Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-09-26 / 39. szám

A szelővessző értele gyümölcsében vsn Jáuos 15, 1—5 i A felolvasott szentige a keresztyén embernek Jézussal való el­szakíthatatlan kapcsolatának, közösségének szükségességét vi­lágítja meg, és rámutat e kapcsolatból, közösségből folyó gyü­mölcstermő keresztyén életfolytatásra. „Én vagyok az igazi szőlőtö és az én Atyám a szőlőműves” — monja Jézus, Igen, az Atya az emberiség történetének egy általa meghatározott idejében, földünk egy általa kijelölt helyén beleplántálta a földbe az igazi szőlőt: elküldte a mi embervilá­gunkba Fiát, Jézus Krisztust, benne és általa az ő szeretetét azzal a rendeltetéssel, hogy sok-sok szölövesszőn, sok-sok em­beri életen keresztül beleáradjon az emberi szívekbe, átjárja az emberek életét, hogy növekedjék földünkön az emberek között az egymás iránti segítő szeretet, megértés, békesség. JÉZUSBAN AZ ÜJ ÉLET JELENT MEG.. Tanításai, tettei mind-mind az ember életét és boldogságát szolgálták. Nem­csak hirdette Isten országának eljövetelét, nemcsak tanította az embereket Isten akaratának megélésére, hanem állandóan cselekvésben volt, bebizonyította: hogyan kell és hogyan lehet övéinek megélni, cselekedni a szeretet kettős nagy parancsát. — Igazsága és szentsége azonban keményen elítélt övéi életé­ben minden bűnt. Elítélte a képmutató álszent vallásoskodást, a felebarát iránti szeretetlenséget, mindent csak magának megszerezni akaró önző magatartást, a csalárd úton szerzett vagyont, a másik ember halálát akaró szándékot. — Az em­ber életéért nem riadt vissza a legnagyobb áldozattól sem: a golgotái kereszthaláltól. Éppen engedelmes halála által lett életét, üdvösséget adó igazi szőlőtővé. Szent vacsorájában ad­ja a bűnbánó keresztyénnek drága ajándékul a bűnök bocsá­natát és lehetőséget a gyümölcstermő, akaratát teljesítő, a fe­lebarát javát előmozdító szolgáló keresztyén élet folytatásra. Istennek Jézus Krisztusban megnyilvánult cselekvő szere­tet e kell, hogy a keresztyén embert cselekvésre, gyümölcster­mésre késztesse. A természet világában a szőlővessző értéke nem önmagában van, hanem, az általa hozott és beérlelt ízes gyümölcsben. A keresztyén ember élete sem lehet öncélú, csak a maga javát, előmenetelét és boldogságát kereső élet. Életének értelmet, értéket gyümölcstermése ad. IGEN, GYÜMÖLCS KELL, SOK JÖ GYÜMÖLCS KELL! Isten ezt keresi a keresztyének életeben. Isten akarata nem az, hogy a keresztyének dísznövényekként, díszfákként éljenek, Ö hasznot hozó, jó gyümölcsöt érlelő vesszőkként, fákként akarja látni a keresztyéneket Fái apostol a galatákhoz írott levelében nagyon érthetően és mindenki számára világosan sorolja fel a Lélek jó gyümöl­cseit. ..A Lélek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketű­rés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.” (Gál 5, 22—23) LÁTHATÓVÁ KELL LENNI A JÓ GYÜMÖLCSNEK! Ha ezek a gyümölcsök csak a szív belső, titkos érzései marad­nak. a templomok csendjében és áhítatában, és nem lesznek láthatók a dolgos hétköznapok során a család, a társadalom, a munkahely, a nép és az emberiség érdekében, akkor csak legjobb esetben virágzó a keresztyénségünk, de nem gyümöl­csöző. Könnyű a templomban keresztyénnek lenni, mert ott megajándékozott vagyok, hisz az igén és a szentségeken keresz­tül az élő Krisztus szolgál nékem, de sokkal nehezebb keresz­tyennek lenni a templomajtón kívül a hétköznapok során egyé­ni és közösségi életünkben, amikor nekem a megajándékozott­nak kell szolgálnom: megbocsátanom, megbékélnem a hara­gossal, bátorítanom a csüggedőt, hűséges helytállásra biztat­nom munkatársaimat, nemes célok érdekében áldozatot hoz­nom. Valóban a gyümölcstermés akkor lesz láthatóvá életünk­ben, ha a templomi istentisztelet nem fejeződik be a templom­ajtó becsukásával, hanem a közös ének, az ima és a meghall­gatott Ige nyomán életem szolgálattá lesz családom, társadal­mam. népem és az egész emberiség javára. MIKOR LESZ A MA ÉLŐ MAGYAR EVANGÉLIKUS KE­RESZTYEN ember élete szolgálattá családja számára? Az új iskolai év megkezdésével szeretném hangsúlyozni a szülök felelősségét, gyermekük, illetve gyermekeik iránt. Nem lehet közömbös a szülök számára az, hogy gyermekeik akár alsó fo­kon, akár középfokon, akár felsőfokon elvégzik-e becsülettel az iskola által rájuk rótt feladatot, és hogyan készülnek fel népünk boldogabb jövőjének építésére, vagyis hasznos tagjai lesznek-e a szocializmust építő társadalomnak. A keresztyén élete akkor lesz szolgálattá családja számára, ha keményen el­lenáll minden olyan kísértésnek, amely a családi élet tiszta­ságát veszélyezteti. Mert minden erkölcstelenség nemcsak Is- tenellenes, hanem nemzetellenes is. MIKOR LESZ A MA. ÉLŐ MAGYAR EVANGÉLIKUS KE­RESZTYEN ember élete szolgálattá a mindennapi munkával társadalma, népe számára? — Akkor, ha munkáját — bárhol dolgozzék is — hivatásból becsülettel végzi Isten előtt való felelősségben és az embertársainak, javainak előmozdítására Az ilyen munkavégzés örömöt jelent és nem kényszerű nyűgöt, melyet immel-ámnuil végez az ember. Az ilyen eredményes munka segíti népünket egyre előre a szocializmus építésében és növeli, egyre magasabbra népünk életszínvonalát. Ennek eredményeként épül egyre több lakás, iskola, kórház. Hogyan lesz szolgálattá a mában élő magyar evangélikus keresztyén ember élete a feszültségekkel terhes világban az emberiség számára? — Ügy, hogy segíti és támogatja azokat a törekvéseket, amelyeket jóakarata emberek és népek tesznek az emberiség békéjének megőrzéséért, a társadalmi igazságos­ságért. a leszerelésért, a tömegpusztító fegyverek megsemmi­sítéséért. Ügy, hogy meghallván betegek, nyomorban élők, éhezők, otthonukból elűzöttek segély kiáltásait, minden esz­közzel segíti ezeket. — íme. a sok közül néhány konkrét le­hetőség a szolgálatra, a cselekvésre, vagy ha úgy tetszik az ige szavaival: gyümölcstermésre. A GYÜMÖLCSTERMÉS SÜRGŐS! Mert Isten „minden sző­lővesszőt, amely gyümölcsöt nem terem, lemetsz, mindazt pe­dig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümöl­csöt. teremjen. Ti már tiszták vagytok a beszéd által, amelyet hirdettem nektek.” A második világháború után Isten sok mindent megítélt magyar népünk és evangélikus egyházunk életében. Népünk életében megítélte az elavult társadalmi, gazdasági és politi­kai rendet. A történelmet formáló szent Isten népünket új útra: a szocializmus útjára vezette. Ezt az új rendet, Isten kezéből fogadjuk el, támogatjuk, segítjük a hit szabadságá­val, a szeretet kötelezésével mindabban a jóban, ami népünk szebb és boldogabb életét előmozdítja. Ebben az új társadalmi rendben élnek, dolgoznak, szolgálnak becsülettel és hűséggel egyházunk hivő tagjai is a nem hívőkkel a különböző munka­helyeken: gyárakban, üzemekben, téeszekben, hivatalokban és egyéb munkahelyeken. AZ ÜJ MAGYAR VILÁGBAN magyar evangélikus egyhá­zunk is új utat kezdett. Megtanította Isten egyházunkat és an­nak hivő népét hitből élni, rávezette az egyházat és annak hivő tagjait az emberért való szolgáló szeretet útjára. Egyhá­zunk járja ezt az új utat, amely jó út számára. Szolgál a fel­sőbbségért való imádkozással, szolgál a szentségek kiszolgálta­tásával, szolgál Isten igéjének hirdetésével, hogy az Ige tisz­títsa a hívők életét, hogy életük még gazdagabb legyen a gyü­mölcstermésben a család, a társadalom, a nép és az egész em­beriség számára. Ebben a szolgálatban van c magyar evan­gélikus egyházunk hivatása, küldetése az új társadalmi rend­ben. Készletek Bachát István váci lelkész .rádiós igehirdetéséből A bizalom légkörében Részletek Virágh Gyula pesti esperes székfoglaló beszédéből Bizalmat kaptunk Az, hogy egy lelkész hisz abban, hogy „szolgálata nem hiábavaló az Orbán”, egyál­talán nem különös, ez a mini­mum. Utunk buktatói, vagy külső kísértések elbizonytalaníthat- ják azt a közös meggyőződé­sünket,a mit törvényalkotó zsi­natunk „Ünnepélyes Nyilatko- zat”-a így fogalmazott meg: „A Magyarországi Evángélikus Egyház a történelmet formáló Isten akaratából él a magyar hazában és népe közösségé­ben; ezért a szocializmust épí­tő Magyar Népköztársaság törvényes rendjének megbe­csülésével a megkötött egyez­mények szerint a kölcsönös bizalom és megértés szellemé­ben végzi igehirdető munká­ját, és szolgáló szeretettel vesz részt népünk építő munkájá­ban.” Ügy döntöttünk tehát, hogy hitünket ideológiával, meg nem oltva szolgáljuk az or­szág javát, népünk érdekeit, vagyis részt veszünk a szocia­lista haza felépítésében. Ezt a hitből fakadó egyértelmű dön­tésünket sok jó következ­ménnyel áldotta meg az Is­ten. Első az: bizalmat kaptunk arra nézve, hogy hitünkből falcadó szolgáló szeretetünket megmutathassuk. Részt kér­tünk, és kaptunk a Népfront munkájából. így a társadalom egész szélességében gyakorla­ti érintkezésbe kerültünk tár­sadalmunk minden rétegével. Második áldásként említem: sok jó tapasztalatra tettünk szert és bibliai kifejezéssel élve. a távol valókból, közel valókká lettünk. Jellemző az a megfogalmazás amit ezzel kapcsolatban az utolsó Párt- kongresszus adott, „A Haza­fias Népfrontban együtt van­nak a hívők és nem hívők, állami tisztviselők és az egyhá­zak képviselői”. „A Népfront mozgalomtian való közös részvéte] pedig jól példázza, hogy különböző világnézetű emberek között is lehetséges kölcsönös megbecsülés és jó együttműködés olyan közös célok érdekében, amelyek a nép boldogulását, hazánk ja­vát szolgálják.” Tapasztalato­kat tehát nemcsak mi gyűj­töttünk, hanem rólunk és munkánkról is. Tény, hogy nyugodt egyházi életet élünk. Az is tény azonban, hogy elő­zőleg magunk között és fo­lyamatosan gyomlálgatni kel­lett a mártír egyház hamis koncepcióját és a rossz he­lyen alkalmazott szenvedés teológiát. Ebben az atmoszférában ala­kulhatott ki egy nagyszerű és eredményes párbeszéd a hí­vők és nem hívők között a útját járó egyház papjainak és híveinek az „Üj úton” cí­mű könyvét kezünkbe adta. Személyesen én sokat köszön­hetek ennek. Ugyanúgy val­lom, hogy keresztyén életünk és gyakorlatunk az igéből in­dul. Ezért döntő igehirdetésünk­nek milyensége. Azt a prédi­kációt tekintem célbataláló­V így áznunk kell magyar evangélikus egyházunk egysé­gére! Amikor nem tagadom meg a karizmák sokféleségét és a különböző színeken át kapott ajándékok .értékét — ugyanakkor határozottan elle­ne vagyok a helyén nem való eredetieskedésnek. Becsüljük meg országos lapunk szolgá­latát, kísérjük legalább olyan Vendégek az esperes-iktatáson nak, amely azon tűi, hogy teológiailag jól alapozott, a legvalósabban rámegy a bi­zonyságtétellel célba vett em­ber élethelyzeteire. Egyéni életút kísértéseire és gondjai­ra, amint az a szocializmust építő élet keretei között sajá­tosan jelentkezik. Nem úgy ér­tem, hogy szocializmust pré­dikáljunk, de a szocializmus körülményei között élő ember­nek kell tolmácsolnunk, hogy Isten jóindulatú hozzánk, ke­res bennünket és tud segíteni rajtunk problémáink között. Együtt népünkkel Ugyancsak vallom, hogy az evangélikus lelkész, amikor hűséges bizonyságtevő, ezzel még nem teljesítette mara­déktalanul tiszte követelmé­nyeit. Meggyőződésem, hogy híveinknek szükségük van szolgálatunkra és a gyüleke­zeti közösség támogatására. Személyenként kell tudnunk érintettségüket és gyengesé­geiket és figyelmesen segíteni lelki épen maradásukat. Ennek többek között az is feltétele, hogy „hitünk mellé fűzzünk tudományt”. Ismerni kell a közösségek személyiséget ala­kító szerepét. Ugyancsak tár­sadalmunk kérdéseit, világo­san kell látni a nemzetközi élet buktatóit. Ezek birtoká­ban személyes állásfoglalá­sunkkal kell segítenünk hit­testvéreinket döntéseikben. Ügy látom és azt vallom. figyelemmel és megbecsülés­sel vezetőink minden egyes megnyilatkozását, mint ahogy azt határainkon kívül is meg­teszik. Tanuljuk meg értékelni és követni elöljáróink valóban nehéz és áldozatos szolgála­tát! Megértésünk és megbe­csülésünk jeleként ne okoz­zunk számukra oktalan terhe­lést Legyünk ügykfezelésünk- ben pontosak, rendszeresek és világosak. Az egyház nemcsak organizmus, hanem organizá­ció is. Kérem azért szolgatár­saimat, hogy ennek rendjére fegyelmére közösen őrködjünk. Együtt az egyházmegyében Egyházmegyénkben a szol­gáló egyház mindennapi meg­nyilatkozását annak a humá­nus társadalmi rendnek lélek­kel telített megélésében tud­juk, amelyben benne élünk. Ha mi igazán keresztyének vagyunk, a keresztyén etikum egyben társadalmi értéket is képvisel. Reménység, munka­kedv, türelem, jó feltételezés és fegyelmezettség, az emberi és társadalmi tulajdon meg­becsülése stb. nem speciális keresztyén jellemvonások, de hitünk áldásaként élünk ve­lük. A keresztyén hit sorban meghozza helyes etikai dön­téseit, és bizonyos készség alakul ki bennünk, hogy ezt a hétköznapok sodrában újra és újra megéljük. Ez a beál­lítottság nemcsak személyi érték, de nagy társadalmi po­zitívumot is képvisel. Az etikum témája után hadd szóljak néhány szót gazdasági kérdéseinkről is. Hiszem, hogy el fogjuk érni azt a cél­kitűzést, hogy gyülekezeteink komolyabb áldozatvállalásra is képesek lesznek. A csak­ugyan szükséges egyházi épü­letek és- felszerelés méltó for­mában, állapotban való meg­tartása nem külföldi segéllyel oldható meg igazán, hanem híveink személyes szolgálatá­nak kiszélesedésével.. Hogy milyen módszerekkel fogom ezeket a célokat meg­közelíteni, arra nézve vannak korábbi esperesi működésem­ből hasznos tapasztalataim, és néhány újabb elképzelésem is. Mindenekelőtt lelkésztár­saimmal és között szeretném a testvéri kapcsolatokat kimé­lyíteni. A LMK munkát sze­retném a holtig tanuló jó pa­pok eleven érdeklődésű és szívesen látogatott műhely- gyakorlatává tenni. Az előbbiekhez hasonló fon­tosságúnak tartom a gyüleke­zetek világi vezetőivel való rendszeres találkozást és köz­vetlen megbeszéléseket Van gyülekezeteinkben ige és pásztori szolgálat, gyer­mek és ifjúsági munka. Van gyülekezeti diakóniánk is, vannak gyülekezeti ökumeni­kus kapcsolataink is. Tálán tudnánk egymásnak segíteni, jobbat tanácsolni, egymás hi­tén épülni. A gazdasági kérdések nem egyformán erős oldala mind­nyájunknak. E téren sokat je­lenthet a szakszerű és jóindu­latú segítségnyújtás. Hogy gyülekezeti helyzetünket el­avult képek, vag}r alaptalan illúziók el ne ködösítsék el­odázhatatlanná vált gyüleke­zeteink szociológiai felmérése, továbbá az egyház társadalmi mozgástérképnek a felrajzolá­sa. Sok jó eredményt várha­tunk a Káldy püspök úr ki­dolgozta kérdőívektől. E .problémák és megoldási módozatok érintése . mellett kifejezem teljes nyitottságo­mat minden jóindulatú és hasznos tanács iránt. Sőt ké­rem minden munkatársam, lelkészi és világi szolgálattevő testvérem tanácsoló segítségét. Ügy képzelem, hogy a nagyon szükséges demokratikus cent­ralizmus itt-ott érzékelt szo­rosságát az egyházi vezetés­ben, fel tudja oldani az a készségem és igyekezetem, hogy az egyházmegye gondját és irányítását hittel és állan­dóan keresett egyetértéssel kollektive tudjuk majd intéz­ni. mindennapi élet és a hazafias szolgálat nyelvén. Itt említem, nagy elismerés­sel az Állami Egyházügyi Hi­vatal jelentőségét. Ez a hiva­tal a közelmúltban töltötte be szolgálata 20 éves évforduló­ját. Megköszönjük az anyagi kérdéseket illető belátásukat, minden ügyünkkel való jóin­dulatú és türelmes foglalko­zást. Hadd kívánjak most mindannyiunk nevében Mik­lós Imre elnök úr és munka­társai részére a jelen lévő Straub István főosztályvezető helyettes úr személyén ke­resztül erőt, egészséget és munkájukra sok áldást ,4 diakónia útján Ezek után vallók ama kö­zös meggyőződésünkről, hogy Magyarországi Evangélikus Egyházunk helyes úton jár, amikor az ige és a szentségek szolgálata mellett diakóniát gyakorol, mégpedig nemzeti egyházközi és nemzetközi szin­ten egyaránt Igaz, ilyen szé­lesre tárulni csak megélt hit­tel és szeretettel lehet Igaz az is, hogy ezt vállalni és tel­jesíteni egyhá~.i módon csak úgy tudjuk, ha mindenre van erőnk a Jézus Krisztusban, aki minket megerősít Egyházunk azonban már rajta jár az új úton, vagyis karizmát és az erőt erre megkaptuk. Erről tett hitvallást D. Káldy Zoltán egyházkerületünk kormányzó­ja, az országos egyház vezető 1 püspöke, amikor a diakónia hogy a döntő lépést Immár megtettük. Sőt, nálunk már meg is oldódtak egyes problé­mák, mert helyes kapcsolatba kerültünk népünk alapvető célkitűzéseivel. Az ide látoga­tó külföldiek sokszor alig hisz­nek szemüknek, amikor új arculatú egyházi életünkbe beletekintenek. A tények azonban meggyőzőek. Külön­böző nemzetközi egyházi fó­rumok ma már nemcsak nyil­vántartják, hanem elvárják egyházunk segítő állásfoglalá­sát. Harmadik renden arról val­lók, hogy ez közös utunk, amit folyton megvalósuló egyetértésben, tudatosan és fegyelmezetten kell együtt jár­nunk. Együtt a világ gondjá­ban; a Béke Világtanács ülé­sén fővárosunkban mondotta Abernathy néger lelkész. A há­rom leggonoszabb a mai élet­ben a háború, az elmaradott­ság és a diszkrimináció. Iga­zukat segítjük, amikor elítél­jük és szembefordulunk az imperializmus és antikommu- nizmus termelte eme gonosz­ságokkal. Együtt az egyházban Krisztus népének is szüksé­ge van egymásra. Ez a meg­győződés hozta létre különbö­ző egyházak nagy egyesüléseit. Ajánljuk, a világban bárhol élő keresztyén testvéreink fi­gyelmébe utunk áldásait. Mi ennek révén lehetünk Isten népe. Krisztus megjelenítői a világban, ugyanakkor szocia­lista hazánk építőd. Ezsau szereti a hasát A jó Isten jót akar nekünk. Akarata mellől nem tágít Tervét megvalósítja. De ne gondold, hogy ebben mi so­kat segítünk neki. Inkább za­varjuk és akadályozzuk. Ezsau is ezt tette. Jákófo egyszer éppen len­csefőzeléket főzött, amikor fáradtan, kimerültén tért ha­za Ezsau a mezőről. így szólt Jákobhoz: adj égy kis enni­valót Fáradt és éhes vagyok. Az lett volna természetes, ha Jákob azonnal megkínálja testvérét De nem így lett Megkérdezte: mit adsz nekem, ha adok egy tál lencsét? Ezsau annyira szerette a ha­sát, hogy semmivel se törő­dött így szólt: Nem bánom én, akármit kérsz, megadom, mert nagyon éhes vagyok. Já­kob kihasználta a helyzetet és valami nagyot kért a tál lencséért cserébe: add nekem az örökséget; amely téged il­let. Add cserébe a te elsőszü- löttségi jogodat Ezsau nem sokat gondolko­dott. A lencsefőzelék közel volt hozzá. Illata csiklandozta orrát. Az örökség távoli do­lognak tűnt. A tál lencsét lát­ta, az örökséget nem látta. Ezért így szólt: ugyan mi hasznom az örökségből. Úgyis meghalok. Legyen a tied. Já­kobnak ez nem volt elég. Megeskette Ézsaut Esküdj meg arra, amit az előbb mondtál. Ezsau felemelte jobb kezét és megesküdött: Isten engem úgy segéljen, hogy tied az örökség, téged illet az elsőszülöttségx jog. így adta el Ezsau egy tál lencséért örökségét, és ez­zel együtt Isten áldását Já­kobnak. Jobban szerette ha­sát Istennél. Egy tál lencse többet jelentet neki Isten min­den ígéreté.nél. Megbánta ké­sőbb. De akkor már késő volt Gondolj csak arra, hogy olykor te is mire vagy képes egy fagyiért, egy játékért, amelyet megláttál barátodnáL Ha valamit megkívánsz, ha vaiamit a fejedbe veszel, nyú­zod szüléidét. Képes vagy szüleid szeretetét, a család egész békességét feláldozni érte. Mi lenne, ha Isten is ilyen lenne? De ő nem ilyen. Más mint te, más mint az ember. Ezt látjuk majd a tör­ténet folytatását ÓL

Next

/
Thumbnails
Contents