Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-09-05 / 36. szám

Igazság és békesség „Igazság és békesség csókolgatják egymást”, — a 85. zsoltár 11. versében található ez a mondat. Isten válaszának egy része ez, amellyel felel a zsoltár első felében olvasható könyörgés­re. Isten békességet ígér népének. Vagyis minden jót, földi bé­két, jólétet, biztonságot, örömei, mindazt ami után csak az em­beri szív őszintén és igazán vágyakozik, s ezen túl is örökké­való javakat. És igazságot, vagyis igazságtételt, a dolgok jó, helyes és igazságos rendjét. Ez a kettő Isten akarata szerint valamiképpen elválaszthatatlan, összetartozik, szinte ugyanan­nak a dolognak a két oldala. Egyik sem tud igazán megvaló­sulni a másik nélkül. Az igazságtalanság magában hordozza az elégedetlenség, a háborúság, a viszály magvát. Hamis bé­ke az. amelyből hiányzik az igazságtevés. És csak az olyan igazságosság valódi, amely megbékélést, megnyugvást teremt. A világkeresztyénség békemozgalma s a keresztyén békekon­ferencia is ennek az igazságos békének, ennek a megbékélést teremtő igazságosságnak a megvalósításán fáradozik. Ezen kí­ván munkálkodni a közeljövőben összeülő világgyűlésén is. Mert ez a gyönyörű képpel kifezejett valóság, hogy az „igaz­ság és békesség csókolgatják egymást” a zsoltáros szerint ugyan Isten Ígérete, ajándéka népének. Ez azonban nem azt jelenti, hogy megvalósulásán ne kelljen minden erőnkkel fá­radozni. Hogy egy példával éljünk: a jó házasság Isten drága ajándéka. De a házassági hűség és szeretet megvalósulására a házastársaknak is egész szívvel kell törekedniük. Mert Isten­nek minden ajándélca feladat is egyben népe számára. .4 béke bibliai fogalma, mondottuk, minden igazi jót magá­ban foglal. Nemcsak a háború hiánya tehát, nemcsak azt je­lenti, hogy hallgatnak a fegyverek, hanem ennél sokkal töb­bet jelent. Azt is, amit így szoktunk emlegetni; félelem nélkü­li élet. Olyan élet tehát, amit — többek között — nem felhoz be az atombomba árnyéka. Olyan élet, ahol a föld igazságosan elosztott javaiból jut mindenkinek. S ahol okosan és felelős­séggel gazdálkodnak földünk s talán — a kozmosz kincseivel, ahol óvják a természet tisztaságát, s teszik mindezt a sáfárság bibliai fogalma teljes értelmében. Az igazi béke óhatatlanul nemcsak békés egymás mellett élés, de bizonnyal mindinkább egymásért is élés. Vágyálom, távoli ködös jövő? Bizonnyal még nem a közvetlen holnap. Mégis olyan cél, amiért érdemes küz­deni, s amit nem szabad szem elől téveszteni. S e célig az egy­más megismerésének, egyre jobb megértésének ösvénye vezet a nepek számára. Nagy kincs a béke, de nem olyan elvont, őnmagábanvaló érték, amit „minden áron” lehetne és kellene elérni, megvaló- sitani. Ezért elválaszthatatlan tőle az igazság, az igazságosság. Hazugságra nem lehet emberi életet s így békét sem építeni. Az emberi együttélés normája, szabálya lehetne: „Amit nem kívánsz magadnak, mással se tedd”. A méltányosság, az egy­másra való tekintet, elismerése a másik jogos igényének, an­nak, hogy neki is van helye a nap alatt, minden agresszió megszüntetése és az agresszív lelkűiét feloldása — ez együtt es persze még sok egyéb is az igazság, ami nélkül nincsen iga­zi béke, csak hamis, hazug s ezért áldatlan. Az igazság a földön mindig csak viszonylagos. Ezért beszél­getéssel, tárgyalásokkal lehet keresni azt, ami belőle most megvalósítható, ami az összes résztvevő felekre egyaránt el­fogadható, megnyugtató. Kis lépésekkel, de csüggedetlen re­ménységgel, s nagy szívvel lehet ezen az úton járni. Igazság a békével együtt, ez azt is jelenti, hogy van, amikor nem lehet megalkudni. A szabadságáért, életéért küzdő viet­nami nép, a dél-afrikai négerek, a latin-amerikai kisemmizett népmilliók dolgában például bizonyosan nem. Ezért a béke néha csak forradalmi úton valósítható meg, néha meg kell vé­deni, vagy meg kell teremteni, a békét fenyegető gonosz erők leküzdésével. A béke nem kevesek számára készül, hogy azok élvezhessék a jogtalan ragadomány, a kizsákmányolás igazság­talanul szerzett javait, mások verítéke, könnye árán, elnyomás es szolgaságban tartása árán. Az igazi béke a százmilliók szá­mára teremt szép, gazdag, emberhez méltó életet. S ezt az életet, ha megszereztük, kivívtuk, meg is kell őrizni. „Igazság és békesség csókolgatják egymást”, — e gyönyörű kép szinte gúnynak tűnik, ha földünk valóságos állapotára tekintünk. Éhezők milliói, menekülttáborokban sínylődök száz­ezrei közel s távolkeleten, börtönökben kínzott hazafiak, jogfosz­tott „színesek”, s mindemellett állig fegyverben a fenyegető el­nyomás erői. Pedig a bibliai kép, nem gúny. hanem Isten szent ígérete, s éppen ezért sürgető, elháríthatatlan parancsa szá­munkra: Meg lehet, meg kell teremteni az igazi békét, Dandárnyl a feladat, csak győzzék a jóakaraté emberek, ke­resztyének és nem keresztyének, hívők, nem hivők, akik e nagyszerű és roppant s emberiségünk létkérdését jelentő fel­adatért összefogtak. Az ígéret biztat és kötelez. Csak a csügge­detlen fáradozás vezethet célhoz. I)r. Groó Gyula KÍNA Csati En-laj kínai miniszter- elnök meghívására Chester A. Ronning philadelphiai (USA) evangélikus misszionárius meglátogatta szülőföldjét Bel- ső-Kinában. A 76 éves Ron­ning jó állapotban találta meg szülőfaluja templomát és ta­lálkozott az ottani keresztyé­nekkel. Meglepte az utazót a mezőgazdaság és az ipar otta­ni fölvirágzása, (epd) Gyülekezeteink a hétköznapokban Budapest peremén A történelmi múlt A Budapestről Csömörre ér­kező első pillantásra két temp­lomtornyot lát, az egyik az evangélikus, a másik a kato­likus templom tornya. A csö­möriek — az evangélikusok azonban mindkettőre büsz­kék ... Ez a furcsa nevű község, mely „karnyújtásnyira” fekszik Budapesttől, még furább név­vel dicsekedhetett az 1130-as években. A „Pest megye mű- emléke”-dben olvashatjuk, hogy 1135-ben a bozóki Monostornak tulajdonába került községünk „Chemer” néven. Később a Zay család tulajdonába került. A török ideje alatt elnéptelene­dett és 1690-ben elpusztultnak jelzik a történeti feljegyzések. 1720-tól azonban már 42 ház­tartásról tud a krónika és e szerint minden háztartás tiszta evangélikusból állt Jelentős dokumentum, hogy az 1721-i kanonika vizitáció már említi az evangélikusok templomát A mai Csömör község a XVIII. sz. elején alakult éspe­dig részint a Budapesttől 1 mérföldre fekvő és elpusztult Rákosszentmihály község meg­maradt lakosaiból, részint pe­dig a felső megyékből behívott, vagy letelepített tot ajkú evan­gélikus telepesekből. A szájha­gyomány és fel nem tárt törté­nelmi adatok szerint eredeti­leg teljesen evangélikus község volt. Tény, hogy az evangéli­kusok azonnal önálló egyház­zá lettek, amit az is bizonyít, hogy 1727-ben már saját lel­készük volt Jákobéi Sámuel személyében. Az 1740-es évek pusztítják M az ősi evangélikus gyülekeze­tei: ekkor volt a rettenetes pes­tis-járvány, 11 családra zsugo­rítja a község lakóit. Meghalt a lelkész és a tanító is. Az így árvaságra jutott gyülkezettől a magyar királyi kincstár el­veszi a templomot és az ösz- szes egyházi épületet, s ezzel megszűnt anya-egyházközség lenni. Ezután telepítik a felvi­dékről ide az ottani tót ajkú családokat. A meglevő temp­lom előbb közös a katolikusok­kal, majd mivel az evangélikus egyház Cinkotához tartozó leányegyház, a többségben le­vő katolikusok kisajátítják. Ma 98 éve fog hozzá az evangéli- kusság, hogy második templo­mát megépítse, mely ma is va- sárnapról-vasárnapra hajléka a templomos gyülekezetnek ... így evangélikus mindkét temp­lom... Barátság, béke, biztonság Amikor e sorokat írom, már földet ért az a gép, amely Lo- sonczi Pált, Népköztársaságunk Elnöki Tanácsának elnökét vitte Finnország földjére, hogy eleget tegyen Urho Kekkonen finn államfő meghívásának. A finn és magyar nép kapcsolata az elmúlt évek során gyors iramban és egyirányúan pozitívan fejlődött. Ennek alap­ja a régi történelmi gyökereken túl a ma feladatainak sürge­tése. A kulturális, műszaki, gazdasági kapcsolatok fejlesztése nemcsak a két nép kölcsönös javát munkálja, hanem tovább erősíti a Szovjetuniónak és a szocialista tábornak, de Finnor­szágnak is azt a szilárd célkitűzését, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz Európa népei a barátság, béke és biztonság útján. A látogatás ezért céljában és reményeiben túlmutat a két nép kapcsolata megerősödésének várható eredményein. A két ország fővárosának neve elválaszthatatlanul kapcsolódott ösz- sze Európa békéjének és biztonságának ügyével. A Budapesti Felhívás és Helsinki tárt kapui a biztonsági értekezlet előtt a két állam diplomáciáját egyértelmű, határozott és együttes te­vékenységre kötelezte el. Ennek súlyát most megsokszorozta, hogy a találkozásra ak­kor került sor, amikor a megegyezés reménységének a sugara támadt fel a négy nagyhatalom követeinek Nyugat-Berlinről folyó tárgyalásain. S noha a Szovjetunió szorgalmazta meg­egyezés még az érdekelt országok kormányainak és parlament­jeinek asztalán vár végleges tisztázást és elfogadást, ez az előbbre vivő esemény még nagyobb perspektívát ad a két ál­lamfő tárgyalásainak alapján megerősödő közös erőfeszítésnek Európa békéjéért és biztonságáért. Számunkra, akiket a finn nép nagy részéhez még egy kap­csolat fűz, s ez a kapcsolat a két nép új szempontok alapján rendeződött és erősödő kapcsolatain belül új alapokon rende­ződött és folyik i— népünkkel együtt örömet és reménységet jelent ez a találkozás. Egyúttal újabb elkötelezést is, hogy a magunk területén és eszközeivel erősítsük azokat a célkitűzé­seket. amelyeknek az eléréséért a két nép felelős vezetői, kor­mányai és diplomatái oly sokat fáradoznak. Mezősi György GYALOG LONDONTÓL JERUZSÁLEMIG Szokatlan zarándoklatra ha­tározta el magát a 21 éves Mark Sharman angol diák. A Westminster apátságban el­mondott imádság után sátor­ral, szájharmonikával és gitár­ral felszerelve gyalog indult neki a XIII. századbeli zarán­dokok útján Franciaországon, Olaszországon, Jugoszlávián, Görögországon, Törökorszá­gon, Cipruson keresztül Jeru­zsálembe. Ütja során gyűjteni akar Pakisztán és Nigéria ke­resztyén segélyszervezetei szá­mára. A több, mint 3 ezer ki­lométeres utat fél év alatt kí­vánja megtenni, (epd) Hosszú évek óta naponta utazom villamoson, de ilyen élményben még nem. volt ré­szem. EGY KISLÁNY CSÜCSÜLT édesanyja ölében, tizenöt hó­napjának minden méltóságával. Halványrózsaszín pulóvert vi­selt és sötétrózsaszín szok- nyácskát. Bámuló gyermeksze­mét sarkig nyitotta az ablak négyszögében elrohanó házak, póznák, járművek és emberek tarka forgatagára s mintha csak valami csodálatos forgó- színpad gyorsan pergő jelene­teit látná, Örömében össze-ösz- szeütötte kis kezeit: ezt a lát­ványt meg kellett tapsolni, AZTÁN FELSZÁLLT VA­LAKI. Világosszürke, remekül szabott zakója izmos felsőtestet takart, s hirtelen úgyszólván minden fej féléje fordult. Leült az egyetlen üres helyre, ponto­san szembe a kislánnyal és édesanyjával. Az utasok nagyobb Késze munkából jött: egy perc alatt napirendre tért az új útitárs megjelenése folat & bizonyára. az otthonára gondott. A rózsa­színű kislány érdeklődése azon­ban állhatatosan csüggött új­donsült szomszédjának ruhá­ján, izmos nyakán, vastag, kis­sé kiforduló ajkán, eléggé la­pos orrán, sűrűn burjánzó szemöldökén, erőteljes gyűrűk­be fonódó szénfekete haján — ilyen haja a csöppségnek ak­kor sem volt, amikor otthon, egy rövid egyedüllét pompás alkalmat kihasználva három kályhát is kipucolt társadalmi munkában — ám figyelmét leg­jobban a sötét arcbőr remek hátteréből elővillanó szemgo­lyók és fogak kötötték le, ame­lyek olyan fehérek voltak, mint egy frissen felhúzott bábaágy lepedője. NÉHA MÄR KI-KILESETT VOLNA az ablakon, de az im­pozáns útitárs rendkívüli lát­ványa mágnesként húzta vissza kék szemecskéit, melyek szűnni nem akaró, fesztelen érdeklő­déssel pásztázták végig a kei­nes idegent, előbb hosszában, majd keresztben, aztán megint. tetőtól-balpig. MINDEZ PERSZE NEM KE­RÜLHETTE EL afrikai vendé­günk figyelmét. Szája szögle­téből ellenállhatalqnul kúszott elő a mosoly, majd hirtelen rohammal egész arcát elfoglal­ta. Az atlétatermetű férfi szem­mel láthatóan teljesen megadta magát az örömnek: elefánt­csontfényű fogai mint két sor fehér zászló, nevettek boldog viszonzást a kislány szemébe. A kéznek azonban az efféle kedves kapitulációkor is szere­pe kell, hogy legyen: gyors el­határozással oda tárult hát a fekete tenyér a kis rózsaszínű hölgy orrocskája elé. A szöszke fej mintegy varázsütésre kö­vette a mozdulatot, s úgy kan­dikált néger barátunk markába, mintha örökbe kapta volna ajándékul. A kislány aztán föl­emelte fejecskéjét, félig oldal­vást a bogárfekete szemekbe sandított, majd hamvas kis ar­cát egyenesbe billenve fürgén tette egyszerre mindkét kezét a vendégszerető hatalmas fekete tenyerébe. MOST MAR mind a ketten nevettek, olyan önfeledt, le­küzdhetetlen derűvel, mint akiknek, a világ legjobb játéka sikerült. Sőt, a kislány csicser­gő kacagással szinte táncolni kezdett mamamája ölében, aki­nek arcán már szintén kivirí­tott a mosoly. így ment ez egészen addig, amíg a fiatalembernek le kel­lett szállnia. A kicsike igen­csak nehezen vált meg a nagy fekete kéztől, amelynek két uj­ját fogta marokra rózsás kis ökleivel. Feketénk óvatos ked­veskedéssel simította végig a lenszőke fürtöket s kiszállás­kor még utolsó üdvözletét is in­tett. A kislány meleg tekintet­tel kísérte a tovasietó férfiala­kot. Hálásan nézett arra, amerre a testvér, az embertárs eltűnt a tömegben. Gerhard Johann után: Bodrog Miklós Otthon szolgálhatok Édesapám 1948 telén lett en­nek a gyülekezetnek a lelké­sze. — Édesapám nyugdíjba vo­nulása után, mint a gyülekezet fia vettem át örökét. Felmérhe­tetlen öröm az előtt az oltár előtt állni és szolgálni, ahol konfirmáltam, ahol lelkésszé avattak, ahol hűséget fogadtam esküvőm alkalmával... Kialakult rend szerint vet­tem át szolgálataimat. Vasár­naponként 2 istentisztelet, egy gyermek-istentisztelet, és egy bibliaóra ad alkalmat az ige hallgatására. Templomunk min­den vasárnap — Istennek há­la — telve van. Gyermek-isten- tiszteletre igen nagy számban jönnek a konfirmáció előtt ál­lók. Hétközben 3 alkalommal — esténként — bi bliaórákat ta­tok. Kétszer szlovák nyelvű is­tentiszteletet tartunk az idő­sebb, a szlovák nyelvet még beszélő és igénylők részére. A tanév idején heti két órában az iskolában hittanórát tartok. Konfirmandusaink száma is nagy. Csömör — termelőszövetkezeti község Az alig „egy kőhajitásnyira” Budapesttől fekvő község ter­melőszövetkezeti falu. Ma mintegy 6000 lakosa van, mely­ből 1200 az evangélikus. A me­zőgazdaság átszervezésének ide­jén az egész falu a termelőszö­vetkezet tagja lett. A munika ugyanaz maradt, a jellemző termelési ág továbbra is a kül­földön is keresett paradicsom, uborka, krumpli termesztése maradt. Csömör 18 kilométerre fek­szik Budapesttől. Ez magától értetődően nagyszerű piacot, felvásárló bázist biztosít. Vi­szont éppen a budapesti közel­ség adott egy új helyzetet: egy­re nő a betelepülők száma. Csak aki végigélte, mérheti fel a község nagyarányú fejlő­dését. Űj kultúrház, új ta­nácsháza, új utak, reményekre jogosító tervek, mind-mind nagyszerű fejlődés es igen ak­tív vezetés gyümölcsei. Budapesthez való közelsé­günk kínálja a munkaalkalma­kat mindazoknak, akik szak­mát, vagy bármilyen gyári munkát igényelnek. Fiataljaink igen nagy száma tanul Pesten a különféle gimnáziumokban és technikumokban, de az elván­dorlás, mely sok faluban fel­lelhető, nálunk nem mérvadó. Községünk új, fiatal vezető­sége'mindent megtesz a fiata­lokat érdeklő területen a meg­elégedett élet eléréséhez. Csömör — éneklő és adakozó gyülekezet Bárki betéved templomunk­ba, az istentisztelet után az első, amit mond, hogy mennyi­re magával ragadó a gyülekezet éneklése. Zeng a templom, zúg az ének az istentiszteleteken. Az istentisztelet előtt egy fél órával a már templomban le­vők magukban — kíséret nél­kül — fennhangon enekelnek. Istentisztelet után az időseb­bek ottmaradnak a templom­ban és egy-egy órát énekelget­nek a régi gótbetűs Tranoscius- ból. És Istennek legyen hála az ének szeretete öröklődik a fia­talokban. A gyülekezet minden tagja kiveszi a részét az anyagi ter­hek vállalásában. De tül az évi önkéntes felajánláson, híveink szeretnek adakozni. Örömmel vesszük ki részünket minden közadakozásból. Saját erőnkből renoválunk, korszerűsítünk, s mindezt nagyon nagy örömmel teszik híveink. Űj harangot vet­tünk, templomunkat és a lel­készlakást kívül, belül renovál­tatok. Most a harangok elekt­romos meghajtása a cél Azt kérjük Istentől, tartsa meg az adakozó kedvet gyüle­kezetünkben. Szeretjük a vendégeket Nagy megtiszteltetés szá­munkra, ha vendégeket fogad­hatunk. Büszkén emlékezünk vissza sok külföldi vendégünk­re, kit gyülekezetünkben, s csa­ládjaink asztalai mellett fogad­hattunk. Személyes fájdalom Alig két esztendei csömöri munkálkodásom nagy fájdalma annak tudomásulvétele, hogy az ősi népviselet kihalóban van. Híres volt a csömöri népvise­let, mely mindig igazodott szín­ben és mintában az ol tártén- tőhöz. Csodálatosan szép, mű­vészi remekmű volt egy-egy népviseletes menyecske. Ma már sajnos csak az idősebbek tartanak ki az ősi népviselet mellett. Régi képek, saját ke­zűleg készített babák és min­den ház ún. „tiszta” szobája azonban mér gyönyörködtet a i'égi, saját hímzésű népművé­szeti remekekben. Jövőnk — reménység Falunk egyre nagyobb iparo­sodás előtt áll. Nagy munkale­hetőségek, még jobb életszín­vonal kialakítása a cél. Re­mény, hogy minden terv, jobb életünket hivatott elérni, meg­valósulhat. Reménységgel teldntünk gyü­lekezetünk jövendője felé is. Reméljük, hogy Ister) megtart­ja gyülekezetünket továbbra is olyannak, amilyen eddig volt. Templomos, imádkozó, adakozó, éneklő és vendégeket szeretet­tel, kitárt szívvel fogadó gyü­lekezetnek. Isten szeretetét eddig is meg­tapasztalhattuk, hisszük, hogy ezután is érezhetjük segítő ke­gyelmét. Solymár Péter Ébredj fel szivem.,. Megfigyelted a futókat a startvonalnál? letérdelnek, összpontosítják figyelmüket, hogy amikor megszólal a start- pisztoly, nekiiramodjanak. így rajtolnak a futók. Te is így rajtolj minden reggel: imád­kozz, figyelmedet összponto­sítsd, ne késlekedj! Minden reggel felkel a nap. Miként a teremtés első napján, így szól Isten: Begyen vi­lágosság! A sötétség eltűnik. Napsugár aranyozza be a vilá­got. Dalba kezdenek a mada­rak. Te is énekelj: Ébredj fel szívem, vigadj, Istenednek hálát adj, Aki néked ád mindent, S minden veszélytől megment. Húsvét reggelén, kora haj­nalban támadt fel sírjából Jé­zus. Most álmodból ébreszt. Egyszer majd a halál álmából fog életre támasztani. Amíg aludtál, Isten nyítva- tartotta szemét. Veled van nap­pal is, láthatatlanul vigyáz rád, Naponta megújul irántad sze­retete. Látja minden utadat. Is­meri minden gondolatodat. Be­lelát szívedbe is­Legyen Ö első gondolatod. Mielőtt bármire gondolnál, tedd össze kezedet. Kezdd imádsággal a napot és Jézus nevében serényen lass dolgod­hoz. Luther Márton így imádko­zott reggel. Imádságát leírta, hogy mi is használhassuk. Pró­báld meg te is. Hálát adok Neked, mennyei Atyám, szeretett Fiad, a Jézus Krisztus által, hogy ma éjjel minden kártól és veszedelem­től megőriztél, és kérlek őrizz meg engem a mai napon is a bűntől és minden gonosztól, hogy minden cselekedetem és egész életem tetszésedre le­gyen. Mert én magamat, teste­met, telkemet és mindenemet kezedbe ajánlom. Szent angya­lod legyen velem, hogy a go­nosz ellenség erőt ne vehessen rajtam. Ámen­Egyetlen mozdulat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents