Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1971-09-26 / 39. szám
Az egyház és a modern társadalom Mélyülnek testvéri kapcsolataink 0Szlovák Evangélikus Egyház vezetőségének látogatása Hazánkban Részletek D Dr. Pdlfy Miklós dékáni székfoglalójából Ha komoJyan vesszük azt az igazságot, hogy sem az egyház, sem a társadalom nem stagnáló képletek, akor jogos az az igény, hogy ismételten végiggondoljuk a kettő viszonyát és hasznosítsuk akadémiai oktató és nevelő munkánkban azokat a felismeréseket, az újakat is, amikre ilyen elemzések közben eljutottunk. MERT ENNEK A TANÉVNEK IS ÜGY VÁGUNK NEKI, hogy minél magasabb szinten képezzük ki hallgatóinkat a teológiai tudományokban és vele párhuzamosan és együtt minél emberibb emberré neveljük őket. Viszont mindkét törekvésünk steril marad és a valóságtól elrugaszkodott, ha nem érvényesül bennük az a szándék és törekvés, hogy a ma egyháza és gyülekezete, a ma társadalma és embere számára készítsük fel őket. AZ EGYHÁZ ES MODERN TÁRSADALOM téma nem annyira vallásos, mint inkább társadalompolitikai természetű. Arra a kérdésre keres választ, hogy milyen hatással van a keresztyén emberek hite és erkölcse a mai társadalmakra és, hogy maguk ezek a társadalmak hogyan hatnak vissza a hit életformáira. Az egyházak az egész világon kisebb vagy nagyobb mértékben, de inkább messzemenően összefonódtak azzal a társadalommal, amelyben benne élnek. EZEK A GONDOLATOK VEZETNEK EL arra a kérdésre: mi az egyházak szerepe az új társadalomban. Bárhogyan is vélekedik valaki a hit és erkölcs kérdéseiben, az új a mi életünkben éppen az, hogy az embernek tudatosan és nagykorúan kell eldöntenie, akar-e keresztyén lenni. Méghozzá nem egyszer s mindenkorra a konfirmációnál, hanem újra meg újra kell döntenie. Magának a döntésnek is egészen más lesz ezen a a réven a funkciója és tartalmilag is mást jelent, mint amikor magától értetődő volt keresztyénnek lenni. Lassú folyamatként ugyan, de a gyülekezetek és egyházak egyre inkább ilyen tudatosan megfontolt keresztyénekből tevődnek össze és ennek az lesz a következménye, hogy az egyházak a népegyházi keretből kilépve, a tudatos egyház felé menetelnek — ahogyan egy megbeszélésen ez a mondat az elmúlt napokban elhangzott. EGYRE VILÁGOSABBAN KITŰNIK tehát ebben az új helyzetben, hogy az egyház léte nincs ugyan bizonyos társadalmakhoz kötve, küldetésének az értelmezése és formája szerint azonban messzemenően kötve van ahhoz a társadalomhoz, amelyben szolgálatát végzi. Az egyház tehát kettős vonatkozásban él a társadalomban: Egyrészt nem tud visszavonulni és kivonulni a társadalommal való összefonódásaiból, nem tud és nem élhet olyan életet, hogy az idegen volna hajlékának, társadalmának az épületelemeitől és rendeltetésétől. Lényege és küldetése alapján azonban csak az élő Krisztussal szoros kapcsolatban marad egyház és van küldetése a világba. A modern szekuláris társadalom nagymértékben fölmentette ugyan az egyházat társadalmi funkcióitól, de közben fölszabadult az egyház az önvizsgálatra, lényegének és küldetésének helyes fölmérésére és ez az evangélium szolgálatában elmélyült egyház fölszabadult saját társadalmi helyzetének helyes értékelésére is. HA ÍGY NÉZZÜK AZ EGYHÁZ ES TÁRSADALOM VISZONYÁT, akkor nemcsak a társadalomra vonatkozó felfogásunk lesz reálisabb, hanem mi magunk is megváltozunk. Akkor egyszerűen elképzelhetetlen lesz, hogy magunkat kelletve és önigazságba menekülve méregessük környezetünket. Ezért van az, hogy a mai keresztyénséget elemi módon ragadja meg az az új felismerés, hogy mennyire a mai világ gyermeke) vagyunk, hogy mennyire közösek életérzéseink és céljaink a nagyobb igazságért harcoló társadalommal és az élet elemi jogaiért küzdő világgal. Akkor mi keresztyének is benne tudjuk magunkat abban a nemzetközi méretű frontális harci helyzetben, amely keletre és nyugatra osztja a világot. És akkor a társadalmi igazságért folytatott harc nem periférikus kérdés többé az egyházban sem, hanem igehirdetés, lelkipásztori munkh és társadalmi magatartás. Vagyis keresztyén szolgálat a szocialista társadalomban. HA AKADÉMIÁNK HELYET ES FELADATAT akarnám meghatározni ebben a szolgálatban, akkor röviden így jelölhetném meg: Ügy kell művelnie a teológiát, hogy az a mai társadalomban élő egyház teológiája legyen. Ebben a társadalomban olyan teológiára van szükség, amelynek az a feladata, hogy az egyház igehirdető, lelkipásztori és nevelő munkáját megszabadítsa minden téves és nem realizálható társadalmi elképzelésektől és mozgósítsa jövendő lelkészeit az így értelmezett gyülekezeti és egyházi munkára. Ennek a magyar szocialista társadalomra néző teológiának a kimunkálását kell szolgálnia minden egyes tanszéknek, a professzorok oktató és nevelő munkájának ebben a tanévben is. Megvan a reménységünk, hogy meg tudunk felelni ennek a követelménynek. Ehhez a munkához kérjük egyházi vezetőink és egész egyházunk segítségét és támogatását minden vonatkozásban. DÉL-AFRIKA A Presbiteriánus Egyház lapja, a Christian Leader szemére vetette az ottani Református Egyháznak, hogy „nincs bátorsága arra, hogy fölemelje szavát az ellen a diszkriminációs, elnyomó törvényhozás éljen, amelyik olyan sok szenvedést okozott országunk fekete és színes bőrű lakosainak”. Ez azért is szomorú, mert a Református Egyház igen befolyásos és előkelő helyet élvez a délafrikai társadalomban. (epd) Vendégek érkezése mindig öröm, de ha olyan vendég érkezik, aki szívünkhöz különösen közel áll, különösképpen megdobog a szívünk. Ezért volt olyan nagy öröm számunkra, amikor szeptember 10-én megérkezett a Nyugati Pályaudvarra a Szlovák Evangélikus Egyház küldöttsége: dr Ján Michalko egyetemes püspök és felsége, valamint legközelebbi munkatársa Ondrej Ladislav Bartho egyetemes főtitkár. A múlt öröksége Nemcsak azért örültünk, mert a Szlovák Evangélikus Egjdiáz a legközelebbi szomszédunk — s a jó szomszédi kapcsolat talán mindennél fontosabb az életben —, hanem azért is, mert összekapcsol bennünket a közös múlt. Amikor egyháztörténészeink egyházaink múltját kutatják, hamar rá kell jönniük arra, hogy egymás ismerete nélkül semmire se mennek, hiszen evangélikus őseink hosszú évszázadokon át egy egyházban éltek, együtt harcoltak nemcsak hitükért, hanem szabadságukért és függetlenségükért is. Ezt a testvéri kapcsolatot a múlt század végén és e század elején megzavarta a sovinizmus és a nacionalizmus. Amikor az első világháború Után megalakult Csehszlovákia s szlovák evangélikus testvéreink külön egyházban szerveződhettek, csaknem minden kapcsolatunk megszakadt. Csak amikor a szocialista elveknek megfelelően mindkét országban kezdtük felszámolni a múlt sok káros öröksége között a sovinizmust is, újulhattak fel kapcsolataink. Hivatalos delegáció először 1952- ben járt Magyarországon. Ekkor mondta Ján Chabada, akkori szlovák egyetemes püspök ezeket az emlékezetes szavakat: A vén Duna mossa el azt a sok ellentétet, ami eddig elválasztott. S azóta a vén Duna valóban nem elválasztó víz, hanem összekötő kapocs. Az első látogatást több kölcsönös látogatás követte, amelyek sorára szlovák testvéreink mostani látogatása tette fel a koronát. A jelen feladatai Bánmennyire is összeköt bennünket a .múlt öröksége, kapcsolatainkat elsősorban mégis az a tény teszi fontossá, hogy közösek jelen feladataink. Népeink közös úton, a szocializmus útján járva igyekeznek megvalósítani célkitűzéseinket, a szebb és boldogabb jövendőt. Éppen ezért a két egyház szolgálatában is igen sok közös vonás és probléma van. Ezekről a közös feladatokról beszélgettünk szlovák testvéreinkkel a teológiai eszmecserék során. D. Kéldy Zoltán országos püspökünk, aki vendégeinket igazi magyaros vendégszeretettel fogadta, vendégeink megérkezése utáni napon bemutatta munkatársait. A megbeszélésen, komoly eszmecsere folyt arról, hogyan tudjuk szolgálatunkat még jobban betölteni, s hogyan tudunk egymásnak ebben a szolgálatban még többet segíteni. Az Országos Egyház imatermében öt egyházmegye lelkészei hallgatták meg Michalko püspök mélyen szántó előadását az új típusú evangélikus lelkészről és Bartho főtitkár tájékoztatóját a Szlovák Evangélikus Egyház életéről és szolgálatáról. Külön alkalmat szenteltünk arra, hogy szlovák testvéreink találkozhassanak a ÍV. Keresztyén Bé- kevilággyűlésre készülő deleÉletünk el van rejtve Krisztusban . Valamit elrejteni sokféle módon és főleg sokféle szándékkal lehet._ Lehet úgy, hogy eltitkolok valamit: Isten ments, hogy valaki is megsejtse azt, amit gondolok, esetleg érzek. Lehet úgy, hogy megpróbálok más arcot mutatni az embereknek, mint a valóságos arcom — így palástolva igazi mivoltomat. Lehet úgy, hogy megkísérlem becsapni a világot, s lehet úgy, felesleges érzékenységből visszahúzódom: az életem kizárólag csak az enyém és senki emberfiának nincs joga ahhoz, hogy abba akár jóindulattal is beletekintsen. De mindenek felett lehet úgy cselekedni, ahogy azt az egyik vasárnapi igénkben Pál apostol leszögezi: ,— a ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt az Istenben.” (Kol 3, 3) Persze ez a kijelentés ónmagában túlontúl is általános jellegű, sőt az első pillanatban egy kicsit titokzatosan misztikusnak hangzó és éppen ezért könnyen félreérthető. Az, mert az emberi élet lényegének ilyesfajta megfogalmazását megtalálhatjuk a különféle keleti vallások tanításaiban is. Csakhogy ezt az „általános” vagy „misztikus” értelmezést maga az apostol oszlatja el, amikor így folytatja: „öldököljétek meg ezért tagjaitokban, ami földi (azaz, ami „lehúzó, leterhelő”): a paráznaságot, tisztátalanságot, bűnös szenvedélyt és a kapzsiságot, ami bálványimádás, amelyek miatt jön Isten haragja.” Mit jelent ez? Nem többet és nem kevesebbet, mint annyit, hogy a „Krisztusban elrejtett”, a „Krisztussal való” keresztyén élet tisztességes, emberséges és önzetlen életfolytatás, Annak a hitben való és naponként tudatos gyakorlása, amire maga a Mester adott példát és ad övéinek állandó erőt. Ezért ez az élet mégsem „elrejtett élet”, hanem a hit jócselekedeteiben nagyonis nyilvánvaló, s Rációnkkal, hogy ezen a jelentősnek ígérkező gyűlésein közösen tudjunk mindent megte- tenni a világbéke ügyéért is. Ezek a beszélgetések megerősítettek benn ünket abban a a meggyőződésünkben, hogy Istentől rábízott feladatát mindkét egyház csak akkor tudja betölteni, ha komolyan veszi küldetését: népeink és az egész emberiség ügyének önzetlen szolgálatát^ Szlovák ajkú testvérek között A két egyház kapcsolatának fontosságát csak még jobban aláhúzza az a tény, hogy Szlovákiában is élnek magyar ajkú evangélikusok, s a mi híveink sorában is vannak szlovákul beszélő testvéreink. Ezért volt nemcsak jelentős, hanem, megható is vendégeinknek szlovák ajkú gyülekezetekkel való találkozása. Szeptember 12-én Michalko püspök a szarvasi gyülekezetei látogatta meg, ahol a Tes- sedik Sámuel által épített ótemplomban összegyülekezett szarvasi gyülekezet előtt hirdette Isten igéjét. Mindenekelőtt átadta az egész Szlovák Evangélikus Egyház köszöntését annak a szarvasi gyülekezetnek, amelynek ősei évszázadokkal ezelőtt a Felvidék hegyei közül jöttek le az alföldi rónaságra új életet, boldogulást keresni. Igehirdetésében bizonyságot tett arról, hogy a Szlovákiában és Magyarországon élő evangélikusok egyaránt csak akkor tudják betölteni a társadalomban és a világban reájuk váró feladatokat, ha az egyházban megtalálják igazi otthonukat, ahol Jézus Krisztustól mindig kapnak útmutatást, erőt a szolgálat végzésére. Nagyon áldott beszélgetés folyt a szlovák vendégek és a két szarvasi gyülekezet vezetői között a fehér asztal mellett, ahol szlovák vendékeink megtapasztalhatták a szarvasiak magyaros vendégszeretetét. Ugyanekkor Bartho főtitkár1 a kondorost gyülekezetben szolgált, amely szolgálat nemcsak a kondorosiak számára, de a főtitkár úr számára is sokáig emlékezetes marad. Az élményekben gazdag va- sámapnak méltó befejezése Volt az esti Deák-téri hangverseny, ahol vendégeinknek nemcsak művészi élményben volt részük, hanem együtt örülhettek a Deák-tériekkel a pompás, ú j orgonának. Igazi testvérként Vendégeink minden programpontja a testvéri kapcsolatok elmélyítését és egymás kölcsönös segítését szolgálta. Az Ökumenikus Tanács elnökénél, dr. Bartha Tibor református püspöknél tett látogatás megmutatta azt, hogy egyházaink összefogva, testvéri együttműködésben fáradoznak szolgálatunk jobb betöltésért. Miklós Imre államtitkárral, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökével való beszélgetés azt mutatta, hogy egyházaink szolgálatukat csak akkor tudják jól végezni, ha az állami szervekkel jó a viszony és az együttműködés. A Teológiai Akadémia tanévnyitó ünnepélyén való részvétel és felszólalás megmutatta, hogy a szolgálathoz jó teológiára is szükség van, s ebben a vonatkozásiban is nagyon sokat tudunk egymástól tanulni. Fővárosunk nevezetességeinek, valamint a Vadászati Világkiállításnak megtekintésekor is világossá vált, mennyi közös örökség és emlék van kultúránkban, s ez is kötelez a testvéri jó viszony ápolására. Végül, de nem utolsó sorban „Erzsébet főtisztelendő asszony” — aki különben nagyon jól beszél magyarul — bájos kedvessége is sokban hozzájárult áhhoz, hogy ahol csak szlovák vendégeink megfordultak, mindenütt a szívükbe zárták őket, s velük együtt a Szlovák Evangélikus Egyházat és az egész szlovák népet. Dr. Selmeczi János A VALDENS EGYHÁZ ZSINATA TILTAKOZOTT A RÓMAI KATOLIKUS ELNYOMÁS ELLEN A sok szenvedésre és üldözésre visszatekinteni tudó olaszországi valdens egyház Torre Pellice-ben augusztus végén tartott zsinata tiltakozott a római katolikus egyház „politikai és gazdasági hatalma és elnyomása ellen”. A vegyesházasságok esetében a különböző egyházakhoz tartozó házasulandók számára követelték a szabadságot, hogy maguk választhassák meg a templomot, ahol házasságot kötnek. Az olaszországi ökumenikus helyzetről szólva elsorolták a római katolikusok elnyomó és megszorító intézkedéseit gyülekezeteik és egyháztagjaik irányában. Az ismét elnökké, vezetővé választott Neri Giampiccoli lelkész vezetésével a zsinat hitet tett hagyományos követelései mellett és újra teljes szabadságot kért a valdens egyház számára. (epd) A VILÁG LEGNAGYOBB KRISZTUS-SZOBRA Mexikó az amerikai függetlenségi nyilatkozat 200. évfordulója alkalmára, 1976-ra óriási Krisztus-szobrot ajándékoz az Egyesült Államoknak. Az óriási szobor magasabb lesz, mint a 93 méter magas Szabadság-szobor New York kiel az acélvázú és márvánnyal borított építmény egyes darabjait és Corpus Christi öble fölötti magas parton helyezik el Texasban. Belülre liftet terveznek és ezzel föl lehet majd jutni a töviskorona közepébe rejtett kilátótoronyba, (epd) kötőjében. Mexikóban készítik A 600 EV UTÁN FELISMERT FESTMÉNY Az angliai Manea faluban (Cambridgeshire) a St. Nicholas templomban igen hosszú ideje ott függő festményről most kiderült, hogy az itáliai Martino di Bartolomeo igen értékes 600 éves alkotása. Szakértők az árát 36—45 ezer német márkára becsülik. Az egyházközség most a londoni Sotheby árverési csarnokban egyházi engedéllyel árverésen kívánja eladni a festményt és árából a templomot kívánják tatarozni, (epd)
