Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-03-21 / 12. szám

A presbiterek szolgálatáról B. P-, az egyik budapesti gyülekezetünk felügyelője írt arról, hogy nem elég „megszo­kottan kézbevenni az Evangé­likus Életet, amelyet nagy gonddal készítenek számunk­ra”, hanem be is kell kapcso­lódni az abban felvetett kér­désekbe. Miután cikket is, be­számolókat is írtunk arról, hogy különböző szomszédos gyülekezetekben hogyan gyűl­tek össze a presbiterek felada­taik megbeszélésére, szívesen közlünk néhány gondolatot a fent említett levélből. Megváltozott világunkban —* írja — nem lehet a régi meg­szokott módon gondolkozni, s megoldottnak tekinteni min­dent azzal, hogy a presbiter elől öl a templomban. Egyhá­zunk felismerése az, hogy szolgáló egyház. Ebben kell hát a presbiternek is első he­lyen lenni. A legjobb nevelés! eszköz a példaadá-s. A presbiteri mun­ka együttdolgozó munka a közösségért. Ha nem csak az egyházban, de munkahelyün­kön is úgy állunk helyt, hogy az példamutató, ha megbe­csüljük, szeretjük egymást s úgy végezzük munkánkat, hogy munkatársaink is példát vehessenek rólunk, ha betöl­töttük a vállalt feladatot, ez­zel hitelt szereztünk arra, hogy becsülete legyen presbi­teri szolgálatunknak a gyüle­kezetben is. Meg kell látni és megláttatni, hogy ami ma ha­ladás, az mindnyájunk javát szolgálja. A presbiternek ma igazán gyakorlati keresztyén- séget kell élnie. Gyülekezeten belül is a jó szolgálattal kell elöljárni. A jó példa az, ha embertársaink iránti szeretette] segíteni aka­runk. A gyülekezeten belül nemcsak a hibák felismerésé­ben, és semmiképpen sem ás- kálódással, hanem a jónak még jobbá fejlesztésével. Mind többet és jobbat adni önmagunkból gyülekezetün­kért, és egész egyházunkért. Nálunk a presbitérium két­szer szervezte meg a gyüleke­zetett először az alapításakor, másodszor a háború után, ami­kor a presbiterek szervezték meg az önkéntes egyházi hoz­zájárulások rendszerét és be­gyűjtését, S ma folyamatosan szervezünk, amikor az egy­másnak szolgáló szeretet cse­lekedeteit végezzük. Kará­csony előtt például mi hord­tuk szét magányos, elhagyott gyülekezeti tagjainknak a gyü­lekezet szeretetcsomagjait. Ál­dott szolgálat volt, és sok örö­möt leltünk benne. Ma nincse­nek koldusok és nem éheziK nálunk senki, de a szeretettől soha nincsenek betelve az emberek. Nem csak az anya­gi ügyek tárgyalói és elszá­moltató! vagyunk, hanem a szeretetheti rendezett gyüleke­zeti élet felelősei. „Én veled ” Madách Imre : Mózes Égy hét távlatából tekintek vissza. A Nemzeti Színház né­zőterén várakozó morajlás, él­ményéhes, felajzott tekinte­tek. Pár perc még, megszólal a csengő, kihunynak a fények, elhal a, moraj, méltóságtelje­sen feikúszik a függöny. Kür­tök harsannak, s a színpadon, a Fáraó tróntermében megje­lenik az ifjú Mózes, hogy az­után végigkísérjük életét, és népe életét az Egyiptomból való kiszabadulástól Kánaán határáig. Mózes kivezeti népét Egyip­tomból, s elvezeti Kánaánba. Ezt a bibliából jól ismert tör­ténetet dolgozta fel Madách Imre több mint száztíz évvel ezelőtt, hogy e történeten keresztül szóljon az 1849 utá­ni, elbukott magyarsághos, s az egész emberiséghez. Saját korában nem ismerték el, s nem értették meg Madách művét. Több mint száz év telt el azóta. Ma felújítva a nagy kö­zönségsikert elért, nagy hatá­sú drámák közé sorolják. A háromezer éves történet a száztíz éve készült darabban a közönség tömegeit vonzza a színházba. Miért? Miért, hogy már hónapokkal az előadások előtt nem lehet, jegyet kapni egy jegyirodában sem? Ezen a kérdésen töprengtem, mikor a kiáradó, hullámzó nézőse­regtől sodortatva elindultam az előadás után az enyhe, csil­lagos éjszakában hazafelé. Kétségtelen, hogy Madách a saját korában megszokott és élismert dráma műfaji kor­látáit szétszakítva, s azt mesz- sze túlhaladva a brechti drá­mák korai elődjét teremti meg a Mózes-ben, ma Ke- reszthury Dezső erőteljes szö­veg-gondozásával. Szerkezete és felépítése tehát a mai drá­mákhoz, s így a mai ember­hez is közel áll. Mi az, amit nekünk, mai keresztyéneknek is mondhat Madách Mózese? A színpadon nemcsak egy történet játszódik, nemcsak egy nép vezér küzd drámaian a népéért, és sokszor e cél ér­dekében a népével is, hanem, s ez nagyon kiérezhető a da­rabból (hála Madách írói gé­niuszának, s a kitűnő színészi gárdának, élén Sinkovits Im­rével) két erő, két hatalom- csap össze. A földi, emberi horizontális áll szemben, az isteni transzcendenssel, az em­beri kétely Isten' valóságával. Az erőtlen, megrettent Mózes­nek egyetlen nagy kérdése volt, mikor Isten elküldte: „...hogy töltsem be e roppant külde­tést?* Isten erre egy ígéretet adott: „az igazság s én le­szünk veled.” Ez az ígéret és erő volt az, ami Mózest képes­sé tette arra, hogy kivezesse Izraelt Egyiptomból, a meg­kötöttségek, az úttalanság világából. Utat mutatott a ne­hézségek közt, s rávezette er­re az útra a sokszor lázadó, a „Mi mind felnőttünk már, gon­dolkozunk” népet. S nem ez ismétlődött meg sokszor, s hányszor a történelem folya­mán? Nem ez történt az ős- keresztyénség időszakában, a reformációban, vagy nem is olyan régen hazánkban is az egyház útkeresései közt? „Én veled leszek.” Ez az ígéret kí­sérte és kíséri a keresztyén- séget, az egyházat, s az egy­házunkat, s ez az erő, ami táplálja útkereséseinket, s megmutatja az egyedül helyes utat ma is. A formák változnak, sőt vál­tozniuk is kell. Ezt mindenütt érzik, s érezzük mi is. Koron­ként változnak az emberek, változik a világ, az élet, de a cél, az . ügy nem változik, s az ígéret sem: „Én veled leszek.” De ne felejtsük el ezt a ko­moly figyelmeztetést sem, amit Madách Mózes szájába ad, s amit nekünk 1971-ben élő ke­resztyéneknek jól a szívünkbe kell vésnünk az előbbi ígé­rettel együtt ahhoz, hogy Is­ten ma is velünk munkálkod- hassék, mint Mózessel: „ ... A hit s a hűség Tarthatja csak fenn népét Izraelnek.” Ifj. Foltin Brúnó A LUTHERÁNIA március 28-án, vasárnap délután a 6 órai istentisztelet keretében a Deák téri templomban előadja 3. S. BACH JÁNOS PASSIÓJÁT. Közreműködnek: László Margit, Kerényi Mária, Marik Péter, MsÚs György, Mezőfi Tibor-, és Trajtler Gábor. Vezényel: Weltler Jenő Igét hirdet: DR. KÉKEN ANDRÁS igazgató-lelkész Az előadást a szokásos időben, virágvasárnap délután 6 órakor megisméteUfik. Szinte sajnálja az ember, hogy a Teológiai Akadémia március 2-i „Fórum” megbe­szélése nem az egész magyar- országi evangélikusság nyil­vános fórumán zajlott le. Bár­csak ott lehetett volna min­den gyülekezeti tag és lelkész, akit a saját mindennapi gond­jai mellett izgat a modem tu­domány fejlődése és a tudo­mányos eredmények ember­séges felhasználásának fele­lőssége is. Reméljük azonban, hogy a jelen volt lelkészek és teológiai hallgatók szolgálatá­ban így is széles körben te­rem majd jó gyümölcsöket dr. Szentágothay János akadémi­kus vendégelőaciása és az azt követő őszinte beszélgetés. Szentágothay professzor a mai orvostudomány néhány eredményét és a velük kap­csolatban felmerülő etikai kér­déseket ismertette. Nemcsak tudásból kaptunk bőséges íze­lítőt, hanem a tudós felelős­ségtudatából is, aki a tudo­mányos munkában az ember és az egész emberiség jövőjé­nek szolgálatára kötelezte el magát. Csak néhány gondolatot ra­gadtunk ki most a gazdag elő­adásból. így például a szív- átültetéssel kapcsolatos humá­nus meggondolásokat. A szí­vet adó szívét a halál beállta után 5 perccel már át kell ül­tetni az új szívet kapó testé­be, mert később a szív már működésképtelen lenne Tehát Vasárnaprol-vasárnapra A nevedet Hetenként egyszer Mindig új tiszta lapra. Vasárnapról vasárnapra Rácsókolják az angyalok! S e levelet Hetenként egyszer Tündér súgja-e vagy ördög Azt, amivel kitöltőd, Csak magadénak tudhatod! A vasárnap Kínál is — kér is. Szimbóluma: nyitott tenyér. Több annál, amit neked ér, Amit érte tehet a kar. És a válasz Hetenként mégis Okoskodó ákom-bákom, Olykor egy kis szánom-bánom, Amit elfelejtesz hamar. egy pillanat alatt kell szinte eldönteni, méghozzá teljes biz­tonsággal, hogy a szívet adó valóban meghalt. Egy elsietett döntés azt jelentené, hogy élő ember szí vét távolították el, tehát megölték. Nem a sebé­szet elmaradottsága miatt nincs nálunk szívátültetés, ha­nem emiatt az emberséges óvatosság miatt. A születendő gyermekek ne­mének előre meghatározása elvileg lehetséges. A közeljö­vőben gyakorlatilag is megold­ható lehet. Tehát bizonyos el­járás alkalmazásával el lehet érni, hogy kívánságra fiú, vagy leány szülessék. Itt jön azonban az erkölcsi kérdés. Amire a tudomány elvileg le­hetőséget biztosít, nem biztos, hogy erkölcsileg szabad is meg­tenni! A fejre helyezett készülék elektromos hatásai által be­folyásolni lehet az egyes agy- tartományokat. Mesterségesen elő lehet idézni a kellemes, vagy rettenetes közérzetet. Hatni lehet az illető magatar­tására, ellenállóképességére, indulataira. Lehet, de sza­bad-e? Van-e joga ilyen mó­don és mértékig beavatkoz­nia az embernek egy másik ember tudat- és érzelemvilágá­ba? Az orvostudomány eszközei­vel hosszú ideig életben lehet tartani öntudatlan „ember­preparátumokat”. De szüksé­ges-e, illetve szabad-e élőha­lottakat bizonyos minimális biológiai funkciókra kénysze­ríteni ? Nagy lépésekkel halad a gerontológia, az öregség tudo­mánya. Az emberi életkor ha­tára egyre távolabbra tolódik. De! Feladata-e a tudomány­nak mindenáron úgy meg­hosszabbítani az emberi éle­tet, hogy végül önmagának, környezetének, mindenkinek terhet, szenvedést jelent? Az előadás azért is lebilin- cselően izgalmas volt, mert a problémákat az egész embe­riség nagy összefüggésébe he­lyezte bele, a jövőt tudatosa» és felelősséggel tervező tudós humanitásával. A megbeszélésből is kicsen­gett az előadó és a hallgató­ság közös meggyőződése, hogy a tudomány, így az orvostu­domány is félelmetesen nagy lehetőségeket ayit meg. Képes az embert eltorzító, a környe­zetét romboló eredményekre is. Ezért csak az ember, az ember embersége, boldogsága és békés jövője javára szabad tudományos munkát végezni Humánus meggyőződéssel tu­domásul kell venni, hogy van­nak határok. Ez nem azt je­lenti, hogy a tudomány tehe­tetlenül megtorpan bizonyos áttörhetetlen korlátok előtt. Sőt, éppen az a helyzet, hogy tudna bizonyos irányokban tovább menni és eredménye­ket felmutatni, azokat hasz­nálni, de mégsem teheti meg, mert különben az embert sér­ti egyedeiben vagy egész kö­zösségében. Adja Isten, hogy mindenki, aki az életünket egyre inkább meghatározó tudományt mű­veli, tegye azt ugyanolyan mély felelősséggel és ember­séggel, mint Szentágothay pro­Baranya! Tamas A kegyelem Hetenként érik. Mégis felhasználatlanul Melletted hullva élgurul, Mert inkább lim-lomot őrzök S a kezedben Azt hiszed végig Erő lesz, amely gyűjtöget, öltöztet vágyat, bűnöket... Holott szüntelen vetkőzök A nevedet Hetenként egyszer Akárhogy is hív a sátán Tiszta lapra égi vártán Rácsókolják az angyaloki S e leveled Hetenként egyszer Fejtheti Isten titkait S áldhatja mindazért, amit Hétfőtől szombatig adott i Hát ne legyen Kelletlen kedvvel Immel-ámmal odaírva Irka-firka e papírra És ne vádoljon tegnapod! A kegyelem Neked szól — vedd el! S hogyha hív harang szavával. Tiszta lapra írj imával, Hogy boldogon érj holnapot! Sárkány András AZ OROSZ ORTODOX EGYHÁZ ZSINATA Május utolsó napjaiban ül össze az Orosz Ortodox Egy­ház zsinata Zagorszkban. Négy munkacsoportban folyik az elő­készítés és több külföldi ven­déget várnak. Fő napirendi pont az elhunyt Alexij pátri­árka helyett az új moszkvai pátriárka megválasztása. Az ülésen Pimen metropolita fog előadást tartani az Orosz Or­todox Egyház életéről és mun­kájáról, Nikodim metropolita, a Külügyi Hivatal vezetője az orosz egyház ökumenikus tevé­kenységét elemzi majd, míg Alexij metropolita egyházának a világbéke megtartása érde­kében kifejtett erőfeszítéseiről számol be. (EPD) BÉKEVILÁGGYÜLÉS prägajban LEONTI ÉRSEK „békeakció-egység” követelése Az orosz ortodox egyház új Kelet-Berlini érseke. Leonti, egyházi fogadást adott az NDK egyházi vezetői számára. Ezen az összes keresztyén összefogá­sát követelte egy „Békeakdó­egység”-mozgalom keretében, „minden jóakaratai ember ak­cióegységét a béke és a világ­ban levő igazság megvalósítá­sa érdekében”. (EPD) Utolsó vacsora Hidd el, nekünk ma köny- nyebb a dolgunk, mint Jézus tanítványainak volt annak idején. Miért könnyebb? Ta­lán azért, mert okosabbak, jobbak, vallásosabbak va­gyunk náluk? Nem. Azért könnyebb, mert Jézus feltáma­dott húsvétkor. Élő Urunk Jé­zus Krisztus. Jézus tanítvá­nyai is húsvét után sok min­dent megértettek, amit húsvét előtt képtelenek voltak meg­érteni, Nem értették elsősor­ban, hogy miért kell Jézus­nak meghalnia, méghozzá a szégyenfán, a kereszten. Pe­dig Jézus annyiszor és olyan világosan mondta nékik. Ezért nem értették Jézust azon az utolsó estén sem, amelyen együtt vacsoráztak vele, köz­vetlenül halála előtt. Csütör­tök este volt ez. Ekkor sze­rezte Jézus az Űrvacsorát. Ezért nevezzük nagycsütör­töknek ezt a napot. Ezt is csak Jézus feltámadása után, hús vét után értették meg a tanítványok. A zsidók szokása szerint tanítványaival együtt akarta Jézus elfogyasztani a húsvéti bárányt. Ez lett utolsó vacso­rája. Mielőtt vacsorázni kezd­tek volna, Jézus megmosta ta­nítványainak lábát és így szólt:^ Példát mutattam néktek. Sze­ressétek egymást. Szolgáljatok egymásnak. Erről ismerik meg, E hogy tanítványaim vagytok. Vacsora közben kezébe vette a kenyeret Hálákat adott. Megtörte. Tanítványainak ad­ta és ezt mondta: Vegyétek és egyétek, ez az én testem. — Hasonlóképpen vette a kelyhet is. Tanítványainak adta és ezt mondta: Igyatok ebből mindnyájan. Ez az én vérem. Ezt tegyétek az én emlékezetemre. — így szerez­te Jézus az úrvacsorát. Az ő rendelésére vesszük ma is az úrvacsorát: kovász- talan kenyeret és bort. Ami­kor az úrvacsorát vesszük, Jé­zusra gondolunk. Az ő vendé­gei vágyunk. Sokszor hívjuk őt. étkezésnél a mi asztalunk­hoz, amikor így Imádkozunk: Jövel Jézus légy vendégünk. Az úrvacsoránál ő hív ben­nünket az ő asztalához. Magát adja nekünk. Testét és vérét, hogy erősek legyünk a hitben és el ne fáradjunk a rosszaság elleni küzdelemben. Art mond­ja: Jöjjetek, mert íme minden kész. Mi pedig így énekelünk: Készítsd magad kedves lélek, Hit legyen szent ékességed. Rakd le bűnöd súlyos terhét, Imádd Megváltód szerelmét. Nézd, ma üdvözítő Urad Szent asztalához hívogat, lm kegyesen hozzád száll ma, Ki az ég és föld királya. Mészöly Laura kiállítása A Hazafias Népfront XXII. kerületi .Bizottsága és a XII. kerületi Művelődési Házak Igazgatósága február 15—27. között kiállítást rendezett dr. Kelemenné Mészöly Laura Ké­peiből. Mészöly Laurában, a gyer­mekben öntudatlanul bontako­zott ka a tehetség. Erős volt benne az önbizalom hiánya, a tehetség tudita nem ébredt fel benne, Inkább kifejezésvá­gya élt benne erősen. Nem is ő, édesapja döntött pályája fe­lől. Jó tanára volt, Burghart Rezső, aki kiváló színérzékét dicsérte. A sorsa asszonysors. Önmagáról, alkotó munkájá­ról már-már teljesen lemond­va, a teljes igénytelenséget vállalta családjáért. Nem hoz áldozatot, mert sohasem érez­te áldozatnak, az élete boldog és örömteli. Ha férje nem áll mellette, egyénisége nem ösz­tönzi, nem segíti, nem nyúl ecsethez többé. Azt vallotta magáról: „Nem gondoltam ar­ra, hogy másnak is örömet szerzek, hogy kellenek a ké­peim. de nekem örömet jelent festeni.” Ez fejeződik ki képeiben, s látás öröme .hogy szép a táj, a természet amit lát, hogy szép amit fest. Mindent öröm­re változtat, ami másnak ál­dozat, nélkülözés, szenvedés. Mészöly Laura gyenesdiási üdülőnk gyakori vendége, s örömmel fedezhetjük fel ké­pei között a számunkra is is­merős tájakat. A „Gyenesi fák”, a „Balaton”, a „Kaper- naum” című alkotások az is­merős színeket varázsolják elénk, H, 1*. Tudomány és humanitás A Keresztyén Békekonferen­cia szeptember 30-tól októbei 3-ig tartja a IV. Keresztyén Béke-Világgyűlést Prágában E nagy jelentőségű alkalmai már most meginduló tanulmá­nyi munkával igyekeznek elő­készíteni a résztvevő egyhá­zak, benne a mi egyházunk is. (KBK) LELKÉSZHlANY A FINN EGYHÁZBAN A finn egyházban mintegy 50 lelkészi állás nincs betöltve lelkészhiány miatt. Legnagyobb a hiány Finnország svédnyelvű egyházkerületében, valamint Mikkele körzetében. Helsinki kerületében nincs betöltetleE állás A lelkészhiány az előzi évekéhez viszonyítva csökkent, s az ötvenes szám a finn egy­ház arányaihoz viszonyítva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents