Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-01-03 / 1. szám

A világ világossága

Jn 9, 1—7

Egy ember sötétségben élt. Sohasem látta felkelni a napot, ahogy fénye áttör a sötét lombokon, felcsillan a tó tükrén, tornyokon, hegyek ormán. Nem látott zöld mezőt, aranysárga kalászt, kék eget, piros rózsát. Keze bizonytalanul nyúlt a kenyér és a pohár után, ha egyáltalán tudta, hogy elérhető távolságban van. Vak volt.

Mi van a háttérben? Egy ember vétke, egy közösségé, a sajátja, vagy másoké? Próbatétel alatt van, vagy valami rejtett értelem vár megfejtésre nyomorúságának terhe alatt?

Lehet kérdezni, lehet okokat keresni, elméleteket produkálni és tényeket feltárni. És sokszor biztosan nemcsak lehet, hanem kell is, amikor egy embernek vagy akár emberek együttesének bajáról, betegségéről, nyomorúságáról, hiányáról van szó.

Jézus azonban a lényegesebbet ragadja meg. Tenni kell! Nem szabad tehetetlenül elfogadni, változhatatlannak tekinteni azt, ami nem jó, ami nem természetes, ami népi egészséges. Tenni kell, akkor is, ha nyilvánvaló az ok, ha emberi számítás szerint vagy akár isteni rend szerint is indokoltnak látszik az eset.

Tenni kell, mert ez az Isten akarata. Hogy a szem lásson, a láb járjon, a kéz munkálkodjék, a szív dobogjon, az agy gondolkodjék. Tenni kelf, hogy az ember egyéniségében és ember voltában kibontakozzék, megismerje és felhasználja, ami javára'van, betöltse feladatát abban a közösségben, amelyben él.

Tenni kell, hogy nyilvánvaló legyen Isten mentő szeretete. Ha van bűn, az megbocsátassék, ha van tévedés, legyen útbaigazítás, ha van megrontás, legyen jóvátétel, ha van rosszindulat, legyen jóakarat, ha van irgalmatlanság, legyen könyörület, ha van önzés, legyen áldozat, ha van háború, legyen béke, ha van tudatlanság, legyen ismeret, ha van éhség és szomjúság, legyen megelégítés, ha van betegség, legyen gyógyulás, ha van halál, legyen feltámadás.

Tenni kell, hogy nyilvánvalóvá legyen Isten szeretetének célja. A mentő szeretet jelei odamutatnak az új világra, az új életre, a csodálatos szépségében és épségében kibomló, kiteljesedő új emberi létre. Ezért az újért, egészségért és tökéletesért küldötte el az Atya Jézust. És ő tette azt, amiért küldetett. Elkezdte, bemutatta, ízleltette ezt a jót, az Isten által és Istenben kiteljesedő új életet.

Jézus azzal az erővel és azokkal az eszközökkel cselekedett, amelyek rendelkezésére álltak. Az ő ereje, a szeretet hatalma korlátlan volt, az eszközök, módok korához, környezetéhez kötöttek, az élet valósága által adottak. De az ő kezében a legegyszerűbb dolgok is a mentő szeretet eszközeivé váltak.

Nyilvánvalóvá kellett lenniük Isten cselekedeteinek. De nemcsak Jézus által. „Nekünk kell cselekednünk” — mondja tanítványainak. A világ világossága, az Isten küldetésében cselekvő Jézus, a szeretetben tevékeny Jézus küldetése lámpását odaadta tanítványai kezébe is: „Ti vagytok a világ világossá- ga.”

Ezen a vízkereszti ünnepen újra felragyog nekünk, testi es lelki nyomorúsággal bajlódóknak a világ világossága, jön cselekedni értünk. De küld is. Küld szeretetének erejével, hogy a nekünk adott mérték szerint, adott lehetőségeinket megragadva, a ma rendelkezésre álló eszközökkel tegyük nyilvávalókká Isten cselekedeteit a ma élő ember egészségéért, teljes életéért, békéjéért, megújulásáért, célhoz jutásáért. Mindent meg kell tennünk azért, hogy a ma élő ember lássa, érezhesse, magáénak tudhassa a teremtett világ szépségét és gazdagságát és megnyerhesse az új világ teljes örömét.

Mezősi György

Gyermekeknek

A napkeleti bölcsek

Betlehem Jeruzsálemtől fcsu- pán néhány órai séta. Magyar- országtól több ezer kilométer. Mégis közel érezzük. Mintha itt született volna meg Jézus közöttünk. Ez azért van, mert Isten a távoliakat is közel viszi Jézushoz. Sokszor különös módon. Mindjárt meglátod.

Jézus születésének idején külföldiek érkeztek Jeruzsálembe teveháton. Megálltak a

Város kapujában és így szóltak az őrhöz: Hol van az újszülött király? Láttuk a csillagát messze napkeleten. Azért jöttünk, hogy leboruljunk előtte és imádjuk.

Nagyon megijedt Heródes király, amikor hozzá is eljutott ez a- hír. Azonnal. összehívta tudósait és megkérdezte: Hol született meg az a király, akiről ezek a külföldről jött emberek beszélnek? A tudósok egy régi írásban, Ézsaiás próféta könyvében találták meg a feleletet: Betlehemben.

Heródes ekkor magához hívatta az idegeneket, akik maguk is tudósok voltak és a csillagos ég titkait kutatták. Megkérdezte: Mikor vettétek észre a csillagot? Azt válaszolták: két évvel ezelőtt. Heródes ekkor így szólt: Menjetek el Betlehembe és keressétek meg a kisgyermeket. Ha megtaláltátok, jöjjetek vissza és mondjátok meg nekem, mert én is el akarok menni hozzá, hogy imádjam.

A bölcsek elindultak Betlehembe. Már estére járt, amikor ismét észrevették azt a ragyogó csillagot, amelyet először saját hazájukban messze keleten láttak. A csillag előttük ment és megállt a ház fölött, ahol Jézus volt. És amikor meglátták a csillagot, igen megörültek. Bementek a házba és ott találták a kisgyermeket és Máriát, az édesanyját. Nem ütköztek meg a szegénységen és a falusi egyszerűségen. Letérdeltek és imádták a gyermeket és olyan ajándékokat adtak neki, aminőket csak királyoknak szoktak adni. Aranyat, jóillattal füstölgő tömjént és nagyon drága parfőmöt, mirhát.

Éjszaka azonban megjelent nekik álmukban Isten angyala. Figyelmeztette őket hogy ne menjenek vissza Jeruzsálembe, mert Heródes a kisgyermeket el akarja pusztítani. Ezért más úton tértek visz- sza hazájukba.

A napkeleti bölcsek tudós csillagászok voltak. Később úgy gondolták, hogy hárman voltak és királyok is voltak. Ezért nevezték őket „három királyok”-nak. Nevüket is tudni vélték: Gáspár, Menyhért és Boldizsár. Ez azonban csak későbbi találgatás. A Biblia nem ír róla. Neked viszont tudnod kell, hogy Isten most is gondol azokra, akik távol vannak, messze laknak. Te is gondolj azokra, akik más nyelven beszélnek, akiknek más színű a bőre: fekete, barna vagy sárga; akiket tengerek és óceánok választanak el tőlünk. Ök is testvéreink.

DR. JÜRGEN MOLTMANN PROFESSZOR

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1971. január 3-án

Deák tér de. 9 (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11 (úrv) dr. Hafenscher Károly, du. 6 (úrv) dr. Kékén András. Fasor de. 11 (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél. 10. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Aradi András, de. 12 (magyar). Thaly Kálmán út 28.' de. 11. Fran- cisci Guido, du. 6. Francisci Guido. Kőbánj'a de. 10. Veöreös Imre, du. 7. Sülé Károly. Zugló de. 11. Boros Károly. Fóti út de. 11. Benczúr László. Váci út de. 8. Baranyai Tamás. Üjpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10.. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matúz László. Kispest de. 10. Kispest Vekerele- telep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kistemplom de. 10. du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél ll.

Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosligct de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3.

Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) Szita Istvánná, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, díj. 6. Szita Istvánná. Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső, de. 10. (úrv.) Fü- löp Dezső. XII. Tartsay Vilmos u. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csengődy László, du. fél 7. Rutt- kay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8. Reuss András, de. fél 10. Reuss András, de. 11. (úrv.) Reuss András, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út de. 9. Bencze Imre. Albertfalva de. 7. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11.

Budapesten, 1971. január 6-án, Vízkereszt ünnepén

Deák tér de. 11. (úrv.) dr. Hafenscher Károly, du. 6 (úrv.) dr. Kékén András. Fasor de. ll. Szirmai Zoltán, du. 6. D. Koren Emil. Karácsony Sándor u. du. 6. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Aradi András. Thaly Kálmán ú. 28. de. 11. Fracisci Guido, du. 6. Francisci Guido. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre, Zugló de. 11. Boros Károly. Fóti út de. 11. Baranyai Tamás. Váci út de. 8. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matúz László.

Kispest de. 10. Pestújhely du. 6. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kistemplom de. 10.

Bécsikapu tér de. 11. Szita Istvánná. Óbuda de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső, du. 5. Fülöp Dezső. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 11. Ruttkay Elemér, du. fél 7. Csengődy László. Pesthidegkút du. fél 6. Ruttkay Elemér. Kelenföld de. ll. dr. Rezessy Zoltán, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 11.

— Óév este az oltárterítő színe: fehér. Az istentisztelet oltári igéje: Lk 12, 35—40; az igehirdetés alapigéje: Hózs 10, 12.

— Üjév napján az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 2, 21; az igehirdetés alapigéje: 5 Móz 11, 26—28.

— Az év első vasárnapján az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 2, 13—23; az igehirdetés alapigéje: 1 Sám 2, 1—8.

— Vízkereszt ünnepén az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Ézs 60, 1—6; az igehirdetés alapigéje: Jn 9, 1—7.

— EVANGÉLIKUS ISTEN* TISZTELET A RÁDIÓBAN. Január 10-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió és az URH adó. Igét hirdet IFJ. HARMATI BÉLA budapesti lelkész, külügyi titkár.

— ALBERTI. December 6-án szeretetvendégség volt a gyülekezetben, amelyen D. dr. Pálfy Miklós teológiai akadémiai tanár, az Ószövetségi Bibliafordító Szakbizottság elnöke és több mint húsz éve munkatársa tartott előadást ezen a címen : A magyar evangélikus bibliai ordítás. -A szeretetvendégségen közreműködött Mun- tag Andor monori lelkész, a gyülekezet énekkar^ Roszik Mihályné vezetésével, Roszik Melitta szavalattal, és a gyülekezet lelkésze Roszik Mihály.

— FELPÉC. A hívek több mint kétszázezer forintos áldozatvállalással új parókiát és gyülekezeti termet építettek. D. dr. Ottlyk Ernő püspök ünnepi istentisztelet keretében adta át azokat rendeltetésüknek. Ez alkalomból a püspök meglátogatta a tényői és gyomoréi filiákat is.

— TÉS. December 9-én meglátogatta a gyülekezetét Sikos Lajos esperes, mely alkalommal hivatalos vizsgálatot tartott, igehirdetéssel szolgált a presbitériumban és testvéri beszélgetést folytatott a gyülekezet örömeiről és gondjairól. A tési gyülekezet temploma hazánkban a legmagasabb magassági ponton levő evangélikus templom.

— HALÄLOZÄS. Id. Takács

József né sz. Gyurátz Emma lapunk hűséges olvasója életének 66. évében hosszas betegeskedés után csendesen elhunyt. Temetése november 27-én volt Sárváron. A kiterjedt családon és rokonságon kívül népes gyülekezet kísérte el szeretettel utolsó útjára. „Boldogok, akik lakoznak a Te házadban.”

KIVÁNDOROLT FINNEK LELKIGONDOZÁSA

A finn püspöki konferencia foglalkozott a kivándorolt finnek lelkigondozásának kérdésével. A finn egyházat is erősen foglalkoztatja az az égető kérdés, hogy az utóbbi években finnek tömegesen települtek át különösen is Svédországba, ahol jobb munkalehetőségeket találnak. A püspöki konferencia külön titkár kiküldését javasolja ennek a munkának a szervezésére.

Külön nyomatékkai foglalkozott a konferencia Simojoki érseknek azzal a javaslatával, amely szociál-etikai kérdések vizsgálatára irányul.

m/mmr

i • ft i »i «i «j

w/m/jí m/mm

„Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden utadban.” (Zsolt. 91, 11)

VASÄRNAP. — „Kelj fel- vedd a gyermeket és anyját s fuss Egyiptomba. József pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját még azon az éjjelen és Egyiptomba távozott.” (Mt 2, 13—23) Bevallom, még én sem szoktam meg, hogy ezerki- lencszázhetvenepyet írjak, egy darabig még rá jár a kezem a nullára. Bedig akár tetszik, akár nem, egy évvel idősebb lettem: s így év elején különösen is érzem az idő óriás lépteit. Tessék megfigyelni, hogy ezen a héten mindegyik napi ige mozgásról, változásról, menésről szól; nekünk: mozgó, változó térben és időben járó-kelő embernek. Ahogy Józsefnek, nekünk is, akár tetszik, akár nem, menni kell tovább az időben.

HÉTFŐ. — „Most azéat kelj fel, menj át a Jordánon s ÉN veled leszek, el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled.” (Józs. 1, 1—9) Menni kell tovább az időben ..., de nem egyedül. Most sem egyedül vagyok a szobában, jóllét hét nem ül mellettem senki. Holnap sem leszek egyedül, bár talán holnap sem jön látogató. Az új év első napjaiban is ez bátorít: együtt lehetünk Istennel, mert O velünk járja az utat s el nem marad az embertől. Ha Istent akarjuk látni útközben, nem hátra kell kacsingatni a múltba; nem is előre merengeni csak a távoli jövőbe, hanem a jelenben kell körülnézni, mert Isten itt van mellettünk. Nem maradt le s nem is szaladt előre.

KEDD. — „Ma vagy holnap

elmegyünk ebbe és ebbe a városba s ott töltünk egy évet” — mondjátok —, de nem tudjátok, hogy mit hoz a holnap. (Jk. 4, 13—17) Tényleg nean tudjuk, mit hoz a holnap. Tényleg nem tudjuk, hogy terveinkből, várakozásainkból, elgondolásainkból mi válik valóra. De mivel Isten itt van mellettünk egy valamit mégis egészen biztosan tudnunk kell: terveink akármilyen okosak, programunk akármilyen zsúfolt és telített, ha nincs betervezve a szeretet, ha nincs bekalkulálva az állandó készség Ütitársunk szeretetének továbbadására, olyan tartalmatlanul és üresen szalad el ez az év, hogy észre se vesz- szük. Hozzon a holnap több szeretetet.

SZERDA. — „Bementek a házba s ott találták a gyermeket”. (Mt 2, 1—12) Ügy hírlik hogy a bölcsek aránylag köny- nyen eljutottak Betlehembe, egyszerűen bementek»a házba s ott találták a gyermeket. A kérdés ma ez: mostanában hol és hogyan találkozhatunk Jézussal? A legegyszerűbb lenne ezt felelni hangzatosán játszva a szavakkal: ahogy a bölcsek a házban találták a gyermeket, úgy mi is az egyházban találjuk Öt. És ha nem csak ott? És ha nem is mindig? És ha nem is ilyen egyszerűen?! József Attila írta: „Amikor egy nagy zsákot vittem”, szembejött vele az Isten. Váratlanul és hirtelen, a hétköznapok legkülönbözőbb helyzeteiben Jézusra bukkanhatunk. Talán ma. És akkor nagyon fogunk örülni.

CSÖTŐRTÖK. — „Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten — érveltek a farizeusok —, erről pedig azt sem tudjuk, honnét való!” (Jn 9, 24—39). Kis senki, valami ácstanonc abból a sötét Galileából, ráadásul a születése körül sincs’ rendbe’ minden, — mondták a j ólszituált úriember farizeusok ... s lényegében igazuk is volt! A történelem elmosta előlünk is születése pontos dátumát és helyét, arcának vonásait, testalkatát és haja színét. Nincs jegyzőkönyv és do- kument, (még kézírását is homokba írta). pe éppen ez a csodálatos ebben a dologban, hogy ez az ismeretlen Názáreti ma is megnyit emberszemeket, hogy tájékozódni tudjunk az előttünk levő úton.

PÉNTEK. — „Ti vagytok a föld sója és a világ világossága” (Mt 5, 13—16). Hol van itt a mozgás, a tevékeny dinamizmus, amiről szó volt? S valóban, ha a só a sóbányában marad, sehol. S ha a lámpát letakarjuk sehol. Ellenben ha nem őrizgetjük magunkat a „bányában” s nem sajnáljuk feloldódni magunkat szinte észrevehetetlenül. ,. ahhoz mozogni kell.

SZOMBAT. — „Lesz idő, amikor sok város lakói így szólnak egymáshoz: Menten menjünk el az Űristen keresésére! Én is elmegyek”. (Zak 8, 20—23). A Jézuskövetés ma világméretű ügy. A megkeresztelteket százmilliókban számolják, s felmérések, statisztikák, számoszlopok indexei mutatják a templomlátogatók, úrvacso- rázok, diakóniai munkát végzők tömeges számát. De mindez csak látványos bűvészkedés egészen addig, míg ki nem mondom én is a mondatot: „Én is elmegyek!” A „keresztyénség aktivitása” szép „téma”, de életté csak ott válik, ahol magamra értelmezem. S az olvasó magára.

Bízik László

EVANGÉLIKUS ELEI

A Magyarországi Evangélikus Országos Egyha? Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó:

D. Koren Emii

Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, VIII., Puskin u. 12.

Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—VIH Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211

70.4758

athenaeum Nyomda, Budapesi Rotációs magasnyomás

Felelős vezető: Soproni Béla Igazgató

A temetőőr ajándéka

Napok óta figyelte. Mindig késve jött. Nyolc-tíz perccel zárás előtt. De hétköznap, vasárnap következetesen megjelent. A temetőkaput már be kellett volna zárni, de János bácsi azért nem sürgette a látogatót. Itt, a sírok között megtanulta, hogy senkit és semmit nem kell sürgetni, mindennek eljön a maga ideje.

Egyszer utána lopakodott. A temető falának támaszkodó egyik sír előtt állt. János bácsi jól ismerte a sírokat, régen őrizte őket. Családi sírbolt volt az, amelyik előtt az idegen állt. Vagy fél éve temették ide a 90 éves Bujtor nénit. Talán a fia lehet ez a férfi?

Messziről figyelte. Ügy tetszett neki, mintha beszélgetne. Talán éppen azt mondja, mi öröm, bánat érte aznap. Hagyta, hadd beszélje ki magát. Kell az embereitek, hogy kiöntse valakinek őszintén a szívét. Aztán meg ki értené meg jobban, mint az édesanyja?

Mikor a férfi kifelé ment, ráköszönt. Barátságból is, meg kíváncsiságból is.

— Adjon Isten — köszönt vissza a másik és elfordította a fejét, hogy ne lássák könnyeit.

— Sírja csak ki magát nyugodtan — biztatta János bácsi — hadd könnyűljön a lélek. Csak jöjjön el nyugodtan máskor is, megvárom.

— Köszönöm — motyogta zavartan a férfi, mint akit valamin rajtakapnak és sietett lefelé az úton.

Az öreg hosszan utána nézett. Sok mindent látott már életében. Ismerte a hallgatag, gyászruhás nőket, akik egy életen át járják a temetőt, meg azokat is, akik kijönnek a temetésre, aztán soha nem találkozik velük az ember. Ismerte a görnyedt hátú öregeket, akik csoszogva jönnek végig az úton hervadó krizanténummal vagy egy csokor fehér hóvirággal. Ismerte a gondozott sírokat és az elhagyottakat is. Látott temetést, amelyen annyi volt az ember, hogy nem fértek be a ravatalozóba és olyanokat is, amikor a koporsót a papon kívül csak egy ember kísérte.

Becsukta a temetőkaput és maga is hazaballagott.

Másnap már várta a férfit. Jött is. Esőben, sárban, napsütésben, mindig volt mondanivalója az édesanyjának. Ahogy múltak a hónapok ke- vesbedtek a könnyek, enyhült a fájdalom, de elmélyült a sí- rontúli kapcsolat. Rövidültek a napok, hamar esteledett. Közeledett a tél. De a férfi már vakon is eltalált volna a sírhoz. János bácsi máskor korábban is zárt néha, de most nem tehette. Titkos megállapodás volt közöttük, amit nem foglaltak írásba. Az egyik biztosan jött, a másik biztosan várta.

Tavaly történt karácsony estéjén. A temetőben több lett a látogató. Utolsónak érkezett a férfi, mint rendesen. János bácsi türelmesen megvárta, amíg kibeszéli magát, amíg meggyújtja a síron a karácsonyfát, amíg leégtek a gyertyák, aztán amikor kifelé igyekezett, egy újságba csomagolt tárgyat adott neki át.

— Ezt magának hozza a Jézuska! — mondta és hamiskásan kacsintott hozzá. Volt benne valami a csíny tevő gyerekből, az örömet szerző felnőttből, az öreg cinkosból, a megértő édesapából.

— A férfi zavartan nyúlt a csomag után.

— Szégyellem magam, én megfeledkeztem magáról:

— Jó nekem, hogy idejár — válaszolta, mintha csak ez lenne számára a legnagyobb ajándék.

Elbúcsúztak, A férfi megindult lefelé az úton. Az apró házak ablakain át látni lehetett a csillogó karácsonyfákat. Ment hazafelé és egyre ezeket a karácsonyfákat nézte, miközben zsebében érezte a kapott tsomagot, Arra gondolt, hogy milyen jó is élni, hogy érdemes élni, mert az emberek jók, az élet szép. Béke, boldogság volt a szívében.

Hazaérve óvatosan nyitotta ki János bácsi ajándékcsomagját. Egy kulcs volt benne. Rozsdás, nagy vaskulcs. A temetőkapu kulcsának a mása.

Kezébe vette, sokáig nézte. És kitárt tenyerében a rozsdás vaskulcs aranyos fényben csillogott. Karácsony este volt... Gyarmathy Irén

ban a szerző Torinóban és Mi; lánóban teológiáját ismertető előadásokat tartott.

híres könyve, „A reménység teológiája” most olasz nyelven is megjelent. Ezzel kapcsolat-