Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-12-26 / 52. szám

A világ ünnepe

Meddig ér az Isten szeretete ?

történetét tekintve fejlődés eredménye az, hogy karácsony a „világ ünnepe” is. Mert hiszen a keresztyénség sem ünnepelte mindenkor olyan bensőségesen, meghitten és széles körökben, vonatkozásban, mint napjainkban. Viszont amint a keresztyénség nagy ünnepei közé felvette, lassan az ünneplés hullámverései átcsaptak „nem keresztyén területre” is. Ezért karácsonyt nem történetiségében kell elemeznünk, hanem tartalmában. A keresztyén ünnepkör is hiányos volt karácsony nélkül. A betlehemi Csoda megkívánta a hódolatot nem csak a pásztoroktól és a napkeleti bölcseiktől, de a hívőktől is, mert a testté lett Ige legalább olyan misztikus ajándéka Istennek, mint a nagypénteki kereszt, vagy a húsvéti nyitott sír.

De írni a szavunk ahhoz, hogy karácsony nem maradt kizárólag az „övéi” ünnepe? Hogy a világ, a keresztyénsé- gén kívüliek széles tömegei legalább olyan meghitten, bensőségesen ünnepük a karácsonyt, mint amennyire sokszor felületesen a keresztyének? Rivalizálnunk, félté- kenykednünk kell-e, vagy sokkal komolyabban venni a karácsonyi kinyilatkoztatást.’ „úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött fiát adta...” ? Ez utóbbi méltóbb lenne hozzánk, és a „világ ünnepe” kérdése mélyebb látást és megértést kell, hogy -kiváltson belőlünk, örök figyelmeztetés számunkra, hogy az in- karnáció éjszakáján az angyali sereg a pásztoroknak jelent meg, s a csillag napkeleten, ragyogott fel.

Az ünneplés így közös. De nemcsak abban, hogy egyformán piros betű jelzi a kalendáriumban, hívőknek és nem hívőknek, hanem sokkal inkább tartalmában. Mert karácsony olyan közös elemeket hordoz, amelyek a hívőknek üdvösségére szolgál, a nem hívőknek pedig az ősi, Természettől, Istentől beleoltott vágyak, lelki megnyilvánulások alkalomszerű eruptív feltörését jelentik.

A „világ ünnepének”, karácsonyának négy jellemző vonását emelném ki, hogy azokban szemléljük az isteni adományok emberben elrejtett valóságát.

1. A CSALÁD ÜNNEPE. A

karácsony messze fölé emelkedik a név- és születésnapoknak, vagy egyéb családi eseményeknek. Meghitt, feloldódott és könnyekig megható alkalma a családnak á „szentesték” együttléte. A család úgy seregük egybe — sokszor távoli vidékekről is —, mint kisfalu népe a harangszóra. A szent család volt így együtt a vendégfogadó istállójában. Az ünnepi levegőben párásán

úszik a boldogság: szülőit és gyermekek, közeli hozzátartozók vérségi kötelékeinek szálai erősödnék. Ezen az estén a család alig Tát túl szőkébb horizontján. A család ünnepe, s ezt korunkban annál inkább érzik ünneplésre „előírtnak,” mert munka, körülmények, s ezernyi tényezők bontják,

rombolják a régi értelemben vett patriarchális családot. De a család örömébe valami módon befészkelődik a Gyermek, s ez a Gyermek láthatatlanul is teljessé teszi az örömöt.

2. A SZERETET ÜNNEPE. Nem tettem az első helyre, mert túlságosan „keresztyén kicsengése” lett volna. Márpedig a „világ ünnepén” azt keressük, milyen közös elemek gazdagítják karácsonyunkat. A családon belül, de kívül is ennek az ünnepnek feltétlenül sajátossága a szeretet. Régi haragok, gyűlölködések, rosszindulatok tompulnak; elnézők, megértők lesznek egymáshoz , barátok és ellenfeleli. Ez az érzés úgy tör fel karácsonykor az emberi szívekből, mint a gejzír. A hideg télben gőzfelhője fehéren tölti bé a szívet .és a hajlékot. 'A szeretetnek ebből a tapogatózásából látjuk tükröződni az Isten szeretetét. Más szóval valami valósul abból, amellyel ő szeretett minket. A vágy a szeretet után olthatatlanul ott él minden emberi szívben, s nagy alkalom ez a nap arra, hogy néhány morzsát szedegessünk belőle a fenyőfa ágai alól. Könny és mosoly mögött, ölelés és sóhaj mélyén ott van rejtetten a nagy Szeretet, aki eljött erre a sárgolyóra, hogy új utakat, ösvényeket jelöljön meg az emberibb élethez.

3. az Ajándékozás ünnepe. A szeretetnek mindenkor külső jelei vannak. A szeretet sohasem lezárt, lebilincselt érzés. Ha megpróbálnánk magunkba fojtani, megfulladnánk, ha magunkba zárnánk, szétfeszítene. Ahogy növekszik a szeretet, úgy nő a vágtáz adakozás iránit. Adni, adni! ez nem csak keresztyén erény. S ha karácsonykor az ajándékozás „nemes szokás”, mögötte a szeretet diktáló érzését kell felfedeznünk. És amikor ajándékoznak az emberek, megmutatják, hogy szeretnek. S figyeljük meg, mennyi boldogság van azokban, akik ajándékoznak! (Néha több, mint a megajándékozottakban.) Az ajándékozás ünnepélyes, alkalomszerű volta engem a nagy Ajándékra figyelmeztet. Egykor „egyszülött fiát adta” s „vele együtt mindent minekünk”. És nem azt mondta: „ti is eképpen cselekedjetek”? A fenyőfa, az alá ja helyezett apróbb, nagyobb meglepetések a szívek belső remegését rejtik. A vágyat, hogy örömöt szerezzenek a szeretettnek. Mint egykor az Atya, „végül elküldte fiát.. hogy teljes legyen az öröm.

4. A BÉKE ÜNNEPE. Utolsónak hagytam, előre is vehettem volna. Hiszen az angyali üzenetben egyértelműen hangzik: „e földön békesség.” Hogy karácsony a béke ünnepe’ lett, az szorosan összefügg a keresztyénsóggeí. Más vallásokban is megtaláljuk a béliére való felhívást, törekvést, a béke elemeit. De ilyen egyértelműen és alkalomszerűen csak a keresztyénség hirdeti. Isten megbékélt a világgal, Isten békét akar a világon. Ennél a kérdésnél a karácsony kilép a szűk vallásos, hitbeli, családi keretből és nagy, világot átfogó programot határoz meg: „e földön békesség”! Megállítani minden vérontást, háborúságot, harcot! Már az első világháborúban karácsony estéjén — a hadvezetés szándéka ellenére — az orosz és magyar bakák közösen állítottak karácsonyfát a tűzvonalra és egymást ölelve ünnepeltek. Ezen az éjszakán hallgattak a fegyverek. Nem volt hivatalos „tűzszünet,” de a katonák, a „halni készülők” a karácsonyi üzenetet, Isten békeparancsát ünnepélyesen komlyan vették. Azóta a frontokon „hivatalosan” is tűzszünet van karácsonykor.' S ebben az a sajnálatos, hogy csak a béke ünnepén.

Tudom, több közös vonást is felsorolhattam volna. De azt hiszem a legfontosabbak említést nyertek. S én mindegyiknél felfedeztem azt a szd- várványhidat, amely a mi ünnepünk és a „világ ünnepe” között ível. Mert ez a szivár- ványhíd Isten minden ember felé lehajló szeretete.

Dr. Rédey Pál

BETLEHEM MA

Kerekek húszezer lakos, mezőgazdaság, némi ipar és nagy turistaforgalom, ezek jellemzik a mai Betlehemet. A fiatalság elvándorol, mert kevés a munkalehetőség. Az idegenek számára Jeruzsálem mellett Betlehem a leginkább ajánlott turistacél. Konstantin császár és anyja, Helena császárnő 325-ben hatalmas templomot emeltetett azon a helyen, ahol a hagyomány szerint Jézus megszületett. Ez a világ legrégibb, még használatban levő keresztyén temploma. Mellette ott állnak a világ különböző keresztyén felekezetei templomai, kápolnái, emlékhelyei és zarándok-fogadói. (Aehrenlese)

Jézus születése, sőt egész élete, halála, feltámadása fölé ezt lehetne a Bibliából címként írni: „Isten szerette a világot”. Érdemes talán, most karácsony táján, elgondolkozni azon, érti-e és jól érti-e ezt a három szót János evangéliumából a mai keresztyénség, a hivő ember?

MINDENEKELŐTT nem árt

újra megfontolnunk, hogy Isten szere tetőnek tárgya nem a hívők, hanem a világ. Nem azokra korlátozódott szeretete, akik majd követni fogják Krisztust a világból, hanem szeretet e megszakítós nélkül az égisz világra irányult, tehát minden emberre kivétel nélkül.

Pedig a „világ” János gondolkozásában soha nem megszépített fogalom, mintha Isten elfeledkeznék mindarról a gonoszságról, amit egyes emberek és embercsoportok valaha is elkövettek a földön. Sőt nem is a jónak és a rossznak keveréke, ahogyan a tapasztalat mutatja az emberiségről. Ö általános éivénnyel a bűnös világról szól, s ezzel nem etikai meghatározást ad, mintha ezen a földön minden ember elvetemült gonosztevő volna. Inkább teológiai szempontot érvényesít: Istennel kapcsolatban vagyunk bűnösök, vele szemben állók és élők.

KARÁCSONY és — folytathatnánk: nagypéntek, húsvét — arról tanúskodik tehát, hogy Isten szeretetének nem szab határt a hit. Az ő szeretetét nem torlaszolja el az Isten nélküli állapot. Jézus küldetése Isten ilyen, a világot átfogó, a világra irányuló szeretetének a megmutatása volt.

Volt? Az egyházi esztendő ismételt körforgásának, az ünnepek évről évre való visszatérésének éppen az a szimbolikus jelentősége, hogy Isten szeretete megnyilvánulásának egyszeri eseménysorozatát, amely az emberi történelem adott helyén és idején ment végbe, jelenvalóvá teszi. A „szerette” múlt idejét bátran helyezzük azért jelen időbe: „szereti”. És a „világot” értsük a mi világunknak, a ma élő emberiségnek.

NE SIESSÜNK Isten e- tágas szeretetét nyomban túlvi- láginak minősítem: igen,

mondhatná valaki, de ez az is-' teni szeretet az emberiség üdvösségére irányul. Igaz mondatok is eltakarják az igazságot, ha túlságosan célzatosan használjuk őket. Kérdezem: szá- molhat-e a hivő ember életében az Isten törődő, gondoskodó szere tetézel? Nos, Isten szeretetének ez a fajta munkája nem a hívők kizárólagos előjoga. Ritkán gondolunk bele abba, hogy Istennek nemcsak az én sebem fáj, hanem mindenki sebe, nemcsak az én örömömet akarja, hanem másét is. Az ő szeretetének sugárkörében kell néznünk korunk minden mai megoldásra váró közösségi problémáját. Emberien szólva Istenről: szívügye neki a jelemben az emberiség sorsa, és nem csupán a hivő keresztyénség, az egyetemes egyház gondja van a vállán.

Nem hívők és hivők között nem az a különbség, hogy ezek részesülnek Isten szeretetében, amazok nem. Életünk fölött, az istenf élő és az Istennel nem törődő emberek sorsa fölött, a

Babits Mihály:

Csillag után

Ülök életúnt szobámban, hideg teát kavarok... Körülöttem fájás-félés ködhálója kavarog.

Kikelek tikkadt helyemből, kinyitom az ablakot s megpillantok odakint egy ígéretes csillagot.

Ö ha most mindent itthagynék, mennék a csillag után, mint rég a három királyok betlehemi éjszakán!

Gépkocsin, vagy teveháton — olyan mindegy, hogy hogyan! Aranyat, tömjént és mirrhát vinnék boldogan.

Mennék száz országon át, míg utamat szelné a vám.

„Aranyat tilos kivinni!” szólna ott a vámos rám.

• „Tömjéned meg, ami csak van, az mind kell, az itteni hazai hatalmak fényét méltón dicsőíteni.”

Százszor megállítanának, — örülnék, ha átcsúszom: arany nélkül, tömjén nélkül érnék hozzád, Jézusom!

Jaj és mire odaérnék, hova a csillag vezet, te már függnél a. kereszten és a lábad csupa seb, s ahelyett, hogy bölcsőd köré szórjak tömjént, aranyat, megmaradt szegény mirrhámmal keserűszagú mirrhámmal kenném véres lábadat.

Krisztus köré gyűlt hívek és a szekularizált társadalom fölött egyaránt ott van, cselekvő módon, Isten szeretete. A különbözőség nem Isten szerető gondviselésének tényeiban van, hanem az emberi tudatban. Mi, keresztyének azért szeretnénk továbbadni hitünket, mert jó azzal a tudattal menni, hogy életünk és az emberiség sorsa Isten kezében van.

De az Isten megbocsátó szeretete azután már csakugyan a hivő emberekre korlátozódik ? Ezt sem merném ilyen biztosan, hivő büszkeséggel kijelenteni. Jézus Krisztus életműve éppen arról győz meg, hogy irgalmas ég borul a világ fölé. Isten szeretetét különben sem lehet szálaira bontanunk, mintha sokakra Isten gondviselő szeretete, egyesekre még ezenfelül a bűnbocsátó szeretete áradna. A szeretet mindig osztatlan egész: segítés, tűrés, megbocsátás összefonódnak benne. A különbség a kétféle ember között megint csak nem az, hogy az egyiknek meg vannak bocsátva a bűnei, a másiknak nem. Inkább .ez: hiszünk-e bűneink bocsánatában, vagy nem tudunk róla? Mi keresztyének azért szeretnénk megosztani másokkal hitünket, mert fölszabadító, feloldó tudat a bűnbocsánat bizonyossága.

NEM MASÉRT HANGZIK'

ezen a karácsonyi ünnepen is az igehirdetés szerte a világon, Istennek Krisztusban megjelent szeretetéről! A szónak azonban tettek adnak hitelt. Nyilván inkább megsejtenék mások is Isten szeretetét, ha erről a hitükről tanúskodó keresztyének a szolgáló szerete- tükkel Is bizonyítanák ugyanezt. A hivő embereknek környezetükben és a társadalomban és az emberiség vajúdó ■fájdalmaiban cselekvőén kell megélniük, hogy szereti Isten a mai világot.

A Krisztusba vetett hjt előtt megvillan reménységként az örök élet halálon túli része is. Az innenső szakasz: az Isten szeretetének tudatától áthatott, emberi élet a sírig. A folytatás az örökkévalóságban történik. Hogyan, miként? — az Isten titka, nem hozzáférhető emberi elme számára. De valósága bizonyos a hívőnek Krisztus feltámadásából, s ez mérhetetlen vigasz és erő életében, halálában. Mások nem tudnak erről. De kérdezni lehet: a halálon túl már nein tart Isten szeretete az egész világ, csak a hivők iránt? Azok számára végképp megszűnik, akik az ő szeretetének tudatától elzárkóztak? Ki merne közülünk Isten helyett nemmel válaszolni rá?! Veöreös Imre

Messziről jött jó tanúk

Mt 2, 1—12

A napkeleti bölcsek története igen fontos és jelentős része a karácsonyi eseményeknek. Nemcsak azért, mert színesen megírt, kissé titokzatos történet, mely az emberi fantáziát azóta is sokszor megmozgatta, hanem elsősorban azért, hogy már Jézus születésénél észrevegyük: Isten cselekvése nem vallási, felekezeti „belügy,” mely néhány zsidó családot vagy legfeljebb egy népet érint, hanem „Őbenne megáldatnak a föld minden nemzetségei.” A napkeleti bölcsek megjelenése által távlatok nyílnak a karácsonyi történetben és ezeket a távlatokat a Jézus születését ünneplő mai ember és mai egyház sem nélkülözheti.

Valahányszor megállók a fasori templom oltárképe előtti melyen Benczúr Gyula éppen ezt a jelenetet festette meg, nagy emberi és művészi hittel és alázattal, távlatok nyílnak előttem: népek és fajok, színesek és fehérek, fiatalok és öregek, közeliek és távoliak Jézus előtt békességben találkoznak. S ha elfordulok e képtől és elhagyom a templomot, szabad-e mást tennem, mint ennek a békességnek, emberi találkozás nagy lehetőségének további őszinte munkálását?

„Messziről jött ember akármit mondhat” — halljuk gyakran. A napkeleti bölcsek valóban messziről jöttek, de szavaik és viselkedésük olyan, hogy igaznak és követendőnek érezzük ma is.

TUDNAK KERESNI. — Tudományuk és számításaik, valamint csillagászati megfigyeléseik alapján már megálapították a „király születését.” De ők elméleti tudással, elvi igazsággal nem elégszenek meg: többet akarnak, a valóságot. Ütjük során eltűnik a csillag szemük elől, kérdezősködniük kell, jó- és rosszindulatú emberekre kell hagyatkozniuk. De nem fordulnak vissza, nem adják fel a keresést: hisznek a sikerben. Ezt a kitartó keresnitudást, az igazságért és valóságért való áldozat- hozást nekünk is követnünk kell. Gyakorlatra kell váltanunk az elméleti igazságokat, a jól megfogalmazott határozatokat, jő irányban kidolgozott teológiát, a hallott igehirdetést.

TUDNAK ÖRÜLNI. — Nem azon gondolkodnak, hogyan lehet egy kívv.l-belül szegényes betlehemi hajlék a „zsidók királyának” első hajléka, hanem „nagy örömmel örvendeztek” a keresett Gyermek megtalálásán. Örömük őszinte, emberi öröm. Nem a prófétai szó teljesedése, nem a Messiás-várás betöltése van örömük hátterében, csupán az a biztos hit: Isten e gyermekben áldást készített e világnak! — Ismerek olyan embert, aki egy-egy nagy esemény hallatán azonnal kérdezősködni kezd, de mindig valami mellékes körülmény érdekli s ezért nem is tud a lényegesnek önfeledten örülni. A mai ember' általában ilyen: sokat tudunk dolgokról, eseményekről, de igazán örülni, boldogan felujjongani csak nagyon ritkán tudunk. A tudós bölcsek már nem kutattak tovább, nem fürkészték a gyermek arcát, a jövő eshetőségeit, — csak örültek. Legyen o mi karácsonyunkban is ilyen boldog, önfeledt öröm.

TUDNAK CSELEKEDNI IS. — Hogy a bölcsek keresése jószándékú és őszinte volt, hogy örömük tartalmas öröm volt — erre bizonyság hazatérésük módja is. Nem a nagy tekintélyű Heródes királyra hallgatnak, hanem Isten figyelmeztetésére: azt követik. Nem tudjuk pontosan, mi lett velük hazatérésük után. Azt azonban látjuk, hogy a hit, mely addig vezette őket s a reménység, mely Jézusnál eltöltötte a szívüket, döntésükben, cselekvésükben is megmutatkozik. Ezt viszik magukkal távoli hazájukba.

Legyen a Jézussal való találkozásunk számunkra is ilyen döntő, helyes cselekvésre indító ünnepi esemény. Éljünk mi is Isten mindeneket megtartani akaró szeretetének örömében és nekünk is célokat adó elkötelezésében. Szirmai Zoltán

I M Ä DKOZZUNK

Az. angyalok cs a hívek seregével áldunk téged, Istenünk, hogy egyszülött Fiadat Megváltóul adtad a világnak. Világosíts meg Szentlelkeddei, hogy Jézusban mi is megismerjük megváltó Urunkat, öröm és békesség töltse el szívünket őáltala, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön, örökké, ámen.

„Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta“

3- stnisr's-'jgm virCMrßi’r-