Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-02-14 / 7. szám

Válaszok egy körkérdésre .,Ki nekem Jézus?” — ezt a körkérdést tette fel egy katoli­kus folyóirat, a „Vigilia” — világnézetre való tekintet nélkül — a magyar szellemi élet jeles képviselőihez. A.folyóirat de­cemberi száma névsorban közli a beérkezett válaszokat. Közü­lük néhány érdekes mondatot kiemelünk. Dr. Benedek István író, pszichológus: Semmivel annyián vissza nem éltek a történelem során, mint Krisztus tanításá­val, még az egyházak is. — Lehet-e pozitív példa Jézus em­beri arculata? Lehet. Emlékeztetem önöket Benedek Elek nagyapám életmottójára: Jézus tanítványa voltam, Gyermekekhez lehajoltam, A szívemhez fölemeltem, Szeretetre így neveltem. Heller Agnes filozófus: A kereszténység sokszoros megúju­lási képessége a változó társadalmi szituációkban, osztályhar­cokban nem utolsósorban onnan eredt, hogy az új irányza­tok, új törekvések mindig „visszatérhettek” az eredeti Jézus- legendához, hogy annak főalakját szembeállítsák a de facto uralkodó kereszténységgel. Ignácz Rózsa írónő: Az Imitatio Christi gyarlóságomnak mindig nehéz. Hogy „mind az egész teremtett világgal egye­temben nyögj, küzdj, harcolj, a Fiúság lelkének elnyerésé­ért epedj” feladata felmérhetetlenül nagy. De bárhogy — mindig lássam és segítségével emberrangú emberségre jus­sak. Kondor Béla festőművész: Akik ebben a mítoszban úgy hisznek, ahogy a katekizmus kívánja, boldogok, mert remé­nyük van. Én nem tartozom ezek közé. De azért képes va­gyok a szeretetre. Dr. Magyar Imre egyetemi tanár, az I. sz. Belgyógyászati Klinika igazgató főorvosa: Ha lehántom Jézus alakjáról a misztikumot, megmarad a nagyszerű, követésre méltó ember. Emberi mivolta különösen plasztikusan rajzolódik ki előttem két jelenetben. Egyik a kufárok dühös és korbácsos kiűzése a templomból. A másik kétségbeesett sóhaja a kereszten: Iste­nem, mért hagytál el engem? Mensáros László színművész, a Madách Színház tagja: Jé­zust elsősorban nemcsak történelmi személynek vagy szim­bólumnak tartom, hanem egy állandóan bennünk és velünk élő valóságnak ... Köszönöm, hogy a kérdés feltevésével lelki­ismeretemet fölrázták, még akkor is, ha a továbbiakban ez természetesen konfliktusokat okozna bennem. Tolnay Klári színművésznő, a Madách Színház tagja: a kérdés számomra túlságosan frivolnak tűnik. Zavarba hoz: hogyan lehet a választ úgy megfogalmazni, hogy pontosan fedje azt, amit őrzök és élek magamban. Ezért csak néhány szót tudok mondani, de mögötte világok vannak, vízesések és szakadékok, Északi-sark és Egyenlítő. Jézus a titkom, erőm, bűntudatom, kegyelmem és feltámadásom. Vas István költő: Jézust megismerni aránylag későn kezd­tem, huszonkét éves koromban. Attól fogva tudom, hogy Jézus élete a legnagyobb dolog, ami az emberiséggel történt Attól fogva életem minden fontos eseményében és gondolatában je­len volt. — Az én szememben mindennek, ami személyiség, Jézus személye ad értelmet, jogosultságot reményt. Én azért lehetek én, mert Jézus Ö volt. Élni azért nem szégyen az em­bernek, mert Jézus élt. És szenvedni csak azért nem gyalázat, mert Krisztus kínhalált halt Weöres Sándor költő: Számomra csak egy ember létezik: Jézus. Jézus létezik — ő létezik mindazokban, akik benne és .általa léteznek. — Egyetlen célom: egy fokkal közelebb hoz­ni a jóakaratú, érzékeny olvasót ehhez az azonossághoz, a Jézussal való egységhez. A KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIÁRÓL A KBK Észak-amerikai Bi­zottsága Massachussettsben tar­totta ülését, amelyen jelen volt a KBK ügyvezető főtitká­ra, Janusz Makovszki is. A je­lenlevők megtárgyalták a Mun­kabizottság budapesti ülésének eredményeit és elhatározták, hogy a KBK munkájában részt fognak venni a jövőben. Az ENSZ főtitkára U Thant levelet intézett a KBK főtit­kárához, amelyben megköszö­ni a KBK Munkabizottságának, hogy 1970. október 1-én kelt és hozzá intézett levelében olyan nagyra értékeli az ENSz munkáját. Egyúttal azt a re­ményét fejezi ki, hogy a KBK munkája nagymértékben elő­segíti az emberek és nemzetek közti harmónikus kapcsolato­kat. Brandt nyugatnémet kancel­lár szintén levélben köszönte meg a KBK Munkabizottságá­nak hozzá intézett levelét. A Bahr államtitkár által aláírt levélben megelégedéssel veszi tudomásul a kancellár a KBK Munkabizottságának a német­szovjet szerződéssel kapcsolat­ban kifejtett álláspontját. Nikodim metropolita, a KBK Munkabizottságának elnöke és dr. H. Hellstem, a KBK Mun­kabizottságának Budapesten megválasztott egyik új alelnö- ke, megbeszélést folytattak Genfben az Egyházak Világ­tanácsának főtitkárával, dr. Blake-el a két világmozgalmat közösen érdeklő problémákról. Rövid beszélgetés Budai Szeretetotthonunkról Számadó ülését tartotta az elmúlt hetekben a Budai Sze­retetotthonunk igazgatótaná­csa. A költségvetés számada­tain túl közvetlen értékelő be­számoló hangzott el az otthon belső életéről. Az ülés után né­hány érdekesebb adattal kap­csolatban kérdéseket tettünk fel Muncz Frigyes diakóniai ügyvivő-lelkésznek, aki egy­ben az otthon igazgatója. — Milyen méretekben dol­gozik és él a Budai Szeretet­otthon? — Négy részlegben folyik a gondozómunka. Öregottho­nunkban 83 gondozottunk van, a fogyatékos gyermekek ottho­nában pedig 160 gyermeket ápolunk. Fiókintézményünk a piliscsabai részleg, ahol fogya­tékos gyermekeink egy része van és Siló, az elöregedett egy­kori diakonisszák otthona. Ugyanitt működik a gazdasági részlegünk, ahol önellátó mó­don igyekszünk gondoskodni sertés és baromfi hús, vala­mint tojás-szükségletünkről. — Kérünk egy rövid vázlatot arról, hogy mi mozgatja most az otthonok belső életét. — A sok közül arra a közös munkára mutatnék rá, amely mind az öregeket, mind a fo­gyatékosok munkaterápiás ré­szét foglalkoztatja. Szerződés­ben vagyunk a Csokoládégyár­ral, amelynek doboz-szükség­lete ellátására vagyunk bedol­gozók. A dobozok hajtogatásá­ban és címkézésében munka­lázban vannak öregjeink és gyermekeink egyaránt. Ez a munka rendkívül egészséges gyümölcsöket terem a közös­ség életében, összehozza az egymás iránt eddig közömbös embereket, sőt haragosokat bé- kít ki. A gyermekeknél pedig a munkaterápiában hoz felbe­csülhetetlen értékű eredménye­ket. Ezenkívül öregjeink némi zsebpénzhez jutnak, a gyerme­kek pedig olyan keresethez (tizenhat közülük munka­könyves dolgozó ezen a mun­katerületen), amelyből a fogya­tékosok otthona tv-készüléket és rádiót szerzett be, s a nyári gyenesdiási üdültetésükre is tőkét tudtak teremteni. De mindezen túl ezeknek a gyer­mekeknek az életkedvét, meg- becsültetésük érzését növelte igen egészséges módon. — Milyen anyagi keretben él az otthon, s ehhez mennyi­vel járul hozzá a két „hátvéd- egyházmegye”, hiszen tudott dolog, hogy minden szeretet­otthon mögött egyházmegyék állanak támogatókul? — Évi összforgalmúnk ke­reken 4 600 000 forint. Ehhez a Budai Egyházmegye gyülekeze­tei mindössze évi 2000 Ft-ot, a Borsod-Hevesí Egyházmegye gyülekezet pedig évi 4000 Ft- ot adnak. A többi más egyházi forrásból, egyéni és állami tar­tásdíjakból, s a gazdasági rész­leg anyagi forgalmából adódik. Tizenhat szeretetotthonunk eme legnagyobbikának műkö­désére Isten áldását kívánjuk. Ember a Holdon Mint mikor a fiam Először járni kezdett... Valami új, egyszeri és Megismételhetetlen Kezdet, Kozmikus történés tanúja lettem! S olyannak tűnt, akár egy álom! Szavakat kerestem... De a szót szegénynek találom: Ember a Holdon! — Hiába csörömpöl agyam Széliében emlékeken végig S kutat pásztázva jelzők Fénycsóváival földtől az égig ..., Az anyanyelv minden kifejezése Üres és elégtelen! Közelebb jött a végtelen...?! Az ember fenn járt a Holdon! Ajkunk felkiált áradó elragadtatásban! Szívünk tombol S kifárad nagy álmélkodásban! Majd éberré korbácsolódik újult lelkesedésben: Ember a Holdon! — összekuszált átérzések Modern technikájú lassító kamerája Bontogat bennünk atomjaira Mozdulatokat és rezdüléseket: Felkelt és jár az ember ..., ki tala.. A Jákób-létra legalsó fokán Már megkapaszkodott S a Földre visszanézett...! Sárkány András EVANGÉLIKUS ÉS ORTODOX TEOLÓGUSOK KONFERENCIÁJA Február végére közös teoló­giai konferenciát hívtak össze Skandinávia evangélikus és or­todox teológusai számára. A Turkuba (Finnország) tervezett konferencia tárgya az úrvacso­ra és az úrvacsorái közösség Az északi országok ökumeni­kus Intézete az összehívó, s Gotthard Nygren professzor a szervezője. Megfigyelőket vár­nak az EVT Hit és Egyházszer­vezet osztályától, valamint a reformátusoktól, anglikánoktól és római katolikusoktól. A Bos- sey ökumenikus Intézettől elő­adókat is hívtak. (Kotimaa) Ki fedezte fel Dürer magyar származását? llann Lajos Dürer Albertról Hírlapjaink közleményei út. ján értesültünk a közelmúlt napokban arról is, hogy ápri­lisban Dürer-emlékkiállítást rendez a Szépművészeti Mú­zeum. Időszerű és érdeklődést keltő tehát most arról Is meg­emlékezni, hogy a németek egyik legnagyobb festőművé­szének — akinek ez évben ün­nepük születése v500. évfordu­lóját — magyarországi szár­mazási helyét ki kutatta fel, és hogyan bizonyította be. A békéscsabai evangélikusok egykori nagy papja, a Magyar Tudományos Akadémia törté­nelemtudós tagja: Haán Lajos (1818—1891) több olyan kuta­tása emlékeivel ajándékozta meg nemzetét, amely orszá­gunk határain túl is nagy ér­deklődést váltott ki. Ezek egyi­ke Dürer Albert magyar szár­mazásával függött össze. Békés vármegye történetét közzétette 1870-ben megjelent „Békés vármegye hajdana” cí­mű munkájával, amelyben az oklevelek szöveggyűjteménye is megtalálható. Ebben van szó arról az egykori Ajtós nevű községről is, mely Gyula vá­ros közelében volt, és a ma­gyarországi török hódoltság időszakában nyomtalanul el­pusztult. Haán Lajos Sztraka Ernő békéscsabai községi mér­nökkel, 1874-ben végzett ásatá­sai eredményeképpen meg tud­ta határozni azt a helyet, ahol egykor az Ajtós nevű község, annak temploma, az uradalmi kastély és a Dürer — akkor még Ajtós — nevű család la­kóháza állott. Ezen adatok alapulvételével irta meg 1878- ban „Dürer Albert családi ne­véről és családjának származá­si helyéről” című munkáját, közölve ebben az egykori Aj­tós nevű községnek és környé­kének megrajzolt térképét is. E munkájával bebizonyította Haán Lajos azt is, amit Dürer Albert saját feljegyzéseiben is említett már, hogy családja Magyarországból „Eytas” 'ne­vű községből költözött Nüm- bergbe, de az egykori magyar nevét és származási helyét már nem ismerte. Haán Lajos bizo­nyításainak alapjául a család nevének változatait is felhasz­nálta, kimutatván azt, hogy Dürer Albert, aki fiatalabb ko­rában Thürer-nek írta nevét s akinek atyja vándorolt ki Ma­gyarországról Nürnbergbe, elő­dei már a XVI. század előtt is Ajtós községben laktak s ne­mesi címerükben is ott van az ajtó képe. Haán Lajos ez irányú kuta­tási munkájának eredményeit a külföldi tudósok is nagy ér­deklődéssel fogadták, és ismer­ték el annak helytállóságát. Ez irányú munkájának megjelené­se után felkereste őt levelével Bécsből Szádeczky Lajos, aki akkor az MTA kiküldöttjeként tartózkodott az „Institut für őst. Geschieht forschung” című intézetben, és kérte dr. Thaus- sing Mór professzor részére a részletes adatközlést, aki ak­kor éppen az egyetemen tartott előadásokat Dürer Albertról. A professzor nagy elismerését nyújtotta át Haán Lajosnak a „Wiener Abendpost” 1878. évi szeptemberi számában megje­lent „War Dürers Vater ein Magyaré-’ című közleményé­ben, mindenben egyetértve Haán Lajos megállapításaival. Hazai tudósaink is nagy ér­deklődéssel fogadták a Dürer- családi kutatás eredményeit. Hunfalvi Pál, a „Literarische Berichte aus Ungarn” című fo­lyóiratban foglalkozott Haán Lajos kutatómunkájának ered­ménye iránti nagy elismerés­sel. Az érdekelt németországi tu­dósok, abban az időben még nem szóltak hozzá a Dürer csa­lád származásának ügyéhez, bár Haán Lajos munkássága előttük sem volt ismeretlen, hiszen a „Dorpati Tudós Tár­saságinak is tagjává válasz­tották őt már közel két évti­zeddel azelőtt. Rell Lajos „A francia protestantizmus hangja“ Emlékezés Marc Bocgnerre Századunk ökumenikus moz­galmainak hatása, hogy egy- egy kiemelkedő egyházi vezető tevékenysége nemcsak saját nemzeti egyháza, hanem az egész világ keresztyénsége számára jelentős lehet. „A francia protestantizmus hang­ja”, a december 19-én, 89 éves korában Párizsban elhunyt Marc Boegner lelkész élete ezt példázza. 1905-ben avatták lelkésszé jogi és teológiai tanulmányai befejezésével. Vidéki szolgálat után 1918-tól a párizsi Passy gyülekezet lelkésze. Több, mint három évtizeden keresztül a Francia Protestáns Szövetség elnöke volt. Céltudatos és szí­vós munkája eredményekép­pen 1938-ban létrejött az egy­séges Franciaországi Protes­táns Egyház, több kisebb pro­testáns csoport egyesülésével. Népe nehéz éveiben lelki- pásztori helytállásával sok zsidónak és más menekültnek mentette meg az életét. Krisz­tus nevében mert tiltakozni a világháború legnehezebb hely­zeteiben is az embertelenségek ellen. Egyháza és népe „a fran­cia protestantizmus hangja”- kértt tisztelte és figyelte. A Francia Akadémiának, mint első protestáns egyházi vezető, 1862-ben lett a tagja, és hét egyetem választotta díszdok­torává. ökumenikus érdeklődése ko­rán azok táborába vitte, akik az egyházak együttmunkálko­dásának előharcosaiként az 1910-ben Edinburghban tar­tott első missziói világkonfe­rencia óta keresték a keresz- tyénség egységét. Részt vett valamennyi nagy ökumenikus konferencián, és az Egyházak Világtanácsa 1948-ban Amsz­terdamban tartott alakuló vi­lággyűlésén az öttagú elnök­ségbe választották. Minit az ökumenikus mozga­lom vezetője, sokat tett az egyházak közötti kapcsolatok megjavítása érdekében, uta­zott, írt fáradhatatlanul. Ha­zánkban is többször megfor­dult. Különösen is fontosnak tar­totta a romai katolikus egy­házzal történő párbeszédet. Szoros személyi barátság fűz­te sok vezető katolikus egyhá­zi emberhez, például Verdier bíboroshoz. A második vati­káni zsinat alkalmával XXIII. János pápa személyes meghí­vójával vett részt a zsinat munkájában, mint megfigyelő. Nem a feltétel nélküli, min­denáron való egységkeresés hí­ve volt, hanem a kölcsönös megbecsülést, egymás vélemé­nyének tiszteletben tartását hangsúlyozta. Marc Boegnert élete és mun­kája századunk ökumenikus nagy egyházi vezetőinek sorá­ba emeli. Személye túlnőtt a francia protestantizmuson, az egész keresztyénség szeretet­tel és tisztelettel emlékezik rá. Ifj. Harmati Béla Legenda, vagy történelmi esemény? Csaknem két évtizede már, hogy történész körökben élénk vita indult: mi a reformáció kezdeténei:, október 31 esemé­nyének hiteles története? Több érdeklődő olvasónk fordult hozzánk ezzel a kérdéssel an­nak során, hogy az 1971-es Füles Évkönyv „Szertefoszlott legendák” című cikkében né­hány soros közlést olvastak erről, groteszk kis karikatúrá­val illusztráltan. Anélkül, hogy olvasóinkat adatokkal és nevekkel fárasz­tanánk, szeretnénk leszögezni, hogy ez esetben nincs szó le­gendáról, nincs is mit szétfosz- íatni. A Füles Évkönyvének cikkíróját — helyesebben az általa idézett Prause-t — a két évtizeddel ezelőtt kezdődött tudományos vitának nyilván­valóan egy részlete ragadta meg, amely az október 31-re időzített esemény „hogyan”-ját vizsgálta. Vitathatatlanul he­lyes és történelmileg hiteles, hogy a reformáció megindulá­sát 1517. október 31-éhez rög­zítjük, noha egy-egy történel­mi korfordulót aligha lehet egy óra eseményévé egyszerűsíteni. A reformáció eseményeit mi sem kalapácsütésekkel indí­tottnak tudjuk, bár volt idő, amikor ezt romantikusan ki­színezték. Ám amikor egy-egy eseményt kiemelten és kihe­gyezetten „legendásítani” akarnak, az kísértés arra, hogy az egész ügy hitelét ingataggá tegyék. Úgy érezzük az idézett cikk nem ezt célozza. Bár sem hitünket nem rendítené meg, sem hitelünket nem ingatná meg, ha bebizonyosodna, hogy Luther ezen a napon csupán az , illetékes egyházi fejedel­meknek küldte volna el bátor tételeit, és hiányzott volna a kiszögezés eseménye. Babonás hitet szétfoszlatni, hihető ál­kegyességet lerombolni, a kö­vetkezményeket vállalni és a hatalmasok dühével szembe­nézni : ez akkor is példátlan egyéni bátorságról és az egy­ház új korszakának kézzelfog­ható valóságáról tanúskodik, ha mindezt esetleg nem kísérik a kalapácsütések hangjai. Ma­ga az a tény, hogy a történet- tudomány datálása szerint az újkor nem a korszak egyéb­ként igen jelentős eseményei­vel kezdődik — mint pl. föld­részek felfedezése, könyvnyom­tatás feltalálása stb. — ha­nem Luther reformációjával, s éppen 1517. október 31-én, mutatja annak minden legen­dáktól messzi valóságát. Megbecsülni, vagy visszatartani? H. M. sukorói olvasónk szó­vá tette, hogy „semmiképpen nem lett volna szabad a szór­ványba már ki sem engedni” az idős lelkészt, akinek esetét megírtuk „Az ilyeneket be­csüljétek meg” cikkünkben, örülünk azon bizodalmának, hogy ezt a szolgálatot „fiatal lelkészek örömmel és szíve­sen elvégezték volna”. Bizo­nyára biztatólag hat ez a re­ménység éppen a fiatal lelké­szekre, ha észreveszik, . hogy ilyen szolgálatot elvár tőlük is az egyház népe. Ám a dolgok ismeretéhez az is hozzátartozik, hogy ez a hófúvással küzdő 7 km-es gyalogút egyedi eset volt. Egyébként kényelmes és jó összeköttetés van Vácegres és Budapest között. Ez a szol­gálat a domonyi lelkészre tar­tozna, de Domonyból Váceg- resre a közlekedési és útviszo­nyok folytán körülményesebb eljutni, mint Budapestről. Gyi- mesi Károly 78 éves lelké­szünket pedig senki sem „kül­di” erre a szolgálatra, hanem azt ő maga ambicionálja — s ez éppen a megbecsülendő. A megbecsülendő szép tehát az igehirdetés iránti áldozatos felelősség — amiben bizony a fiatalabb lelkészek tanulhat­nak az idős kollégáktól. A „nem engedni” gondolatánál pedig eszembe jut egy külföl­dön hallott eset. Az idős lel­kész nyugalomba akart menni s ezt így jelentette be püspö­kének: — Nyugalomba megyek, mert úgy érzem, nincs már szüksége rám az Úrnak. Mire a püspöke: — Bízzál te csak jobban az Ürban. Ha. nem volna rád szüksége, küldene egy mérges legyet, ami az orrodra száll­na, s a csípésébe belehalnál. Azóta mindig hallom a légy dongását, végezni kell hát a szolgálatot, mert még nem szállt az orromra — mondja a lelkész. Ebben a szolgálatban az a szép, hogy nem teher, hanem az élet erejének forrása. Ho­gyan lehetne hát „ki sem en­gedni”? H. M. budapesti olvasónk új erkölcsi sorozatunkkal kapcso­latban tett fel 14 kérdést. Kö­szönjük, megszívlelendőnek tartjuk, s odatesszük minden e sorozatban megszólaló cikk­írónk elé. Számozás nélküli egyetlen óhaját viszont ideír­juk: „sok-sok gyakorlati példát kérünk a mindennapi életből.”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents