Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-03-21 / 12. szám

0 RS Z ÁG 0 S EVA N G É L I K U S HETILAP XXXVI. ÉVFOLYAM 12. SZÁM 1971. március 21­Ara: 2,— Forint LAETARE A negyedik böjti vasárnap latin elnevezése örömre biztatja a 'keresztyéneket. „Örvendj Isten népe, és akik az Urat keresi­tek, jöjjetek merítsetek az 6 Vigasztalása forrásából!” — így köszöntik az igehirdetok a gyülekezeteket. Majd így folytatják: „Boldog az, akinek ereje te vagy, Istenem, akinek szívében a te útjaid vannak.” (Zsolt 84,6) Tulajdonképpen böjt valamennyi vasárnapjának komoly üzenete egyetlen nagy öröm előkészíté­sét szolgálja: a megváltás véghezvitelének, a halál felett dia­dalmas Élet győzelmének örömét. A Húsvéthoz vezető út leg­nehezebb része azonban még hátra van, s ezt Jézus nyomán 'lélekben nekünk is végig kell járnunk. Élfogadhatjúk-e hát ezt az örvendezésre való felszólítást? Minden túlzott sötétenlátás nélkül meg kell vallanunk, hogy 'az igazi, önfeledt és belülről fakadó öröm „ritka vendég a há­zunknál”. S még akkor is gyorsan eltűnik, hiába tartanánk vissza... Milyen könnyen eltűnik a mosoly, a derű emberar­cokról. Tavaszt vártunk az elmúlt hetekben. Az emberek de­rűsekké váltak, kedvesebbek voltak egymáshoz, nyitottabbak és türelmesebbek. Visszatért a tél, s utcán, villamoson, munka­helyen, családban különös, ködös feszültség ereszkedett az em­berek közé. Pedig ez csak a mindig változékony időjárás játé­ka volt. Hátha még komoly gondok s problémák jelentkezné­nek! Hogyan vehetnénk tehát komolyan e parancsot? Hogyan tehetnénk az örömöt, a külső megnyilatkozásoknál, derűnél is igazabb, belülről fakadó örömöt állandóbb, s megbízhatóbb „vendégünkké”? Azok a szavak, amelyeket idézett igénkből kiragadhatunk, mind valamilyen mozgást, folyamatosságot, tevékenységet je­lölnek. Ebből megérthetjük, hogy ez az öröm nem pillanatok­ban, hangulatokban mutatkozik meg, inkább egy állapotot, ma­gatartást fejez ki. ..Isten népe, és akik az Urat keresitek.” Nem egyszeri meg­találásról van itt szó, mely után már minden automatikusan megoldódna, hanem egy folyamatról: keresni az Urat. Milyen jó lenne, ha a keresztyének világszerte megfogadnák ezt, ha nem akarnának gyökeret verni „hagyománytisztelet” ürügyén a múltban, ha naponta rávennék magukat és közösségüket kér­dések átgondolására, újragondolására. Ha nem elégednének meg ..tegnapi” felismerésekkel, tegnapi erőfeszítésekkel, tegna­pi helytállással, hanem új alkalmakat keresnének s találnának Isten parancsainak teljesítésére. Aki az „Urat keresi5’, az ke­resztyén életében soha nem lesz „nyugdíjas” még szabadságra sem megy és kikapcsolódást sem keres, mert anélkül, hogy el­fáradna. vagy megunhatná a szolgálatot, Isten akaratából szü­net nélkül célokat, feladatokat lát maga előtt, és szünet nélkül kap friss erőt azok eléréséhez megoldásához. Hány tévedésünk­re derült már így fény, hány erőtlenségünk, kishitűségünk oldó­dott fel, s vált a bűnbocsátó Isten szeretető által előrevivő erővé, zsákutca helyett emberek felé kitáruló, s járható úttá! Bizony nagy öröm, hogy kereshetjük Urat! „Merítsetek az ő vigasztalása forrásából.” Itt sem arról van Szó, hogy gyorsan merjünk ki valamit, hanem forrást láthatunk magunk előtt, mely titokzatos módon táplálja önmagát, s ezért kiapadhatatlan. A vigasztalásnak ilyen kiapadhatatlan forrásá­ra valóban szükségünk van. Arról a Szentírásban sehol nem olvashatunk, hogy Isten az övéinek sima, gond- és probléma- mentes életet készített volna. Vannak terhek, melyek elkerül­hetők, megszüntethetek, a legtöbb mégis olyan, amelyet nem elkerülni hanem elhordozni kell. Arról viszont annál többet olvashatunk az igében, hogy Isten szívesen ad erőt, és vigaszt annak, aki kéri. Mostanában sok szó esik arról, a tudományos, de az élet minden területén érezhető forradalomról, melyet az elektronikus számítógépek hoznak. Teljesítményük egyenesen fantasztikus, a munkavégzés gyorsasága elképesztő- Jó lenne, ha e gépek jótékonyan befolyásolnák az ember életét e földön, s talán földön kívül is. Valamiben azonban e csodálatos gépek használhatatlanok és értéktelenek: vigasztalást, szomorúságot és belső feszültségeket feloldó szeretetet nem adhatnak senki­nek. Azt azonban bátran elmondhatjuk, a böjti időben külön hangsúllyal is, hogy Isten „betáplálta” e világba a vígasztalás evangéliumát, Jézusban megmutatta szeretetének alig felmér­hető mélységeit. Kibillent lelki egyensúlyi! emberek válnak e felismeréssel másokat is vigasztalni, erősíteni tudó felebarátok­ká. Ez az öröm folyamatos biztosítéka: merítsetek, s belőletek is merítenek majd! Ne üres szavakkal akarjatok vigasztalódni — Jézus az életét adta e vigasz valóságáért, de ti se szavakkal vigasztaljatok, hanem élettel, teherhordozással, felelősségvál­lalással, haználható segítéssel. A vasárnap zsoltárigéje végül boVáognak mondja azokat, akiknek szívében utak, Isten útjai találhatók. Az „út” is folya­matosságot, cselekvést fejez ki. Nemrégiben vetítettek egy fil­met a fővárosban, „Boldogság” volt a címe. E szép cím sokakat becsalogatott, s az első részben senki nem is csalódott várako­zásában: boldog családi életet láthattak, egymást szerető szülő­ket, gyönyörű gyermekeiket, idillien szép környezetet. A férfi azután megismer egy másik leányt, s a szerelmi jelenetek most már két helyszínen folytatódnák. A férfi ebben nem lát kivet­nivalót, úgy érzi, boldogsága még teljesebb lett. A gyermekek édesanyja öngyilkos lesz, a férfi szívében egy zökkenést vált ezzel ki, majd minden folytatódik úgy, ahogyan kezdődött, idil­li környezetben, s körülmények között. Csak egy ember cseré­lődött ki... A rendező a nézőre bízza a bemutatott „boldogság” megítélését. „Utak az emberi szívben” — ez azt jelenti, hogy mások is járnak rajta. Ha menet közben félreteszi tok valakit, már nem „Isten útjai” vannak a szívemben! Isten olyan uta­kat ad, amelyeken egymáshoz juthatunk. Ezeken az utakon az öröm és boldogság nem önmagunk boldogítása vagy valamiféle ,jkülön bejáratú”, másokra nem tartozó boldogság, hanem ha észrevesszük a közel, s távollévő útitársainkat is. Ha bombák hullanák erre az útra a mi utunk válik életveszélyessé. Ha éh­ség miatt kidől valaki a sorból, ha jogtalanság, faji megkülön­böztetés teszi elviselhetetlenné, embertelenné útitársak életét, ez minket is vádol, és felelőssé tesz. S ha a jót tudom munkál­ni ezen az úton, örömöt és békességet szerezve, az az én örö­möm és békességem is. E folyamatokban élve/válóságlehet Isten parancsa: örüljetek! Eleven munka az Országos Egyház bizottságaiban Lapunk gyakran hoz egy-egy rövid hírt a Magyarországi Evangélikus Egyház közgyűlése által megválasztott munkabi­zottságok működéséről. Arra gondoltunk, hogy egyszer „cso­korba szedve” tájékoztatjuk olvasóinkat a jelenleg folyó bi­zottsági munkákról. Felkerestük D. KÁLDY ZOLTÁN püspö­köt, aki Dr. Mihályfi Ernő országos felügyelő mellett az orszá­gos egyház lelkész-elnöke, és beszélgetést folytattunk vele er­ről a témáról. Többször olvastunk arról, hogy ülést tartott a Kate- chefikai Bizottság. Mivel vannak elfoglalva a bizott­ság tagjai? Ez a bizottság egyházunk tanító munkáját gondozza. El­sőrendű feladata, hogy elvileg és gyakorlatilag segítse az egy­házunkban folyó hittan-taní­tást, továbbá a konfirmáció munkáját, és a gyermek-biblia- órák szolgálatát. A hittan­könyvek és a Konfirmációi Ká­té ennek a bizottságnak a mun­kájából nő ki. Több mint egy éve foglalkozunk egy szórvány-hittankönyv megszer­kesztésével és kiadásával. Elő­ször a Tolna-Baranyai Egyház­megye lelkészei kérték, hogy ilyen könyvet adjunk ki, de őket követően sokan mások is. A szórványokban ugyanis ne­hezen lehet' használni az isko­lai hittankönyvéket. Azokban túl sok az anyag. Rövidebb, szemléletesebb és sok tekintet­ben könnyebben tanulható könyvre van itt szükség. Olyan lelkészek foglalkoznak a bi­zottságban ezzel a témával, akiknek „szerelme” a gyer­mekmunka. Külön is ki kell emelnem Benczúr László Bu- dapest-Angyalföldi lelkész se­gítő munkáját. A könyv egyes részeit más és más lelkész, il­letve lelkészi munkatárs (teo­lógiát végzett nő) írja. Alapos elvi alapvetés után' szerkeszt­jük a könyv egyes részeit. A kéziratoknak március végéig kell készen lenniük. Reméljük hogy a könyv áz év végére már a lelkészek és a gyerme­kek kezében lehet. A püspöki körlevélből, majd lapunk hasábjairól is értesültünk arról, hogy az Országos Presbitérium új énekeskqpyv kiadását hatá­rozta el, amely fokozatosan bevezetésre kerülne egyhá­zunk valamennyi gyüleke­zetében. Mi volt ennek a döntésnek az indítórúgója és milyen célokat tartanak szem előtt az énekeskönyv szerkesztésénél ? Az utolsó tíz esztendő egyik legszebb eredménye az új, egyetemes AGENDA megszer­kesztése és kiadása volt. Egy­házunk történetében ez az el­ső olyan Agenda, amelyet or­szágos síkon tudtunk bevezet­ni, vagyis minden, gyülekezet­ben— ahol a rendelkezéseket a lelkészeik megtartják — en­nek az Ágendának használa­tával tartják az istentisztelete­ket, keresztelési, úrvacsorái, esketési, temetési, konfirmációi stb. szolgálatokat. Ezt követően 1966-ban Zsinatunk alapos teo­lógiai és egyházjogi munka után megalkotta az EGYHÁZI TÖRVÉNYEKET. Ügy láttuk, hogy gyülekezeteink éneklése vonalán ezzel párhuzamosan nem tettünk még meg min­dent, amit meg kell tennünk. Külön is meg kell említenem, hogy mind a hazai viszonylat­ban, mind külföldön a külön­böző egyházak szinte kivétel nélkül új énekeskönyveket ad­tak a gyülekezeti tagok kezébe az utolsó két évtizedben. A mi egyházunk is hozzákezdett az énekeskönyv reformjához, és 1955-ben igen nagy munka után kiadásra került a Ke­resztyén Énekeskönyv új ki­adása, amelyben már nem je­lentek meg azok az énekek, amelyek teológiailag kifogásol-! hatók voltak, viszont szép számmal hozott új énekeket. Nagyon értékes része a Prőhle Károly által szerkesztett és írt „imádságos rész”. Most szeret­nénk ezt a megkezdett munkát folytatni, és olyan énekesköny­vet kiadni, amely még előbbre­lép. Köztudomású az is, hogy egyházunk több gyülekezeté­ben nem a Keresztyén Énekes­könyv (dunántúli) van haszná­latban, hanem a Békéscsabai vagy Szarvasi Énekeskönyv. Most szeretnénk egy „egyete­mes”, vagyis országosan hasz­nált énekeskönyvet kiadni. Az énekeskönyv szerkesztő- bizottsága — melynek élén dr. Prőhle Károly teológiai pro­fesszor áll —, az országos el­nökségtől a következő célpon­tokat kapta: az énekek szöve­gei fölé kotta kerüljön, a kotta rögzítse a dallamok helyes formáját a ritmikus éneklési mód szerint. Az 1955-ös szer­kesztésű Keresztyén Énekes- köny énekeit teológiailag és prozódiailag vizsgálat alá kell venni: a meg nem felelőket az énekanyagból törölni kell vagy újra kell íratni. Az ének­anyagot bővíteni ’ kell a bé­késcsabai, szarvasi és nyíregy­házi éneke'-'könyvékből, illetve azok toldalék-anyagából. Az éneikanyag bővítendő a hazai más egyházak énekeiből az akumenizmus jegyében. Végül az énekanyag bővítendő ma írt énekekkel, melyek kifeje­zik egyházunk teológiáját Az énekesikönyv megszerkesztésé­inek határideje 1975. december 31. Tehát a nagy munkára hosszú idő áiE rendelkezésre. Mivé! yarn elfoglalva a Lutheránus Világszövetség Magyar Nemzeti Bizottsá­ga? Igen nagy munkára vállal­kozott ez a bizottság. A Lu­theránus Világszövetség genfi központja arra kérte a 82 tag­egyházát, hogy alakítsanak teo­lógiai munkacsoportokat és a Géniből megküldött témák so­rából válasszanak ki olyano­kat, amelyekkel a következő években készek foglalkozni. Ezzel segítenék a tagegyházak a Lutheránus Világszövetség teológiai munkáját. Ezzel a módszerrel hatékonyabban ér­vényesíthetnék a tagegyházak teológiai felismeréseiket vala­mennyi tagegyház számára. Évente egyszer lenne egy-egy (kiküldött révén közös munka- ülés Genfben. Mi négy témát választottunk, és ennek meg­felelően négy munkacsoportot alakítottunk. — 1. Az egyhá­zak élete és munkája új köve­telmények előtt. Mi az egyház és milyennek kell lennie, hogy a követelményeknek megfe­leljen. 2. Dialógus más egyhá­zakkal. E téma keretében azv ökumenizmus problémájával foglalkozunk annak előnyeivel és kísértéseivel. 3. Több oldalú békestratégia. Mik az igazsá­gosabb társadalmi rendek fel­tételei és lehetőségei a világ- fejlődés szempontjából? 4. A keresztyénség találkozása kü­lönböző kultúrákkal, vallások­kal és ideológiákkal (köztük a marxizmussal). Itt azt a kér­dést vizsgáljuk, hogy a keresz­tyének és nem keresztyének, hívők és nem hívőik viszonyát és együttműködését milyen szempontok határozzák meg. A Lutheránus Világszövet­séggel összefüggésben a fen­tieken kívül még két külön dolgozat is készül. Az eviani Nagygyűlésen hozott határozat szerint a tagegyházaknak nyi­latkozniuk kell arról, hogy a saját társadalmukban hogyan értik az egyház politikai és társadalmi felelősségét. Ezt a témát egy kis bizottság dol­gozza fel, melynek élén dr. Nagy Gyula professzor áll. — Egy másik kis munkaközösség tanulmányozza a református­evangélikus egyházak együtt­működésére vonatkozó határo­zati javaslatot, melyet több éven keresztül európai szinten dolgoztak ki. A tagegyházak­nak erre a javaslatra is vál- laszt kell adniuk. A magyar evangélikus egyház válaszát K a m o n d A kertaí gyülekezethez (Veszprém megye) tartozó Ka- Szirmai Zoltán mond! füiának már volt temp­loma, azonban annyira romos­sá vált, hogy 1957-ben le kel­lett bontani. Tíz év múlva, 1967. májusától szeptemberig felépí­tették jelenlegi templomukat. Űj templomtelket vásárol­tak, az anyagra és iparosmun­kára 120 000 Ft-ot fordítottak, s a 200 lelkes kis gyülekezet 20 000 Ft értékű társadalmi mynkát végzett a hajlék fel­építésében. A belső berendezés 23 000 Ft-ba került, összesen tehát mintegy 185 000 Ft-ot for­dítottak rá. A gyülekezetét a kertaí lel­kész, Sárkány András gondoz­ta, az ő más parókiára távo­zása után ideiglenesen Mátis István ajkai lelkész gondozza. kidolgozó bizottság élén D ebk Pdlfy Miklós professzor álL Mi a feladata a Külügyi Bizottság által létrehozott Ösztöndíj Tanácsnak? Mint lapunk arról már be­számolt, az elmúlt években összesen 23 segédlelkészünk és lelkészünk járt ösztöndíjas­ként külföldi országokban. Bár előkészítésüket teológiai és nyelvtanulási síkon igyekez­tünk elvégezni, mégis úgy lát­tuk, hogy ezt a munkát a jö­vőben sokkal következeteseb­ben és céltudatosabban kell végeznünk. Ezért alakítottuk meg az Ösztöndíj Tanácsot, mely öt tagból áll D. dr. Pálfy Miklós professzor vezetésével. Az Ösztöndíj Tanács fog ja­vaslatot tenni a kiküldendő ösztöndíjasokra nézve. Ez a Tanács készíti fél a kiiküldendő ösztöndíjasokat és Magyaror­szágra való visszatérésük után beszámoltatja őket külföldön végzett munkájukról. A Ta­nács figyelme még arra is ki­terjed majd, hogy figyelemmel kísérje a hazatért ösztöndíja­sok továbbfejlődését, a Lelké­sz! Munkaközösségekben vég­zett szolgálatukat, és egyben ösztönözze őket nyelvismere­tük frissen tartásában. Ügy gondolom, hogy ennek a bi­zottságnak a munkája ma már nélkülözhetetlen és igen hasz­nos segítséget tud nyújtani az egyház vezetőségének is. Olvastunk többször az Egy­házi Építkezéseket Jóváha­gyó Bizottságról? Mi en­nek a bizottságnak a sze­repe? Egyházunkban volt olyan időszak, amikor az egyes gyü­lekezetek szinte saját ízlésük­re építhettek és rendezhettek be templomokat, lelkészlaká­sokat és más épületeket. Szin­te alig volt közegyházi ellen­őrzés. Ennek következtében nem egyszer ízléstelenül épít­keztek a gyülekezetek, külö­nösen a templomok berende­zésénél követtek el sok hibát. Több templomunk belső fes­tése is ízléstelenségről tanús­kodik. Az Egyházi Építkezé­seket Jóváhagyó Bizottság munkája abban áll, hogy egy­felől megvizsgálja az építke­zési és renoválási kérelmeket, melyeket a gyülekezetek el­nöksége most köteles megkül­deni, másfelől tanácsot ad a templomok berendezésére, fes­tésére vonatkozólag. Legutolsó ülésén megvizsgálta az új épü­letek építésére vonatkozó ké­relmeket tíz éves távlatban. Azt reméljük, hogy a bizottság munkája nyomán nagyobb rendben, több szakértelemmé) és ízlésesebben folynak egy­házunkban az építkezések. Egyik jelentős döntése volt a bizottságnak, hogy 100 (száz) négyzetméternél nagyobb te­rületű lelkész-lakások építésé­hez nem ad engedélyt. ÜNNEPÁTHELYEZÉS ÉS RÖGZÍTÉS A finn szakszervezetek köz­ponti szerve, valamint a finn munkaadók központi szerve javasolta, hogy három hétköz­napra eső egyházi ünnepet, ne­vezetesen vízkereszt és menny- bemenetel ünnepét (ami áldo­zócsütörtök néven is ismert), valamint pünkösd másnapját a naptárban helyezzék máshova, mégpedig a két elsőt az ünnep hetének szombatjára, az utób­bit pedig hétfő helyett a pün­kösd vasárnap előtti szombatra. Az Erkki Kansanaho püspök elnökletével működő egyház és állam kapcsolatával foglalkozó bizottság véleménye szerint az első két ünnep áthelyezése az egyház részéről nem megold­hatatlan. Mind az Egyházak Világta­nácsában, mind vatikáni kö­rökben , foglalkoznak azzal, hogy az ősi szokás szerint a holdtölte alakulásához viszo­nyuló évente változó időben ünnepelt húsvéti, s az ettől füg­gő pünkösdi ünnepeket rögzíte­ni kellene egy állandó naptári napra, mégpedig április máso­dik vasárnapjára. Legutóbb Ruben Josef son svéd evangé- l'kus érsek nyilatkozott ebben a kérdésben. Nézete szerint eh - hez az állam szívesen hozzájá­rulna, de az a véleménye, hogy még hosszú idő eltelik, amíg a terv megvalósul, (Kotiniaa)

Next

/
Thumbnails
Contents