Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-03-07 / 10. szám

I Csak egyfajta szeretet van: az élet másokért »»Az az én parancsolatom, hogy így szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.” (János 15, 12) >SAZ AZ ÉN PARANCSOLATOM...” Nincs sokféle isteni pa­rancs, csak egy, s ez az egy azonos az élet alapvető feladatával. Szeretni — ebben valósul meg az élet sokszínű, ezer változatú követelése. Mert ez a törvény be van írva — nem betűkkel, ha­nem a valóság vésőjével — az emberi lét mélyére. Bárhonnan közelítjük meg az emberi világot, kikerülhetetlenül lép elénk: egyén és közösség nem élhet boldogan a szeretet kikapcsolásá­val. Ezzel a közös nevezővel adja meg Isten az emberre háruló sok irányú kötelesség egységét és értelmét. A szeretet alaptörvé­nyét felfedezhetjük még a munkában is, hiszen minden anyagi vagy szellemi termék, amivel mi járulunk hozzá foglalkozá­sunkban a társadalom életéhez, végeredményben mások javá­ra szolgát SZERESSÉTEK EGYMÁST” — hangzik tovább a krisztusi szó. Az „egymás’’, Jézus példája nyomán minden embertárs fe­lé fordul, különösen azok felé, akik rászorulnak a segítségre. Az „egymás” megjelölés a mai hivő tekintet előtt mérhetetle­nül kitágul. Segít ebben az a nyilvánvaló összetartozás, amely­ben ma az emberiség él. A hírközlések átszövik a földkereksé­get, s a rádió, televízió, újságok révén vadidegen emberek ba­ja lép be szobánkba más földrészekről és távoli népek szenve­dése ott zajlik szinte az ablakunk előtt. Szeressétek egymást: oz élő Krisztus ajkán ebben az „egymás”-ban ott van a délaf­rikai jogfosztott néger, a lelőtt vietnami asszony. De ugyan­úgy ott van az „egymás” megjelölésben — nehogy csak messzire nézzünk, s közeli bánatot ne vegyünk észre — egy magányos beteg öregasszony a szomszédban, vagy családi problémákkal küzdő kolléganő a munkahelyen. A hivő keresztyének úgy bizo­nyíthatják ma hitüket, ha a szcretetük túl tudja lépni otthonuk, baráti körük, gyülekezetük határát, „SZERESSÉTEK EGYMÁST, ahogyan szerettelek titeket”. Keresztyének szeretetének ugyanúgy vannak természetes indí­tékai, mint minden más embernél: rokonszenv, szánalom, együttérzés, vagy mély érzelem. De egy olyan rugónak is be kell kapcsolódnia lelkűnkben, amely hitünkből támad: ők meg­tapasztalták Krisztus szeretetét, bűnbocsátó, örök, életet aján­dékozó, megváltó szeretetét. A reális útja a Krisztus szereteté- ről való megbizonyosodásnak, az igehallgatás, bibliaolvasás, imádkozás, egyházi ének, úrvacsoravétel kiemelkedő, forró pil­lanatain át vezet. AZ IGAZI SZERETET EMBERI TARTALMA: a másokért ealó lét, önmagunk odaadása. Azért, akit szeretünk, nem saj­nálunk fáradságot, kényelmetlenséget. Készek vagyunk éret­te lemondásra, áldozatra. A velünk született Önzésen áttörő sze­retet jeleivel sokfelé találkozhatunk az emberek között. Ez nem keresztyén kiváltság. Nagy közösségi ügyeknek a XX. század­ban is voltak mártírjai, akik életűket adták azért, hogy jobb kor virradjon hazájukra, az emberiségre. Az elmúlt hetekben Hemingway írói művével foglalkoztam. Mi indította ezt a nyers életörömöket szerető amerikait, hogy a spanyol polgárháború­ban részt vegyen, a köztársaságért harcolók oldalán, elkötele­zett haditudósítóként az első vonalakban, és utána megírja ró­la-az „Akiért a harang szól” regényt? Igaz emberi ügyért való odaállás, önfeláldozó kockázatvállalás — a szeretetnek ezek a nagy tettei messze túlnyúlnak a hit körén kívüL Nincs kétfaj­ta szeretet, hivő és nem hivő szeretet, csak egy, amelynek leg­bensőbb lényege mindig azonos, akárki cselekszi: másokért va­ló élet. Részletek VeSreős Imre kőbánya! lelkésznek a Magyar Rádióban elhangzott igehirdetéséből. Kiállításon „Konstruktív szürrealista művészet” — mondta a kiál­lítás megnyitóján Passuth Krisztina művészettörténész, aki meleg szavakkal mutatta be az ifjú művésznemzedék egyik tagját: Göröcs Tibort. Csak grafikai anyag szere­pelt az Eötvös-klub tárlatán, de a fehér és fekete színek játéka mégsem volt szürke. A figurák, — mert Göröcs úgy válogatta össze anyagát, hogy zömükben figurák legyenek —, megelevenedtek, s a laikus szemlélő előtt is megmozdul­tak s kifejezték az örömöt, bá­natot, a boldogságot és a szenvedést. Valami távoli, is­meretlen jövendőbe kalauzol­tak ezek a figurák s a meta­fizika hangján szóltak a mai emberhez. Három képe különösen !s sokatmondó a fiatal művész­nek. Az első „A karácsony”, amelyen fények remegésében áll a fenyőfa, gyermekkorunk bálványa, a mágikus csoda. A fények nyugtalansága, a vona­lak dinamizmusa felfelé tör, mintegy kifejezésre juttatva, hogy itt „lenn” csupán egy fenyőfát vibrál körül a déli­báb, de „odafenn”, ahonnan alászállt a karácsony, teljes a világosság, s a mi gyenge fényt itt a fa áraszt, az tört része az égi valóságnak & azt nehezen tudjuk beleszorí­tani gyermeki álmok képze- le.tvllágába„ A másik a „Golgotha”. Már Önmagában az a tény, hogy egy majdnem „gyerekember” (mindössze 23 éves) ehhez a témához nyúl, a merészségen kívül valami belső feszültség, vívódás és keresés eredmé­nye. A kompozíció meglepően újszerű. Egy kereszt, rajta lágy vonalakkal áz „ember Krisztus”, akinek kirajzolt alakja beleolvad a világba, eggyé lesz vele, mintha fel­ölelné, hogy halálával az Atya lábai elé tegye. A „gló­ria” szokástól eltérően alul van, ember helyezte oda, év­századok imádata, de ö, aki éppen az „elvégeztetettet” sut­togja, magasan felette áll en­nek. Egyszerű, ártatlan halá­lát csak az ég fogadja áldo­zatnak. A glóriában egy meg­gyötört asszonyalak sejtelmes körvonala szól arról, hogy a földön marad a szenvedés, a bűnnel, halállal való tusako­dás, de mindez feloldódik Abban, aki a kereszten függ. És a harmadik: „A király”. Portré Arc- és karakter nél­küli, személytelen. Csak a korona masszív abroncsa tart­ja egybe, mert különben szét­esne. Mint minden király a történelem nagy forgószínpa­dán névtelen név, arctalan arc, karakter nélküli karak­ter, de a korona vaskos aranyabroncsa megkülönböz­tette és fölébe helyezte az át­lagnak, a halandónak, a tö­megnek. A tömeg csak a ko- . rónát látta, s a művész va­lamit megsejtet az „ő” és a „mi” feszültségéből, amelyet Madách így fejez ki: „Milliók egy miatt”. És a művész? Fiatal, sze­rény. A lámpaláz apró rózsá­kat lop arcára, első kiállítá­sa. De máris nemzedékek egy­másnak feszülése. Mert a vé­lemények megoszlanak. Az érthetőség és értetlenség a terem levegőjében úszik. De a képeken szikrázik valami a jövendőbőL És a szülők? Tegnap a templomban szóltak, hogy nézném meg a fiúk első ki­állítását —J Szuperintendens, költő, író — Százhuszonöt éve halt meg Kis János — I. Ferenc (1792—1835) egé­szen fiatalon és nehéz körül­mények között vette át az ál­lamvezetést. A reakció őt is hatalmába kerítette: elhitették vele, hogy a protestánsok ká­rosak az állami életre. A re­formációt, mint „revolúciót” (forradalmat) emlegették, és a szabadabb légkör kialakulá­sáért is a protestantizmust vá­dolták. Az uralkodó a kleriká­lis befolyással szemben gyen­gének bizonyult. A protestánsok helyzete ma­radt a régi. Kis jobbágyfalu bírói tisztének elnyerése is leg­többször lehetetlen volt pro­testáns ember számára. Céhek­be nem vették fel őket. Kis János evangélikus szu­perintendens (püspök), költő, író munkásságát ezek a rövi­den vázolt események és viszo­nyok tették meghatározottá és korszakhoz kötötté. Kis János néhány évvel a Türelmi Rendelet (1781) meg­jelenése előtt, 1770. szeptember 22-én az egyik rábaközi kis evangélikus faluban, Szentand- ráson született. Szülei a Fes- tetich-család jobbágyai voltak. Gyermekkorában sokat bete­geskedett. 10 éves koráig édes­anyja tanította olvasni és bib­liai történetekre, édesapja pe­dig írni tanította. Később a soproni líceumba adták. Az itt eltöltött 9 év alatt korrepetá­lásból tartotta fenn magát. Őseinek sok évszázados, kielé­gítetlen tudásvágya serkentette az, ismeretszerzésre Tanított, hogy tanulhasson. Görögül, franciául, olaszul, spanyolul és angolul tanult. Négy társával megalakította a Soproni Magyar Társaságot 1790. március 20-án. Elhatá­rozták, hogy minden szomba­ton legalább 2 órát együtt töl­tenek. Összejöveteleiken ere­deti és magyarra fordított köl­teményeiket, dolgozataikat ol­vasták fel és megbírálták. Tár­saságuk volt az első hazai ön­képzőkör. Iskolai tanulással, önképző- köri munkával, irodalmi pró­bálkozásokkal teltek el a sop­roni diákévek. Ezután egy évet töltött a göttingeni, egyet pe­dig a jénai egyetemen töltött. Jénában Schiller, a neves köl­tő történelem-professzora volt. 1793 őszén tért haza. Prónay László családjánál vállalt ne­velői állást, majd 3 és fél évig a győri gyülekezet iskolájának igazgató-tanára volt. Jól ha­tott fejlődésére Ráth Mátyás, írói munkássága sem szüne­telt. Kazinczy Ferenccel gyak­ran levelezett, és kapott tőle tanácsokat irodalmi munkás­ságához. Megváltó Öt sebből vérző testedben Bűnök égető kínja gyűlt Az értünk vállalt szenvedés Istenivé lényegült, Hús-vér alakban aláztad Magad, lelkedre verni azt Amit ellened vétettünk, Hogy adhass örök vigaszt Létünkben égő fáklya vagy, Ragyogó csillag az éjben. Óh légy áldott, mert élhetünk nevedtől gyűlt reményben! 1796-ban — 175 éve! — a nagybaráti gyülekezet lelkésze lett. Rövidesen családot alapí­tott. Lelkészi és irodalmi mun­kássága ismertté tette. A jó­részt nemes hívekből álló kő­vágóőrsi gyülekezetnek 1799- t51 3 évig lelkipásztora volt. Berzsenyi Dániel többször meglátogatta. Jó híre mindin­kább fokozódott. A fiatalem­bert úgy kezdték emlegetni, mint a jövendő esperesét, sőt szuperintendensét. Mint ilyent, hívta meg egyhangúlag lelki- pásztorának (1802) a legtekin­télyesebb dunántúli magyar nyelvű gyülekezet, a nemesdö- mölki (a mai Celldömölk egyik része). Artikuláris templomába vasárnapról vasárnapra 17 ke- menesaljai falu lutheránus né­pe sereglett össze. Nagy érdeme Kis Jánosnak, hogy nemesdömölki lelkész ko­rában felfedezte a szomszédos Sömjénben lakó Berzsenyi Dá­niel költői tehetségét, és egy 1803. március 27-én kelt leve­lében elküldte Berzsenyi 3 versét Kazinczynak. Élénk iro­dalmi munkásságot fejtett ki. Az egész ország felfigyelt rá, amikor 1806-ban pályamunká­ja „A magyar nyelv mostani állapotjáról” megjelent. 1808-ban elfogadta a dunán­túli kerület első gyülekezeté­nek meghívását, és soproni lel­kész lett. Örömmel és aggódás­sal ment Örömmel, mert von­zotta az ottani irodalmi légkör, a patinás környezet, és gyer­mekeit is tovább taníttathatta. De aggódással is, mert ezután németül kellett végeznie szol­gálatait De mint német prédi­kátor is megnyerte a hívek bi­zalmát és szeretetét. 1312-ben szuperintendensé választották. Mint lelkész, szuperinten­dens és költő, író, lutheri bűz- gósággal teljesítette szétágazó feladatait. Tekintélye évről év­re nőtt gyülekezetén, kerüle­tén, egyházán és hazáján túl is. Érdemeit a jénai egyetem tiszteletbeli teológiai doktori oklevéllel ismerte el 1830-baa a Magyar Tudós Társaság tör­téneti osztályának rendes tag­jává, 1842-ben pedig a Kisfa­ludy Társaság tagjává válasz­totta. Sopronban meglátogatta Széchenyi István. A Hitelt aljánló sorokkal küldte meg neki. Kis János felismerte a mű jelentőségét. Az eredmények mellett, idő­sebb korában megpróbáltatá­sok érték: 1842-ben meghalt felesége, és utolsó éveiben annyira rövidlátó lett hogy megvakulástól kellett tartania. Diktálta munkáit. Még a „leg­modernebb” irodalom is érde­kelte: 1846-ban — kevéssel ha­lála előtt — Petőfi költemé­nyeinek első kiadását adomá­nyozta a Magyar Társaságnak. 1844-ben Bécsben kolerában megbetegedett Ekkor írta „Búcsú társaimtól” c. művét 125 éve, 1846, február 19-én halt meg szeretett városában, Sopronban. Munkáinak, műveinek és na­gyobb cikkeinek címjegyzéke Emlékezéseiben 15—16 oldal terjedelmű. 80 kötetnél többet fordított Értekezéseinek, ki­sebb dolgozatainak száma 100- nál több. Irt énekeket, dalokat ódá­kat elégiákat, himnuszokat, tankölteményeket, de ezekben kevés az eredetiség. Kazinczy Ferenc már 1815* ben kiadta Kis János munkáit három kötetben. önmagáról így vallott: „ ... Azt fogadom, s íme adom parolámat, hogy nem tartok örök dicsőségre szá­mot .. Halálának 125. évfordulóján nemcsak szép énekeit énekelve emlékezünk munkás, hasznos, áldott életére, hanem azt is megállapíthatjuk, hogy irodal­mi munkásságával is szeretett egyházát, népét szolgálta. Mai énekeskönyvünkben 45 ének viseli simító, formáló tol­la nyomát Sarcza Béla Nemesholta Jubiláló lelkésze Ünnepelni többféleképpen is lehet Legszebb ünneplés mégis minden bizonnyal az, amikor az ünneplés minden külső befolyásolás, rendezői pálca mozgatása nélkül a szív mélyéről fakad fel. Ilyen ün­nepe volt a közelmúltban a Vas megyei Nemeskolta evan­gélikus népének. Negyven évvel ezelőtt ik­tatták be a gyülekezet lel­készi állásába Kovács Béla lelkipásztort E-rre az eseményre emléke­zett most a templomba felse- reglett gyülekezet, mely Ne- meskoltáról, Püspökmolnári­ból, Sorkiíaludról és a gyü­lekezet szórványaiból jelent meg. A lelkész ünnep! prédiká­ciójában megszólalt az örök ige építő és megtartó ereje, amely most 40 év múltán mélységes hálaadásra és kö­szönetre készteti a lelkészt és a gyülekezetét egyaránt A lelkészt a gyülekezet fel­ügyelője, Szombathelyi Kál­mán köszöntötte meleg, kere­setlen szavakkal. A gyüleke­zet forró köszönetéként pe­dig nagy értékű ajándékot nyújtott át hűségük és ra­gaszkodásuk jeleként. Egy kislány fehér szeg­fűvel fejezte ki az ííiúsóg há­láját és szeretetét zu ünne­pelt lelkipásztor Iránt. Sokoray Miklós lelkész a Vasi Egyházmegye esperesé­nek, az egyházmegye lelké­szeinek és a szombathelyi gyülekezetnek jókívánságait és köszöntését tolmácsolta Kovács Béla szín es egyéni­ség. 40 év alatt az egyház­megyében több tisztséget is viselt. Megnyilatkozásai, fel­szólalásai mély értelemről, szellemességről és bölcs élet- tapasztalatról tanúskodnak. Élmény Őt hallgatni. Akár­csak néhai Kovács Sándor püspök, Kovács Béla is élő lexikon az egyházi események és történések kifogyhatatlan ötletes és színes előadásá­ban. A családi körbe lépő lel­készt távol élő gyermekeinek és unokáinak üdvözlő köszön­tése várta. A hitves és je­lenlevő gyermekek és unokák lelkűk melegével vették kö­rül. Teológusok Albert in Az Í971. évi teológusnapok sorozatát február 14-én az al- berü gyülekezet meglátogatá­sa nyitotta meg. Az istentisztelet keretében bensőséges kis ünnepélynek voltunk szemtanúi, amelynek során a gondnok, majd pedig dr. Selmeczi János igazgató köszöntötte Roszik Mihály lel­készt abból az alkalomból, hogy 18 éve, ezen a vasárna­pon iktatták be aiberti lelkész­nek. De minden szónál többet mondott az elmúlt 18 évről a remekül karbantartott parókia, az újjá varázsolt templom és nem utolsósorban a nagy, mo­dem gyülekezeti terem, amely zsúfolásig megtelt. Ezzel a gyü­lekezet szinte alátámasztotta a Teológus Otthon igazgatójá­nak prédikációját, aki arról beszélt: becsüljük meg azt a lehetőséget, hogy az igehirde­téseken keresztül újra meg új­ra maga Isten szól hozzánk. Az igehirdetések a gyakor­lati életben is megtermik a maguk gyümölcseit, láthattuk délután a gyülekezet szeretet­otthonában. 20 idős asszony él itt, akik a kényelmen és a jó ellátásom túlmenően lelkileg is megkapnak mindent, hiszen ahogy látogatásunk során ta­pasztaltuk, meleg, igazi keJ resztyén szeretet veszi körül őket Este szeretetvendégség ke­retében találkoztunk újra a gyülekezettel. A műsor mottó­ja: „Magvetés — igehirdetés”. Ennék során a magvető példá­zata alapján Győri János, Mát­rai Mariann, Gaugecz István, Gáncs Péter és Roszik Miklós szolgáltak. Szóltak az ige és a keresztyén ember helyes és helytelen kapcsolatáról, s a kis összeállítást a témához il­lő zeneszámok és szavalatok tették színesebbé. A böjti idő Megfigyelted a múlt vasár­nap az oltárt és a szószéket a templomban? Más volt a térí­tők színe. Lila. Arra figyelmez­tet, hogy új időszak kezdődik az egyházban: a böjti idő. Ar­ra is figyelmeztet, hogy nagy ünnepre készülünk: Jézus ha­lálának és feltámadásának ün­nepére, nagypéntekre és hús- vétra. A tél lassan távozik. A na­pok hosszabbak. Ilyenkor kez­dődik a böjti idő. Húsvétig tart Böjtben Jézus szenvedésére és halálára gondolunk. Öt vasár­nap van a böjtben. Szomorúan gondolunk Jézus szenvedésére és halálára, de nem félünk rá- gondolnL Miért? Mert Jézus feltámadt. Jézus él. Ő maga érteti meg veled és mindnyá­junkkal, miért kellett annyit szenvednie és miért feszítették két gonosztevő közé keresztre. A képen minden arra emlé­keztet, hogy Jézust mivel kí­nozták és gyalázták. Most még nem találod ki, mi mit jelent a rajzon. Ha figyelmesen ol­vasod ezután is újságunkat, megérted. Húsvét előtt különben a ta­nítványok sem értették, miért kell Jézusnak szenvednie. Nagy szemeket meresztettek Jézusra, mikor így szólt hozzá­juk; fel kell mennem Jeruzsá­lembe, ott sokat kell szenved­nem és meg kell feszíttetnem. Péter, amikor hallotta, hogy mit mond Jézus, méregbe jött. Jézus elé állt. Széttárta kezét és feltartóztatta. Dehogy kell Jeruzsálembe menned. Isten mentsen tőle. Jézus szelíden, de nagyon határozottan szólt rá Péterre. Ne álld el utamat. Kerülj a hátam mögé. Kövess engem. Ez a te dolgod. Az én útiterve­met az én mennyei Atyám ké­szítette el és abba senki se szólhat bele. Te se. Milyen jó, hogy Jézus tudta Isten útitervét. Milyen jó, hogy a mennyei Atyára hallgatott és nem Péterre. Milyen jó! Nem neki jó, hanem nekünk mind­nyájunknak, neked is. Értünk tette, érted tette, hogy vállalta a szenvedést és a csúnya ke­reszthalált. Ha Péterre hallgat inkább, akkor ma nem énekel­hetnénk: „Erős vár a mi Iste­nünk”. Akkor Isten csak vala­mi mumus lenne, akire gon­dolni sem érdemes. Milyen jő, hogy Jézus tudja, nálunk ij jobban tudja, mi jó nekünk. JULIANNA KIRÁLYNŐ A FAJI MEGKÜLÖNBÖZTETÉS ELLEN Az ellenzéki dél-afrikai Ca- Világtanácsa fajüldözés ellen! pe Times újság jelentése sze- harcot segítő akciójának. A rint Julianna holland királynő hír a fajüldöző dél-afrikai kő- 700 ezer német márkányi ősz- rök heves tiltakozását váltotta szeget juttatott el az Egyházak ki. (EPD) Gáncs Péter

Next

/
Thumbnails
Contents