Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-08-29 / 35. szám

Mk 4,10—12

Társaságban nem illik sugdolózni, kétértelműen, talányokban, titokzatoskodva beszélni. Mindezt a társaság egy-egy tagja megérti ugyan, de a többiek bosszankodva távoznak, nem értvén az elhangzottakat. Vannak, akik a modern művészek egy-egy absztrakt alkotása előtt is ilyen bosszúsággal állanak meg. Nem értik, mit akart a művész kifejezni. — A tanítványok és Jézushoz közelállók a magvetőről szóló példázat elhangzása után hasonló gondolatot akarnak kérdésükkel kifejezni: miért beszél Jézus példázatokban, talányokban, amelyet oly nehéz megérteni, még nekik, barátainak is?! Jézus azonban elutasítja ezt a feltételezést: ő nem megfejthetetlen talányokban beszél, hanem érthető példázatokban. Már kérdésük előtt mondta: „akinek van füle a hallásra, hallja!” Tanításának tartalma azonban nagyon komoly dolog: Isten országának titka! Vagyis ő maga, isteni küldetése, messiási munkája. Ezt nem lehet iskolai tanítás módszerével könnyedén elsajátítani, megérteni. Isten országának titkáért vállalni kell a gondolkodás és sziv-nyitogatás fáradságát is. Jézus élete nyitott könyv — mondhatja bárki és ez így igaz. De hogy ebben a könyvben valaki helyesen tudjon olvasni, ahhoz mindenkinek. még a tanítványoknak is. sok belső vívódáson, igazságért való tusakodáson, őszinte imádságon kell átmennie!

Miről is van szó általában Jézus példázati tanításaiban?

1. TÖBBRŐL, MINT INFORMÁCIÓKRÓL — MEGFEJTETT TITOKRÓL. —

A Jézushoz hasonlóan országot járó bölcs tanítómesterek sok hasznos vagy haszontalan ismeretre megtanították hallgatóikat. Tájékoztatást, felvilágosítást adtak sok kérdésben. Meg is becsülték ezért a tanítómestereket! Jézus ilyen hasznos és érdekes információknál sokkal többet kínál: felelete az embert életében és halálában egzisztenciálisan érintő kérdésre, hogy mit tett Isten az emberért. „Elközelített az Isten országa!” — tanítja példázataiban is. Őbenne már nem homályos prófétai jövendölésekkel találkozhat az ember, hanem magával Istennel, aki megfejti önmagát, aki megmutatja irgalmas szeretetét, „mindenki szemeláttára”. Ezt azonban sokan egyszerűen nem veszik észre. Tanítást, erkölcsi útmutatást, hasznos információt elfogadnak Jézustól, de Isten és ember kapcsolata továbbra is homályban marad. „Az elhunyt olvasott, felvilágosult ember volt, tehát nem volt vallásos” — mondták a hozzátartozók egy elhunytról... Nem értették jól Jézust. — De még, aki megérti Jézus titkát, az sem elégedhet meg ennyivel!

S. TÖBBRŐL VAN SZÓ MEGFEJTETT TITOKNÁL — ELKÖTELEZETTSÉGRŐL. —

Jézus példázatait nem elég jól megérteni: azokban olyan tanulságok hangzanak el, melyek mozgásba hozzák a hallgatót. Nem holt tanmesék, hanem emberi életet példázó történetek. Azért fejti meg Jézus tanítványai számára, hogy adják tovább, hogy éljenek úgy, ahogyan Isten országának megfejtett titka tőlünk megköveteli. Egy felismert igazság mindig sokra kötelezi azt, akié a felismerés: Isten Jézusban megmutatott szeretetét élő hittel és szolgáló szeretettel, a mindennapi élet bizonyságaival kell tovább&dnúnk. Aki ezt magának akarja megtartani — úgy jár, mint a havat szorongató gyermek. Ma már nincs helye sem a befelé élő egyháznak, sem a titkait ön- hitten melengető keresztyén embernek. Jézus ahol csak megfordult, azonnal észrevette a legégetőbb emberi kérdéseket, segített is rajtuk. De sokszor szaporítottuk csak az égető és megoldatlan emberi kérdéseket, mi. keresztyének, e világban, ahelyett, hogy a szolgáló szeretet melegét sugároztuk volna... „Isten országának titka nektek adatott” — ez komoly elköte- lezést is ad.

3. TÖBBRŐL VAN SZÓ ELKÖTELEZETTSÉGNÉL IS — MEGVALÓSULÁSRÓL.

A Magvető-példázatban is, egyébb példázatokban is olyan erőkről beszél Jézus, melyek végül is gyümölcstermést, áldást hoznak. Ez a példázatok legérthetőbb és legörömtelibb kicsengése. Ha Isten megáldja az elhangzott bizonyságtételt, megáldja a szeretetével elkötelezett ember szolgálatát, akkor keve- seb lesz a bezárt szívű „kívülálló” és több a jó termőtalajjá, gyümölcstermő fává változó élet.

Erre akar felszabadítani és eljuttatni bennünket is, mai hallgatóit. Nem könnyű megérteni ma sem küldetésének örömteli titkát, nem könnyű vállalni megbízatásunkat, amellyel emberek közé küld, emberség, szeretet, békesség megélésére. Végül azonban mindez azért lehetséges mégis, mert szándékait s terveit Isten meg akarja valósítani e földön, ezért erőt és áldást, világosságot és bölcsességet ad mindenkinek, aki tőle kéri.

Nemrégiben fejtette meg két magyar kutató Gárdonyi Géza titkosírással írt naplóját. Hosszas kutatómunka előzte meg a sikeres megoldást. Jézus példázatai nem titkosírással íródtak! Hála Istennek, ő ma is megfejti önmagát előttünk és sokak előtt. Élnünk kell e nagyszerű lehetőséggel, egyházunkban, társadalmunkban, világunkban.

Szirmai Zoltán

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1971. augusztus 29-én

Deák tér de. 9 (úrv.) dr. Kékén András, de. 11 (úrv.) dr. Hafen- scher Károly, du. 6. Trajtler Gábor. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6 Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. Solymár János (szlovák), de. 12 (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11 dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11 (úrv.) Bízik László. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10 Bízik László. Fóti út de. 11. Benczúr László. Váci út de. 8. Baranyai Tamás. Frangepán u. de. fél 10. Baranyai Tamás. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula du. 4 Esperesiktatás, D. Káldy Zoltán. Soroksár Üjtelep de. fél 9 Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11 Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerie- telep de. 8. Pestújhely de. 10 Schreiner Vilmos. Rákospalota MÄV telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota

Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11 Karner Ágoston. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3.

Bécsikapu tér de. 9 Szita Istvánná, de. fél 11 (német), de. 11 (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6 Szita Istvánná. Torockó tér de. fél 9 Madocsai Miklós. Óbuda de. 9 Fülöp Dezső, de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9 Ruttkay Elemér, de. 11 Ruttkay Elemér, du. fél 7 Takács József. Pesthidegkút de. fél 11 Takács József. Kelenföld de. 8 (úrv.) Reuss András, de. 11 (úrv.) Reuss András, du. 6 Bencze Imre. Németvölgyi út de. 9 (úrv.) Bencze Imre. Albertfalva de. 7 Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Ke- lenvölgy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11.

IMÁDKOZZUNK

Megköszönjük neked, szerető Istenünk, hogy ma is hirdette- ted közöttünk szavadat, ma is megvilágositod elménket és szivünket, hogy ne csak hallgassuk e szavakat, hanem meg is tartsuk azokat. Megvall juk bűnbánattal, bogy sokszor értetlenek maradtunk már üzeneted hallatán, sokszor azt hittük, alkalmatlanok vagyunk a tőled kapott feladatok elvégzésére. Pedig nem kívánsz tőlünk többet csak hogy a Jézusban kapott szeretetet továbbsugározzuk, hogy embertársaink kis és nagyobb terheit segítsük elhordozni, kétségeiket megoldani, békétlenségükben a békességet munkálni. Mindehhez te adsz bölcsességet és erőt, te teszed termőtalajjá életünket, evangéliumot megvilágítóvá szavunkat. Szólj Urunk hozzánk ezután is, küldj szolgálatba ezután is, mert halljuk szavadat és követni szeretnénk küldő parancsodat. Ámen.

BLAKE CHILÉBEN

Dr. E. C. Blake az Egyházak Világtanácsának főtitkára látogatást tett Chilében. Ebből az alkalomból fogadta Salvador AUende Chile elnöke s beszélgetést folytatott vele és a 17 chilei protestáns felekezet vezetőivel. Allende elnök az egyházi világszervezet erkölcsi támogatását kérte országa számára. Dr. Blake a chilei

társadalmi fejlődést példamutatónak mondotta más országok számára. — A chilei egyházi vezetők úgy látják, hogy az ottani új helyzet alkalmat ad arra, hogy az evangélium hirdetésének szolgálatát újra átgondolják és elmélyítsék. Bizakodva tekintenek az ország jövője felé és támogatni akarják a kormányzat erőfeszítéseit.

nyugat-berlinben

Helmut Gollwitzer profesz- szor, a nyugat-berlini Egyházi Főiskola rendszeres' teológiai professzora július 8-án lemondott állásáról, tiltakozásul az ellen, hogy a főiskola tanári kara elutasította Dr. F. W.

Marquardt egyetemi segédpro- fesszornak a Főiskolához benyújtott habilitációs dolgozatát, melynek címe „Teológia és Szocializmus — Barth Károly példája” volt. (epd)

HÍREK

— Szentháromság után a 12. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: 2 Kor 3, 4— 9; az igehirdetés alanigéje: Mk 4, 10—12.

— OROSZLÁNY. A gyülekezet augusztus 8-án tartott egyházzenei áhítatán Gáncs Aladár orgonaművész Mursch- hauser, Pachelbel és Bach orgonaműveit szólaltatta meg. Közreműködött a gyülekezet énekkara és kamarazenekara is.

— HALÁLOZÁS. Schmidt Mária ny. ápoló nővér augusztus 10-én 72 éves korában elhunyt. Tengelicen temették el egyházunk szertartása szerint. „Boldogok azok, akik az Ürban halnak meg.”

EVANGÉLIKUS ELET

A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó; t>. Korea Emil

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VTII., Puskin u. 12. Telefon: 142—074

Csekkszámlaszám: 20.412—Vm. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211

71.0379

Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető:

Soproni Béla igazgató

„Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki.” (Ézs 42, 3)

VASÁRNAP, — ,A nehéz beszédű süketnek megnyílt a füle és nyelve köteléke megoldódott, úgyhogy értelmesen beszélt.” (Mk 7, 31—37) Most kivételesen ne a gyógyítás nagyszerűségének csodájára figyeljünk, hanem arra a folyamatra, ahogy a gyógyulás bekövetkezett: csak miután „megnyílt a füle”, kezdett „értelmesen beszélni”. Talán nem sok olvasó Testvéreim között a komoly beszédhibás, de az biztos, hogy azért van még hiba a beszédünkkel!... sok a tartalmatlan szó. Ennek talán az az oka, hogy nem mindig van nyitva a fülünk a szépre, igazra és jóra.

HÉTFŐ. ■— „Mindnyájan megdöbbentek úgyannyira, hogy egymást kérdezgették: Mi ez?! (Mk 1, 21—28) E kérdés mögött inkább értetlenség és kíváncsiság van, mintsem ellenséges hangulat. S bár a kérdés rengeteg kortársunk Jézushoz való viszonyát fejezi ki, a megválaszolása nem is olyan könnyű. Mert „mi is ez” voltaképpen, ami a Jézuseseménnyel történt az emberiséggel és velünk. Mi ez? Elvesztették az eszüket? A „mai világban” még mindig azt a Jézust vallani követésre méltónak! Mi ez? Mit akar velünk ez a Názáreti Jézus ? (24. vers) Világfelforgató? Népbutító, vagy mi ez?! Mindenkinek magának kel megválaszolni ezt a kérdést Ma is.

KEDD. — „Azt mondta az Ür: rendezd el házadat, mert meghalsz. És sírt Ezékiás nagy sírással.” (2 Kir 20, 1—7) És melyikünk ne sírna? És hány embernek nincs ideje még arra se’, hogy „elrendezze a házát” s dolgait, mert százezreket gyilkolnak meg háborúban, gázolnak el a közlekedésben s milliók esnek össze egyik pillanatról a másikra a szívükkel. De ha van is idő a halál tudta előtt, az is szenvedéssel keserűséggel és szomorúsággal teli. Mert kit is vigasztalna az, hogy szép sírkövet helyeznek majd teteme fölé s a virágokat is megöntözik, vagy mi több: „megőrzik emlékét”. A nagy sírást csak a feltámasztó Isten szüntetheti meg.

SZERDA. — „A hitből váló imádság megtartja a szenvedőt és az Ür felsegíti öt.” (Jk 5, 13—18) A tapasztalati valóság talaján álló Jakab ném mond nagy szavakat s üres igazságokat az imádság erejéről szólva. Az idézett versben sem állítja, hogy az imádság egyből és feltétlen megváltoztatná a külső helyzetet, a dolgok menetét. De megtartja a szenvedőt; a belső helyzetet, a dolgokhoz való hozzáállásunkat változtatja meg! Nem a követ szünteti meg Isten, amibe felbuknánk, hanem ha felbuktunk, ad erőt a talpraál- láshoz és továbbmenéshez. Ezért érdemes imádkoznunk szenvedésben, betegségben, rossz hangulatban is.

CSÜTÖRTÖK — „így járta be Jézus a városokat mind és a falvakat, tanított a zsinagógákban és hirdette az Isten országának evangéliumát és gyógyított minden betegséget.” (Mt 9, 27—38) Ha mérlegre tesszük az egyház mai gyakorlatát Jézus négyütemű gyakorlatához képest, így fest a helyzet: Ö még bejárta a városokat és a falvakat, elé- bük ment, felkereste az embereket, — mi inkább elvárjuk, hogy hozzánk, az egyházhoz jöjjenek, ha akarnak valamit, ő tanított rendszeresen, — mi csak gyermeket oktatunk, azt is igen rövid ideig (konfirmáció) és nagyon silányul. Ö gyógyított betegeket, — mi legfeljebb gondozzuk őket, amennyire erőnkből telik. Ügy kell teháit evangéliumot hirdetnünk, hogy az elébemenő, tanító és gyógyító legyen.

PÉNTEK. — „És ő egy szavával kiűzte a gonosz lelkeket.” (Mt. 8, 14—17) Az exor- d2imus, a modem ördögűzés sokak szerint a mai keresztyének legfontosabb feladata. Felszabadítani az olcsó sablonok démonának való kiszolgáltatottság alól (ital, szexualitás, kábítószer, „jóltájéko- zottság”, „modernség”); a tömeg démonnak hitt hatalmából, a „város”, a „többiek”, a tömegember vonzásából igazi közösségi életre: s felszabadítani a gépek démomikus hatalmából, a bonyolult, érthetetlen automatikák, komputerek, atomreaktorok és a többitől való félelem alól, hogy együtt tudjon dolgozni az ember és a gép. Jézus egy szavával kiűzte a gonosz lelkeket. Ha ezt a szót mondjuk tovább, sok fáradsággal talán ma is sikerül.

SZOMBAT. — „Lesz ott ösvény és út; aki ezen jár, még ha bolond, se’ téved el. (Ézs 35, 3—10) Esrhatológikus jövőről szól itt a próféta: Isten által készített útról, amelynek hitünk szerint az építése Jézus Krisztus születésével kezdődött meg. De még a prófécia teljes beteljesedésénél nem tartunk. Most még bizony, igencsak sok bölcsességre, előrelátásra és higgadtságra van szükség ahhoz, hogy ha megtaláltuk az utat, megmaradjunk rajta, le ne térjünk arról s a sokszintű útelágazásoknál helyesen tájékozódjunk. De az igére továbbra is érvényes: lesz idő, amikor nem tömi és keresni kell az utat, és mindig csak figyelni, hanem gyorsabban és biztonságosabban haladni rajta előre.

Bízik László

TEOLÓGUS EIü szeptember 1-tSI — négy hónapra — albérleti szobát keres. Telefon: 412—345 (du. 5 óra után).

NYOLCVANNYOLC Eves édesanyám mellé esetleg ebédfőzést is vállaló gondozó-, társalkodónőt keresek egyelőre október elejétől december közepéig. Budapesttől 40 km. Duna-kanyarban. „Személyes megbeszélés” jelige.

ELADÓ Munkácsy: Golgota és Pilátus előtt című 79X12Ö cm-es olajmásolat. Kecskeméty, Bp., VII., Vörösmarty u. 12/a.

BORSOS MIKLÓS ÖNÉLETRAJZI KÖNYVE („Visszanéztem félutamból”, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1971.) még azoknak is szívdobbantó meglepetés, akik a szobrász, festő és grafikus művész eddigi életművét jól ismerték. Mert íme, ahogy a képzőművész tollat fogott kezében ez a szerszám sem vált kisebbrendűvé az eddig forgatott vésőnél, ecsetnél, rajzónnál. Olyan könyv ez, amit nehéz letenni, legszívesebben egy lélegzetre olvasná végig az ember. Olyan könyv ez — ami felemel, lelkesít, a szép örömére, s a jó cselekedetére indit, életkedvet s az élet és az ember, a természet és a műalkotás tiszteletét sugározza. Forró, bátor, őszinte és nagyszívű írás; vallomás az életről és a művészetről, az emberről és az emberségről. „A művészet nem szórakozásra, nem unaloműzőnek, s nem is díszítésre jön létre. A művészet az emberi élet, egyáltalán az élet, a természet kifejezője, és ezzel még nem tartunk ott, hogy díszítsük. Elég, ha szembe tudunk nézni önmagunkkal, a világgal, és arról képesek vagyunk közölni valamit, szóban, zenében, írásban, képben, hallhatóan vagy látva, kapcsolatot teremtünk emberek és korok között. Öröm, megindultság, szellemi, lelki emelkedettség — ezt adja a művészet azoknak, akik alkatilag képesek a befogadására.” Ezt nyújtja Borsos Miklós könyve is. A művész számos, részben ifjúkori, s így alig ismert alkotásának kitűnő fotója, reprodukciója gazdagítja a könyvet.

IDŐBEN S TÉRBEN széles ívet von az önéletírás. A most 65 éves művész életútja Erdélyben, Nagyszebenben indult a ferencjó- zsefi Magyarországon. Andalító bájú a gyermekkor rajza a patinás, ősi városban, az első élmények — rajzolni akar mindenáron már a kétéves gyermek is!

A művész-író mindvégig tudott gyermeki áhítattal csodálkozva szemlélni s meglátni annyi szépséges csodát, csodálatos szépséget Európa képtáraiban s városaiban, a francia tengerpart tündéri tájain s abban a roppant s élő múzeumban, aminek Itália^ a neve.

KÖZBEN S ADDIG HOSSZÚ VOLT AZ ÜT, izgalmas és veszedelmes. Két világháború jutott Borsos Miklós nemzedékének osztályrészéül, s ami belőlük, s utánuk következett. Kétszeri költözés s menekülés Erdélyből, győri letelepedés, diákévek, s elindulás visz- szatarthatatlanul. A vándorlások inasévei, s a nagy vándorút Európa országútjain, a meg- töltekezés és a felkészülés a rövid intermez- zó a pesti főiskolán s a fészekrakás a Rába- parti városban. Nem iskolák és iskolások nevelték, hanem a remekművek s az élet. „4.

képekről nem tudni kell, a képeket látni kell tudni. Csak e látni tudás birtokában nyílik meg a kép igazi értelme, szépsége.”

A kialakuló baráti körben nem véletlenül tűnnek föl a könyv lapjain szellemi, művészeti életünk legnagyobbjai: Dési-Huber és Egry József, Szőnyi és Bernáth Aurél, Pát- zay és Illyés Gyula:, Kodály és Németh László s az ifjúkori győri barát, Weöres Sándor. Egy kis legújabb kori hazai kultúrhistória is ez az önéletrajz. De nem szabad elfeledkezni a „mellékalakokról” sem. Szilágyi Sándorról, a győri antikváriusról, a diákévek olvasásra ihletőjéről — aki egy náci haláltáborban végezte életét, — dr. Haitsch Emilről, a nagy ideggyógyászról, a „jótevő orvosról” akinek annyian köszönhették testi s főleg lelki gyógyulásukat.”

S kezdettől, igazán a pályakezdés éveitől ott állt a művész mellett az élettárs, a hitves, az örök modell, s a szüntelen ihlető, akinek arcvonásait minden nőalakja arcmása félreismerhetetlenül hordozza.

LEHETETLEN E RÖVID HÍRADÁSBAN a könyv minden tartalmi gazdagságát csak sejtetni is. Mégis lehetetlen meg nem említeni, hogy az életrajz nemcsak a művész hitvallása, hanem az emberé is. A helytállás nehéz éveiben, évtizedeiben a művész és ember útja egyenes volt és tiszta, s az életpálya tanúsága e tekintetben is felemelő. A könyv egyik szakaszában gyakran idézett Babits „Jónás könyvé” szállóigévé lett mónda- tát: Vétkesek közt cinkos, aki néma, — vallotta és vállalta: soha nem maradt néma, szólt és cselekedett, mellőztetés és kárvallás árán is.

GYÓRNÁDORVÁROSI TEMPLOMUNK két Borsos-művet is magáénak vallhat: egy nagyméretű bronzdomboritás, az angyali üdvözletét ábrázolja; betlehemi pásztorok szemét kápráztatja a fényes mennyei jelenés. A templom keresztelőkápolnájában pedig vörösmárvány keresztelőmedencét tart a négy evangélista. Arcmásuk Kodály, Barcsay, Egry és az alkotó vonásait hordozza. Vörösréz fedele Jézus megkeresztelését ábrázolja.

PILLANTÁS A TETŐRŐL — így látjuk ezt a visszatekintést, valóban számvetést a műhelyből, félútról. Vissza, a megtett útra, — nagy gazdagodás ezt az utat ilyen vezetővel végigjárhatni — de előre is: újabb csúcsok, az alkotás s az ajándékozás újabb szépségei és Örömei felé. Így látja g művész is, amikor a tollat letéve indul a kert — a tihanyi tündérkert_ — végébe, kalapácsért és vésőért, „mert ősz óta befejezésre vár a fehér márványban alvó leány”„

Sroó Gyula

Pillantás a tetőről