áldozatából új élet fakadt, tanítványait erre hívta, mert „ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is”. Az áldozat mások hivogatásától a saját élet odaáldozásáig tart és az az ígéret fűződik hozzá, .hogy az ilyeneket „megbecsüli az Atya”. SZOMBAT. — „Mikor föl­emelitek az Emberfiát, akkor ismeritek meg, hogy én vagyok és semmit sem cselekszem ma­gamtól, hanem amint az Atya tanított engem, úgy szólok” (Jn 8, 21—30). Jézus cseleke­detei és beszédei előre vetítik halálát. Neki végig kellett men­ni a kereszt útján, hogy Isten akaratát cselekedj e. Földi élet- űtjám nem ismerték föl kortár­sai, halála után azonban élete és műve ismert lett az egész világon. Felülről, Istentől jött és minket mindnyájunkat Is­tenhez akar vonnia fii Hanaaß Béta KVANGEUKUS SÜSS A Magyarországi S&rangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lápja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és Idadő; D. Korea EmH Szerkesztőség és IdadähtoaisSr Budapest, Vili., Puskin a. & Telefon; 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—VTK. Előfizetési ár: egy évre 90.— Ft Árusítja a Magyar Posta Indes 25 211 71.0863 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató f DR. OSCAR THULIN A világszerte ismert Luther- hunyt. A harmincas évek kez- kutató történész és művészet- detétől 1969-ben történt nyu- történész professzor, dr. Oskar galomba vonulásáig a witten- Thulin február 18-án 72 éves bergi „Luther-Halle” igazgató­korában Wittenbergben el- ja volt. (EPD) imádság istentisztelet előtt Ür Jézus Krisztus, aki megsebesittettél bűneinkért, megostoroztattal vétkeinkért: ébreszd fel lelkiismeretűnket, hogy felismerjük vétkeinket, amelyeket a keresztfán hordoztál. Valljuk, hogy vétkeztünk ellened és embertársaink ellen. Könyörgünk kegyelmedért, légy hozzánk irgal­mas. Taníts minket kegyelemből élni mennyei Atyánk akarata és tetszése szerint. Állj mellénk utolsó óránkban is, és egyesíts minket szí­ned előtt azokkal, akikért életedet áldoztad. Ámen. Istentiszteleti rend Budapesten, 1971. március 21-én Deák tér de. 9 (úrv.) Turchányi Sándor teol., de. 11 (úrv.) dr. Ha­fenscher Károly, du. 6 dr. Kékén András. Fasor de. 11 D. Koren Emil, du. 5 szeretetvendégség: dr. Prőhle Károly. Dózsa György út de. fél 10 Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák), de. 12 (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 10, de. 11 dr. Rédey Pál, du. 6 dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10 Sülé Károly. Utász u. de. 9 Veöreös Im­re. Vajda Péter u. de. fél 12 Sülé Károly. Zugló de. 11 (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8 Boros Ká­roly.. Gyarmat u. de. fél 10 Boros Karoly. Fóti út de. 11 Benczúr László. Váci út de. 3 Baranyai Ta­más. Frangepán u. de. fél 10 Bara­nyai Tamás. Üjpest de. ló Blázy La­jos. Pesterzsébet de. 10 Virágh Gyula. Soroksár Üjtelep du. fél 3 Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11 Ma- tuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10 Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Kis- templom de. 10, du. 3. Rákosszent­mihály de. fél 11 Kamer Ágoston. Sashalom de- 9 Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistaresa de. 9. Rá­koscsaba de. 9 Békés József. Rákos­hegy de. 9. Rákosliget de. 10 Rákos­szentmihály de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9 (urv.) Mado- csai Miklós, de. fél 11 (német, úrv.) Varady Lajos, de. lí (úrv.) D. dr. Ottlyk Ernő, du. 6 Szita Istvánné. Torockó tér de. fél 9 D. dr. Ottlyk Ernő. Óbuda de. 9 Fülöp Dezső, de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső. XII., Tartsay Vilmos u. de. 9 Takács József, de. 11 Takács József, du. 6 (szeretet­vendégség). Pesthidegkút de. fél 11 Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8 (úrv.) Bencze Imre, de. 11 (úrv.) Bencze Imre, du. 6 dr. Rezessy Zol­tán. Németvölgyi út de. 9 dr. Re­zessy Zoltán. Albertfalva de. 7 Vi- sontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9 Visontai Róberté Budafok de. 11 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. — IMATEREM vagy kisebb temp-' lom fűtésére alkalmas Express Heating kályha olcsón eladó* Evangélikus Lelkész! Hivatal* 3u-» dapest, Táncsics Mihály tL i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents