Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-12-05 / 49. szám

Balassagyarmati harangkrónika Vivos voco = Hívom az élőket, fulgura frango = Töröm a villámokat. Mortuos plango = Siratom a holtakat. Négyen voltak. A legna- gyobbik tizenkét mázsás — még a múlt századból. Békén A balassagyarmati evangéli­kus templom negyedik harang­ja <23 <Ú tudtak együtt hallgatni mint a jó testvérek, — szólni is szé­pen tudtak együtt, mint akik mindig egyet akarnak. Az első világháború elvitt hármat közülük. Jó tíz évig csak az öreg tizenkét mázsás hömpölygette basszusát az Ipoly völgyében. Aztán sorra visszajöttek a régi társak utódai. Az ötmázsás Luther-harang. „Közadakozásból a reformáció 410. évfordulóján az Űmak 1927. esztendejében”. A hárommázsás „hősi ha­rang” közadakozásból. Aztán a százhúszkilós lélek­harang ..a gályarabok emléké­re..1927— ez szokta szét- sikoltani ijedten: halott van, emberek... * 1944. március 15. Végvo- naglásaiban dühöngött az e- szeveszett háború. A szörnyű­ség azzal tetőzött, hogy ezen a napon dobták ki a torony­ablakon a hősi-harangot. Me­gint ágyúnak — úi fiatalokat gyilkolni „hősökké”. Zuhaná­sát aki látta, se látta a könny­től. vagy mert eltakarta sze­mét az iszonyat elől. Aztán csak három harang szólt, ha a szinte szüntelen szi­Akikre felnézünk Mentz János Tolnából 80 éves Nagy Öregünk, tb. felügyelő a szekszárdi gyüle­kezetben. Nyugalmazott gim­náziumi tanár, Tolna megye széltében ismert és nagyon szeretett embere. A 75 éves szekszárdi Garay gimnázium jubileumán őt kereste min­denki. Az öreg diákok annyit? ölelgették, hogy kifulladt bele. Mert tőle a leglényegesebbet tanulták meg: az embersze- retetet. elnézést, megbocsátást —, a földrajz és természetrajz mellé. Nagy „bűne”, hogy nem lett kgVács, mint édesapja Kalaz- nőn. De ha már a tanító kie­rőltette, hogy a bonyhádi evangélikus gimnáziumba el­engedjék hazulról, legalább visszament volna jegyzőgya­kornoknak a csönp faluba! Ehelyett elment éhező diák­nak Pestre! Mániákusan taní­tani akart. Német anyanyelvű, magyar szívű ember lett. Petőfi isko­lájában. Sárszentlőrincen szív­ta magába még gyermekkorá­ban a magyar haza és táj sze­ret étét. A Pap-szigeten, ahol a vallásüldözés idején buido- kolt annak idején a lőrinci prédikátor, ott szerette meg a botanikát. Gyűjtötte a nö­vényeket. Tanára, Mendöl, a szívébe zárta. Ez a tanár mel­lesleg bfbliás ember is volt, dupla lutheránus. A vallási vi­ták nem érdekelték, de szíve ott volt a szeretet keresztjénél, és nem tudta másképpen néz­ni ezt a világot, mint a prakti­kus szeretet szemüvegén át. Azóta nézi ő is. Az el=ő világháborúba már mint kitűnő tanársegédet hív­ták be, utána benn. akarták tartani. De n“m maradt, ez is egv „bűne”. Kisdiákokat p'kert tanítani t°-rmészetraíz’-a. föld- raizra, embm-eégre. Fél évszá­zadig szolgálta a megyeszék­helyen a diákokat, a kis' evangélikus gyülekezetét, s az egész megyét. A lutheránus ta­nárt fekete- listára tette a klé­rus, mert nem a Regnum Ma­rianum római irányában gon­dolkodott. A német nevű ta­nárt halálra kereste1 a Gesta­po, mert ellenük dolgozott. Mindig a tanítványai mentet­ték. Később ők hívták a ta­nácstagságra, a megyei béke- munka élére, mert keresve sem találhattak volna rá al­kalmasabbat. Mi volt népszerűségének tit­ka? Ma is bármelyik falunk­ban járok, mindig akad valaki, aki megkérdezi, hogy van a Mentz tata. Az volt bizony: apa. Nem csak otthon, hanem az iskolában is. Maximális em­berséggel tanított. Kevés jegv került a noteszébe, nagyon sok az emlékezetébe. A d'ák rosz- sza naoiait áthúzta, új próbá­ra engedte, ahol bizonyítha­tott Elnéző volt.- A borszagű kis-' városban a becsíoett diákot hazakísérte. Másnap megbil­lentette, a lelkére bűzéit. Nem lett ebből se osztályfő­nöki, se igazgatói. Ma is sze­retik ezért a régi d’ákbűnök- re emlékező nagyapák. Ez az ember a miénk! Há­rom évtizeden át gondnokunk volt. A temniomén''tés hősi korszakának éibaroosa. Pap­jával. Német Gyulával iá.rta a falvakat, kért-kilinoselt a megyeszékhely kis evangéli­kus közőssée-s-mk. A jövőt nézte. Jól számított: az egy­kori szerpétt“1*'-,. pmH"p lufhe- ránusoknak odavetettek, ma a város szíve. Nagy öregünk. Pedig nem is nagy pálya áll mögött». Lá­bai már nehezen bíriák, de a szelleme friss, a szíve ma is Istentől kapott szeretettel dobog az emberekért. H. ff. I. Esztendő végén járván is­mertetjük Sajtóosztályunkon kapható könyveinket. Kérje meg lelkészét, mutassa meg. Ha egy-egy könyvből híveink minden gyülekezetünkben leg­alább három példányt venné­nek, — jövőre több könyvet tudnánk kiadni. Négyszázötven éves örökségünk — ma Ismert Luther-kép a címla­pon: Lühnsdorf rajza. Lapjain kilenc tanulmány kilenc lelké­szünk tollából a reformációról, főleg hazánkban, s végül a re­formáció kötelezéséről a má­ban. Igénytelen külső,, rend­kívül igényes és nívós tarta­lom. „Azt szeretnénk, ha egy­házunk tagjai elmélyülve ezek­nek az írásoknak az olvasásá­ban, még jobban megismer­nék a ro'oi-ipációt, s a refor­máció által megtisztított ke­resztyén hitet...” — olvassuk a beköszöntő sorokban, majd: „... hogy Krisztus tanítását tisz­tán megőrizzük,s továbbadjuk az utánunk következő nemze­dékeknek. 143 oldalas, papírkötésű könyv, 22.-Ft-ért. Alig na­gyobb, mint évente a Naptá­runk,— de 450 év örökségét és kötelezését öleli fel. A címe is ez: „A reformáció öröksége és kötelezése.” rénaüvöltés szüneteiben szól­hatott. „Nógrád legszebb harang­együttese”, — szokták monda­ni messziről jöttek — Dunán­túl harangtalan, vagy kishat rangú tájairól. „Tetszett volna hallani, mi-, kor a négy szólt együtt...” — szokta mondani ilyenkor Lacz- kó László, harangozó-dinasz- tiánk mostani sorosa. Kedves asszonyaink kezd­ték a serkentgetést: szerezzük meg az ágyúnak elvitt negye­dik harang utódát... Már gyűjtötték is rá a rézmozsara­kat. Coriary Gusztáv presbite­rünk 50 000 forintot adomá­nyozott „Isten dicsőségére”... s halkan hozzátette: „ __négy év e elhúnyt feleségem emléké­re, harang alakjában.” A rézmozsarak, megmarad­tak, Hála az Isten-adta, em­ber-akarta békének, Magyar- országon ma korlátlanul vásá­rolható a legprímább harang- érc-anyag. Bizonyíték: az új kétszázöt­ven kilós új harang. Gombos Lajos őrbottyáni harangöntő műhelyének legújabb remeke. 1971. november 14. délután három, óra. A sűrű késő ősz kigombolta ködgubáját, mikor virágkoszo­rús fejét megemelte és szép ragyogásban kúszott felfelé az új harang. D. dr. Ottlyk Ernő püspök és felesége meghatva nézi ve­lünk együtt a ritka pillanato­kat. Nagvosan hangzik a kis Szlezák Éva ajkán a püspök­köszöntő. szomorú emlékezés: „Te háború! Te rém!... Te ástad meg szerte azt a sok sírhantot. Te vitted el akkor az egyik harangot __ De lett Ű1 harangunk...” A püspök Máté 22, 1—14-et olvassa. „Az egvház"szolBéla- ta: hívás, az igéhez, Jézus asztalához. Istenhez... Ennek az állandó hívásnak eszköze a harang is...” „Az Úrnak szentelt l««en az új harang,... Isten dicsősé­gére és a gyülekezet épülésé­re.. Áldott legyen mindenki, aki megszólaltatja ezt a ha­rangot az Űr szolgálatában, és áldott legyen a gyülekezet, a- mely megérti a harang szavát, hogy Isten kegyelmének gaz­dagságát magasztalja nemze­dékről nemzedékre.” „Szólaljon meg az új ha­rang!” Meg is szólalt tündökletes, szép hangon, fényesen három­szor, aztán a köréje szólaló három társa összhangos együt­tesébe simult... Az énekkar: „Űj harang, égi hang ... Drága hír! Jézus él!...” Schmidt Ádám felügyelő a közgyűlésen: „Köszönjük, Test­vérek, hogy eljöttetek messzi­ről is, Szügy, Ipolyvece, Te- rény, Patvarc, Csesztve, Mohó­ra népe papjával együtt.. Velünk örülnek az Ipolyon túlról is; itt a határszélen ro­konsági sűrű szálak szövik össze a szíveket. D. dr. Ottlyk Ernő püspök szól újra:”... Az egyház a szolgá­lat helye; szolgál a szavaló kisleány és az igehírdető püs­pök, az adakozó és az énekkar, szolgál az egész gyülekezet...” „Zúgó harang, ének és orgonahang Mind csak az ö nevét áldják...” Gartai István esperes: „... a balassagyarmati testvérekkel együtt örül az egész nógrádi egyházmegye, hogy itt most egy háborús sebet gyógyítot­tak meg...” * x Balassagyarmat legmaga­sabb pontián ismét négy ha­rang végezheti szolgálatát aho- gvan a régiek jelölték meg a minden harangok hármas tisz­tét : hívják az élőket — ne hi­ába ! — sirassák a holtakat, de úgv, hogy amikor temetésre szólnak, húsvéti hang iá zen- di.ilion szavukból: s e kétféle szólással törjék haragok, há­borúságok, testvérgyűlöletek villámait. Isten dicsőségére! Krónikás Gyufalángok — örök fények... Sóhaj repül — s ha jó reménység, Az életünk ezernyi szépség. Öröm-sziporkák kelleme ' Melegíti színpel tele... S mint a mesében — ragyog reánk. Szél ellenében is gyűl e láng. Görögtűz mind! Talmi fényeit Hunytén reszketne a lélek. Simogatás ... biztató szavak... Bizarr csodás ringató nyarak ,., Gyufaíángú gyufa-sorsát Kívánnád csak! Csupa morzsát. Sóhaj terül — haló reménység, S az életed tengernyi kétség. Mint nagy vízep úszó bárkák Árbocain hunyó lámpák. Ezer veszélyű bordás szelek, Oltogatják óriás kezek... S nincs akinek tavaszt hozzál. Akibe megkapaszkodjál? Sok áltatás szedte rá szíved S hinnél, de már nem tudod kinek! Öröm tűz! Ádventi éjek Fényei megmentenének. Sárkány András f Dr. Kiss Jcnőné Dr. Kiss Jenőné, sz. Jausz Emmy, dr. Kiss Jenő ny. teológiai tanár felesége 54 évi házasság után súlyos szenvedés után no­vember 20-án este elhunyt. Temetése november 24-én volt a soproni evangélikus temetőben. 1 Az elhunytban Kiss; János kapolcsi lelkész édesanyját, Kiss Szabolcs segédlelkész nagyanyját gyászolja. „Boldogok a ha­lottak, akik az Úrban halnak meg!” AUSZTRIA A bécsi egyetem evangélikus teológiai kara november 10-án ünnepelte 150 éves fennállását. A fakultás másfél százados tör­ténelme folyamán magyar szági protestáns egyházai sok lelkésze számára nyújt lehetőséget a tanulásra, (e; egyházi Újságírók gyűlése Az Európai ökumenikus In­formációs Munkacsoport követ­kező közgyűlését 1972. március 26—29-ig a finn fővárosban. Helsinkiben tartja. A főtámát, „A megértetés problémája”, három bizottságban tárgyalják majd azok szerint a szempon­tok szerint, ho’v az emdidtak krízise, a keresztények és nem­keresztyének együttmunkálko- dása, valamint az európai fe­szültség aktuális területei mi­lyen feladatokat jelentenek az ezekhez kapcsolódó kommuni­káló vészesében. E döntést az Európai öku­menikus Információs Munka­csoport kibővített Vérehajtó Bizottsága hozta az október 25—27-ig Bkssben tartott há­romnapos ülésén. A végrehajtó bizottság kö­szönetét fejezte ki D. Martti Simojoki finn érseknek azon újságírók és publicisták nevé­ben, akiket egész Európából Helsinkibe meghívtak. A jövő évi közgyűlést a finn főváros egyházi Központjában tartják. A legutóbbi két közgyűlés 1989-ben a Magyarországi Egy­házak ökumenikus Tanácsa meghívására Siófokon, illetve 7970-ben a omfi Ö’-umenikus Centrumban ülésezett Ä svéd csoda A Stern egyik legutóbbi száma terjedelmes cikkben fogtatka­zik a „svéd gazdasági csoda” belső bajaival. A svéd állam-mo- deli a nyugati kapitalista világ ranglistáján is élen áll. Nyolc-' j milliós lakossága az Egyesült Államok után a legmagasabb életszínvonalon él a világon. Több, mint 150 éve nem viselt há­borút, a nagy európai konfliktusokban semleges maradt és semlegessége páholyából, a jólét biztonságának tudatában észa­ki hűvösséggel szemlélte Európa gondjait. DE A STERN SZERINT VALAMI MEGVÁLTOZOTT SVÉD­ORSZÁGBAN IS. A nagy személyi szabadság, a büszke svéd öntudat lassan szertefoszlik. A szociális és polititikai légkör el- füstösödött, sokan csomagolnak és elhagyják hazájukat. A hű­vös légáramlatot először a vendégmunkások érezték, a kelle­metlen „frontbetörés” eredményeképpen idén több volt a kiván­dorló, mint a bevándorló. A klímaváltozás szinte pontosan meghatározható. 1969-ben távozott a svéd politika éléről Erlander, aki 23 éves uralma alatt megalapozta a „svéd mitológiát”, olyan államrendszert hí­vott létre a svéd polgároknak, amelyben mindenki számára a jó­létet és a szociális biztonságot garantálta. Ez idő alatt valóban bekövetkezett a legmagasabb életstandard az USA után és fel­számolták még a lappangó nyomort is. A világ első állama volt, ahol az iskolákban hivatalosan bevezették a szexuális fel­világosítást, nyilvános igazságszolgáltatást és sajátságos általá­nos nyugdíjrendszert valósítottak meg. Látszólag egyike a leg­tisztább, igazságosabb, haladó állama volt a világnak. A Stern szerint azonban pillanatnyilag mindez már nem igaz. Az uralkodó szociáldemokrata párt is tagadja. Már a minisz­terelnök leváltásának évében „egyenlőség bizottságot” kellett létrehívni, miután hangossá vált a panasz, hogy a társadalmi egyenlőtlenség elmélyült, mindegyre növekedett a függőségi viszonyba került tömegek száma, feltűnő infláció sújtotta a kisembereket, munkanélküliség réme fenyegetett, kevés az óvo­da, a kórház, az asszonyokat rosszabbul fizetik, mint a férfia­kat, az adók elviselhetetlenül megnőttek, idősebb emberek mm jutnak munkához, a kisember nyugdíja sok volt az éhen- haláshoz, de kevés az élethez. Röviden: a párt felfedezte, hogy a modell-állam problémái azonosak a fejlett ipari államokéval. De mivel a „példakép” ezekkel a problémákkal nem számolt, ezért mai napig nincs Svédországban munkanélküli-biztosítás, vagy pl. felnőttek szá­mára ingyenes fogászati rendelés, stb. Ezért húzta alá a szociáldemokrata párt akció-programjában „több egyenlőséget” és a jövő célja: „az osztály nélküli társa­dalom megvalósítása”. DE HÁT MI ZAJLIK A KULISSZÁK MÖGÖTT? A szociál­demokraták^ 1932-től vannak uralmon, mégis Svédország alap* jaiban polgári állam, gazdaságilag pedig a virágzó magánkapi«• talizmus példaképe. Az összes alkalmazottaknak csupán 5,5%-a dolgozik állami szektorban és pusztán az ércbányászat államo­sított. A svéd g-zdasági életet a legendás hírű 15 család uralja, s a nagyok között is a legnagyobb a Wallenberg család, amely­nek kezében a svéd finánctőke egyharmada van. Az „egyenlő­ség” és az „osztály nélküli társadalom” jelenleg hiú ábránd. A 15-ök és a milliók között áthidalhatatlan szakadék tátong. Pal­me miniszterelnök új adótörvénnyel kísérli az osztályokat kö­zelebb hozni egymáshoz. A feszültség riadójeleit vad sztrájkok egész sora adta meg. Minden sztrájk a bérpolitika megváltoztatását sürgette. Mivel a svéd szakszervezetek régen megszűntek a dolgozók érdekeit képviselni, a munkásság önálló kezdeményezésbe fogott. Eköz­ben tízezrek, ha nem százezrek változtattak munkahelyet, vol­tak kénytelenek elvándorolni kedvezőbb feltételeket keresve. A dolgozók száma 4,3 millió. Mindemellett Své*ors~ig nem adja fel jóléti jellegét. S ez hihetetlenül so ~.ba kerül. Ez a legdrágább dolog a világon. Mert Svédországban nem kell egészen „lerongyolódni” ahhoz, hogy valaki szociális segélyt kapjon. A svéd szisztéma a sze­génység kifejlődését akarja ,hátráltatni. Stockholm az egyetlen európai város, amelynek nincs nyomor-, vagy szegénynegyede, s ezt súlyos milliárdokkal vásárolja meg. ' A SZEGÉNYSÉG FÉLT/'RTOZTATÁSA MELLETT MÉGIS ELÉRI1ETELEN CÉL, — főként fiatalok számára — új lakás megszerzése. Egy kétszobás lakást alig lehet 4000 forintos bér alatt megkapni. Ezért érthető, hogy a stockholmi lakáshivatal 160 ezer lakásigénylője közül csak 10%-ot tud kielégíteni. A ,,kontinens városa ugyanolyan gondokkal küzd, mint város- társai Európa-szerte. A munkanélküli-, vagy szociális segély juttatását szégyenük a svéd hivatalok. A Stern-riport készítésének napján 388 mun­kanélküli jelentkezett segélyért. 91-en 60 éven felüliek, 53-an pedig 25 éven aluliak.'voltak.. Ha szakszervezeti tag vataki, a szakszervezettől kapja a segélyt, mások a stockholmi tanácstól kisebb összegben. A vakító tisztaságú városban a csodálatos szupermarketek termei, a ragyonó kirakatok, a dúskáló jólétre vallo társadalom szégyenli a segélyezést és titokban tartja az adatokat. Eközben lázad a fiatalság. Egyre-másra kerül sor a szelíd szo.ee” svéd rendőrök és fiatalok közötti súlyos nóeetliü'önbsé- gekre s vérükbe fagyva viszik el a riadóautók a szociális, er­kölcsi és társadalmi feszültséget, bajokat szeizmográfként jelző fiatalokat. A „svéd csoda” kezd szertefoszlani. A nyugtalanság jeleivel taM.kozunk a jóléti Svédországban, s kérdésünk, hogy mind­ezekre hogyan reagál a testvéri svéd evangélikus egyház. Hi­szen köztudott dolog, hogy a lakosság 95%-a az országban evangélikus. Dr. Rédey Pál ÜLÉST TARTOTT A GYAKORLATI TEOLÓGIAI SZAKCSOPORT A Gyakorlati Teológiai Szakcsoport november 3—4-én Budapesten ülést tartott. Dr. Groó Gyula professzor, a Szakcsoport vezetője bevezető előadásában rövid áttekintést nyújtott a gyakorlati teológia időszerű kérdéseiről és irodal­máról. Fehér Károly lelkész tartott ezután előadást. ”A pro­testáns igehirdetés a mai ma­gyar irodalom tükrében” cím­mel. Záborszky Csaba és Fe- renezy Zoltán lelkészek „Ige­hirdetésünk a perikópa és a gyülekezet korproblámái kö­zött” címmel tartottak elő­adást. Az előadásokat élénk eszmecsere követte. A második napon a Szak­csoport külföldet járt tagjai számoltak be tanulmányaikról. Gyülekezet.szociolóeiai . teszte­ket terjesztettek elő Keveházi Lászlóné, Sárkány Tibor. Fe­hér Károly és Simonfay Fe­renc lelkészek. A Szakcsoport ezután megbeszélte a követke­ző időszak munkatervét. EGYHAZAK VILÄGTANACSA Dr. E. C. Blake, az Egyházak Világtanácsa amerikai főtitká­ra, aki öt éve áll a világ pro­testáns és ortodox egyházai nagy részét összefogó szervezet élén, november 7-én töltötte be 65. életévét. Megkezdődték az előkészületek a jövő évben nyugdíjba vonuló főtitkár utódjának megválasztására is, (eod)

Next

/
Thumbnails
Contents