Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-08-22 / 34. szám

Mt 6, 13 Különös imádság a Miatyánk. Legszemélyesebb vallomásaink közé tartozik, melyet gyermekkorunktól utolsó óránkig elsut­togunk életünk minden jelentősebb fordulóján, még a minden­napok fordulóin, esténként is. Ügy érezzük, ebben az imádság­ban mindent elmondhatunk, titkainkat is, kétségeinket is, örö­meinket is, szorongásainkat vagy bánatunkat^. És ez a „leg­személyesebb imádság” mégis az egész keresztyénség legnyil­vánvalóbb közös kincse, melyet nyelvi és felekezeti határok nélkül ismer mindenki, mely egyéb különbségek ellenére ösz- szeköt bennünket, Jézus nevében, akitől kaptuk. Ez a látszólagos ellentét elvezet bennünket e mondat jó meg­értéséhez: „a dolgok összefüggnek”. Így van ez a tudományok területén is, a történelem eseményeiben és mozgatóiban is, a vallásos élet és hit dolgaiban is. Nem lehet ez utóbbi „magán­ügyünk”, mert Isten szeme előtt pergő életünk ugyanaz az élet, mint amit emberek között élünk. A „Miatyánk” ötödik kérése — mai igénk — is elvezethet minket néhány összefüggés felis­merésére : 1. Életismeretünk (tudásunk) és önismeretünk összefüggése. — Bravúros tárgyi tudásról tesznek tanúságot sokan a nap­jainkban oly népszerű „vetélkedők” résztvevői között. Az or­szágos néző- vagy hallgató-közönség méltán adózhat elismerés­sel egy-egy nehéz kérdés sikeres megválaszolása után. De sok jel utal arra is, hogy ismereteink tágulása, gazdagodása álta­lános jelenség, többé-kevésbé mindnyájan értesülünk a tudo­mány s a mindennapi élet legfontosabb eseményeiről, értékel­jük s elraktározzuk magunkban ez ismereteket. Sajnos azon­ban arra is sok jel utal, hogy ezenközben megfeledkezünk ön­magunk helyes ismeretéről és kritikájáról. Márpedig semmi­féle technikai, tudományos, történelmi, szociális vagy egyéb fejlődés nem mentesítheti az egyes embert attól, hogy mérlegre tegye önmagát, külső életfolytatásán is túlmenően, szíve belső indítékaiig. Ismerjük-e önmagunkat, s ha igen, igazságosan tekintünk-e a mérlegre? Isten és emberek előtti bűneink és múlasztásaink fel tudják-e ébreszteni e nagy kérést: bocsásd »meg a mi vétkeinket!? Mert jó irányú változást életünkben csak ez a kérés hozhat! 2. Saját életünk és mások élete közötti összefüggés. — A bűn­bánat és a bűnbocsánat s a nyomukban járó megújúlás — kö­zös ügy. A mi egyházunkban csak kivételes esetekben gyako­roljuk a magángyónást, általában a gyülekezet közösségében együtt állunk Isten színe elé megvallani bűneinket és bocsána­tát kérni. Mégis sokan azt hiszik, hogy ez legintimebb magán­ügyük. Nem véletlenül használja Jézus e kérésnél is a többes­szám első személyt. És nem hiába kapcsolja össze, elválasztha­tatlanul, az emberi megbocsátással: „miképpen mi is megbo­csátunk ..Tudjuk jól s tapasztaljuk: egy ember boldogsága egész közösségeket lendít előre s von be fényébe, de ugyanígy, egy ember tragédiája, fájdalma vagy veresége is sötétbe borít­hat sokakat, akik körülötte élnek. Nincs igazi bűnbánat és bűn­bocsánat emberi megbocsátás, irgalmasság és jóakarat nélkül! És nincs Istentől kapott feloldozás kisugárzó öröm s tovább- aradó szeretet nélkül! Az emberi szívben nem lehet elkülönítem a dolgokat: ha valaki Isten előtt tisztázni akarja magát és a szíve terhes az elintézetlen emberi ügyek miatt, képtelen lesz az igazi felszabadulásra. S aki igyekszik feddhetetlen színben tün­dökölni, mindenkivel jóban lenni, legalábbis felszínesen, Isten előtt a?onban nem gyakorol igaz bűnbánatot s a nagyobb fele­lősséget nem vállalja, az legfeljebb a gazdag ifjú sorsára jut­hat: előbb-utóbb rájön Isten és emberek iránti hűtlenségére. Jó lenne, ha mindig világosan látnánk az összefüggést egyéni és közösségi életünk között, s ugyanígy az egyház életében is: társadalmi felelősség, nagy emberi kérdésekben való őszinte helytállás nélkül nem sokat érne bármiféle belső tisztázottság. Alkotmány ünnepe közelében a humánus törvényekért és rendért is hálát kell adnunk Istennek, aki a magunk helyén nekünk is szerepet adott e rendben. 3. Isten szeretete és az emberi szeretet összefüggése. — Tel­jesen fölösleges azt kérdeznünk: melyik megbocsátás van előbb, Istené vagy a mienk? A kettő együtt van, egymásból követke­zően, egymást segítve. Meg kell tanulnunk, hogy Jézus tanítá­sának mondatait nem lehet félig vallani, félig megcselekedni. Isten szeretete nem függvénye az ember megbocsátani tudó szeretetének, de szorosan összefügg azzal. Együtt kell látni ä mondat mindkét felét: a bocsánatkérés alázatát, az emberek­nek való segítés lehetőségét, a tiszta lelkiismeretű élet erejét, lendületét, Isten bocsánata és szolgálatba küldése által. „A dolgok összefüggnek” — mondottuk az elején. S az ered­mény egyén és egyház esetében egyaránt egy felszabadult és másoknak is használni tudó, gyümölcstermő keresztyén élet lehet. Szirmai Zoltán — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Augusztus 22-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangéli­kus egyház félóráját közvetí­ti a Petőfi Rádió és az URH adó. Igét hirdet FEHÉR KÁ­ROLY alsósági lelkész. •— Szentháromság után all. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti isten­EV ANGELIKUS ELE» A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő ás kiadós D. Korén Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VJXl.. Puskin u. 12. Telelőn: 142—07« Előfizetési ár: egy évre 90,— FI Árusítja a Magyar Posca Index 25 ZU 71,3073 Athenaeum Nyomda, Budapest Botációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató tisztelet oltárl igéje: 1 Kor 15, 1—10; az igehirdetés alaoigé- je: Mt 6, 12. — A PESTI EVANGÉLIKUS EGYHÁZMEGYE újonnan meg­választott esperesét, Virágh Gyula pesterzsébeti lelkészt augusztus 29-én, vasárnap du. 4 órakor a pesterzsébeti evan­gélikus templomban iktatja tisztébe D. Káldy Zoltán, a Déli Evangélikus Egyházke­rület püspöke. A beiktató is­tentiszteletet díszközgyűlés kö­veti. HALÁLOZÁS Glatz Józsefné, szül. Aczél Anna nyug. vallástanár fele­sége, aki maga is vallástanár­nő volt, életének 69 évében rö­vid szenvedés után csendesen elhunyt Férjén és három gyer­mekén kívül — akik közül egyik fia külföldön lelkész — öt unokája gyászolja. Egykori tanítványai, s mindazok, akik bagolyirtási üdülőjükben egy­kor gondoskodó szeretetét él­vezhették, hálás szeretettel em­lékeznek reá. „Megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között legnagyobb a sze­retet.’! Istentiszteleti rend Budapesten, 1371. augusztus 22-én Deák tér de. 9.» (úrv) Tragtier Gábor, de. 11. (úrv) dr. Kékén András, du. 6. dr. Kékén András. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor Uo de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Solymár János, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán ú. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10, du. 7. Zugló de. 11. (úrv) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Bizik László Gyarmat u. de. fél 10. Bo­ros Karoly. Fóti út de. 11. Bara­nyai Tamás. Váci út de. 8. Bara­nyai Tamás. Frangepán u. de. fél 10. Baranyai Tamás. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 1.1. Matúz László. Kispest de.* 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vil­mos. Rákospalota Máv-telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Klstemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Kar­ner Ágoston. Sashalom de. 9. Kar­ner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 11 Szita Istvánné, du. 6 Szita Istvánné. Torockó tér de. fél 9 Szita Istvánné. Óbuda de. 9 Fü- löp Dezső, de. 10. (úrv) Fülöp De­zső. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Takács József, de. 11. Takács József, du. fél 7. Csengődy László Budakeszi de. 8. Csengődy László Pesthidegkút de. fél 11. Csengődy László. Kelenföld de. 11. (úrv) Bencze Imre, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út de. 9. Bencze Im­re. Nagytétény de. fél 9. Kelen- völgy de. 9. Budafok de. 11. Bu­daörs du. 3. Törökbálint du. fél 5. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. Üti emlékek SVÁJCNAK sóik vonzereje között az egyik az, hogy há­rom különböző nyelvet be­szélő népe teljesen megérti egymást — a negyedik nyel­ven, a „svicer ducs”-on. Ez az ország Mittelland dombvi­dékén és a Jura hegység vo­nulataiban alakult ki és olyan természeti szépségekkel ren­delkezik, hogy az ember csak elámulva csodálkozik a nagy tavak és havas hegycsúcsok láttán. A háborúktól gyötört Európa szívében van egy or­szág, amely évszázadok óta a béke országa. LOCAKNÖBAN pergő olasz nyelven beszélnek, Genfben francia szót hall az ember. Német-Svájcban még a táj­szólás is ugyanaz, mint Tirol­ban, vagy a Rajna német partján. A Genfi tő (Lac Leman) keleti medencéjének partja és környéke tavasszal a legszebb. A környék nárciszmezői kö­szöntik Vevey lakóit. E város (16 000 lakosa van) az egy­beépült üdülőkörzet nyugati negyede. A város kikötőjét már a rómaiak is használták. Hársfákkal szegélyezett útjai a part mellett pihentetően szépek és séta közben sokfé­le nyelvet hall az ember. VEVEYBEN három különös élményünk volt.. Az. ..egyik: egy üzlettulajdonos keresett meg bennünket, hogy látogas­suk meg magyar származású pulikutyáját. Útközben el­mondta, hogy a kutya elég goromba, de ha magyar szót hall, szinte kiugrik a bőré­ből. Amikor a magyar puli meghatotta magyar beszédün­ket, a hátsó két lábára ült és olyan hangokat hallatott, mintha nevetett volna. A másik: áldozócsütörtökön elmentünk templomba. Ügy értesültünk, hogy az isten- tisztelet 10 órakor kezdődik. A templom érkezésünkkor teljesen üres volt. Ünnep lé­vén a lelkész átcsoportosítot­ta a kezdési időpontokat. Ket­ten voltunk a feleségemmel a templomban. Felolvastam az aznapi evangéliumi igét és imádkoztunk családunkként, gyülekezetünkért, hazánkért. A harmadik: egyik nap egy egy fiatal, • tizennyolc év kö­rüli lány keresett meg és megkérdezte: — Ugye maga magyar pap? — Igen, az vagyok! — Kanadában születtem. Jól beszélek ugye magyarul? Én nem vagyok megkeresz­telve. Magyarországon még nem voltam, de a nyáron sze­retnék elmenni. Megkeresz­tel-e engem, ha eljutok szü­leim szép hazájába? — Örömmel, válaszoltam! A KISLÁNY leült mel­lém és én Jézusról kezdtem beszélni-.—. — Még ne hagyja abba! — kérlelt, amikor ránk ereszke­dett a csend. Fülöp Dezső Hét lépéssel kevesebb Nehogy azt tessék hinni, hogy most szép gyermekmesét mondok el valamiféle mér­földlépő csizmáról, mely eset­leg egy mérföldnél hét lépés­sel kisebbet lép; nem, szó sincs ilyenről, s bár a hetes szám olyan meséből kapott­nak tűnik, a színtiszta igazat mondom el. Kétszer is lemér­tem, nehogy később valaki azt mondja, nincs egészen rend­ben a dolog, szóval biztosan állíthatom: hét lépéssel keve­sebb. Mondhatnám azt is, hogy az egész éppen ott kezdődött, hogy nincs mérföldlépő csiz­ma (de ha lenne is, melyik pesti hordaná magával, vala­hányszor trolira száll, vagy leszáll). Ezért már e két ok miatt is az történt Pesten, a Hősök terén, hogy amikor a Tanácsköztársaság emlékmű mögötti megállót a napi több ezer ember el akarta érni, a geometria szabályai szerint cselekedett: egy adott három­szög átfogója mindig rövi- debb, mint a két befogó együt­tes hossza. Jelen esetben ép­pen hét lépéssel. Amikor a szobor mögötti teret szépen parkosították, öröm volt nézni a gondozott füvet... Csak az a kitaposott ösvény ne éktelenkedett vol­na keresztben, amit a sarkot körbekerülni megspórolandó vágtak a pestiek abban a bi­zonyos átlós irányban. Ez a földig kikoptatott barna csa­pás tette csúffá a zöld gye­pet s egyben rövidebbé az utat, mégpedig kerek hét lé­péssel. És egy reggelen szép beton­kockát fektettek le s hivata­losan is úttá nyilvánították a csapást. Kis hézagokat is hagytak a betonlapok között, hadd nő­jön ki köztük a talpak hídja alatt a fű újra. Megyek a la­pokon s élvezem a járást. Mert mit is tett volna az Il­letékes Szerv a történelem fo­lyamán ilyen esetekben? Volt idő, amikor bokamagasságban egy szál dróttal először beke­rítették a kritikus övezetet. Amíg szét nem szaggatták azt és le nem taposták egy útnyi- ra a gyepet. Ekkor rendbe­hozták S azzal a jelszóval, hogy a virágot csak nem lesz szívük az embereknek leta­posni, rózsákat ültettek a fű szélére, s beszúrtak közepére egy táblát: ÁTJÁRNI TILOS! Mígnem kiderült, hogy a táb­la nem használ s a virágokat is van szívük letaposni. Ekkor aztán összevonta szemöldökét a rózsákra felügyelő Rózsa Sándor (persze, jól emlékszik mindenki, hogy nem is Sán­dornak hívták) s kimondta, hogy keményebb módszert kell alkalmazni: áramot a drótba! Nem használt. No­sza, bulldogokat a fűre, hadd riasszák el azokat, akik job­ban szeretnek a rövidebb úton járni. Ez sem használt. Aztán volt, amikor a nagy kutyák nem törődtek ilyen nagyság- rendű ügyekkel, kisebb kutyá­kat állítottak oda, akik már nem haraptak ugyan, csak a rövidítők lelkiismeretét tették nehezebbé, de használni nem használt. Ügy történt ez is, mint Kőműves Kelemennel, hogy amit befüveztek estére, letaposták reggelre. Addig a reggelig, amikor is, mint mondom, szép beton­lapokkal hivatalosan is úttá nyilvánították a csapást. S miközben megyek a lapokon, és élvezem a járást, elmeren­gek ezen az új történelmi for­dulón. Mellettem sietnek mun­kába s ezzel a hét lépéssel el­érik még a trolit s idejében blokkolnak. Talán észre sem veszik azt, mi is történt itt időközben. Aztán látom a randevúra sietőket, akik még idejében odaérnek s látom a gyerekeket, akik többet tud­nak majd játszani néhány másodperccel és hét lépéssel, amely hét lépést ha csak na­pi ezerrel beszorzom, az már hétezer lépés, ami legkevesebb négy kilométer naponta. És ez a napi négy kilomé­ter felér legalább négy darab mérföldlépő csizmával. Bizik László TI vének és ifjak, egymás között mindnyájan öltözzétek fel az alázatosságot, mert Is­ten a kevélyeknek ellenáll.” (1 Pt 5, 5) VASÁRNAP. — „Két em­ber ment fel a templomba imádkozni s a vámszedő meg- igazulva ment haza, nem úgy mint a farizeus.’’ (Lk 18, 9— 14) Egy templomlátogatás ke­retébe van foglalva a farizeus és vámszedő példázata: „fel­ment” a templomba (mert a jeruzsálemi templom hegyen épült) és „ment alá” a város­ban levő házába. Az emberi edesettségét és bűnösségét be­ismerő vámszedő számára a templomban töltött idő meg- igazulását jelentette, a másik számára pedig csupán üres, további elbizakodottságot. — Ne csak azok' viszgál ják meg, történt-e az istentiszteleti egy óra alatt valami hasonló, akik történetesen dombra épített evangélikus templomba jár­nak, hanem mindenki, aki templomból hazafelé megy. HÉTFŐ. — ,J5lőfogott egy kis gyermeket, ölébe vette és ezt mondta nekik: aki az ilyen gyermekek közül egyei befogad, engem fogad be.” (Mk 9, 33—37) Igazán kíván­csi vagyok, milyen is lehetett az a kisgyermek, akivel Jézus ennyire azonosította önmagát és Istent! Nagyon valószínű, hogy nem olyan volt, miint e jelenet századeleji ábrázolá­sain lehet látni: jól ápolt sző­ke kis úrigyerek, egészségtől kicsattanó arccal, arányos ter­mettel és értelmes szemeikkel. Inkább mindennek az ellen­kezője lehetett az az egykori kis zsidó gyerek. Annál cso­dálatosabb, hogy Jézus min­denkivel, de az ilyen szeretet- re szorulókkal különösen is azonosul, KEDD. — „Így Dávid erő­sebb volt a filiszteusnál, pa­rittyával és kővel.” (1 Sám 17, 40—51) Két különböző súlycsoport csapott itt össze: egy profi nehézsúlyú bajnok és egy kezdő légsúlyú gyer­mek. Az ember a mai harcá­szatban azt szokná meg, hogy a mai pajzsok és dárdák (lásd rakétaelhárító, repülő­gép sib.) ellen a másik fél nagyobb pajzzsal és hosszabb dárdával, még modernebb és drágább fegyverrel vonul fél. Amikor vasárnapi iskolások meggy úrmázták e történet „kellékeit”, melyek1 segítségé­vel Dávid győzött, valame­lyiknek eszébe jutott, hogy a parittya, a kő és az oldaltás­ka mellé Istent is meg kellett volna formálni! így igaz! SZERDA. — „Amikor a százados hallott Jézusról, el­küldte hozzá a zsidók véneit és kérte őt, hogy jöjjön el és gyógyítsa meg szolgáját.” (Lk 7, 1—10) Páratlan történet! Ügy fordul valaki Jézushoz; hogy még nem is látta soha, nem is hallotta beszélni őt, azt sem tudta, hogyan is néí ki... de teljes bizalommal éi reménységgel volt iránta. — Ami a mai ember tapasztalati Jézus élményéit illeti, tökéle­tesen egyforma a helyzet, hi­szen nekünk is csali hallo­másból vannak fogalmaink a Názáretiről. Csak abban nem vagyok olyan biztos, hogy ennyire egyforma lenne a helyzet a teljes bizalom tekin­tetében is! CSÜTÖRTÖK. — „Mikor pedig megvirradt, nem kis ria­dalom támadt a katonák kö­zött, hogy mi történt Péter­rel.” (Ap csel 12, 18—25) Ahogy Jézussal kapcsolatban gyakran megtörtént, hogy jobban érdekelték ellenségeit amit mond és tesz, mint azo­kat, akik hivatva lettek volna valóban megérteni szavait és cselekedeteit, úgy néha azt érzem, hogy az apostolokkal, megtörtént események hord- erejét is jobban felfogták azok ellenségei, mint mi, akik pedig ugyanannak az ügynek vagyunk elkötelezve. Avagy melyikünket döbbent meg ma Péter megmenekülésének cso­dája? Olyan. „természetes” már egy-egy ilyen történet! Ó, csak tudnánk egy kicsit jobban csodálkozni! PÉNTEK. — „Amit hirde­tek, az evangéliumot, nem embertől vettem, sem nem tanítottak rá, hanem a Jézus Krisztus kinyilatkoztatása ál­tal való.” (Gal 1, 11—24) Jé­zus földi, életének tanúi után Pál apostollal lezárult a szi­gorú értelemben vett újszö­vetségi kinyilatkoztatás törté­net. Azóta az egyház csak er­re az — azóta már írásos for­mában is rögzített— informá­ciós anyagra támaszkodik. Vájjon nincs már azóta egyet­len közvetlen kinyilatkozta­tás sem? A válaszban két szempont kell hogy legyen: egyrészt nem beugrani egyes kis felekezetiknek, ahol Jézus állítólag lépten-nyomon „kije­lenti magát”,„másrészt tudni, hogy az evangélium mai hir­detésében is nemcsak „felele­venítünk”, de az élő Ür van jelen. SZOMBAT. »- „Nincs bé­kesség, szól Istenem, a hitet­leneknek!” (Ézs 57, 15—21) Mi néha hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az egész „Is­ten-kérdés” csak minket, ke­resztyéneket izgat, nyugtala­nít. szorongat s csak nekünk kell megküzdenünk hitünkért. Sőt néha irigyeljük is a hitet­leneket, hogy nekik milyen könnyű lehet, számukra ez az egész kérdés érdektelen. Pe­dig de sok „hitetlen” vallotta már be. hogy ez nem így van! Nem könnyű hitetlennek sem lenni, mert nem olyan „pofon egyszerű” az egész Isten-kér­dés. Az ellenben boldog em­ber, akinek megnyugszik szí­ve, gondolata... Istenben. B. L. IMÁDKOZZUNK Hallgasd meg, szerető Istenünk őszinte bűnvallásunkat és nyisd meg szivünket, irgalmas szereteted megértésére, elfoga­dására. Taníts meg bennünket a békességszerzésre is. Hiszen oly sokan várnak tőlünk jó szót és útmutatást. Tanítsd az em­bereket szerte e világon, hogy gyűlölködés és bosszúállás he­lyett megbocsátani tudjanak, tüzek szítása helyett a békesség megteremtésében és egymás megbecsülésében fáradozzanak. Adj erőt egyházadnak is, hogy nagy szeretetedet a szolgálat őszinte indulatával tudja továbbadni e világban, erősítve ezzel is minden jó ügyet. Köszönjük, hogy meghallgatsz, megerősí­tesz és szolgálatodra tanítasz bennünket Amen. A GÖRÖG ORTODOX EGYHÁZ A TURISTÁK ELLEN „Nyugati betolakodók”-nak bélyegezi a görög Ortodox Egyház lapja az Ekklesia a turistákat Közöl egy minta- imát is: „Uram Jézus, Isten Fia, kegyelmezz ortodox ha­zánk azon városainak, ame­lyeket végigkorbácsol a nyu­gati turizmus áradata.” Ez az egyházi állásfoglalás éles el­lentétben áll azzal a törek­véssel, hogy minden lehető módon elősegítsék. az idegen- forgalmat. Az imádság mellett ott találjuk azt a rendelke­zést is, hogy ez kizárólag csak szerzetesek számára íródott. topd) OLASZORSZÁG Feltűnést okozott a haladó­nak ismert katolikus „II Reg­ni” folyóirat sorsa. Az egy­háza felsőbbség elbocsátotta a lap teljes szerkesztő gárdáját, mert a válás kérdésében és más egyházat érintő dolgok­ban megkérdőjelezni merték a pápa és az egyház hivatalos magatartását, éepd)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents