Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1971-01-10 / 2. szám
Szerelem, házasság, család Fiatalok „Legyetek magyarok, legyetek európaiak.!” Ruzicskay György festőművész rajzsorozata Tessedik Sámuel életéről összetalálkoznak és megszeretik egymást. Boldogság minden egyiittlétiik. Üj oldala tárul fel ebben a kapcsolatban az Isten alkotta emberi élet teljes szépségének, gazdagságának. Aztán szétválnak az útjaik. Befelé hordott sebek, titkon elsírt köny- nyek, új keresések és új csalódások jönnek. Az út vége nem ritkán a keresésbe való belefásulás, az erkölcsi gátlások nélküli, pillanatnyi élvezet és mámor hajszolása, kezdődő cinizmus, elszakadás az otthontól és a napi munkától, elindulás a bún lejtős, széles országútján. Nem lenne szabad ennek így történnie! Mert van két fiatal szerelmének jó és igaz, Isten akaratával egyező életrendje is — de olyan rendje, amelynek erkölcsi normáit új és megváltozott világunkban sem lehet átlépni a másik és a magunk élete elrontásának veszélye nélkül! Meddig igaz és értékes, hogyan gazdagítja a fiatal életet és készít elő az élet teljességére két fiatal kapcsolata? És hol, milyen határok és etikai normák átlépésével kezdődik el az a veszélyes lejtő, amely előbb-utóbb az élvezethajszolásba, a cinizmusba és a korai kiégéshez vezethet? Házastársak indulnak az esküvői oltár elől, családtagok és jöbarátok imádságától, örömétől, reménységeitől körülvéve. De a házasélet nemcsak rózsákon járás. Jönnek az élet komoly próbái is: az anyagi kérdések, a lakás-probléma, a gyermekáldás vállalása vagy nem vállalása, a házastársi hűség kísértései. És sok boldognak indult házasság törik össze végül a válóperek kínos csődjében, még jó, ha a „válási árvák” sorsának keresztjével is meg nem terhelve. Vagy mennyi az olyan házasság, ahol nem jutnak ugyan a nyílt törésig, de az otthonon belül összetört az igazi életközösség, vált „mindennapi pokollá” az élet. Mitől romlanak meg szépen indult házasságok, hol vannak a házassági kríziseknek a végső gyökerei? Milyen feltételei — mondjuk ki még világosabban — milyen erkölcsi normái vannak az egészséges és boldog házaséletnek, amelyek mellett elkerülhető a modern társadalomban több kísértésnek és próbatételnek kitett házasságok válságba jutása? Szülők és gyermekek között a legtöbbször csak addig igazán boldog és zavartalan az egymásrautaltság és a bizalom, míg a kislány vagy kisfiú szó szerint is, meg a szó átvitt értelmében is „fogja szülője kezét”. De hány családban kezdődnek meg a komoly gondok, amikor a fiú vagy leány kikerül a család zárt, belső közösségéből, vagy felfedezi a saját akaratát? Otthontalan, lázadozó, a sze- retetet és a közösséget a „haverokban” és az utcán kereső fiatalok — a „mi időnket” emlegető és az új nemzedék kérdéseit megérteni nem tudó vagy a szülői felelősséget a bő zsebpénzzel megoldani vélő felnőttek: mennyi égető és fájó kérdés, hogy az eltartatlan, az életből és családból száműzött, szeretet nélkül maradt öreg szülők keserű sorsáról ne is beszéljünk! Ki tagadhatná, hogy ezek reális kérdések, és bennük többé- kevésbé valamennyien érdekeltek vagyunk — akár olyan módon, hogy el ne rontsuk, ami Isten akaratából olyan széppé és emberivé teszi ifjúságunkat, házasságunkat vagy családi életünket. Akár mint olyanok, akik gyötrődnek. szenvednek a felsorolt kérdések, krízisek súlya alatt. Akár pedig — és ez alól aztán még a legmagánakélőbb ember sem vonhatja ki magát — mint olyanok, akik egy társadalomban élünk. Ezért Isten előtt is, emberek közt is felelősek vagyunk veszélyes utakra sodródó fiatalokért, megromló házasságokért, a családokban és nemzedékek közt adott és kapott sebekért. Mert Isten egyszer ma^d a velünk egy házban lakó, egy iskolában, tanuló, egy munkahelyen dolgozó és körülöttünk egyazon társadalomban élő embertársaink sorsáért is számadásra állít mindegyikünket. „Szeresd felebarátodat, mint tenmagu- dat!” Ezért kívánunk lapunk hasábjain a közeljövőben ezekkel a személyes, családi és társadalmi életünk számára egyaránt oly fontos, időszerű kérdésekkel részletesebben foglalkozni. Isten igéje és a mai élet valósága felől akarunk közelíteni hozzájuk. Nem mellőzzük azokat az eseteket sem, amelyekre az általánosan elfogadott társadalmi erkölcs is világos választ ad. De nem hallgatjuk el a nyílt, világos keresztyén választ sem ott, ahol ez eltérne a közfelfogástól. Viszont szeretnénk megismerni olvasóink kérdéseit is; mire kívánnak elösorban választ kapni az előbb említett vagy a külön fel nem sorolt erkölcsi problémák sorából? Akár mint fiatalok, akár mint házastársak, vagy mint konfliktusba került szülők és gyermekek, fiatalok. Együtt vívódva szeretnénk feleletet keresni mindnyájunk közös ke- ' ire. Dr. Nagy Gyula AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS JEGYÉBEN Egyre több jelét látjuk 'annak, hogy a protestáns világszövetségek — minden óvatosságra figyelmeztetés ellenére — szinte erőszakolják a minél szorosabb együttműködést nemcsak egymás között, hanem a Vatikánnal is. Legutóbb óenfben gyűlt össze a különböző protestáns íelekezetek 23 képviselője, illetve a szervezetek titkárai és a Vatikán egy megfigyelője. Elhatározták, hogy szorosan együtt fognak működni a vallásszabadság és az emberi jogok megsértésének a kérdésében. Megtárgyalták az Egyházak Világtanácsához való viszonyukat is és az egyes világ- szervezetek részvételét az Egyház; ' Világtanácsa nagygyűléseinek az előkészítésében. Sajátos, a képzőművészet terén is egyedülálló módon foglalta össze Tessedik Sámuel életművét Ruzicskay György festőművész, Szarvas evangélikus népének szülötte. 70 darabból álló rajzsorozatot készített, amely átfogó ismertetést ad Tessedik koráról és életéről. „Az... a szándékom i— írja — hogy a kréta tónusaiban életre keltsem egy nagy ember tevékenységét.” Nyolc szakaszban, Tessedik önéletírása nyomán, vázolja fel a felvilágosodás fényét és a „Viharsarok” elmaradottságát, Tessedik fellépését, munkájának főbb vonásait. Megkapóan szólnak a rajzok az eredményekről és a gyűlölködésekről, a bukásról és újrakezdésről és végül a bizakodó reménységről. A művész keze nyomán feltárul Tessedik művészete is: ő az emberi lelkek művésze volt. Volt hite és bátorsága úgy fordulni az emberekhez, hogy bennük ott szunnyad a mostoha körülmények alatt a jó, az igaz emberi. Ezt felszínre hozni volt élete nagy látomása. Tessedik, a 1820. december 27-én. halt meg. Hetilapunkban nemrég három cikk foglalkozott Tesse- dikkel: községfejlesztési tervéről (júl. 12.), mezőgazdaság- fejlesztő munkásságáról (júl. 19.), és- arról, hogyan prédikált (aug. 30.). Mo.st'ennek a sorozatnak mintegy befejezéséül Tessedik Sámuelről, mint lelkipásztorról emlékezünk meg. Fiatalon, külföldi tanul- mányútjáról visszatérve, Sré- ter György surányi kastélyában kapott állást, mint udvari lelkész. Ott megismerte a vidéki kúriák életét. Második szolgálati helyén, Szarvason bőséges lehetősége volt a falusi szegénység életének megismerésére. A közfelfogással ellentétben nem a falusi élet romlatlan, természetes szépségét, megnyugtató egyszerűségét „Tessedik a lelkész lelkesedésével és a természettudományt ismerő ember realitásával dolgozott” — állapította meg Gál György Sándor író a kiállítás megnyitójában. A rajzsorozatot a szarvasi kultúrházban állították ki, az ünnepélyes megnyitás december 12-én volt nagy érdeklődés mellett. A majdnem minden rajzról szétáradó sugárkoszorú Tessedik életének dinamizmusát és európai beágyazottságát jelzi. Erről mondotta a művészt és munkáját méltató szónok: „Tessedik segített, hogy e sáros1 porondon ez a gyönyörű város szülessen, Ruzicskay pedig segített, hogy ezt a várost ne csak a falak tegyék, hanem a szellem”. Az a szellem, amely beleágyazódik a haladás és előrelendülés ritmusába, az európai kultúrába, amely Tessediket is segítette. A kiállítás Ruzicskay György munkásságának jelentős állomása. A sorozat nyomtatásban is megjelent és így sokaknak nyújthat igaz örömöt és maradandó tanítást. Kovács Pál lelkipásztor Szarvas alföldi község. Nem tartozott a legelhanyagoltabb települések közé. A régi magyar lakosság helyére Haruc- kern János telepített több északi megyéből evangélikus szlovákokat. Később magyarok, majd németek is települtek ide. A bevándorlások következtében Szarvas lakossága sokféle nemzetiségű lett, de főleg evangélikus. Tessedik, mint lelkész, feladatának tekintette, hogy fegyelmet, rendet tartson különböző nemzetiségű hívei Között. Egyházfegyelmezés tekintetében Tessedik már eléggé rendezett gyülekezetét talált. Elődje, és később apósa, Mar- kovitz Mátyás erős kézzel és nagy buzgalommal látott a lazaságot, visszaélések, kilengések megszüntetéséhez. találta, hanem egészen mást: nyomorúságot az élet minden területén, amelynek oka a tudatlanság és a közömbösség volt. Lelkészi szolgálatának helye, Tessedik Sámuel méltó utóda volt Markovitznak: őt 1767- ben, Markovitz fia mellé hívták meg segédlelkésznek, és csak később töltötték be Tes- sedikkel a parochus-lelkészi állást. 53 évig, haláláig működött Szarvason. Szolgálata kezdetétől programja volt, hogy a gyülekezetnél tapasztalt hiányokat pótolja, a rosz- szat jóvá tegye. Nem zárkózott el kora szellemi áramlatai elől. A francia felvilágosodás Rousseau tanításán és a német racionalistákon keresztül eljutott hazánkkán örül valamely pap őszintén más paptársának, bármennyire megérdemlett szerencséjén ...” Tessedik mégis tudott megértő, jó kolléga lenni. így buzdította lelkésztársait: „ .... Kedves tiszttársaim: Nézzetek csak azon eszközökre, melyeket ti az egyház... felemelésére a haZa felvirágoztatásába is. A protestantizmus kapcsolatba került a racionalizmussal. Tessedik megőrizte gondolkodásának függetlenségét, ' de harmonizálni tudta a protestáns hitigazságokat és a racionalizmus tanítását. Több, mint ■ fél évszázadig tartó lelkészi szolgálata alatt sikerei, de kudarcai is voltak. Kiemelkedő szerepe volt az ótemplom megépítésében. A legfájóbb szenvedése az volt, amikor lelkésztársa, Boczkó Dániel — akit az ő ajánlatára hívtak meg Szarvasra —, minden elképzelhető módon lehe- tetleníteni akarta. De több lelkésztársa is féltékeny volt sikereire. Erről így ír: „... Addig, amíg a dicsérő oklevelet és a két aranyérmet meg nem kaptam, barátaim eljöttek hozzám, majdnem minden nap, megnézni az intézetet és a gazdasági kertet, de az érmek elfogadása után két évig majdnem senki sem jött. Az embereknek különösen egy osztálya maradt ki végképpen. A fekete kabátok. Ritkán, nagyon ritra ..., használhattok ...” „ . Viseljetek atyai gondot a szegényekre, betegekre, ügyefo- gyottakra, özvegyekre és árvákra, akiket senki sem ismer jobban, mint ti...” „... Terjesszétek a népszerű ismereteket, az Istennek a természetben rejlő adományainak jobb felhasználását... ” „ ___Kerüljé tek a napról napra terjedő fényűzést, az időt és pénzt íe- csérlő időtöltéseket és játékokat. ..” Tessedik Sámuel kereken 200 éve kezdte el Szarvason működését. Halálának 150. évfordulóján az egész ország, de főleg maga Szarvas egész tár* sadalma kegyelettel és szeretettel emlékezik rá. Mi a neves és példamutató lelkészelődre tekintünk vissza, aki messze előtte járt korának, s őt meg lehet kérdezni a jelen felől is. A tevékeny lelkipásztor szolgálata korunk lelkészeit és egyházát is tág látókörre és tág hatósugarú szolgálatra figyelmezteti. Barcza Béla ÜLÉST TARTOTT A KBK NEMZETKÖZI TITKÁRSÁGA A Keresztién Békekonferencia Munkabizottságának szeptember végi budapesti ülése után ez évi utolsó ülését Prágában tartotta a mozgalom nemzetközi titkársága november 23—24 napjain. A Nemzetközi Titkárság megvitatta a munkabizottság határozatai nyomán adódó feladatokat, előkészítette a Munkabizottság jövő év márciusában az NSZK-ban tartandó ülését és javaslatokat dolgozott ki a IV. Világgyűlés előkészítésére vonatkozólag. A javaslatokat az alelnö- kök 1971. februárjában sorra kerülő megbeszélése tárgyalja és fogadja el. Javaslatot tett a Nemzetközi Titkárság arra nézve is, hogy a mozgalom összes bizottságai még egyszer tartsanak munkaülést az 1971 őszén sorra kerülő világgyűlés előkészítéséhez. A Nemzetközi Titkárság fenti megbeszélésein magyar rész-ől dr. Tóth Károly, a KBK helyettes főtitkára vett részt