Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-11-07 / 45. szám

A KGST egyházi szemmel

Luther biblia-értelmezése

Felvetődhet valakiben a kérdés, hogy vajon egyházunk lapja közgazdasági kérdésekkel is foglalkozni kíván? Valóban, a cím erre engedne következtetni. Hadd válaszoljak tehát gyorsan: a címben vázolt témához nem közgazdászként kívánunk hozzászólni. Ismert, hogy egyházunk minden szinten szocializmust építő társadalmunk részének tudja magát s ebből eredő feladatainak is ennek megfelelően tesz eleget. Mi, az egyház népe tehát benne élünk társadalmunk mindennapi életében és nem kívülről —• mintegy páholyból — szemléljük azt.

Törekvésünk, hogy az egyház minden tagjában tudatossá érjék: az egyház nem különálló, exkluzív testület, amely csak az ember üdvösségét szolgálja, hanem a krisztusi szeretet hordozója is, amellyel az emberiség jólétét, elégedettségét, boldogulását munkálja. Ebből következik az is, hogy nincs az életnek olyan területe, amelyet ne éreznénk magunkénak valamilyen módon. Ez alatt nem a beleszólás jogát értjük, hanem az együttmunkálkodás kötelességét. Különös is volna, ha az egyház a szakmai hozzáértés igényével hallatná szavát, pl. az atomkutatás, vagy akár a közgazdaság területén, de nem lenne helyes, ha valaki úgy vélné, hogy ez vagy az a szakterület közömbös maradhat az egyház számára. Az egyház nem lehet közömbös semmi iránt azon az alapon, hogy érinti-e vagy sem az ember üdvösségét, mert erkölcsileg minden területen osztoznia kell a felelősségben. Amelyik egyház nem emeli szavát a hódító háború, vagy az atomerő nem békés célokra történő felhasználása ellen, osztozik a romboló erők felelősségében.

Mi is az a KGST, vagy teljes nevén: a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa? Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy 1949- ben alapította a Szovjetunió és 7 népi demokratikus állam. Figyelemmel arra, hogy a gazdasági együttműködés elősegítette ezen országok népgazdaságának sikeres fejlesztését és meggyőződve arról, hogy gazdasági együttműködésük fejlődése elősegíti az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányában megjelölt célok elérését, 1959. december

14-én megállapodtak a Tanács alapokmányának elfogadásában. Ez az alapokmány tartalmazza és szabályozza a KGST céljait, tagságát, szervezetét és a szervezet feladatait, jogkörét. A KGST szervei: a) a közgyűlés, b) a tagállamok tanács képviselőinek értekezlete (másként is ismert: a végrehajtó bizottság ülése), c) az állandó bizottságok (ezek szakbizottságok), d) a titkárság.

A KGST a tagországok közti áruforgalom fejlesztésében tölt be jelentős szerepet, továbbá előmozdítja a .műszaki és tudományos eredmények cseréjét. Ahhoz, hogy az áruforgalom növekedhessék, magától értetődően az ipari termelést növelni kell. Az ipari termelés a KGST-országokban gyorsan növekedett és a fejlődés üteme meghaladja a tőkés államokét.

Különösen nagy előnyt jelent a KGST-ben megvalósuló nemzetközi munkamegosztás a kisebb nemzetek iparának. Ez lehetővé teszi ugyanis a kisszériás termelésről a gazdaságosabb nagyszériás termelésre való áttérést. Elég utalnunk itt — hiszen a sajtóból eléggé ismert — a magyar autóbusz- gyártás termelési volumenének állandó növekedésére. Az Ikarusz-buszok gyártása elsősorban a Szovjetunió és az NDK megrendelései következtében az eredetileg 1—2000 db-os évi mennyiségről most már a 7000 és rövidesen a 10 000 db-os mennyiségre emelkedik. Ez pedig nemcsak európai, hanem világviszonylatban is élen járó helyet jelent az autóbuszgyártásban.

Emlékeztethetünk a Barátság Olajvezetékre, amely kőolajat szállít hazai feldolgozásra, vagy a villamos energia nemzetközi távvezetékre, amelyen a Szovjetunió olcsóbb áramot szállít nekünk, mint amennyiért azt kedvezőtlenebb körülményeink folytán mi állítjuk elő. A távvezeték- rendszer lehetővé teszi, hogy a csúcsidő eltolódásait kihasználva mi is adjunk időlegesen áramot a szomszédos államoknak, így Csehszlovákiának, s ez segíti a kapacitás jobb kihasználását, olcsóbbá teszi áramfelhasználásunkat.

A KGST-keretében általában kétoldalú szállítási állam- szerződések élnek, hosszabb távú egyeztetett tervek figyelembevételével.

Még sok és nagy lehetőséget rejt magában a KGST-szerve- zet, különösen, ha megvalósulhatna a sokoldalú (multilaterális) elszámolási rendszer. Egyik előfeltétele ennek, hogy valamennyi résztvevő, a tervezett és szabályozott piaci rendszernek nevezett gazdasági mechanizmussal gazdálkodjék, hasonlóan hazánkhoz.

Miért van hozzá közünk? Mert az Alapokmányban megjelölt célok egyike az életszínvonal javításához való hozzájárulás, a szervezet pedig a részt vevő nemzetek egyetértését és békés együttműködését szolgálja a résztvevők, de a világ más nemzetei javára is.

Erre pedig az egyház is csak igent mondhat

Szent-Ivány Ödön

Több olyan Luther szobrot, vagy róla készült festményt láttam, ahol a művész Luthert Bibliával a kezében ábrázolta, mert úgy érezte ez a jellemző reá. Ebben nagy igazság van. Luthert a Biblia olvasása, Isten igéjének tanulmányozása tette reformátorrá.

Az Ágoston-rend szabályai — ennek a rendnek lett Luther tagja — előírták a Szentírás tanulmányozását. E tanulmányozás közben szüntelenül szívének arra a nyugtalanító kérdésére keresett választ: hogyan találhatom meg a kegyelmes Istent. Sok belső vívódás, gyóntatójával való elmélyült beszélgetés, imádság között kereste a Szentírás értelmezés első tételét: törvény vagy evangélium. Ilyen személyes hitben megharcolt belső vívódásban bomlott ki előtte a Szentírás örömhíre az ember számára: az igaz ember hitből él, Isten szeret, irgalmas a megtérő bűnös számára. így vált a Biblia a rendszeres olvasás közben számára létfontosságú üzenetté, mindennél nagyobb tekintéllyé. Ez a személyes átélés teszi érthetővé, hogy a wittenbergi egyetemi tanársága idején, amikor is éppen a bibliai-tanszék professzora volt, az akkori egyházi életben tapasztalt visszaéléseket éppen a Biblia igéi alapján bírálta meg. Itt jutott el arra az alapvető felismerésre, hogy a Biblia tekintélye számára

Az Összafrikai Egyházi Konferencia főtitkára, Burges Carr Nairobiban egy sajtókonferencián kifejtette, hogy az afrikai egyházak a rasszizmust Afrika és az egész világ békéje nagy ellenségének tartják. Ezért nem

0.1 ciciért zári olr mno' a-r-rtal InrvöV

több, mint a pápák, vagy a zsinatok tekintélye. Ez már reformátori felismerés volt. A lipcsei vita során már szilárdan erre a szentírási alapra helyezkedett Eck Jánossal szemben.

Innen érthető az is, hogy élete minden fontos eseménye előtt a Bibliában kereste az útbaigazítást. Gyakran idézte a Biblia egyik-másik részét. Különösen is sokszor Rm 10, 17-et „Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus igéje által”. Ez az ige döntő fontosságú számára és ezért a hallott igére helyezi a főhangsúlyt. Olyan jól ismerte a Szentírást, hogy gyakran hosszabb részeket is pontosan, emlékezetből idézett belőle. Mondotta: a Szentírás minden igéje forrás, amelyből az üdvösségre szomjazok meríthetnek.

Mindez együttesen alakította ki Luther biblia-értelmezésének alapelvét, amit így fogalmazott meg: „wasChristum treibt”, ami Krisztusra mutat, hozzá irányít. Ezt mondotta: ...ha ennek a követelménynek valamelyik irat megfelel, akkor az apostoli, még ha Judás vagy Pilátus írta is, ellenkező esetben nem érdemli meg az apostoli nevet, ha mindjárt Péter vagy Pál apostoltól származna is.” Ebből következik számára az a bibliakritikai felismerés, hogy egyrészt, a Biblia isteni és tökéletes, mert egyetlen

Európa és Amerika keresztyénéi az Egyházak Világtanácsa keretében programszerűen küzdenek a faji megkülönböztetés ellen, hanem az afrikai egyházak közössége számára külön saját programot igyekeznek kidolgozni és végrehajtani. (epd)

tartalma Jézus Krisztus, másrészt viszont egyes iratai emberiek ezért hiányosságok és tévedések is vannak benne. Ebből logikusan következik Luther számára, hogy nem szabad sohasem a Biblia egyes részeit, verseit kiszakítani az összefüggésből, mert akkor könnyen tévelygésre juthat az ember, hanem mint egészet kell értelmezni. Ezért mondotta tanácsként mindenki számára, hogy a Szentírás önmagát magyarázza. Az összefüggésekben bontakozik ki igazi belső gazdagsága. Ezek mögött az elvi megállapításai mögött mindenkor felismerhető a személyes élménye, amellyel a Szentírás ismeretére eljutott. Tudatosan hangsúlyozza ezért Isten Lelkének vezető, értelmező, megvilágosító szerepét a Biblia tanulmányozásban.

Látta azonban Luther azt is, hogy szektás rajongók éppen erre a Lélek általi vezettetésre hivatkozva jutottak tévelygéseikre. Ezért mutatott rá, hogy van egy biztosítéka annak, hogy helyes úton maradjunk. Az ige és a Lélek kölcsönhatásban vannak. A hűséges és alázatos igehallgatás nyomán világosít meg a Lélek és a Lélek által megvilágosított ige terem igazi megértést, mindez Isten kegyelmi ajándéka. Ezért tudott Luther olyan áhítattal, nyitott szívvel elfogadásra kész lélekkel a Biblia mellé ülni, hogy keresse benne Isten üzenetét.

A Krisztusra mutatás alapelve egységben mutatja a számára az Ó- és Újszövetséget. Ezért is értelmezte a zsoltárokat is úgy, hogy azok Krisztusra mutatnak.

Luther korának nagy szellemi áramlata a humanizmus. Ennek vezére Erasmus. Számára a Biblia inkább csak irodalmi emlék. Luther a humanisták szellemi eredményeit átvéve, a Biblia szövegkritikai eredményeit felhasználva, azok által hitében még jobban megbizonyosodva, a humanistákkal szemben a Szentírást Isten kijelentésének vallja, így folytat kétfrontos harcot mind a racionális, mind a spirituális tévelygés ellen. Ebben a harcban újra és újra szilárd alap számára a korábbi hitbeli vívódása, amely mindig új örömmel bizonyítja a számára, hogy a Bibliában az élő Isten hajol le a bűnös emberhez és Krisztusban bocsánatát és kegyelmének örömét, békességét ajándékozza.

Ez a személyes átélés egyúttal azt is jelenti a számára, hogy a Biblia „mündlich Wort” azaz hirdetett ige. Ezért szeretett ő annyira prédikálni. Egyetemi előadásai mellett szinte minden vasárnap ott áll vagy a wittenbergi városi vagy a vártemplom szószékén, így érett számára életté az olyan sokat hivatkozott Római levél-beli ige: „a hit hallásból van ...” Prédikációja pedig igazi tanúskodás arról az átélt, megtapasztalt boldog élményről, hogy az Isten igazsága Krisztus, minden hívőnek üdvösségére.

Az az egy esztendő, amit a Wartburg várának lakójaként tölt barátai védelmében, nem kesergésben, de nem is szórakozásban telik. Szobájának ablaka késő éjszaka is világos. Gyertyák rőt fénye mellett könyvei között imádság és megfeszített szellemi munka között fordítja német nyelvre az Újszövetséget. Ez nemcsak hallatlanul nagy lelki munka, átültetni egy másik nyelvre a Szentírás súlyos üzenetét, Isten igéjét, hogy az pontosan, hűségesen kövesse az eredetit, hanem óriási szellemi munka is, hiszen ezzel a fordítással formálja ki Luther a német irodalmi nyelvet. Élete is szinte együtt ég a kis gyertyákkal: Vállalkozása túlnő a német nyelv határain, hiszen példát ad és az ő kezdeményezése nyomán a reformáció' előrehaladásával együtt jár, hogy különféle népek nyelvén, nemzeti nyelven mindenki száma-; ra hozzáférhetően, megértbe- tőén szólal meg Isten. Készül-' nek sorra a nemzeti biblia- fordítások. Isten igéje eléri a nép egyszerű fiait és leányait, ahogyan ő mondotta a Hanzi-; kát és Katákat. Eljut a mi népünkhöz is és meszeltfalú kis falusi házakban édesapák betűzik a család figyelme között a Bibliát és megszólal az Isten igéje magyarul is. Ez is odatartozik Luther bibliai értelmező elvei közé, mert szerinte a Szentírás „Höre Buch”,’ olyan könyv, amit hallgatni kell.

Ma is így indít minket is Luther tanítása arra, hogy az igét olvassuk, hallgassuk és tanuljuk. Csak így jutunk mi is élő hitre, Krisztus igazi ismeretére, benne megtalált békességre, az ő nevében végzett szolgálatra családunk és népünk körében. így tanított Luther is. Ez a mi tőle való örökségünk.

Sólyom Károly

BÁTRÁN!

Megszállottak

Menni, menni, menni, sohasem pihenni.

Előttünk a sztráda, az élet nem drága.

Akárhogy is essék, fő a nagy sebesség.

Mennek zöldek, kékek, feljajdulnak fékek.

Ördög sarkantyúzzon, ha ezt le nem húzom.

De összetört gyatrán most ül kinn a padkán.

Mennek, mennek, mennek, sohasem pihennek, s akik élők voltak estére tán holtak.

S nagyon későn végre felnéznek az égre.

Gyarmathy Irén

AFRIKAI EGYHAZAK A RASSZIZMUS ELLEN

Tűnődés Reményik-versekkel

Harminc évvel ezelőtt halt

meg Kolozsvárt Reményik Sándor. Versei nem aranyfénnyel és rózsadísszel sugároznak, hanem egyszerű őszinteséggel. Ol- doznak és kötöznek, szilárdítják emberségünket, elűzik a magányt s idegenséget. Hit és bizalom táplálta, élménye és ereje az evangélium volt, testvériség és szeretet áradt soraiból. Az ember azonosodott benne a költővel. Tiszta lény volt, mint a hegyi forrás, gyönge testben is erős és hűséges. Nincs benne semmi képmutatás, semmi túlzás. Erdély magyarsága volt a társadalmi modellje, de amit mondott, mindenki meghallgathatja. Erkölcsi felszabadító erő van lírájában, a legnagyobb érték, amit költemény rejtegethet. Reményik Sándor lírai klímája ma is töretlen és teljes.

Minden sora hivő és tiszta lelket kíván. Ebben a költészetben nincs ellentmondás, mint a társadalomban volt, mely körülvette, s amelytől a költő függetlenségét csodálatos erővel meg tudta védeni Mondanivalóját akkor találta meg, mikor minden rommá változott. / „Nincs fundamen- tom és nincsen orom. / Csak fű a rom felett / S a fű közt egy- egy csőr les nefelejcs.” / Ezt a megindító képet örökítette meg önmagáról: I „Állok a fű közt, a romok felett / A nefelejcsek kicsi, kék fejét / Simogatja kezem. l Míg álltái: értetlenül

néztelek / Most rád ismerve nézlek, réveteg / S imádlak romjaidban — nemzetem” / Ezzel a magatartással kapott szerepet.

Iszonyodott a hazug szótól, az erőszaktól, a vértől, a nép- bolondítástól, s mennyit kellett ebből észlelnie körös-körül. Inkább álmaiba menekült, ahol szíve szerint merte mondani, hogy a körülvevő vak világban „egyetlen tett a költő álma volt.” Ezzel a lélek ellenálló erejére utalt, a legfőbb s legdöntőbb erőre, az emberség hiteles alapjára, mely minden külső jelentkezésnél, színnél, karlengetésnél, zászlónál, indulónál nagyobb, mert bensőséges, jellemalakító erő. Reményik Sándor a magyarságot egynek érezte az igaz jellemmel. Nehéz szépségben látta és láttatta a magyart, az emberséges jellem szépségében, s nem hagyott kétséget afelől, hogy ez a szépség azonos Jézus tanításával. Saját légköre van tehát, amely minden más líra légkörétől elüt, olyan, mint a havasok fényszárnyú levegője ahhoz a koszos levegőhöz képest, amelyben a városokban fulladozunk s daganatok megszerzésére összekarcoljuk szervezetünket. A Reményik-versek tiszta légkörében boldogan azo- Knosodunk eszményeinkkel.

Hitből táplálkozott minden verse, ritmusa, egész szózenéje. Nem szűrődött át fogain híg szó, széptevő rím, önmagában gyönyörködő hasonlat.

Csak azt írta, amit a hite diktált, miden verse kemény dik- ció és szembenézés. Reményik fő jellemvonása, hogy nem félt. A tiszta jellem nem fél. Nincs mitől tartania; ha költő: verse szembenéző bátorság,

hitvallás. Ady után újra élménye a magyar protestantizmus, a forrásvízű, a forradalmi. Reményik forradalmisága lélek- építés és erkölcsi vállalás. Nem hitt abban, hogy bárki belső meggyőződés nélkül vállalhat eszme-szolgálatot, azaz építhet társadalmat, javíthatja a nemzetet. Lírája a magyar közösség öntudata. „Ügy beszéljen ma ki-ki magyarul, mintha imádkozna.” Van-e ennél bölcsebb ige édes anyanyelvűnk védelmére?

Ismeretes az a verse, amelyben válaszolt a kérdésre, miért hallgatott el Végvári jelzésű, riasztó, dacoló, harcos verseivel. Mert megnőtt a hite, hogy az igazi magyarság a belül hordozott, ami fegyverrel és csellel ki nem irtható, vagyis ugyanaz, ami a vallásos érzés, a hit. Ebben a versben van a döntő Reményik- közlés: „Nem a mi dolgunk igazságot tenni. A mi dolgunk csak: igazabbá lenni”. Ennél becsületesebben senki sem fejezte ki a nemzeti lét értelmét kortársaink közül. Ez a két verssor felírható naptárainkba, beiktatható napi merengéseinkbe. Benne van a versben,

hogy a költő az igazságtevést Istenre bízza. De Isten igazságosztásához arra van szükség, hogy igazabb emberekké, tisztákká, becsületesekké váljunk. Nem a nemzeti vakbuzgóság üdvözít, hanem az emberség teljessége. Ez a teljesség azonos a magyarsággal. Nem volt nacionalista, mert nem irigyelte azt, ami a másé. Saját nemzetét pedig úgy szerette, hogy folyton javította, tökéletesnek kívánta. Így nézhetünk fel Reményik Sándorra, aki cáfolhatatlanul bírálta az uralkodó osztályt, ne rontsa népünket, mert földrajzi helyünkön csak a leghősibb emberséggel állhatunk meg, erkölcsi fölénnyel, ahogy ő állott egész életével kortársai fölött.

A türelmet állócsillagának nevezte. Evek hosszú tapasztalatából tanácsolta nemzetének az építő, önmagunkat csiszolótisztító, áldó-csitító türelmet. Hisz hoz az élet mindennap ösztönzést a kitörésre.

Reményik Sándor láthatóan- érezhetően magyar költő, nemzetéhez szólt, mint minden nagy költőnk, s az írás leghat- hatósabb formájában, a versben, épülésünk-fejlődésünk egyetlen biztos útját ajánlotta, az önnevelés útját, a tiszta jel- lemmé-csiszolódást, az igazságosztó és életosztó emberséget.

Szalatnai Rezső

Hogyan lehet jó lelkiismerethez jutni? Megmondom: ha bátran odamégy ahhoz, akit megbántottál — szüléidhez, tesvéredhez, barátodhoz — és bocsánatot kérsz tőle. Ettől a bátor lépéstől félt Jákob. Érthető, mert Ézsau nagyon haragudott rá. Sok mindennel próbálkozott segíteni magán: udvariassággal, imádsággal, Ézsaunak küldött ajándékkal.

Mindez csillapította rossz lelkiismeretét egy darabig, de nem szüntette meg. Meg kellett tennie az utolsó lépést is. Lesz ami lesz, Ézsau szemébe nézni és bocsánatot kérni. De honnan vette ehhez a bátorságot? Hogy szabadult meg rettegésétől és gyávaságától? Most éppen erről lesz szó.

Már csak egy folyó választotta el Jákobot szülőföldjétől. Könnyen át lehetett volna menni, mert egy gázlónál álltak meg, a Jabbók révénél. Leszállt az este. Jákób átszállította egész családját, minden vagyonát a túlsó oldalra, maga azonban nem mert átkelni a réven. Egyedül töltötte az éjszakát a folyó innenső partján.'

Imádkozott. És íme, az éjszaka sötétjében egy férfi küzdött vele egész hajnalig. Ez a különös férfi Jákób gyávasága ellen küzdött azért, hogy bátor hithez juttassa. Kemény küzdelem volt. A küzdelemben Jákób csípője úgy megrándult, hogy alig tudott járni, csak bicegett. Jákób minden erejével belekapaszkodott. A férfi megszólalt: hagyd abba a küzdelmet, mert nemsokára virrad. Jákób, amikor észrevette, hogy a különös férfi ott akarja hagyni, megijedt és felkiáltott: Nem bocsátalak el tégedet, míg meg nem áldasz engemet! Az idegen ekkor így szólt: Eddig Jákobnak, csalónak neveztek. Most új nevet kapsz. Ezentúl Izraelnek nevezzenek, ami azt jelenti: Istennel küzdő. Mert te Istennel küzdöttél és győztél. Ezután megáldotta Jákobot. Eltűnt.

Felkelt a nap. Jákobnak fájt a csípője. Bicegett. De bátran bicegett .Átment a folyón. Mielőtt átkelt volna, egy követ állított fel emlékeztetőül és elnevezte azt a helyet Isten arcának, az ő nyelvén: Peniél- nek. Így szólt: szemtől szembe találkoztam Istennel és mégis életben maradtam.

A bocsánatkéréshez bátorság kell. Ezt a bátorságot te is megkaphatod, mert maga Isten küzd a mi gyáváságunk ellen. Ezt a bátorságot -hitnek is nevezzük. A gyávaság nagy baj, a hit bátorsága áldás életünkben. Te se hagyd abba a küzdelmet, míg Isten meg nem áld téged is. ,