Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1971-09-12 / 37. szám
Fegyelem a gyülekezetekben LEGUTOLSÓ CIKKEMBEN általánosságban szóltam az egyháziban szükséges „fegyelem”-ről, most szeretném az ott kifejtett szempontokat alkalmazni a gyülekezeti élet területére. MINDANNYIUNK ELŐTT JÓL TUDOTT, hogy milyen nagy jelentősége van egyházunkban az egyes gyülekezeteknek. Bár nem tudom elfogadni azt a régebbi felfogást, mely szerint az egyes gyülekezetekből „áll össze” az egyház, azt ellenben tudom vállalni, hogy „a gyülekezetekben él az egyház”. Az egyes gyülekezetekben lüktet az egész egyház élete és valójában egy-egy gyülekezetnek hordoznia kell az egyháznak nemcsak egyik-másik szolgálatát, hanem igényelnie kell az egyház valamennyi szolgálatát. Már csak ezért is el kell várnunk minden egyes gyülekezettől, hogy a maga helyén tükrözőjelegyen a Magyarországi Evangélikus Egyház jó rendjének úgy- annyira, hogy ha valaki egy városi, vagy falusi gyülekezetünk életén és jó rendjén akarja lemérni egész egyházunk életét és jó rendjét, akkor jó kép alakuljon ki benne egész egyházunkról. A FEGYELEM AKKOR ALAKUL KI egy-egy gyülekezetben, ha a gyülekezet a maga egészében és tagjai külön-külön is tisztában vannak azzal, hogy mivel tartoznak, egymásnak. Pál apostol az első Korinthusi levél 12. fejezetében nagyon egyértelműen beszél arról, hogy az egyház „Krisztus teste”. A gyülekezetek és bennük a gyülekezeti tagok ennek a testnek tagjai. A tagoknak szolgálniuk kell egymást és az egész testet, így mondja ezt az apostol: „Ne legyen hasonlás a testben, hanem ugyanarról gondoskodjanak egymásért a tagok”. Ennek a szolgálatnak a felismerése fegyelmezi elsősorban a gyülekezet tagjait. Nem kell sokat magyaráznom, hogy akkor bomlik meg a gyülekezet élete és rendje, ha valamelyik gyülekezeti tag önkényesen megtagadja a másik gyülekezeti taggal kapcsolatos köteiesiségeit. Nem törődik azzal, hogy helytelen magatartása, életéből kisugárzó negatív hatások hogyan érintik a többieket. Jár a „maga útján”. Ilyen viselkedés lazítja az egymáshoz fűző kötelmeket és mételyezi az egész gyülekezetei. Erre mondja Pál apostol: „Nem tudjátok-e, hogy egy kicsi kovász az egész tésztát megposhasztja” (1 Kor 5, 6.) Ügy van ez, mint a kugli-játéknál, ahol az egyik „baba” eldőlése magával hozza a többi, sok esetben valamennyi eldőlését. IGEN NAGY SZEREPE VAN a gyülekezetek életében a presbitériumoknak. A presbitérium tagjai „elöljárói” az egész gyülekezetnek. Bibliai kifejezéssel élve ők a „nyáj példaképei”. Legalább is annak kell lenniük. Ha a presbiterek „lazán” végzik szolgálatukat, az lazítja az egész gyülekezet rendjét és fegyelmét. Olyan presbiterek, akik elhanyagolják az istentiszteleteken való részvételt, továbbá nem vesznek részt a presbiteri üléseken, vagy ha jelen vannak, úgy "vannak jelen „mintha ott sem yolnának”, bomlasztják a gyülekezetét. Ha egy ilyen fegyelmezetlen presbitérium akar fegyelmet tartani a gyülekezetben, joggal kapja meg azt a megjegyzést: „orvos gyógyítsd meg magadat!”. A GYÜLEKEZET FEGYELMEZETTSÉGÉHEZ hozzátartozik az anyagi kérdésekben való felelősségvállalás és kötelességteljesítés. Minden gyülekezeti tagnak tudnia kell, hogy a gyülekezet nemcsak „Lélekből él”, hanem anyagiakból is. Kötelezettségei vannak a lelkésszel, a lelkészcsaláddal, a kántorral és más tisztségviselőkkel szemben. A gyülekezeti határokon túl anyagi kötelezettségei vannak a közegyházzal, annak diakóniai intézményeivel, a Teológiai Akadémiával, a nyugdíjas lelkészekkel, a szórványgyülekezeteikkel szemben. Valamennyi gyülekezetünk van olyan anyagi helyzetben, hogy a reá eső terheket viselni tudja. Éppen ezért rendkívül szomorú. ha például a lelkész nem kapja meg a hónap elején fizetését, vagy ha a közegyházi járulékokat a gyülekezetek pénzkezelői nem küldik meg az Országos Egyház pénztárába. De az is szomorú, hogy egyik-másik gyülekezeti tag „néhány tízessel” el akarja intézni anyagi kötelezettségeit a gyülekezetben, vagy „áldozat” címén 1—1 forintot ad offertóriumként. Hallottam, hogy egyik lelkészünk egy gyülekezeti szeretetvén- dégségen így hirdette meg az offertóriumot: „Testvéreim, most tálcákat adunk körbe, ki-ki helyezze abba adományait, szeretném azonban azt kérni, hogy lehetőség szerint az ne csörögjön.” (Tehát ne adjanak forintokat.) Ügy gondolom, érdemes volna valamennyi gyülekezetünkben ezt a felhívást komolyan venni. A FEGYELEM MEGTARTÁSA a gyülekezetekben még egy más összefügésben is fontos. Egyes gyülekezetekben fiem azt vallják, hogy „a gyülekezetekben él az egyház”, hanem azt a téves felfogást mondogatják, hogy „mi vagyunk az egyház”. E mögött a felfogás mögött a gyülekezeti „autonómia” teljes félreértése rejlik. Az ilyen gyülekezet összetéveszti magát valamilyen egyesülettel és elfeledkezik arról, hogy a gyülekezet csak egy része az egyház egész testének. Semmiképpen nem akarjuk, hogy a gyülekezetek „kiskorúságban” maradjanak, tehát segítjük azt, hogy tudjanak önállón gondolkodni, magukat fenntartani, de ezzel egyidőben tudniuk kell a gyülekezeteknek és ezen belül a presbitériumoknak, hogy szolgálatukkal bele kell simulniuk a Magyarországi Evangélikus Egyház szolgálatába és azt nem gyengíteniük, hanem erősíteniük kell. Különösen is fontos ennek szem előtt tartása a lelkészválasztásoknál. Ügy kell a választásokat lefolytatni, hogy egyfelől a gyülekezet szempontjai, másfelől az Országos Egyház érdekei azonosuljanak egymással. A két világháború között számos olyan lelkészválasztás „zajlott le” egyházunkban, amelyeknek eredményeképpen egy-egy gyülekezet évtizedekre tönkrement és megoszlott a pártoskodások miatt. A fegyelem a lelkészválasztásoknál is elengedhetétlen követelmény. VÉGÜL EGYSÉGESEN ÉS FEGYELMEZETTEN kell járnia valamennyi gyülekezetünknek Magyarországi Evangélikus Egyházunk diakóniai útját. A diakóniai úthoz teológiai, egy- nárpolitikai és politikai döntések is hozzátartoznak. Ezeket szívesen vállalva és gyakorolva, fegyelmezetten kell a gyülekezeteknek az Istentől adott úton járniuk. D Káldy Zoltán Négy nap Magyarországon Dr. Robert J. Marshall New York-i püspök látogatása hazánkban Vajon ki tudná azt pontosan fölmérni, mi a titka egymás megértésének! Fontos eszköz a nyelv, a közös kifejezési forma, de hányszor tapasztaljuk, hogy az egy nyelvet beszélők beszélgetések, tárgyalások és viták után is értetlenül néznek egymásra. Fontos az' együttélés, a felületes ismereteken túli közös emlékek sora, az együttes program, de hányszor éppen azok fordulnak a íegádázabbul egymásnak, akik testvérként, szülő-gyermekként vagy élettársként egymás mellé vannak rendelve. Ha nyitott ablakból muzsikát hall az ember vagy táskarádió szól az utcán, önkéntelenül is átveszi a lábunk az ütemet. Egy taktusra lépnek a járókelők, egy ritmusra, gyorsabbra vagy lassabbra állunk át. Egymás megértéséhez a közös nyelven, az együttes tapasztalatokon, az együtt töltött időn túl ilyen közös ritmusra van szükségünk. A legnagyobb amerikai evangélikus egyháznak, a 3,2 milliós Lutheran Church in America elnökének-püspökének, Dr. Robert J. Marshallnak rövid magyarországi látogatása során a megértést közöttünk éppen egy ilyen közös ritmus, azonos ütem adta meg. A lelkészi munka- közösség számára ezt az ütemet így fogalmazta meg előadásában: hitünk és társadalmi elkötelezettségünk együtt és egymás mellett jelenti számunkra a keretet, a feladatot, a megélendőt és megvalósí- tandót. Mivel evangélikus egyházunk itt Magyarországon ebben a kettős vonalban látja a maga szolgálata irányvonalát, könnyű volt a megértés, noha idegen volt a nyejv és rövid volt az idő. Két gyülekezet A Budapest-Deák téri gyülekezet délelőtt, a pilisi pedig este várta a munkanap ellenére igen szép számmal a vendéget. Az egyházában 6200 gyülekezetei és 7500 lelkészt irányító püspök érdeklődéssel hallgatta a két templom és gyülekezet történetét annál is inkább, mivel egyházában néhány magyar nyelvű gyülekezet és magyar lelkész is található. Reméljük, hogy Marshall püspök magyarországi tapasztalatait a teli templomokról, az útközben megnézett, most épülő és majdnem teljesen elkészült új vecsési templomról, amelyik éppen az amerikai néger polgárjogi harcos, a baptista lelkész, dr. Martin Luther King nevét fogja viselni, szembeállítja majd azzal az igen gyakran hallható amerikai elképzeléssel, hogy „a vasfüggöny mögött nincs egyház”, a szocializmusban lehetetlen keresztyénnek lenni. Sajnos, igen gyakran éppen az amerikai magyar lelkészek és gyülekezetek szegődnek e hidegháborús propaganda szószólóivá és igyekeznek elhallgatni vagy félremagyarázni egyházunk eredményeit. A fóti Kántorképzőben Marshall püspök meglátogatta Foton a kéthetes nyári kántor- tanfolyamot, ahol 64-én vesznek részt a munkában. Felejthetetlen élménye maradt a fia- talokkkal való találkozás. Teológiai eszmecsere Marshall püspökkel, mint a Lutheránus Világszövetség első alelnökével és az Egyházak Világtanácsa Végrehajtóbizottsága tagjával tudta egyházunk vezetősége azt a teológiai eszmecserét folytatni, amelyik középpontjában a mai világban végzendő szolgálatunk alapkérdései kerültek elő. D. Káldy Zoltán és munkatársai evangélikus egyházunkról, Rás- ki Sándor református püspök és D. dr. Pálfy Miklós főtitkár vezetésével pedig a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa vezetői egyházközti kapcsolatainkról adtak számot. Vendégünk kérdezte és meg is hallhatta, mi a magyar egyházak véleménye az Egyházak Világtanácsa munkájáról. D. Káldy Zoltán püspök két dolgot emelt ki: helytelenítjük az egyházi világszervezetek anti- kommunista-tábor létrehozására irányuló törekvéseit és a túlzott és elsietett egységkeresést a római katolikus egyház irányában. A teológiai eszmecseréhez hozzátartoztak vendégünk érdeklődő kérdései. Az Állami Egyházügyi Hivatalban tett látogatása alkalmával az állam és egyházak közötti kapcsolat volt a téma, Budai Szeretetotthonunkban az egyházi diakó- nia, a Balaton felé vivő úton a magyar mezőgazdaság helyzete és a termelőszövetkezetek. Marshall püspök többször is hangoztatta, hogy nagyra értékeli egyházunk teológiai munkáját és a nemzetközi egyházi fórumokon végzett kezdeményezéseit. Hitünkből következően társadalmunk és az egész világ nagy kérdéseiben van és kell, hogy legyen mondanivalónk a jó és az igaz, a béke és a megértés érdekében, az igazságosság mellett. örülünk annak, hogy Marshall püspökben olyan egyházi vezetőt ismerhettünk meg, aki megért bennünket és mi is megértjük őt, mert egy az alapritmusunk. Olyan hivő keresztyénekként állunk bele a vi- lágkersztyénség nagy seregébe, akik nagyon nagyra értékeljük lutheri örökségünket. Nem a hitvallásos jelleg elmosása, elszíntelenítése útján látjuk a közös szolgálatot, hanem éppen ellenkezőleg. Ugyanakkor nem akarunk behúzódni valamiféle kegyes hitvallásos vallásoskodásba, hanem hitünk indításából szolgálni akarunk. Szolgálatra pedig bőven van lehetőség. If jo Harmati Béla A Szlovákiai Evangélikus Egyház küldöttsége hazánkban Egyházunk meghívására szeptember 10—15. között hazánkban teáz látogatást dr. Jan Michalkq, a Szlovákiai Evangélikus Egyház vezető püspöke. Ütjára elkíséri felesége és Q7 L. Bartho főtitkár. Vendégeink tárgyalásokat folytatnak egyházunk vezetőivel, gyülekezetekben végeznek igehirdetői szolgálatokat, előadást tartanak lelkészi munka- közösségi ülésen és részt vesznek a Teológiai Akadémia tanévnyitó ünnepségén. Látogatásukról lapunk hasábjain részletesen beszámolunk majd. Beiktattak a Pesti Egyházmegye új esperesét Augusztus 29-én, vasárnap délután istentisztelet és ünnepi közgyűlés keretében iktatta be esperes! szolgálatába Virágh Gyula pesterzsébeti lelkészt D. Káldy Zoltán, a Déli Egyház- kerület püspöke a pesterzsébeti templomban. A beiktatásról lapunk következő számában számolunk be részletesen. A Teológiai Akadémia tanévnyitója Az Evangélikus Teológiai Akadémia szeptember 15-én, szerdán délelőtt 10 órakor a Magyarországi Evangélikus Egyház székhazának imatermében (Bp.. VIII., Üllői út 24.) tartja tanévnyitó istentiszteletét, amelyen a szolgálatot D. Káldy Zoltán püspök végzi. Ugyanitt kezdődik délelőtt fél 11 órakor a Teológiai Akadémia \ tanévnyitó ünnepi ülése. Mindkét alkalomra szeretettel hívjuk egyházunk tagjait. Dr. Daniel Ellsberg profesz- szor, aki a vietnami háborúra vonatkozó titkos Pentagon-iratokat a nyilvánosság elé tárta, kijelentette, hogy az amerikai polgárjogi mozgalom meggyil- ■kolt vezetőjének, dr. Martin Luther King baptista lelkésznek a hatására cselekedett így. Az amerikai polgárjogi A lélek elevenít meg A vasárnap igéinek összefoglaló témáját olvasva az embernek mindenekelőtt az ezékieli látomás szavai jutnak az eszébe. Az a fenséges szentírási szakasz (Ez 37, 1—14), amelyben a próféta hitelesen utánozha- tatlanul és ugyanolyan nagy- szerűségben megismételhetetlenül tárja az olvasó elé az először oly borzalmas, majd annál szívet melegítőbb vízióját: a megelevenedő csontvázak látványát. „Prófétálj a1 léleknek — olvassuk —, prófétái] embernek fia, és mondjad a léleknek: Ezt mondja az Ür Isten: A négy szelek felől jöjj elő lélek, és lehelj ezekbe a megölettekbe, hogy megéledjenek! — És prófétálék amint parancsolá. És beléjök mene a lélek s megéledének, és állának lábaikra, felette igen nagy sereg.” Persze, ez a történet a szó szerinti valóságban sohasem volt valóságos esemény, hiszen mindez a próféta lelki szemei előtt játszódott le. S mégis, ennek ellenére nemcsak „elvont” örök ist.eni igazságról hallunk, olvasunk itt, hanem egyben a mindennapokban — kisebb-na- gyobb vonatkozásban — megismétlődő realitásról is. A valóságról úgy, ahogyan ez a próféta idejében, a választott nép életében ténylegesen megtörtént („És adom az én telkemet belétek, hogy megéledjetek, és leteszlek titeket a ti földetekre, és megtudjátok, hogy én, az Ür, szóltam és megcselekedtem ...”), s úgy, ahogyan ez azóta is számtalanszor megismétlődött. Megismétlődött mégpedig az egyes emberi életek fordulóján csakúgy, mint az egyház történetének sok-sok sorsfordulóján. Az egyéni életünket így megelevenítő Lélek hatását Pál apostol — az ősegyházi levélbeli igében — a „Lélek gyümölcsének” mondja, s ezek: „szeretet, öröm, békesség, bé- ketúrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.” (Gál 5, 22) Az evangélikus keresztyének hittapasztalatait pedig, oly emlékezetes módon, Luther Márton foglalta össze a Kiskátéban: „Hiszem, hogy saját eszemmel és erőmmel nem tudnék Jézus Krisztusban, az én Uramban hinni, sem Őhozzá eljutni, hanem a Szentlélek hívott el engem az evangélium által, Ö világosított meg ajándékaival, Ö szentelt meg és tartott meg az igaz hitben, ahogyan a földön élő egész egyházat is elhívja, gyűjti, megvilágosítja, megszenteli és Jézus Krisztusnál megtartja az egy igaz hitben.” Dr. Vámos József AUSZTRIA Több mint száz lelkész ezen a nyáron ^ szabadsága ideje alatt nagyüzemekben vállalt segédmunkási beosztást, hogy közvetlen közelről tanulmányozhassák a modem nagyipar és a munkások helyzetét, (epd) SZOVJETUNIÓ Tooming, tallini érsek közlése szerint az Észt Evangélikus Egyház lélekszáma 300 ezer. Lelkészeik száma 101, akik 21 prédikátor segítségével 139 templomban végzik szolgálatukat. A második- világháború alatt megsérült és elpusztult temlomokat nagyrészt helyreállították és újjáépítették már. (epd) AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK mozgalom, a Southern Christian Leadership Conference évi nagygyűlésén elmondta, „hogy ha ezért a börtönbe is jutok, jó társaságba kerülök”, mert azokkal a fiatalokkal kerülne össze, akik a vietnami háború elleni tiltakozásuk nyomán kerültek oda. (epd)
