Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-09-26 / 39. szám

Kétszázötven éves a nagytarcsai gyülekezet

Keresztyén felelősség Európáért

„A Szén tháromság- Istennek Nagytarcsán épülő szent gyülekezete 1971. szeptember 5-án, templomszentelési hónapjában emlékezett meg fennállásának írásos emlékek szerinti 250, új temploma építésének 40 éves fordulójáról.

Az egykorú Maller Cézár dallamát adta elő az énekkar. Eszerint „vészben—viharban” tapasztalta a gyülekezet az Egyház Urának megtartó kegyelmét: léteiében, hitében, szolgálatában.

Jelen ünnepünkön Isten iránti hálával emlékezünk meg az egyházépítő ősökről. Egyházi felsőbbségünknek hazánk szocializmust építő jelenében való irányítása mellett találtuk meg a helyünket Ezt az útmutatást D. Káldy Zoltán püspök hirdette ma számunkra Lk 6, 6, 47—49 alapján.

Kőszikla Urunk és az igéjéhez kötött lelkiismeret jó gyümölcsöt termő engedelmessége a záloga jövő uhunknak. Hazánk és az egész emberiség nagy kérdéseinek megoldásában és üdvösségének munkálá- sában látjuk kijelölt feladatunkat, híven lutheri és hazai örökségünkhöz.’

EZ AZ ÜNNEPI NYILATKOZAT visszhangként hangzott el az ünnepi istentiszteletet követő közgyűlésen, mely visszhang volt arra az igehirdetésre, amelyet D Káldy Zoltán püspök tartott.

Elsőrenden azonban ez a nyilatkozat a hála nyilatkozata volt. Hála Istennek azért a sok jóért, áldásért és ajándékért, melyet az elmúlt 250 évben tapasztalhatott meg a gyülekezet. És hála különösen is azért a kegyelemért, melyben ma is élteti Isten ezt a gyülekezetei is.

BUDAPEST HATÁRÁN FEKVŐ Nagytar esa község történetéről, múltjáról nagyon sok érdekes adatot lehetne felsorolni. Már a népvándorlások korában is volt itt település. A török hódoltság alatt sem pusztult el innen a magyarság. Megőrizte ezalatt is protestáns hitét. A török hódoltság után itt nem volt szükség olyan nagy arányú telepítésre, mint másutt Telepesek azonban ide is érkeztek, főleg szlovákok. Ezek hatására szlo- vákosodott el a község oly annyira, hogy még ma is, annak ellenére, hogy magyar név nagyon sok van a faluban, még mindig a legtöbben tudnak szlovákul is.

Az evangélikusság első írásos emlékei 1721-re vezetnek vissza bennünket. Ezt a dátumot tartják nyilván úgy, mint a gyülekezet alakulásának idejét. 1935-ig mint a cinkotai gyülekezet filiája éltek. Havonta egy alkalommal járt át a cinkotai lelkész, a többi vasárnapon a levita-tanítók végezték az igehirdetői szolgálatot is. Mostani lelkészük Győri János, aki a második lelkész, 1942 óta szolgál itt.

A gyülekezetnek 250 év alatt 5 istentiszteleti helye volt. 1744-ig egyik iskolai terem szolgált erre a célra. 1744-ben

épült az első imaházttk, melyet 1761-ben kénytelenek lebontani. 1785-ben szentelik fel a második .imaházat, 1819-ben épül fel az első templom, melyet 1931-ben lebontanak, hogy helyébe építsenek egy nagyobbat, amely ma is szolgáL A gyülekezet történetében mindig jelentős helyet foglalt el az építés. A mostani ünnepre is építéssel, renoválással készült a gyülekezet. Templomukat és imaházukat kívülről, belülről renoválták jelentős költséggel és sok munkával. Templomuk és imaházuk környékét, hogy megkönnyítsék az odamenést, járdával látták el.

A JELENTŐS ÉVFORDULÓBA, mely egyúttal a második templom 40 éves jubileumával párosult, a Déli Egyház- kerület püspökét, D. Káldy Zoltánt hívta meg a gyülekezet, hogy főpásztor és nyáj együtt adjanak hálát Istennek

és együtt kérjenek új erőt a további szolgálatokra.

AZ ÜNNEPI ALKALMAK

SOKAT a gyermekistentisztelet nyitotta meg, melyen ószövetségi ige alapján Isten kegyelméről és szeretetéről beszélt a püspök. Az istentisztelet előtt a gyermek-gyülekezet nevében a templomban köszöntötték a püspököt a gyerekek.

AZ ÜNNEPI FÖISTEN- TISZTELET előtt a templomban a gyülekezet felügyelője, Fábián János és az egyházfi,

Kiss István köszöntötték a püspököt, kiemelve azt a mérhetetlen nagy szolgálatot, melyet egyházunk és népünk előrehaladásáért végez. A köszöntésekre a püspök igehirdetésében válaszolt, amikor a kősziklára — Isten igéjére — épített szolgáló keresztyén életet állította a gyülekezet elé, mely zsúfolásig töltötte meg a templomot.

DÉLUTÁN ELŐSZÖR a

templomban gyűlt össze az örvendező gyülekezet, hogy meghallgassa a „Hermons” zenekar hangversenyét. amely 1966-ban alakult, ifi. Győri János vezetésével. Egyházi tárgyú — Karácsonyi oratórium, stb. — zeneszámokat adtak elő beat stílusban. Érdekes és jelentős kezdeményezés. Több sikeres hangversenyt adtak már máshol is. A hangverseny keretében Detre László a Pest megyei Egyházmegye esperese szolgált igehirdetéssel.

A DÉLUTÁNI PROGRAM

filmvetítéssel folytatódott. A gyülekezet történetét fennmaradt fotók alapján, mai életét és szolgálatát örökítették meg a jubileumra filmtekercsen. Tanulságos és nagy élményt jelentett ez a film mindazoknak, akik láthatták

EZT KÖVETTE D. Káldy Zoltán püspök előadása, aki a gyülekezetből messzebbre vitte a hallgatókat a Japánban tett látogatásának útibeszámolójával. Nemcsak a japán élet érdekes és megkapó vonásait említette, hanem hangsúlyt tett a japán keresztyénség, közelebbről a lutheránusság életére és szolgálatára, mely nagy hatást keltett mindenkiben.

A két előadás közt lehetőség nyílt arra is, hogy megtekinthessük azt a kiállítást, melyet a gyülekezet múltjából és jelenéből állítottak össze. Jegyzőkönyvek, pénztárkönyvek, ol- tárterítők, ostyasütők sorakoztak egymás mellett, melyek szintén az élő gyülekezetről tettek bizonyságot számunkra.

A délutáni együttlét Blat- niczky Jenő cinkotai lelkész zárószavával ért véget, aki a volt anyagyülekezet nevében kérte Isten áldását a nagytar- csaxakra.

. Zsúfolt ünnepi programot állítottak össze a nagytar- csaiak, amely bizonyságot tett egyházszeretetükről és hálájukról az elmúlt 250 évért. Isten áldja meg a nagytarcsai gyülekezetét, hogy jól és helyesen töltsék be ezután is szolgálatukat.

ífj. Kendek György

A nagytarcsai templom bejárata

A

A Biblia

Kinyilatkoztatás

A HAGYOMÁNY SZERINT

a Sinai hegynél kapta Izráel a parancsolatokat, melyeknek az volt. a rendeltetésük, hogy szabályozzák Isten és Izráel viszonyát, valamint az izraeliek együttélését. Izráel szemében a szövetség határkövei voltak ezek a parancsolatok, összeállításuknál különböző szempontok érvényesültek: vagy az életnek egy bizonyos területét kellett különböző oldalról körülhatárolniuk, vagy azt kellett célozniuk, hogy az emberek egységes szempontok szerint alakítsák ki életstílusukat és magatartásukat az élet különböző területein. És így arról tanúskodnak ezek a parancsolatok, hogy az Ótes- támentom embere számára nincs külön vallásos és külön profán (evilági) élet Bármelyik vonatkozásban sérti meg Isten akaratát, veszélyezteti a szövetségi viszonyt Istenével.

LEGISMERTEBB A PARANCSOLATOK KÖZÖTT a

Cíz Ige, az ún. „Tízparancsolat” (2 Móz 20, 1—17). Ezek a parancsolatok fejezik’ ki leg- pregnánsabban Isten akaratát, s ezért következnek a mostani elbeszélésben mindjárt Isten megjelenése után. Ügy is mondhatnánk, hogy a szövetségnek a Tízparancsolat alkotmányban rögzített okmánya, mely elvileg rendezi Isten és népe, ember és ember viszonyát egymáshoz. Jellemzője ezeknek a parancsolatoknak, hogy személyesen szólítják meg az embert és arra szólítják fel, hogy ezt és 'ezt

kell tennie, vagy ezt és azt nem szabad elkövetnie. Vannak azonban olyan jogi formulák is az Ótestámentomban, amelyek személytelenek: Ha valaki ezt vagy azt teszi, akkor így és így legyen az eljárás. Már maga ez a külső különbség is arra utal, hogy az ótestámentomi törvény és jogi rendelkezések különböző eredetűek A parancsolatok és tilalmak sajátosan izráeliek, amiket még a nomád életből örökölt Izráel. A kazuális rendelkezések viszont (pl. 2 Móz 21, 28—32. 35k, 33k; 22, 15k; 23, 4k, stb.) a Palesztinái kul- túrföld öröksége és hasonlítanak az ókori Kelet jogi rendelkezéseihez. Mert amikor belenőtt Izráel Palesztina életmódjába, átvette a kanaániak polgári jogszabályait és Istenének a rendelkezéseit látta azokban, bár ez a jogrend profán eredetű volt és eredetileg semmi kapcsolata sem volt Iz- ráel vallásos hagyományaival.

AZ ÜN. SZÖVETSÉGKÖNYVBEN találjuk ma ezeknek a rendelkezéseknek jó részét Így nevezte el a tudomány ezt a gyűjteményt, mert ebben jegyezte föl Mózes „az Ü,r igéit” (2 Móz 24, 3kk). Azt látjuk tehát, hogy a „jog” döntő szerepet játszott az ótestá- rnentom emberének életében, tekintet nélkül arra, hogy honnan származnak rendelkezései. Az akkori viszonyokat tükrözik, s ezért idők folyamán változásokon mentek át. Elvi hátterük van tehát, de az ótes- támentom embere sohasem elvontan gondolkodik, hanem konkrétan és szemléletesen. Ezért is nem beszél elvontan jogról, hanem jogi rendelkezésekről és törvényekről, parancsolatokról és útmutatásról.

A törvényes rendelkezés azonban sohasem az adott megfogalmazásban isteni, tehát kötelező, hanem szándékában, szellemében. Nem betűjében Isten kinyilatkoztatása, hanem szellemében. Ezért nem ismer az Ötestámentom valami isteni törvénykönyvet, mely minden jogi esetet tartalmazna és tárgyalna. Csak egyes parancsolatokat sorol fel és ezeket is példaként. Hogy hogyan alkalmazza az ember az adott helyzetben, az adott társadalmi viszonyok között az isteni akaratnak megfelelő alaptételt, az a hivő ember feladata marad. Ezért tévednek azok a törvényeskedő keresztyének, akik nem a szelleme, hanem betűje szerint akarják a mára nézve is komolyan és kötelezőnek venni az ótestámentomi előírásokat. Az Ötestámentom értelmezése szerint is a betű öl, és a lélek az, ami megelevenít. A betű szerinti értelmezés meghamisítja az Ötestámentom szándékát

ÉPPEN AZ EMELI AZ

ÓTESTÁMENTOMI TÖRVÉNYT és parancsolatokat a korabeli keleti jogi rendelkezések fölé, hogy Isten akaratát a parancsolat szellemében látták és alkalmazták. Ezért hiányoznak a brutális büntetések, a felsőbb rétegek nem kapnak jogi előnyt, az alsóbb társadalmi rétegek nem szenvedhetnek hátrányt, sőt a jövevényeket és rabszolgákat is védik. Joggal beszélünk tehát az ótestámentomi szociális törvényekről, amelyek azonban nem az államra vagy a társadalomra vonatkoznak elsőrendűen, hanem a nagy család életére. Ez a nagy család, a legszilárdabb társadalmi csoport volt az izráeli jogi rendelkezések elsőrendű megőrzője és továbbadója. Annál meglepőbb, hogy olyan érzékenyen reagáltak Izráelben a társadalmilag veszélyeztetett rétegek, az özvegyek és árvák, a rabszolgák_ és jövevények ügye iránt, ök különösen is Isten jogi védelme alatt éltek, és pL a próféták egyértelműen akkor látták veszélyeztetve a társadalmi igazságot a gyakorlatban, amikor a rájuk vonatkozó rendelkezéseket nem vették figyelembe Iz- ráelben.

A TÖRVÉNY DICSÉRETÉTŐL hangos az egész ótestá- mentom fv. ö. Zsolt 119). És az ember élete kezdettől fogva törvény alatt van, és az isteni követelés vagy igény nem kemény és kibírhatatalan iga, hanem életét rendező és egészségessé tevő ajándék (1 Móz I, 28). A kultúra felépítésére és a munkára Isten kötelezi az embert és még a remélt békesség birodalmában is „utasításokat” fog adni Isten a népeknek (És 2).

D. dr. Pálfy Miklós

A KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA szólaltatta meg legelőször az egyházi nemzetközi szervezetek között á keresztyén felelősség hangját az európai béke és bitonság érdekében. A német kérdésben való megszólalás jelentette a kiindulási pontot, majd 1965. óta a Keresztyén Békekonferencia különböző gyűlésem és bizottságaiban szerepel az európai béke és biztonság kérdésével kapcsolatban a keresztyén lelkiismeret szava.

A NEVEZETES BUDAPESTI FELHÍVÁS 1969. március 17-én

új lendületet adott valamennyi békeszerető embernek az európai biztonság ügyéért folytatott fáradozásra. Világossá vált, hogy szükség van az összeurópai tárgyalásokhoz egy regionális szervezetre. Megosztott kontinensünkön ez eszköze lehet a jobb gazdasági, tudományos-technikai és kulturális kapcsolatoknak. De egyúttal a helye is a fárad ozásoknak arra, hogy a bizonytalan „blokk-biztonsági rendszert” felváltsa egy szilárd összeurópai biztonsági rendszer. A gyakorlati, lehetőséget minderre az összeurópai biztonsági konferencia közeli összehívása jelentené; A gyakorlati előkészítés természetesen a politikusok feladata. De mint európai egyházaknak nem csupán reménységünket, hanem készségünket is világosan kifejezésre kell juttatnunk, hogy az európai békés tárgyalások e legfelső szervéért minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy ez a konferencia végre minden akadályozás nélkül és Európa közvéleményének erőteljes támogatásával mielőbb megkezdhesse fontos munkáját.

AZ ENYHÜLÉS IRÄNYÄBA TETT JELENTŐS LÉPÉS volt

a négy nagyhatalom képviselőinek Nyugat-Berlinnel kapcsolatos megállapodása. Franciaország, Nagy-Britannia, a Szovjetunió és az Egyesült Államok nagykövetei az egykori Szövetséges Ellenőrző Tanács épületében aláírták a nyugat-berlini kérdés rendezésérő szóló négyhatalmi egyezmény jegyzőkönyvét és parafálták a hozzá csatolt okmányokat. A négyhatalmi megállapodás nyilvánosságra hozott okmányaiból világosan kiderül, hogy az mindenkit kielégítő, hasznos egyezmény: elősegíti az általános európai légkör további javulását, a még rendezésre váró kérdések megoldását, a többi között az európai biztonsági konferencia összehívását, valamint az NDK nemzetközi jogú elismerését is. Az egyezmény kétségtelenül egész Európa javára válik és a szovjet diplomácia, illetve az egész békeszerető emberiség nagy győzelmeként könyvelhető el.

A KÖLCSÖNÖS ÉRDEKEK józan mérlege a négy nagyhatalom egyezménye. Nem lenne helyénvaló, ha a mérleget abból a szempontból néznénk, hogy kinek hoz több előnyt vagy nyereséget. Ezzel az egyezménnyel mindenki nyer, mert általa nyer a béke, az enyhülés és az együttműködés. Azzal, hogy figyelembe veszi Berlin nyugati övezeteinek különleges helyzetét, az egyezmény a nyugat-berlini lakosság szempontjából lényeges gyakorlati javulást helyez kilátásba a Német Demokratikus Köztársaság szuverén jogainak megőrzése mellett. Az NDK kifejezte készségét, hogy az NSZK hatóságaival és a nyugat-berlini szenátussal folytatandó tárgyalásokon megfelelő megállapodásokat köt konkrét kérdéseket illetően.

AZ EURÓPAI BIZTONSÁG FELÉ VEZETŐ ÜTŐN ez a megállapodás jó előjel a Kelet és a Nyugat jövőbeli kapcsolatait tekintve. A szocialista diplomácia állhatatos erőfeszítéseinek, a békeszerető erők küzdelmének eredményeként létrejöttek a feltételek a fegyverkezési hajsza korlátozására vonatkozó számos fontos intézkedés meghozatalára. Ezek közé tartozott például az atomcsendegyezmény, az atomsorompó-szerződés megkötése, valamint azoknak a megállapodásoknak a létrejötte, amelyek megtiltják nukleáris fegyverek elhelyezését a világűrben, valamint a tengerek és óceánok mélyén. Folyamatban vannak a felelősségteljes szovjet—amerikai-tárgyalá'sök a hadászati fegyverrendszerek korlátozásairól. Ezeknek a megbeszéléseknek a sikere elősegítené mindkét ország népeinek érdekeit és az egyetemes béke erősítését. Nagy jelentősége volna az európai biztonság és az enyhülés szempontjából az európai fegyveres erők és fegyverzetek korlátozására vonatkozó szovjet javaslatok megvalósításának.

A KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA IV. NAGYGYŰLÉSÉN, amely szeptemben 30. és október 3. között lesz Prágában, bizonyára méltóképpen szólaltaiák meg a keresztyén felelősség hangját Európáért s annak jövőjéért. Arra irányul az összes bizottságok, regionális bizottságok és a KBK munkatársainak a tevékenysége, hogy ezt a IV. Világgyűlést megfelelően készítsék elő. Ennek a IV. Világgyűlésnek a tárgyalási pontjai között az európai biztonsági konferencia kiemelkedő helyet fbglal el.

AZ EGYHAZAK ÉS A KERESZTYÉNEK a társadalomnak nemcsak direkt módon, az igazságos társadalmi átalakulásban való közvetlen és aktív részvételükkel tesznek szolgálatot. A jobb és humánusabb rendnek kevésbé látható formákban is segítséget adnak: a gondolkodás formálásával és a lelkiismeret nevelésével és felébresztésével. És keresztyéneken át, akik egész életüket, egész lelkesedésüket a társadalom javára szentelik. Végül és nem utolsó sorban a nem-keresztyén humanista magatartás és erkölcsi értékek támogatásával is, a közös etikai küzdelemben a romboló erkölcsi nihilizmussal szemben D. Dr. Ottlyk Ernő

Az észak-írországi tragikus események

magyarországi evangélikus egyházunk közvéleményét is erősen foglalkoztatják. Hogy ez valóban így van, azt magam is tanúsíthatom s tehetem ezt azért, mert amikor egy-egy gyülekezetünkben beszámoltam a tavalyi angliai tanulmányutam tapasztalatairól, élményeiről, mindig megkérdezte tőlem valaki: mondanám meg, csak nem a rossz emlékű vallásháborúk mai változata pusztít el embereket, semmisít meg anyagi értékeket Észak-lror szagban?

A kérdés az első pillanatban jogosnak látszik, hiszen a világnak erről a tájáról érkező hírekben a legtöbbször az szerepel, hogy a protestáns többség erőszakoskodásai robbantották ki a katolikus kisebbség ellenállását s Nemegyszer hallhattunk arról is, hogy a szélsőséges protestánsok egyik „szellemi vezetője” nem más, mint egy lan Paisley nevezetű lelkész.

S mégis, bármennyire is indokoltnak tűnhet a vallásháborúra való kérdezés, azt kell mondonunk, hogy itt szó sincsen két, különböző hitvallású felekezet tagjainak a „hit dolgai” miatt való összecsapásáról, de annál inkább szó van a Paisley- féle prédikátorok által oly’ sokszor „megvetettl’ anyagiakról. Arról, hogy az elmúlt évszázadok során meggazdagodott protestáns vezetőréteg hallani sem akart és akar arról, hogy a később betelepült katolikusok fiikerülhessenek nyomorúságos szegénységükből, hogy egyenlő jogok birtokában éljenek a közös hazában. Igen, ez a keresztyéninek semmiképpen sem mondható magatartás, politika (és nem a protestáns ősök reformációi hagyományaihoz való ragaszkodás) robbantotta ki a mindkét oldalon megtalálható szélsőséges elemek összecsapásait és ez okozza emberek — közöttük egy tizenhét hónapos kislány — értelmetlenül szörnyű halálát.

Persze, mi magyarországi evangélikusok mégsem nyugtatjuk meg magunkat azzal, hogy itt szó sincsen vallásháborúról, hanem — aggodalmunkon túl — mélységesen bánkódunk azon, hogy korunkban is vannak még emberek, embercsoportok, akik Jézus Krisztus nevével próbálják takargatni önzésüket, embertelenségüket és — hitetlenségüket. Mert végeredményben ezt teszik napjainkban Észak-írországban azok, akik annyira hangoztatják protestáns voltukat. Dr vámos jözseí