Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-12-26 / 52. szám

„Eljő Sionnak a Megváltó" Amit Isten rég megígért Ézs 59, 20—21 ..HA JŐ LESZEL, OTT TALÁLOD MAJD A KARÁCSONY­FA ALATT AZT AZ AJÁNDÉKOT, AMIT OLYAN REGEN SZERETNÉL MEGKAPNI.” De sokunkat éltetett ez a kimon­dott, vagy sokszor csak sejtetett ígéret gyermekkorunkban ka­rácsony közeledtével! Sokan úgy tekintettük a karácsonyt, mint vágyaink beteljesülésének idejét. S milyen boldogság volt, ha az ígéretek beteljesedtek karácsony este! Persze, volt, hogy csalódottan álltunk a karácsonyfa alatt, mert ki tudja miért, más ajándékot kaptunk, mint amit vártunk és csak évek múlva, talán felnőtt korunkban értettük meg, hogy szüléink bölcsebbek voltak nálunk, amikor nem úgy teljesítették az ígéreteket, aho­gyan azt mi vártuk. IZRAEL NÉPE IS ILYEN GYERMEKI VÁGYAKOZÁSSAL TEKINTETT ELŐRE és várta, hogy Isten beteljesítse ígéretét. Az egész Ótestámentum tele van ezzel a „karácsonyi” vágya­kozással. Ábrahámtól kezdve a késői prófétákig mind Isten régi ígéreteit ismételgették, ezzel biztatták egymást, ez a várakozás éltette Isten népét hosszú évszázadokon keresztül. A legtöbben azt várták, hogy amikor eljön a Messiás, Isten népe veszi át az uralmat a világ fölött. ÍGY AZ ..ELSŐ KARÁCSONYESTE’' SOKAK SZÁMÁRA CSALÓDÁST JELENTETT. Könnyen meg lehet számlálni azo­kat, akik boldogan adtak hálát Istennek azért, hogy beteljesí­tette azt, amit rég megígért, iféhány egyszerű pásztor, Simeon, Anna, meg a napkeleti bölcsek. Még később is csak maroknyi tanítványi sereg látta Jézusban Isten ígéreteinek beteljesedését. Sőt ezek is csak jóval később értették meg, hogy Isten böl- csebb volt az ő gyermeki várakozásuknál, többet és nagyobbat adott, mint amit ők vártak Tőle. Mert Jézus nem az uralkodás­nak, hanem a szolgálatnak útjára vezette Isten népét. Arra, hogy Őt követve magukra vállalják az emberek, minden em­ber gondját. PEDIG ISTEN RÉGI ÍGÉRETEI SOKAT SEJTTETTEK ELŐ­RE. Ez a mai profétai.ige is, amely több száz évvel Jézus születé­se előtt hangzott el először, elárul valamit Isten szándékából. Szövetségről beszél, de másfajta szövetségről, mint amit addig ismertek. Arról szól, hogy Isten Lelke egészen új gyülekezetei teremt, olyant, amelyet az Isten megbocsátó, ítélettől megmentő szeretetének igéje irányít majd nemzedékeken keresztül. ES Ml. MAI KERESZTYÉNEK, MIT VÁRUNK ETTŐL A KARÁCSONYTÓL? Egyáltalán várunk-e valamit? Niricséttek-e közöttünk is olyan csalódottak, mint Izraelben? Akik hozzájuk hasonlóan azt várták, hogy az egyház uralomra jusson a világ fölött. Akik nem értik, hogy Isten nagyobb a mi szivünknél és az 0 szívébe belefér az egész emberiség. JÉZUS ELJÖVETELE ISTEN RÉGI ÍGÉRETEINEK ÉS NEM A MAI ELKÉPZELÉSEINKNEK BETELJESEDÉSE. Isten kará­csonyi ajándéka a szeretet szövetsége. Ezen az estén jussanak eszünkbe azok, akiknek ma sincs nyugalmuk, mert háború van országukban. Ma este legalább imádságban gondoljunk azokra, akiknek valahol a világ más táján nem ünnepi vacsorájuk, ha­nem mindennapi kenyerük sincs. Kérjük Istent, segítsen minket, hadd álljunk Jézus nevében azoknak sorába, akik a béke, sze­retet megértés és emberhez méltó élet megvalósulásáért fára­doznak szerte a világon. így lehetünk mi is eszközök Isten ke­zében arra, hogy teljesítse azt, amit régen megígért. így mara­dunk Isten Lelkének uralma alatt és így tudjuk hitelesen to­vábbadni gyermekeinknek és unokáinknak az Isten szereteté- ről szóló igét. Mim tag Andor IMÁDKOZZUNK Mennyed Atyánk! Áldunk, hogy megtartod szavadat: Akit ígértél, elküldötted megváltásunkra. Hűséged indítson arra ben­nünket, hogy Fiadhoz hittel ragaszkodjunk, s így minden ígé­reted valóra váljék életünkben az ő érdeméért, ámen. NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG A Szász Egyházi Tartomány tagjai sorában több a nő, mint halberstadti esperességében a férfi. Ugyanakkor az 50 ta- olyan új egyházi tanács kezd- got számláló testület átlagos te meg munkáját, melynek életkora csak 44 év. (epd) flfc A Vén és az Újszülött Lukács 2\ 25—32 Correggio Szentséges éj cí­mű festményén a gyermek Jé­zusból árad a fény az ót kö- rülvevőkre, még az angyalok­ra is. Ugyanez a rejtett fény­forrás ragyogja be azt a ké­pet is. amelyet igénk fest elénk. Szellemi gyújtópontjá­ban az áll, AKIBŐL árad a fény: a Szent Újszülött. Nincs rajta semmi feltűnő, semmi reprezentatív. Nincs jobb sora, mint a jelenlegi arab menekülttáborok kis la­kóinak. A keret is igen sze­rény; de ha mindezt Isten Egyetlené vállalja, a Hason- Iíthatatlan, akkor ez az egy­szerűség megdicsőülése, az igénytelen látszat felmagasz- tosulása, ami' szinte jelképe­sen végigkíséri Jézus életét. Csakis azért lehetett ő ennyi­re igénytelen kifelé, mert an­nál igényesebb volt „befelé”, Isten-ismeretben és szolgáló szeretetben. A mi életünk is annyira kiegyensúlyozott, amennyire ehhez a Jézushoz hasonulunk. Különben meg-' üresít a belső igénytelenség és szétráz a külső igényeskedés. Mi tehát a keresztyén szerény­ség? Nem valami öncélú erény, fárasztó póz, hanem olyan megragadottság, amelyben az energiákat nagyszerű egység­be fogja a mások legmélyebb és legszélesebb értelmű gaz­dagításának vágya (2 Kor 6, 10). így aztán nem is juthat belőle sok mutatósságra. PROGRAMJA A VIGASZ- TALÄS, e bibliai fogalomba azonban beletartozik az intés, buzdítás, bátorítás, felkarolás tartalma is. Nem afféle „ne Bevezető a magyar nyelvű Bibliához Sylvester János, -1541 Próféták által szólt néked régen az Isten, Az, kit ígért, imé végre megadta Fiát. Buzgó lélekkel szól most is néked ezáltal. Kit hagya, hogy halgass, kithagya, hogy te kövess. Néked azért ez lön prófétád, doktorod ez lön, Mestered ez most is, melyet az Isten ada. Ez próféta szavát hallgasd, mert téged az Isten Elveszt és nyomos itt nem lehet az te neved. Ennek azért szolgálj mindenkor tiszta szíveddel, Ennek mindenkor tégy igaz áldozatot. A Az Ur Krisztus születése ünnepére Sztárai Mihály verséből Jézus Krisztus ez világra szülétek. Ki Atyától öröktől születék, Mindnyájunknak gérteték, adaték, Prófétáltaték, Sok áldozatokkal az ó törvényben Szépen megpéldáztaték, Értünk áldozék. búsulj, pajtás” vigasztalás ez, hanem emberi egzisztenciánk általános aláfalazása; a leg­mélyebb gyökerek meggyógyí- tása, hogy egyenesbe jöjjünk Istennel, önmagunkkal és vi­lágunkkal. Ha ezt a vigaszta­lást tartósan közel engedjük magunkhoz, akkor nem lesz olyan kínzó és makacs szük­ségletünk a vigasztalódni aka­rás, melynek okai: a jórészt be sem vallott hiányérzetek ku­sza batyuja; elnyomott, de le nem győzött indulatok rázó hatása; Isten elé nem tárt, sőt letagadott bűneink; s a sej- tettnél sokkal gyakrabban az a rendkívül bizonytalan és le­húzó érzés, hogy nem hoztuk ki az életünkből azt az isteni programot, amely pedig benne rejlett (ez az „önmegvalósítás” hiánya). Hogy mivel vigasztal voltaképpen? Azzal, hogy ő mégis szeret, s ennek sodrába akar gyógymódként belerán­tani. Ebből a „titkos fényfor­rásból” kaphatnak ünnepi iz­zást hétköznapjaink. Ilyesmi sugárzik annak az arcáról, AKIRE árad a fény: az agg Simeon. TUDOTT ISTENRE IRÄ- NYOZÓDVA ÉLNI ÉS VÁRNI. Nyilván nem tétlen égbené- zés volt ez, hanem valami fel­töltődési viszony Istennel, él­tető ©ngedelmességi kapcsolat. Védettség, birtokóltság és rendeltetés-tudat, de olyan közösségi ver étű, amely nem a maga egyéni vigasztalását leste, hanem Isten népéét vár­ta esengve, hogy végre „üdvre leljenek”, megtalálva helyüket időben és örökkévalóságban egyaránt. A mi keresztyén sé­günk is körülbelül annyira hi­teles, amennyire . ráhangoló­dunk Istenre s amennyire ez a „távirányítás”, jellemzi gon­dolkozásunkat és cselekvésün­ket. Ez az Isten rendelkezésé­re álló csöndes feszültség tud tenni is, de várni i§, szent be­vetési készültségben. Békesség jellemezte Sime- 'Ont. E bibliai fogalom az iste­ni szándéknak megfelelő nor­mális életet jelenti, hogy a szó mély értelmében rendjén mennek a dolgok. Egyéni, vagy közösségi válságok legyőzése éppúgy beletartozik-' ebbe a hatalmas skálájú szóba, mint nemzetek egymáshoz való vi­szonya, vagy a bűnbocsánat békessége. Tehát nem afféle zavartalan nyújtózkodás ez, hanem eleven funkcióképes­ség az Isten kezében. De nem maradhatnak ki eb­ből a prófétikus tablóból azok sem, akik VÁROMÁNYOSAI » fénynek: a „pogányok.” Izráel üdv-sovinizmusa ki­zárta őket a Végső Nagy Re­ménységből és . szívéből is. (Könnyebb görbén nézni vala­kire, ha azt képzeljük, hogy Isten a hátunk mögött van.) Pedig az Ószövetség — főleg Ézsaiás — nem egyszer, tanús­kodik. arról, hogy Istennél, min­den népnek van jövője. Jellem­ző azonban, hogy a ránk ma­radt bőséges rabbinista iro­dalomban sehol sincs szó er­ről az univerzális isteni esély­ről. Á Jézus korabeli, zsidóság háttal állt ennek a nagyszerű ígéretnek, g egyben Istennek és az ö erejét sóvárgó ember- világnak is. Történelmileg is belegabalyodtak álkegyes ön­zésükbe. De nem mindenkori veszély ez?! Vajon mi, mai ke­resztyének tudunk-e átfogó reménységgel nézni a világra, amelyben Isten mindannyiunk bűnei ellenére is aktivizálhat mentő erőket! ? „DICSŐSÉGÜL NÉPED­NEK, Izraelnek” — persze másképp és sokkal - különbül, mint ahogy nacionalista, álhi­vő ábrándok elképzelték. A „dicsőség” igei fogalmában benne rejlik a rendkívüli „súly” képzete is, a szívet re- megtető felmérhetetlenség. Mennyi köze lehet ehhez az Ür gyarló népének? Sok, ha az Isten rávezet embereket arra: nézzétek csak. ezeknek az Istene sokkal különb ám, mint ők maguk — s ha a minclenkori egyház felfedezi, hogy Istennek szerszáma a vi­lágban, s nem vitrintárgya. Az EGYETEMES FÉNY el­kötelező örömhírét kiáltja szét a vízkereszti vasárnapok üze­nete. Teljes emberségünk szól- • gáljoh tükréül, hogy meg ne rekedjen nálunk, hanem álta­lunk is tovább ragyogjon. Bodrog Miklós LUTHER MÜVEI ANGOLUL 1975-re készül el húszéves munkával Luther műveinek angol nyelvű kiadása az ame­rikai evangélikus egyházak támogatásával. Az 1955-ben elkezdett nagy munka 56 kö­tetbe foglalva közzé teszi a reformátor legfontosabb írás­magyarázati, történeti és egyéb teológiai műveit. A sorozat kiadói, dr. Jaroslav J. Pelikán, a Yale Egyetem egyháztörté­nész professzora és dr. Hel­mut T. Lehmann, a Fortress könyvkiadó vállalat vezetője, eddig 41 kötetet jelentettek meg. (lwi) KELETNÉMET EGYHÁZI KÜLDÖTTSÉG LENGYELORSZÁGBAN D. Albrecht Schönherr ber­lini evangélikus püspök veze­tésével az Evangélikus Egy­házak Szövetsége hatta­gú küldöttsége tett láto­gatást november végén Len­gyelországban, hogy viszonoz­za a Lengyel ökumenikus Ta­nács küldöttsége 1970-ben a Német Demokratikus Köztár­saságban tett látogatását, (épd) Thais karácsonya Anatole France Thaisz című regé­nyében a hősnő gyermekkorában, durva szüleitől mellőzötten, egy nú- biai néger rabszolga szeretetétől gyullad érdeklődésre a keresztyénség iránt, majd meg is keresztelkedik. A keresztyénség hajnalán Alexandriá­ban játszódó történet művészien megrajzolt1 néger alakja gyermeki bájjal éli meg a keresztyénség elsőd­leges élményét, s szövi ót mesefnon­> dó fantáziájával a hirdetett jézusi történetet. Jézus földrejöttét is korá­nak és környezetének bölcsőjében ringatja magáévá. Néhány bekezdést idézünk. * Kisgyermek kordban csak a szelíd Ahmes ■révén ismerte az emberi jóságot, akiben ezt a jóságot megalázták. Ahmes, a ház rabszolgája, núbiai néger volt és feketébb, mint az a bog­rács, amelyet megfontoltan kavargatott a tűzön. Ahmes olyan jó volt, mint a nyugodt álom. Néha térdére ültette Thaist, és régi meséket mondott neki... Gazdái kegyetlenül bántak vele. Fél fülét le­tépték, és teste teli volt sebforradásokkal. Arca azonban mindig vidámnak és nyugodtunk lát­szott. Es senki se törődött vele, vajon honnan meríti vigasztalását és szive béketűrését. Lelke egyszerű volt, mint egy gyermeké. Amint végzett durva munkájával, reszketős hangján furcsa zsolozsmákat énekelt, amelyek a gyermeket még borzongatták és álmokat lop­tak a leikébe. Komoly, de derűs hangon ezt a nótát dúdolta: „— Mondd, Mária, mit láttál ott, ahonnan jöttél?” „— Láttam a szemfödelet, a halotti ruhát és az angyalokat, amint a síron ültek, és láttam a Föltámadott dicsőségét.” Thais egyszer megkérdezte: — Apó, miért énekelsz a síron ülő angyalok­ról? Ahmes így felelt neki: — Drága szemem fénye, azért énekelek ró­luk, mert a mi urunk, Jézus Krisztus a menny­be ment. Ahmes keresztyén volt. Megkeresztelték és Theodorusnak nevezték a hívők gyülekezeté­ben, ahová titokban járogatott a pihenés órái­ban. * Amikor Thais hétéves lett, Ahmes Istenről kezdett neki beszélni. — A Jóisten valaha úgy élt az egekben, mint a fáraó sátraiban és kertjének lombjai alatt. Ő volt a vének véne, és öregebb volt, mint a világ, és csak egyetlen fia volt: Jézus Krisztus, amit szive, minden szerelmével szere­tett, és aki szebb volt, mint a világ valameny- nyi szüzei és az angyalok. És a jóságos Atya­isten így szólt Jézus herceghez: — Menj és hagyd el palotámat, datolyaer- deimet és csobogó patakjaimat. Szállj a földre az emberek üdvössége végett. Odalent olyan leszel, mint egy kisgyermek, és szegényen fogsz élni a szegények között. Szenvedés lesz mindennapi kenyered, és annyi könnyet fogsz ontani, hogy belőlük folyók születnek, ame­lyekben a fáradt rabszolga boldogan üdíti föl testét. Menj. fiam! És Jézus herceg engedelmeskedett, a jó Űr­istennek, leszállóit a földre, Judea Betlehem nevű városába, és ott járt a kökörcsinekkel teli, virágos mezőkön, így szólván társaihoz: — Boldogok, akik éheznek, mert őket atyám asztalához fogom vezetni. Boldogok, akik szomjaznak, mert ők az ég forrásaiból fognak inni. Boldogok, akik sírnak, mert könnyeiket finomabb fátyollal szárítom föl, mint aminőt Szíriái hercegnők viselnek. — Ezért szerették a szegények és hittek benne — mondta Ahmes... Sokszor mesélt így Thaisnak, és ilyen mó­don a kislány megismerte az igazságot... Azt kívánta, hogy kereszteljék meg. A rab­szolga úgy látván, hogy a kislány hisz Jézus­ban, ezért elhatározta, hogy megkeresztelte- tése előtt behatóbban kioktatja. És ezután még jobban ragaszkodott hozzá, mint lelkének leá­nyához. A gyermeknek, akit embertelen szülei mind­untalan elkergettek, nem volt ágya az apja házában. Az istálló egyik sarkában hált, a há­ziállatok között. Idejárt hozzá Ahmes éjsza­kánként titkos beszélgetésre. Óvatossan odasompolygott a gyékényszö- nyeghez, melyen a gyermek aludt, lekuporo­dott melléje, a sarkaira ült, egyenes derékkal, fajának hagyományos tartásában. Fekete arca és teste nem is látszott a sötétségben, csupán nagy szemefehérje villogott, és olyan fény áradt belőle, mint mikor a hajnal besurran az ajtó hasadékán. Reszkető, éneklő hangon beszélt, amelynek fátyolos zsongása úgy hangzotty mint valami szelíd, bánatos, esti muzsikaszó az ut­cán. Olykor a szamár lélegzése, vagy a tehén bőgése ismeretlen szellemek kórusaként kísér­te Ahmes hangját, amikor az evangéliumot ta­nította. Szavai békésen áradtak el az istálló homályában, amely megtelt buzgalommal, jámborsággal, és reménységgel: és a kis új ke­resztyén kezét Ahmes kezében nyugtatva, az egyhangú mese ringató muzsikájától elálmo- sodva, homályos, furcsa látomások közben nyugodtan és mosolyogva elaludt. A sötét éj­szaka és a szent misztériumok égi zenéje zson­gott, s az istállóba bekukkantott néha egy csil­lag a jászol résein

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents