Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1971-02-14 / 7. szám
A szerelem szépsége és felelőssége Tizenöt évvel ezelőtt egy fiatal lelkészházaspár kicsi faluba került. Eldugott falu volt még akkor. Zárt település. Lelkesen számoltak be első benyomásaikról, megkezdett munkájukról, terveikről. A fiatal papné — némi meghökkenést keltve — egyik célkitűzésüket így fogalmazta meg: azt is tervbe vettük, hogy megfinomítjuk a szerelmet a falunkban. Amit a fiatal papné akkor a szerelem megfinomításának nevezett, azt ma a szerelem humanizálásának, emberségessé tételének mondanék. Ez minden társadalomnak elemi érdeke és feladata is; a mi társadalmunk tudatosan vállalt programja. Egy egészséges folyamat kibontakozásának előmozdításáról van szó. Szinte mindenkinek jut benne valamilyen szerep. Ha például a kisgyerekeket leszoktatjuk az elharapózott közönséges és durva szóhasználatokról és jelzőkről, — amihez nemcsak türelem, hanem a felnőttek figyelme és önfegyelme szükséges — máris a szerelem humanizálásának, „megfinomításának” voA Szovjetunió Nehéz feladatra vállalkozna az, aki néhány sorban akarná megírni a világ legnagyobb államának történetét, s vele kapcsolatban még az egyház történetét is ismertetni akarná. Ezért arra szorítkozunk, hogy néhány olyan eseményt emeljünk ki az ország történelmi hínárjából, amely kapcsolatban áll az egyház történetével is. A 15 szocialista szövetségi köztársaság mai formája 1917- től szinte napjainkig alakult, formálódott, 1917 előtt a cári Oroszország sötét emlékű rendszerében állt előttünk. A 22,5 millió négyzetkilométer területen 232 millió ember él, na- gyobbára felekezeten kívül, de a hivök többsége az ortodox vagy más szóval a pravoszláv egyház tagjai. A nemzetiségek száma ebben a roppant országban meghaladja a 100-at, ennek megfelelően más-más kulturális, történelmi, népi tradíciókkal rendelkeznek, és természetszerűleg sokfajta felekezetiéi találkozunk itt. így pl. a türk népek, a tadzsikok és da- gesztániak mohamedánok, a litvánok katolikusok, az észtek, lettek lutheránusok, s ezenkívül vannak zsidók, baptisták, buddhisták stb. A „népek kapuján” Ázsia különböző népei áramlottak évszázadokon keresztül Európa felé, s így Dél-Oroszországban hosszú ideig tartós államalakulat nem jöhetett létre. Csak a IX—X. század során, amikor már a vándorló népek elhelyezkedtek Európa térképén, de ekkor fel is veszik a keresz- tyénségeti A bizánci kultúra behatolása a keresztyénség felvételével kezdődik. Ekkor még Novgorod és Kijev a nagyfejedelemség fővárosa, de 1147- ben megalapítják Moszkvát, s ez időtől a súlypont ide tolódik át. A tatárok inváziója és közei 150 éves megszállása szörnyű állapotokat hagyott maga után, de közben Moszkva nagyfejedelemséggé nőtt. A XIV—XV. században már magába olvasztja a többi orosz fejedelemséget, & ezzel lerakja az egységes orosz állam alapját. IV. (Rettegett) Iván már felveszi a cári címet Eközben terjeszkedő és védekező háborúk egész sorát vívja. A XVIII. században elér a birodalom határa a Balti- tengerig. 1703-ban I. Péter a Néva torkolatánál megalapítja az új fővárost, Szentpétervárt. A cári birodalom egyre csak növekszik. Az északi háború eredményeként Finnország (1812), a déli háborúban Azerbajdzsán és Besszarábia (1812) kerül birtokába. Eközben mái egész Szibéria, sót Alaszka (1799) is orosz felségterület. Az első nagyobb kudarc 1905-ben a japánokkal szemben éri. Ekkor derül ki a belső ellentéteket elfojtó rendszer csődje. A „véres csütörtökön” polgári forradalom kezdődik, és világossá válik, hogy a cári Imperializmussal nem oldható meg a társadalomban lappangó szörnyű feszültség. 1917-ben nalán járunk. Az út és mód is számtalan. Szerepe van itt a törvényhozásnak, (pl. a most készülő ifjúsági törvénynek), intézményeknek, elméleti munkának, nevelésnek, irodalomnak, iskolának, utcának, sportnak s nem utolsósorban a családnak. És nekünk egyháznak is. A család és házasság jelentőségét ki kell emelnünk mert ez az b terület, ahol a keresztyének legközvetlenebbül működhetnek közre abban a társadalmi folyamatban, amit a szerelem humanizálásának neveztünk. Nem kell szégyelnünk sajátos lehetőségeinket és eszközeinket. Komolyan kell vennünk, hogy a szerelem széppé és felelőssé tételében jelentős mértékben közreműködhetünk. Ezt tulajdonképpen el is várják tőlünk. SAJÁTOS LEHETŐSÉGÜNK. hogy az élet törvényszerű rendjét, így a férfi és nő viszonyát, a szerelmet is Isten evangéliumának a fényében láthatjuk. A szerelem, amelynek kiteljesedése a monogám házasság, így nemcsak terméevangélikusai végleg összeomlik a cárizmus és felépül szocialista alapokon egy új állami és társadalmi rend. Az orosz egyházban kissé hasonló tendenciák érvényesültek a századok során. Amikor Bizánc elesett (1453), Moszkva, „a harmadik Róma” vette át szerepét De hogy hatásában is elérje Bizáncot, az államnak és egyháznak szoros szövetségre kellett lépnie egymással. Így lett „birodalmi egyházzá” az ortodox, és hasonló eszközökkel érvényesítette hatalmát, mint Róma. Az inkvizíciót itt is alkalmazták. A hierarchia hatalmas szervezetét hívták létre, és a cári tirannizmus hűséges kiszolgálójának bizonyult az egyház. Szólásmondás volt: „az egyház a cár szeme”. A nagy változás 1917 után következett be. Az új rendszerben az egyháznak először fel kellett számolnia a múlt bűneit, és meg kellett szereznie a felszabadított tömegek bizalmát Mindez lassú, nehéz folyamat volt, de végül is sikerült az ortodox egyháznak szakítani a múlttal, és a szovjet nép egyházává lennie. Ennek legpregnánsabb jelét a második világháborúban adta, mely után a szovjet állam merőben másként nézett az orosz egyházra. A balti államok a Szovjetunióhoz a második világháború után kerültek. Lényegében nagyobb tömbökben itt élnek evangélikusok. Észtország a reformációval már 1524-ben találkozott, és a XVI—XVII. században, amikor svéd uralom alatt volt, az egész lakosság evangélikussá lett. A második világháborúban rendkívül sokat szenvedett az egyház. Hadműveleti terület lévén, templomainak 75 százaléka pusztult el. Ezeket azóta a hívek önkéntes adományaiból újraépítették. Az evangélikusok száma 350 ezer körül van. Északi mintára, az egyház vezetője érsek. A legnagyobb szovjetunióbeli evangélikus egyház Lettországban van. A reformációval egy időben ismerkednek meg az észtekkel. Egyházi szervezetük is hasonló. A hívek száma meghaladja a 600 000-et. Litvániában csak 30 ezer körül van az • evangélikusok száma. Litvánia azon államok közé tartozik, mely a keresztyén- séget talán legkésőbb vette fel Európában. (XIV—XV. században.) De a reformáció kezdetén már az egész ország lutheránus. A XVI. század második felében, amikor megjelennek a jezsuiták, a katolikus restauráció hatalomra jutott. Alig maradt elszórtan evangélikus. Ez a helyzet ma is. A három balti evangélikus egyház tagjai nemcsak saját hazájukban találhatók meg, de az egész Szovjetunió területén, sőt szerte a nagy világon. Itt azonban tömbökben, szervezett egyházi keretek között élnek, másutt viszont szórványban. Dr. Rcdey Pál szetes és a társadalom szempontjából döntő jelentőségű emberi jelenség számunkra, hanem titok (Efézus 5, 31—32), meg nem érdemelt nagy ajándék, amelynek háttere az evangélium szavára hallgató hivő előtt annak a szövetségnek a rendíthetetlenségében tárul fel, amelyet Isten Jézus Krisztus szeretetének teljes szabadságában kötött vele. MI A SZERELEM? Feltétlenül hozzátartozik a kölcsönös szexuális és lelki vonzódás és vágyakozás egymás iránt. Ezt a vágyakozást azonban megelőzi az egymáshoztartozás kölcsönös boldog tudata. Nem azért vágyom a másik után, hogy önmagam szexuális, vagy lelki igényeit kielégítsem, hanem azért, mert kölcsönösen egymáséi vagyunk. Ahogy á virágének költői túlzással fejezi ki: „Tied vagyok, rabod vagyok, megkötözött foglyod vagyok, kedvesem!” A vonzódást, egymásratalálást az igazi szerelemben megelőzi még egy dolog: egymás kölcsönös megértése. Az igazi szerelemben nem vakon, hanem egymást kölcsönösen megértve leszünk egymáséi. Az ilyen szerelem elképzelhetetlen a férfi és a nő kölcsönös, szabad és felelős, egész életre szóló egymás melletti döntése nélkül. Az egyesülés extázisában nem csupán kívánják egymást, hanem kölcsönösen elfogadják és megértik egymást. VAN-E ILYEN SZERELEM a valóságban? Vagy csak szép, de elérhetetlen eszmény az ilyen szerelem? Felelet: csak ilyen szerelem van. A félresikerült szerelmekben is ennek a szerelemnek a cserépdarabjaival találkozunk. Teremtőnktől ezt a szerelmet kaptuk ajándékul. Minden ember kivétel nélkül: primitívek és műveltek, hivök és nem hivők. TAPASZTALATILAG mi azt érzékeljük, azt látjuk, amivé ez a nagy ajándék kezeink között válik. .Ha csorbítjuk, önkényesen bánunk vele, visszaüt életünkben. Ezért mondta egy öreg gazdasági cseléd ezelőtt negyven évvel, egy rendkívülien eszes, de csökött termetű agglegény: „nagy dolog a szerelem; emberben, hibán kárt tesz”. Ki ne ismerné a kártevő szerelmet Az ember életének éppen ezen az intim területén éti meg leginkább irgalomra szorult voltát, de azt is, hogy ígéretes dolog magánéletünkben is és a társadalom életében is a szerelem „meg- finomításán” fáradozni. A lakodalom vigasság, eszem-iszom, nagy öröm. Sokszor olyan nagy öröm, hogy a násznép megfeledkezik a vőlegényről és a menyasszonyról. Csak enni, inni, mulatni akarnak. Pedig a vőlegény és a menyasszony komoly feladatra készül — a házasságra. A lakodalom előtt templomban voltak. Az oltár előtt megfogadták, hogy egymást hűségesen szeretik, egyik a másikat el nem hagyja sem örömében, sem bánatában, sem egészségében, áem betegségében. Ehhez Isten segítségét is kérték. Ez volt az esküvő. Ezt követte a lakodalom. Jézust is meghívták egyszer tanítványaival együtt egy falusi lakodalomba, nem messzp Názárettől, Kánába. Jézus édesanyja, Mária is ott volt. Igazi falusi lakodalom lehetett. Ettek, ittak a vendégek. Ügy látszik nem is keveset, mert javában mulattak, s egyszerre el. fogyott a bor. Micsoda szégyen! Ha észreveszik a vendégek, kinevetik a házigazdát. Mária ekkor odament Jézushoz, és ezt mondta: Elfogyott a boruk. Segíts rajtuk. Jézus így válaszolt: Még nem jött. el az én órám. Máriának rosszul Az evangélium meggyőzi könnyen csüggedő szívünket, hogy a szigorú Isten éppen azért szigorú, mert jóságos Atyánk. 1. Velünk van nemcsak bánatunkban, örömünkben is. Nem hagy magunkra szerelmünkben sem. 2. Józanná tesz. A szerelem nem üdvözít. A szerelmesek csak a földön járnak — de az ég alatt. 3. Jó lelkiismerethez juttat. A szerelem testi vonatkozása (a szexualitás) is az ő ajándéka 4. Tiszta szerelemre vezet. Nem az aszkézis, az elfojtás útján, hanem azzal, hogy a szexualitás diktatúráját megszünteti. Helyére teszi. 5. Arányérzéket teremt Hogy mi erkölcsös és mi erkölcstelen, nem egyedül a másik nemhez való viszonyunkon dől el. A hatodik parancsolat csak egy a tízből. Van mellette még ilyen is: ne ölj, ne lopj, ne rágalmazz és: tiszteld apádat és anyádat. KÉT PONTRA szeretnék még rámutatni, ahol ma a szerelem humanizálása elvi tisztázást igények Az egyik a szerelmi dilettantizmus, a másik a szerelmi avantgardizmus. 1. Azokban a fiatalokban, akik az utcasarkon egyik kezükben bömbölő táskarádiót, másikban cigarettát tartva mohón habzsolják egymást, ne a szerelem akrobatáit lássuk. Dilettánsok. Nem tudják, vagy inkább még nem tudják, mi az igazi szerelem. 2. A szerelmi avantgardizmussal főleg a nyugati országok romantikusan forradalmi ifjúsága körében találkozunk. A férfi és a nő viszonyának forradalmi megújításával kísérleteznek, mert látják miként szürkül jellegtelenné, torzul álszentté a szerelem a polgári családok körében. Keresz- tül-kasul szeretkező szex-közösségeket alakítanak, ahol elvileg senki se kötődhet egy partnerhez. A születendő vagy újszülött gyermekek is mindenkié azaz a szülőké semmiképp sem. Sokan ezt vétik „nagy család”-nak. i Ahol a társadalom a maga egészében gyökeres változásokra szorul, a szerelmi élet területén jelentkező álradikalizmus nem válasz a problémákra. Ügy gondolom, hogy ahol — mint nálunk — a társadalom szerkezete forradalmilag alakult át, ott a szerelem humanizálását átgondolt reformok segítik elő. Benczúr László eshetett, hogy fia visszautasította, mégis bízott segítségében. Szólt a felszolgálóknak: amit Jézus mond, tegyétek meg! Kinn az udvaron hat nagy kőkorsó állt. Jézus odaszólt a felszolgálóknak: töltsétek meg ezeket az edényeket vízzel. Azok megtöltötték színültig. Aztán így szólt: most töltsétek meg egy poharat belőle, és vigyétek oda a násznagynak. A násznagy megkóstolta, és mondta: De finom bor! Honnan van? Odafordult a vőlegényhez és megkérdezte: Miért a végén adod a jó bort? A vő. legény kicsit zavarba jött: csak egyfajta borunk volt, nem tudom, honnan van ez a jó bor. A felszolgálók azonban tudták, mert ők merítették a vizet. Megmondták a vendégeknek: Jézus a vizet borrá változtatta. Ez volt Jézus első csodatétele. Egy jel, amellyel megmutatta, hogy Isten szeret bennünket, és hogy a legnagyobb örömünkben is szükségünk van reá. A házasság a család alapja. Ezért szép és komoly dolog a házasságkötés. Mi, evangélikusok a templomban imádsággal és Isten áldásával bocsátjuk útjukra esküvő alkalmával a fiatal házasokat. Isten azt akarja, hogy a családban, a szülők mellett ott hon érezzék magukat a gyermekek. Jézus szívesen tér be minden családhoz, ahogy a ká nai lakodalomba is elment. Ezért a vőlegénynek és a menyasszonynak ezt kell mondaniuk: Én és az én házam, az Ümak szolgálunk. NGELIKUS FÖLDRAÖZ Lakodalomban Ai Ökumenikus Tanács elnökségének nyilatkozata a laoszi eseményekről A Magyarországi Egyházak ökumenikus Takácsának elnöksége az indokínai háborúnak legújabban Laosz területére történt kiterjesztése miatt megdöbbenésének és tiltakozásának ad kifejezést. Most, amikor újabb országra csapnak át a háború hullámai, amelynek során további védtelen embereket, gyermekeket, nőket és aggokat gyilkolnak le, a magyar keresztyének csak aggodalommal és tiltakozással szemlélhetik ezt a bűnös lépést, mert tudják, hogy a vietnami, az indokínai háború Isten törvényével ellenkezik. Egyházaink vezetői idehaza és külföldön többször hangot adtak ennek a meggyőződésüknek. Gyülekezeteink pedig a vietnami imanap és adakozás alkalmával félreérthetetlenül foglaltak állást e kérdésben. A vietnami nép három évtizeden át folytatott hősies harca a szabadságért és igazságért megmutatta, hogy az Egyesült Államok vezető körei a világ haladásának és a népek szabadságának ellenségei. Egyre mélyebb a szakadék az Egyesült Álla-1 mok kormányának szavai és tettei között Az elmúlt évi kambodzsai intervenciót is és a jelenleg folyó laoszi agressziót is azzal az állításával igyekszik igazaim az amerikai tömegek előtt, hogy az amerikai csapatok kivonásának biztosítása tette szükségessé az agresszió kiterjesztését Pedig éppen az ellenkezőjéről van szó. Egyre mélyebben bonyolódik bele az Egyesült Államok az indokínai háború szövevényébe. A Vietnamban elszenvedett vereségei elöl Kambodzsába menekült, most pedig a kambodzsai felszabadító erők sikerei után a laoszi agresszióba. Az agressziónak ez a kiterjesztése beszédesen bizonyítja a vietnamizálás programjának félrevezető jellegét A „vietaa- mizálás” semmit sem változtat a szörnyű tényeken. Az amerikai kormány újnak nevezett politikájával kénytelen az odaíhaza jelentkező súlyos belső problémák miatt az amerikai csapatok kivonását ígérni Indokína területéről. A vietnami és más indokínai népek hősies és sikeres küzdelme új öntudatot ad a szabadságért és felemelkedésért harcoló népeknek nemcsak Indokínában és a Távolkeleten, hanem az egész világon. Az indokínai amerikai agressziónak súlyos belső kihatásai élesen jelentkeznek az amerikai társadalomban is: fékeződik a munkanélküliség, az egyetemi, ifjúság nyugtalansága, növekszik a felháborodás az óriási Összegű katonai kiadások miatt, és egyre válságosabb a faji kérdés is. Nyilvánvaló, hogy az indokínai háborúnak Laoszira való Id«' terjesztése nem fogja biztosítani a kívánt cél elérését, mert minden elnyomó, szabadságellenes és igazságiellenes váHalfko- zás megtörik az indokínai népek harcán, és a békesaerető emberek millióinak összefogásán. Ebben a küzdelemben a jó akaratú emberek sokaságával együtt részt vesznek a keresztyének is az egész világon, és velük együtt a magyar hivők is. Budapest, 1971. február 4. A MAGYARORSZÁGI EGYHAZAK ÖKUMENIKUS TANÁCSÁNAK ELNÖKSÉGE Gondolatok Németh László ft. József című drámájának rádióválíozatáről Hétfőn, január 25-én ismét meglepetéssel kedveskedett a Magyar Rádió műsorszerkesz- tősége a hallgatóknak. Ezen a napon nincs tv-program, és így valószínűleg nagyobb volt a Rádiószínház „közönsége”, hallgatósága. A neves író, kritikus, gondolkodó Németh László drámája meg is érdemelte a megkülönböztetett érdeklődést, figyelmet. A gondolati szabadság és a felvilágosodott, abszolút mo. narchia voltak a II. József által képviselt, és a róla elnevezett „jozefinizmus” jellemzői. A jozefinizmus nálunk egyszerre mutatott pozitív és negatív sajátosságokat. a) II. József Magyarország önállóságát akarta megszüntet, ni. Igaz, hogy elődei már jócskán megnyirbálták hazánk függetlenségét, de II. József nyíltan is a központosított monarchia megvalósítására törekedett! b) A vallási — és áltálában hitbeli — kérdésekben tanúsított toleráns felfogása ismert. Egyházpolitikájának lényeges dokumentuma a Türelmi Rendelet, amely a hitük miatt üldözött nem-katolikusoknak biztosított magán- és nyilvános vallásgyakorlatot. A Türelmi Rendeletben ezt olvashatjuk: „... miután meggyőződtünk, hogy minden kényszer, amely erőszakot tesz az emberek lelkiismeretén, a lehető legnagyobb mértékben ártalmas, ezzel szemben igen sok haszon árad ki a vallásra és az államra az igazi, a keresztyén szeretettől javallt türelemből, elhatároztuk, hogy ezt összes örökös tartományainkban szilárd törvényekkel megerősítjük ...” Néhány év alatt sok protestáns eklézsia éledt fel bénultságából, és új egyházmegyék alakultak, új gyülekezetekkel. c) Hűséges, de nem elfogult katolikus volt A pápa intézkedéseit a birodalom területén — mert azok a császári függetlenségbe és a birodalom szuverenitásába ütköztek — nem tekintette érvényesnek és kötelezőnek. Célkitűzése volt a pápától független, a császár akaratának engedelmeskedő nemzeti-katolikus egyház kialakítása. Uralkodása alatt terjedt el a barokk vallásosság az építészetben, a zenében, szobrászatban, irodalomban. d) Az uralkodó családi életében szerencsétlen volt: két feleségét és kisgyermekét korán eltemette. Második feleségének temetésén sem jelent meg. Ezután magányosan, különcködve élt A drámában megfigyelhettük a magányosság, a jószándék, meg nem értés, a vergődés és a realitásokkal rosszul számoló uralkodó belső és külső konfliktusát. A drámák különös ismertetőjele — „a főhős elbukik” — Németh László drámájában, miként a történelemben is, valósággá lett... Sajátos színt adott a drámának a magyar főnemesek „díszmagyarja” alá rejtett sértődöttség, főúri rövidlátás, amely sem a jobbágyokat, sem az uralkodót nem érthette meg, mert „Werbőczy alapján” gondolkoztak. Werbőczy szelleme pedig már akkor a múlté volt! A félreértések mindig élet- és emberismerettel kerülhetők el, miközben a realitások talaján állunk. A szerzőnek, a rendezőnek, a színészeknek és a műszaki dolgozóknak köszönjük, hogy hétfőn este ebből a drámából sokan és sokat tanulhattunk. Különösen mi, protestánsok. Barcza Béla FELEKEZETI VILÁGSZÖVETSÉGEK MUNKAMEGBESZÉLÉSE A Luheránus Világszövetség és a Református Világszövetség közös bizottsága február 3—6. genfi ülésén vitatta meg a két világszövetséget közösen érintő kérdéseket. A mostani tanácskozás középpontjában az Egyházak Világtanácsa 1968-as Uppsalában tartott világgyűlésének az a fölhívása állott, hogy az egyházak vezetőinek „egy valóbén egyetemes zsinat” létrehozásán kell munkálkodniuk. A központi teológiai feladat mellett a tanulmányi, egyházak közötti kapcsolatépítési és segélyezési tevékenységük gyakorlati kérdéseit és az együtt munkálkodás lehetőségeit vitatták meg. (EPD)
