Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-09-26 / 39. szám

A szelővessző értele gyümölcsében vsn

Jáuos 15, 1—5 i

A felolvasott szentige a keresztyén embernek Jézussal való elszakíthatatlan kapcsolatának, közösségének szükségességét világítja meg, és rámutat e kapcsolatból, közösségből folyó gyümölcstermő keresztyén életfolytatásra.

„Én vagyok az igazi szőlőtö és az én Atyám a szőlőműves”

— monja Jézus, Igen, az Atya az emberiség történetének egy általa meghatározott idejében, földünk egy általa kijelölt helyén beleplántálta a földbe az igazi szőlőt: elküldte a mi embervilágunkba Fiát, Jézus Krisztust, benne és általa az ő szeretetét azzal a rendeltetéssel, hogy sok-sok szölövesszőn, sok-sok emberi életen keresztül beleáradjon az emberi szívekbe, átjárja az emberek életét, hogy növekedjék földünkön az emberek között az egymás iránti segítő szeretet, megértés, békesség.

JÉZUSBAN AZ ÜJ ÉLET JELENT MEG.. Tanításai, tettei mind-mind az ember életét és boldogságát szolgálták. Nemcsak hirdette Isten országának eljövetelét, nemcsak tanította az embereket Isten akaratának megélésére, hanem állandóan cselekvésben volt, bebizonyította: hogyan kell és hogyan lehet övéinek megélni, cselekedni a szeretet kettős nagy parancsát.

— Igazsága és szentsége azonban keményen elítélt övéi életében minden bűnt. Elítélte a képmutató álszent vallásoskodást, a felebarát iránti szeretetlenséget, mindent csak magának megszerezni akaró önző magatartást, a csalárd úton szerzett vagyont, a másik ember halálát akaró szándékot. — Az ember életéért nem riadt vissza a legnagyobb áldozattól sem: a golgotái kereszthaláltól. Éppen engedelmes halála által lett életét, üdvösséget adó igazi szőlőtővé. Szent vacsorájában adja a bűnbánó keresztyénnek drága ajándékul a bűnök bocsánatát és lehetőséget a gyümölcstermő, akaratát teljesítő, a felebarát javát előmozdító szolgáló keresztyén élet folytatásra.

Istennek Jézus Krisztusban megnyilvánult cselekvő szeretet e kell, hogy a keresztyén embert cselekvésre, gyümölcstermésre késztesse.

A természet világában a szőlővessző értéke nem önmagában van, hanem, az általa hozott és beérlelt ízes gyümölcsben. A keresztyén ember élete sem lehet öncélú, csak a maga javát, előmenetelét és boldogságát kereső élet. Életének értelmet, értéket gyümölcstermése ad.

IGEN, GYÜMÖLCS KELL, SOK JÖ GYÜMÖLCS KELL! Isten ezt keresi a keresztyének életeben. Isten akarata nem az, hogy a keresztyének dísznövényekként, díszfákként éljenek, Ö hasznot hozó, jó gyümölcsöt érlelő vesszőkként, fákként akarja látni a keresztyéneket

Fái apostol a galatákhoz írott levelében nagyon érthetően és mindenki számára világosan sorolja fel a Lélek jó gyümölcseit. ..A Lélek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.” (Gál 5, 22—23)

LÁTHATÓVÁ KELL LENNI A JÓ GYÜMÖLCSNEK! Ha ezek a gyümölcsök csak a szív belső, titkos érzései maradnak. a templomok csendjében és áhítatában, és nem lesznek láthatók a dolgos hétköznapok során a család, a társadalom, a munkahely, a nép és az emberiség érdekében, akkor csak legjobb esetben virágzó a keresztyénségünk, de nem gyümölcsöző. Könnyű a templomban keresztyénnek lenni, mert ott megajándékozott vagyok, hisz az igén és a szentségeken keresztül az élő Krisztus szolgál nékem, de sokkal nehezebb keresztyennek lenni a templomajtón kívül a hétköznapok során egyéni és közösségi életünkben, amikor nekem a megajándékozottnak kell szolgálnom: megbocsátanom, megbékélnem a haragossal, bátorítanom a csüggedőt, hűséges helytállásra biztatnom munkatársaimat, nemes célok érdekében áldozatot hoznom. Valóban a gyümölcstermés akkor lesz láthatóvá életünkben, ha a templomi istentisztelet nem fejeződik be a templomajtó becsukásával, hanem a közös ének, az ima és a meghallgatott Ige nyomán életem szolgálattá lesz családom, társadalmam. népem és az egész emberiség javára.

MIKOR LESZ A MA ÉLŐ MAGYAR EVANGÉLIKUS KERESZTYEN ember élete szolgálattá családja számára? Az új iskolai év megkezdésével szeretném hangsúlyozni a szülök felelősségét, gyermekük, illetve gyermekeik iránt. Nem lehet közömbös a szülök számára az, hogy gyermekeik akár alsó fokon, akár középfokon, akár felsőfokon elvégzik-e becsülettel az iskola által rájuk rótt feladatot, és hogyan készülnek fel népünk boldogabb jövőjének építésére, vagyis hasznos tagjai lesznek-e a szocializmust építő társadalomnak. A keresztyén élete akkor lesz szolgálattá családja számára, ha keményen ellenáll minden olyan kísértésnek, amely a családi élet tisztaságát veszélyezteti. Mert minden erkölcstelenség nemcsak Is- tenellenes, hanem nemzetellenes is.

MIKOR LESZ A MA. ÉLŐ MAGYAR EVANGÉLIKUS KERESZTYEN ember élete szolgálattá a mindennapi munkával társadalma, népe számára? — Akkor, ha munkáját — bárhol dolgozzék is — hivatásból becsülettel végzi Isten előtt való felelősségben és az embertársainak, javainak előmozdítására Az ilyen munkavégzés örömöt jelent és nem kényszerű nyűgöt, melyet immel-ámnuil végez az ember. Az ilyen eredményes munka segíti népünket egyre előre a szocializmus építésében és növeli, egyre magasabbra népünk életszínvonalát. Ennek eredményeként épül egyre több lakás, iskola, kórház.

Hogyan lesz szolgálattá a mában élő magyar evangélikus keresztyén ember élete a feszültségekkel terhes világban az emberiség számára? — Ügy, hogy segíti és támogatja azokat a törekvéseket, amelyeket jóakarata emberek és népek tesznek az emberiség békéjének megőrzéséért, a társadalmi igazságosságért. a leszerelésért, a tömegpusztító fegyverek megsemmisítéséért. Ügy, hogy meghallván betegek, nyomorban élők, éhezők, otthonukból elűzöttek segély kiáltásait, minden eszközzel segíti ezeket. — íme. a sok közül néhány konkrét lehetőség a szolgálatra, a cselekvésre, vagy ha úgy tetszik az ige szavaival: gyümölcstermésre.

A GYÜMÖLCSTERMÉS SÜRGŐS! Mert Isten „minden szőlővesszőt, amely gyümölcsöt nem terem, lemetsz, mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt. teremjen. Ti már tiszták vagytok a beszéd által, amelyet hirdettem nektek.”

A második világháború után Isten sok mindent megítélt magyar népünk és evangélikus egyházunk életében. Népünk életében megítélte az elavult társadalmi, gazdasági és politikai rendet. A történelmet formáló szent Isten népünket új útra: a szocializmus útjára vezette. Ezt az új rendet, Isten kezéből fogadjuk el, támogatjuk, segítjük a hit szabadságával, a szeretet kötelezésével mindabban a jóban, ami népünk szebb és boldogabb életét előmozdítja. Ebben az új társadalmi rendben élnek, dolgoznak, szolgálnak becsülettel és hűséggel egyházunk hivő tagjai is a nem hívőkkel a különböző munkahelyeken: gyárakban, üzemekben, téeszekben, hivatalokban és egyéb munkahelyeken.

AZ ÜJ MAGYAR VILÁGBAN magyar evangélikus egyházunk is új utat kezdett. Megtanította Isten egyházunkat és annak hivő népét hitből élni, rávezette az egyházat és annak hivő tagjait az emberért való szolgáló szeretet útjára. Egyházunk járja ezt az új utat, amely jó út számára. Szolgál a felsőbbségért való imádkozással, szolgál a szentségek kiszolgáltatásával, szolgál Isten igéjének hirdetésével, hogy az Ige tisztítsa a hívők életét, hogy életük még gazdagabb legyen a gyümölcstermésben a család, a társadalom, a nép és az egész emberiség számára. Ebben a szolgálatban van c magyar evangélikus egyházunk hivatása, küldetése az új társadalmi rendben.

Készletek Bachát István váci lelkész .rádiós igehirdetéséből

A bizalom légkörében

Részletek Virágh Gyula pesti esperes székfoglaló beszédéből

Bizalmat kaptunk

Az, hogy egy lelkész hisz abban, hogy „szolgálata nem hiábavaló az Orbán”, egyáltalán nem különös, ez a minimum.

Utunk buktatói, vagy külső kísértések elbizonytalaníthat- ják azt a közös meggyőződésünket,a mit törvényalkotó zsinatunk „Ünnepélyes Nyilatko- zat”-a így fogalmazott meg: „A Magyarországi Evángélikus Egyház a történelmet formáló Isten akaratából él a magyar hazában és népe közösségében; ezért a szocializmust építő Magyar Népköztársaság törvényes rendjének megbecsülésével a megkötött egyezmények szerint a kölcsönös bizalom és megértés szellemében végzi igehirdető munkáját, és szolgáló szeretettel vesz részt népünk építő munkájában.”

Ügy döntöttünk tehát, hogy hitünket ideológiával, meg nem oltva szolgáljuk az ország javát, népünk érdekeit, vagyis részt veszünk a szocialista haza felépítésében. Ezt a hitből fakadó egyértelmű döntésünket sok jó következménnyel áldotta meg az Isten. Első az: bizalmat kaptunk arra nézve, hogy hitünkből falcadó szolgáló szeretetünket megmutathassuk. Részt kértünk, és kaptunk a Népfront munkájából. így a társadalom egész szélességében gyakorlati érintkezésbe kerültünk társadalmunk minden rétegével.

Második áldásként említem: sok jó tapasztalatra tettünk szert és bibliai kifejezéssel élve. a távol valókból, közel valókká lettünk. Jellemző az a megfogalmazás amit ezzel kapcsolatban az utolsó Párt- kongresszus adott, „A Hazafias Népfrontban együtt vannak a hívők és nem hívők, állami tisztviselők és az egyházak képviselői”. „A Népfront mozgalomtian való közös részvéte] pedig jól példázza, hogy különböző világnézetű emberek között is lehetséges kölcsönös megbecsülés és jó együttműködés olyan közös célok érdekében, amelyek a nép boldogulását, hazánk javát szolgálják.” Tapasztalatokat tehát nemcsak mi gyűjtöttünk, hanem rólunk és munkánkról is. Tény, hogy nyugodt egyházi életet élünk. Az is tény azonban, hogy előzőleg magunk között és folyamatosan gyomlálgatni kellett a mártír egyház hamis koncepcióját és a rossz helyen alkalmazott szenvedés teológiát.

Ebben az atmoszférában alakulhatott ki egy nagyszerű és eredményes párbeszéd a hívők és nem hívők között a

útját járó egyház papjainak és híveinek az „Üj úton” című könyvét kezünkbe adta. Személyesen én sokat köszönhetek ennek. Ugyanúgy vallom, hogy keresztyén életünk és gyakorlatunk az igéből indul.

Ezért döntő igehirdetésünknek milyensége. Azt a prédikációt tekintem célbatalálóV így áznunk kell magyar

evangélikus egyházunk egységére! Amikor nem tagadom meg a karizmák sokféleségét és a különböző színeken át kapott ajándékok .értékét — ugyanakkor határozottan ellene vagyok a helyén nem való eredetieskedésnek. Becsüljük meg országos lapunk szolgálatát, kísérjük legalább olyan

Vendégek az esperes-iktatáson

nak, amely azon tűi, hogy teológiailag jól alapozott, a legvalósabban rámegy a bizonyságtétellel célba vett ember élethelyzeteire. Egyéni életút kísértéseire és gondjaira, amint az a szocializmust építő élet keretei között sajátosan jelentkezik. Nem úgy értem, hogy szocializmust prédikáljunk, de a szocializmus körülményei között élő embernek kell tolmácsolnunk, hogy Isten jóindulatú hozzánk, keres bennünket és tud segíteni rajtunk problémáink között.

Együtt népünkkel

Ugyancsak vallom, hogy az evangélikus lelkész, amikor hűséges bizonyságtevő, ezzel még nem teljesítette maradéktalanul tiszte követelményeit. Meggyőződésem, hogy híveinknek szükségük van szolgálatunkra és a gyülekezeti közösség támogatására. Személyenként kell tudnunk érintettségüket és gyengeségeiket és figyelmesen segíteni lelki épen maradásukat. Ennek többek között az is feltétele, hogy „hitünk mellé fűzzünk tudományt”. Ismerni kell a közösségek személyiséget alakító szerepét. Ugyancsak társadalmunk kérdéseit, világosan kell látni a nemzetközi élet buktatóit. Ezek birtokában személyes állásfoglalásunkkal kell segítenünk hittestvéreinket döntéseikben.

Ügy látom és azt vallom.

figyelemmel és megbecsüléssel vezetőink minden egyes megnyilatkozását, mint ahogy azt határainkon kívül is megteszik.

Tanuljuk meg értékelni és követni elöljáróink valóban nehéz és áldozatos szolgálatát! Megértésünk és megbecsülésünk jeleként ne okozzunk számukra oktalan terhelést Legyünk ügykfezelésünk- ben pontosak, rendszeresek és világosak. Az egyház nemcsak organizmus, hanem organizáció is. Kérem azért szolgatársaimat, hogy ennek rendjére fegyelmére közösen őrködjünk.

Együtt

az egyházmegyében

Egyházmegyénkben a szolgáló egyház mindennapi megnyilatkozását annak a humánus társadalmi rendnek lélekkel telített megélésében tudjuk, amelyben benne élünk. Ha mi igazán keresztyének vagyunk, a keresztyén etikum egyben társadalmi értéket is képvisel. Reménység, munkakedv, türelem, jó feltételezés és fegyelmezettség, az emberi és társadalmi tulajdon megbecsülése stb. nem speciális keresztyén jellemvonások, de hitünk áldásaként élünk velük. A keresztyén hit sorban meghozza helyes etikai döntéseit, és bizonyos készség alakul ki bennünk, hogy ezt

a hétköznapok sodrában újra és újra megéljük. Ez a beállítottság nemcsak személyi érték, de nagy társadalmi pozitívumot is képvisel.

Az etikum témája után hadd szóljak néhány szót gazdasági kérdéseinkről is. Hiszem, hogy el fogjuk érni azt a célkitűzést, hogy gyülekezeteink komolyabb áldozatvállalásra is képesek lesznek. A csakugyan szükséges egyházi épületek és- felszerelés méltó formában, állapotban való megtartása nem külföldi segéllyel oldható meg igazán, hanem híveink személyes szolgálatának kiszélesedésével..

Hogy milyen módszerekkel fogom ezeket a célokat megközelíteni, arra nézve vannak korábbi esperesi működésemből hasznos tapasztalataim, és néhány újabb elképzelésem is.

Mindenekelőtt lelkésztársaimmal és között szeretném a testvéri kapcsolatokat kimélyíteni. A LMK munkát szeretném a holtig tanuló jó papok eleven érdeklődésű és szívesen látogatott műhely- gyakorlatává tenni.

Az előbbiekhez hasonló fontosságúnak tartom a gyülekezetek világi vezetőivel való rendszeres találkozást és közvetlen megbeszéléseket

Van gyülekezeteinkben ige és pásztori szolgálat, gyermek és ifjúsági munka. Van gyülekezeti diakóniánk is, vannak gyülekezeti ökumenikus kapcsolataink is. Tálán tudnánk egymásnak segíteni, jobbat tanácsolni, egymás hitén épülni.

A gazdasági kérdések nem egyformán erős oldala mindnyájunknak. E téren sokat jelenthet a szakszerű és jóindulatú segítségnyújtás. Hogy gyülekezeti helyzetünket elavult képek, vag}r alaptalan illúziók el ne ködösítsék elodázhatatlanná vált gyülekezeteink szociológiai felmérése, továbbá az egyház társadalmi mozgástérképnek a felrajzolása. Sok jó eredményt várhatunk a Káldy püspök úr kidolgozta kérdőívektől.

E .problémák és megoldási módozatok érintése . mellett kifejezem teljes nyitottságomat minden jóindulatú és hasznos tanács iránt. Sőt kérem minden munkatársam, lelkészi és világi szolgálattevő testvérem tanácsoló segítségét. Ügy képzelem, hogy a nagyon szükséges demokratikus centralizmus itt-ott érzékelt szorosságát az egyházi vezetésben, fel tudja oldani az a készségem és igyekezetem, hogy az egyházmegye gondját és irányítását hittel és állandóan keresett egyetértéssel kollektive tudjuk majd intézni.

mindennapi élet és a hazafias szolgálat nyelvén.

Itt említem, nagy elismeréssel az Állami Egyházügyi Hivatal jelentőségét. Ez a hivatal a közelmúltban töltötte be szolgálata 20 éves évfordulóját. Megköszönjük az anyagi kérdéseket illető belátásukat, minden ügyünkkel való jóindulatú és türelmes foglalkozást. Hadd kívánjak most mindannyiunk nevében Miklós Imre elnök úr és munkatársai részére a jelen lévő Straub István főosztályvezető helyettes úr személyén keresztül erőt, egészséget és munkájukra sok áldást

,4 diakónia útján

Ezek után vallók ama közös meggyőződésünkről, hogy Magyarországi Evangélikus Egyházunk helyes úton jár, amikor az ige és a szentségek szolgálata mellett diakóniát gyakorol, mégpedig nemzeti egyházközi és nemzetközi szinten egyaránt Igaz, ilyen szélesre tárulni csak megélt hittel és szeretettel lehet Igaz az is, hogy ezt vállalni és teljesíteni egyhá~.i módon csak úgy tudjuk, ha mindenre van erőnk a Jézus Krisztusban, aki minket megerősít Egyházunk azonban már rajta jár az új úton, vagyis karizmát és az erőt erre megkaptuk. Erről tett hitvallást D. Káldy Zoltán egyházkerületünk kormányzója, az országos egyház vezető 1 püspöke, amikor a diakónia

hogy a döntő lépést Immár megtettük. Sőt, nálunk már meg is oldódtak egyes problémák, mert helyes kapcsolatba kerültünk népünk alapvető célkitűzéseivel. Az ide látogató külföldiek sokszor alig hisznek szemüknek, amikor új arculatú egyházi életünkbe beletekintenek. A tények azonban meggyőzőek. Különböző nemzetközi egyházi fórumok ma már nemcsak nyilvántartják, hanem elvárják egyházunk segítő állásfoglalását.

Harmadik renden arról vallók, hogy ez közös utunk, amit folyton megvalósuló egyetértésben, tudatosan és fegyelmezetten kell együtt járnunk. Együtt a világ gondjában; a Béke Világtanács ülésén fővárosunkban mondotta Abernathy néger lelkész. A három leggonoszabb a mai életben a háború, az elmaradottság és a diszkrimináció. Igazukat segítjük, amikor elítéljük és szembefordulunk az imperializmus és antikommu- nizmus termelte eme gonoszságokkal.

Együtt az egyházban

Krisztus népének is szüksége van egymásra. Ez a meggyőződés hozta létre különböző egyházak nagy egyesüléseit. Ajánljuk, a világban bárhol élő keresztyén testvéreink figyelmébe utunk áldásait. Mi ennek révén lehetünk Isten népe. Krisztus megjelenítői a világban, ugyanakkor szocialista hazánk építőd.

Ezsau szereti a hasát

A jó Isten jót akar nekünk. Akarata mellől nem tágít Tervét megvalósítja. De ne gondold, hogy ebben mi sokat segítünk neki. Inkább zavarjuk és akadályozzuk. Ezsau is ezt tette.

Jákófo egyszer éppen lencsefőzeléket főzött, amikor fáradtan, kimerültén tért haza Ezsau a mezőről. így szólt Jákobhoz: adj égy kis ennivalót Fáradt és éhes vagyok.

Az lett volna természetes, ha Jákob azonnal megkínálja testvérét De nem így lett Megkérdezte: mit adsz nekem, ha adok egy tál lencsét? Ezsau annyira szerette a hasát, hogy semmivel se törődött így szólt: Nem bánom én, akármit kérsz, megadom, mert nagyon éhes vagyok. Jákob kihasználta a helyzetet és valami nagyot kért a tál lencséért cserébe: add nekem az örökséget; amely téged illet. Add cserébe a te elsőszü- löttségi jogodat

Ezsau nem sokat gondolkodott. A lencsefőzelék közel volt hozzá. Illata csiklandozta orrát. Az örökség távoli dolognak tűnt. A tál lencsét látta, az örökséget nem látta. Ezért így szólt: ugyan mi hasznom az örökségből. Úgyis meghalok. Legyen a tied. Jákobnak ez nem volt elég. Megeskette Ézsaut Esküdj meg arra, amit az előbb mondtál. Ezsau felemelte jobb kezét és megesküdött: Isten engem úgy segéljen, hogy tied az örökség, téged illet az elsőszülöttségx jog.

így adta el Ezsau egy tál lencséért örökségét, és ezzel együtt Isten áldását Jákobnak. Jobban szerette hasát Istennél. Egy tál lencse többet jelentet neki Isten minden ígéreté.nél. Megbánta később. De akkor már késő volt Gondolj csak arra, hogy olykor te is mire vagy képes egy fagyiért, egy játékért, amelyet megláttál barátodnáL Ha valamit megkívánsz, ha vaiamit a fejedbe veszel, nyúzod szüléidét. Képes vagy szüleid szeretetét, a család egész békességét feláldozni érte. Mi lenne, ha Isten is ilyen lenne? De ő nem ilyen. Más mint te, más mint az ember. Ezt látjuk majd a történet folytatását ÓL