Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1971-08-22 / 34. szám
* Ä Bibik Szeretettel terelgeted e megváltott népet IZRAEL ŐSI HITVALLÁSA úgy hangzik, hogy „kivezette az Ür Izraelt Egyiptomból”. Meggyőződésem, hogy ez a megállapítás kollektív vallásos bizonyságtétele volt mindazoknak, akik Izrael fiainak vallották magukat. Ez a kivezetés Egyiptomból, ez az „Exodus" tette az Urat Izrael Istenévé és Izraelt az Ür népévé. Méig rekonstruálná tudjuk azt a történeti eseményt, mely e mögött az Exodus mögött meghúzódik. Egyiptomi szövegek többször szólnak arról, hogy idegen. népcsoportok megjelentek az egyiptomi birodalom keleti határán és bebocsátást kértek a Nílus termékeny völgyébe. Többnyire nomád pásztomépek voltak ezek a szomszédos sztyeppékról, akiket az éhhalál fenyegetett nyájaikkal együtt, ha elmaradt vagy megrövidült az esős évszak. Az ilyen idegen és természetesen kevesebb jogokkal is rendelkező népcsoportokat „hébereknek'’ nevezték az akkori szóhasználat szerint. A „héber” szó tehát nem egy népnek a neve volt, hanem a társadalomban kevesebb jogokkal rendelkező népréteget nevezték így. Egyiptomban pedig kimondottan szolgai viszonyban álltak aj héberek: kaplak tőlük lakóterületet és legelőt, de ennek fejében rabszolgamunkát is kellett vé- gezniök. Ivasói eszél Kik prédikálnak a rádióban? L. Gy. gyomai olvasónktól kaptunk egy levelet, melyben a rádiós istentiszteletekkel kapcsolatban tesz fel néhány kérdést. Először is elmondja, hogy „mindenképpen és kivétel nélkül szeretettel és igazán szívesen hallgatjuk a rádióban közvetített igehirdetéseket”; Ehhez hozzáteszi: „Nagyon örülünk, amikor az Evangélikus Életben olvashatjuk, hogy mikor lesz a mi evangélikus egyházunknak a rádióban közvetítendő istentiszteleti félórája”. Ezt követően két kérdése van: 1. „Melyik egyházi felsőbbség kijelölése vagy határozata alapján történik az igehirdető lelkészek kijelölése?” — 2. Prédikálhatnak-e azok a lelkészek, akiket ő javasol? A Gyoméról érkezett kedves levelet átadtuk D. Káldy Zoltán püspöknek, mint aki ebben a kérdésben a legilletékesebb. Megkértük, hogy szerkesztőségünk nevében ő válaszoljon rá. Itt közöljük a választ: — Örülök annak, hogy L. Gy, gyomai olvasónk sok mással együtt „szívesen és szeretettel” hallgatja a rádiós istentiszteleteket. Magam részéről is rendkívül nagy dolognak tartom, hogy illetékes állami tényezők jóvoltából egyházunk végezheti szolgálatát a rádión keresztül is. Ezt nem tartom magától értetődőnek, hiszen társadalmunk építése a marxista ideológia alapján történik, mégis lehetőséget kapunk arra, hogy hirdessük az evangéliumot azoknak a magyar állampolgároknak, akik ezt igénylik. Itt kell megjegyeznem, hogy határainkon túl is sokan hallgatják ar rádiós istentiszteleteket és sokán köszönik meg annak szolgalatét. — Jó tudnunk, hpgy sokan (levélíróink szerint kivétel nélkül mindenki) örülnek a rádióban közvetített Istentiszteleteknek. Ennek azért örülünk, mert a rádiós igehirdetésekben lelkészeink túlnyomó része szakított a teológiai maradisággal és törekszik arra, hogy Isten „örök igéjét” azokban az összefüggésekben szólaltassa meg, amelyben az egyház és annak tagjai ma élnek. Tehát nem a múltról tart értekezést, hanem a „régi” ige mai mondanivalóját hirdeti. Ezért nemcsak „bűnbocsánatról, üdvösségről, megigazulásról” stb. prédikál, hanem arról is, hogy mindezeknek milyen összefüggése van ma a békével, a háborúval, a társadalmi igazságossággal, faji egyenlőséggel, az atomfegyverek megtiltásával, az éhség legyőzésével a Földön- Természetesen vannak olyan lelkészek, akik maguk is szívesebben hagynák ki ezeket a kérdéseket, minthogy vannak olyan gyülekezeti tagok is, akik szívesebben hallgatják az egyéni ke- resztyénség körébe tartozó problémák emlegetését, mint a társadalmi összefüggésekben folyó igehirdetéseket. A tény az, hogy mindig lesznek „konzervatív” lelkészek és mindig lesznek „konzervatív” hívek is. Örülök, hogy gyomai olvasónk nem ilyen, mert „szívesen és szeretettel” hallgatja a rádióban e fenti szempontokat figyelembe vevő igehirdetéseket. Ezután térek ki arra a kérdésre, hogy ki jelöli ki az ige- hirdetőket. Mint az országos közgyűlés lelkész-elnökének, nekem jutott ez a feladat. De ha az Északi Egyházkerület lelkészeiről van szó, javaslatot szoktam kérni dr. Ottlyk Ernő püspöktől is. A kijelölésre nincs „határozat” és nincs „besorolás” sem. Azokat kérem fel, akikről tudom, hogy jól értik egyházunknak mai szolgálatát, akik tudatosan vallják, hogy egyházunknak a diakónia útján kell járnia, akikről tudom, hogy nemcsak az egyéni kegyesség területére nézve szokták hirdetni Isten igéjét, hanem mernek ezzel az igével kilépni a társadalomba, világviszonylatban az emberiség nagy családjának közösségébe. — Érdemes megnézni azoknak a névsorát, akik az elmúlt két évben prédikáltak a rádióban. 1970: Harkányi László, Baranyai Tamás, dr. Ottlyk Ernő, D. Koren Emil, Solymár Péter, D. Káldy Zoltán, Nagy István, if j. Kendeh György, Ruttkay Levente, Tóth Szőllős Mihály, Beüss András, Blázy Lajos, dr. Sel- meczi János. — 1971: Harmati Béla, Karner Ágoston, Veöreös Imre, dr. Ottlyk Ernő, Balikó Zoltán, Csizmazia Sándor, Deíre János, Weltler Rezső. Ebben az évben fog még prédikálni: Fehér Károly, Bachát -István. Virágh Gyula, Garami Lajos és végül D. Káldy Zoltán. Mik a jellemzői ennek a névsornak? Mindenekelőtt az, hogy igen széles körből van válogatva: nemcsak „pestiek és idősek” szerepelnek á névsorban. A 26 lelkészből IX vidéki. Ezenkívül nagyon sok közöttük a fiatal: 10 olyan lelkész prédikált, aki még 30 éves sincs, vagy 30 év körül van. — Természetesen nem prédikált még mindenki, aki alkalmas erre a szolgálatra, de még fognak prédikálni a jövőben. A névsorban nincsenek azok, akik már prédikáltak az előző években. Azt gondolom, mindenki láthatja, hogy nem egy „szűk kör”-ből választom ki az igehirdetőket. — Végül arra a kérdésre, hogy prédikálhatnának-e azok, akiket L. Gy. gyomai olvasónk hoz javaslatba, a következőket felelhetem: Mindenki szóba jöhet, aki úgy prédikálja az igét, ahogy fentebb kifejtettem. Tehát aki úgy szólaltatja meg a textus mai mondanivalóját, hogy azzal tud valamit kezdeni az az ember, aki a mi körülményeink között, a mi társadalmunkban él és aki tanácsot, eligazítást és indítást akar kapni feladatainak mai betöltésére. Vagyis, aki tudja szembesíteni az igét a■ mai ember, a mai társadalom és a mában élő emberiség problémáival. Viszont nem jöhet szóba az a lelkész, akinek prédikációi kimerülnek az egyéni kegyesség területére irányúié mondanivalóval, aki nem érti Igazán egyházunk diakó- niai teológiájának lényegét, aki nem ismerte fel az egyház szolgálatának társadalmi vetületeit és nem kívánja lendíteni az egyházat arra, hogy töltse be Istentől kapott feladatát azoknak a kérdéseknek megoldásra segítésével, amelyek .ma az egész emberiséget égetik. Ez utóbbi „típusú” lelkészeknek nem kívánok helyet biztosítani a rádió mikrofonja előtt Ha viszont olyan, lelkészeket javasol gyomai olvasónk, akik a másik „tí- pus”-ba tartoznak, azokat szívesen figyelembe veszem.. EZEKHEZ A HÉBEREKHEZ csatlakoztak olyan nomádok ts, akik később letelepedtek a palesztirűai kultúrföldön és ott beleolvadtak az izráeli törzsekbe. Ezek a sztyeppén szabad élethez szokott pásztorok egyenesen becsületsértésnek tartották, hogy nekik robotmunkát kellett végezniük Egyiptomban. Minden bizony- nyál változtatni akartak sorsukon, de ez csak úgy volt lehetséges, ha elmenekülnek Egyiptomból. Az üldözésükre küldött egyiptomi csapatok elől alig-alig tudtak megszökni és megmenekülésüket úgy értelmezték, mint Istenük hatalmas szabadító tettét, amely hálára és Istenük dicsőítésére kötelezi őket. A későbbi nemzedékek azután nemcsak magukévá tették az exoduszi csodát, hanem ki is egészítették a Mózesról szóló elbeszé-. lésekkel, az egyiptomi csapásokkal és az éjszakai páskaál- dozatról szóló elbeszélésekkel, és ma ezek alkotják a vöröstengeri szabadulásnak mintegy az előtörténetét. IZRAEL TÖRZSEINEK helyzetleírásával kezdődik a kivonulásról szóló elbeszélés. Egyiptomban alárendelt társadalmi helyzetben voltak az izráeli törzsek, amit a Biblia úgy jellemez, hogy „elnyomták”. vagyis tudatosan elnyomó intézkedéseket foganatosítottak ellenük az egyiptomi fáraók, hogy a politikailag megbízhatatlan népréteget kontroll alatt tartsák. És itt lép közbe Isten. A születéséről szóló elbeszélés már tükrözi azt a tiszteletet, amivel a későbbi Izráel körülvette Mózes alakját: Isten "maga őrizte meg, mert népe szabadítójá- vá szemelte ki. Maga a név egyiptomi eredetű, de az izráeli fül mindig a „kihúzni” szót hallja ki belőle. A MIDIÄNIAR „ISTENHEGYÉNÉL” váratlanul ta-íálkozik Mózes Istennel és á későbbi prófétákhoz hasonló- . án követként küldi népéhez. Itt lépett ki először Isten el- rejtettségéből és közli akaratát terveit Mózessel. A legmeglepőbb- ebben az elbeszélésben, hogy párbeszédet folytat Isten Mózessel, tekintetbe veszi ellenvetéseit. Tehát már itt úgy jelenik meg Isten, mint aki beszéd, aki igéjében jelenti ki akaratát és aki azt a lehetőséget is megadja az embernek, hogy elmondja ellen- véleményét is. Ennek a beszélgetésnek végén nyilatkoztatja ki Isten azt a nevét, amelynek az értelmezésével nemcsak mi, hanem maga az Ötestamentum is utolsó lapjáig vivődik. Ez a név a JAHVE név. Antik felfogás szerint a név viselőjének legbensőbb lényegét takarja és ha Isten megmondja nevét, akkor feltárja magát népe előtt és nevének kimondásával a jövőre vonatkozó szándékait, tárja fel népe előtt. Most nem térünk ki a JAHVE név értelmének keresésére, amit mi ÜR-nak fordítunk, hanem majd később egy alkalommal külön szólunk róla. A SZABADULÁS HAGYOMÁNYÁT gazdagítják az egyiptomi csapások elbeszélése is. Az utána következő páska-történettel együtt azt a tényt kell ezeknek a csapásoknak szemléltetniük, hogy egyedül Isten csodatevő hatalmának köszönheti Izráel, hogy megszabadult az egyiptomi rabszolgaságból. Az a szabályosan visszatérő gondolat igazolja belsőleg a csapások sorát, hogy „Jahve megkeményítette a fáraó szívét”. Az utolsó csapás, az egyiptomi elsőszülöttek elpusztulása, végre arra indítja a fáraót, hogy szabad utat adjon Izrael népéiíek. AZ EGÉSZ EXODUSNAK A MAGVA azonban a menekülő izráeliek megszabadulása az üldözésükre küldött egyiptomi harcosok kezéből. Mindig erre a szabadulásra gondolt később is Izrael, ha elhangzott Istennel kapcsolatban a hitvallás és dicséret, hogy kivezette népét Egyiptomból. Nem tudjuk ugyan ma már megállapítani, hogy hol történt ez a csodálatos átkelés a Vörös-tengeren, de« nem kétséges, hogy történeti esemény van mögötte. Azt sem tudjuk ma már. hogy hogyan történt az üldöző egyiptomi hadseregek elpusztulása. Bármilyen modern kérdés célt téveszt azon a tényen, hogy az életveszélyben levők váratlanul,' csodálatos módon mégis megszabadultak és ezt a tényt mint isteni csodát nemzedékről nemzedékre adták tovább a gyülekezetben. Ezért nem lep meg bennünket, hogy az elbeszélők újra meg újra belekezdenek a csoda elmondásába s közben nem zavarja őket az sem, hogy egymástól eltérő elképzeléseik vannak annak helyéről és részleteiről is. Legalább két eredetileg önálló elbeszélés egybeszerkesztéseként olvashatjuk ma a bibliai elbeszélést, de olyan művészien sikerült az összedolgozás, hogy kár volna a részletekbe belevesznünk. D. dr. Pálfy Miklós Devecseri Gábor: Csak Ha csak egy szőlőlevelet sikerül megörökítened, ha egyetlen sorod is odaérsz a feszes fürtszemek fényköréhez, vagy ha csak vágyad támad a délutáni tóra tekintve, hozzá szót is találni, vagy ha a szépre nézve, hozzátenni semmit sem áhítsz, csak belémerülni . mint lelked otthonába: már nem éltél hiába. A nemrég súlyos betegség után korán elhunyt költőre, e sokak által ismert, számunkra is tanulságos kis versével emlékezünk. Mindennapi kenyerünk Napilapjainkban és rádióban örömmel számoltak be a tudósítók arról, hogy a végéhez közeledik az idei aratás. Az ország kenyere magtárakban van. Ebben az esztendőben nem pusztított olyan árvíz, mint az elmúlt esztendőben, az időjárás is megfelelő volt a gabona számára, ami azt eredményezte, hogy lényegesen jobb termést arathattak le, mint tavaly. A betakarított gabona mennyisége bőven fedezi az ország szükségletét. / Ez az örvendetes tény először is hálára kell, hogy indítson i mindannyiunkat Isten iránt Aki olyan időjárást adott ebben az esztendőben, amely a jó termés első feltétele volt. A jó időjárás mellett olyan munkásokat adott, akik becsületesen és időben végezték el a vetést és aratást egyaránt. Felelősséget adott ezeknek az embereknek a másik ember iránt. Nem feledkezhetünk meg arról a békéről sem, melyben végezhették ebben az évben Is a vetés és aratás munkáját. Mindezekért hálával tartozunk Istennek. Ha megtörjük ebben az esztendőben is kenyerünket, gondoljunk mindig hálával Istenre. A köszönet szavával tartozunk azoknak is, akik Dolgoztak érte Tudom nagyon jól, hogy nemcsak a mezőgazdasági termelőmunka számít igazi munkának, de most — az aratás idején — jelesen ennek a munkának nehézségeire és áldozataira irányul a figyelmünk. Tudom, hisz magam is csináltam, hogy milyen hallatlan energiát igényel a mezőgazdasági' munka, a kenyér megtér - mesztése, a gabona learatása. Csatlakozzunk mi is azokhoz, akik a köszönet szavait mondják el az új kenyérért. Ha megszegjük az új kenyeret, gondoljunk hálával azokra, akik verejtékes munkával fáradoztak azért, hogy legyen az országnak kenyere. De most, augusztus 20 körül gondolnunk kell arra ts, hogy akik dolgoztak a kenyérért, sajátjukért dolgoztak. Ez ma már nálunk természetes, de nem volt mindig az! Alkotmányunk, melynek évfordulóját is ünnepeljük, adta meg először azt a lehetőséget dolgozó népünknek, hogy joga van a munka terhé- hez, de a munka hasznához és eredményéhez is. Mindezt látni kell akkor, amikor az új kenyérről beszélünk. Mindennapi kenyerünk Az új kenyér kapcsán mindig eszembe jut — és jó, ha másoknak is eszébe jut — mindaz, amit Luther a Kis Kátéban ír erről: „Mind az, ami a test és élet fenntartására és táplálására kell”. Vagyis á mindennapi kenyér fogalmába „minden” beletartozik. Itt most csak egyet említek: BÉKÉI, mert a mindennapi kenyérrel összefüggésben ez a legfontosabb. Csak békében lehet nyugodtan, felszabadultan, a jövőre nézve kenyeret az emberek asztalára tenni. Csak békében lehet nyugodtan gyermekeink asztalára kenyeret tenni! Csak békében érdemes azon fáradozni, hogy egy országnak legyen elég kenyere! Ez a kérdés most nagyon aktuális kérdés a mi számunkra is. Vietnam, Közel-Kelet, kisebb és nagyobb helyi háborúk hívják fel állandóan a figyelmet arra, hogy emberek milliói nem ehe- tik, nem termelhetik nyugodtan, nem adhatják gyermekeiknek jó szívvel és a jövőben bízva a mindennapi kenyeret. Az új kenyérrel kapcsolatban ismételten előkerül a béke kérdése, melynek megteremtéséért nekünk is fáradoznunk kell. Megszegve az új kenyeret, jusson eszünkbe ismét a mi felelősségünk is! Mindennapi kenyerük „Magtárakban az ország kenyere” — olvastuk a jó hírt lapjainkban. „A világ lakosságának kétharmada éhezik vagy rosz- szul táplált” — olvassuk egy másik hírben. Ezt a hírt olvasva, még a legjobb ízű kenyér is megkeseredik az ember szájában, ha felelősséggel nézünk a másik emberre. Ez a szomorú tény két dolgot is jelent a számunkra: Becsüljük meg a mindennapi kenyerünket és gondoljunk felelősséggel azokra, akiknek nincs, és segítsük őket a magunk helyén is, hogy nekik is legyen. „Mindennapi kenyerünket, add. meg nekünk ma!” A jelek szerint a következő évre biztosítva van kenyerünk. De ahhoz, hogy jóízűen fogyaszthassuk el, szükségünk van Isten áldására, békére és igazságra, mely arra törekszik, hogy a javakat igazságosan osszák el. KENYÉR! Amilyen jó hangzású szó, amilyen sok szépet jelent, ha kimondom; egyúttal egy sor felelősséget, sok könnyet és nagyon nehéz kérdéseket is jelent, amiről beszélni kell, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni, ha megszegjük az új kenyeret fíj. Kendeh György Henyélni ? A pihenés a munka jutái- Sok munka vár ránk a vima. A pihenés erőgyűjtés a további munkához. Aki nem szereti a munkát pihenni se tud. Csak henyél. Miért van ez így? Hat napig teremtett Isten—- így mondja el a Biblia. A hetedik nap megpihent Ezért a hét is hat munkanap után egy vasárnap. Aa ember hat napig dolgozik. Keresi kenyerét. Hetedik nap, vasárnap megpihen. lágban. Munka nélkül nincs kenyér. Felkopik az állunk. A földműves megmunkálja a földet A munkás a gyárba megy. A bányász leszáll a bánya mélyébe. Sok embernek kell dolgoznia, hogy vízhez, gázhoz, áramhoz jussunk, hogy röpítsen a vonat, vagy meghozza a levelet és csomagot a posta. Mindezt azért mondom el, mert lassan elmúlik a nyár és kezdődik az iskolai munka. Használd ki a hátralevő időt. Gyújts erőt Pihenj — ne henyélj! Nem henyélni, munkásságra Hívott Isten e világra. Add, ó Uram, amíg élek. Legyek hasznos, munkás lélek Áldj meg kedvvel, értelemmel. Hogy használjak életemmel; Vigyem véghez jól munkámat. Várván tőled koronámat.
