Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-11-28 / 48. szám

Mérleg a gyülekezetről Jel 3, 1—5 Az év végi mérlegnek vagy zárszámadásnak üzemek, válla­latok, termelőszövetkezetek életében döntő jelentősége van. Ilyenkor az egész ipari vagy gazdasági egység vizsgázik veze­tőivel és munkásgárdájával együtt. A mérleg eredménye jelen­tős módon befolyásolja az új év munkáját és feladatait is. Gyülekezeteink anyagi helyzetéről mi is elkészítjük minden évben a zárómérleget. Gyülekezeteink hitéről, lelkiségéről azonban csak ritkán szokott felmérés készülni. Félünk, hogy a gyülekezet tagjai talán nem is vennék szívesen ilyen kényes kérdés feszegete­két, sokan tálán nem is értenék. Ma tükröt tart elénk Jel 2, 1—5 efézusi gyülekezetét meg­szólító levele s az új egyházi esztendő kezdetén az elmúlt év mérlegeitek elkészítésére késztet. KÉT1 ELE GYÜLEKEZET VAN, mondotta egy templom- renoválás gondjai alatt roskadozó lelkész. Az egyik a. temp­lomba járó, de anyagi áldozatra képtelen, a másik anyagi ál­dozatot vállaló, de templomba járni képtelen. Sértően sablonos megállapítás. Mégis, rámutat gyülekeze­teink hitének félszegségére, egyoldalúságára, a mérleghiányra. Sok pozitívumnak örülhetünk egy-egy gyülekezet életében, de a negatívumok nem terhelik le mégis az egész közösség lég­körét? Idős Ldkésztestvérünk koporsója mellett néhárfy percben év­tizedek munkája és gyülekezeti élete került mérlegre. A mér­leg mindent ragyogóan szépnek mutatott. Rejtette a sebeket és fájdalmakat. Nem volt őszinte. Ezért nem volt figyelmeztető ereje sem a jelenlevő lelkészek, sem a szüreteiében nveghide- gült, széttöredezett gyülekezet felé. FÉLÜNK AZ IGAZSÁGTÓL, ha mérleget készítünk? Sok­szor igen. Nehéz szembenézni mulasztásainkkal, bűneinkkel, a hitünket ködbe burkoló kísértésekkel. SZERETJÜK MÁSRA HÁRÍTANI A FELELŐSSÉGET, s próbáljuk önmagunkat igazolni. Mentegetödzésünk azonban rendszerint éppen a hiány gyökeréről vall: „az első szeretete- det elhagytad!" E figyelmeztetést érthetem úgy is, hogy Isten iránt fellob­banó hálám megfakult, úgfj is, hogy e hálából falcadó szere­tetem, segítőkészségem embertársaim iránt elbizonytalanodott. ÉLETKÉRDÉSÜNKKÉ TESZI ISTEN AZ ŐSZINTE FEL­MÉRÉST és a helyes döntést. Megértésre hív a félszívűségböl. Lehetőséget ad az újrakezdéshez. Az új egyházi esztendőben időt ad ehhez a gyülekezeteknek. Hirdetteti kegyelme öröm­hírét, új hálára késztet és új igényt támaszt szeretetszolgá­latunk gyakorlására. Jövője csak akkor van a gyülekezetnek, ha buzgó hitével és embertársaink életében értékes szolgálattal tud tanúskodni Isten iránti szeretetéről. Az elénk tartott tükör nem rémíteni akar, bár lehet, hogy fájdalmasan beteg képet tár elénk. Nem torzít, csak önisme­retre késztet. így segít a mérlegkészítésben és az előttünk levő esztendő döntéseiben, Magyar László IMÁDKOZZUNK Uram Jézus! Üj Adventot kezdhetek s az előttem levő esz­tendőben újra átélhetem mindazt, amit értem tettéL Adj erős hitet, hogy szembe tudjak nézni bűneimmel s örömmel fogad­jam kegyelmed életújító erejét. Tégy késszé, hogy a gyülekezet közösségében ujjongó szívvel és önzetlen szeretettel tudjalak szolgálni. Maradj velem, ne hagyj magamra Uram! Amen. — 46-OS ONTO HEATING koksz­kályha igém Jó, nikteC.es állapot­ban gyülekezeti terem, im.aház, vagy több szobából álló lakás fű­tésére is alkalmas, eladó* Telefoni «33—757, vagy 222—017«, SZERET OLVASNI? Karácsony­ra ajándékozzon könyvet! „Pa­rasztok imádkoznak’* kapható szerzőjénél. Látos Sándor, Buda­pest, XI* Szabdcska Mihály tu 18. Istentiszteleti rend Budapest» 1971* november 28-án Deák tér de* & (úrv.) dr* Ha- fenscher Károly, de. 11. (úrv*) dr. Kékén András, du. 6. dr. Hafen- scher Károly. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Ádventi est: Kinczler Irén Dózsa György út de. fél 10. Szirmai Zoltán. Üllői út 24«, de, fél 11. Karácsony Sándor sí* de. 9. Rákóczi út 57/b„ de, 10 (szlovák) Solymár János, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 38. de. 10, de. 1L. dr* Ródey FáiL Kőbár nya de. 10. Sülé Károly, úxl. 5. Veöreös Imre. Utász u. de. 9. veö- reös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Sülé Károly. Zugló de. 11. (úrv.) Bizik László. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. de, fél 10. Bizik László. Fóti üt de. íl. Benczúr László. Váci út de. 8. Baranyai Tamás. Frangepán u. de. fél 10. Baranyai Tamás. Üjpesi de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. dr. Zoltai Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. dr. Zoitai Gyula. Pestlőrinc de. 11. Virágh Gyula. Kispest de. 10. Kispest Wekerle* telep de. 8, Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÄV-telep de. 8. Rákospalota Kis- tcmplom de. 10, du. 3. du. 4. Sze­retejtvendógség. Rákosszentmihály de. fél lil. Ka/rner AgoSóun. halom de. 9. Kaiiier Ágoston. Má­tyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3, Kistarcsa de. 9. Rá­koscsaba de. 9. Békés József. Rá­koshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér des. 9. (úrv.) D. Korén Emil, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) D. Dr. Otblyk Ernő, du. 6. Adventi, est. Torockó tér de. fél 9. D. Dr. Ottlyik Ernő. Óbuda de. 9, Turchámyi Sándor, de. 10. (úrv.) Turchányi Sándor, xn. Tartsay Vilmos u. de. 91 Ta­kács József, de. 11. Takács József, du. fél 7. Csengődy László. Buda­keszi de. 8. Csengődy László. Pest- hidegkút de. fél 11. Csengődy László. Kelenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre. de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. dr. Réz easy Zoltán. Németvölgyi út de. fél 9. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán. Nagytétény de. fél 9. Vi- sontai Róbert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert, Törökbálint du. fél 5. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. (úrv.),, — Advent 1. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A dél­előtti istentisztelet oítári igé­je: Mt 31, 1—9; az igehirdetés alapigéje: Jel 3, 1—5/6—7/. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. November 28-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió és az URH adó. Igét hirdet GARAMI LAJOS egyházasdengelegi lelkész. — VADOSFA. A nagymultú és nagykiterjedésű gyülekezet az elmúlt évben nagy áldo­zattal és sok munkával újjá­építtette 160 éves korszerűtlen, sötét és nedves parókiáját. A gyülekezet 170 000 Ft-ot adott össze erre a célra, s 330 egy­háztag segített az építkezés­ben. Az új parókiát D. dr. Ottlyk Ernő püspök, az Északi Egyházkerület püspöke októ­ber 10-én szentelte fel Welt- ner Rezső esperes és számos környékbeli lelkész jelenlé­tében. — SZARV AS-ÜJTEMPLOM. Október 31-én, a reformációi napon a délelőtti istentisztelet szolgálatát ifj. Foltin Brúnó teológus végezte. Este műsoros ünnepély keretében Kosa Lász­ló rákoskeresztúri másodlelkész előadással szolgált. — KOMAROM. Gyülekezeti nap keretében október 24-én Zászkaliczky Pál magyarbólyi lelkész szolgált a gyülekezet­ben. A délelőtti istentisztelet szolgálatán kívül előadást tar­tott a szórványgyűlekezet éle­téről és’ szolgálatáról „Erősöd­ve egymás hite által” címen. — ÁCS A. A gyülekezet re­formációi emlékünnepén mű­soros est keretében a vanyarci gyülekezet énekkara szolgált A műsor keretében Schulcz Jenő vanyarci lelkész tartott előadást — GÖDÖLLŐ. November első vasárnapján tartották az őszi szeretetvendégséget, ame­lyen Bachát István váci lelkész szolgált írásmagyarázattal és előadással. Gyülekezetéből Csáfordi Ilona és Jánosi Er­zsébet szávaltak. Győri S. Já­nos teológus nyári németor­szági gyakorlatából tartott ve­títettképes előadást. — SZÉK SZARD. Október 24-én a délelőtti istentisztelet szolgálatát Krämer György pé­csi segédlelkész végezte. — MESZLEN. Október 31-én este Weltler Ödön ágfalvai lel­kész szolgált a gyülekezetben előadással. ’ , — HALÁLOZÁS Ádám Já­nos a csengődi gyülekezet hosszú időn át volt felügye­lője és a kiskőrösi gyülekezet évtizedeken át volt presbitere 70 éves korában elhunyt. Te­metésén Ponicsán Imre és dr. Murányi György kiskőrösi és Szentpétery Péter szentend­rei lelkész szolgált. „Boldo­gok a halottak, akik az Úrban halnak meg...” — Merza Vilma a gyulai gyülekezet pénztárosa és pres­bitere, lapunk hűséges olvasó­ja, 72 éves korában elhunyt. Temetése október 28-án volt Benkő István orosházi és Bod­rog Miklós gyulai lelkész szol­gálatával — Bálint Julianna a nyíregy­házi gyülekezet tagja hosszú szenvedés után október 30-án elhunyt. Temetése november 2-án volt. „Aki hisz a Fiúban, örök élete van...” . Megjelent Görög Tibor: CSENDES SZOBÁK — NYITOTT ABLAKOK című áhítatoskönyve. Ara: 26,— Ft. Kapható a Sajtóosztályon Non scolaa séd vitae dis<A= mus. Nem az iskolának, az életnek tanulunk, mondja a közmondás. Valamikor boldo­gan újságoltam angol tanárom­nak. — Ma nagy őrömet szerzek a tanár úrnak, nagyon szépen megtanultam a leckémet! Csodálkozó szemmel nézett rám. — Nekem? — kérdezte —• saját magának! —■ És elmond­ta, hogy a világon hány em­ber beszéli ezt a nyelvet és ha a határon átlépek, bizony nem nagyon boldogulok az anyanyelvemmel. Akkor döbbentem rá elő­ször, hogy az életnek tanulok. De Gabika, aki most lépte át életében először az iskola kapuit, ezt még nem tudja. Ahogy közeledett a szep­tember, az egész család azon fáradozott, hogy felkészítse őt erre a nagy eseményre. — Gabika most már iskolá­ba fog járni, mint a vagyok — mondta nagymama. — Esti iskolába? — kérdez­te Gabika, mert midig vágyott arra, hogy este, amikor ven­dégek vannak a háznál ö is fennmaradhasson. — És mindig megtanulja majd a leckéjét, mire anyuka hazajön — mondta édesanyja. — De ha nincs lecke, ját­szani fogok — válaszolta éles logikával Gabika. Látszólag nem félt. De a vi­rágos néni megjegyzése mégis meghökkentette. — Melyik iskolába jár majd a kisfiú? — kérdezte a virá­gos néni nagymamától. Lehet 150 is? — Áz x. utcaiba. ~~ Az rendes hely. Van ott sok jó tanár! Hazafelé menet Gabika ki­mondta azt, ami egész úton foglalkoztatta. — Hány tanárom lesz ne­kem? — Minden tantárgyhoz más — mondta nagymama, hoqy még érdekesebbé tegye a nagy eseményt. — Lehet talán 150 is? •— nagyvonalúskodott Gabika. — Annyi talán nem. —; De legalább húsz? —' Talán, ha jó leszel. Es Gabika megnyugodott. Olyan iskolába kerül, ahol ha valaki jó, talán még 20 tanára is lehet. Önkéntelenül is számolgatni kezdek. Az elemiben négy, a gimnáziumban 26, az akadé­mián 14, nyelvtanárból vagy nyolc, zenetanárom hét, ha .nagyon számolgatom, talán 150 is lehetne? Hát ennyire jó vol­tam vagy ennyit kellett tanul­nom ahhoz, hogy megértsem az életet? Nyári szabadságom alatt fel­kerestem a várost, amelyben iskolába jártam. Alig ismer­tem rá. Égbenyúló házsorok takarták előlem a piros koc­kaköves . iskolaépületet. A ■ homlokzatán új felirat volt. Az ajtóban idegen férfi, nem a mi pedellusunk. Felnéztem az első emeleti ablakra, amely mögött valaha én ültem. Zár­va volt. Ahogy lezárultak mö­göttem a diákévek is. Keres­tem a régi tanárokat. A száz­ötven közül a huszonhatot. Bombatalálat érte, egy kirán­duláson meghűlt, úgy hagyott itt bennünket, Auschwitzban maradt, az aggok menhelyén halt meg. Egy él még, az ott­honban lakik. Megtaláltam. Három kedves kis öreg lakik egy szobában." Mind a három tanár volt. Fél­ve lépek be. Az ablak mellett nagy karosszékben ülve lelek rá egyetlen tanáromra. Rögtön megismer, pedig már nagyon régen látott és sok tanuló for­dult meg a keze alatt. Megölel­jük egymást. Olyan elfogódott vagyok, mintha most lépnék be először az iskolába és ott állnék a tanárom előtt. A töb­biek is felnéznek. Vendég ér­kezett. Egy régi növendék. Mintha kis szomorúság is len­ne a tekintetükben, hogy nem hozzájuk. Bemutatkozom. Drá­ga tanárom örömében még több jót is mond rólam, mint amennyit megérdemlek. A kö­zös asztal vázájába tesszük a külön gonddal válogatott vi­rágcsokrot. Nekem kell a nagy fotelbe ülni. Ez a legjobb, a legkényelmesebb. — Hát mesélj — mondja a tanárom. A másik kettő csen­desen félrehúzódik, ne zavar­jon bennünket jelenlétük. Végignézek a szobán, a meg­fáradt arcokon, a megőszült fürtökön, amelyekből egy szál talán az én telkemen is szárad, a régi fényképeken, dívány­párnákon, az apró tárgyakon, amelyek nélkül nincsenek hét­köznapok és mesélni kezdek. Ügy, mintha ők légiiének be először az iskolába. És én, a jó tanár, nem akarom őket el­riasztani az élettől. Elmon­dom, hogy az élet szép, amerre járok csak jó emberekkel ta­lálkozom, hogy a világ egy és oszthatatlan, hogy fegyverke­zés, gyilkosság, rosszindulat, érdek, mind-mind nem igaz, hogy ai évszakok váltakozása áldás, hogy itt, ez a kicsi fé­szek, amelyben hárman meg­bújnak a legszebb hely a vi­lágon, hogy sokszor gondolok azokra az időkre, amikor még ott ültem velük szemben a padban, hogy jó őket felke­resni és emlékezni a diáké­vekre, hogy hiszek a becsü­let és tisztesség örök diada­lában, az igazság győzelmé­ben, hogy olyan kincseket kaptam tőlük, amelyeket sen­ki el nem vehet tőlem. Hogy a felhők mögött mindig-min- dig süt a nap. Búcsúzom. Megölelnek. Az egyik fekszik az ágyán. —■ Nagy rosszul voltam, de nem vettem be gyógyszert — mondja —, de amíg itt voltál, és hallgattalak semmi sem fájt. Künn megeredi az eső. Mennydörög, villámlik. Haja­donfővel, könnyű nyári ruhá­ban megyek hazafelé. Nem is veszem észre a vihart, úgy ér­zem magam, mint akinek ha jó, talán százötven tanára is lehet még. Gyarmathy Irén l „örülj nagyon Sionnak le­ánya, örvendezz Jeruzsálem leánya! íme jön néked a te ki­rályod; igaz és szabadító ő; szegény és szamárháton ülő, azaz nőstényszamárnak vem­ben.” (Zak 9,9) VASÁRNAP. „Áldott, aki jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban.” (Mt 21,9) Is­mét advent köszöntött ránk. Lila az oltárterítő, akárcsak böjtben. Várakozásról és be­teljesedésről, bűnbánatról és bűnbocsánatról szólnak az igék. Jézusról, aki azért jött el egyszer, hogy azóta Is úton le­gyen hozzánk. Az alázatosság diadalát ján jön. Nyomában mindazok, akiket a karácsony- esti ének majd így nevez: jó­akaraté emberek. Nem célta­lan ez az út. Akkor Jeruzsá­lembe vezetett, emberek közé is. Azóta is mindig oda, ahol emberek élnek, elgondolá­sok születnek és hiúsulnak meg. Jézus útja mindig oda­visz, ahol igazságra és jó szó­ra, emberi méltóságra, mint falat kenyérre éheznek az emberek. Áldott, aki ismeri és járja ezt az utat. HÉTFŐ. „Szeretete által eleve elrendelte, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által, az ő akaratá­nak jótetszése szerint, hogy magasztaljuk kegyelmének di­csőségét, amellyel megajándé­kozott minket ama szeretett­ben.” (Ef 1, 5—6) Sokan mond­ják azt, hogy sorsát senki ki nem kerülheti. Azt is gyakran lehet hallani, hogy minden úgy történik, amint a sors könyvében meg van írva. Mi keresztyének nem tudunk egyetérteni az ilyen felfogás­sal. Életünket nem a vaksors kiszámíthatatlan szeszélye irá­nyítja. Sehol nincs olyan könyv, amely életünk minden eseményét előre és változha- tatlanul megírja. Szabad aka­ratunk van arra, hogy józan értelmünkkel formáljuk éle­tűnek Egyé azonban bizonyos: Jézus Krisztus szeretete által Isten gyermekei vagyunk. Ez életünk nagy öröme és változ­tathatatlan bizonyossága. KEDD. „Az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az ő ara­tásába.” (Mt 9, 37—38) Sokat hallani és olvasni mostanában munkaerőhiányról. Gyárak és vállalatok hirdetnek felvételt és kínálnak kedvező feltétele­ket azoknak, akik náluk vál­lalnak munkát. Gond ez két­ségtelenül, de sokkal nagyobb öröm az, hogy hazánkban min­den dolgos kézbe jut munka. Isten dolgaiban, az evangélium továbbadásában, a szeretet cselekedeteiben, az áldozat példamutatásában állandó a munkaerőhiány. Itt nem egy­szerűen a lelkészutánpótlás dolgairól van szó. Másról és többről. Arról, hogy mindenki, a leggyepgébb és legfáradtabb is továbbadhat valamit Isten szeretetéből. Ez a szolgálat nein nyűgös teher, hanem öröm. Tudunk arról, hogy gyó­gyít a munka. A munkaterá­pia egyre jelentősebb gyógy­mód. Így van ez Isten dolgai­ban is. Kiszikkadt hit éled új­ra, megfakult szeretet virágzik ki és megszokottságba tom­pult egyházi élet újulhat meg a szolgálat útján. Kérjük Is­tent, adjon munkásokat az ő aratásába. Olyanokat, akik örömmel vállalják és járják ezt az utat. SZERDA. — „Jézus mondja: ne nyugtalankodjék a ti szí­vetek; higgyetek Istenben és higgyetek énbennem.” (Jn 14,1) Nyugtalanság sokféle van, de két fő faját ismerjük. Van olyan, amelynek külső és nyil­vánvaló okai vannak és ha ezek megszűnnek, eltűnik a nyugtalanság is. Jobb lakás, helyreállt egészség, megszűnt gondok elűzhetik azt a nyug­talanságot. Van azonban olyan is, amelynek nincsenek nyil­vánvaló okai. Szorongás és fé­lelem a kiszámíthatatlan jövő­től, a múló évek félelme ilyen nyugtalanság. Bízzunk Isten­ben, aki nagyobb a mi szí­vünknél, nyugtalanságunknál is. Gondoskodó szeretetével úgy bíz egymásra bennünket, hogy levehessük egymás vál­láról a külső nyugtalanságot Megváltó kegyelmével pedig megszabadít a múlandóság fé­lelmétől. CSÜTÖRTÖK. — „Aki fes­zületek első akar lenni, legyen a ti szolgátok. Aminthogy az Ember Fia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és adja az ő éle­tét válságul sokakért.” (Mt 20, 27—28) Szeretnénk elsők lenni valamiben. Mennyi tanulás, munka, lemondás és önfegyel­mezés előzi meg azt míg va­laki első lesz egy tanulmányi versenyen vagy sportmérkőzé­sen. Van aki gazdagságával, de olyah is, aki betegségével akar kitűnni. Jézus a szolgálat, a másokért való élet elsőségét hozta közénk. Az az erős, aki gyengék erőtlenségét hordozza, és az a nagy, aki kicsi tud len­ni a kicsinyekért. Szeretetben leszünk igazán emberekké. PÉNTEK. — „Mit használ az embernek, ha áz egész világot megszerzi is, de az életét el­veszti.” (Mt 16, 26) Vannak emberek, akiknek semmi sem elég. Másokéhoz is hozzányúl­nak gátlástalanul, de igényeik nagyobbak lehetőségeiknél. Teljesült vágyaik helyén na­gyobb igények nőnek. Hará­csolok. Mindennek ára van, így tudják, s azt nem, hogy az életet nem lehet megvenni Se­hol nem árulnak tiszta boldog­ságot, s nyugodt megelégedést, megbocsátó szeretetek Ingyen van mindez; csakúgy, mint Is­ten áldása és áz üdvösség re­ménysége. ingyen, mert meg- vehetetlen. Jézus életét adta érte. SZOMBAT. - „Az Isten meglátogatta az ő népét.” (Lk 7, 16) A halál hatalmából sza­badult ki egy fiatal élet és egy másikról, egy édesanya szívé­ről hengerítette el a kétségbe­esés sírkövét Jézus feltámasztó igéje. Meglátogatott az Isten — milyen kár, akkor mondjuk ezt, ha próbatétel vagy beteg­ség nyit ránk vártlanul ajtót Milyen jó volna, ha akkor szólnánk Isten meglátogatásá­ról, ha öröm és békesség jár a nyomában. Advent van. Vall­juk örömmel: meglátogatott az Isten Jézus Krisztus szereteté- ben.. Schreiner Vilmos EVANGÉLIKUS ELET A Magyarország! Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadói D. Koren emi) Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. Vili.. Puskin u- 12. Telefon; 142—074 Csekkszámlaszára: 20.412—vm. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 71.4407 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató TIZEDSZER ÚJRAVÁLASZTOTT PÜSPÖK Az Egyesült Államokban az sest (püspököt). Az egyház- Evangéiikus Wisconsin Synod . , , . . tizedik alkalommal választotta reszhez 381 ^ ember tark>* újra Oskar J. Naumann prae- zik. (epd) LENGYELORSZÁG A Egyházak Világtanácsa fő­titkára, dr. E. C. Blake a Len­gyel Ökumenikus Tanács meg­hívására november 26-án Var­sóba látogat. Az ökumenikus közeledés szellemétől magát ed­dig mereven távoltartó len­gyel római katolikus egyház a látogatással kapcsolatban meg­lepő döntést hozott. A római katolikus egyház titkársága kö­zölte, hogy örömmel vennék, ha sor kerülhetne Blake főtitkár és Wyszinski kardinális talál­kozására. Ugyanakkor közölték levélben a Lengyel ökumeni­kus Tanáccsal, hogy római ka­tolikus részről készek hivata­los kapcsolatok felvételére isi (epd)

Next

/
Thumbnails
Contents