Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-03-07 / 10. szám

I Szerelem, házasság, család ^tagozatunk cikkeiben aem arra törekszünk, hogy a felvetődő kérdésekben felülről, fölényesen közölt vitathatatlan megoldá­sokat deklaráljunk. Nem „tételek” kimondására törekszünk, ha­nem a sokrétű kérdésekben és helyzetekben megpróbálunk azok mellé állni, akik gyötrődnek velük, s az együttvívódás útján próbálunk előre jutni. „Valamennyien érdekeltek vagyunk” -— írtuk a sorozatindító cikkben. Azokkal együtt érdekeltek va­gyunk, akik „gyötrődnek, szenvednek a felsorolt kérdések, krí­zisek súlya alatt”. Nem akarjuk hát megkerülni a vitákat, akár az ellenünk szó­lásokat sem. Mindegyik cikkünk magán hordja írójának egyé­ni véleményét, a kérdésekkel folytatott vívódását is, amellyel mi magunk is vitába szádunk a szerkesztő bizottságban. Az ilyeneket is közreadtuk, mint hozzászólásokat váró anyagot, amelyben együtt-tusakodást kérünk olvasóinktól is. A továb­biakban igyekszünk erőteljesebben leszögezni egyházunk állás- pántját. NGELIKUS FÖLDRAJZ Ausztria Yőrténetíetlen dolog arról beszélnünk, „mi lett volna, ha” — mégis Napóleonnal valljuk —, ha V. Károly zöld utat enged birodalmában a lutheri reformációnak, Német­ország merőben más szerep­hez jut az újkori Európában. De Károly még nem tudta azt, hogy amikor a wormsi birodal­mi gyűlésen szemben ült a fiatal, sápadt ágostonrendi szerzetessel, kettejük ügye végzetesen ellentétbe kerül egymással és ez birodalmá­nak sorsába kerül. Mert hiba volt fel nem ismerni a refor­máció nemzeti, társadalmi, po­litikai erejét és hatását, s pusztán az eretnek mozgal­mak sorába taszítani. Károly hadat üzent a reformációnak s ezzel nemcsak birodalmát tette hosszú időkre csatatérré, de a későbbi Habsburgok po­litikai alapvonalát is meghúz­ta. A Habsburg uralkodók kö­zös vonása lesz hosszú szá­zadokon keresztül a protes­tánsüldözés. V. Károly Habsburg volt Tagja annak a dinasztiának, mely szerencsés házasságok révén nemcsak 1438—1806-ig adott császárokat a német- római birodalomnak, de a di­nasztikus jogok bonyolult al­kalmazásával, mélyen a kö­zépkortól 1918-ig uralkodni tudott különböző nyelvű, nem­zetiségű tartományok felett. Ez a család több, mint 800 éven át szállított Európa leg­tekintélyesebb trónjaira ural­kodókat, elsősorban a német— római, majd az ausztriai és a vele kapcsolatos tartományo­kéra. E hosszú idő alatt sok mindent megélt. Európa né­hányszor „kicserélődött”, meg­változott társadalmi összetéte­lében, hatalmi erővonalaiban, szellemi áramlataiban, de né­hány tagjától eltekintve, min­denkor a reakció masszív kép­viselője volt Ma már szinte érthetetlen az a konokság, amely kor­mányzásuk rögeszméje volt hogy a birodalom csak akkor áll fenn, ha egy közös vallást követnek az alattvalók. De e hosszú uralom alatt nemcsak a vallással volt probléma. Á századok során fenyegette török, más felnö­vekvő hatalmak imperializ­musa, forradalmak, felkelések s a társadalmi változások rop­pant folyamata. Alig tudunk birodalmakról, amelyek ilyen „agyag lábakon” álltak volna. Ma is kérdés, milyen erő volt az, amely századunk elejéig összetartani képes volt. Talán egyszerűen a megszokottság, az hogy Európa nem tudta magát elképzelni nélküle. Csak Napóleon, aki egyetlen tollvonással végzett a történe­lem egyik legtartósabb csá­szárságával. A XIX. századtól áttolódott a család uralma „keletre”, így kerültek a kétfejű sas alá az örökös tartományok s a koronabirtokokból az osztrák császárság. 1867. óta pedig a „kettős”, az Osztrák—Magyar Monarchia. Az első világhá­ború kudarca cserepeire törte a birodalmat s féltucat utód­államra bomlott. A volt csá­szári székhely az osztrák köz­társaság fővárosa lett. 1938- ban Hitler megszállta s a 976-os „Ostmark” néven a német birodalomhoz csatolta. 1945-ben szabadult fel és tíz évvel később a második köz­társaság törvénybe iktatta Ausztria örök semlegességét Lakossága ma 7,5 millió, te­rülete 84 ezer négyzetkilomé­ter. Becs majdnem mindenkor fővárosa volt a birodalomnak s fogalommá vált nemcsak Ausztriában, de a tartomá­nyokban is, Bécs szellemet elnyomást, lassú, titkos, önké­nyes bürokráciát jelentett És amint igaz, hogy áz örökös tartományokat csakis a pro­testantizmus elleni sikeres küzdelem adta a császárok ke­zébe, úgy igaz az is, hogy a „bécsi politikát” az egy val­lás megvalósításának elve ve­zérelte mindenkor. Ezért pár­huzamos az ellenreformáció, vagy a protestáns üldözés cseh, osztrák, lengyel, ma­gyar stb. területen! A vallás­üldözés egy magasabb politi­ka eszköze, amellyel egy szét­eső birodalmat akarnak eggyé kovácsolni. Ebben és csakis ebben az összefüggésben ért­jük meg a szabadságharcok kettős vonását, melynek egyik ága a vallás. Mert a reformáció itt Auszt­riában is teljes sikerű volt. Az ország lakóinak kilenc­tized része csatlakozott hoz­zá. (Mint hazánkban!) Az el­lenreformáció legalább ilyen viharos sikerű volt. A türelmi rendelet megjelenéséig (1781) alig marad már protestáns. Ekkor 28 evangélikus gyüle­kezet szerveződik, 1861-ben nyeri el az evangélikus egy­ház elismerését és egyenjo­gúságát. Ettől kezdve gyako­rolja szabadon vallását De ez ideig sokan azok közül, akik hűek maradtak hitükhöz, ki­vándoroltak, vagy titokban gyakorolták azt „Burgenland” Ausztriához csatolása megnövelte mint­egy 40 ezer lélekkel az evan­gélikusok számát. A második világháború után minden te­kintetben nagy zűrzavar volt Ausztriában. A különböző or­szágok disszidensei, s egyéb politikai kétes elem az egy­házakat is nehéz feladat elé állította. Tulajdonképpen csak napjainkig ülepedett meg né­miképpen az a hullámzás, amely Ausztria területén vég­bement Az evangéükusság száma ma 400 ezer körül van. Sok új gyülekezettel és lelké­sz! állomással Teológiája Bécsben van, ugyanott vgn a püspöki székhelye. A lakosság túlnyomó több­sége katolikus. Az egyházat az államtól elválasztották, ennek ellenére a 89 százalé­kos katolikusság befolyása igen jelentős az állami élet­ben. Dr. Rédey Pál evangélikusok; és reformátusok AZ EGYETEMES ZSINATRÓL A Lutheránus Világszövet­ség és a Református Világszö­vetség közös bizottsága Géni­ben tartott februári ülésén megvizsgálta az 1968-ban Upp- salában tartott Egyházak Vi­lágtanácsa világgyűlése egyete­mes zsinat tartásáról szóló fel­hívását Megállapították, hogy egy minden keresztyén feleke­zet részvételével egybehívott egyetemes zsinat gondolatát alaposan meg kell tárgyalni ás a zsinatot elő kell készíteni (EPD) Hittel és hitből fakadó tiszta erkölcsi törekvéssel meg kell küzdeni a helyes megoldásoikért Olvasóink közül többem tették fel már a kérdést cikkeink so­rán: mi az egyház „hivatalos” álláspontja. Ezt nem akarjuk el­kerülni, de kerülni akarunk minden merev dogmatizmust épp úgy, mint az élettelen kazuisztikát. Ahol azonban kézenfekvő, de nem minden olvasónknál kézben lévő tanítással elősegíthet­jük a problémák további felbontását, ott megtesszük. Sorozatunkban az esküvő kérdéséhez jutottunk. Mielőtt róla cikket közölnénk, íme, idézünk egyházunk hivátalos agendájá- ból, aza.z az egyházi szertartások lelkészek részére készült kézi­könyvének elvi megállapításaiból. (Szerkesztő) A teremtő Isten rendje a há­zasság. Isten teremtette az em­bert férfivá és asszonnyá, hogy a házasság rendjében éljenek együtt. Nemcsak azt engedi meg,, hogy a házastársak eszkö­zei legyenek emberi életet te­remtő munkájában, hanem azt is akarja, hogy Krisztus szere-, tétével szeressék egymást,, és halálig tartó hűséggel ragasz­kodjanak egymáshoz. Az ember a házasságnak ezt az isteni rendjét elviselhetetlennek érzi. de ha alkalmazkodik hozzá, ak­kor nemcsak elviselhetővé, ha­nem a földi boldogság forrásá­vá is yálik. Mert Isten nagyon jónak alkotta világát és áldását adta az ember házassági szö­vetségére. Az esketés egyházi cselek­ményének az a rendeltetése, hogy bizonyságot tegyen a há­zasságnak erről az isteni rend­jéről. Erre azért van szükség, mert különbség van érvényes, és Istennek tetsző házasság kö­zött. Hazai törvényeink sze­rint az érvényes házasság fel­tétele az, hogy a felék önként és nyilvánosan (anyakönyvve­zető és tanúk előtt) kijelent­sék, hogy házasságra akarnak lépni egymással. Egyházunk ezt a törvényt elfogadja és ér­vényesnek tekint az állami anyakönyvvezető előtt kötött minden házasságot. Az Isten­nek tetsző házasságnak pedig ezen kívül az is feltétele, hogy a házasfelek elfogadják, és kö­vessék Isten rendjét, amely kölcsönös szeretetet és halálig tartó hűséget követel tőlük. Egyházunk ehhez nyújt segít­séget tagjainak az egyházi es- ketéssel. Istentől kapott kül­detése szerint tanúskodik az esketésnél a házasság isteni rendjéről, és megkérdezi há­zasságra lépő tagjait, hogy el­fogadják-e ezt a rendet. Az egyház tagjai esküvel megerő­sített válaszukban jelentik ki a gyülekezet előtt, hogy Isten rendje szerint kölcsönös sze­rétéiben. és hűségben akarnak élni egymással... A házasulandók előzetes je­lentkezését egyházunk megkí­vánja tagjaitól. Ezt a lelkész az adatfelvételen kívül fel­használja arra is, hogy taní­tást adjon a házasság isteni rendjéről... A lelkész tartózkodjék bár­miféle lelkiismereti kényszer alkalmazásától, de végezze szolgálatát azzal a meggyőző­déssel, hogy az Isten rendjé­hez alkalmazkodásból mindig áldás fakad, még akkor is, ha az pillanatnyilag nehéznek tű­nik. Vimhanlf a legilletékesebbtől Jkz ilyeneket becsüljétek meg* című cikkre Az Evangélikus Élet január 24-i számában „Az Ilye­neket becsüljétek meg” címen egy kis írás jelent meg, mely arról szólt, hogy Gyimesy Károly ny. lelkész ja­nuár 3-án Vácegresen — igen nagy hóakadályokat le­győzve istentiszteletet tartott. Ezt követően egyik Su- korón élő olvasónk levelet írt a szerkesztőségnek, melynek egyik mondata így hangzik: ,semmiképpen nem lett volna szabad a szórványokba már ki sem en- •gedni az idős lelkészt”. Gyimesy Károly lelkész most az alábbi sorokat juttatta el szerkesztőségünkhöz: Kedves Sukoróí Olvasónk! Köszönöm azt a testvéri fél­tést, amellyel irányomban vi­seltetik. Jól esik tudnom, hogy vannak gyülekezeti tagok, akik felelősséget éreznek az idős, nyugdíjas lelkészekért, egészségükért és életükért Szeretnék azonban valamit el­mondani magamról tájékozta­tásul, hogy jobban értse meg helyzetemet és azt, hogy ja­nuár 3-án miért is vállaltam az ismert körülmények között a vácegresd szolgálatot. Amikor 1954. július 1-én nyugalomba mentem, úgy éreztem, további szolgálato­kat kell keresnem. így kerül­tem be a Déli Evangélikus Egyházkerület Püspöki Hiva­talába, ahol nekem megfelelő munkakört kaptam. Ezzel egy- időben megállapodtam Torda Gyula domonyi lelkésszel, aki­vel együtt végeztem a Teoló­giát, hogy állandó besegítő szolgálatot végzek Domony íí- liájában, Vácegresen. Ez se­gítség Torda Gyula lelkész­nek, mert a rossz közlekedés miatt nehezen tud eljutni Vác- egresre, de jó nekem is. mert szolgálhatok Isten igéjével a gyülekezetben. Nem kell „fe­leslegesnek” érezmem maga­mat. Bizonyára tudja, hogy sok idős embert éppen az bánt, hogy kiszakadva az aktív szol­gálatból nehezen viseli a nyug­díjas éveket. Nekem Isten úgy adta, hogy bár nyugdíjas va­gyok, mégis aktív szolgálatot végezhetek. Ezen túlroenŐ!eg hadd árul­jam el magamról azt. hogy — ha Isten mgedi — életem utol­só pillanatáig szeretnék szol­gálni, Isten igéjét hirdetni és a gyülekezetben forgolódni. Ebben az összefüggésben sok­szor gondolok Kevdeh Kireh- knonf Gusztávra. aki atyai jó­barátom volt, és halála pilla­natáig Tvédikátt. Éppen egy böjti rádióé prédikáció után érte a halál. Gyászjelentésé­ben ez az ige állt: „Boldog az a szolga, akit az ő Ura, mikor hazajő, ilyen munkában talál.” (Lukács 12, 43) De gondolok Hegedűs Pálra, aki éppen Vác­egresen volt lévita tanító, és aki most 80 éves korában Vác- kisújíalim közvetlenül halála előtt örömmel és fáradság nélkül hirdette az igét Leg­nagyobb példám pedig a „Bé- ke-Nóbel díjas ” Schweitzer Albert — akit Strasbourgban személyesen is megismerhet­tem — aki 90 éves korában is, holta napjáig orvosi szolgála­tot végzett az őserdőben, és igét hirdetett és muzsikált. Mindig ez az ige van előttem: „Mert semmivel sem gondolok, még az én életem se drága né­kem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel és azt a szolgálatot, melyet vet­tem az Űr Jézustól, hogy bi­zonyságot tegyek az Isten ke­gyelmének evangéliumáról” (Csel 20, 24) Végül hadd említsem meg, hogy éppen a vácegresi szol­gálataim miatt a szentestét évek óta családomban decem­ber 23-án tartjuk. Egy nap­pal előbb, mint mások, mert a szentestét magát mindig Vácegresen töltöm a gyüleke­zettel Mindezt szívesen és örömmel, hiszen Jézus Krisz­tus drága vérén megváltót, gyülekezetnek igével való el­látásáról van szó. Még egyszer köszönöm Ked­ves sukorói Olvasóm szerete- tét és felelősségérzetét Arra kérem, hogy ugyanilyen sze­retettel és felelősséggel imád­kozzon velem és másokkal együtt azárt. hogy legyenek fiatalok, akik az öreg nyug­díjasok hevére állnak és pré­dikálják Jáms Krisztus üdvö­zítő evangéliumát. Testvéri szeretetté! köszönti: Dr. Gyimesy Ká»oiv ny. lelkész A tökéletesebb szocialista demokráciáért Az új országgyűlési képviselők megválasztásával egyezem fogjuk megválasztani az új tanácsokat, illetve tanácstagokat is. A képviselőket most is négy évre, a tanácsokat azonban most csupán két évre. Két év múlva újra lesz tanácsválasztás, és csak tanácsválasztás. Es akkor már a tanácstagokat négy évre választjuk. Ettől fogva pedig minden két évben lesz választás, vagy képviselőválasztás vagy tanácsválasztás. Az Országgyűlés február 10-iki ülése elfogadta az új tanács- törvényt, mely az 1954. évi X. törvényhez képest nagy előreha­ladást jelent a szocializmus megvalósítása útján. Miben áll ez a nagy előrehaladás? Abban, hogy a tanácsok sokkal önállób­bak lesznek, mint amilyenek eddig voltak, s így jobban képvi­selhetik a lakosság érdekeit, valóságosabbá teszik a népi önkor­mányzatot, ami a demokrácia lényege, s ugyanakkor éppen na­gyobb lehetőségeiknél fogva hatékonyabban képesek a közpon­ti állami irányítást érvényesíteni, vagyis az országos közakara­tot képviselni, tehát a szocializmust helyi viszonylatban építe­ni és erősíteni. Országunk lakosainak, államunk polgárainak a közügyéit közvetlenül a tanácsok intézik. Közérdekeinket a tanácsok kép­viselik. Közszükségleteink kielégítésének intézése is közvetle­nül a tanácsok feladata lesz. Mindent a tanács intéz, ami a helybeli művelődési, egészségügyi, lakásügyi, kereskedelem­ügyi szolgáltatásokat illeti, továbbá az ún. kommunális ellátást is (villany, vízvezeték, csatornázás, járdák, utak, stb.). A tanács gondoskodik a terület és a település fejlesztéséről is, amiben benne van az építésügy is. Fontos tudni azt is, hogy a tanácsok, feladataiknak eredmé­nyes ellátása érdekében, — különösen a lakossággal való szo­ros kapcsolat fenntartása, a szükségletek és Igények megismeré­se, a tanácsi felvilágosító és nevelő munka, valamint a társa­dalmi ellenőrzés hatékonyságának növelése végett — rendsze­resen és sokoldalúan együttműködnek a Hazafias Népfrpnt bi­zottságaival, a tömegszervezetekkel és a lakosság más szerveze­teivel. Elmondhatjuk tehát, hogy a tanácsok mindnyájunk ta­nácsai lesznek, akkor is, amikor tanácstagokat választunk, és és akkor is, amikor azok a törvényben előírt módon napról nap­ra, évről évre végzik feladataikat. A tanácsok működésének javulását és egyszerűsítését szol­gálja az, hogy az új tanácstörvény szerint járási tanácsok nem lesznek, járási tanácstagokat tehát többé nem választunk. Az Országgyűlés vezetősége és tagjai hosszú időn keresztül sokat fáradoztak, vitatkoztak, tanácskoztak azon, hogy milyen legyen az új tanácstörvény. Ennek megfelelően az igen ésszerű, egyszerű és világos, elmondhatjuk: jó törvény, mely a tanácsok munkáját nagymértékben fogja elősegíteni és javítani. Ezért is mindnyájunknak segítenünk kell, hogy a tanácsok jó mun­kát végezhessenek. Szem előtt kell tartanunk, amit igazságügyi miniszterünk, dr. KOROM MIHÁLY mondott a törvényjavaslat előterjesztése alkalmával az országgyűlésen: „Világos, hogy a lakáskérdést, a közművesítést, a művelődésügyi, egészségügyi és más ellátásnak az igények szintjén való jó kielégítését nem lehet egy rohammal megoldani... Nem szabad mindent csak felülről vagy a távoli jövőtől várni, mert az ésszerű helyi meg­oldások keresése és megtalálása, a jó kezdeményezések felkaro­lása és összefogott erővel váló megoldása a tanácsoknak és a lakosságnak egyaránt közös érdeke. A. kapott önállósággal jól kell tudni élni, mert amennyire igaz, hogy ahol nincs hatáskör, ott a jogok is csak papíron léteznek, de nem sokat ér a valósá­gos önállóság sem. ha azzal nem tudnak jól élni, és nem hasz­nálják ki megfelelően Bízunk abban, hogy népünk eléggé érett és fejlett áhhoz, hogy a megválasztandó tanácsok nagyobb önállóságukkal jól és ered­ményesen tudjanak élni, mindnyájunk megelégedésére. Dr. Vető Lajos Becsüljük meg egymást! „_4 szomszéd rétje mindig zöldebb, mint a miénk __” A sz omszédunk munkája köny- nyebb, élvezetesebb, mint a miénk. A barátunk élete, anya­gi helyzete jobb, mint a miénk. A másik ember keresztje is könnyebb, mint a miénk... Az „egyszeri pap” is így hit­te; így prédikált egyszer a me­se szerint a templomban: „Kedves híveim! Nincs köny- nyebb, mint a kaszálás. Hallja ezt három testvér, összebeszélnek, hogy majd megtréfálják. A papnak három lova volt. Mind a hármat ellopták s elve­zették az erdőbe, ahol a kaszá­lójuk volt A pap kereste a lo- *vait. Már a nyomukban volt, de eltévedt az erdőben. Rá­akadt a három testvérre. Kér­te őket, keressék meg a lovait. Éppen kaszálás ideje volt. Azt mondja az egyik: „Nem lehet, tisztelendő uram, mert kaszálni kell!“ Azt mondja a pap: — Az nem baj! Majd kaszá­lok én egyikőtök helyett! — Hát hacsak úgy nem ■— mondják a testvérek. Akkor az egyik testvér el­ment a lovakhoz. Egész nap fe­küdt mellettük. A másik kettő meg elment kaszálni a pappal. Elöl ment az egyik testvér, utá­na a pap, mögötte pedig a má­sik testvér. De a papnak na­gyon iparkodni kellett, hogy a hátulsó a sarkába ne vágjon. Estefelé mondja a pap, hogy ő nagyon fáradt. Megálltak. A harmadik testvér meghozta a, lovakat s átadta a tisztelendő úrnak. Következő vasárnap a pap már arról prédikált, hogy nincs nehezebb, mint a kaszálás. Nem is kicsinyelte le többet ezt a munkát!” Egymás munkájának elisme­rése és megbecsülése elenged­hetetlen alapja a helyes közös­ségi életnek. Csak ahol egy­mást, megbecsülik, helyesen ér­tékelik, ott születhet olyan em­beri közösség, amelyben élni öröm és boldogság. A becsületes, szép munkát végző ember barátja is hason­ló munkában áll. Elismerik s megbecsülik, segítik egymást, még szebb munka kerüljön ki a kezük alól. Így válik va­lóra Babits gyönyörű verssora: „Míndenik embernek a lelkében dal van, és a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, az hallja a másik énekét is szépnek.” Hennád Tibor MAKARIOS ÉRSEK FELOSZTOTTA AZ EGYHÁZI FÖLDEK FELÉT A ciprus! ortodox egyház fe- A megmaradó terület is jöve- je, Makarios érsek az érsekség delmez annyit, hogy az bőven földtulr jdonának felét, 10 ezer elegendő a ciprusi ortodox egy- holdat adott át egyházi fejlesz- ház összes kiadásainak fedező- tési célokra egy szervezetnek, sere. (EPD) VESZÉLYBEN A LONDONI SZENT PÁL KATEDRÄLIS A híres londoni Szent Pál ka- millió fontba kerülne a leg- tedrálist az utóbbi években a szükségesebb mentési munkák közlekedés, építési munkála- elvégzése. A 17. századból szár­tok és időjárási viszontagsá- mazó épületnek főleg a déli és gok okozta vibrációs rezgések nyugati frontján észleltek ha­rmati olyan súlyos károk ér- talmas repedéseket a falakon ték, hogy Dr. Michael Ramsey és a nyugati rósz két tornya anglikán érsek szerint kíx. 3 máris egymás felé dőlt £EPD)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents