Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1971-09-05 / 36. szám
lehallgatás - szolgáló cselekvés Lk 6, 43—49 Jézus az ő beszédeit hallgató emberekhez és emberekről szól. Azokról beszél ebben az igében, akik hallgatják az igét. Nem általában az emberiséget osztja két felé „jó és rossz fákra”, jó és rossz emberekre. Azok körében teszi ezt a megkülönböztetést, akik ismerik, figyelnek a szavára és Úrnak mondják őt. Arra kényszerit, hogy a magunk portáján söpörjünk. Tehát a magunk keresztyén életét, a gyülekezet közösségét és a világ keresztyénségét tegyük az ö szavainak a mérlegére és ne másokat! Magunkra tekintsünk, és azokra, akik élnek az ige hallgatásának alkalmaival. Azután pedig azt vizsgáljuk meg, hogy az életünk valóban a jó gyümölcsök termesének a színtér e-e. JÉZUS SZAVA FIGYELMEZTET. Sokan mondják neki azt. hogy Uram, Uram. Ö viszont nem mondja mindegyiküknek azt, hogy jól van, jó és hűséges szolgám. Ahogyan a szemléletes képekből kiderül, sokaknak éppen azt mondja, hogy felemás életűek, vallásos szólamokkal csak az önző engedetlenségüket álcázó képmutatók. Jézus nem élősdi kóró-keresztyéne- ket és nem üvegházban parádézó dísznövény-egyházat akar, hanem az iránta, való engedelmesség gyümölcseit keresi rajtunk. A Jézust Urnák valló keresztyén embernek és egyháznak vállalnia kell, hogy ö maga szolga! Jézus nem „társuralkodókat” hív maga mellé, hanem engedelmes követőket. Hiszen ő, az Ür is szolgálni jött az embervilágba. JÉZUS KEMÉNY, LELEPLEZŐ SZAVAI azonban nem el- keserítőek. Feltárják azt a lehetőséget is, hogy képmutató uram-uramozókból jó fává válhatunk. Lehetőségünk van arra hogy szívünk teljessége, életünk alapállása Jézus szerint való legyen. Hiszen éppen azért hív magához, azért hirdeti igéjét, azért vállalja velünk a közösséget és kínálja a bűnbocsánatot, hogy életünket ilyenné formálja. Ő a szív megtérését munkálja és kéri is számon egyben. Az igazi keresztyén élet alapja a megtérés. Hányszor visszaéltek már ezzel a szóval! Hányszor tették szentimentális gügyögéssé! Hányszor tették a világtól — és így a szolgálattól — való elszakadás jelszavává a társadalomért való felelősségvállalás akadályává, az ítélkező keményszivűség igazolásává! A „megtértek” fanatikus közösségei hányszor üzentek hadat mindenkinek, aki nem tartozott közéjük! Hányszor szolgált ez a szó ürügyül az ellenségeskedésre kicsiben és tömegméretekben! JÉZUS HÍV MAGÁHOZ ES MEGTÉRÉSRE SZÓLÍT. De milyen megtérésre? Hova térjen meg az ember? Ahhoz az embervilághoz, ahova Jézus is jött Isten szeretetével. Bennünket is ide térít vissza, új lélekkel, megújult felelősséggel és szeretettel. Megtérésünk gyümölcsei itt érlelődnek — ha érleljük őket! — a mi világunkban. A mi családjainkban, a mi társadalmunkban, a mi munkánkban, a mi hazánkban. A szeretet, a közösségi felelősség éber leleményességében, a dolgos hétköznapok „világi” ügyeiben való helytállásában, a békéért rendért, még jobb életért fáradozó népünkkel való segítő közösségben. Közös, emberséges céljaink megvalósításában. A MAI IGE UTOLSÓ KÉPEI az Űr visszajöveteléről szólnak. Jézus visszajön Ítélni élőket és holtakat. Nem azt fogja kérdezni, kik és hányán mondották őt Urnák. Nemcsak a szavainkat kéri számon, hanem azt, hogy maradandót építettünk-e az ő szolgálatra hívó szavára. Mindent elsöpör az ítélet vihara, csak a felebarátot szolgáló szeretet életműve áll meg. Baranyai Tamás IMÁDKOZZUNK Mindenható Urunk! Kérünk, segíts, hogy szavaink és cselekedeteink összhangban legyenek. Hadd éljünk a te kettős nagy parancsolatod szerint. Köszönjük, hogy utat mutatsz nekünk a szolgálatban. Köszönjük, hogy lehetőséget adsz az ítéletben való megállásra. Add nekünk a naponkénti megtérést, hogy mindig megújulva térhessünk meg hozzád és a felebaráthoz. Áldd meg hazánkat és az egész embervilágot, és a mi benne végzett szolgálatunkat. Ámen. Megcsókoltam anyám kezét Fiatal ember önti ki előttem a szívét. Nekem nagyon fájt hogy mig mások boldogan ölelik, csókolják édesanyjukat, én erre sose vágyódtam. Mindig éreztem és tudtam, hogy nagyon szeret, hiszen rajtam kívül nincs senkije. Apám korán meghalt, anyám félig béna kézzel, amin fekete kesztyűt hordott, mindig tett-vett valamit. Arcán forradás volt, de sose beszélt arról, hol és mikor kapta. Egyik este megoldódott, minden rejtély. Anyám, csendesen, szelíden maga mellé ültetett. Úgy ültünk az asztal mellett, hogy forradásos arcát eltakarta az árnyék, kesztyűs keze, erőtlenül az asztalon feküdt. Olyan sokszor láttam ezt a kezet és ezt a forradásos arcot és ez nekem nagyon fájt. Nagy fiú vagy, kezdte anyám, van kenyered, talán kiszemelt párod is és én látom, neked fáj fiam, hogy én ilyen csúnya vagyok és tehetetlen egyik kezemre. Valamikor én is szép voltam. Nagyon boldogok voltunk apáddal, akit te nem ismertél. Hathónapos pici gyerek voltál, amikor mi kora reggel kimentünk a határba dolgozni. Már magasan tűzött a nap és igyekeztünk haza, hogy megetesselek. A falu végét alighogy elértük, hallottuk, hogy félre verik a harangokat. Tűz van! Sietősebbre fogtuk lépéseinket. Amikor megtudtuk hogy a mi házunk ég és te benne vagy, mint az őrültek úgy rohantunk, bele a lángokba, megmenteni téged. Meggyulladt a hajam, valami megsértette az arcomat, egy üszkös gerenda, ahogy téged védtelek ráesett a kezemre és súlyos égési sebeket kaptam. Azóta hordom a kesztyűt. Alig voltunk egyéves házasok, apád elment a frontra. Még most is előttem van, amint búcsúzik. „Vigyázz magadra és a kisfiúnkra.” Attól kezdve nekem csak te maradtál. Vártam rá éveken át hűséggel, míg egyszer jött egy levél. Meghalt. Ekkor feltört a szivem mélyéről a zokogás, édesanyám maga a legszebb és legjobb asszony a világon. Hiszen maga értem áldozta fel szépségét, erejét, fiatal életét. Engedje meg, hogy ezt a drága arcot és az engem megmentő kesztyűs kezét megcsókoljam. Sohasem voltam még olyan boldog, mint amikor megöleltem anyámat és megcsókoltam kezét. Kronosz — HÁZASSÁG. Győr Sándor pécsi segédlelkész és Czopf Katalin augusztus 5-én tartották esküvőjüket a pécsi templomban. — TEOLÓGUS FIÜ négy hónapra — szeptember 1-től kezdődően — albérleti szobát keres. Jelige: 412—345 (délután 5 óra után). Istentiszteleti rend Budapesten, 1971. Deák tér de. 9 (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11 (úrv.) dr. Kékén András, du. 6 dr. Hafenscher Károly. Fasor de. 11 Szirmai Zoltán du. 6 Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10 Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Solymár János, de. 12 (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11 dr. Rédey Pál, du. 6 dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10 (úrv.) Veöreös Imre. Utász u. de. 9 (úrv.) Sülé Károly. Vajda Péter u. de. fél 12 (úrv.) Veöreös Imre. Zugló de. 11 (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8 Bizik László. Gyarmat u. de. fél 10 Boros Károly. Fóti út de. 11 Baranyai Tamás. Váci út de. 8 Benczúr László. Fran- gepán u. de. fél 10 Benczúr László. Újpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Virágh Gyula. Sorok- sár-Üjtelep de. félk9 Virágh Gyula. Ptstlőrinc de. 11" Matúz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10 Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Kistemplom du. szeptember 5-én 3. Rákosszentmihály de. fél 11 Karner Ágoston. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 12. Kis- fcarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9 Szita Istvánná, de. fél 11 (német), de. 11 (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6 Szita Istvánná. Torockó tér de. fél 9 (úrv.) Madocsai Miklós. Óbuda de. 9 Fü- löp Dezső, de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9 Csengődy László, de. 11 Csengő- dy László, du. fél 7 Ruttkay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8 Ben- cze Imre, de. fél 10 Reuss András, de. 11 (úrv.) Bencze Imre, du. 6 Reuss András. Németvölgyi út de. 9 dr. Rezessy Zoltán. Albertfalva de. 7 Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. (úrv.). HISZEM... hogy mindenféle nehéz helyzetben Isten mindig ad annyi erőt, amennyire szükségünk van. De ezt sohasem adja előre, hogy ne magunkra bízzuk magunkat, hanem egyedül csak Öreá. Minden félelmünket arról, hogy mit hoz a holnap, ebben a hitben kellene legyőznünk. Fordítás, ifj. Harmati Béla Mit kellene tennünk ? Érdekes cikket olvastam a napokban a kócsagokról. Ha ezek a madarak fogságba kerülnek, minden gondjuk kicsinyeik fenntartására összpontosul. A fiatal madarak ezáltal felnőtt korukban is azt várják, hogy a szüleik tartsák el őket és képtelenek az életben saját erejükből megállni. Az emberek társadalmában is van ilyesmi. Sőt, érdekes lenne ezt a jelenséget vizsgálva összehasonlítást végezni az állatoknál tett biológiai megfigyelés és az emberi fejlődés között is. Köznapi nyelvre lefordítva: itt van Juhászné esete. Juhász- né 25 éve jár hozzánk. 76 évesnek vallja magát, de valójában túl van a nyolcvanon. Kegyeletből tartjuk. Minden üvegneműt, porcelánt, elrakunk előle, de azért minden alkalommal eltör valamit. Soha nem tesz róla említést. Mi sem szólunk, nem szidjuk meg érte. Juhászáénak három gyereke van. Az egyik jól kereső bádogos, a nagyobbik lányát mérnök ember vette el, a kisebbik iszik, legtöbbször a férjével együtt vannak elvonókúrán. Juhászné köves mosókonyhában egyedül lakik és takarításból él. A pénzét a gyermekeinek adja. Azok elfogadják. Iszákos lánya gyakran elveri. Ha kékfoltosan jön, azt mondja: elesett. A mérnökék autót vettek. Juhászné is beszállt az árába. A kocsiba csak egyszer, amikor gyomorvérzést kapott és kórházba szállították, ült. Ha a lelkére beszélünk így védekezik: — Azt akarom, hogy a gyermekeimnek jobb sora legyen, mint nekem volt! A mondat ismerős. Nem csak Juhászáétól, több szülőtől hallottam. De vajon jobb sorsot jelent a szülőktől természetesként elfogadott, keservesen megdolgozott kereset? Jobb sorsot jelent gyermekeinknek, ha mindent megadásunkkal indítjuk az életbe, ha felnőtt korunkban is természetesnek tartják ezt az egyoldalú anyagi függőséget olyannyira, hogy ezt magasabb iskolázottság, magasabb életszínvonal sem változtatja meg? Vagy a szülő a hibás, aki azt hiszi, hogy az iskoláztatással, a magától megvont fillérek önzetlen odaadásával, a kimondott vagy kizsarolt vágyak teljesítésével olyasvalamit ad gyermekének, amivel az életét boldogabbá teszi? És a köszönet érte? Józsika azt mondja nekem: nem megy szívesen haza, mert szülei primitívek (így mondta), nem értik meg őt. Feri válik a feleségétől, mert ő „kitanult” és az asszony, három gyermekének anyja, „lemaradt” tőle. Ilonka nem szereti, ha anyja feljön meglátogatni, mert szégyenli öt szakállas udvarló ja előtt Minden szülő adni szeretne gyermekének. Ez természetes. De nem tudom, hogy a mindent megadással nem úgy jár-e mint a kócsagok. Mert minél nagyobb ez a szülői önzetlenség, annál természetesebbé válhatik a másik fél számára. Paradoxonnak hat, de mégis törvényszerű, hogy amikor az ember túlságosan függővé válik, életképessége lassan elhal. A függőség bizonyos vonatkozásban magában hordja a hanyatlást. A külföldön, különösen a fiatalók körében annyira felkapott kábítószerélvezet a függőség legveszélyesebb, legszélsőségesebb fajtája. Rabszolgává alacso- nyítja az embert. Az a gyermek, aki nem tanul meg a saját lábán járni, a saját erejére támaszkodni, a saját erejéből valamivé lenni, aki nem tanul meg önállóan dönteni, küzdeni, dolgozni, megszámlálhatatlan nehézségbe ütközik később, ha a külső világhoz kell alkalmazkodnia. Aki nem elég erős belül, akinek a szülői ház nem példái, hanem felesleges áldozatot ad, az életképtelenné válhat, bizonytalanná, ingadozóvá, mások kihasználójává, megállhat a fejlődésben a leghaladóbb korszakban is, megállhat az érésben és a társadalom élős- dieihez csatlakozhat. Mit kellene tennünk, hogy gyermekeink ahhoz a világhoz csatlakozzanak, amelyről Ma- dáchunk két sarkalatos jellemzőt nevez meg: a küzdelmet és a bizodalmát. Goethe pedig azt mondja, hogy ebben a világban csak azt lehet megmenteni, aki állandó küzdelemben edződve halad előre. Mindketten majdnem ugyanazt mondják. Érdemes rajta elgondolkozni. Gyarmathy Irén A Deák téri templom- új orgonájának avatása szeptember 12-én, vasárnap délelőtt 11 órakor ünnepi istentisztelet keretében történik. Igét hirdet és az orgonát felavatja D. KÁLDY ZOLTÁN püspök. Ugyanaznap délután 6 órakor a Deák téri templomban egyházzenei áhítat lesz. A Lutheránia Ének és Zenekart Weltler Jenő vezényli. Orgonái: Trajtler Gábor. Igét hirdet: DB. KÉKÉN ANDRÁS igazgató-lelkész „Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtetek eggyel az én legkisebb atyámfiái közül, énvelem cseleked- téíek meg.” (Mt 25, 40.) VASÁRNAP. — „A jótékonyságról és adakozásról pedig el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten.” (Zsid. 13, 16.) Nem minden Istennek tetsző, ami bennünket, embereket gyönyörködtet, vagy ami nekünk kényelmes és úgy érezzük, hogy nagyon jó. Isten „ízlése” egészen más. ö csak abban leli örömét, ami az ember életének egészéből mint igazi pozitív cselekedet csapódik le. Jóté. •konyság, adakozás ... Ilyen áldozat az, ami tetszik Istennek. Milyen egyszerű dolgok és mégis milyen nehezen tudunk adni. Megint adni kell, megint kérnek, amikor nekünk is hiányzik ... Szívből adni, segíteni önzetlenül. Ilyen krisztusi lelkülettel akar megtölteni az ige. HÉTFŐ. — „Ne aggodalmaskodjatok tehát és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruház- kodjunk?” (Mt. 6, 31.) Nem valami vaksors kezének kénye- kedve szerint alakul az életünk. Határozott vezetőnk van Krisztusban, aki mindenről gondoskodik. Nem hiába kérjük a mindennapi imádságban a kenyeret, egyáltalán a gondviselést. Meg is adja Isten! Mindennapi életünk, a jó életünk tanúskodik világosan arról, hogy semmi helye a hivő ember életében a felesleges és értelmetlen aggodalmaskodásnak. De nem is „terülj asztalkám” Isten szeretete. Kérni kell, s Isten megadja. Kérni hittel, tiszta bizalommal. Egy énekünk egyik sora így figyelmeztet: „Ne aggodalmaskodjál, Nézz Jézusodra fel...! KEDD. — „Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd, ne félj!” (Jer. Sir. 3, 57.) Isten nem hagyja magára az embert. Nem kell teljes bizonytalanságban tengődnünk, hiszen Isten közelít felénk. Van kit segítségül hívnunk, van kihez mennünk. Hogy micsoda nagy kegyelem ez, az tudja ezt igazán, aki valóban átélte Isten segítő, meghallgató szeretetét. Mennyi meghallgatott imádság, kérés, hány elrontott élet, de sok kudarcokkal teli lélek menekült meg már, mert hívta Istent. Bátran mehetünk hozzá. Félelmetes nagysága, hatalma szelíden törődik velünk. Isten mondja; nem félünk! ö hív, ö jön hozzánk. SZERDA. — „Így szólt a Seregeknek Ura, mondván: Igaz ítélettel ítéljetek” (Zak. 7, 9.) Nincs könnyebb dolog a világon, mint kapásból ítélni, véleményt nyilvánítani valakiről. Mennyi meggondolatlan ítélet, mennyi gonosz, igaztalan „pletyka” hagyja el szánkat. Mennyi ember életét keserítette már meg az ilyen -emberi gonoszság. Nagyon könnyű ítélni. De nagyon nehéz jól, igazán ítélni. Pedig van kit követnünk ebben is. Jézus Krisztus tiszta igazsággal mondott véleményt mindenről, ítélte meg az embereket és a világot. Azt hiszem akkor aratja az ember legnagyobb győzelmét, ha önmagát győzi le Krisztussal és igaz ítélettel tud, hitbeli tárgyilagossággal ítélkezni. Minden kimondandó véleményed előtt gondolj erre az igére. CSÜTÖRTÖK. — „Hálát adok az én Istenemnek mindenkor, emlegetvén téged az én imádságaimban.” (Filemon 4.) Az apostol imádkozik munkatársáért. Nagyon tanulságos lenne, ha egyszer statisztikát készítenénk arról, hogy kik hiányoznak imádságunk listájáról? És akik hiányoznak, vajon miért hiányoznak? Miért nem imádkozunk értük? Munkatársakért, ismerősök és ismeretlenekért való imádságunk azt hiszem nagyon lyukas. Imádkozó életünk, az imádságok meghallgatása pedig innen ered. Krisztus tudott a kereszten is imádkozni az ellenségekért. Azokért, akik agyonverték, leköpték. Mi nem tudunk könyörögni a másik emberért? Imádkoztál-e ma a főnöködért, a brigádért, ahol dolgozol? PÉNTEK. — „Nektek pedij még a fejetek hajszálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek tehát!” (Mt 10, 30—31.) A legkedvesebb, legjobb dolgot is elhagyja idővel az ember. Mint a gyerek, aki nagyon vágyik Valamire, s amikor már megszerezte, megkapta, hamar megunja, elhagyja. Nem így Isten! Megteremtett, de nem unt meg. Nyilvántart, még hajszálunkat is számon tartja. Jól tudja életünket. Ismeri hibáinkat, rejtett titkainkat. Előtte nincsen titok, előle nem lehet elbújni. Nincs okunk a félelemre, aggódásra. Isten maga törődik velünk és nem engedi, hogy teremtményével bármi történjék az ö tudta nélküL Isten szereti teremtményét. Vajon a teremtmény hogyan viszonyul a Teremtőhöz? SZOMBAT. — „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki azt mondja nekem: Uram, Uram.” (Mt. 7, 21.) Régen fel kellett volna magunkban számolni a hamis kegyességet. Nem elegendő álszent kegyesség az üdvösség eléréséhez. Isten nem jutalmazza azt az életet, amely csák kira- katszerűen követi parancsait. Nem lehet csak a templomban hívőnek lenni. Nem lehet bizonyos alkalmakra és órákra koncentrálni a kegyességet. Hamis, teljesen megbukott élet Isten előtt az, amely „megjátssza” Isten követését. Azt mondják, az élet egy nagy színház. Lehet, de az üdvösség szempontjából semmi esetre sem az. Itt halálos komoly dolgokról van szó. Kár az imádság, kár az igeolvasás, kár minden igyekezet, ha az csak szajkózza az Ür nevét és nem takar valóban hivő életet. Ne mondd, hanem tedd Isten parancsait! S. P. HÍREK — Szentháromság után a 13. vasárnapon az oltárterítő színe: iöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Gál 3, 13—22; az igehirdetés alapigéje: Lk 6, 43—49. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Szeptember 19-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió és az URH-adó. Igét hirdet BACHÁT ISTVÁN váci lelkész. — OROSHÁZA. Egyházzenei est volt a gyülekezetben, amelyen orgonajátékkal Kalmár Anikó, dr. Kovács Béla és Tóth László, szólóénekkel Tóth Lenke, énekkel Benlcő Istvánná, Tóth Lenke, Fehér Endre és Fekete István szolgált. Csellón Laudai Béla játszott, akit Kalmár Anikó kísért. Az összekötő szöveget Koszorús Oszkár esperes mondta. Igét hirdetett Benkö István igazgató-lelkész. Az egyházzenei est rendezője a gyülekezet jegyzője, Csepreghy Sándor volt. — SZÜLETÉS. Ifj. Easang Árpádnak és feleségének, Verődj/ Enikő Zsuzsannának július 11-én gyermekük született. Neve: MÁRTON. A gyermek keresztelése szeptember 5-én lesz a Bécsikapu téri templomban. evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest. VüL. Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412— VTn Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 71.3365 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla Igazgató
