Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-08-15 / 33. szám

I ORSZÁGOS E VAN G É LIKUS HETILAP xxxvi. évfolyam, ss. szäm 1971, augusztus IS. Ara: 2,— Forint Igehirdetés, pásztori szolgálat, társadalom Lapunk más helyén beszámolót közlünk a fasori gyülekezet­ben lefolyt lelkésziktatásról, amelynek keretében D. Káldy Zoltán püspök is felszólalt. Köszöntő szavaiban két miértre vá­laszolt. Egyfelől arra utalt, hogy miért ajánlotta D. Korea Emilnek, hogy fogadja el a budavári gyülekezet meghívását, ami az életkörülményeinek, szolgálatának javára fog szolgál­ni, s ez nemcsak az ő érdeke, hanem a közegyház érdeke is amelynek mindén fóruma, az Országos Egyház vezetőségétől kezdve egészen a fasori gyülekezetig töretlenül teljes bizalom­mal van iránta. Meleg szavakkal méltatta eddigi szolgálatát, majd rátért arra, hogy miért tartja alkalmasnak Szirmai Zol­tánt a fasori gyülekezet szolgálatára. A püspök köszöntő sza­vaiban a két miért indoklásánál a lelkészi szolgálat kérdései­ről olyan megállapításokat tett, amelyek iránymutatók egyházi életünkben. Ezért magnetofon-felvétel alapján alább közöljük a beszéd egyes részleteit. Miután példaképp állította mind á távozó, mind a beiktatott lelkész igehirdetői és pásztori szol­gála iának korszerű vonósait, így folytatta: Hadd szóljak valamit az igehirdetésről, valamit a pásztori szolgálatról és valamit társadalmunkról. Véleményem szerint egy része lelkészeinknek azért prédikál rosszul, mert összeté­veszti magát azzal a színházi narrátorral, aki elmondja, hogy mi történik a színpadon. Van egy sereg papunk, aki narrátor módjára kezdi a bibliai történeteket mesélni, s lassan mesévé is teszi, mert narrátor módjára elmondogatja, hogy mit csinált Mózes, Ábrahám, Jákob. Hallgatják nagy figyelemmel az embe­rek, mint valami mesét, mert narrátor beszél a szószéken — ahe­lyett, hogy az egészet azonnal áttené a mába, konfrontálná azok­kal a kérdésekkel, amiken a mai ember gondolkodik, amikkel köszködik, sír vagy imádkozik vagy átkozódik, és azokkal a kér­désekkel összhangba hozná és ott mondaná meg az istennek a véleményét! Nem narrátorokra, hanem profátákra van szüksé­günk! Prófétákra, akik mernek kockázatot vállalni az Isten ne­vében, hogy az evangéliumot hirdessék azoknak, akik itt és most élnek a mi társadalmunkban. Nekünk prófétákra, nem narrá­torokra van szükségünk! A második: papokra van . szükségünk, akik házról házra menve szóba állnak azokkal az emberekkel, akik ki tudja miért, miért se, nem jönnek ide a templomba, akikkel kapcso­latot kell felvenni, szóba kell állni, az életüknek a kérdéseit el kell mondani. Olyan papra van szükség itt a Fasorban is, — s addig, amíg Koren Emil nem volt beteg, ezt teljes hűség­gel tétté —, aki összeszedi az embereket, azokat , is, akik kal­lódnak, s megszólítja őket az Isten nevében. S a harmadik: igenis, ezeket társadalmi ismeretek nélkül csinálni nem lehet! Aki nem ismeri azt az embert, aki a ma társadalmában él, nem ismeri egy társadalom kérdéseit, prob­lémáit, nem ismeri azt, hogy mit kellett a Magyar Evangéli­kus Egyháznak megküszködnie ahhoz, hogy ezt az utat megta­lálja, és bátran menjünk előre, mint akik tudjuk, hogy ebben a társadalomban is és a jövő társadalomban is ott lesz az egy­ház, és szolgál az egyház népünknek teljes szívvel, nem szem­ben a népünkkel, hanem erte, vele, ezért a népért, a mi né­pünkért, a magyar népért, a haza felvirágoztatásáért, fejlődé­séért. Aki ezt érti és csinálja, az jó pap. Aki nem narrátor akar lenni — azt hagyja nálunk művészibb embereknek, szí­nészeknek —, aki tud utána menni az embereknek, tud egy- egy emberrel 3—4 órát küszködve beszélgetni, és érti a társa­dalom kérdéseit. A VOLT SOPRONI EVANGÉLIKUS TANÍTÓKÉPZŐ 35 éve végzett volt növen­dékei július végén találkoztak Sopronban. Három és fél év­tized előtt 28-an kaptak ok­levelet, s közülük nyolcán távoztak el az élők sorá­ból. 'l3-an jöttek el a talál­kozóra, amelyen feleségek es gyermekek is szép szám­mal vettek részt. A kis csa­pat már . nem kereshette fel a régi alma matert, mert az a háború alatt teljesen megsemmisült A tanítókép­ző új otthona, a volt hittudo­mányi kar épülete volt a ta­lálkozó színhelye. Innen in­dult a kis küldöttség a 91 éves Hamar Gyula nyugalmazott igazgató üdvözlésére, aki meghatottam fogadta a régi tanítványokat, hiszen ez az évfolyam volt az, amelynek utoljára nyújtotta át a tanítói okleveleket, s velük együtt vált meg -t nyugdíjba lépvén — az igazgatástól. A régi ta­nárok közül a 76 éves Dégay Zoltán is megjelent a meleg baráti hangulatban lefolyt szép találkozón. ÚJ szó Szolgatársi ajánlás Veöreös Imre: János leveleihez. „AHOGYAN János monda­nivalója merész, sok tekin­tetben egészen új hang volt az újszövetségi korban, ma sem dolgozhatunk penészes, mohával benőtt, avult sza­vakkal,, gondolatokkal, fogal­makkal. Egyetlen új kor­szakban sem teliette ezt az egyház, de most' különösen nem, annyira hatalmas kor­fordulót élünk át világszerte” — írja Veöreös Imre a közel­múltban megjelent írásma­gyarázati munkájában, amely egyúttal Sajtóosztályunk nagy vállalkozásának, a kommen­tár sorozatnak legutóbbi je­lest darabja. Majd arról beszél példák­kal is illusztrálva, hogy a mi időnkben az , egész keresz- tyénségben tapasztalható az új szó keresése. „HONI FÖLDÖN ÉLŐ egy­házunknak sajátos szerep ju­tott az „új szó” keresésében. Hazánkban forradalmian új, közösségi társadalmi és gaz­dasági rendben találta meg szolgáló helyét a protestáns keresztyónség. Az útkeresés­ben nem vo*t egyházunk előtt történelmi példa. Teljesen új élethelyzetben az egyház ige­hirdetésének meg kellett ta­lálnia azt a mondanivalót, mely a Jézus Krisztusról szó­ló tanúságfcételt a mi vilá­gunkban élő emberre alkal­mazza ... Ezzel nemcsak ha­zai egyházunk szolgálatéit se­gítettük elő népünknél, ha­nem a világ más táján élő egyházaknak is talán vala­melyes példát adhatunk, hogy az egész földön végbemenő, különböző nagy átalakulások közepette megtalálják á ke- resztyénség időszerű új hang­ját.” Áz idézet Veöreös Imre könyvének az, egyik „Mai jegyzetek” összefoglaló és al­kalmazó részéből való és cí­me azonos e cikk címével, EZZEL MARIS vallottam. A még kefelenyomatban ke­zemben levő könyv számom­ra legizgalmasabb szakaszai ezek az ún. „Mai jegyzetek” voltak. Azt hiszem ez érthe­tő is. Elsősorban magam is gyülekezeti lelkész, igehirdető vagyok, akinek évente pár százszor oda kell állnom „a mi világunkban élő” ember elé és tanúságot tenni Jézus Krisztusról. Másrészt magam is azok közé tartozom, akik e lap hasábjain az elmúlt ne­gyedszázadban az „útkeresés­ben” kerestük az „új szót”, hogy „hazai egyházunk szol­gálatát segítsük elő népünk­nél.” AZ FOGLALKOZTATOTT tehát elsősorban és hozott izgalomba, hogy vajon mit és hogyan ragadott meg, foglalt össze, bontott .tovább, Veö­reös Imre e komoly, több mint három és fél száz olda­las munkájában. Mivel segíti tovább ezt a bizonyos szol­gálatot népünknél, hogy azt a mindennapi, életben, a gyü­lekezetben, a közegyházban, a napról napra felmerülő ma­gán, politikai és gazdasági kérdések közepette még tel­jesebben, hasznosabban, cél­tudatosan tudjuk végezni. Nagyobb gyülekezetekben, ahol temetőink vannak egyházi tulajdonban, ravatalozó-kápolnák építése vált szükségessé, hi­szen a háztól temetés régi szokása egészségi és sok más okból korszerűtlenné és megengedhetetlenné vált. Negyedszázadunk új egyházi épületei sorában most ezek közül hármat mutatunk be, amelyeket — gyülekezetek építettek saját erejükből. ALBERTIBEN, ahol ' még kopjafák is vannak a kétrészes temetőben, 1955-ben építettek modern ravatalozót. Három része van: maga a ravatalozó helyiség, a papi öltöző és a tágas, fedett előtér. Az épület 80 000 Ft-ba került, de ezzel egyídőben betonlábazatos kerí­tést is vontak a temető köré, s így maga a gyülekezet 250 000 Ft-ot áldozott temetőjére. 16 500 Ft-ot kaptak — község­fejlesztési alapból is. A lelkész Roszik Mihály. PAKSON eleinte szokatlan volt a gyülekezetnek a háztól- ravatalozás elhagyása, de utóbb — gyakorlatban nem­csak megszokták, de áhítatossá is vált az 1958-ban megépített ravatalozó kápolna, amely stí­lusában, arányaiban s egyszerű vonalaiban a gyülekezet szép templomát idézi. Lelkészük, Sólyom Károly esperes, szép szokásról számol be: „A kápolnában évente egy­szer, a bejárati nyitott résznél, szabadtéri istentiszteletet tar­tunk, amelyen megemléke­zünk az elhunytakról, és ott találkozik a múlt és jelen gyü­lekezete. A múlt, akik ott pi­hennek, s a jelen, akik kivi­szik az emlékezés -virágait Ez az istentisztelet mindig jelen­tős gyülekezetei mozgat meg. Az elszármazott paksi csalá­dok is többnyire hazajönnek erre az alkalomra, amikor a létszám 6—7Ö0 szokott lenni.” (A gyülekezet lélekszáma 1500.) Saját erőből építették, 58 000 Ft-ért. Ebben benne van a ré­gi temetőjük parcellázásából kapott 25 000 Ft is. Az utolsó, régi sírkövet onnan áthozták, s a kápolna mellett állították fel jelképül, hogy együtt le­gyen az ősi, s a nemrég el­hunytak gyülekezete. Ezen a sírkövén már a felírás sem be­tűzhető ki. (Hasonlót láttam egy finn temetőben. Ott kis táblát tettek az ősi kő elé „azoknak, akiket elfelejtettek” felírással. Mindig tele volt friss virággal! Ajánlom a paksiak­nak.) A kápolna megépítése óta buzgóbb a temetőgondozás, s ez szép. CELLDÖMÖLKÖN 1961-ben építette meg az 1450 lelkes gyülekezet — amellett, hogy új parókiát és Tokorcson templomot építettek — ravata­lozóját ,41 000 Ft-ért, amit tel­jes egészében a hívek fedeztek. A lelkész Józsa Márton. És most néhány szép példát a már előbb idézettek mellé: „A MAI KERESZTYÉN em­ber igenli a földi életet Nem becsüli ..le, hanem boldogan vállalja minden terhével és féladatával, szépségével és nyomorúságával együtt... Ezért benne áll a földi élet megjavításáért vívott ‘ mai küzdelemben ... Másokkal vállvetve segíti előre a jobb emberi élet megteremtéséért folyó erőfeszítéseket — írja az „Igeneit élet” c. mai jegy­zetben. A „Testvér és embertárs” címűben ezt olvassuk: „A — felebarát — bibliai fogalmá­ban benne van a valóságos találkozás, az eseményszerű­ség, az időszerűen reám váró feladat Újra meg , kell ta­nulniuk a mai keresztyének­nek ezzel a szemmel nézni minden emberre megkülön­böztetés nélkül! Oda kell ál­lamom az emberiségben azok mellé, akik elesettek, kifosz­tottak. Magamévá kell ten­nem a szegények, elnyomot­tak, gyengék ügyét, egyes egyedi esetekben és társadal­mi vagy világméretben egy­aránt.” „ÍGY KERÜL MÉRLEGRE ma is az egyház. Hogy hol és rpilyen mértékben él a keresztyénség -területién a szentek közössége, Isten népe, az nyilvánvalóvá lesz abból, miként vállalja az egyház a mi korunkban az odafordu- lást az ember és az emberi­ség ügyéhez. Isten ma is segí­ti az egyháznak ezt az önesz- mélkedését és szolgáló szere­tetve indulását a világtörté­nelem erjedésében, az új hu­manizmus tényeivel.” Ezt a „Mérlegen” című jegyzetben olvassuk. De bátran kézbe veszi Veö­reös Imre azokat a kérdése­ket is, amelyekkel még ví­vódunk, amik. a napi felada­tok közé tartoznak, amikkel kapcsolatban éppen válasz­adásban vagyunk gyülekezeti tagjaink, szolgatársaink, né­pünk, embertársaink felé. Egy-két érdekes címet idézek: Istenről — mitológiai nyelv nélkül? — Misztika és etika — Nemzedékek az egyház­ban — A hitvallások ren­deltetése — Mi van a halál mögött? EZZEL MÁR AZT IS je­leztem, hogy nemcsak a gya­korló lelkész jelentkezik eb­bén a könyvben, hanem lel­készi karunknak egyik „gya­korló teolqgusa”, a sokak ál­tal ismert és becsült téológiai munkatárs. Veöreös Imre szor­galmas és széles teológiai alapvető munkát végzett. Egy­részt azt érezni munkájában, hogy .sok minden volt már a tarsolyában,, amit az aktuá­lis feladat láncára sorra fűz­hetett. Márészt megbízatása — amit az egyház vezetői hosszan átvitattak vele — által indíttat­va széles kutatómunkát végzett a „János bizonyságtételének” mai tudományos kibontása te­rületén. A RÉSZLETES ÍRÁSMA­GYARÁZAT gyümölcse ket­tősen jelentkezik a könyv­ben. Keresi a szavak, kife­jezések, fordulatok eredeti értelmét, titkát az adott kor­ban, helyen és összefüggései­ben és ezek felhasználásával a fordítás rizikóját vállalva pró­bálja mai magyar nyelven ért-, hetővé, „olvashatóvá” tenni a bibliai szöveget. — I.t újra rá­ismerünk az „író” Veöreös Im­rére, a „csillámló szavak” szer­kesztőjére, aki a közös vállal­kozásokban közel akarja hoz­ni az olvasóhoz az ige üzene­tét. Ez a munka azonban több, mint jánosi szótár-készítés és fordítás-kísérlet. Sorozatos teológiai, egyházpolitikai, po­litikai állásfoglalás. — Mint a szerző maga mondja, ablakokat nyit. Ezeken az ablakokon ke­resztül az olvasó nemcsak az egyszer volt bibliai szerző és gyülekezet életébe, gondolko- dósába és problémáiba lát be­le, hanem láthatja a kinyíló ablakok mögött a ma tusakodó keresztyén embert, a ma élő gyülekezetei, a ma vallásté­telt fogalmazó egyházat. Első­sorban természetesen a magyar evangélikus hívőt, gyülekeze­tét, egyházat, ahogy új társa­dalmi rendünkben a sajátos egyházi feladatok és a népünk- , kel közös törekvések közben él, tusaikodik, kérdez, szolgák VANNAK KEVÉSBÉ élesen kirajzolódott kontúrok ezek mögött a nyitott ablakok mö­gött? Igen. Veöreös Imre nem igyekszik elrejteni a nyitott kérdéseket, elmondja állásfog­lalását ott is, ahol még van. lehetőség vitára vagy szüksé­ges a továbblépés. Bármely té­ves elképzeléssel vagy szándé­kos információval szemben e mű a protestáns teológia sza­bad levegőjében él, ahol a jobb megértés és. jobb szolgá­lát érdekében az egyéni látás a közösségi meggazdagitására törekszik. Néhány kedves son: „Amint a kis bogárnak nincs igazi fel­fogóképessége az emberről, ne­künk. is hiányoznak szükség­képpen az — érzékszerveink — Isten megragadására és leírá­sára, az ő isteni mivoltában és isteni módján. Ezért mu­tatja meg magát hozzánk le­hajtó gyengédséggel és meg­értéssel — emberi módon. ... Küzdjünk csak tovább fá­radhatatlanul az. emberszerű- ség burkával, amely rajta van Istenen az egész Szentlrásban. János első levelében is az em­beri nyelv, korához kötött gon­dolkodás, sokféle eredetű kép­zet állít megoldandó feladat elé, hogy keressük és megta­láljuk benne Isten szavát Ön­magáról.” DE A MŰVET EGÉSZÉBEN és részleteiben is áthatják ne­gyedszázadunk teológiai felis­merései és döntései. EGY SZEMÉLYES természe­tű jegyzetemet is ide írom. A könyv elolvasása után mint a gyülekezeti munka sokféle le­kötöttségét azonosan érző lel­késztárs, önkéntelenül is fel­tettem a kérdést Veöreös Im­rének, hogy e könyv a sok el­foglaltság mellett, hogyan tu­dott eljutni az életképes meg­születés állapotáig. A válasz sok átvirrasztott éjszakáról, a papné-feleség segítő és mun­katársi szeretetéről, áldott em­lékű és ma is élő, sőt szolgaló professzorok hűséges szolgála­táról, lázasan kutató fiatal évekről, közös munkában ösz- szeíorrt munkatársi, közösség tusakodásának gyümölcseiről, egyházi vezetők megértő és se­gítő szeretetéről és az egyházi élet és szolgálat lehetőségét biztosító békés életünkről szólt. A KÖNYV MEGJELENÉ­SÉÉRT köszönet illeti mind­azokat, akik e vallomásban bentfoglaltatnak. Külön is D. Káldy Zoltán püspök urat, a kommentársorozat első szá­mú animálóját, aki a kiadós felelősségét is magára vállalta. .Köszönet jár az illetékes álla­mi szerveinknek, akik a jó vi­szony szellemében biztosítják könyvkiadásunkra a feltétele­ket. És'mint egy a technikai munkatársak közül, hadd ír­jam ide a köszönet szavát Saj­tóosztályunk dolgozói és a nyomdászok felé is. Az Egyete­mi Nyomda munkásai szép, tiszta, becsületes munkát vé­geztek. Köszönjük. Mezősi GySisy Külföldi hírek HÄNNOVER ÜJ PÜSPÖKE nyugalomba vonult püspök, a Lutheránus Világszövetség volt elnöke utódjaként, (epd) Július 21-én iktatták be hi­vatalába az új hannoveri püs­pököt, D. Eduard Lohse pro­fesszort, D. dr. Hanns Lilje BULGÁRIA nél alacsonyabb teológiai képzésben. A szófiai Teológiai Akadémiának jelenleg 23 pro­fesszora és 177 hallgatója, a szemináriumnak 20 profesz- szor irányítása mellett 209 hallgatója van. 70 kolostoruk­ban 225 szerzetes él. Női ko­lostoraik száma 28„ , (öepd) A legújabb statisztika sze­rint Bulgáriában a lakosság 80%-a tartozik az ortodox egyházhoz, akik 2217 gyüle, kezeiben élnek 2035 lelkész szolgálata mellett. A lelké­szek közül 18 nőtlen. 730- végeztek teológiai akadémiát, 886-an lelkészi szemináriu­mot, és 419-en részesültek en-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents